cva
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
4. Célok és eszközök<br />
Annak az örök kérdésnek, szentesíti-e a cél az eszközt, valójában semmi értelme. Az egyetlen<br />
reális kérdés, amelyet a cél az eszköz etikájával kapcsolatban feltehetünk: ez és ez a konkrét<br />
cél igazolja-e ezeket és ezeket a konkrét eszközöket? A történelem, de maga az emberi élet is,<br />
lényegében a célok és az eszközök története. A cél az, amit akarunk, az eszköz az, ahogyan<br />
akarunk. A társadalmi változásról elmélkedve azonnal a cél és az eszköz kérdésébe botlunk. A<br />
cselekvés embere a cél és az eszköz kapcsolatát egyrészt pragmatikus (taktikai) másrészt stratégiai<br />
kategóriákban vizsgálja. Valójában nincs is más problémája. Azt mérlegeli, milyen erőtartalékai<br />
vannak és a cselekvés milyen lehetőségei között választhat. A cél kapcsán azt vizsgálja, elérhető-e<br />
és megéri-e az árat, amit fizetnie kell érte. Az eszköz kapcsán pedig csak az érdekli, működni foge?<br />
Azt állítani, hogy a romlott eszközök megrontják a célt, egyenértékű azzal, hogy hiszünk a<br />
szeplőtelen, angyalian tiszta célokban és elvekben, amelyek sterilek az élet minden szennyétől. A<br />
politika valós arénája romlott és véres. Az élet maga is megrontó hatású. Ez így van attól a<br />
pillanattól, hogy a gyermek megtanulja kijátszani szüleit egymás ellen abban a számára<br />
létfontosságú kérdésben, mikor kell ágyba mennie. Aki hisz a makulátlan erkölcsi tisztaságban,<br />
nem ezen a világon él, vagy retteg az élettől.<br />
A gyakorlati forradalmár jól érti Goethét, aki azt mondta, hogy "a lelkiismeret a megfigyelő, nem<br />
pedig a cselekvő ember erénye". A cselekvés során ritkán van lehetőségünk élvezni az olyan döntés<br />
luxusát, amely azonos mértékben van tekintettel egyéni lelkiismeretünkre és az emberiség jólétére.<br />
Aki tenni akar a társadalomért, annak mindig az utóbbit kell előnyben részesítenie. Tetteinek a<br />
tömegek, nem pedig az egyén üdvözülését kell szolgálnia. Aki a tömegek sorsát alárendeli egyéni<br />
lelkiismeretének, sajátos elképzelése van a "személyes üdvözülésről". Nem viseli eléggé szívén az<br />
emberiség sorsát, hogy "bepiszkolja magát" érte.<br />
Aki vég nélkül elmélkedik és szónokol a cél és az eszköz etikájáról - túl azon, hogy az ilyen<br />
elmélkedés legtöbbször végtelenül elvont -, alig beszél arról, milyen személyes tapasztalatokat<br />
szerzett az élet és a változás küzdelmeiben. Valahányszor felmerülnek a cselekvés felelősségének<br />
terhei és problémái, és nem kerülhetők el az azonnali döntések, előkelő idegenként viselkedik. Ez<br />
az ember szenvedélyes elkötelezettje valamiféle misztikus objektivitásnak, amelynek fényében a<br />
szenvedélyek gyanúsak. Egy sosem létező állapotot tételez fel, amikor az emberek érzelmektől<br />
mentesen, csak a tiszta ész logikájára támaszkodva határozzák meg a célokat és az eszközöket -<br />
mintha egy térkép tanulmányozásáról lenne szó, hogy megtaláljuk a legrövidebb utat. A<br />
leggyakrabban hallható véleményük: "Egyetértünk a célokkal, de nem értünk egyet az<br />
eszközökkel." Vagy: "Ez most nem a megfelelő időpont." A cél-és-eszköz moralistái - vagy<br />
másként a nem-cselekvők - mindig csak a célokról értekeznek, egy szót sem szólnak a célokhoz<br />
tartozó eszközökről.<br />
A cél-és-eszköz moralistáinak - akiknek szinte rögeszméje azoknak az eszközöknek az<br />
erkölcsösségével foglalkozni, amelyeket a kisemmizettek használnak a birtoklók elleni harcukban -<br />
meg kellene vizsgálniuk magatartásuk valódi üzenetét. A gyakorlatban lehetnek passzívak,<br />
valójában azonban a birtoklók szövetségesei. Ők azok, akikre Jacques Maritain egykoron utalt,<br />
mondván: "Nem tekinthető erénynek, ha valaki kapcsolatba kerülve a történelmi folyamatokkal,<br />
nem sározza be magát. Ez sokkal inkább az erényességtől való menekülés megnyilatkozása."<br />
Ezek a nem-cselekvők voltak azok, akik nem harcoltak a nácik ellen, mert ez csak úgy volt<br />
folytatható, azokkal a módszerekkel, ahogy a "sártól" nem rettegők folytatták. Ők voltak azok, akik<br />
behúzták a függönyeiket, hogy kizárják otthonukból a zsidók és politikai foglyok halálmeneteinek<br />
szégyenletes látványát. Ők voltak azok, akik titokban elítélték ezeket a szörnyűségeket - és nem<br />
tettek semmit. Ez az elképzelhető legnagyobb erkölcstelenség. Az összes lehetséges eszköz közül a<br />
9