Erdőváros Meséi 3 Roboföldi ismerősök
Diószegi Judit Erdőváros meséi 3. Roboföldi ismerősök Kiadja: Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács Rajzolta: Koncsek János
- Page 2 and 3: Matekozás Medve Matyi ma is nagy k
- Page 4 and 5: 4
- Page 6 and 7: − Athos, Porthos, Aram is, D‛Ar
- Page 8 and 9: − Igen, ez így van! - te tte hoz
- Page 10 and 11: 10
- Page 12 and 13: Böbe, a hófehér kócsag munkáj
- Page 14 and 15: − Ez ek szerint hallottatok a ré
- Page 16 and 17: én sem vol tam ilye n. Ugyan úg y
- Page 18 and 19: 18
- Page 20 and 21: Csupas asze zem ap ót még soh oha
- Page 22 and 23: denhol ott vagy, aho hol bűntén y
- Page 24 and 25: 24
- Page 26 and 27: − Jaj, Zabola Zoli, teljesen felb
- Page 28 and 29: − Persze, mert ezek a bűnözők
- Page 30 and 31: − Vettem! - jelzett a százados a
- Page 32 and 33: − Betör egy bankba és berabolja
- Page 34 and 35: 34
- Page 36 and 37: Róka Miki ennél is tov ováb b me
- Page 38 and 39: - Ma lesz a nagyréten a nagy sport
- Page 40 and 41: 40
- Page 42 and 43: - Szerinte d mikor lesz vég ége e
- Page 44 and 45: - Mi lenne az? - húzta föl a lán
- Page 46 and 47: Hálóban a világ 46
- Page 48 and 49: A bevásárlóközpo ntba érve ker
- Page 50 and 51: - Magabiztos vagy, ped ig nincsen r
Diószegi Judit<br />
<strong>Erdőváros</strong> meséi 3.<br />
<strong>Roboföldi</strong><br />
<strong>ismerősök</strong><br />
Kiadja: Nemzeti Bűnmegelőzési Tanács<br />
Rajzolta: Koncsek János
Matekozás<br />
Medve Matyi ma is nagy kérdőjelekkel<br />
a fejében állt neki a matekpéldának.<br />
Mi lehet az eredmény?<br />
A feladat megoldása helyett most is csak a<br />
mérgével foglalkozott. Egyre bosszúsabb lett.<br />
Cica Katica tanárnő, látván Matyi mérgét,<br />
kérdésekkel segített neki.<br />
Matyi végre a feladattal foglalkozott.<br />
Rá is lelt a megoldásra!
Felnőtt főszereplők<br />
ZABOLA ZOLI<br />
százados nevéhez hűen segített<br />
„megzabolázni” az erdőbe<br />
betévedt bűnözőket. Kiváló<br />
szakértelmének köszönhetően<br />
ma már ő vezeti a kapitányság<br />
legfontosabb nyomozásait. Ő az<br />
iskola rendőre.<br />
EDA MAMI<br />
<strong>Erdőváros</strong> „lelke”. Ő vezeti az<br />
erdei táborokat. A gyerekek<br />
mindig számíthatnak rá, ha<br />
nem tudják, mi lenne a helyes<br />
döntés egy-egy bonyolult helyzetben.<br />
Ajtaja mindig nyitva<br />
áll mindenki előtt.<br />
A gyerekszereplők:<br />
BAGOLY BOLDIZSÁR<br />
az erdei iskola igazgatója. Rengeteg<br />
szerveznivalója akad, és a<br />
gyerekek is megtisztelik bizalmukkal,<br />
hiszen mindenkit meghallgat,<br />
és segítséget is nyújt.<br />
RÓKA MIKI<br />
NYÚL LILLA<br />
MEDVE MATYI<br />
MACSKA VANDA<br />
MÓKUS MARCI<br />
VAKOND VILI<br />
FIFIKA<br />
ZABOLA LILI<br />
az erdei iskola legvagányabb tanulói, akik most már felső tagozatba léptek.<br />
Kalandjaikról, örömeikről, bánataikról olvashattok a könyvben.<br />
További szereplők:<br />
ATHOS PORTHOS ARAMIS D‛ARTAGNAN DUMAS CSUPASZEM<br />
APÓ<br />
roboföldi <strong>ismerősök</strong>
4
A négy muskétás<br />
A sötétség komoran ölelte körül az erdő<br />
fáit. A szél vadul fújta, tépte a növényzetet,<br />
néhol visító hangorkán hallatszott<br />
a levelek kétségbeesett harca nyomán.<br />
Szorosan bújtak össze a családok kis vackaikban,<br />
ilyen ítéletidőt még a legöregebbek<br />
sem éltek át sohasem, de még a<br />
kerengő legendák sem emlékeztek meg<br />
hasonló viharról. Hajszálvékony, színes<br />
villanások világították meg az eget, cikázva<br />
mindenfelé, mintha csak kergetnének<br />
valamit. A villanások egyre sűrűbbek<br />
lettek, soha nem látott színekkel tarkítva<br />
a horizontot, mígnem feltűnt egy utolsó,<br />
hatalmas robajjal járó jelenés. Ezután<br />
némaság ült az egész környékre. Olyan<br />
csend volt, hogy senki sem mert megmoccanni,<br />
hátha a korábbi történések mégsem<br />
értek véget, és elragadja őket valami<br />
megmagyarázhatatlan, földöntúli dolog.<br />
Az erdei barlang mellett, három nagy fenyő<br />
rejtekében öt aprócska lény feküdt<br />
szanaszét. Tagjaik kifordulva, testük világos<br />
és fényes. Ahol másoknak a boka-,<br />
térd-, könyök- és vállízületei voltak, ott<br />
ezek a kis lények fémes színű gömbölyű<br />
csuklókkal kapcsolódtak össze. Csikorgó<br />
hang törte meg a nyomasztó csendet. Az<br />
egyik kis lény mozdult meg, ettől keletkezett<br />
a furcsa zaj. Felült és szétnézett:<br />
− A királynő! Meg kell mentenünk a királynőt!<br />
Veszélyben van! A nyakék… meg kell szereznünk<br />
a gyémántot! – nyöszörögte. – Mi történt,<br />
hol vagyok? – nézett körül döbbenten.<br />
A sötét erdő sziluettje egyáltalán nem volt<br />
neki ismerős. Emlékezett homályosan, hogy<br />
a királynő ellensége, Richelieu tanácsos<br />
csatlósai harc közben egy fémgyűrűbe terelték<br />
őket, és akkor kezdődött a rémálom.<br />
Utoljára a tanácsos gonosz kacaját hallotta,<br />
aztán kikapcsolt minden érzékelője. – Meghaltam<br />
talán? – kérdezte magától. A szeme<br />
alkalmazkodott az éjjeli körülményekhez,<br />
és észrevette a többieket:
− Athos, Porthos, Aram<br />
is, D‛Artagnan, ébredjetek!<br />
Meg kell<br />
men<br />
tenünk a királynőt<br />
Richelieu ármányától! Azonnal indulnunk kell!<br />
Mozduljatok! – han<br />
goskodoto t izgatottan.<br />
− Dumás, fejezd már be! Leég a procesz-<br />
szor<br />
om, ha így<br />
kiabálsz! Az előbő b majdnem<br />
szétégtete<br />
k az<br />
áramköreim! – zsörtölődött<br />
az ébredő D‛Artagnan. – Inkább azt<br />
mondd<br />
meg, hol<br />
vagyu<br />
yunk<br />
nk!<br />
− Bajb<br />
jban! – szólalt meg Athos is. − Ez a<br />
vidék sehol si<br />
ncsen a térképemenen<br />
. Egyik<br />
programom sem ismeri!<br />
Hamarosan a tisztáson találták mag<br />
agukat,<br />
ami a furcsa vihar nyomán most tele volt<br />
összetört ágakkal, leszakadt levelekkel és<br />
mindenféle hulladékkal. A barlang túloldalán<br />
Eda mami és az erdei iskola diákjai lapultak<br />
megbújva a fedezéke<br />
kben. Dermedten<br />
figyelték a jövevény<br />
nyek<br />
et.<br />
Dumás vette észre elős<br />
őszö<br />
zör a sólymot. Nem<br />
tudta mire vélni a dolgo<br />
got,<br />
mert még ő sem<br />
látott hasonló élőlényt.<br />
− Ki vagy te, és<br />
mit keresel Roboföldön? –<br />
kiabálta<br />
har<br />
arciasan.<br />
− Innen szép nyerni! – sóhajto<br />
tt fel Aramis.<br />
Ő is átp<br />
ásztázta a környéket, és észre<br />
vet-<br />
te a barlang<br />
ngot<br />
ot, ami Eda mamiék por<br />
tájá<br />
jáho<br />
hoz,<br />
az erd<br />
rdei<br />
táborhoz vezetett. – Nézzün<br />
k be<br />
oda! – mutatott a bejáratra. – Úgy vél<br />
em,<br />
van is ott<br />
valaki! – tette hozzá.<br />
Az öt kis lény elindult a barl<br />
an<br />
g felé.<br />
A bejáratnál kissésé megtorpantak, de aztán<br />
gy<br />
orsan átgö<br />
görd<br />
rdül<br />
tek a szűkülő folyosón.<br />
6
Eda mami nézte a kiabáló kis lényt, és úgy<br />
érezte, nem jelenthet rá veszélyt. Sejtette<br />
már, hogy az előbbi rendkívüli időjárási<br />
jelenségnek látszó vihar a kis lények miatt<br />
lehetett. Ezek szerint mégis létezik világok<br />
közötti kapu? Vagy az időből jöhettek vissza<br />
ezek a kis valamik? – lelkesedett magában.<br />
− Eda mami vagyok, és ez nem Roboföld!<br />
A Földön vagyunk, és ez itt <strong>Erdőváros</strong>, az<br />
én otthonom! – válaszolta.<br />
Az öt kis lény összenézett, és tanácstalanul<br />
álldogált a sötétségben. Az információ, amit<br />
most hallottak, nagyon összezavarta őket.<br />
− <strong>Erdőváros</strong>? Állatszerű beszélő egységek?<br />
Mekkora vicc! Hol a kandi kamera! – kezdett<br />
hisztérikusan nevetni Dumás. − Athos,<br />
Porthos, Aramis! Széles mosolyt! Mutassunk<br />
jól a képernyőn! – parancsolgatott.<br />
− Nincs kandi kamera, nem otthon vagyunk!<br />
Richel<br />
elie<br />
ieu terve bevált! Eltele<br />
leportált mink<br />
nket<br />
egy másik világb<br />
gba!<br />
– szó<br />
zólalt<br />
lt meg<br />
sötéten<br />
Ara<br />
-<br />
mis.<br />
A rob<br />
otud<br />
udós<br />
ok<br />
seg<br />
egít<br />
et<br />
tek neki<br />
! Mi<br />
les<br />
z<br />
mo<br />
st a kir<br />
irál<br />
ynővel? – aggo<br />
goda<br />
dalm<br />
lmas<br />
asko<br />
kodo<br />
tt.<br />
− Ne haragudjatok, de pont olyanok vagytok,<br />
mint egy régi földi regény, a Három<br />
testőr szereplői! Még a nevetek is ugyanaz!<br />
– mosolyodott el Eda mami.<br />
− A kedvenc könyvem! – bújt elő a sólyom<br />
háta mögül Róka Miki.<br />
− Nekem is! Nekem is! – merészkedett elő a<br />
többi gyerek is lassan.<br />
− A mi világunk Roboföld – kezdett mesélni<br />
D‛Artagnan –, és mi robotok vagyunk. Valaha<br />
ott, ahol éltünk, rengeteg könyv volt, ezeket<br />
a történeteket töltötték bele a központi<br />
rendszerünkbe. A rendszerünk alkotója nagyon<br />
szeretett olvasni, és a kedvenc könyvei<br />
alapján hozta létre nálunk az egyes országokat.<br />
Sajnos a könyvek eredete már homályba<br />
veszett, sok információ eltűnt, például<br />
az, hogy honnan származunk. Néhány ország<br />
története is megsérült. Ilyen a mi világunk<br />
is. Amolyan nyitott könyv világnak hívjuk,<br />
mert<br />
nál<br />
álunk nem mind<br />
nden<br />
enki<br />
kinek van meg a<br />
megí<br />
gírt<br />
sze<br />
zere<br />
repe<br />
, és a tör<br />
ténet is<br />
al<br />
akul<br />
ha<br />
t, aho<br />
hogy<br />
gyan<br />
mos<br />
ost is<br />
tört<br />
rtén<br />
ént.<br />
Nem<br />
itt<br />
kén<br />
éne<br />
lennünk!<br />
– doh<br />
ogta<br />
.<br />
7
− Igen, ez így<br />
van! – te<br />
tte hozzá Dumás.<br />
–<br />
Az én eredetemet<br />
et<br />
pél<br />
éldá<br />
ul senki<br />
sem<br />
tudja!<br />
Az a pár<br />
betű,<br />
amibő<br />
ből összerakták a ne-<br />
vemet,<br />
nem<br />
volt értelm<br />
lmez<br />
hető<br />
a történet<br />
szempontjából.<br />
Igazábó<br />
ból cs<br />
ak megtűrnek<br />
ma<br />
guk között! – mu<br />
tatotttt a többiekre.<br />
− Talá<br />
lán tudo<br />
k neked se<br />
gíteni<br />
– mondta Eda<br />
mami<br />
mi<br />
. – Ná<br />
lunk<br />
a kön<br />
önyv<br />
sze<br />
zerzőjét<br />
Ale<br />
xand-<br />
re Dumas<br />
as-n<br />
-nak<br />
hív<br />
ívjá<br />
ják.<br />
Franc<br />
ncia<br />
név<br />
év, a végé<br />
n<br />
nem ejti<br />
tik a „s” betűt,<br />
t, de más ny<br />
el<br />
ven ki<br />
ol-<br />
vasv<br />
sva le<br />
he<br />
t Du<br />
más…<br />
− Valóba<br />
n?! – ámul<br />
t el a kis robot. – Ak<br />
kor<br />
én vagyo<br />
yok az író! Én találom ki a történ<br />
énet<br />
ete-e-<br />
ket! – örü<br />
rült meg nag<br />
agyo<br />
yon.<br />
− Ez<br />
nag<br />
agys<br />
ysze<br />
zerű<br />
rű! – ujjong<br />
ott Aram<br />
amis<br />
is. – Ha<br />
te<br />
vagy<br />
az ír<br />
ó, akk<br />
kkor vissza tudsz mink<br />
nket<br />
me-<br />
sélni a mási<br />
sik vi<br />
lágba, hiszen hatalmad<br />
adba<br />
ban<br />
áll! l! Meg<br />
egme<br />
menthetjük a királynőt! S ez<br />
entú<br />
túl<br />
kézben<br />
tarthatjuk a dolgokat! Hurráááá!!<br />
!!!<br />
– lelk<br />
lken<br />
endezett.<br />
− Ebbe<br />
ben van va<br />
la<br />
mi! – bólo<br />
gatott<br />
tt Por<br />
orth<br />
os<br />
is. – Gyer<br />
erün<br />
ünk Dumás!<br />
Bocsá<br />
nat, Dumas<br />
as, be-<br />
szélj minket<br />
vissza Ro<br />
bo<br />
földre!<br />
− Hogy<br />
teh<br />
ehetnék ilyet!<br />
Nem<br />
vag<br />
agyo<br />
k én<br />
err<br />
e<br />
képe<br />
pes!<br />
– ije<br />
dt meg<br />
Dum<br />
umás<br />
ás!<br />
csapat<br />
attal minden<br />
akadályt képese<br />
sek átlé<br />
lépni.<br />
Újra<br />
megelevenedtek <strong>Erdőváros</strong> mesé<br />
i.<br />
− Te vagy az író, csak<br />
mondanod kell! – biz-<br />
tatták<br />
Dumást.<br />
− Lehetséges<br />
ez?<br />
– néz<br />
ett tétován maga<br />
elé a kis robot.<br />
− Csináld és meglátod!<br />
– mondta Eda mamim .<br />
– Csak<br />
akkor<br />
történn<br />
nnek<br />
meg a jó dolgok ve-<br />
lünk, ha teszünk<br />
ért<br />
rte!<br />
Ha nem cs<br />
ak gondol-<br />
kodunk<br />
rajta, hane<br />
nem belevá<br />
vágu<br />
nk, és megte<br />
te-<br />
szünk mi<br />
nden<br />
ent!<br />
− Ha sikerül<br />
is,<br />
Ric<br />
iche<br />
helieu emberei vár<br />
nak<br />
mi<br />
nk<br />
et és elkapn<br />
pnak<br />
ak! – bi<br />
zonytalankodott.<br />
− Dumá<br />
más,<br />
tiéd az előny<br />
ny! – uj<br />
jo<br />
ngott Róka<br />
Miki<br />
! – majd<br />
úgy<br />
íro<br />
rod a szto<br />
rit, hog<br />
y egy<br />
elek<br />
ektr<br />
trom<br />
omos<br />
os<br />
bén<br />
énít<br />
ító fegyver Richel<br />
ie<br />
u ösz-<br />
szes<br />
csa<br />
tl<br />
ósát<br />
meg<br />
egál<br />
állítja, ti pedig megmen-<br />
ti<br />
tek a király<br />
lynő<br />
t!<br />
− A fa<br />
ntáz<br />
áziá<br />
iána<br />
nak nem lehe<br />
t hatá<br />
rt szabni<br />
– nevett<br />
tte el<br />
mag<br />
agát<br />
Eda<br />
mam<br />
ami!<br />
– Iga<br />
za van<br />
Róka Mikinek, amíg<br />
te tart<br />
od kéz<br />
ben a dolgo<br />
kat,<br />
vagyi<br />
yis te kezdemé<br />
nyez<br />
el<br />
, te irányí-<br />
tasz<br />
, ad<br />
dig előn<br />
őnyb<br />
yben<br />
vag<br />
agy!<br />
Élj<br />
vel<br />
ele bátr<br />
tran<br />
!<br />
– báto<br />
torí<br />
ríto<br />
tott<br />
tta Dumá<br />
mást<br />
st.<br />
− Most<br />
mut<br />
utas<br />
asd meg,<br />
Dum<br />
umás<br />
ás, egy minden<br />
en-<br />
kiér<br />
ért,<br />
min<br />
indenki egyé<br />
yért<br />
rt! – bizt<br />
ztat<br />
ta Ara<br />
mis.<br />
– Ug<br />
ye<br />
nem<br />
fel<br />
ejtett<br />
tted<br />
el a je<br />
lm<br />
onda<br />
datu<br />
n-<br />
kat?<br />
– kérdezte gyan<br />
anak<br />
akod<br />
odva<br />
va.<br />
− Dehogy! De hog<br />
yan is teh<br />
ehet<br />
et<br />
ném meg?<br />
–<br />
panaszkodott<br />
a kis<br />
rob<br />
obot.<br />
− Hadd<br />
seg<br />
egít<br />
ítsek!<br />
– szó<br />
zóla<br />
laltlt meg<br />
ismét<br />
Eda<br />
mami<br />
mi. – Itt mi mindn<br />
yája<br />
jan azt gondolo tu<br />
k,<br />
ho<br />
gy nem<br />
tudunk na<br />
gy dol<br />
go<br />
kat végh<br />
ez<br />
vin-<br />
ni<br />
, de azt<br />
ztán<br />
a mi csap<br />
apat<br />
atun<br />
unk is áté<br />
télt<br />
renge<br />
-<br />
teg élmé<br />
ményt! Hadd me sélj<br />
ljün<br />
k neked!<br />
A gyerekek egymá<br />
más szav<br />
aváb<br />
ába vágv<br />
gva mesél-<br />
ték,<br />
hogyan mász<br />
ták meg a legnagyobb<br />
hegyet, hogyan<br />
fogtak el bűnözőket, mi<br />
történt velük, amiko<br />
r azt hitték<br />
, egyedül<br />
vannak, hogyan jöttek rá együtt,<br />
t, hogy a<br />
8
− Azért, ha megoldottátok a királynő-ü<br />
gyet,<br />
vi<br />
sszajöttök hozzánk?<br />
Annyi kérdésünk<br />
lenne… e…− kérlelte őket Ró<br />
ka Miki.<br />
Dumás erőt gyűjtött, azt<br />
án megszólalt.<br />
− Ma nagyon sok aján<br />
dékot kaptam tőleteke ! A<br />
nevem eredetét<br />
és a bizalmat, hogy élni tudok<br />
azzal a képességgel, amit ez jelent: meg<br />
tudom menteni a világomban a jót! Köszönömöm<br />
nektek. Persze, hogy visszajövünk hozzátok!<br />
Most azonban el kell búcsúznunk! Athos,<br />
Porthos,<br />
Aramis, D‛Artagnan, induljunk!<br />
− Ó, Kedves, megkérhetlek arra, hogy most<br />
a világok közötti ugrás ne legyen számunk-<br />
ra olyan<br />
drámai? A viharra gondolok…− je-<br />
gyezte meg óvatosan Eda mamim !<br />
− Hát persze, ez csak természetes!<br />
– bólogatott<br />
Dumás, és elkezdte fűzni a visszaút<br />
szavait.<br />
Az elgondolás tényleg működött! Pár<br />
pillanat múlva<br />
az öt roboto villanásként tűnt el.<br />
− Húúú, ez izgal<br />
mas volt! – lelkesedett Róka<br />
Miki. – Remélem,<br />
m, tényleg visszajönnek! –<br />
adott hangot<br />
vág<br />
yainak.<br />
− Visszajönnek! – mondta Eda mami. –<br />
A hála<br />
és a sok tanulási lehetőség vissza-<br />
hozza őket! – bizakodott. – Reméle<br />
m, sikerrel<br />
járnak!<br />
9
10
Őrszem<br />
Csodálatos hely <strong>Erdőváros</strong>, még a robotok<br />
viharos megjelenése sem tett kárt a<br />
táj szépségében. Lankái, tisztásai, sűrű<br />
erdői arról árulkodtak, hogy gazdája van<br />
a vidéknek, szakértő és szerető módon<br />
felügyeli valaki ezt a földet. A letört<br />
ágaknak, lehullott leveleknek már nyoma<br />
sem volt, méltósággal ringtak a fák a hűvös<br />
szellő fuvallatára.<br />
11
Böbe, a hófehér kócsag munkáját<br />
dicsérte mindez. Amióta<br />
megszületett, szívéből<br />
szerette ezt a vidéket, és pici<br />
gyermekkorában eldöntötte,<br />
hogy óvni, vigyázni fogja a tájékot.<br />
Egész életét annak szentelte,<br />
hogy az itt lakó növények<br />
virulhassanak, és az erdőlakók<br />
gyönyörű környezetben élhessenek. Aszály<br />
idején <strong>Erdőváros</strong>ban soha nem volt egyetlen<br />
sárga folt sem, és télvíz idején se fagyott<br />
el növény vagy építmény. Mindeközben a<br />
folyóra is vigyázott. Olyan rendszereket<br />
tervezett és épített, amelyek újrahasznosították<br />
a természet erőforrásait. Öszszegyűjtötte<br />
és tárolta az esővizet, amíg<br />
szükség nem volt rá, felhasználta a nap és<br />
a szél energiáját. A virágok annyira szerették,<br />
hogy ha csak meglátták kora hajnalban,<br />
harmatódát játszottak a tiszteletére<br />
a csillogó vízcseppek segítségével. Amerre<br />
járt, mindenütt varázslatos harmóniában<br />
hullámzott a táj, még a legcsintalanabb fűszál<br />
is összekapta magát, hogy az összkép<br />
a legszebb legyen a tiszteletére.<br />
A városban régóta keringett egy legenda,<br />
mely szerint létezik az erdőben egy hely,<br />
ahol van egy kapu, melyen át más világba<br />
lehet átjutni. A legtöbben nem hittek ebben,<br />
mert soha senki nem találta meg a kaput.<br />
Csak az ősrégi történetet mesélték a<br />
gyerekeknek a nagyszülők, hogy valaha volt<br />
egy idegen, aki egyszer csak itt termett <strong>Erdőváros</strong>ban,<br />
megmutatta a lakóknak, hogyan<br />
szépíthetik környezetüket,<br />
adott egy könyvet,<br />
és amilyen váratlanul felbukkant,<br />
olyan gyorsan el is tűnt. A<br />
könyvben állítólag egy másik világ képei voltak,<br />
de az akkori városvezetés veszélyesnek<br />
tartotta a tartalmát, így hát elrejtették.<br />
Az erdei iskolában nagy volt a felbolydulás<br />
Athosék megjelenése után. Róka Mikiék<br />
mindenáron szerettek volna újra kapcsolatba<br />
lépni a robotokkal. Kíváncsiak voltak,<br />
sikerült-e megmenteni a királynőt és legyőzni<br />
a bíborost és katonáit.<br />
− De jó lenne tudni, mi történt robot barátainkkal!<br />
– sóhajtott fel Miki. Elmerengett,<br />
látta maga előtt az ütközetet, és néha<br />
egyet-egyet a levegőbe csapott, olyan átéléssel<br />
szurkolt Athoséknak. Hirtelen megállt<br />
a keze a levegőben, és ijedt hangon kiáltott<br />
föl: − Mi történik akkor, ha nem ők győznek?<br />
− Már megint jössz a hülyeségeiddel! – korholta<br />
bosszankodva Medve Matyi. – Mindig<br />
a jó győz! Nem olvasol meséket? – rázta<br />
meg a fejét.<br />
12
− Persze a mesében<br />
mindig a jó győz, de<br />
ez most ne<br />
m mese! – ugrott<br />
fel Róka Miki.<br />
– Mi<br />
van, ha<br />
veszítenek,<br />
és a bíboros katonái<br />
<strong>Erdőváros</strong>ba is átjönnek? – Vagy mi<br />
történik, ha győ<br />
yőzn<br />
ek, de közben megsérülnek<br />
és segítségre lennene szükségük? Ők<br />
a barátaink!<br />
Szüks<br />
égük leh<br />
et ránk! – kiabá<br />
lta ké<br />
tségbeesete ten.<br />
A beszélgetést Eda mami is meghallotta,<br />
és elgondolkodott.<br />
t.<br />
− Az erdőt<br />
Böbe,<br />
a hófehér kócsag ismeri<br />
a legjobban. Minden zegzugát<br />
bejárta<br />
már,<br />
mindenkit ismer, tudja a város történetét.<br />
Már az ük-üknagyszülei is az erdő vigyá-<br />
zói vo<br />
ltak<br />
. Keressük fel, és kérdezzük<br />
meg,<br />
hátha tud segíteni.<br />
− Szervusz, Böbe! – ölelte meg a madaratat<br />
Eda mami.<br />
Mi<br />
után<br />
Böbe mi<br />
ndenkivel szárnyat<br />
rázott,<br />
t<br />
érdeklődött, vajon<br />
miért<br />
kereste őt fel az<br />
eg<br />
ész iskola. A gyer<br />
ekek<br />
egymás szavába<br />
vá<br />
gva kiabáltak izga<br />
lmukban, amiből Böbe<br />
egy szót<br />
sem<br />
értett. A nagy hangzavar-<br />
nak Eda mami dörgő hangja vetetttt véget:<br />
− Majd én átveszem a szót! Ha a világot<br />
jöttünk megmenteni, akkor viselkedjünk<br />
hősökhöz méltóan! – tette hozzá drámaian,<br />
Róka Miki korábbi ijedtségére utalva.<br />
Böbe<br />
végre<br />
töviről<br />
hegyire<br />
megismerte az<br />
egész történetet, és megértette, hogy a<br />
gyerekek valami olyasmit keresnek, amivel<br />
ők is ka<br />
pcsolatba léphetnek új barátaikkal.<br />
− Induljunk azonnal! – pattant fel a rókafiiú.<br />
– Mire vártok? Titeket nem érdekel, mi<br />
lesz Athosékkal? Vagy velünk? – Már látta<br />
maga előtt, ahogy a katonák mas<br />
íroz<br />
nak<br />
<strong>Erdőváros</strong> felé, és tönkretesznek mindent,<br />
ami az évszázadok alatt felvirágzo<br />
tt gyönyörű<br />
otthonában.<br />
− Miki! A világv<br />
égét azért ne jósold meg,<br />
légy szíves! – pirított rá Eda<br />
mami.<br />
– Bízz<br />
egy kicsit jobban legalább a robot baráta-a<br />
inkban!<br />
− Jó, jó! Elnézést kérek! Kicsitit ráparáztam!<br />
– engedett le a rókafiú.<br />
Elindultak<br />
Böbéhez, aki az erdő szélénén<br />
lakott egy<br />
festőien szép birtokon. Öreg<br />
tölgyfák sze<br />
gélyezték a takaros,<br />
frissen<br />
meszelt kis házhoz vezető utacskát. A házat<br />
megkerülve<br />
pazar virágözön tárult a<br />
gyer<br />
ekek szeme<br />
elé. Ki<br />
csit hátrébb<br />
pedig<br />
gondos<br />
an megműm velt<br />
vet<br />
eményest ültetett<br />
a birtok<br />
tulajdonosa.<br />
− Üdvözöllek bennete<br />
ke<br />
t! – libbent alá<br />
hirtelen<br />
az égből egy fenséges madár.<br />
Kiter-<br />
je<br />
sztett szárnyain átr<br />
agyogtak a napsu-<br />
garak,<br />
karcsú, sudár<br />
alakja angyalnak tűnt<br />
néhány gyerek számára, akik szájtátva<br />
nézték a mesébe illőlő jelenést.<br />
13
− Ez<br />
ek szerint hallottatok a régi legendáról?<br />
– érdeklődött.<br />
− Igen, mindnyájan ismerjük – válaszolt Eda<br />
mami. – Arra gondoltam, hogy neked talán<br />
van valamilyen ötleted, merre is induljunk!<br />
− Hmmm! – gondolkodott el a madár. – Azt<br />
hiszem, itt az idő… − mormolta maga elé.<br />
− Minek van itt az ideje? – húzta fel a vállát<br />
Ma<br />
cska Vanda, aki csak most csukta be a<br />
szájátá , annyira elbűvölte őt Böbe.<br />
Hosszú csend következett. Látszott a hófehér<br />
kócsagon, hogy küzd a gondolataival,<br />
nem tudja eldönteni, mitévő legyen. Valami<br />
titok lappangott a levegőben.<br />
Vakond Vili már türelmetlen volt. Soha<br />
sem<br />
bírta a várakozást. Ilyenkor<br />
túrni tám<br />
adt<br />
kedve,<br />
de a tündérszép<br />
ker<br />
tet elnézve<br />
erre esélyt sem látott. Még neki sem volt<br />
szíve tönkretenni a kertet, és azt is észrevette,<br />
hogy a szélénén körbe<br />
ültették<br />
azt<br />
császá<br />
rkoronával, amit<br />
ő módfelett nem<br />
kedvelt.<br />
Ezzel<br />
lehetett kiűzni a világból.<br />
Óv<br />
atosan<br />
hátrált<br />
az ágyások felé, ot<br />
t lá-<br />
tott egy részt, ahol csak fűvel volt beültetve<br />
a te<br />
rület. – Kicsit kaparászom! Nem<br />
bírom az izgalmakat! – nyugtattata magát,<br />
és azt imitálta, hogy lepihenn<br />
i ment a fűcs<br />
omóba. Mellső lábaival szorgosan, apró<br />
mo<br />
zdulatokkal el<br />
kezdett ásni. Egy idő után<br />
kemény<br />
anyagba koppant a körme. A vala-<br />
mi<br />
t elkezdte oldalra nyo<br />
mkodni, mert sze-<br />
retett volna tovább haladni. Egyszer csak<br />
me<br />
gremegett a föld, és Vakond Vili alatt<br />
kettévált a talaj. Lassan kiemelkedett egy<br />
faragott<br />
oszlop. Mindenki me<br />
redten bá-<br />
multa a jelenséget. Már azt hitték, hogy az<br />
oszlop az égig fog érni, de körülbelül kétméteres<br />
magasságban megállt, és három<br />
részre nyílt a teteje.<br />
Böbe elmosolyodott: − Megkönnyítetted a<br />
dolg<br />
om, kis vakond. Hogy is hívnak? – hagyta<br />
félbe mondandóját.<br />
− Vakond<br />
Vilinek! – hunyorgott szégyenlősen<br />
a fiú. ú<br />
− El kell mondanom valamit! – folytatta. −<br />
Vili most egy ősi titok nyomára bukkant.<br />
Az oszlop, ami a talajból kiemelkedett,<br />
nem más, mint egy antennn aféle, amivel eg<br />
y<br />
másik világ, Robovárosos lakóival lehet kommunikálni.<br />
Az oszlopban rejtették el őseim<br />
azt a könyvet is, ami megmutatja az ő világukat<br />
– nyúlt egy rejtekajtón j át az oszlop<br />
belsejébe. – Évezredes tudást adtak át ne-<br />
künk<br />
egykoron sok mindenről, például a növények<br />
gondozásáról, védelméről, a békés<br />
együttélésről. l Azt<br />
mondták, csak akkor<br />
fedjük fel a kaput, ha újra megj<br />
elenik valaki<br />
tőlük, mert akkor a segítségü<br />
günk<br />
nkre<br />
lesz<br />
szükségük. Újra tanítanunk kell egymást,<br />
mert elfelejtődtek az ő világukban azok<br />
az értékek, amelyekre gondosan vigyáztak<br />
14
évezredeken át. Hát eljött a pillanat! – sóhajtott.<br />
t – A családom őrizte<br />
a titkot, mert<br />
már akkok r is mi voltunk az erdő védelmezői,<br />
és megbíztak bennünk.<br />
− Hurrá!<br />
Beszé<br />
lhetünk Atho<br />
sszal! – ujjongott<br />
Róka Miki<br />
!<br />
− Csak<br />
óva<br />
tosan!<br />
– feddte meg szolidan<br />
Böbe<br />
az ugráló gyereket.<br />
– Egyelőre csak<br />
üzennini tudunk.<br />
Az oszlop köz<br />
epén lévő gömböt<br />
kell megfogni, és erősen arra gondolni,<br />
amit<br />
üzenni szeretnél! – tette hozzá.<br />
− Megkérdezhetem, jól vannak-e? – hajtotta<br />
le a fejét a fiú.<br />
− Tedd<br />
meg! Vágjunk bele! – mondta bizonytalanul<br />
Böbe, mert még soha senki nem<br />
használta ezelőtt a szerkezetet.<br />
− Inkább olyan szégy<br />
enfélét érzek. Igazából<br />
nem szégyen,<br />
hanem kicsit más. Mintha<br />
fejbe vertek vol<br />
na és be<br />
zártak<br />
volna<br />
egy<br />
dobozba – próbálkozott<br />
Vanda megmagya-<br />
rázni az érzéseit.<br />
− Megalázónak érzed. Azt hiszem, ez a helyes<br />
szó<br />
rá.<br />
– felelte<br />
Böbe.<br />
− Igen! – helyeselt Macska Vanda, majd<br />
a madárra nézett. – Olyan jó, hogy téged<br />
mindenki szeret, te mindent jól csinálsz,<br />
és téged nem piszkál soha senki! – sóhajtott<br />
fel.<br />
− Köszönöm, ho<br />
gy ilyen szép dolg<br />
okat<br />
mon-<br />
dasz rólam, igazán megtisztelő! – mosolyodott<br />
el Böbe. – Tudod, gyerekkoromban<br />
Róka Miki mély levegőt vett, megragadta<br />
a gömböt, és erősen arra gondolt, jele<br />
ntkezzenek<br />
náluk Athosék, és mondj<br />
ák el, mi<br />
történt velük.<br />
Hosszú percek következtek, de nem tör-<br />
tént<br />
semmi.<br />
− Miért Róka Miki próbálta? – dohogott<br />
Macska Vanda. – Hiszen olyan üres a feje,<br />
hogy<br />
idáig hallom a kongását! – pillantotttt<br />
gonosz<br />
ul a róka felé.<br />
Senkit nem érdekelt mo<br />
st a macska félté-<br />
kenysége. Vártak, vártak. La<br />
ssan narancs-<br />
vörös fénybe öltözött az<br />
ég alja, a Nap is<br />
pihenni készülődött.<br />
t. Kis<br />
csoportokba<br />
n beszélgetni<br />
ke<br />
zdtek a diákok. Böbe<br />
Macska<br />
Vanda mellé sodródoto t.<br />
− Ne<br />
m volt szép a megjegyzésed! – szólította<br />
meg a lányt.<br />
− Ez igaz! – helyeselt Macska Vanda.<br />
– De<br />
higgye el, kiérdemele te! Ő is mindig durván<br />
megbánt engem.<br />
− Olyankor nagyon mérg<br />
es vagy? – kérdezte<br />
a hófehér kócsag.<br />
15
én sem<br />
vol<br />
tam ilye<br />
n. Ugyan<br />
úg<br />
y el<br />
égedet-<br />
lenkedtem néha, volt, hogy<br />
megbántottam<br />
másokat,<br />
és engem is meg<br />
bá<br />
ntottak.<br />
− Té<br />
nyleg?<br />
– ker<br />
ekedett el Van<br />
da szeme,<br />
majd<br />
lemondóan így<br />
szólt. – Az<br />
régen<br />
volt.<br />
Mind<br />
enki<br />
elfel<br />
ejtette.<br />
Most már mi<br />
nden<br />
ki<br />
csak<br />
a jót<br />
látja<br />
benned!<br />
– legyi<br />
ntet<br />
ett. t.<br />
− Kemény munká<br />
m van be<br />
nne – komolyodot<br />
ott<br />
el<br />
Böb<br />
e.<br />
− Nem értem,<br />
meg<br />
kell azér<br />
t dolgozni, hogy<br />
jónak tartsanak?<br />
Sim<br />
án az vagy<br />
és kész! –<br />
tiltak<br />
akozot<br />
ott t Macska<br />
Van<br />
da.<br />
− Ez nem ilyen egyszerű! – nevetett fel<br />
Böbe. – Figyelni és törődni kell a környezeteddel,<br />
és ezt kapod majd te is viszsza.<br />
Gyere, megmutatom! Nézzük csak<br />
a kertet! – lépett oda a veteményeshez.<br />
Például a paradicsom mellé nem ültetek<br />
sárgarépát, vagy borsó mellé babot, mert<br />
nem fejlődnek egymás mellett szépen.<br />
A kapor viszont elősegíti a sárgarépa,<br />
az uborka és a káposztafélék érését, a<br />
zeller pedig elriasztja a káposztafélék<br />
hernyóját. Ezeket érdemes egymás mellé<br />
ültetni, mert meghálálják.<br />
− És a bar<br />
arát<br />
átai<br />
d?<br />
16
− Arrara gon<br />
ondo<br />
lsz,<br />
hogy a növények<br />
nem<br />
be-<br />
szél<br />
élne<br />
nek?<br />
– haj<br />
totta félre a fejét a kócsag.<br />
– Néha<br />
nek<br />
ekemem is mondtak ol<br />
yat,<br />
ami<br />
na-<br />
gyon<br />
rosszul<br />
esett, és én is bánto<br />
ttam<br />
meg<br />
máso<br />
sokat.<br />
Ilyen<br />
kor a bocsán<br />
atkérés volt<br />
a<br />
gyógyí<br />
yír.<br />
Előfo<br />
fordult, hogy ne<br />
m ér<br />
tettem<br />
valakive<br />
vel egye<br />
yet, de a stílus<br />
, ahogya<br />
n megsz<br />
ólítottam,<br />
valób<br />
óban nem volt megfele elő.<br />
Ilyenkor<br />
a visel<br />
elke<br />
désemért<br />
kér<br />
te<br />
m elné-<br />
zé<br />
st, bár a véleményemetet fenntartottam.<br />
S egy jó bes<br />
eszé<br />
zélg<br />
lget<br />
etés<br />
során<br />
engedtem, hogy<br />
más meggyőzzön<br />
az igazáról<br />
, ha tudott<br />
számomra<br />
olyat<br />
mon<br />
dani, amit<br />
az esete tel<br />
kapcsolatban nem vettet m figyelembe.<br />
− Nehéz bocsánatot kérni…− vakarta meg a<br />
füle tövét<br />
Macska Vanda.<br />
− Csak elkezdeni nehéz! – válasz<br />
szolt vidáman<br />
a kócsag. Folytatta volna a beszélgetést,<br />
de<br />
az oszlop kékes-zöldes fényben kezdett<br />
vibrálni.<br />
− Minden<br />
enki<br />
ijedten<br />
állt, rem<br />
emegtek,<br />
mi fog<br />
tö<br />
rténni<br />
ni. A fény<br />
egy<br />
re csak nőtt, egyr<br />
e sz<br />
é-<br />
lesebb<br />
nya<br />
yalábokb<br />
an vibrált az os<br />
zlop<br />
kör<br />
ül<br />
.<br />
− Juhh<br />
hhhé<br />
hééé! − szó<br />
lalt meg<br />
hirtelen egy vi<br />
-<br />
dá<br />
m ha<br />
ng. Athos je<br />
lent meg díszöltöz<br />
özet<br />
-<br />
be<br />
n,<br />
és vidáman kiab<br />
ált: - Győztünk! Győ<br />
yőz-<br />
tünk<br />
! Győztünk!<br />
− A hí<br />
r hallatán óriási ovációban törtek<br />
ki<br />
a gyerekek. Mind<br />
enki<br />
ugrált,<br />
kiabált, éljen-<br />
zett, táncolt. A bol<br />
dogság határtat lan vo<br />
lt<br />
a kis bi<br />
rtokon.<br />
Csupán Macska Vanda somfordált oda<br />
Róka Mikihez. – Bocsánat! – súgta a fiú<br />
fülébe. Róka Miki megfogta g a kezét, és<br />
bólintott. – Ünnepeljünk! – vitte táncba a<br />
zavarban lévő lányt.<br />
17
18
Ki lakik az<br />
odúban?<br />
Az új barátok megjelenése teljesen felforgatta<br />
<strong>Erdőváros</strong> életét. Az a tény, hogy<br />
nem csak <strong>Erdőváros</strong> létezik, hanem vannak<br />
más világok is, sőt ezek a világok sok értelemben<br />
mások, és más értékekkel, más<br />
eszmékkel, más célokkal működnek, minden<br />
erdőlakót elgondolkodtattak. Volt, aki<br />
pozitívan élte meg az új élményeket, de<br />
voltak olyanok is, akik kifejezetten ellenségessé<br />
váltak, és csak arra vágytak, hogy<br />
soha többé ne halljanak a robotok felől.<br />
Zavarta őket a nagy változás, sehogy sem<br />
bírták feldolgozni, hogy ezzel az eseménynyel<br />
bizony valami megváltozott, és már<br />
semmi sem lesz a régi. Róka Miki apja is<br />
ezek közé a lakók közé tartozott. Egész<br />
nap csak morgott a műhelyében, és azon<br />
morfondírozott, hogyan törölhetné ki ezt<br />
a számára sajnálatos eseményt az itt lakók<br />
fejéből. Kevés barátja volt csak, és ők sem<br />
osztották a véleményét, ezért aztán többnyire<br />
magában beszélt. Egy hű hallgatója<br />
azért akadt. A szomszédos nagy fa odújában<br />
lakott Csupaszem apó.
Csupas<br />
asze<br />
zem ap<br />
ót még<br />
soh<br />
oha senk<br />
nki sem látta<br />
tel<br />
jes való<br />
lójá<br />
ban,<br />
mer<br />
ert se<br />
nk<br />
i<br />
előt<br />
ő t nem<br />
mutatk<br />
tk<br />
oz<br />
ott,<br />
t, csupán csak<br />
nag<br />
agy<br />
szem<br />
ei<br />
t<br />
enge<br />
gedt<br />
dte láts<br />
za<br />
ni magáb<br />
ából<br />
ól. Az erd<br />
rdő fái kö<br />
-<br />
zött<br />
val<br />
alam<br />
amik<br />
ikor<br />
rég<br />
égen<br />
lét<br />
reho<br />
zott<br />
egy<br />
jár<br />
árat<br />
-<br />
rend<br />
ndsz<br />
szer<br />
ert,<br />
és azon<br />
ker<br />
es<br />
ztül<br />
köz<br />
özle<br />
leke<br />
kede<br />
dett<br />
mi<br />
nden<br />
enho<br />
hová. Rengetegeg fao<br />
aodú<br />
vol<br />
t, ame<br />
mely<br />
lyen<br />
kere<br />
sztü<br />
tül ké<br />
ml<br />
elte a világot, és miv<br />
ivel<br />
lát<br />
átha<br />
ha-<br />
ta<br />
tl<br />
ansá<br />
ga folyt<br />
án<br />
bárho<br />
hol észrev<br />
ét<br />
lenü<br />
nül ott<br />
lehe<br />
hete<br />
tett, nagyon<br />
sok<br />
inf<br />
ormá<br />
máci<br />
cióv<br />
óval<br />
ren<br />
ende<br />
del-<br />
keze<br />
zett<br />
az er<br />
dőla<br />
lakó<br />
kr<br />
ól<br />
. Ezt te<br />
rmés<br />
zete<br />
tese<br />
sen<br />
nem oszt<br />
ztot<br />
otta<br />
ta meg<br />
sen<br />
kive<br />
vel,<br />
miv<br />
ivel<br />
vég<br />
égte<br />
tele<br />
lenü<br />
nül<br />
disz<br />
kr<br />
ét<br />
volt, és na<br />
gyon<br />
jól<br />
tud<br />
ott hall<br />
llga<br />
t-<br />
ni. Csupán<br />
akk<br />
kkor<br />
bes<br />
eszé<br />
lt, amik<br />
or<br />
bűn<br />
űnté<br />
tény<br />
nyek<br />
ta<br />
nú<br />
jává<br />
vál<br />
ált.<br />
Zab<br />
ola Zoli<br />
liva<br />
l és<br />
Kán<br />
tor ez-<br />
rede<br />
dess<br />
el tar<br />
totta a kapc<br />
pcso<br />
sola<br />
lato<br />
t, s ha bajba<br />
juto<br />
tott<br />
tt val<br />
alaka i, azo<br />
zonn<br />
nnal<br />
jelzett<br />
nek<br />
ekik. Se<br />
gít-<br />
ségé<br />
ve<br />
l sok to<br />
lvajt,<br />
rabló<br />
lót,<br />
garáz<br />
ázdát kapt<br />
ptak<br />
el és zárt<br />
ak<br />
be az erd<br />
rdő rend<br />
ndőr<br />
őrei, hogy<br />
fen<br />
ennn-<br />
tart<br />
rtsá<br />
sák a bi<br />
zton<br />
onsá<br />
got Erdővá<br />
váro<br />
sb<br />
an. Néhá<br />
-<br />
nyan<br />
kémnek neve<br />
zt<br />
ék, de<br />
ez nem volt<br />
iga<br />
z.<br />
Csup<br />
upas<br />
zem ap<br />
ó so<br />
ha<br />
semmi<br />
mi<br />
lyen<br />
inf<br />
nfor<br />
ormá<br />
máci<br />
ció-<br />
val nem élt vi<br />
ssza<br />
za, senk<br />
nkir<br />
iről<br />
nem<br />
áru<br />
rulk<br />
lkod<br />
odot<br />
ott,<br />
t,<br />
és<br />
nem<br />
has<br />
aszn<br />
znál<br />
ta ki a véle<br />
letl<br />
tlen<br />
enül<br />
meg<br />
egha<br />
hall<br />
llot<br />
ott<br />
biza<br />
lmas<br />
inf<br />
nfor<br />
má<br />
ciók<br />
at. A sajá<br />
ját ma<br />
ga ált<br />
al<br />
kial<br />
akít<br />
ítot<br />
ott jára<br />
ratr<br />
tren<br />
ends<br />
dszerét is oly<br />
lyan<br />
erő<br />
s<br />
bi<br />
zton<br />
onsá<br />
sági<br />
ren<br />
ends<br />
dsze<br />
zerrel<br />
védte<br />
te, hogy<br />
oda<br />
il-<br />
le<br />
tékt<br />
ktel<br />
enek<br />
ek nem<br />
jut<br />
utha<br />
hatt<br />
ttak<br />
be.<br />
Pár<br />
áran pró<br />
-<br />
bált<br />
ak az odúk<br />
úkon<br />
ker<br />
eres<br />
eszt<br />
ül erő<br />
rősz<br />
szak<br />
akkaka<br />
l be-<br />
tö<br />
rni hozz<br />
zzá,<br />
de ilye<br />
yenk<br />
nkor<br />
az odúk<br />
val<br />
alam<br />
amilye<br />
n<br />
cs<br />
oda folytá<br />
tán semmivé vált<br />
ltak<br />
, és csa<br />
sak egy<br />
si<br />
ma faf<br />
el<br />
ül<br />
ette<br />
tel talá<br />
lált<br />
lta szem<br />
embe<br />
mag<br />
agát<br />
az<br />
illeté<br />
tékt<br />
ktel<br />
elen<br />
en beh<br />
ehat<br />
oló.<br />
Hos<br />
ossz<br />
szú évek<br />
sor<br />
án<br />
megs<br />
zo<br />
kt<br />
ák az erdő<br />
dőla<br />
lakó<br />
kók,<br />
k, hog<br />
ogy Cs<br />
upas<br />
asze<br />
zem<br />
ap<br />
ó is egy<br />
a sok<br />
rej<br />
ejté<br />
tély<br />
köz<br />
özül<br />
ül, am elye<br />
yek Er-<br />
dővárosb<br />
an jel<br />
elen<br />
en van<br />
anna<br />
nak,<br />
azonban<br />
a jel<br />
elen<br />
enlé<br />
lé-<br />
te<br />
jót<br />
óték<br />
ékon<br />
ony az ott<br />
lakók<br />
szá<br />
zámá<br />
mára.<br />
− Mi<br />
t gondolsz, Csup<br />
upas<br />
asze<br />
zem ap<br />
ó, visszaj<br />
ajön<br />
-<br />
nek még ide azok az ideg<br />
egenek? – kér<br />
érde<br />
dezt<br />
e<br />
mono<br />
noló<br />
lógja végé<br />
n ideg<br />
eges<br />
esenen<br />
Rók<br />
a Band<br />
ndi,<br />
Miki<br />
apja<br />
ja. − Mi tör<br />
téni<br />
k ak<br />
ko<br />
r, ha már soha<br />
nem<br />
hagy<br />
gyna<br />
nak mink<br />
nket<br />
bék<br />
ékén<br />
én<br />
? Mara<br />
radj<br />
djanak<br />
ak<br />
ott,<br />
ahov<br />
ová valók!<br />
– morm<br />
rmog<br />
ogta<br />
elszá<br />
zántan.<br />
20
− Mit ártottak neked, Bandi, azok a jö<br />
ve<br />
-<br />
vények? – próbálta<br />
enyhíteni az öreg<br />
szorongás<br />
ását<br />
át Csupaszem<br />
apó. – Már ni<br />
ncs any-<br />
nyi megr<br />
gren<br />
ende<br />
lé<br />
sed? Ártott az üzletnek?<br />
– te<br />
tte hozz<br />
zzá tr<br />
éfálkozva.<br />
− Beszélsz<br />
te is sületlenségeket! Van elég<br />
problémám anélkül is, nem hogy még téged<br />
is hallgassalak! – csattant fel Róka Bandi.<br />
– Ne<br />
m tetszik, és kész! Nem szeretem az<br />
idegeneket! Azt szeretem, ha tudom, hogy<br />
ki<br />
vel hányadán állok! – jelentette ki ellentmo<br />
ndást nem tűrően.<br />
− Mit gondolsz, mindenkit ismersz itt az<br />
erdőben? Azért, mert látod mindennap a<br />
boltban, vagy olvastál valamit róla, vagy<br />
mert a szomszéd Galamb Béla harmad<br />
adik<br />
un<br />
okatestvére valaki, akkor már mi<br />
ndent<br />
tudsz róla? – érdeklődött Csup<br />
upas<br />
aszem apó.<br />
− Bolond<br />
ndságo<br />
kat kérdez<br />
ezel! – jöt<br />
t zavarba<br />
Róka<br />
Bandi<br />
di. – Neke<br />
kem igenis fontos, hogy<br />
valahová köthess<br />
ssem<br />
a környez<br />
etemben az<br />
illetőt! – jel<br />
entette ki els<br />
zántan, miután<br />
egy keveset gondolkodott.<br />
− Megértem<br />
a félelme<br />
det, és nem is azt<br />
kérdeztem,<br />
miért<br />
utasítod el ennyi<br />
re őket, t<br />
hanem azt, hogy gond<br />
olkodj<br />
el azon, mi ad<br />
neked biztonságérzetet! – nyugtattt a a ró-<br />
kát Csupaszem apó.<br />
− Há<br />
t ez az!<br />
– bámult maga<br />
elé<br />
Róka Ba<br />
ndi.<br />
– Sz<br />
eretemem tudni, hogy<br />
egy<br />
másik sze<br />
mély-<br />
lyel<br />
vannak közös gyöker<br />
eink<br />
, fontos<br />
szá-<br />
momrm a, hogy megbízható<br />
-e az illető, szeretem,<br />
ha azonos az érté<br />
tékrendünk, fontos<br />
számomra<br />
az is, hogy<br />
biztos lehe<br />
tek abba<br />
ban,<br />
nem bánt<br />
sem<br />
engem, sem a csal<br />
ádom<br />
omat<br />
at! –<br />
válaszolta végül.<br />
− Ebbe<br />
ben soha<br />
nem<br />
leh<br />
ehetsz bizto<br />
s akkor,<br />
ha<br />
csak külsőre<br />
és hallomásbó<br />
ból ítélsz! – vála-<br />
szolta Csupaszem<br />
apó.<br />
− Há<br />
t akkor mi<br />
t csináljak?<br />
– mor<br />
ordu<br />
dult<br />
fel<br />
Róka Bandi<br />
. – Most<br />
mondj<br />
val<br />
alami ok<br />
osat!<br />
Ug<br />
gy ye nem<br />
tudsz<br />
?! – pró<br />
róbá<br />
bált<br />
lta inge<br />
gere<br />
lni Csu-<br />
pa<br />
szem<br />
apót bőszül<br />
ülten.<br />
– Én azt akarom<br />
om,<br />
hogy<br />
ne változzozo<br />
n se<br />
mmi!<br />
– jelenen<br />
tette ki<br />
eltö<br />
kélten.<br />
− Ez is egy nézőpont, és én elfogado<br />
dom,<br />
hogy<br />
félsz<br />
– válaszolta az odú<br />
lakó. – Csak<br />
a jóma<br />
gam tapa<br />
sztalatairól<br />
tudok<br />
nekeded<br />
be<br />
sz<br />
ámolni, ha megtisztelsz az<br />
zal, hogy<br />
megh<br />
ghal<br />
allg<br />
lgat<br />
atsz. Te<br />
ljesenen normá<br />
lis,<br />
ha nem<br />
akarsz<br />
mindenkit beengedni<br />
a házadba,<br />
akit nem<br />
ismersz<br />
, én sem<br />
tenném.<br />
Renge-<br />
teg módszer létezi<br />
k azon<br />
ban arra, hogy<br />
gyan<br />
lehet megi<br />
gismerni<br />
másokat. Rólam például<br />
mi<br />
t tu<br />
ds<br />
z? – kér<br />
érdezte kívánc<br />
sian.<br />
− Ugyan már! – grimaszol<br />
olt Róka<br />
Bandi. – Hiszen<br />
minde<br />
nnap beszélget<br />
etünk!<br />
– tettete hoz-<br />
zá. – A segítségeddel olya<br />
n biztonságo<br />
s<br />
az<br />
erdő, hiszen mindent észr<br />
zrev<br />
eveszel,<br />
min-<br />
21
denhol<br />
ott<br />
vagy,<br />
aho<br />
hol bűntén<br />
y kész<br />
szül<br />
ődik<br />
ik!<br />
– Múltkor még azér<br />
ért is szóltál<br />
, hogy<br />
az én<br />
Mártámat<br />
köszöntsem fel,<br />
mer<br />
t szület<br />
ésnapja<br />
van!<br />
− ér<br />
zékenyült el<br />
, mert<br />
eszébe ju<br />
-<br />
tott, hogy<br />
Már<br />
árta<br />
ta, a felesé<br />
sége<br />
menny<br />
nyire bol-<br />
dog volt<br />
a hirte<br />
len besz<br />
szer<br />
zett<br />
ajánd<br />
ndéktó<br />
tól.<br />
− Ig<br />
az, de<br />
sohasem<br />
láttál mé<br />
g en<br />
ge<br />
m! –<br />
mondta<br />
vékony hang<br />
ngon<br />
Csupa<br />
szem<br />
apó<br />
pó.<br />
− Ez igaz, de mindenki tudja, hogy szégyelled<br />
magad, mert torzszülöttként jöttél<br />
a világra! – bólogatott jól értesülten<br />
Róka Bandi!<br />
− Ez egy<br />
szemenszede<br />
dett<br />
haz<br />
azug<br />
ugsá<br />
g! Iga<br />
gazán<br />
otromb<br />
mba volt<br />
lt, aki ki<br />
ta<br />
lálta!<br />
– háborgo<br />
tt<br />
Csup<br />
upas<br />
asze<br />
zem apó!<br />
– Sajnos a népe<br />
pek nem tud-<br />
ják elfo<br />
foga<br />
gadni,<br />
ha nem el<br />
égít<br />
ítik<br />
ki a kívá<br />
nc<br />
si-<br />
ságukat! Mindjár<br />
árt lege<br />
ndát<br />
köl<br />
ölte<br />
tenek hoz-<br />
zá! – boss<br />
za<br />
nkodott to<br />
vább<br />
bb.<br />
− A népek már csak<br />
ilyenek<br />
ek! – ér<br />
tetttt egyet<br />
nagy<br />
nyu<br />
galo<br />
lomm<br />
mmal<br />
Róka Band<br />
ndi.<br />
Élvez<br />
ezte<br />
,<br />
hogy<br />
Csupaszem apó<br />
pó, a ki<br />
egye<br />
yens<br />
úlyozott-<br />
ság élő mi<br />
ntaszobr<br />
bra is felideg<br />
eges<br />
esít<br />
íthető. Et-<br />
től nem érez<br />
ezte<br />
már<br />
olyan esend<br />
ndőn<br />
ő ek mag<br />
át.<br />
− Hát jó, az<br />
t hiszem, el<br />
érkeze<br />
zett<br />
az idő,<br />
ő<br />
ho<br />
gy megmutassam, ki vag<br />
agyo<br />
yok!<br />
– sóh<br />
ajtotttt<br />
egy nagyot Csu<br />
supa<br />
pasz<br />
szem<br />
apó.<br />
Róka<br />
Ban<br />
andi<br />
elkerekedett szemekkel nézte,<br />
ahogy barátja odúja megn<br />
gnyí<br />
lik.<br />
Kic<br />
icsit megijedt,<br />
hiszen már megi<br />
nt egy új helyze<br />
t elé<br />
ál<br />
lított<br />
tták<br />
, ismé<br />
mételt<br />
lten<br />
valamam<br />
i me<br />
gv<br />
áltozt<br />
ztat-<br />
ha<br />
tatl<br />
tlan fog történni. Ki lehet Csupaszem<br />
apó?<br />
Egy<br />
árván<br />
fel<br />
nőtt<br />
mad<br />
ár<br />
ka, aki szé-<br />
gyen<br />
enlő<br />
lősségében<br />
bújt el a világ<br />
elő<br />
lől?<br />
l? Vagy<br />
egy kígyószerű<br />
lény,<br />
aki<br />
maga se<br />
m tudj<br />
dja,<br />
honn<br />
an szárm<br />
rmaz<br />
ik? Eg<br />
yált<br />
ltal<br />
alán<br />
áll<br />
llat<br />
vagy<br />
valami<br />
más? Reme<br />
megő<br />
térdekkel néz<br />
ézte<br />
az<br />
elé táru<br />
ruló<br />
látványt.<br />
Az odú<br />
dúbó<br />
ból egy kis robo<br />
t lépe<br />
pett<br />
elő. Bandi<br />
me<br />
gdöbbené<br />
nése<br />
határ<br />
ártalan volt.<br />
− Teee<br />
oror oror<br />
oroboooo<br />
o t vaaa<br />
a agy?<br />
– von<br />
yí-<br />
totttt fel<br />
elhaló hang<br />
on.<br />
− Hát igen. – válasz<br />
olt Csupasze<br />
zem apó. –<br />
Azót<br />
óta va<br />
gyok<br />
itt, mióta a népem utol<br />
oljá<br />
jára<br />
itt járt<br />
rt, és elhozta<br />
nekte<br />
tek a sok tudá<br />
st<br />
– ke<br />
zdte<br />
a vallomást<br />
cse<br />
send<br />
esen. − Anny<br />
nyi-<br />
ra tetsz<br />
szet<br />
t a táj, hogy sajn<br />
jnos<br />
nem<br />
vettet m<br />
22
− Hi<br />
szek neked! – ült Róka<br />
Bandi tovább-<br />
ra is megdöbbenten. – Azért er<br />
ősíts meg<br />
abban is, hogy nem minden idegennel ilyen<br />
egyszerű<br />
a helyz<br />
et – mondta félénken.<br />
észre, hogy már mennünk kell, így itt ragadtam.<br />
Aztán úgy döntöttem, hogy nem<br />
megyek vissza, hanem figyelem, hogyan<br />
használjátok fel a megmutatott információkat,<br />
és hogyan szépül a világotok – mo-<br />
solygott zavarodottan. – Tadáááám! – csi-<br />
nált egy apró piruettet, hogy Róka<br />
Bandi<br />
tátott szája végre becsukódjon.<br />
− Ez álmomban sem jutott volna eszembe!<br />
– ámuldozott<br />
Róka Ba<br />
ndi. – Most teljesen<br />
össze vagyok zavarodva – leült, és az ölébe<br />
ejtette a kezét.<br />
− Megértem, ez tényleg nagyon megdöbbentő<br />
lehet!<br />
– tettete a vállára<br />
a kezét a kis robot. –<br />
A jó hír<br />
viszont, hogy most meg tudom neked<br />
erősíteni, hogy a másik világból jött robotok<br />
nem rossz szándékúak, hiszen ismerem őket.<br />
Megbízhats<br />
tsz benn<br />
nnük!<br />
– bátorította arókát.<br />
− Nem hát!<br />
– mosolygott Csupaszem apó.<br />
– Szerencsére vannak<br />
olyan<br />
szabályok<br />
, lehetőségek<br />
és hatóságok, akik<br />
segítségé-<br />
vel a messziről jövőket ellenőri<br />
zhet<br />
itek,<br />
hogy nyugodt<br />
szívvel<br />
és ne csak a vakszerencsében<br />
és a jóindulatban bízva kelljen<br />
meghoznotok a döntéseiteket!<br />
– nevetett<br />
biztatóan.<br />
– Egy<br />
tanácsot azért adnék számodra!<br />
– komolyodott<br />
el.<br />
− Mi lennene az?<br />
– érdeklődött<br />
Róka Band<br />
i.<br />
− Ha az otthonodról, a gyermekedről, a családodról,<br />
a pénzedről van szó,<br />
vagy bármiről,<br />
ami neked fontos, ne higgygy akárkinek. Ott is<br />
legyen<br />
benned az az óvatosság,<br />
hogy mielőtt<br />
rábíznád ezeket valakire, meggyőződj arról,<br />
valóba<br />
n az<br />
-e az illető, akinek<br />
gondo<br />
lod.<br />
− Mindenképpen így<br />
lesz!<br />
– válaszolt<br />
Róka Ban-<br />
di. Ho<br />
gy elterelje a gondolatait, tovább bar-<br />
kácsolt a műhelyében. Arrara gondolt, ha Róka<br />
Miki<br />
hazajön ma az iskolából, vele<br />
is megvitat-<br />
ja a dolgot. Hiszen nagyon<br />
fontos a biztonság.<br />
S ezt nem a hiedelmekre kell<br />
építeni.<br />
23
24
Trükkösök<br />
és fortélyosok<br />
Fénysebességgel terjedt a hír <strong>Erdőváros</strong>ban<br />
Csupaszem apó kilétéről. Mindenki őt<br />
akarta látni, tolongtak az odújánál, hátha<br />
elődugja a fejét. Szerencsére azonban<br />
a járatrendszernek sok más kijárata is<br />
volt. Így történhetett, hogy Csupaszem<br />
apó a rendőrkapitányság egyik kis szobájában<br />
üldögélt Zabola Zoli századossal és<br />
fáradtan beszélgettek.
− Jaj, Zabola Zoli, teljesen felbolydult<br />
az<br />
életem! Szinte ki sem tehetem a lábam házon<br />
kívülre! Ide is azért tudtam bejönni,<br />
mert van a pincében egy kijáratom,<br />
a ti engedélyetekkel,<br />
persze! – pillantott a századosra<br />
a panaszáradata közben.<br />
− Ugyan, mi változott? – gúnyolódott<br />
Zabola<br />
Zoli. Kicsit haragudott, hogy<br />
nem<br />
ő<br />
volt az első, aki megtudta ezt a szenzációs<br />
információt. Egyébként is… bízhatott<br />
volna benne annyira Csupaszem apó,<br />
hogy<br />
már sokkal korábban megosztja vele<br />
ezt<br />
a meglepetést. Mennyire más lett<br />
volna,<br />
ha tudja… például… Nem tudta folytatni<br />
a<br />
gondolatmenetet, mert elképzelése<br />
sem<br />
volt arról, mi változott volna. Ránézett<br />
a<br />
robotra, és epésenen befejezte a megkezdett<br />
gondolatot: – Eddig se láttak, ezután<br />
se fognak, ha nem akarod!<br />
− Ezt komolyan mondo<br />
d, Zoli? – hök<br />
kent<br />
meg Csup<br />
aszem<br />
apó. Aztán<br />
legyintett<br />
egyet.<br />
– Úgy<br />
érzem, hogy neheztelsz rám!<br />
Régebben<br />
kicsi<br />
t eg<br />
yüttérző<br />
bb vol<br />
tál!<br />
Talán<br />
az bánt,<br />
hogy nem osztottam meg veled a<br />
titkomat? – kérdez<br />
ett rá a probl<br />
ém<br />
ára.<br />
− Hát, nem<br />
esett jól – vakarta<br />
meg a ló a<br />
fejét a patájával, szégyellte, hogy érzései<br />
lelepllepl<br />
plez<br />
eződtek.<br />
− Te is tudod,<br />
d hog<br />
y amit ketten tudnak,<br />
az már<br />
nem<br />
titok<br />
– magya<br />
rázta Csupaszem<br />
apó. – Különbe<br />
n is. Azt gondoltam, mindenki<br />
megijedne, ha megtudná, ki is vagyok valójá<br />
ba<br />
n. Nem érten<br />
é senki.<br />
Nem fogadnának<br />
el<br />
. Aztán amik<br />
or lát<br />
tam, hogy a világomból<br />
érke<br />
ző robotokat<br />
segítitek, akkor jutott<br />
eszembe, mi lenne,<br />
ha… én is előbújnék.<br />
− Ne haragudj! Önző voltam – engesztelte<br />
őt a százados, majd hir<br />
telen eszébe jutott,<br />
hogy nem is ezért ta<br />
lálkoztak, hanem<br />
azért, mert Csupaszem apó újabb bűntényt<br />
gy<br />
anított. – Miért is jöttél<br />
? Mi az a fontos<br />
info<br />
formáció, amit<br />
el szerete tél volna monda-<br />
ni? – kérdezte.<br />
Hirtelene kivágódott az ajtó, és beözönlött<br />
rajta az erdei isk<br />
ola felső tagozatának néhány<br />
diákja.<br />
Róka Mi<br />
ki, Macska Vanda, Medve<br />
Matyi, Nyúl<br />
Lilla egymást túlharsogva<br />
köszönte<br />
k, majd hangos ujjongásba kezdtek,<br />
ami<br />
kor megláttát k Csupaszem apót.<br />
− Remek,<br />
kös<br />
zönjük<br />
az örömködést, de<br />
most már<br />
jól esne eg<br />
y kis csend! – ragadta<br />
magához a szót Zabola Zo<br />
li. – Mi járatban<br />
van nálam az<br />
erdei iskol<br />
a legjobb nyomozó<br />
különítmé<br />
nye? – hízel<br />
gett a diákoknak,<br />
hogy végre<br />
megtudja, mit szeretnének.<br />
26
− Fontos hírünk van! El sem fo<br />
gja hinni Zoli<br />
bácsi! – kiabálta Macska<br />
Vanda.<br />
− Azt bízd rám, Vanda – nézett rá Zabola<br />
Zoli. – Hadd halljam a nag<br />
y hírt! Hihetetlenül<br />
kíváncsi vagyok már… – élcelődött vidáman,<br />
utalva arra, amit a lány az előbb kiabál<br />
t.<br />
− Az van, Zoli bácsi, hogy Macska Vanda<br />
dédmamáját felhívta valaki, hogy Vanda<br />
anyukája nagy bajban van, és pénzre van<br />
szüksége. Ez az idegen tudna segíteni neki,<br />
és elmenne a pénzért, nem is tudom, hány<br />
millióért, mert különben az anyukájának<br />
nem fizetik ki a kórházi kezelést, és nem<br />
látják el, pedig veszélyben az élete. Most<br />
azonnal kell a pénz, úgyhogy a dédi szedje<br />
össze rögvest, és várja a telefonálót, mert<br />
csak ő segíthet.<br />
− Hol van anyukád,<br />
Vanda? – érde<br />
dekl<br />
ődött a<br />
század<br />
os.<br />
− Külföldre ment<br />
tárgyalni, és még<br />
nem<br />
si-<br />
ke<br />
rült elérnünk.<br />
Val<br />
amiért nem csörö<br />
rög a<br />
mobilj<br />
lja.<br />
− Értem… m…− töpren<br />
gett Zabola Zoli –, felettébb<br />
furcsa ügy…− elmélkedett hangosan.<br />
− Pont ezért jöttem! – vágott közbe Csupaszem<br />
apó. – Reggel az egyik odúmból láttam,<br />
hogy két alak egy mobilt böngész, és<br />
hallottam a beszélgetésüket is. Arró<br />
ról folyt<br />
a szó, hogy a mobilt a vasútállomáson lopták<br />
egy macskától, aki<br />
épp külföldre uta<br />
-<br />
zott. Előtte beszélget<br />
ettek is vele pár szót,<br />
és megtu<br />
dták től<br />
őle,<br />
hog<br />
ogy van egy lánya meg<br />
eg<br />
y fia.<br />
a Valamié<br />
iért<br />
nagyo<br />
yon érde<br />
klődtek a<br />
csal<br />
ádja<br />
irá<br />
nt, és ami<br />
mikor me<br />
gtudták, hogy<br />
a legöre<br />
gebb<br />
rokono a a dé<br />
dije, aki egye<br />
dül<br />
él<br />
, nagyon<br />
felcsillal nt a sze<br />
mük.<br />
− Ó, akk<br />
kkor<br />
ez egy előre el<br />
terv<br />
rvez<br />
ett bűntény!<br />
A dédid pénzé<br />
zére uta<br />
taznak! – szigorodott<br />
el Zabol<br />
ola Zo<br />
li. – A dé<br />
diké<br />
kéd mit szólt, Vanda?<br />
− Na<br />
gyon<br />
megij<br />
edt.<br />
Próbá<br />
lta hívn<br />
vni aput, de<br />
ő ilye<br />
yenk<br />
nkor<br />
nem<br />
elé<br />
rhető,<br />
ő mert operál, sebész<br />
a kórhá<br />
házb<br />
an. Végül minket hívott, és<br />
én mon<br />
ondt<br />
am neki,<br />
hogy szólok Zoli bácsinak.<br />
Kic<br />
icsi<br />
t me<br />
gi<br />
jedt<br />
em, mi lehet anyukámmal,<br />
pró<br />
róbá<br />
ltam<br />
hív<br />
ívni, el<br />
őszöz r kicsörgött,<br />
de azt<br />
ztán<br />
ki volt<br />
kapcsol<br />
olva a mob<br />
ilja.<br />
27
− Persze, mert ezek a bűnözők ellopták<br />
a<br />
telefonját! – kiáltotta Zabola Zoli. – Ne aggódj,<br />
édesanyádnak semmi baja! A kollégák<br />
megpróbálják majd elérni, hogy megnyu-<br />
godjatok. Tudod, hogy kivel utazott? t<br />
− A főnökével és két kollégájával mentek<br />
egy turisztikai konferenciára, hog<br />
y bemu-<br />
tassák <strong>Erdőváros</strong> szépségeit – bólogatotttt<br />
Macska Vanda.<br />
− Gyerünk a dédihez, csapdát állítunk ezeknek<br />
a lókötőknek! – szervezkedett Zabola<br />
Zoli. – Hívom Dalma főhadnagyot és még<br />
pár kollégát! Lesz meglepetés, amikor lép-<br />
re akarják csalni Macska dédit!<br />
A kis csapat azo<br />
nnal<br />
felkerekedett<br />
és egyenesen<br />
a dédnagyi lakásához mentek. A dédi<br />
az erdő széléné , egy emelete es falakásban<br />
lakott. Csupa izgalom volt a fennálló helyzettől.<br />
Amint meglátta Zabola Zolit,<br />
egyből<br />
pa<br />
nasz<br />
kodni kezdett. Elmesélte, hogyan<br />
telefonáltak<br />
rá az<br />
idegenek, mit<br />
mondtak<br />
pontosan. Mutogatta a párnacihából elősze-e-<br />
dett, keservesene félretett pénzecskéjét<br />
is, amit<br />
már<br />
előké<br />
sz<br />
ített a „nagylelkű segí-<br />
tők” számára<br />
. Amikor meg<br />
tudta, hogy uno-<br />
kája<br />
telefonját el<br />
lopta valaki, és nem is törté<br />
nt Macska Vand<br />
a anyukájával semmi baj,<br />
ha<br />
talmas<br />
sóhaj hagyta el<br />
a tüdejét, majd<br />
iszonyú mérges<br />
lett, elsősorban a csalókra,<br />
másodsorban saját magára<br />
.<br />
− Hogy lehettem ilyen bolond! Hiszen megmondta<br />
Violácska, Vanda anyukája, hogy<br />
idegeneknek ne higgyek<br />
el semmit, ne<br />
eresszek be senkit, ha hivatalnokok jönne<br />
k, azok előre jelzik, nem jönnek látatlan-<br />
ban.<br />
Még<br />
telefonszámokat<br />
is hagyott, ahol<br />
ellenőrizhetem, ha váratlanul meg akarna<br />
teki<br />
nteni nálam vala<br />
mit va<br />
lamelyik szolgáltató!<br />
Er<br />
re azonb<br />
an nem gondoltam, hogy<br />
egyesek vi<br />
sszaél<br />
nek azzaz l, hogy aggódunk<br />
a szeretteinké<br />
rt! Ez<br />
t a sz<br />
égyent! Hogy lehe<br />
tnek a világon<br />
ilyen gonosz lelkek, akik a<br />
szegény öregek hiszékeny<br />
ségét és jóságát<br />
kihasználva akarnak nyerészkedni? Mit vétettt<br />
em, hogy engem választottak ki ezek a<br />
bitangok?!<br />
– lam<br />
en<br />
tált hos<br />
szasan.<br />
28
− Semmit sem tetszett véteni, ne vegye magára,<br />
kérem! – próbálta me<br />
gnyugtatni a nén<br />
it<br />
Zabola Zoli. – Macska Violát szemelték<br />
ki a<br />
vasútállomáson. Megtud<br />
tak a családjáról pár<br />
információt, tudták, hog<br />
y távol lesz, aztán<br />
ellopták a mobilját. Azért<br />
nem lehet elérni<br />
Violát. A nénit akarták meglopni egy<br />
történet<br />
segítségével. Biztosan megijedtek,<br />
hogy<br />
a családtagok kezdtek telefonálni, arra<br />
számítottak, hogy a néni telefonál majd, és<br />
akkor kiadják magukat Violának. Legalábbis<br />
ilyet is hallottunk már – tette hozzá.<br />
− A saját unokám han<br />
gját<br />
csak felismer-<br />
ném! – sértődött<br />
meg<br />
majdnem<br />
Macska<br />
dédi, de aztán<br />
belegondolt<br />
abba, hogy ami-<br />
lyen<br />
idegállapotban volt, akár<br />
férfihanggal<br />
is beszélhetett volna.<br />
− Mindjárt itt lesznek, körülbelül fél óra<br />
múlva – válaszolta Macska dédi.<br />
− Akkor kevés időnk van… − dugták összs e a<br />
fejüket a rendőrök…<br />
Fél óra múlva két sötét idegen csengetett a<br />
kaputelefonon. Mielőtt megnyomták volna a<br />
gombot, alapos terepszemlét végeztek. Pár<br />
gyereken és egy napozó<br />
dalmatalányon kívül<br />
azonban nem láttak<br />
senkit, így azt gon<br />
doltá<br />
k, tiszta a terep. A magasabbik öltönyt<br />
viselt, és egy<br />
aktatáska volt a kezében. A<br />
ki<br />
sebbik<br />
inkább a sofőrjének tűnt. Mac<br />
s-<br />
ka<br />
Vanda<br />
és Nyúl Lillala a közeli játszótéren<br />
hintázott,<br />
t, és kis fü<br />
les rádión<br />
keresztül<br />
jeleztek<br />
a szá<br />
zadosn<br />
ak. – Megjöttek!<br />
– súgták.<br />
Majd ki<br />
ugrott<br />
a szívü<br />
k az izgalomtól.<br />
− Most azonban terveljük ki, hogya<br />
n kapjuk<br />
el őket! – mondta Zabo<br />
la Zoli. – Mit mondtak,<br />
mi<br />
kor jönnek? – kérdezett rá az időp<br />
őpontra.<br />
29
− Vettem! – jelzett a százados a lakásból.<br />
– Kezdődhet a műsor! – mormogott elégedetten.<br />
A kaputelefon dallamos<br />
hangon szól<br />
alt meg.<br />
Hosszan hagyták zenélni,<br />
elvégre<br />
Mac<br />
acsk<br />
ska<br />
dédidi már<br />
nem<br />
egy<br />
futóbajnok,<br />
maj<br />
d Zabola<br />
Zoli<br />
vettete fel<br />
a kagylót<br />
és elvált<br />
ozta<br />
tato<br />
tott<br />
tt<br />
hangon<br />
szólt<br />
bele:<br />
e:<br />
− Ki az?<br />
− Én vagyok,<br />
Macska néni! Tudja, az uno-<br />
kája<br />
ügyében<br />
jöttem.<br />
Engedjen be<br />
, min-<br />
den perc<br />
számít!<br />
Ha nem visszük az<br />
onna<br />
nal a<br />
pénzt,<br />
akkor<br />
az unokája örök<br />
ökre<br />
nyo<br />
yomo<br />
moré<br />
rék<br />
marad!<br />
Tudja! A bale<br />
leset miat<br />
att,<br />
t, ami<br />
mit mond<br />
nd-<br />
tam!<br />
Mos<br />
ost még meg tudnák<br />
menteni a lábát!<br />
– hada<br />
dart<br />
rta drám<br />
ámai<br />
hangon az idegen.<br />
− Jaj,<br />
hog<br />
ogyan történhete<br />
tett ez! Ó, mi lesz<br />
most velem? Oda az egyetlen támaszom! –<br />
sá<br />
píto<br />
tozo<br />
zott<br />
elváltozt<br />
atott hangján Zabola<br />
Zoli<br />
. – Mondja<br />
meg<br />
eg, Kedveském, mit csinál-<br />
jak én<br />
most?<br />
Nem<br />
bírok<br />
így<br />
itthon lenni! Ma-<br />
gáva<br />
val megy<br />
ek! Oda<br />
akarok menni az unokám-<br />
hoz!<br />
Maga olyan rendesnek látszik, biztosan<br />
segít ebben is! A pénzt velem együtt juttat-<br />
ja el a megfelelő helyre! – fűzte tovább Zoli<br />
a szavakat, és a többiekre<br />
kacsintott.<br />
− Mit tets<br />
ts<br />
zett<br />
mondani? – ijedt me<br />
g hirte-<br />
len az ide<br />
dege<br />
gen.<br />
– Nem<br />
vihet<br />
etjü<br />
k el, csupán<br />
a<br />
pénz<br />
ért jöttünk.<br />
Mi nem utazunk oda,<br />
ahol<br />
30
az unokája<br />
van, csak<br />
átuta<br />
talj<br />
uk az ös<br />
szeget!<br />
– magyarázta<br />
elhaló hangon.<br />
− Micsodaaaa?!<br />
– fakada t ki az „áldédi”<br />
szá-<br />
zados.<br />
– Maguk<br />
rég<br />
elu<br />
talhatták volna a<br />
pénzt,<br />
és nem tették? Pe<br />
dig szavamatat ad-<br />
tam,<br />
hogy amint idejönnek,<br />
áta<br />
do<br />
m az ösz-<br />
szegetet mind egy szálig! Hát mily<br />
lyen<br />
alakok<br />
maguk?<br />
Hagynának<br />
meghalni egy embert<br />
rt,<br />
pedig ott a számlájukon a pénz<br />
? Hát van<br />
maguknak<br />
lelkük?<br />
k? – korholta őket<br />
et. Annyi-<br />
ra bel<br />
elej<br />
ejöt<br />
ött, t, hogy a többiek már pissze<br />
zegtek<br />
neki, ne játssza<br />
túl<br />
a szerepét.<br />
− Mit tets<br />
tszi<br />
zik gond<br />
ndol<br />
olni<br />
ról<br />
unk!<br />
– támadott<br />
viss<br />
ssza simulék<br />
ékon<br />
ony modo<br />
dorá<br />
rán az idegen.<br />
– Mi<br />
segí<br />
gíte<br />
teni<br />
jöttünk! Előszö<br />
zör be kel<br />
ell tennünk<br />
a bank<br />
nkba<br />
azt<br />
a pén<br />
énzt<br />
zt! – magy<br />
gyar<br />
ázkodo<br />
dott<br />
tt.<br />
– Csak<br />
azután tudjuk<br />
elu<br />
talni!<br />
Nin<br />
csen<br />
ne-<br />
künk<br />
ennyi<br />
vagyonunk! – tette hozzá.<br />
− Hát a bankok<br />
már<br />
bezártak!<br />
Mi lesz<br />
most<br />
velünk? Hogy<br />
menekül<br />
meg<br />
az unokám?<br />
Maguk becsaptak!<br />
Mi lesz<br />
most,<br />
itt<br />
a sok<br />
pénz, de nem<br />
segít<br />
már<br />
rajtunk! Jaj,<br />
jaj,<br />
jaj! j! – jajgatotttt eszeveszetten<br />
Zabola Zoli.<br />
A többiek már alig<br />
bírtá<br />
ták,<br />
ki jobbra, ki bal<br />
al-<br />
ra dőlt a század<br />
ados<br />
alakí<br />
kítása<br />
nyomán feltörő<br />
néma<br />
nevetéstől.<br />
− Ne a kaputelefonon beszéljük ezt meg! –<br />
súgta határozottan az idegen, aki miután<br />
a sok pénz említését hallotta, továbbra<br />
sem tágított. – Engedjen fel, és megoldjuk<br />
a dolgot!<br />
31
− Betör egy bankba és berabolja a pénz<br />
t?<br />
– érdeklődött gúnyosan a százado<br />
s, azt<br />
án<br />
gyorsan hozzátette magas elhaló hangon: −<br />
Lehet ilyet tenni, hogy megments<br />
ük az én<br />
drágámat?<br />
− Mindent lehet, csak engedjen fel<br />
el! – sziszegte<br />
idegesen az idegen. Tür<br />
elme<br />
metl<br />
en<br />
volt már. Úgy érezte, hogy az egés<br />
ész utca<br />
őt figyeli. Ment volna már, de nem akarta<br />
otthagyni a potyapénzt.<br />
− Ugyan már, a bácsi bizto<br />
tosan nem fog<br />
megharagudni! – mé<br />
ltatlank<br />
nkodott a férfi a<br />
kaputelefon má<br />
sik végé<br />
gén.<br />
− Dehogy<br />
gynem, fiam, m minden kará<br />
rács<br />
onykor<br />
viss<br />
ssza<br />
zajá<br />
jár ho<br />
zz<br />
ám… Elének<br />
ekeljü<br />
jük kö<br />
zösen<br />
a Csende<br />
des éjt, és gyerty<br />
tyát<br />
gyú<br />
jtunk… −<br />
eres<br />
eszt<br />
ztet<br />
ette<br />
te el a fantáziá<br />
iájá<br />
ját Zabola<br />
Zol<br />
oli.<br />
− Tudja mit, hozza<br />
za le a lóvét,<br />
és már itt<br />
sem vagyunk! – szólt<br />
bele a te<br />
lefo<br />
nba, maj<br />
ajd<br />
ijedten javított<br />
tta ma<br />
gát: − Hoz<br />
za csak le a<br />
pénzt, és intézzük a dolgot!<br />
− Ó, félek én az idege<br />
genektől, kedvese em,<br />
nem merek én lem<br />
enni<br />
ni! – feszítette tovább<br />
a húrt a százado<br />
dos.<br />
− Akkor nincs mit tenni! Vagy beenged,<br />
vagy elmegyünk! – mondta haragosan az<br />
idegen. – Az unokájával meg lesz, ami lesz<br />
– tette hozzá.<br />
− Nem tehetem, fiam! – sóhajtotta a százados.<br />
– Tudja, megígértem az én megbol-<br />
dogult uramnak, hogy ide idegen fé rfi nem<br />
teszi be a lábát a halála után<br />
án! Enn<br />
nnek<br />
már<br />
majdnem tíz éve…<br />
− lód<br />
ódított tová<br />
vább<br />
bb.<br />
Az ide<br />
dege<br />
gen társ<br />
rsa mutatta, hog<br />
ogy menj<br />
njenek,<br />
a né<br />
ni nem<br />
nor<br />
ormáli<br />
s, de a könn<br />
nnye<br />
n megsze-<br />
rezhető, fent lapuló pénzt nem aka<br />
kart<br />
a el-<br />
enge<br />
gedn<br />
dni a csaló.<br />
− Ne menjenek el<br />
! − „ijedt” meg az „öreg-<br />
asszony”. – Tudja, mit? Leenge<br />
gede<br />
m az én<br />
megboldogug lt fér<br />
jem horgás<br />
ászbotjáva<br />
val a<br />
pénzemet! Csak el kell kap<br />
niuk! – sutt<br />
ttog<br />
ogta<br />
megi<br />
gill<br />
llet<br />
etőd<br />
ődöt<br />
ö ten.<br />
Közben azt gondolta ma-<br />
gába<br />
ban:<br />
− Rem<br />
él<br />
em<br />
, bekapjátok a csalit, és<br />
jó nagy,<br />
kövér hal<br />
at<br />
fogun<br />
k ma!<br />
A csalók<br />
elm<br />
lmosolyo<br />
yodtak. Pá<br />
r perc és kezük-<br />
ben a zsák<br />
ákmá<br />
mány! S még az arcukat sem<br />
lát-<br />
ja a vén boszo<br />
zork<br />
rkány!<br />
Ma na<br />
gy bulit csapnak!<br />
− Ilyen remek ötletet rég hallottam már!<br />
– helyeselt odalentről a csaló. – Küldje,<br />
mama, és megmenekül az unoka! – bizt<br />
atta<br />
a nénit.<br />
Za<br />
bola Zoli fogta a kikész<br />
szített horg<br />
rgás<br />
ászbo-<br />
tot,<br />
t, rát<br />
átet<br />
ette<br />
te a nej<br />
ejlonba csavart csalipénzt,<br />
és las<br />
assa<br />
san enge<br />
gedn<br />
dni kezdte<br />
lefelé. A csalók<br />
pénz<br />
éhes képpep l vá<br />
rták az „égi áldást”,<br />
s mive<br />
vel lass<br />
únak<br />
tartott<br />
tták a leengedést,<br />
még ugrá<br />
ráltak<br />
is a csomag<br />
után. Nem vették<br />
észre, hog<br />
y sűrű kattogás hallatszik a<br />
kö<br />
zelben: Szik<br />
ikra<br />
Szilveszter, a kapitány-<br />
ság he<br />
lyszínel<br />
ője ör<br />
ökítette meg a mohó<br />
csen<br />
endélete<br />
t. Ami<br />
nt elért<br />
ék a pénzt, Dalma<br />
főh<br />
őhadna<br />
nagy<br />
bilincse ka<br />
ttant a magasba<br />
nyúj<br />
újto<br />
tt csu<br />
kl<br />
ókon<br />
.<br />
− Uraim<br />
im, ennyi volt! Ma már jó helyen als<br />
lsza<br />
zanak!<br />
– harsogta ma<br />
ga<br />
biztosan. Aztán gyorsan<br />
eszé<br />
zébe<br />
jutott a rend<br />
ndőri kötelezettsé-<br />
ge, és dar<br />
arál<br />
álta<br />
is a kö<br />
telező szöveget: Áll<br />
llj,<br />
rend<br />
ndőr<br />
őrsé<br />
ség!<br />
Dalma<br />
főhadnagy vagyok, és a<br />
törv<br />
rvén<br />
ény nevében felszólítom Önöket, mű-<br />
ködjenek<br />
ek együtt!<br />
A leleplezéstő<br />
től és<br />
a szégyentől leforrázva<br />
vitték el a két lato<br />
tort a rendőrök. Mindenki<br />
vid<br />
idám volt, örültek, ho<br />
gy két gazember<br />
ismét rá<br />
cs mög<br />
é kerül, és nem árt már senkinek.<br />
− Menjetek haz<br />
aza, gyerekek, ma megint<br />
nagy<br />
szerűen vise<br />
lked<br />
tetek! Köszönöm szépen!<br />
– dicsérte a srácokat Zabola Zoli!<br />
− Ez remek<br />
ek volt – holnap is rendőrök sze-<br />
retnénk lenn<br />
nni!<br />
– kia<br />
iabá<br />
bált<br />
lták<br />
egy<br />
gytől egyi<br />
yig a<br />
gyer<br />
erek<br />
ekek<br />
ek.<br />
− Jobb ötletem van – szólalt fel Róka Miki.<br />
– Holnap elmegyünk minden öreghez, és fi-<br />
32
gyelmeztetjük őket, milyen veszélyek leselkednek<br />
rájuk! Bár ezek most rács mögé kerülnek<br />
– bökött orrával a bűnözőket szállító<br />
rendőrautó felé –, de bármikor jöhet egy<br />
másik, aki ugyanezt akarja tenni, és jobb,<br />
ha felkészülnek rá! – mondta büszkén.<br />
− Ez nagyszerű gondolat, Miki! – helyeselt<br />
Zabola Zoli –, magam is csatlakozom, ha tehetem<br />
– ígérte.<br />
Remek nap volt. Izgalmas, veszélyes, vicces<br />
és eredményes. Mindenki boldog volt<br />
és elégedett. Érezték, hogy egy közösséghez<br />
tartoznak, ahol mindenki adhat és kaphat<br />
segítséget. Attól függően, hogy éppen<br />
kinek mire van szüksége. Fontos mindenki.<br />
Mindenkor.<br />
33
34
A nagy<br />
sportágválasztó<br />
Er<br />
dővá<br />
váro<br />
ros egyik le<br />
gn<br />
ag<br />
yobb<br />
erény<br />
nye az<br />
volt, hogy<br />
lak<br />
ói<br />
szerették<br />
a környeze-e-<br />
tüke<br />
ket,<br />
és semmi pé<br />
nzér<br />
ért nem hagy<br />
gytá<br />
ták<br />
volna,<br />
hogy a festőv<br />
ővás<br />
ászo<br />
zonr<br />
nra kívá<br />
vánk<br />
nkozó<br />
táj,<br />
a bék<br />
ékés<br />
és kis<br />
utc<br />
tcák<br />
ák, a ny<br />
üzsg<br />
ő bel-<br />
váro<br />
s bárm<br />
rmil<br />
ilye<br />
n módo<br />
don is bes<br />
esze<br />
nnye<br />
ye-<br />
ződj<br />
djék<br />
ék. Mi<br />
nden<br />
enki<br />
boldogan ve<br />
tt rés<br />
zt a<br />
tisz<br />
szta<br />
tasá<br />
ság és a rend megő<br />
gőrz<br />
rzés<br />
ésébéb<br />
en. Mi<br />
n-<br />
den erdő<br />
dőla<br />
lakó<br />
kétszer<br />
is megg<br />
ondo<br />
dolt<br />
lta,<br />
mit vásá<br />
sáro<br />
rol,<br />
mennyi csomag<br />
agol<br />
olóa<br />
óany<br />
nyag<br />
agot<br />
használ.<br />
Sze<br />
zele<br />
lektíven<br />
gyű<br />
jtöt<br />
ötté<br />
ték a hull<br />
lla-<br />
déko<br />
kot,<br />
és lehe<br />
hető<br />
tősé<br />
ség szer<br />
erint gyal<br />
alog<br />
köz-<br />
leke<br />
kedt<br />
dtek<br />
a kis<br />
ebb távo<br />
voko<br />
kon.
Róka Miki ennél is tov<br />
ováb<br />
b ment<br />
nt. Anny<br />
nyira sze-<br />
rete<br />
tt mozogni, hogy minde<br />
n reggel<br />
el<br />
iskola<br />
előtt azzal indította a napo<br />
pot,<br />
hogy Zabola<br />
Zoli lányával, Zabola Lilivel koco<br />
cogtak pár<br />
kört a közeli tó körül. Zabola Lilinek származása<br />
révén könnyen ment a korai futkározás,<br />
hiszen vérében volt<br />
az üget<br />
etés<br />
és. Róka<br />
Miki sokszor liheg<br />
eget<br />
ett a nyomában kitikkad-<br />
va, de ilyenkor mi<br />
ndig arra gondolt, kitartó<br />
lesz, mert egy<br />
szer le akarja majd hagyni a<br />
legjobb futó<br />
t az erdőben. Ő szeretne lenni a<br />
legkivál<br />
álób<br />
b. Mindezt nem irigységből tette,<br />
hanem azért, mert határo<br />
zott célkitűzése<br />
az volt, hogy rendőr lesz, és bárkit el tu<br />
d<br />
majd fog<br />
ogni<br />
ni, ha ő lesz a leggyorsabb. Zab<br />
abol<br />
ola<br />
Zoli soksz<br />
szor<br />
elm<br />
lmondta neki, hogy örül neki<br />
ki,<br />
hogy célja<br />
jai vann<br />
nnak<br />
, és dolgozzon kemén<br />
énye<br />
yen,<br />
me<br />
rt mag<br />
aguk<br />
uktó<br />
tól cs<br />
ak a mesékben teremnek<br />
a dolg<br />
lgok<br />
. Az út sokszor fárasztó, lesz<br />
sznek<br />
kuda<br />
darc<br />
ok, de ez természetes. A lénye<br />
yeg a<br />
befekt<br />
ktet<br />
etet<br />
ett munk<br />
a, és ez majd kellő kita<br />
tar-<br />
táss<br />
al<br />
meg<br />
hozz<br />
zza a várva várt eredmén<br />
ényt<br />
yt.<br />
Miki<br />
néh<br />
a azt gond<br />
ndol<br />
ta magában, hogy<br />
ez<br />
csak<br />
fel<br />
nő<br />
tt bla<br />
labla, a heg<br />
egyi<br />
beszéd meg okos<br />
os-<br />
kodás.<br />
Ezeke<br />
ken a napoko<br />
kon általában fára<br />
rad-<br />
tabb<br />
vol<br />
olt,<br />
nem sik<br />
iker<br />
erül<br />
t neki<br />
sem<br />
mi, vagy<br />
azt<br />
tapa<br />
pasz<br />
szta<br />
talt<br />
a, más<br />
ások<br />
okna<br />
nak mily<br />
lyen<br />
könny<br />
nyed<br />
edén<br />
me<br />
gy<br />
minden. Ily<br />
lyen<br />
ko<br />
r arról ábrá<br />
ndoz<br />
ozott,<br />
t,<br />
hogy<br />
a sült gala<br />
lamb<br />
legendája ige<br />
geni<br />
s valós,<br />
és ha szerencséje lesz, neki is bele<br />
lere<br />
repü<br />
l a<br />
szájába egyszer a ropogó<br />
s madá<br />
dárk<br />
rka.<br />
Ma is<br />
ilyen napja volt. Lám, Lili milyen<br />
kön<br />
nyedén<br />
repül a futópályán, ő me<br />
g majd<br />
jd‛ megs<br />
gszakad.<br />
Nem igazság! Ami<br />
miko<br />
r vé<br />
gére<br />
ért<br />
rtek<br />
a három<br />
körnek, sértődöt<br />
ötte<br />
ten szól<br />
t Lili<br />
lihe<br />
z:<br />
– Sosem leszek olyan<br />
jó futó<br />
tó, mint<br />
te,<br />
Lili!<br />
i! El<br />
is ment a kedvem az egés<br />
észtől<br />
ől! – fany<br />
nyal<br />
algott.<br />
– Ugya<br />
n már, Miki, ne légy ily<br />
lyen<br />
puk<br />
ukka<br />
kancs!<br />
Én ló vagy<br />
ok, nekem véremben<br />
en van a futás!<br />
Az izomzat<br />
om felépítése is olyan, hogy nekem<br />
ez sok<br />
okkak l könnyebben megy. Ez ellen<br />
nem tehetünk.<br />
– Akkor is, ez nem jogos! Én is úgy akarok<br />
futni, mint te! – dacoskodott tovább<br />
a rókafiú.<br />
– Mit tehe<br />
hetn<br />
tnék<br />
ék? – hú<br />
zta fel a váll<br />
llát<br />
Lili. –<br />
Ha győ<br />
yőzn<br />
zni szer<br />
eret<br />
etné<br />
nél,<br />
előreenge<br />
gedl<br />
dlek<br />
szíve-<br />
sen!<br />
– pró<br />
róbá<br />
bálk<br />
lkoz<br />
ozot<br />
ott kedv<br />
eske<br />
kedn<br />
dni,<br />
de pont<br />
az ell<br />
llen<br />
enke<br />
kező<br />
hat<br />
atás<br />
ást érte<br />
el.<br />
– Pers<br />
rsze<br />
ze, Lili, neke<br />
ked mi<br />
ndeg<br />
egy!<br />
Nem akarsz<br />
győz<br />
őzni<br />
ni, mert tud od, hogy egyéb<br />
ébké<br />
nt bármi-<br />
kor le tud<br />
udsz előzni! Köszönöm, de nem kell<br />
sajn<br />
jnál<br />
ni engem! – kelt ki magábó<br />
ból tehetett-<br />
lens<br />
nség<br />
égébé en. Maga sem<br />
ért<br />
rtette, miért fe-<br />
szítette<br />
t<br />
ekk<br />
kkora indu<br />
dula<br />
lat.<br />
36
– Ugyan már, Miki! Önmag<br />
adhoz képest rengetegeg<br />
t fejlődtél fu<br />
tásban! Bármikor leelő-<br />
zöd a legtöbb erdőlakót.<br />
Ne olyanra vágy<br />
j,<br />
amit úgy<br />
érzel, elérhete<br />
tetlt en. Szerintem<br />
pont jó cé<br />
l az, hogy<br />
bármikor halálhörgés<br />
nélkül végigsprintelede<br />
a hosszú távokat.<br />
Apa mindig azt mondj<br />
a, reálisan kell<br />
célt<br />
választani – például amikor balettezni szerettem<br />
volna, én is rájöttem, hogy<br />
sos<br />
em<br />
leszek olyan hajlékony, mint például<br />
Macska<br />
Vanda. A futásban<br />
ellenben jó vagyok.<br />
– Én<br />
is abbab n akara ok lenni a legjo<br />
bb! – düny-<br />
nyögte Róka Miki.<br />
– A te képességeidhez mérten<br />
kiváló vagy<br />
benne – csivitelte édes hangján Zabola Lili.<br />
– Tudod, mikor jöttem rá, hogy néha jó hall-l-<br />
gatni a környezetemre is, és nem csak a vá-<br />
gyaimat kell hajszolni? – kérdezte kedvesen.<br />
– Mikor? – pillantott egy laposat Ró<br />
ka Miki. i.<br />
– Amikor apukám megm<br />
utattata a nagy erdei<br />
zenei tehetségkutatótó válogatóját. S láttam,<br />
hogy van pár nagyon<br />
ügyes<br />
résztvevő,<br />
de mellettük<br />
sokan<br />
fahangg<br />
al és hamisan<br />
énekele ve kép<br />
zelték azt, hogy tudnak éne-<br />
kelni és<br />
ez az életútjuk. Pedig bo<br />
ldogabbak<br />
lett<br />
ek volna, ha<br />
meghallják, amit a szakér-<br />
tők mondanak nekik, és új utat választ<br />
anak.<br />
Így csak kinevették őket, amitől biztosan<br />
nagyon<br />
szo<br />
morúak<br />
lettek.<br />
– Hát az tényleg vicces volt<br />
– kunkorodott<br />
felfelé Róka Miki szája.<br />
– Igazad van,<br />
Lili!<br />
Igazából<br />
énekelni a magam örömére is le-<br />
het a fürdőszobában,<br />
s abbanan tudom, hogy<br />
gyenge vagyok,<br />
bár<br />
imádok dalolászni. No<br />
de<br />
én mindenképp szeretnék<br />
egy<br />
sport<br />
ot,<br />
amib<br />
iben kiváló lehetek!<br />
37
– Ma lesz a nagyréten a nagy sportágválasztó,<br />
menjünk el, hátha kedvet kapsz valamihez.<br />
Azért ha rám hallgatsz, nem csak<br />
a győzelemmel foglalkozol. Pontosabban<br />
mások legyőzésével. A saját örömödre is<br />
lehet sportolni! Az az igazán remek móka!<br />
Élvezni azt, amit csinálsz, és közben úgy<br />
fáradsz el, hogy tudod, hogy a mai kitartásod<br />
is nagy eredménynek számít!<br />
A két gyerek gyorsan hazament, átöltözött,<br />
és Zabola Zoli kíséretében<br />
elmentek a<br />
nagy sportágvá-<br />
lasztóra. A rendezvény igazi élmény volt<br />
mindenki számára. Ki lehetett próbálni a<br />
kosárlabdázáson keresztül a focin át mindenféle<br />
sportot, több helyen híres sportolók<br />
is segédkeztek a bemutatásban és a<br />
kedvcsinálásban, mint például Jaguár Jenő,<br />
<strong>Erdőváros</strong> leghíresebb csatára.<br />
Még síelni, búvárkodni és<br />
birkózni is lehetett.<br />
Róka Mikinek először<br />
a küzdősportoknál<br />
dobbant<br />
nagyot a<br />
38
sz<br />
ív<br />
e. Úgy<br />
ére<br />
rezt<br />
e, ezek közü<br />
zül kell választ<br />
a-<br />
nia, his<br />
ze<br />
n ide kell<br />
a kitartás és a ravaszs<br />
ág<br />
is. Róka<br />
lévén ebb<br />
bből<br />
neki igazán sok<br />
jutot<br />
t.<br />
A dzsú<br />
súdó<br />
edz<br />
ő elismerő<br />
rően<br />
biz<br />
izta<br />
tatt<br />
tta is, dicsérve<br />
remek kiáll<br />
llás<br />
át és reflex<br />
exei<br />
eit.<br />
− A futás<br />
remek ki<br />
egés<br />
észí<br />
zítő<br />
je<br />
les<br />
esz ennek a sportnak<br />
– lelkendezett magáb<br />
an –, s ha kit<br />
itartó<br />
vagyok, egyszer bajn<br />
ok is lehet belő<br />
lőlem!<br />
39
40
Államalapítás<br />
testközelből<br />
Bágyadtan hullottak a napsug<br />
arak Erd<br />
ő-<br />
vá<br />
rosra. A mai napot még ezek is unalmasnak<br />
találták. Nem mozdult se<br />
mmi,<br />
csak a falevele ek himbálóztak kényel-<br />
mesen a fákon. Az aljnövényzet<br />
színes<br />
virága<br />
i itt-ott elődő ugták fejüket, szép<br />
színeikk<br />
el változatosa<br />
bbá téve<br />
a tájat,<br />
azonban a mélylilák, rózsaszínek, mézsárgák<br />
és hófehérek sem tudtak ma jó<br />
-<br />
kedvet varázsolni egyik erdőlakó arc<br />
rcár<br />
ára<br />
sem. Nemzeti ünnep volt. Erdővár<br />
áros<br />
ala<br />
lapítójá<br />
na<br />
k, I. Nagy Violandusz ki rály<br />
lyna<br />
nak a<br />
tetteie re<br />
emlékeztek a népe<br />
k,<br />
fel<br />
idéz<br />
ve<br />
a király áldozattal teli<br />
éle<br />
leté<br />
tét,<br />
t, amellye<br />
l<br />
hozz<br />
ásegítette Erd<br />
rdőv<br />
ő áros<br />
ost a fele<br />
leme<br />
lke-<br />
déshez. Az iskol<br />
áb<br />
an pro<br />
roje<br />
jekt<br />
ktna<br />
napo<br />
pot tarto<br />
ttak, csop<br />
or<br />
tokr<br />
kra bont<br />
ntva<br />
pró<br />
bá<br />
ltak<br />
plak<br />
átok<br />
okat<br />
, új<br />
ságo<br />
kat,<br />
szí<br />
zínd<br />
ndar<br />
arab<br />
abok<br />
at<br />
fabr<br />
brik<br />
álni<br />
a gye<br />
yere<br />
reke<br />
k a tö<br />
rtén<br />
el<br />
mi tet<br />
-<br />
tekr<br />
kről<br />
ő , de seh<br />
ogy se men<br />
ent a mu<br />
nka.<br />
Min<br />
inden<br />
fe<br />
lnőt<br />
őtt olya<br />
yan komo<br />
ly és maga<br />
sz<br />
tos<br />
arcc<br />
al köz<br />
özle<br />
ke<br />
dett<br />
, hogy<br />
nem<br />
mer<br />
erte<br />
tek se<br />
moso<br />
soly<br />
lyog<br />
ogni<br />
ni, se<br />
önf<br />
nfel<br />
eled<br />
edte<br />
n öt<br />
lete<br />
teln<br />
lni.<br />
Úgy<br />
érezté<br />
k, min<br />
intha köte<br />
tele<br />
ző len<br />
enne<br />
ne szomo<br />
-<br />
rúna<br />
nak le<br />
nni,<br />
tal<br />
alán<br />
azért, mert<br />
ily<br />
lyen<br />
ko-<br />
mo<br />
ly sze<br />
mély<br />
lyek<br />
re csak komo<br />
lyan<br />
és mé<br />
l-<br />
tósá<br />
gt<br />
el<br />
jese<br />
n lehe<br />
het em<br />
léke<br />
kezni.
– Szerinte<br />
d mikor lesz<br />
vég<br />
ége enne<br />
nek a nap-<br />
nak,<br />
Matyi<br />
? – súgt<br />
a oda suttyomban<br />
Róka<br />
Miki a barátjá<br />
jána<br />
nak.<br />
– Szétcincál az unalom!<br />
– jelent<br />
ntet<br />
te ki szemeit forgatva.<br />
– Ah<br />
a! – helyeselt beletörődően Medve<br />
Matyi. – Fel kéne dobni ezt a projektfela-<br />
dato<br />
tot, t mer<br />
ert a végén olya<br />
yan szom<br />
orú leszek,<br />
hogy men<br />
tővel fognak elvinni! – tette hozzá.<br />
Róka Mik<br />
i ugyan nem értette, miért kellene<br />
mentővele elvinni a barátját, de ráhagyta,<br />
mert nem<br />
akart vitatkozni.<br />
– Te Mat<br />
yi! Mi lenne, ha elmennénk Böbe<br />
kertjébe, és üzennénk Athosé<br />
knak? Elvégre<br />
a könyv<br />
ek alkotta világból jöttek! Bizto-<br />
san van néhány<br />
ötl<br />
et<br />
ük<br />
, ho<br />
gyan dobhatnánk<br />
fel ezt a projektmunkák t!<br />
– vet<br />
etette fel a<br />
szerinte briliáns ötletet. Nagyon szeretett<br />
volna már találkozni robot barátaiv<br />
ival<br />
,<br />
csak eddig semmi nem jutott az eszébe,<br />
amivel felkereshetné őket. Most úgy érezte,<br />
igazán jó indokot talált.<br />
– Jobb dolguk is van annál, mint hogy ránk<br />
pazarolják a drága idejüket – legyintett<br />
Medve Matyi. Tehetetlenül vakargatta a<br />
fejét, mert tetszett neki a gondolat, cs<br />
ak<br />
félt<br />
lt, mi<br />
lesz, ha a felnőttek megtudják,<br />
hogy<br />
eng<br />
nged<br />
ély nélkül használtá<br />
k a gépe<br />
pet.<br />
Vé<br />
gül meggyő<br />
yőzt<br />
e magá<br />
t, úgyho<br />
gy fel<br />
elálltak,<br />
és észrevétl<br />
enül<br />
kilopóztak az osztálytet -<br />
remből. Egészen a foly<br />
lyos<br />
osó végéig jutottak,<br />
amikor osonás közben<br />
egy<br />
kemény valaminek<br />
ütközött a hátuk. Sajnos a val<br />
aminek hangja<br />
is volt, mégpedig határozottan Bagoly Boldizsár<br />
igazgató úr hangján szólalt meg.<br />
– Hová<br />
ily<br />
lyen szerényen csendes léptekkel, fiatalurak?<br />
Mi<br />
nő meg<br />
egti<br />
tisz<br />
szte<br />
ltet<br />
etés<br />
és, hogy<br />
mos<br />
ost<br />
nem do<br />
bogva közlekednek, mint máskor! Örü-<br />
lök, hogy eredményt ért el a sok kérésem ezzel<br />
ka<br />
pcsolatban! – figurázt<br />
zta ki a helyzetet.<br />
– Öö<br />
öööööö! Mi csak… a mosdóba mentünk?<br />
– kérdezte még magától is tétován Medve<br />
Ma<br />
tyi a kínos helyzetben. Pá<br />
r pillanatnyi néma<br />
cs<br />
end után azonban rájöt<br />
ött, hogy az igazs<br />
ág<br />
elmo<br />
ndása lesz a legegyszerűbb és a legtisztább,<br />
így beva<br />
vall<br />
llot<br />
otta<br />
ta, hogy<br />
a feh<br />
ehér<br />
kóc<br />
ócsa<br />
sag,<br />
Böbe kertjéb<br />
e igyekeztek, mert talál<br />
kozni<br />
szerettek volna a robotokkal, hátha az ő világukban<br />
egy jó könyvben már érdekesen megörökítették<br />
a jeles történelmi eseményeket,<br />
amelyekkel ma kellene foglalkozniuk.<br />
42
– Ez érdekeses felvetés! Mon<br />
dhatni egészen<br />
kiváló gondolat! Tel<br />
efonál<br />
ok Böbének, és<br />
vigyük<br />
az osztály több<br />
i tagját<br />
is!<br />
– lelkese-<br />
dett<br />
Bagoly Boldizsár.<br />
– Kettes<br />
sorokban, csendesen indultak el<br />
a kerthez, várakozással telve, kíváncsian.<br />
Alig bírták ki azt a tíz percet, míg oda-<br />
értek a takaros kis házhoz, és Böbe hátra<br />
nem engedte őket az antennához. Miki<br />
megfogta a gömböt, és erősen koncentrált<br />
a robotokra. Néhány perc után villámlás<br />
rázta meg a tájat,<br />
és Athosék előbukkan-<br />
tak a semmiből. A viszontlátás öröme után<br />
a robot meghallgatta a kérést, és elgon-<br />
dolkodott. Hirtelen fe<br />
lvillantak a szemei,<br />
és felkiáltott: − Száz<br />
szor jobb ötletem<br />
támadt! Ezt hallgassát<br />
ok meg! Nálunk<br />
az<br />
egyik ország egy olyan<br />
könyvből született,<br />
t,<br />
amel<br />
yben van egy óra, amivel vissza lehet<br />
menn<br />
i az időben. Pont egy jó barátom<br />
vigyáz<br />
rá! Akár vissza<br />
is mehetünk, és talál-<br />
kozh attok is I. Nagy Violandusz királlyal!<br />
– adta elő ötletét.<br />
– Te<br />
leportálsz<br />
mindannyiunkat?<br />
– ijedtek<br />
meg néhányan<br />
a gye<br />
rekek közül.<br />
– Csak<br />
azt, aki jönni ak<br />
ar! − rikkantotta<br />
Athos,<br />
és kiadta<br />
a további uta<br />
sítá<br />
tásoka<br />
t.<br />
– Kapaszkodjatok<br />
össze, srácok, s ha ké-<br />
szen<br />
vagytok, már me<br />
hetünk is! Eeeeegy,<br />
kett<br />
ttőőőőő,<br />
ő, háááááááááárom! – kiáltott.<br />
Nagy suhanást éreztek, hideget, meleget,<br />
rezgést, fülpattogást, szemkáprázást, s<br />
egy szemvillanás<br />
alatt teljesen megválto-<br />
zott körülöttük a környezet.<br />
Egy<br />
hatalmas<br />
kast<br />
ély tövében találták magukat, amely<br />
egy tenger<br />
mellett<br />
épült. Előttük egy filig-<br />
rán lány<br />
állt,<br />
fekete köpenyben.<br />
– Szevasz,<br />
Athos! De jó, hogy itt vagy! Rég<br />
találkoztunk! – üdvözölte a robotot. – Kiket<br />
hoztál<br />
magaddal?<br />
– pillantott a gyerekekre.<br />
– De boldog vagyok<br />
ok, Barátnőm, hogy itt talál-<br />
tunk! Ők az erdővárosi<br />
barátaim, akik segí-<br />
tettek<br />
megmenteni a világunkat! Kérnénk egy<br />
nagy<br />
szívességet! – tért egyből a tárgyra.<br />
43
– Mi lenne az? – húzta föl a lány a szemöl-<br />
dökét kíváncsian.<br />
– A barátaim szeretnének eljutni államala-<br />
pítójuk, I. Nagy Violandusz király korába,<br />
hogy megismerhessék egy kicsit a történelmi<br />
múltjukat. Nem lenne nagy kérés, hogy<br />
vigyél<br />
minket od a? – pislantott ke<br />
dvesen.<br />
– Mondjá<br />
tok a kort, és már ott is vagyunk!<br />
– felelte a lány készségesen.<br />
Beállította az órát, s újra repü<br />
ltek a gyerekek<br />
egy ismeretlen világ fel<br />
é. Mikor kinyitották<br />
a szemüket, <strong>Erdőváros</strong> völgyeit<br />
látták maguk előtt, de egész<br />
en más volt<br />
minden. Egy vár magasodott<br />
előttük, ami<br />
előtt rengeteg ember<br />
gyűlt össze.<br />
– Koronázási ünnepség van! – ismerte<br />
fel<br />
az<br />
eseményt Bagoly Boldizsár. – Ma koronáz-<br />
zák királlyá I. Nagy Violanduszt!<br />
Az utazók meghatottan hallgatták a koro-<br />
názás magasztos szövegét, az ünnepi jelleget<br />
erősítő egyszerű dallamokat, a tömeg<br />
morajl<br />
ását.<br />
– De jó lenne ta<br />
lálkozni vele! – sóhajtott fel<br />
ábrándosan Nyúl Lilla.<br />
Az ünnepség végén az új királyt a katonái<br />
kísérték vissza a várba, éppen azon az<br />
úton, amelyen a gyerekek is álltak. A király<br />
méltóságteljesen lépdelt feléjük, s nem<br />
kerü<br />
lte el a figyelmét az a vidám lelkesedés,<br />
amivel a gyerekek tekintettek rá. Meg<br />
is állt előttük:<br />
– Üdvözöllek benneteket! t! Messze földről<br />
jöhettetek, mert valahogy mások vagytok,<br />
mint<br />
az itteniek – szólítottt a meg őket.<br />
– Miért akartál király lenni? – szaladt ki<br />
szokásos szeleburdisággal Róka Miki száján<br />
a kérdés.<br />
Violandusz<br />
király ránézett, és nem<br />
tűnt<br />
mérgesnek. Mély levegőt vett, mielőtt<br />
megfogalmazta a választ.<br />
44
– Tudod,<br />
d,<br />
a cél<br />
om az,<br />
hogy ezekből az egy<br />
gyé-<br />
nekből, csoportokból, akik<br />
itt<br />
éln<br />
lnek<br />
ek, egy<br />
olyan nemzetet<br />
kovácso<br />
ljak<br />
ak, ami év<br />
ezre<br />
rede<br />
deki<br />
kig<br />
fenn<br />
nnmarad. S ehhez<br />
szükség van<br />
arra,<br />
hog<br />
ogy<br />
a környező<br />
országo<br />
gokh<br />
oz<br />
alkalmazkodva<br />
mi is<br />
bizonyos<br />
szabá<br />
bály<br />
lyok<br />
menté<br />
n éljünk, megtal<br />
alál<br />
ál-<br />
juk a hitünket, és egységese<br />
n tudjunk fel-<br />
lépni akár bar<br />
átságos,<br />
s, akár el<br />
lenséges<br />
hel<br />
elyzetekben.<br />
Ehheh z vezető<br />
kell.<br />
l. Jövőt akaro<br />
rok<br />
adni<br />
ennekek a népnek – fejezt<br />
zte be gon<br />
ondolat-<br />
menetét.<br />
t – Értesz engem?<br />
– kérdezte aztá<br />
tán.<br />
– Megp<br />
gpróbá<br />
bálo<br />
lom megé<br />
gért<br />
rten<br />
eni – bicc<br />
ccen<br />
ente<br />
tettte<br />
meg a fejét Róka Mi<br />
ki. – Szóval köz<br />
özös<br />
ös<br />
eredmények eléréséhe<br />
hez kell egy jó veze<br />
zető,<br />
né<br />
mi összefogás és<br />
előrelátás és hit<br />
it?<br />
– ford<br />
ította le saját ny<br />
elvére a helyz<br />
yzet<br />
etet<br />
et.<br />
– Ifjú<br />
vitéz, éleslátáso<br />
sod előtt fejet hajt<br />
ok<br />
– mondta mosolyogva a király, és tov<br />
ováb<br />
ábbhb a-<br />
ladt<br />
kíséretével.<br />
– Vala<br />
mi rosszat<br />
mondtam? – kérdez<br />
ezte<br />
gya<br />
yana<br />
na-<br />
kodva Róka<br />
Miki Ba<br />
goly Boldizsár<br />
ártó<br />
tól,<br />
mer<br />
ert<br />
nem szokta<br />
meg<br />
az il<br />
ye<br />
n fenn<br />
költ sza<br />
zava<br />
vaka<br />
kat.<br />
– Nem,<br />
Miki, egészen jól megfogalm<br />
lmaz<br />
azta<br />
tad a<br />
lényeget! – nevetettt Bagoly Boldizsá<br />
sár.<br />
Az<br />
ég alja<br />
lassan gyönyörű vörösö be for<br />
ordu<br />
dult,<br />
a Na<br />
p eltűnni készült a horizonton<br />
on. Atho<br />
hos<br />
szólalt meg, megzavarva a csodás<br />
pil<br />
illa<br />
lana<br />
na-<br />
tokat. − Hazaviszünk<br />
benneteket,<br />
t, azt<br />
ztán<br />
si-<br />
et<br />
ünk mi is tová<br />
vább<br />
bb, fogj<br />
gját<br />
átok<br />
– kérte szel<br />
elíd<br />
íden<br />
en.<br />
meg<br />
eg egy<br />
gymá<br />
mást<br />
st!<br />
Néhá<br />
hány<br />
pil<br />
illa<br />
lana<br />
nat múlv<br />
lva a társaság újra Böbe<br />
ke<br />
rtjé<br />
jébe<br />
ben találta ma<br />
gát. A varázslatos<br />
él-<br />
mény<br />
eze<br />
zer szál<br />
álon<br />
húzta vissza őket emlé-<br />
keik<br />
ikbe<br />
be, csen<br />
ende<br />
dese<br />
sen sétáltak végig az isko-<br />
lába<br />
vez<br />
ezet<br />
ető úton<br />
on. Az<br />
ünnep hangulata<br />
már<br />
őket<br />
e is elér<br />
érte<br />
te, a ké<br />
szülődésből kivett<br />
ék a<br />
részük<br />
üket<br />
et. Megé<br />
gért<br />
rtet<br />
ték, hogy a mege<br />
mlé-<br />
kezést<br />
jel<br />
elen<br />
entő<br />
rég<br />
égi tört<br />
rtén<br />
énet<br />
seg<br />
egít<br />
ette<br />
te elő<br />
azt,<br />
hog<br />
ogy ma ők együ<br />
tt élhessenek ezen a<br />
föld<br />
ldön<br />
a jel<br />
elen<br />
enbe<br />
ben,<br />
egy<br />
biztonságos<br />
világ-<br />
ban,<br />
egy<br />
nem<br />
emze<br />
zetk<br />
tkén<br />
ént.<br />
A projektfeladatokat aztán az ünnepségen<br />
adták elő. Eljátszották a koronázást,<br />
lefestették a várat, a naplementében<br />
csillogó koronát. Méltóságot kapott az<br />
ünnep, immár mindenki szívében helyet<br />
kapott az emlékezés.<br />
45
Hálóban<br />
a világ<br />
46
Az erd<br />
rdei<br />
iskol<br />
ola diák<br />
ákja<br />
jai<br />
felvillany<br />
nyoz<br />
ozód<br />
ódta<br />
tak a vá-<br />
ratl<br />
tlan<br />
idő<br />
dőut<br />
utazás<br />
utá<br />
tán.<br />
Mi<br />
nd<br />
enki<br />
bős<br />
ősze<br />
zen<br />
el-<br />
kezd<br />
zdet<br />
t kö<br />
ny<br />
ve<br />
ke<br />
t ol-<br />
vasn<br />
sni,<br />
ver<br />
seny<br />
ez<br />
tek,<br />
ki<br />
tu<br />
d érde<br />
deke<br />
kese<br />
sebb<br />
olv<br />
asmá<br />
nyt mesélni,<br />
aminek<br />
fantá<br />
tázi<br />
ziav<br />
avil<br />
ágátát<br />
azt<br />
ztán<br />
a rob<br />
obot<br />
otok<br />
ok<br />
segí<br />
gíts<br />
tség<br />
égév<br />
ével<br />
is me<br />
g lehe<br />
hetn<br />
tne láto<br />
gatn<br />
tni.<br />
Az iskola taná<br />
nára<br />
rai,<br />
Cic<br />
ica Kati<br />
ca, Tüne<br />
nemé<br />
mény<br />
nyes<br />
Tünde,<br />
Bag<br />
agol<br />
y Bo<br />
ldiz<br />
izsá<br />
sár nem gy<br />
őzté<br />
ték kiel<br />
elé-<br />
gíte<br />
teni<br />
a sok<br />
kív<br />
íván<br />
áncs<br />
csi diák<br />
olvas<br />
asás<br />
ási igén<br />
ényé<br />
yét,<br />
a<br />
köny<br />
nyvt<br />
vtár<br />
at<br />
már<br />
fel<br />
elvá<br />
váltva<br />
va, egés<br />
ész nap műkö<br />
köd-<br />
tett<br />
tték<br />
ék, hogy<br />
leg<br />
egye<br />
n tér és idő<br />
az új hag<br />
agyo<br />
yo-<br />
mány<br />
na<br />
k.<br />
Vak<br />
akon<br />
ond Vili<br />
line<br />
nek nehé<br />
héz dolg<br />
a volt<br />
,<br />
mivel apró<br />
sze<br />
zeme<br />
meivel<br />
nem<br />
lát<br />
átot<br />
ott igaz<br />
azán<br />
jól<br />
.<br />
El<br />
hatá<br />
rozt<br />
zta,<br />
hog<br />
y<br />
me<br />
g-<br />
prób<br />
óbál<br />
ker<br />
eres<br />
esni<br />
az interne-<br />
ten olya<br />
yan olda<br />
dala<br />
kat,<br />
aho<br />
hon-<br />
nét<br />
hang<br />
ngos<br />
oskö<br />
köny<br />
nyve<br />
ket<br />
lehe<br />
het<br />
letö<br />
lteni.<br />
Az isko<br />
kolába<br />
ban azon-<br />
ban<br />
mi<br />
nden<br />
gép<br />
fog<br />
oglaltlt vol<br />
t,<br />
ezér<br />
t barátjáv<br />
ával<br />
al, Mó<br />
kus Marc<br />
rci-<br />
val elme<br />
ntek<br />
a szo<br />
zoms<br />
mszé<br />
zédo<br />
dos bevá<br />
vá-<br />
sá rlók<br />
óköz<br />
özpo<br />
nt<br />
ba. Ne<br />
mr<br />
ég kapot<br />
ott egy új<br />
okos<br />
oste<br />
tele<br />
font<br />
, és úgy<br />
gon<br />
do<br />
lta,<br />
a bevás<br />
ásár<br />
árló-<br />
közp<br />
zpont nyil<br />
ilvá<br />
vános wifi ren<br />
ends<br />
dszeré<br />
n keresz<br />
sztü<br />
tül<br />
majd<br />
let<br />
etöl<br />
t pára<br />
t a memó<br />
móriak<br />
akár<br />
árty<br />
tyájár<br />
ára.<br />
S ha<br />
már ott va<br />
nnak<br />
, melles<br />
esleg megl<br />
át<br />
og<br />
atna<br />
nak még<br />
egyy-ké<br />
két játé<br />
téko<br />
ldal<br />
t is… Móku<br />
s Marci nem el-<br />
lenk<br />
nkez<br />
ezet<br />
ett, t,<br />
zso<br />
song<br />
ngot<br />
ott má<br />
r a feje<br />
az isko<br />
kolá<br />
tól,<br />
és úgy<br />
gon<br />
do<br />
lta,<br />
ráfér<br />
érne<br />
a kik<br />
ikapcs<br />
csol<br />
olód<br />
ódás.
A bevásárlóközpo<br />
ntba<br />
érve kerestekek egy<br />
nyugis helyet az emeleten, és felc<br />
lcsatlak<br />
oz-<br />
tak az ingyenes rendsz<br />
erre. Igaz<br />
ából<br />
nem<br />
volt<br />
nagy dolog, sem jelszót, sem semmi<br />
mást<br />
nem kért tőlük a hálózat. Keresősza-<br />
vaka<br />
kat írta<br />
tak be a bön<br />
gész<br />
őb<br />
e, s elkalando<br />
z-<br />
tak mi<br />
ndenfe<br />
lé, me<br />
rt természeteses<br />
en nem<br />
csak<br />
kön<br />
önyv<br />
yvek<br />
eketet<br />
dobott fel a kere<br />
sőmo<br />
tor,<br />
hanem minden<br />
féle<br />
vic<br />
icces, érdekes, fé<br />
lelme-<br />
tes vagy gusztus<br />
usta<br />
tala<br />
lannak látszó tartalmak<br />
is megjelentek a beajánlott webcímeken.<br />
Mókus Marci javasolta aztá<br />
n, hog<br />
ogy vegy<br />
gyék<br />
már komo<br />
lyabban a dolgot, és ker<br />
eres<br />
essese<br />
nek<br />
rá konkrétan<br />
a hangoskönyv szóra. Volt<br />
is<br />
sok találat, ám ami igazán tetszett volna<br />
neki<br />
k, azokért mind fizetni kellett.<br />
t<br />
– De jó lenn<br />
e megv<br />
en<br />
ni<br />
azt ott, ni<br />
! – muta<br />
tott Vili egy indiános kalandregén<br />
yre, de<br />
sa<br />
jnos az ajánló mellett ennek is ott villogott<br />
az ára.<br />
A távolból egy alak figyelte őket az árny<br />
ékba húzódva egy<br />
sarok<br />
ban.<br />
Szorgosan<br />
dolgoz<br />
o ot<br />
t egy laptop<br />
opon, s mé<br />
g egy mobil<br />
nyomtatótó is ott vo<br />
lt előtte. Úgy tűnt, fon-<br />
to<br />
s munkát végez elvonulvav a külvilágtól, de<br />
igazából valami egés<br />
észe<br />
n mást csiná<br />
lt! Gyanú<br />
s dolgokkal fogl<br />
glal<br />
alkozott! Nagy<br />
kalapja<br />
alá bújv<br />
a rejt<br />
jtet<br />
ette<br />
te el figyele ő tekintetét. S<br />
le<br />
het,<br />
hog<br />
ogy valami<br />
mást is.<br />
Vako<br />
nd<br />
Vili vágyakozvav pillantott a telefon<br />
kijelzőjő ére. – Nekeme ez a könyv kell! Nagyon<br />
szeretném!<br />
– szuszogta<br />
apró bajszát mozgatva<br />
ide-oda a szája fölött, miközben<br />
olvasgatta<br />
a megnyitott oldalon a könyvajánlót.<br />
– Hogyan akarod megvennin ? Ha<br />
jól<br />
látom,<br />
ba<br />
nki átutalással lehet itt vásárolni! – tárta<br />
szét mancsait Mókus Marci.<br />
Annyira belemerültek a telefe onba, hogy<br />
nem<br />
vették észre<br />
, amikor<br />
az egyi<br />
k térfiigye<br />
lő ka-<br />
mera feléjük fordult, és csak őket figyelte…<br />
48
– Nézd, le<br />
het utánvéttel is fizetni! Megadom<br />
az adataimat, a lakcímemet, és rányomok<br />
a vásárlásra! Aztán amikor kihozza a<br />
futárszolgálat, majd kifizetem a zsebpénzemből!<br />
– villanyozódott fel a felismeréstől.<br />
El is kezdte gépelni az adatait. Szépen<br />
sorban mindent megadott magáról.<br />
A sarokban lévő alak pedig tovább figyelt…<br />
A megrendelés örömöm<br />
ére a két fiú gyorsan<br />
belépett egy onlin<br />
ine lövö<br />
ldözős<br />
ját<br />
ékba<br />
is,<br />
amit jó egy órái<br />
g ne<br />
m tu<br />
dtak<br />
abbahag<br />
agyn<br />
yni.<br />
Fe<br />
lnéz<br />
tek a közösség<br />
égi olda<br />
dalu<br />
lukr<br />
kra is, ki<br />
-ki a<br />
sajá<br />
t jelszavával,<br />
és üzengett<br />
ek kicsi<br />
sit a<br />
több<br />
i havernak is.<br />
Egysz<br />
szer<br />
csa<br />
k megszólalt<br />
a mo<br />
bi<br />
ltelefon. A ki<br />
jelzőn<br />
egy<br />
ismer<br />
etlen<br />
szám villogott. Ismere<br />
tlen<br />
számot nem ve-<br />
szek<br />
fel<br />
– rán<br />
ántotttt egy<br />
gyet<br />
a vállán Vili. Aztán<br />
eszébe<br />
jutott,<br />
t, mi va<br />
n, ha a suliból keresi<br />
eg<br />
y osztálytársa, csak<br />
éppen<br />
nincsen elmentve<br />
a száma. Mégis felvette a telefont.<br />
– Mindent tudok rólad, Vak<br />
ond Vili! – suttogta<br />
egy baljósan csengő mély<br />
hang.<br />
– Tudom, hol laksz, hány éves vagy! Azt is<br />
látom, kik a barátaid! Mi a kedvenc ételede !<br />
Is<br />
merem minden titkodat! Nem bújhatsz<br />
el<br />
előlem!<br />
– Ne már<br />
ár! Te vagy az, Róka Miki? Oltár<br />
i<br />
vi<br />
cces vag<br />
y, már majdnem megijedtem!<br />
– heherészett Vakond Vili, aki nem vette<br />
ko<br />
molyan a telefon<br />
onál<br />
álót. – Jól tolo<br />
lod!<br />
– nevetgélt<br />
tová<br />
vább<br />
bb.<br />
– Róka Miki most nem ér rá, éppen dolgozik<br />
Peti bácsiéknál az öregek otthonában,<br />
nézz csak a legközelebbi kivetítőre! – utasította<br />
az idegen.<br />
Vakond Vili a legközelebbi kivetít<br />
ítőre pi<br />
l-<br />
lantott. Egy utcai térfigy<br />
elő kamera képét<br />
látta a falon. Barátja éppen gerebly<br />
lyézett<br />
az otthon kert<br />
rtjében, és Pe<br />
ti bácsival beszélgetett.<br />
– Felvett kép, nagyszerű! – okosko<br />
kodo<br />
tt Vili.<br />
– Ug<br />
yan Miki, tudom, hogy az<br />
unoka<br />
kate<br />
sód itt<br />
biztonsági őr! – mondta fö<br />
lényesen a telefonba.<br />
Biztos volt benne, hogy Mi<br />
ki aka<br />
rja meg-<br />
vi<br />
ccel<br />
ni őket.<br />
49
– Magabiztos vagy, ped<br />
ig nincsen<br />
rá okod! –<br />
su<br />
sogta tovább az ideg<br />
en. Akko<br />
kor ezt né<br />
zd!<br />
– A kivetítőn Vakond Vili és Mók<br />
ókus Mar-<br />
ci lát<br />
átszottak, amint ria<br />
dtan<br />
ültek<br />
a helyü-<br />
kön a bevá<br />
vásá<br />
sárl<br />
rlók<br />
öz<br />
pont<br />
ban, majd a telefon<br />
képe<br />
pern<br />
rnyő<br />
yője<br />
jelen<br />
ent meg, lát<br />
szott pontos<br />
an,<br />
éppen mive<br />
vel is fog<br />
ogla<br />
lalal toskodna<br />
k a fiúk.<br />
– Ez félelme<br />
tes!<br />
– lapult le Mók<br />
ókus Marci<br />
füle az ijedelemtő<br />
től. – Hogyan lehe<br />
hetséges?<br />
Ezt csak mi láthatjuk! – csillant meg sze-<br />
mében a rettegés. Már-már azt hitt<br />
tte,<br />
hog<br />
ogy<br />
földöntúli jelenéssel van dolga, amikor Za<br />
-<br />
bola Zoli lépett az asztalukhoz.<br />
– Szervusztok,<br />
srácok! Úgy ültök itt, mi<br />
nt<br />
aki kísértet<br />
et látott! – üdvözölte őkek t.<br />
– Zoli bác<br />
si! Éppen va<br />
laki megfigyel bennünket!<br />
Minden<br />
t lát! Hátborzongató! Nem<br />
tudjuk<br />
, ki az, és azt se<br />
m, hogy mit akar! Én<br />
félek! – nyögte ki riadtan Vakond Vili.<br />
– Ta<br />
lán a földöntúli dolgoknak nincs<br />
en<br />
ebbe<br />
n akkora sze<br />
zere<br />
repe<br />
pe, mint<br />
ahogy ti azt gondoljátok!<br />
– néze<br />
zett<br />
Zol<br />
i a két me<br />
gszeppent<br />
gyerek<br />
ekre, majd<br />
megsz<br />
ánta<br />
őkek t.<br />
– Nyilváno<br />
s wi<br />
fit használtok? – kérdez-<br />
te. – Sa<br />
jnos megvannak a maga veszélyei!<br />
Gyertek ve<br />
lem és elmagyará<br />
rázom! – mon<br />
ond-<br />
ta<br />
a fiúknak, és egy<br />
gyenesene a sarok<br />
ban lévő<br />
gy<br />
anús idegenhez vez<br />
ezettete őket. t<br />
A nagy<br />
kalapap alól mosolygó<br />
sze<br />
mpár tekinte<br />
tt rájuk. Hacker<br />
Lali vo<br />
lt az ál<br />
lig beöltözve,<br />
és kedvenc laptop<br />
ján foglalatoskodott.<br />
Feléjük muta<br />
tta a képernyőt. A<br />
képernyőn Vako<br />
kond<br />
Vili telefonjának adat-<br />
forg<br />
alma<br />
áll<br />
llt,<br />
meg<br />
jelenítv<br />
tve a vásá<br />
sárláshoz<br />
regi<br />
gisz<br />
sztr<br />
trál<br />
t adatok<br />
okat, a közöss<br />
égi oldalak<br />
belé<br />
lépő<br />
jelszavait. Minden ott volt, amivel a<br />
fiúk<br />
foglalkoztak az<br />
elmúl<br />
t másfél<br />
órában.<br />
– Hogy lehet ez? – kérdezte a felismerés-<br />
től bénultan a két fiú.<br />
– Ingyen wifi. Ilyenkor az ezen foly<br />
lytatott<br />
ko<br />
mmunikációt a há<br />
lózat üzemeltetőjére<br />
bízzuk. Jobb esetben csak ő látja,<br />
roszszabb<br />
esetben akár a melletted ülő<br />
is láthatja,<br />
mit csiná<br />
lsz éppen,<br />
főleg, ha ért<br />
hozzá. Ezek a hálóza<br />
tok nem titkos<br />
osít<br />
otta<br />
tak,<br />
nem biztonságosak. Többeb n ha<br />
sználják<br />
őket, és ha valaki ért<br />
hozzá<br />
zá, mi<br />
nt én, könynyedén<br />
belenéz<br />
het a rendszeredbe, megszerezheti<br />
a jel<br />
elsz<br />
szavaidat. Ez aztán egy<br />
csomó más prob<br />
oblémához is vezethet.<br />
– El tudom képzelni. Most akár<br />
pos<br />
ztol-<br />
hatsz is az én profilommal a közössé<br />
ségi olda<br />
lamon! – szörnyedt el Vakond Vili.<br />
50
– Akár igen! Mondjuk én akkor<br />
izgultam a legjobban, amikor az<br />
összes személyes adatodat megvásárlásnál.<br />
Az adataiddal is<br />
adtad a<br />
vissza lehet<br />
élni! Észre sem veszed, és<br />
tagja leszel olyan társaságoknak is<br />
például, amelyekhez semmi közöd.<br />
Vagy<br />
a nevedben követnek el egy<br />
bűntényt. Ezer variáció létezik! S igazán<br />
nagy szerencsétlenség lett volna, ha már<br />
lenne bankkártyá<br />
yád,<br />
és azza<br />
zal fize<br />
zett<br />
ttél<br />
vol<br />
olna<br />
na.<br />
Egyből mindent tud<br />
udné<br />
nék a szám<br />
ámlá<br />
ládr<br />
dról<br />
ól, és ellophatnám<br />
a pénz<br />
nzedetet<br />
is!<br />
– Ne<br />
m hangzik túl jól!<br />
– hül<br />
edezez<br />
tek a gyereke<br />
kek. k<br />
– Mit lehet akko<br />
kor cs<br />
in<br />
álni<br />
a nyi<br />
lván<br />
ános<br />
há-<br />
lóza<br />
zato<br />
ton,<br />
Lal<br />
ali bács<br />
csi?<br />
Nek<br />
ekem<br />
em nincs<br />
csen<br />
pén<br />
én-<br />
ze<br />
m mobil inte<br />
tern<br />
rnet<br />
etre<br />
re! – mélt<br />
ltat<br />
atla<br />
lank<br />
nkod<br />
odot<br />
ott<br />
Vako<br />
kond<br />
Vil<br />
ili. i – Mih<br />
ihez<br />
kezdj<br />
ek most már? –<br />
ha<br />
jt<br />
otta le a fejét összetör<br />
örten.<br />
– Az ilyen helyen böngészh<br />
zhetsz nyugodtan,<br />
de ne menj rá olyan olda<br />
dalakr<br />
kra,<br />
amelyeken<br />
személyes adatokat kérne<br />
nek,<br />
vagy a jels<br />
lszavaidat<br />
használod. Ne itt néz<br />
ézd a mailjeidet,<br />
ne itt élj közösségi életet, vag<br />
agy ha mégis,<br />
ha hazaéa rsz, azonnal cseréld le a jelszavaidat.<br />
Ne itt, mert azt is látj<br />
tják<br />
ák! – mondta<br />
gyorsan Lali, mert látt<br />
tta,<br />
hog<br />
ogy Mókus<br />
Marci ezt akarja mondani. – Mi<br />
nden olyan<br />
beállítást tilts le, ami lehetőső éget ad arra,<br />
hogy fájlokat, adatokat szedhetnek le a<br />
gépedről, és sose engedd, hogy a rendszer<br />
megjegyezze a készülékedet. Most már a<br />
laptopokról is beszélek! – egészítette ki<br />
magát. – Azt se engedd, hogy<br />
a géped au-<br />
tomatikusa<br />
n megkeresse a többi informa<br />
mati<br />
kai eszközt. Ez jelent némi biztonságot! t<br />
– Ezentúl csak otthon netezzek? – kérdez<br />
-<br />
te<br />
megszeppenve Vili.<br />
– Jobb a komolyabb dolgokat otthon csiná<br />
l-<br />
ni<br />
, vagy olyan hálózaton, ami biztonságo<br />
s,<br />
szakembe<br />
ber tart<br />
rtja<br />
kar<br />
arba<br />
n – hely<br />
lyes<br />
esel<br />
elt Hack<br />
cker<br />
Lali. – Azon<br />
onba<br />
ban az ott<br />
ttho<br />
honi<br />
ni, kódo<br />
dolt<br />
hál<br />
álóz<br />
ózat<br />
ot<br />
is rendszeresen ellenőrizni kell, a jelszavaka<br />
t rendszeresene frissíteni, mert illetéktelen<br />
behatolók ott is próbálkozhatnak.<br />
– Eddig azt hittem, hogy vil<br />
ilág<br />
ághá<br />
háló<br />
lónk<br />
van<br />
,<br />
de lassan úgy érzem, háló van a vilá<br />
lágunkon<br />
!<br />
– elmélkedett Mókus Marci.<br />
– Marci, minden dolognak<br />
megvan a jó és a<br />
rossz oldala<br />
la is. Ha me<br />
gismer<br />
ed eze<br />
ket,<br />
nagyobb<br />
biztonsággal tud<br />
udsz<br />
mozog<br />
ogni<br />
a világ-<br />
ban. Így van ez a világhálóv<br />
óval<br />
is.<br />
Nem<br />
csak<br />
élvezni kell a használatát, nem árt ér<br />
teni a<br />
működését, és az előnyeiei mel<br />
elle<br />
lett<br />
a veszélyeit<br />
is jó megismerni<br />
ni. S akko<br />
kor kevé<br />
vésbé érhetnek<br />
ilyen meg<br />
egle<br />
lepetések,<br />
mint ez a mai!<br />
Elné<br />
nézé<br />
zéseteket kérem,<br />
hog<br />
ogy megh<br />
ackeltem<br />
a telefont! Szer<br />
eret<br />
ette<br />
tem voln<br />
lna, ha a saját<br />
bőrö<br />
rötö<br />
tökö<br />
kön tapa<br />
pasz<br />
sztalj<br />
lját<br />
átok<br />
meg, milyen érzés,<br />
ha ideg<br />
egeneke látják a dolgaitokat! Így<br />
már biztosan<br />
sok<br />
kal gondosabbak lesztek!<br />
– zárta le a tém<br />
émát<br />
Hac<br />
ker Lali.<br />
A két fiú csende<br />
dese<br />
sen band<br />
nduk<br />
ukol<br />
olt hazafelé.<br />
Nagyon közeli és nagyon rossz volt az élmény,<br />
hogy bárki figyelheti őket, ha nem<br />
vigyáznak. Csak annak örültek, hogy ezt<br />
egy ismerős segítségével tudták meg.<br />
51
52
Árulás<br />
A könn<br />
nnyek külö<br />
lönö<br />
nös homá<br />
mály<br />
lyba<br />
var<br />
aráz<br />
ázso<br />
sol-<br />
ják a vilá<br />
lágo<br />
got.<br />
Nem<br />
látsz<br />
szik<br />
a for<br />
orma<br />
ma, csak<br />
a fény<br />
nyek<br />
és színek<br />
máz<br />
ázol<br />
t ka<br />
valk<br />
lkád<br />
ádja<br />
tá<br />
ncol<br />
a bán<br />
ánat<br />
sűr<br />
űrű szöv<br />
övedék<br />
ékén<br />
én ker<br />
eres<br />
esz-<br />
tül,<br />
ell<br />
llen<br />
enté<br />
tétb<br />
tben<br />
az öröm<br />
öm<br />
kö<br />
nn<br />
yekk<br />
kkel<br />
el. Ott<br />
se<br />
mmit<br />
sem<br />
látunk,<br />
csa<br />
sak a fény<br />
nyt.<br />
Ny<br />
úl Lil<br />
illa<br />
la ült<br />
az autóban,<br />
és bámu<br />
lta az<br />
út<br />
éjs<br />
zaka<br />
i valójá<br />
ját,<br />
elrévedt az útj<br />
el-<br />
zők össz<br />
szef<br />
efol<br />
olyó<br />
vörös<br />
ös és fehér szín<br />
ínei<br />
ein,<br />
me<br />
lyek<br />
eket<br />
et a kön<br />
önnyny<br />
ek szűrőjé<br />
jén ke<br />
resz<br />
sztü<br />
tül<br />
láto<br />
tott<br />
tt<br />
. A fájd<br />
al<br />
om, am<br />
it érz<br />
rzet<br />
ett,<br />
t, keg<br />
gyet-<br />
lennek<br />
tűn<br />
űnt.<br />
Éde<br />
desa<br />
sapj<br />
pja ült a korm<br />
ánynál,<br />
de nem<br />
vet<br />
te ész<br />
szre<br />
lán<br />
ánya<br />
mérhe<br />
tetlen<br />
bánatát.<br />
t.<br />
Az útra<br />
figye<br />
yelt<br />
lt. A na<br />
gyma<br />
má-<br />
ho<br />
z igye<br />
yeke<br />
kezt<br />
ztek<br />
, és jóc<br />
skán megcsús<br />
úszt<br />
ztak<br />
már az ind<br />
ndul<br />
ulás<br />
ássas l is, mert nem<br />
tud<br />
udot<br />
ott<br />
időb<br />
őben<br />
els<br />
lszabadu<br />
lni a mu<br />
nkah<br />
el<br />
yéről.<br />
Szer<br />
erencse, hogy hétv<br />
ég<br />
e köve<br />
vetk<br />
tkez<br />
ezik, és<br />
sokáig alhatna<br />
nak majd<br />
jd.<br />
Lill<br />
lla ráér<br />
t gond<br />
ndol<br />
olko<br />
kodn<br />
dni,<br />
fel<br />
dolgoz<br />
ozni<br />
azt<br />
zt,<br />
ami tört<br />
rtén<br />
ént.<br />
Ő csa<br />
sak ba<br />
rátokra vágyott,<br />
t,<br />
lega<br />
galá<br />
lább<br />
bbis<br />
egy<br />
iga<br />
zira. Azt szer<br />
ette<br />
te<br />
voln<br />
lna,<br />
ha van va<br />
laki<br />
ki, akivel<br />
min<br />
inden titt-<br />
ká<br />
t mego<br />
gosz<br />
that<br />
atja<br />
ja. Akivel<br />
vicce<br />
celő<br />
lődh<br />
dhet<br />
et,<br />
besz<br />
szél<br />
élge<br />
thet<br />
bár<br />
mirő<br />
ről,<br />
nem<br />
fon<br />
onto<br />
tos,<br />
mirő<br />
ről,<br />
mer<br />
ert a lega<br />
gapr<br />
óbb hüly<br />
lyes<br />
égét<br />
ét is<br />
megh<br />
ghal<br />
allg<br />
lgat<br />
atja<br />
ja, és nem<br />
olt<br />
ltja<br />
le azonnal.<br />
Aki elfo<br />
foga<br />
gadj<br />
dja őt olyan<br />
anna<br />
na<br />
k, amilyen<br />
en. Nem<br />
ke<br />
ll elv<br />
lvár<br />
árás<br />
ások<br />
oknak me<br />
gf<br />
elel<br />
elni. Megé<br />
r-<br />
ti, ha düh<br />
ühös<br />
val<br />
amié<br />
iért, és egy<br />
gyüt<br />
ütt örül<br />
vele<br />
le, ha örö<br />
römr<br />
e van oka.<br />
Mac<br />
acsk<br />
a Vand<br />
ndát<br />
ilye<br />
yenn<br />
nnek<br />
gondolta.<br />
Úgy<br />
ére<br />
zte,<br />
hogy ő a<br />
bará<br />
rátj<br />
tja.<br />
Egész<br />
szen<br />
mos<br />
osta<br />
náig. Bárcsak ne<br />
tört<br />
rtén<br />
t voln<br />
lna meg a tegnapi nap!<br />
Sokka<br />
kal<br />
könnyebb<br />
len<br />
enne<br />
ne<br />
min<br />
inde<br />
den!
A névtelen üzenetekkel kezdődött az<br />
egész. Lehet, hogy rossz ötlet volt regisztrálni<br />
a közösségi oldalra, csak hát mindenki<br />
fent volt már, és unszolták a többiek, hogy<br />
lépjen fel ő is. Igaz, hogy nem érte el a korhatárt,<br />
de bekamuzta, hogy 11 helyett már<br />
13 éves, és simán ment minden. Jó is volt<br />
az egész, tá<br />
volról is tudtak beszélgetni<br />
a<br />
barátokkal. A biztonsági beállításokat szigorúan<br />
leellenőrizte, és anyával<br />
is megnézték,<br />
aki végül is beadta a derekát az egész<br />
regisztrációhoz. Óvatos volt. Nem vett fel<br />
ismerősnek idegeneket, sőt, visszajelölés<br />
előtt megbeszélt az édesanyjával minden<br />
új ismerőst, akik főként az osztálytársai és<br />
az iskolatársai közül kerültek ki. Jó érzés<br />
volt! A feltett képeit sokan lájkolták, ez<br />
tetszett neki. Aztán sajnos egyre többet<br />
szorongott, vajon a következőt is ennyien<br />
szeretik-e majd. Anyukája azonban megnyugtatta,<br />
hogy nem számítanak a lájkok,<br />
k<br />
akik szeretik, nem a posztjaiért szeretik.<br />
Ezt is meg kell szokni. A közösségi oldalak<br />
hátránya, hogy lájkvadászok leszünk,<br />
mer<br />
t<br />
pozitív visszajelzésnek éljük meg azokat.<br />
Pedig az csak illúzió. A pár jó ismerős valódi<br />
tetszésén kívül az egész a népszerűségrőlő<br />
, az érdekekről szól. Akitől akarnak<br />
valamit, vagy akit sztárolnak, annak is odanyomják<br />
az <strong>ismerősök</strong> a lájkot, pedig lehet,<br />
hogy valójában a pokolba kíván<br />
ják. A valódi,<br />
személyes kapcsolatok számítanak. Macska<br />
Vandával pedig töretlen volt a barátság.<br />
Kerek volt a világ.<br />
Tegnap délutánig. Akkor egy idegen posztolt<br />
az üzenőfalára: „Szánalmas kis idióta<br />
vagy, Nyuszikám”. Az üzenet villámcsapásként<br />
érte. Hányingere volt a szégyentől,<br />
és igyekezett eltüntetni az írást, mielőtt<br />
a többiek meglátnák. Azonban jött a következő:<br />
„A Nyuszi nagyon szőrös állat”<br />
– vibrált a bejegyzés. Ezt már a többiek<br />
is látták, mert páran kommentelték, hogy<br />
nincs sok esze annak, aki írta, a legtöbb<br />
állat szőrös. Ezt is gyorsan törölte, de ak-<br />
54
kor egy kép jelent meg az oldalán egy zokogó<br />
nyúlról, aki arról panaszkodott, hogy<br />
szerelmes a rókába. Amint ezt is törölte,<br />
üzenete érkezett: „Ne strapáld magad!<br />
Mindenki tudja, hogy mekkora balek vagy!”<br />
A zaklatót ismerősnek jelezte a rendszer,<br />
amit nem értett, mert ő sosem jelölte viszsza<br />
ezt az alakot. Gyorsan törölte az ismerősei<br />
közül az illető profilját. Több üzenet<br />
nem érkezett. De azóta minden megváltozott.<br />
Sehol sem érezte jól magát. Állan-<br />
dóan a sértéseken járt az esze, meg azon,<br />
hogy a többiek vajon kinevetik-e. Nem<br />
mert beszélni erről senkivel. Fifika, a kígyó<br />
ma ment oda hozzá megkérdezni, hogy<br />
mi történt vele, mert nagyon nyugtalannak<br />
tűnt a számára. Nem kellett magyarázkodni,<br />
mert Fifika is látta a posztokat. Amikor<br />
a kígyó rákérdezett, hogyan jelölhet viszsza<br />
egy olyan profilt, akiről nem tudni, kicsoda,<br />
kitört belőle a panaszkodás: ő nem<br />
jelölte vissza ezt a jellemtelen alakot, nem<br />
tudja, hogy lett mégis az ismerőse. Ahogy<br />
gondolkodtak közösen, rájött, hogy Macska<br />
Vandát hagyta pár napja játszani a telefonján.<br />
Talán ő lehetett.<br />
Az út szélén a piros-fehér fénycsíkok kínzó<br />
monotonitással suhantak tova. Akár az<br />
emlékezés.<br />
Rákérdezett Vandánál. Tényleg ő volt. Először<br />
azt hitte, hogy véletlenül, de aztán a<br />
macska bevallotta, hogy ismeri az illetőt.<br />
Furkó Fuszekli volt az, a bátyja osztályából.<br />
Megkérte őt a srác, hogy titokban jelölje<br />
őt vissza Lilla oldalán, mert meg szeretné<br />
lepni a lányt. Nem igazán értett vele<br />
egyet, de a fiú meggyőzte. Aztán amikor<br />
meglátta a posztokat, megijedt, és nem<br />
merte elmondani Lillának, hogy mit tett.<br />
Őrülten tombolt a haragtól. Mindennek<br />
elmondta Macska Vandát. Úgy érezte, a<br />
lány elárulta őt. Aztán hazarohant. Ahogy<br />
oszlott az indulat, úgy vilá<br />
gosodtak meg az<br />
55
egyes részletek. Vajon mire számíthat?<br />
Megbánt sok mindent. Kimondott szavakat,<br />
fortyogó indulatokat, meggondolatlan tetteket.<br />
Nem csak a történtek jutottak az<br />
eszébe, minden kavargott benne, a bántások,<br />
amiket ő kapott és az<br />
ok is, amiket ő<br />
adot<br />
t másoknak. Nem akart rosszat, csu-<br />
pán félt<br />
. Félt a többiektől, félt az érz<br />
rzel-<br />
mekt<br />
ktől<br />
ő , félt<br />
a csa<br />
lódás fanyar ízétő<br />
től,<br />
amely<br />
méregk<br />
gkén<br />
ént járt<br />
rta át a testé<br />
tét.<br />
t.<br />
Nem<br />
akart<br />
mást, csupán<br />
biztonság<br />
ágra<br />
vág<br />
ágyo<br />
yott. Érez<br />
ni<br />
,<br />
hogy ő is alkotórész<br />
e a világnak<br />
ak, és<br />
nem<br />
po-<br />
tyautas valaki<br />
nek a gigantikus<br />
játékában.<br />
Gondolataiból édesapja hangja zökkentette<br />
ki.<br />
– Olyan csendes vagy<br />
ma,<br />
kislányom! Több<br />
-<br />
ször megszólítottalak már, de ne<br />
m vála-<br />
szoltál.<br />
Látom, hogy<br />
val<br />
ami bajod van! El-<br />
mondod?<br />
– Ugyan, Apa! Nincsen semm<br />
i… − vál<br />
álas<br />
aszo<br />
lt<br />
Nyúl Lilla.<br />
– Akkor me<br />
séld<br />
el azt a semm<br />
it<br />
!<br />
– A semmi az semmi. Nem lehet elme<br />
sélni.<br />
– Ha<br />
elmeséled, akkor azok<br />
a nagy kövek,<br />
amiket<br />
most a mellkasodo<br />
n látok,<br />
le fognak<br />
gurulni, és sokkal könnyebbnb ek érzed<br />
majd<br />
magad!<br />
– próbá<br />
lt tréfálkozni<br />
Lillala pap<br />
apáj<br />
ája a<br />
nehéz helyzetben. – Csak<br />
úgy<br />
tud<br />
udok<br />
segíteni,<br />
ha tudom, miről van szó!<br />
Lilla belekezdet<br />
ett a történ<br />
énet<br />
etbe. Először<br />
akadozva<br />
mes<br />
esél<br />
t,<br />
de aztá<br />
tán má<br />
r folyt belőle<br />
a szó.<br />
Éde<br />
desa<br />
pja csen<br />
endb<br />
dben hallgatta. Értette<br />
lány<br />
nya fájd<br />
almá<br />
mát,<br />
csalódottságát, félelmeit.<br />
– Kösz<br />
szön<br />
öm, hogy elmondtad, Lilla! – vá-<br />
lasz<br />
ol<br />
ta az édesap<br />
a a történet végén. –<br />
Ügyes vagy, hogy letiltottad a zaklatót,<br />
t,<br />
56
és most, hogy elmondtad, már nem<br />
vag<br />
y<br />
egyedül a problémával. Tudunk intézkedni,<br />
hogy a fiú megértse, mit<br />
tett, téged<br />
pe-<br />
dig ne bánthasson több<br />
et. A nyilvánosság<br />
ereje nagyon<br />
nagy kincs is tud lenni! Sokan<br />
küzdenek hasonló bántalmazással. Aki<br />
elszigeteli ma<br />
gát, annak sokkal nehezebb<br />
megoldást találni. Tudom, hogy ilyenkor<br />
mi<br />
ndenki legszívesebben elsüllyedne a föld<br />
alá, de hidd el, ez nem róla szól. A bántalmazó<br />
uralkodni akar valaki felett, érezni<br />
akarja a hatalmát.<br />
Ami csak akkor van, ha<br />
magadban tartod, mit tett, és rettegsz, mi<br />
lesz a következő lépése. Nem szabad ekkora<br />
lehetőséget adni neki.<br />
– Mi legyen Vandával? – töprengett Lilla.<br />
– Nagyot hibázott, te döntöd el, megbocsátod-e<br />
neki. Én úgy érzem, ő nem gondol-<br />
ta át, hogy mit csinál. Az ártó szándékról<br />
sem tudott.<br />
– Na<br />
gyon fájt, amikor rájöttem, hogy kiadott<br />
másoknak.<br />
– Megértem. Talán fel sem fogta, hogy mit<br />
tett. Nem gondolta át a következményeket.<br />
– Lehet, hogy megbocsátok neki – hüppögött<br />
Lilla. A döntés megnyugtatta egy kicsit.<br />
Az út véget ért, megérkeztek a nagyihoz.<br />
Beléptek a házba. Nyúl Lilla már nem érzett<br />
félelmet. A bánat és a megkönnyebbülés<br />
könnyei kimosták az érzést a szívéből. Fel<br />
merte emelni a fejét. A szobában a nagyszülei<br />
és az unokatestvérei voltak, és mindannyian<br />
megölelték. Az eddig vállalt magány<br />
súlyos leple lassan elkezdett töredezni, s a<br />
könnyek között hirtelen átragyogott a fény…<br />
57
A pénztárca,<br />
az óra meg<br />
a lottószelvény
Ba<br />
goly<br />
Bol<br />
dizs<br />
zsár<br />
iga<br />
zg<br />
ató úr min<br />
indi<br />
g ké<br />
pe<br />
s<br />
vo<br />
lt meg<br />
egle<br />
lepe<br />
peté<br />
st oko<br />
kozn<br />
i a környe<br />
yeze<br />
téne<br />
k.<br />
Fu<br />
ra ötl<br />
tlet<br />
etei<br />
eirő<br />
ről soks<br />
kszo<br />
r be<br />
sz<br />
él<br />
tek a háta<br />
mö-<br />
gött<br />
, egés<br />
ze<br />
n addi<br />
di<br />
g, amíg be nem<br />
biz<br />
izon<br />
onyo<br />
yoso<br />
so-<br />
dott<br />
tt, be<br />
váli<br />
k az elképesztő elgondol<br />
ás<br />
. Péld<br />
ldá-<br />
ul ami<br />
miko<br />
kor még se<br />
hol sem vo<br />
lt bevett szokás,<br />
ő már akko<br />
kor bevezette az iskolában<br />
a sze<br />
-<br />
lektív<br />
hulladékgyűjtést.<br />
Vagy pár éve meg-<br />
határozt<br />
zta a tanáro<br />
knak, hogy<br />
minde<br />
nk<br />
inek<br />
játékosan kell<br />
tanítani a tantárgyak<br />
at<br />
. Az<br />
sem tetszett<br />
sokaknak először, amikor Zabola<br />
Zolit, a rendőrkapitányság nyomozóját<br />
hívta tanítani az iskolába. Bagoly Boldizsár<br />
azonban mindig kitartóan hitte, hogy újításaival<br />
a közösség javát szolgálja, ezért véghezvitte<br />
az összes fura ötletét, amelyekről<br />
az<br />
tán re<br />
nd<br />
re kid<br />
ider<br />
erül<br />
ült,<br />
hog<br />
ogy műkö<br />
ködő<br />
dőké<br />
pe<br />
sek.<br />
A most<br />
ani „t<br />
alál<br />
má<br />
nyáv<br />
ával<br />
” azon<br />
onba<br />
ban a so<br />
k jó<br />
tapa<br />
pasz<br />
szta<br />
la<br />
t elle<br />
le<br />
né<br />
re<br />
szi<br />
nte senk<br />
nki sem érte<br />
tett<br />
tt<br />
egye<br />
yet.<br />
Ba<br />
goly<br />
Boldi<br />
dizsár<br />
ugyanis<br />
azt<br />
talál<br />
álta<br />
ki, hogy<br />
egy<br />
börtönből<br />
frissen<br />
szabadult<br />
el-<br />
ítéltet hoz az iskolába mindenesnek.<br />
A kö-<br />
zö<br />
sség<br />
szinte összes<br />
tagja<br />
elutasítóan<br />
rázta<br />
a fejét arrara a gondo<br />
latra,<br />
hogy egy „bűnöző”<br />
sertepertéljen<br />
az épület<br />
falaiai között.<br />
t.<br />
− Remélem,<br />
jól<br />
meggondolta<br />
az Igazgató<br />
úr, mit csinál! – jegyezte meg a háta mö-<br />
gött epésen Mókus Marci.<br />
– Aztán ne csodálkozzon<br />
majd, ha minden eltűnik! – tette<br />
hozzá mindent tudóan, szajkózva a szüleitől<br />
otthon hallott szöveget.
− Igen, jól mondod, Marci! – helyeselt mellette<br />
Medve Matyi is. – „Kutyából nem lesz<br />
szalonna”! – jegyezte meg sejtelmesen.<br />
− Főleg, hogy az új mu<br />
nkaerő<br />
egy<br />
mogyo-<br />
rós pele! – fogta a fejét mellettük Fifika, a<br />
kígyó. – Miért károg<br />
tok már előre? Nem is<br />
ismeritek! – értetlenkedett.<br />
− Nem, nem ismerjük, iga<br />
zad van, Fifika! – ismerte<br />
el nagylelkűen a lánynak Medve Matyi.<br />
– De tudjuk, amit tudunk<br />
! – je<br />
lentette ki.<br />
− Mit tudtok? – érdeklődő ött a kígyó.<br />
− Azt, amit tudunk! Amit<br />
mindenki tud! –<br />
bökte oda Medve Matyi,<br />
és Ma<br />
rcival<br />
az oldalán<br />
elszaladt. Nem szeretett vitatkozni<br />
Fifikával, mert általában al<br />
ulmaradt<br />
a lány<br />
logikusan alátámasztott érveiv<br />
el szemben.<br />
Most pedig tulajdonképpen semmi ésszerű<br />
magyarázata nem volt.<br />
− Szeretem, ha valaki mindenki<br />
fejével<br />
tud<br />
gondolkodni – né<br />
zett utánuk Fifika. – Sem-<br />
mi jó nem sül ki belőle – nyugtalankodott.<br />
Me<br />
dve Matyi és Mók<br />
us Marci eközbenen Vakond<br />
Vilivel és Ricsivel, a denevérrel szervezkedett.<br />
t Csatl<br />
akozott hozz<br />
ájuk Macska<br />
Vanda és Nyúl Lilla is.<br />
− Meg kell véd<br />
en<br />
ünk az<br />
iskolát ett<br />
ől a bör-<br />
töntölteléktőlő ! – fontoskodott Medve<br />
Matyi.<br />
– Azt találtuk ki Marcival, hogy<br />
húzzuk csőbő e<br />
a kis betolakodót! Biztosan enyves<br />
a két man-<br />
csocskája, elvégre nem véletlenül ült mosta-<br />
náig! Tegyünk ki pár csalit az épületben, és<br />
figyel<br />
jük! Ha pedi<br />
g el<br />
lopta valamelyiket, ak-<br />
60
fizetni ma<br />
az iskolában.<br />
Kiszaladt<br />
egy<br />
pár<br />
percre a tárcával.<br />
Amiko<br />
kor ki<br />
lépe<br />
tt az ajtó<br />
tón,<br />
Mókus Marci és Medve<br />
Matyi<br />
feje bukkant<br />
elő a teremben lévő para<br />
ravánok mögül.<br />
A fiúk<br />
ro<br />
sszmájúan néztek<br />
össze:<br />
− Fe<br />
lvetted? – suttoto<br />
gta Mókus Marc<br />
i.<br />
− Megvan minden! n! – nyugtázta<br />
Medve<br />
Matyi.<br />
Gy<br />
orsan kiosontak az ebédlőből, még mi-<br />
előtt Csabó visszatért<br />
volna.<br />
A mo<br />
gyorós pel<br />
e befejezte a re<br />
nd<br />
raká<br />
st<br />
az ebédlőben, ma<br />
jd fütyörészve<br />
ment ki az<br />
udvarra,<br />
összegyűj<br />
ű teni<br />
a lehullott<br />
falev<br />
e-<br />
le<br />
ket.<br />
Gereblyéz<br />
és<br />
közben újabb tárgyr<br />
a<br />
akad<br />
adt.<br />
Egy<br />
szép ór<br />
a bújt<br />
elő<br />
a levele ek ta-<br />
kará<br />
rásá<br />
sábó<br />
ból.<br />
Csabó<br />
megrá<br />
zta a fejét,<br />
és ismételt<br />
en elrohant pár percre. A fiúkú ezt a<br />
jele<br />
netet is rögzí<br />
zíte<br />
tett<br />
tték.<br />
Harmadszorrara az igazga<br />
gatói elé ej<br />
tettek<br />
le egy<br />
lottósz<br />
elvényt,<br />
egy<br />
rát<br />
űzöt<br />
ö t cédu-<br />
lával:<br />
a tegnapi<br />
húzás<br />
számai…<br />
a szelvény<br />
és a cet<br />
li négy száma me<br />
gegyezet<br />
ett. t Csabó<br />
ezt is megtalálta,<br />
és ismét elro<br />
hant. A fiúk<br />
boldogok voltak!<br />
Már csak a rejt<br />
jtekhelyet<br />
kell megtalálniu<br />
k,<br />
és sikerül bebibi<br />
zo<br />
nyítan<br />
i<br />
az igazukat! A következő órában az<br />
onba<br />
n<br />
nem sikerült felfef dezniük a rejt<br />
jtek<br />
helyet<br />
,<br />
amitől dúl<br />
tak-fú<br />
lt<br />
ak egymás kö<br />
zö<br />
tt.<br />
kor már csak le kell<br />
fülelnünk, és a probléma<br />
meg van oldva! – csapta össze a kezé<br />
zét.<br />
− Remek ötlet! – mondt<br />
ák a többiek<br />
ek, és neki<br />
is láttak a kivitelezésnek. Cink<br />
os tek<br />
ekintet-<br />
tel se<br />
tt<br />
enkedtekek az iskolában,<br />
és kuta<br />
tatták<br />
az<br />
okat<br />
a hel<br />
ye<br />
ket,<br />
ahová<br />
majd elhely<br />
lyez<br />
ik a<br />
cs<br />
apdá<br />
dáikat. Fél ór<br />
a múlva készen<br />
is vo<br />
ltak<br />
a<br />
terv<br />
ükkel. Már<br />
csak figyelni kellett.<br />
Cs<br />
abó,<br />
a mog<br />
ogyo<br />
rós pele vidáman<br />
jött ki az<br />
igaz<br />
azga<br />
gatói irod<br />
odáb<br />
ából<br />
ól. Sz<br />
épen<br />
fés<br />
ült,<br />
világos-<br />
barn<br />
rna bund<br />
ndája,<br />
csi<br />
sillogó fekete<br />
gombsze<br />
zeme<br />
mei<br />
tisz<br />
sztességes<br />
erd<br />
rdől<br />
őlak<br />
akó benyom<br />
ásátát<br />
kel<br />
tett-<br />
ték.<br />
Bagoly Bo<br />
ldizsá<br />
sár megnyu<br />
yugt<br />
gtat<br />
atta<br />
ta a fiút,<br />
hogy<br />
az iskolá<br />
lába<br />
komoly gondolkozású, nyi-<br />
tott<br />
tt gye<br />
rekek járnak, akik segítőkészek,<br />
és<br />
eddig még mind<br />
ig esélyt adtak mindenkine<br />
nek,<br />
aki hibázott valamikor életében.<br />
Átg<br />
tgon<br />
ondo<br />
l-<br />
ta a munka<br />
kö<br />
rét,<br />
és sorr<br />
a ve<br />
tte,<br />
melyik<br />
feladattal fog kezde<br />
ni. Először bemuta<br />
t-<br />
ko<br />
zott kicsit hossza<br />
bban Ber<br />
erná<br />
náth<br />
bác<br />
ácsi-<br />
nak, a portásnak, majd<br />
az ebéd<br />
édlőben álltlt<br />
ne<br />
ki rendet csinálni. Sepregetés<br />
köz<br />
özben<br />
az egyik asztal alól hirtelen egy pénz<br />
tárc<br />
rca<br />
bukkant elő. ő Kifejezetten vastag volt, tu-<br />
lajdonosa alighanem valamit be akarhatott<br />
61
− Nem várok tovább! Láttuk, amit láttunk!<br />
Menjünk az igazgatóhoz, elvégre felvételünk<br />
is van! Majd Bagoly<br />
Boldi<br />
dizs<br />
zsár<br />
int<br />
ntéz<br />
ézke<br />
kedik,<br />
hogy kiderüljön<br />
, hová<br />
rej<br />
ejte<br />
tett<br />
tte a pele<br />
a<br />
lopott holmikat! – forrongott Medv<br />
e Ma<br />
tyi.<br />
Egymást túlkiabálva rontottat k be<br />
a fiúk az<br />
igazgatói irodába. Bag<br />
oly Boldizsár dermedten<br />
állt, nem értette hirtelen,<br />
mibe<br />
csöppent bele. Aztán<br />
aho<br />
gy jobban figyelt,<br />
kitisztult előtte a ké<br />
p:<br />
a diákjai csupa „jó<br />
szándékból” csapdá<br />
dát ál<br />
lítottak, és kémkedtek<br />
Csabó után, mert rásütötték a bélyeget:<br />
ha bün<br />
üntetve volt, ak<br />
ko<br />
r ő már csak<br />
tolvaj lehet. Komoran nézt<br />
zte a felv<br />
lvételeket<br />
et.<br />
Amikor a gyerekek kifu<br />
llad<br />
adtak,<br />
telefonált<br />
Bernáth bácsinak, ho<br />
gy<br />
Csa<br />
sabó<br />
val együtt<br />
jöjjenek az irodájába.<br />
− Mi akkor elmehetün<br />
k, ugy<br />
e? – fés<br />
észk<br />
zkelő-<br />
dött a helyén Mókus Marc<br />
i.<br />
− Ne<br />
m, fiam.<br />
m Meg<br />
egvá<br />
vádo<br />
doltál<br />
val<br />
alak<br />
akit<br />
it. Most<br />
néz<br />
ézz<br />
szem<br />
embe<br />
vel<br />
ele – vála<br />
lasz<br />
szol<br />
t Bago<br />
goly<br />
Bol<br />
oldi<br />
dizs<br />
ár.<br />
− De<br />
a fel<br />
elvé<br />
véte<br />
telen mi<br />
nden<br />
ott<br />
van, mine<br />
nek kel-<br />
lünk<br />
mi ehhehe<br />
z? – próbá<br />
lkozott Marci tová<br />
vább<br />
bb.<br />
Bernáth bácsi és Csabó közben megérkeztek<br />
az irodába. Csodálkoztak, hogy mek-<br />
kora<br />
a tum<br />
umul<br />
ultu<br />
tus.<br />
Ami<br />
miko<br />
kor megh<br />
ghal<br />
allo<br />
lott<br />
tták<br />
a<br />
váda<br />
daka<br />
kat,<br />
Csa<br />
sabó nag<br />
agyo<br />
yon szom<br />
omor<br />
orú le<br />
tt. Nem<br />
szólt semmit<br />
it, csak<br />
állt me<br />
ghaj<br />
ajlott<br />
an, keze-<br />
it tördelve.<br />
e. Ber<br />
ernáth<br />
bácsi<br />
emelte fel a ke-<br />
zét, hogy szól<br />
ni akar.<br />
A nál<br />
a lévő dobozból<br />
el<br />
ővettete a szó<br />
ba<br />
n fo<br />
rgó tárgyakat.<br />
− Ezeketet ker<br />
eresitek? – kérdez<br />
te elkedvet-<br />
lenedve.<br />
Minde<br />
den tárgy ott volt<br />
hiánytalanul.<br />
− Igen – dül<br />
ülledt nagyr<br />
yra a lá<br />
tványt<br />
ól a sze-<br />
me Mókus<br />
Mar<br />
cinak.<br />
– De hát…<br />
− Hát ez az! – rag<br />
agadta<br />
át a szót<br />
gyors<br />
an<br />
Bago<br />
ly Bol<br />
dizs<br />
ár<br />
. – Szom<br />
orú vagyok<br />
, fiúk<br />
ú ,<br />
hogy<br />
nem<br />
bíz<br />
íztatoto<br />
k benn<br />
em! – fo<br />
lytatta.<br />
–<br />
Mi<br />
nden<br />
kinek jár egy es<br />
ély,<br />
ha már leró<br />
rót-<br />
− Majd<br />
hang<br />
ngja<br />
ja.<br />
meglá<br />
láto<br />
d! – dörgö<br />
gött<br />
az igaz<br />
azga<br />
gató<br />
62
ta büntetését,<br />
én így go<br />
ndolom. Ha örök-<br />
re megbélyegzünk<br />
valaka it, ak<br />
kor nem is áll<br />
módjáb<br />
ában, hogy<br />
megmutathassa, megválto-<br />
zott. Én beszélt<br />
em<br />
Csa<br />
bóval, találkoztam<br />
vele, mielőtt ideh<br />
ehozta<br />
tam az iskolába. Meg-<br />
egyeztünk a szabályo<br />
yokb<br />
kban<br />
. Péld<br />
ául abba<br />
ban,<br />
hogy<br />
bármit talá<br />
lál, l, azo<br />
nnal<br />
vis<br />
iszi<br />
Berná<br />
náth<br />
bá-<br />
csinak, aki majd<br />
megke<br />
kere<br />
si a tal<br />
ál<br />
t tárg<br />
rgya<br />
yak<br />
gazdáját. Így is cse<br />
sele<br />
leke<br />
kedett<br />
tt. Becs<br />
csül<br />
ület<br />
etes<br />
esen<br />
en<br />
elvitt<br />
mindent<br />
Ber<br />
erná<br />
náth<br />
thna<br />
nak.<br />
A felvé<br />
tele<br />
leitekek<br />
semmit<br />
sem<br />
biz<br />
izon<br />
onyí<br />
yíta<br />
tana<br />
nak,<br />
csak az<br />
t, hogy<br />
találtlt valamit! Nagy<br />
gyon<br />
bán<br />
ánt,<br />
hog<br />
ogy eleve azt<br />
feltételeztétek,<br />
hog<br />
ogy lopn<br />
pni fog!<br />
Sokáig csend volt. Senki sem mert megszólalni.<br />
Az összeesküvők a földet nézték<br />
szégyenükben. Csabó szedte össze a bátorságát:<br />
− Sajnálom<br />
fiúk, k hog<br />
ogy enny<br />
nyir<br />
ire tart<br />
rtot<br />
otok<br />
ok tő-<br />
lem.<br />
Nem<br />
lopok<br />
ok, soha<br />
nem<br />
is lopt<br />
ptam<br />
am. Ne<br />
m<br />
azért voltam<br />
bör<br />
örtö<br />
tönben<br />
, hanem grafi<br />
afitiz<br />
izés<br />
miat<br />
t. Öss<br />
ssze<br />
zefe<br />
fest<br />
stet<br />
tem pár ép<br />
ület<br />
etet<br />
Erd<br />
rdő-<br />
városban, amit<br />
nem<br />
sza<br />
zaba<br />
bado<br />
dott<br />
vol<br />
olna<br />
na. Nem<br />
tudtam, hogy ez bűnc<br />
ncse<br />
sele<br />
lekm<br />
kmén<br />
ény.<br />
Töb<br />
öbbs<br />
bszö<br />
zör<br />
visszaestem, de már megt<br />
gtanultam,<br />
miért<br />
nem szabad akárm<br />
rmit<br />
össze<br />
zefirk<br />
álni. Jól es<br />
ne,<br />
ha adnátok egy esé<br />
sély<br />
lyt!<br />
– kér<br />
érte<br />
őke<br />
k t halkan.<br />
Mókus Marci megkönnyebbülve sóhajtotta:<br />
− Ne haragudj ránk, ezentúl mindenben<br />
segítünk! Valóban tartottunk tőled, nekünk<br />
nem mindennapos dolog egy elítélttel találkozni.<br />
Bocsáss meg azért, mert azt hittük,<br />
lopni fogsz! Eszünkbe sem jutott, hogy<br />
azért mész el a helyszínről, mert leadod a<br />
portás bácsinak!<br />
Me<br />
dve Ma<br />
tyi a szokásos<br />
sedreségével nyi-<br />
latkozott meg felszabadultságában:<br />
− Hahá<br />
, ezentú<br />
túl a fala<br />
kat nézzük<br />
majd…<br />
− kezd<br />
te volna, de valaki hátulról<br />
gyorsan<br />
ku<br />
pá<br />
n vágta.<br />
Csab<br />
abó szét<br />
tárt<br />
rta a kezét.<br />
– Tisztáb<br />
an va-<br />
gy<br />
ok vel<br />
ele,<br />
e, hog<br />
y a múltam<br />
még<br />
egy<br />
darabig<br />
kísé<br />
rten<br />
eni fog,<br />
csa<br />
sak azt kérem,<br />
had<br />
d bizo-<br />
nyít<br />
ítha<br />
hass<br />
ssam<br />
be nekt<br />
ek, hogy<br />
megváltoztam!<br />
– is<br />
méte<br />
telt<br />
lte meg korá<br />
rábbi ké<br />
rését.<br />
Az<br />
isk<br />
skol<br />
olában újr<br />
jra hely<br />
lyre<br />
reál<br />
állt<br />
lt a rend.<br />
Csabó<br />
becs<br />
csül<br />
et<br />
esen<br />
en dol<br />
olgo<br />
gozo<br />
zott<br />
tt, a fiúk<br />
pedig<br />
letéve<br />
korá<br />
rább<br />
bbi előí<br />
őíté<br />
téle<br />
lete<br />
teik<br />
iket, szív<br />
esenen segítettek<br />
neki aprób<br />
óbb munk<br />
ákba<br />
n. Esz<br />
ükbe<br />
jutott,<br />
t,<br />
hogy már ők is kap<br />
tak esélyt<br />
a környeze-e-<br />
tüktől korábba<br />
ban,<br />
csak az oly<br />
lyan<br />
természe-<br />
tes vo<br />
lt. Legyen<br />
en az most is…<br />
63
64
Re-akció<br />
Mi<br />
nden<br />
reg<br />
egge<br />
ge<br />
l sz<br />
ép leh<br />
ehet<br />
et, ha az,<br />
aki<br />
kire<br />
virr<br />
rrad<br />
ad, de rűreű<br />
re ébr<br />
bred<br />
ed. A gyer<br />
ekek<br />
ek-<br />
nek még léte<br />
tezi<br />
k az<br />
a nag<br />
ys<br />
zerű<br />
tu-<br />
lajd<br />
jdon<br />
ságuk,<br />
hog<br />
ogy amin<br />
int a sz<br />
emük<br />
kipa<br />
pattan, rá tud<br />
nak cs<br />
o-<br />
dálkozni a kör<br />
ül<br />
öt<br />
tü<br />
k<br />
levő<br />
világ<br />
ra. Egy féli<br />
g<br />
me<br />
gevett<br />
csokiba<br />
ban an<br />
-<br />
nak a jó ízét látják<br />
ák, eg<br />
y<br />
kiborult<br />
építőko<br />
ckáb<br />
ában<br />
lehetőséget arra, hogy<br />
foly-<br />
tatni tu<br />
dják<br />
a meg<br />
kezdet<br />
t alkotást<br />
már<br />
ko-<br />
rán regg<br />
ggel<br />
, ha a ked<br />
vük úgy tartja. Az idő<br />
szám<br />
ámuk<br />
ukra<br />
nem<br />
múl<br />
ék<br />
ony egyenes,<br />
hanem<br />
gömbölyű. Nem ér<br />
zik,<br />
hogy elmúlt a pillanat,<br />
han<br />
em újra és újra megragadják a lehetősége<br />
ke<br />
t. Bámulatos kitartással<br />
írják<br />
fölül a betervezett napirendet<br />
et, és még<br />
égis<br />
is,<br />
valahogy jól alakul körülöttük minden.
Zabola Zol<br />
i a mai reggelen ezen elmélkedett,<br />
amíg<br />
várta, hogy lán<br />
ya, Zabola Lili<br />
elkészüljön. Belenyugodott<br />
már abba, hogy<br />
lehetetlen<br />
en, hogy a reggel minden perce<br />
az ő menetet<br />
rendje szerint történjen. Nem<br />
idegeskede<br />
d tt, tudta, hogy a kellő időbő en<br />
el<br />
tudn<br />
ak maj<br />
ajd indulni. Bízott Liliben. S aho-<br />
gyan ő válto<br />
zott, Lili is alakult. A lányka nem<br />
tartott má<br />
r az örökös nógatástól. Minden<br />
reggelébe be tudot<br />
t csempészni egy kis<br />
játéki<br />
dőt,<br />
és figyelnin tud<br />
ott arra is, hogy<br />
időben<br />
elk<br />
lkészüljön. A mai nap külö<br />
lönl<br />
eges<br />
es<br />
vo<br />
lt: édesap<br />
apja és a kapitányság munk<br />
nkat<br />
atár<br />
ár-<br />
sai nagyszab<br />
ású el<br />
őadá<br />
dást<br />
fog<br />
ogna<br />
nak tart<br />
rtan<br />
i az<br />
isko<br />
la<br />
udv<br />
dvar<br />
án. Meghívták a tű<br />
zoltók<br />
ókat, a<br />
ment<br />
ntők<br />
őket, és lesznek<br />
börtönőrök is. Bagoly<br />
Bold<br />
ldizsár igazga<br />
tó úr me<br />
gengedte<br />
, hogy<br />
ma minden diák<br />
részt<br />
vehessen az<br />
egé<br />
sz<br />
délelőtt<br />
tartó<br />
tó rendé<br />
dész eti<br />
show<br />
műsoű<br />
soron,<br />
amelyn<br />
ynek<br />
édesapja lesz<br />
a főszereplője.<br />
Siet<br />
etős lépte<br />
kkel<br />
érkez<br />
eztek meg az iskolába.<br />
Zabola<br />
Zoli egyb<br />
yből<br />
a kol<br />
ollé<br />
légá<br />
gáih<br />
ihoz<br />
sie<br />
iete<br />
tett<br />
tt, Lili<br />
pedi<br />
dig az osztályába szaladt.<br />
Ígéretesnek<br />
láts<br />
tszo<br />
zott<br />
ttak<br />
az elők<br />
ő észületek,<br />
az udva<br />
ron már<br />
bere<br />
rendezték a díszlete<br />
teket.<br />
A hango<br />
gosbemon-<br />
dón Bago<br />
ly Boldizsár<br />
jel<br />
elentette be: mi<br />
nden-<br />
ki az udva<br />
varra vonu<br />
nulh<br />
lhat<br />
a tűz<br />
űzri<br />
riad<br />
adó szab<br />
abál<br />
álya<br />
yai<br />
szerin<br />
int,<br />
hog<br />
ogy ne tap<br />
apos<br />
ossá<br />
sák össze sze egym<br />
ymás<br />
ást a<br />
fejveszt<br />
ztett<br />
ro<br />
ha<br />
násb<br />
sban<br />
an. Fegyelmezetten<br />
vonult ki mind<br />
enki az udvarra,<br />
és várta a be<br />
-<br />
harangoz<br />
ozott műsort.<br />
Pörgős zene szólalt meg a ha<br />
ngfala<br />
kon keresztül,<br />
és a feszes<br />
ütemr<br />
mre Za<br />
bola<br />
Zoli vonu<br />
lt<br />
be egy mikrofono nal a gyerekek<br />
elé.<br />
− Üdvözl<br />
ök min<br />
denkit az erdei kapitányság<br />
Re-akció<br />
showján! – ha<br />
rsog<br />
ogta<br />
a mikro<br />
fonba.<br />
– Ma meg<br />
egmutatjtj<br />
uk nektek,<br />
hogyan dolgozik a<br />
rend<br />
ndőr<br />
őrsé<br />
ség,<br />
miben<br />
kér<br />
ik a lán<br />
ángl<br />
glovagok<br />
segítsé-<br />
gét,<br />
mi tö<br />
rténik<br />
egy<br />
menté<br />
tés során!<br />
Ki tudja,<br />
mit je<br />
le<br />
nt a bűncselek<br />
ekmény<br />
szó? – kérd<br />
ezte.<br />
− Ol<br />
yan cs<br />
elekek<br />
edetet, amit<br />
a<br />
törv<br />
rvén<br />
y bü<br />
ntet<br />
! Benn<br />
e<br />
va<br />
n ab<br />
ban a Bünt<br />
nte-<br />
tő Tör<br />
vény<br />
nykönyv<br />
nevű<br />
könyvben!<br />
–<br />
kiab<br />
abál<br />
ta be ki<br />
pirulva<br />
Róka<br />
Mik<br />
iki! i!<br />
66
− Nagyon<br />
jó!<br />
– helyeselt Zabola Zoli! – Rend-<br />
kívül jól ér<br />
tesültek vagytok! Csak nem egy<br />
rendőr tanít az iskolában? – viccelődött. –<br />
Mi<br />
t lehet még elmondani a bűncselekmény-<br />
ről?<br />
– faggatózott tovább. Most Fifika adta<br />
meg a választ:<br />
− Valaki<br />
olyat tesz, ami árt a többieknek,<br />
veszélyes,<br />
káros<br />
lehet másokra nézve!<br />
− Nagy<br />
igazságot mon<br />
dtál – osztotta a kí-<br />
gyó véleményét<br />
Zabola Zoli. – Vajon mit ír<br />
elő ez a törvénykönyv, mit kaphat az, aki<br />
elkövet valami<br />
t? – kérdezett<br />
tovább.<br />
b.<br />
− Hát börtönt!<br />
– üvöltötö t fel Medve Matyi,<br />
mert<br />
a felfokozott hangulatban Mókus<br />
Marci éppen ráugrott a lábára.<br />
− Például!<br />
– hagyta jóvá a százados a választ.<br />
– Kaphat még pénzbüntetést, közérdekű<br />
mu<br />
nkára ítélhetik, eltilthatják a<br />
foglalkozásától,<br />
kitilthatják egye<br />
s helyekről,<br />
spo<br />
rtrendezvényeketet nem<br />
látogathat,<br />
kiutasít<br />
hatják az országból, szóval attól<br />
függ, mi volt a bűne, a bíróság efféle<br />
bün-<br />
tetéseket szabhat ki rá.<br />
− A „börtönt” hivatalosan szabadságvesz-<br />
té<br />
snek hívják, és létezik elzárás is – tudálékoskodott<br />
Fifika.<br />
− Helyes! – pillantott rá Zabola Zoli,<br />
majd<br />
újabb kérd<br />
ést tett fel.<br />
− Meséljete ek, milyen céljaitok vannak az<br />
életben! Hadd hallom!<br />
A gyerekek hangos kiabálással próbálták<br />
tudtára adni a századosnak, milyen eredményekre,<br />
dolgokra vágynak. Zoli hagyta<br />
őket egyszerre beszélni, mosolygott, majd<br />
amikor<br />
csend lett, újra megszó<br />
lalt:<br />
− Mit gondoltok, aki<br />
elkövet<br />
valamit, annak<br />
könnyű lesz elérni<br />
ezeket?<br />
Döbbent némasággal válaszoltak<br />
a gyere-<br />
kek. Most értették meg, ha valamit<br />
elkö-<br />
vetnének, az a jövőjüket<br />
is veszélyeztete -<br />
heti. Megváltozhat<br />
miatta az egész<br />
életük.<br />
− Gyertek,<br />
pár<br />
diák segítségével<br />
bemutat-<br />
juk, milyen bűncselekmények léteznek, és<br />
hogyan lehet<br />
et ezeket elkövetni!<br />
Kezdő<br />
djék<br />
a bemutató! – mutattt a Zoli<br />
felemelt hüvelykujját<br />
Szikra Szilveszter felé, aki is-<br />
méte<br />
telt<br />
lten<br />
elindít<br />
ítot<br />
ottata a zen<br />
enét<br />
ét.<br />
67
Mindenki belefeledkezett a következő egy<br />
órába: a rendőrök a fellépő diákok segítségével<br />
igazi színjátékot varázsoltak az iskolaudvarra.<br />
a. A gyerekek saját szemükkel látták<br />
és így egyből megértették, mit jelent<br />
például az, ha valakitől erőszakkal akarnak<br />
elvenni valamit. Megtanulták, hogy ez rablásnak<br />
minősül. Ha pedig a másik tudta nélkül<br />
cseni el<br />
az elkövető az áldozata értékeit,<br />
az lopásnak számít. Láttak megelevenedni<br />
garázdaságá ot. Most már tudták, hogy ha<br />
valaki erőszakos módon úgy viselkedik egy<br />
közösség előtt, hogy a többiekben ri<br />
adal-<br />
mat vagy megbotránkozást<br />
kelt,<br />
akkor<br />
erről<br />
van szó, mint például abban a jelenetben,<br />
amikor<br />
egy<br />
szórakozó társaságot imitálva a<br />
szer<br />
epet játszó diákok<br />
kiabáltak, lökdösődtek,<br />
és kukákat rugd<br />
ostak fel ijedt társaik<br />
előtt. Láttak rendőrku<br />
kutyák<br />
at akció<br />
közben,<br />
ahogyan tettest fogtak<br />
el, vagy sz<br />
emélyeket<br />
kerestekek meg. Az egyik jelenetben még<br />
a kábítószer-kereső kutya munkáját is megismerhették.<br />
Minden jelenet rendőri intézkedéssele<br />
ért véget. Az elkövetőketet „elfog-<br />
ták”, és elvezették a rendőrök.<br />
Az utolsó jelenet főszereplője egy kivénhedt<br />
autó volt. Egy autóbaleset képei<br />
elevenedtek meg a diákok előtt. A tűzoltóautó<br />
ekkor érkezett meg hangos szirénaszóval.<br />
A védőruhába öltözött tűzoltók<br />
szakszerűen kivágták az autó utasait, életüket<br />
kockáztatva, mert láthatólag folyt a<br />
benzin az autó tankjából. A sikeres mentést<br />
követően hangos robajlással kapott<br />
lángra az autó. A lánglovagok szakszerűen<br />
oltották el a tüzet.<br />
A mentők is szerephez jutottak. Hordágy-<br />
ra fektették<br />
a sérülteket,<br />
megvizsgálták<br />
68
őket, s a he<br />
lyszínen megtehető ellátást<br />
követően<br />
visít<br />
ó szirénával szállították el a<br />
sérültekete . Kö<br />
zben a mentőorvos elmondta<br />
, kinek milyen sérülése keletkezett.<br />
Zabola<br />
Zoli a jelenet végén közönsége elé<br />
állt: − Látjátok, vannak helyzetek, amikor<br />
nem csak<br />
tárgyak, pénz, becsület, hanem<br />
életekek is veszélyb<br />
e kerülhetnek. A volánhoz<br />
csak<br />
akkor<br />
üljön<br />
bárki, ha már megtanult<br />
vezetni,<br />
rendelkezik<br />
jogosítvánnyal, nincsen<br />
káros anyag vagy<br />
gyógyszer befolyása alatt.<br />
Mert<br />
nem csak autók,<br />
hanem életek is tönk-<br />
remehetnek, elmúlhatnak egy ilyen felelőt-<br />
len pillanatat miatt. Köszönö öm a figyelmeteket!<br />
Újra dallamos zene ára<br />
sztotta el a területet.<br />
t. A gyerekek nehéz szívvel álltak fel,<br />
még többet<br />
szerettek<br />
volna<br />
látni, még töb-<br />
bet szer<br />
eret<br />
ettek tek volna tudni arról, mi a követendő<br />
út, hol lehet elcsúszni, s hogyan törődjenek<br />
a saját biztonságukkal. Zabola Lili<br />
az apja mellé szaladt, és halkan odasúgta:<br />
− Nagyszer<br />
ű voltál, Apa! Büszke vagyok rád!<br />
− Én is rád, Édesem! – könnyezte meg<br />
a<br />
bókot Zabola Zoli. – Remélem, hogy segít-<br />
hettem. Kö<br />
nnyebb lesz már az eligazodás!<br />
– súgta Lili fülébe.<br />
− Mindenképp! – válaszolt a kislány. – Most<br />
már tudjuk a határokat, és mindenki egyé-<br />
nileg dönthet, hogyan cselekszik, is<br />
merve<br />
a következményeket. És ami<br />
a legjobb<br />
: azt<br />
is felismerjük, ha minket próbál<br />
valaki bántani,<br />
és van hová fordulnunk! – mo<br />
solygott.<br />
69
5<br />
12<br />
A négy muskétás 5<br />
19<br />
20<br />
Őrszem 11<br />
27<br />
Ki lakik az odúban? 19<br />
28<br />
36<br />
Trükkösök és fortélyosok 25<br />
43<br />
A nagy sportágválasztó 34<br />
44<br />
Államalapítás testközelből 41<br />
51<br />
57<br />
Hálóban a világ 47<br />
58<br />
Árulás 53<br />
66<br />
73<br />
A pénztárca, az óra, meg a lottószelvény 59<br />
74<br />
Re-akció 65<br />
84<br />
92<br />
96<br />
98 70
Talált tárgy<br />
Nyúl Lilla talált egy pénztárcát.<br />
Vajon megtarthatja-e?<br />
Macska Vanda épp arra járt…<br />
Tanakodnak, mi tévők legyenek?<br />
Eltegyék, ne tegyék?<br />
Zabola Zolihoz fordulnak,<br />
mi lenne a helyes döntés.<br />
A tárcában lévő irat alapján rájönnek,<br />
hogy kié, és visszaadják a tulajdonosnak.
nbt.titkarsag@bm.gov.hu ● www.bunmegelozes.info<br />
http://bunmegelozes.blog.hu