Erdőváros Meséi 3 Roboföldi ismerősök

nemzetibunmegelozesitanacs
from nemzetibunmegelozesitanacs More from this publisher
16.11.2018 Views

4

A négy muskétás A sötétség komoran ölelte körül az erdő fáit. A szél vadul fújta, tépte a növényzetet, néhol visító hangorkán hallatszott a levelek kétségbeesett harca nyomán. Szorosan bújtak össze a családok kis vackaikban, ilyen ítéletidőt még a legöregebbek sem éltek át sohasem, de még a kerengő legendák sem emlékeztek meg hasonló viharról. Hajszálvékony, színes villanások világították meg az eget, cikázva mindenfelé, mintha csak kergetnének valamit. A villanások egyre sűrűbbek lettek, soha nem látott színekkel tarkítva a horizontot, mígnem feltűnt egy utolsó, hatalmas robajjal járó jelenés. Ezután némaság ült az egész környékre. Olyan csend volt, hogy senki sem mert megmoccanni, hátha a korábbi történések mégsem értek véget, és elragadja őket valami megmagyarázhatatlan, földöntúli dolog. Az erdei barlang mellett, három nagy fenyő rejtekében öt aprócska lény feküdt szanaszét. Tagjaik kifordulva, testük világos és fényes. Ahol másoknak a boka-, térd-, könyök- és vállízületei voltak, ott ezek a kis lények fémes színű gömbölyű csuklókkal kapcsolódtak össze. Csikorgó hang törte meg a nyomasztó csendet. Az egyik kis lény mozdult meg, ettől keletkezett a furcsa zaj. Felült és szétnézett: − A királynő! Meg kell mentenünk a királynőt! Veszélyben van! A nyakék… meg kell szereznünk a gyémántot! – nyöszörögte. – Mi történt, hol vagyok? – nézett körül döbbenten. A sötét erdő sziluettje egyáltalán nem volt neki ismerős. Emlékezett homályosan, hogy a királynő ellensége, Richelieu tanácsos csatlósai harc közben egy fémgyűrűbe terelték őket, és akkor kezdődött a rémálom. Utoljára a tanácsos gonosz kacaját hallotta, aztán kikapcsolt minden érzékelője. – Meghaltam talán? – kérdezte magától. A szeme alkalmazkodott az éjjeli körülményekhez, és észrevette a többieket:

4

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!