cva
Az indulásnál a szervező egyik legnagyobb és leggyakoribb problémája, hogy az emberek nem tudják, mit akarnak. Amikor a szervező erre rádöbben, az a sokak által táplált gyanú ébred benne is, hogy a nép valójában felkészületlen, hogy döntéseket hozzon egy demokratikus társadalomban. A szabad társadalomra jellemző egy sajátos skizofrénia: kifelé hangoztatjuk bizalmunkat és hitünket a nép bölcsességében, befelé pedig kételkedünk e bizalom indokoltságában. Ez a kétkedés nullára viheti le még a legtapasztaltabb és legjobb szervező hatékonyságát is. Gyakran előfordul, hogy amikor az ember kapcsolatot teremt az alacsony jövedelmű rétegekkel, a körükben tapasztaltak nem töltik el lángoló lelkesedéssel a demokrácia eszméje és életképessége iránt. A kiábrándulás részben abból fakad, hogy romantikus nézeteket táplálunk a szegényekről, mint ahogyan hajlamosak vagyunk romantikus színekben látni más társa~dal~mi rétegeket is. A kiábrándulás egy másik oka, hogy amikor az emberekkel beszélünk, egy sor közhellyel, a felületes, sztereotip válaszok tömegével találkozunk és az információ nagyfokú hiányát tapasztaljuk. Példa lehet erre az alábbi párbeszéd egy néger gettóban. Számtalan ilyen beszélgetésem volt. Kérdéssel indult: -Mi a probléma? -Szegregáció van az iskolákban. -Maga szerint jobb iskolákra lenne szükség? -Igen. Meg kellene szüntetni a szegregációt! -Maga szerint hogyan kezdjünk hozzá? -Ezt magának kell tudnia. Ha azt mondod, nem tudod, a tájékozatlanság és a tehetetlenség, amit a másik érez, védekező és ellenséges magatartásban fog kifejezésre jutni: -Maguk fehérek a felelősek mindenért. A szegregációért is. Nem mi csináltuk, hanem maguk. Így hát nem a mi problémánk, hanem a maguké. Maguk kezdték, maguk oldják meg! Ha véletlenül meg mered kérdezni, mi még a probléma az iskolákban, a válasz: -Az épületek régiek, a tanítók rosszak. Változtatni kell a dolgokon! -Igen, de milyen változásokra gondol? -Mindenki tudja, hogy a dolgokat meg kell változtatni! És itt általában vége. Ha tovább erőlteted, védekező vagy ellenséges reakció következik, vagy visszahúzódás. A beszélgető partnerednek hirtelen eszébe jut, hogy már így is lekésik egy fontos találkozóról. A probléma, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni, amit ugyanakkor mind a szervezők, mind a misszionáriusok, mind pedig a "népet szolgáló önzetlen politikusok" állandóan figyelmen kívül hagynak, hogy ha az emberek úgy érzik, nincs hatalmuk a dolgokon változtatni, akkor nem fognak azon gondolkozni, mit kellene csinálniuk és hogyan. Minek azon törni a fejed, hogyan költesz el egymillió dollárt, ha nincs egymillió dollárod és még csak reményed sincs arra, hogy lesz. Más kérdés, ha valakinek üres fantáziálás a kenyere vagy a felsőbbség megbízásából fantáziálással próbálja foglalkoztatni a népet. Amikor az emberek létrehozzák saját szervezetüket, rendelkeznek azzal a hatalommal, amely lehetővé teszi, hogy változtassanak a dolgokon. Ezért kulcskérdése minden politikai rendszernek a szervezet, a szervezkedési jog. Amikor a szervezet létrejött, szembetalálja magát a változtatás kérdésével. Az emberek gondolkozni kezdenek, kérdéseket tesznek fel, hogy mi a változtatás útjamódja. Ha rosszak a tanítók az iskolában, akkor pontosítsuk, mit értünk "rossz tanítón". Ki a jó tanító? Honnan vegyünk jó tanítókat? Amikor azt mondjuk, hogy gyermekeink nem értik, miről beszél a tanító, akkor azt kérdezzük, hogyan teremthető meg a hatékony kommunikáció. Miért nem 36
képesek a tanítók kommunikálni a gyermekeinkkel és a gyermekeink a tanítókkal? Miért nem ismerik a tanítók a környezetükben élők értékrendjét? Hogyan segíthetjük őket, hogy megértsék? Ilyen és hasonló kérdések merülnek fel. Az emberek akkor kezdik átgondolni a problémáikat, akkor kezdenek érdemi kérdéseket feltenni, akkor merül fel bennük az igény, hogy szakemberekkel tanácskozzanak és keressék a helyes válaszokat, ha lehetőségük van a cselekvésre és körülményeik megváltoztatására. Amikor ez bekövetkezik, hirtelen rádöbbenünk, hogy hinni a népben nem valamiféle romantikus mítosz. Azt azonban látnunk kell, hogy a népben csak akkor merül fel az igény a tudásra, ha világos oka van arra, hogy tudni akarjon. Ez az ok nem más, mint az a meggyőződés, hogy rendelkezik a hatalom eszközeivel, rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy szándékai szerint változtasson, és vállalja tévedéseinek következményeit. Mert eddig még mindig úgy fosztották meg a népet a hatalomtól, hogy elvitatták tőle a tévedés jogát, hogy "tévedhetetlen" hatalmaskodók döntsenek helyette. A változtatáshoz szükséges hatalom birtoklásának tudata ébreszti rá a népet, hogy ismereteket kell szereznie, kérdéseket kell feltennie és keresnie kell a válaszokat. Itt tényleges közösségi hatalomról beszélek, nem pedig valakiknek a hatalmáról, akik nem szűnnek meg a népről áradozni, miközben mindig a saját zsebükre gondolnak. Az ostobábbak ezek közül még el is hiszik, hogy tényleg a népet szolgálják, miközben a kiváltságaikat élvezik. Aki a népet szolgálja - mondják -, annak gondjai vannak: nem állhat sorba az üzletek előtt, nem utazhat tömött villamosokon, nem zaklathatják őt apró-cseprő ügyekkel, ha megérdemelt szabadságát tölti... A tényleges hatalommal nem rendelkező nép nem lesz célirányosan kíváncsi az életre, ami azt jelenti, közömbössé válik a társadalmi kérdések iránt. A tapasztalat meghozza azt a felismerést is, hogy minden siker új problémákat szül. A szervező tudhatja ezt, de nem kell róla beszélnie, mert ezzel könnyen a hiábavalóság érzését ébresztené a többiekben. "Minek kínlódjunk, hiszen ha valamit elérünk, csak újabb problémák keletkeznek? Harcolunk és nyerünk, de valójában mire jutunk? Jobb, ha abbahagyjuk az egészet!" A szervező tudja azt is, hogy egy cél, aminek elérése ma élet-halál kérdése, hamarosan feledésbe merül. A helyzet megváltozik, és megváltoznak a vágyak, a célok. A politika a hatalom terméke. A szervezet egy program körül kezdte kiépíteni hatalmát. Amint kiépült a hatalma, megváltozik a program. A szervező tudja, hogy az élet a változó igények, a változó elemek, a viszonylagosság és a bizonytalanság tengere, ennek ellenére közegükből kiszakított konkrét kérdésekben kell döntenie, konkrét dolgokat kell tennie, méghozzá abszolút határozottsággal, szigorúan annak a tapasztalatnak a birodalmán belül maradva, amivel a közösség tagjai rendelkeznek. Másként eljárni azt jelentené, hogy megbénul, cselekvésképtelenné válik a szervezet, mert ami a szervező számára mindig jelenlévő bizonytalanság, a többiek számára ijesztő káosznak tűnne. Az induláskor a szervezőnek mindig az első vonalban kell lennie: ahol kockáztatni kell. A kockázat veszélye, pl. hogy elvesztheti az állását, sok helyi lakost visszatart attól, hogy harcba szálljon. Ilyenkor a szervező védőpajzsként szolgál. Ha valami rosszul sikerült, az ő hibája, övé a felelősség. Ha az akció sikeres volt, az érdem a közösségé, az embereké. A kezdeti szakaszban a szervező úgy működik, mint egy semlegesítő elem: ő dolgozza fel a balsiker fertőző melléktermékeit. Később, ahogy a szervezet hatalma növekedik, csökken a kockázat, és az emberek előlépnek, hogy vállalják a veszélyeket. A szervezőnek ismernie és érzékelnie kell azokat a nehézségeket, amelyekkel közösségi tevékenységének első időszakában találkozik. Az egyik ilyen, hogy az emberek képtelenek egy számukra merőben új elképzelést azonnal megérteni. A változástól való rettegés egyike a mélyen bennünk élő félelmeknek, ezért egy új elképzelést a régi nézetek közegébe kell ágyazni. Ez azzal 37
- Page 1 and 2: Saul D. Alinsky: A civil szervezked
- Page 3 and 4: Lehetővé tettük egy olyan öngyi
- Page 5 and 6: világához, ahol mindenki "boldoga
- Page 7 and 8: védi azt a keveset, amijük van, m
- Page 9 and 10: 4. Célok és eszközök Annak az
- Page 11 and 12: mértékben felhígítja a panaszli
- Page 13 and 14: eredményes, az erkölcs kívül re
- Page 15 and 16: vannak a puskák, ezért mi a bék
- Page 17 and 18: efolyásolni az éhségsztrájkok .
- Page 19 and 20: egészen mást fognak jelenteni, el
- Page 21 and 22: magasabb törvényekre stb. Amit az
- Page 23 and 24: százalékot akarsz, köss kompromi
- Page 25 and 26: A kíváncsiság és a tekintélyel
- Page 27 and 28: hétköznapok tapasztalatait, beleh
- Page 29 and 30: ember!" Talán kitalálják, hogy n
- Page 31 and 32: hogy felváltsam." Mások tovasiett
- Page 33 and 34: látják a dolgot?") már nem célz
- Page 35: helyében, azt csinálnánk, amit
- Page 39 and 40: INDIÁNOK: Mert az olyan módszer,
- Page 41 and 42: Ám hamarosan kiderült, hogy éget
- Page 43 and 44: Az indulásnál a szervező legels
- Page 45 and 46: másik, de néha még megkülönbö
- Page 47 and 48: Példaként hozhatók fel a korai k
- Page 49 and 50: Ha már megértettük a birtoklók
- Page 51 and 52: adott helyen maradniuk, fokozatosan
Az indulásnál a szervező egyik legnagyobb és leggyakoribb problémája, hogy az emberek nem<br />
tudják, mit akarnak. Amikor a szervező erre rádöbben, az a sokak által táplált gyanú ébred benne is,<br />
hogy a nép valójában felkészületlen, hogy döntéseket hozzon egy demokratikus társadalomban. A<br />
szabad társadalomra jellemző egy sajátos skizofrénia: kifelé hangoztatjuk bizalmunkat és hitünket a<br />
nép bölcsességében, befelé pedig kételkedünk e bizalom indokoltságában. Ez a kétkedés nullára<br />
viheti le még a legtapasztaltabb és legjobb szervező hatékonyságát is. Gyakran előfordul, hogy<br />
amikor az ember kapcsolatot teremt az alacsony jövedelmű rétegekkel, a körükben tapasztaltak<br />
nem töltik el lángoló lelkesedéssel a demokrácia eszméje és életképessége iránt. A kiábrándulás<br />
részben abból fakad, hogy romantikus nézeteket táplálunk a szegényekről, mint ahogyan<br />
hajlamosak vagyunk romantikus színekben látni más társa~dal~mi rétegeket is. A kiábrándulás egy<br />
másik oka, hogy amikor az emberekkel beszélünk, egy sor közhellyel, a felületes, sztereotip<br />
válaszok tömegével találkozunk és az információ nagyfokú hiányát tapasztaljuk. Példa lehet erre az<br />
alábbi párbeszéd egy néger gettóban. Számtalan ilyen beszélgetésem volt. Kérdéssel indult:<br />
-Mi a probléma?<br />
-Szegregáció van az iskolákban.<br />
-Maga szerint jobb iskolákra lenne szükség?<br />
-Igen. Meg kellene szüntetni a szegregációt!<br />
-Maga szerint hogyan kezdjünk hozzá?<br />
-Ezt magának kell tudnia.<br />
Ha azt mondod, nem tudod, a tájékozatlanság és a tehetetlenség, amit a másik érez, védekező és<br />
ellenséges magatartásban fog kifejezésre jutni:<br />
-Maguk fehérek a felelősek mindenért. A szegregációért is. Nem mi csináltuk, hanem maguk. Így<br />
hát nem a mi problémánk, hanem a maguké. Maguk kezdték, maguk oldják meg!<br />
Ha véletlenül meg mered kérdezni, mi még a probléma az iskolákban, a válasz:<br />
-Az épületek régiek, a tanítók rosszak. Változtatni kell a dolgokon!<br />
-Igen, de milyen változásokra gondol?<br />
-Mindenki tudja, hogy a dolgokat meg kell változtatni!<br />
És itt általában vége. Ha tovább erőlteted, védekező vagy ellenséges reakció következik, vagy<br />
visszahúzódás. A beszélgető partnerednek hirtelen eszébe jut, hogy már így is lekésik egy fontos<br />
találkozóról.<br />
A probléma, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni, amit ugyanakkor mind a szervezők, mind a<br />
misszionáriusok, mind pedig a "népet szolgáló önzetlen politikusok" állandóan figyelmen kívül<br />
hagynak, hogy ha az emberek úgy érzik, nincs hatalmuk a dolgokon változtatni, akkor nem<br />
fognak azon gondolkozni, mit kellene csinálniuk és hogyan. Minek azon törni a fejed, hogyan<br />
költesz el egymillió dollárt, ha nincs egymillió dollárod és még csak reményed sincs arra, hogy<br />
lesz. Más kérdés, ha valakinek üres fantáziálás a kenyere vagy a felsőbbség megbízásából<br />
fantáziálással próbálja foglalkoztatni a népet.<br />
Amikor az emberek létrehozzák saját szervezetüket, rendelkeznek azzal a hatalommal, amely<br />
lehetővé teszi, hogy változtassanak a dolgokon. Ezért kulcskérdése minden politikai rendszernek a<br />
szervezet, a szervezkedési jog. Amikor a szervezet létrejött, szembetalálja magát a változtatás<br />
kérdésével. Az emberek gondolkozni kezdenek, kérdéseket tesznek fel, hogy mi a változtatás útjamódja.<br />
Ha rosszak a tanítók az iskolában, akkor pontosítsuk, mit értünk "rossz tanítón". Ki a jó<br />
tanító? Honnan vegyünk jó tanítókat? Amikor azt mondjuk, hogy gyermekeink nem értik, miről<br />
beszél a tanító, akkor azt kérdezzük, hogyan teremthető meg a hatékony kommunikáció. Miért nem<br />
36
Change language