cva

előnyöktől, amelyek "a gyarmatosításból és az ellene folyó harcból fakadnak". A sajtó reakciója
rendkívül heves és gúnyos volt, noha a nyilatkozat, megítélésem szerint, egyáltalán nem tekinthető
sem ostobának, sem szolgalelkűnek. Libéria népét sosem zsákmányolta ki egyetlen gyarmatosító
hatalom se, sosem kellett összefognia nagy személyes kockázatok árán, hogy lázadjon a
szabadságáért: azt ajándékként kapták. Márpedig az ajándékba kapott szabadság nélkülözi azt a
méltóságot, amely a kivívott szabadság kísérője, és amely egy nép önbecsülésének szilárd alapját
képezi. Jól mondja Mr. Dooley, Finley Peter Dunne c. művében:
"Ne kérj jogokat! Vedd el őket! Ne hagyd senkinek, hogy megajándékozzon velük! Az olyan
jog, melyet ingyen kapsz - nem jó dolog. Olyasmi, ami a fonákját mutatja neked."
A szervezetet minden lehetséges módon a nevelés szolgálatába kell állítani. Tudni kell azonban,
hogy a nevelés nem propaganda. A nevelés - pontosabban az önnevelés, hiszen valójában erről van
szó - annak folyamata, ahogyan a tagok egyre világosabban látják viszonyukat a szervezethez, a
világhoz, ahogyan megfelelő információk birtokában megtanulnak egyre tárgyilagosabban, egyre
intelligensebben dönteni és cselekedni.
Az egyes ügyek körül kibontakozó konfliktus gyorsított ütemben bővíti az egyén érdeklődési körét
és tapasztalatait. A hozzáértő szervezőnek érzékelnie kell ezeket a lehetőségeket. A tanulás, az
önnevelés nélkül egy szervezet kiépítése csupán az egyik hatalmi csoportosulás helyettesítése egy
másik csoportosulással.
13. A taktika
A taktika azt jelenti, hogy azt csináljuk, amit tudunk, azzal, amink van. Az adok-veszek világában,
amilyen a miénk is, a taktika lényegében az, ahogyan adunk és ahogyan veszünk. Minket itt a
veszek, pontosabban az elveszek taktikája érdekel. Nevezetesen: hogyan vehetik el a kisemmizettek
a birtoklók hatalmát.
A taktika egyszerű illusztrációjaként vegyük az érzékszerveinket, mint vonatkoztatási rendszert.
Először a szemünket. Ha egy széles tömegmozgalomra támaszkodhatunk, akkor felvonulhatunk, és
bemutathatjuk ellenfelünknek, mekkora hatalommal rendelkezünk. Másodszor: a hallásunk. Ha
szervezetünk kicsi, elrejtőzhetünk a sötétben és csaphatunk akkora zajt, ami olyan hatást kelt,
mintha a ténylegesnél sokkal többen lennénk. Most vegyük sorra a taktika legfontosabb szabályait!
ELSŐ SZABÁLY: A hatalmad nem akkora, amekkorával ténylegesen rendelkezel, hanem
amekkorának az ellenfeled hiszi.
MÁSODIK SZABÁLY: Sosem szabad kilépned szervezeted tagjainak tapasztalati köréből!
Ha egy akció vagy egy taktika kívül esik az emberek tapasztalati körén, ez zavart, félelmet,
bizonytalankodást és visszavonulást eredményez, egyben a kommunikáció összeomlását is jelenti.
Erről már beszéltem.
HARMADIK SZABÁLY: Amikor csak lehetséges, lépj ki az ellenfél tapasztalati köréből!
Ez várhatóan zavart, félelmet és visszavonulást vált ki nála.
NEGYEDIK SZABÁLY: Kényszerítsd az ellenfeledet arra, hogy felnőjön kinyilatkoztatott
elveihez!
Ezzel megölheted őt, mivel a legtöbb elvet a napi csatározások során propagandisztikus céllal
deklarálják, és megvalósíthatóságát alig vizsgálják. Ha ellenfeledtől saját elveinek betartását
követeled, szinte megoldhatatlan feladat elé állítod. Ez a propagandisztikus elvek bumeráng-hatása.
46