cva

attól, hogy utáltak engem vagy nem. A hír megütközést váltana ki önökben. Azt mondanák:
Hihetetlen! Még egy hete élt, lélegzett, beszélt, nevetett!"
Így befolyásolja a személyes kapcsolat az emberek reakcióját. Vagyis sosem szabad figyelmen
kívül hagynunk, hogy amikor kommunikálunk, egyénekkel van dolgunk, nem pedig egy általában
vett tömeggel. Ez a megfontolás húzódhatott meg azokban a szavakban, amelyeket Samuel
Adamsnak, ennek a szervezési zseninek tulajdonítanak. Amikor a bostoni mészárlást tervezte, azt
mondta, hogy nem szabad három-négy embernél többet megölni, de semmiképpen sem legyen
tíznél több halott. A forradalomnak mártírokra van szüksége, és ha sok a halott, akkor nem
mártírjaink lesznek, hanem járvány-problémánk.
Ez okozza a nehézséget, amikor az ember a hidrogénbombáról akar beszélni. Túlságosan nagy.
Túlságosan sok a halott. Annyi, hogy az messze meghaladja az egyén tapasztalati körét. Reakciója
csak annyi, hogy megjegyzi: "Hát igen. Ez szörnyű." Valójában nem tudja elképzelni, miről is van
szó. Ugyanez igaz a számokra. Abban a pillanatban, ahogy a 25 milliót meghaladó számok
birodalmába lépünk - milliárdról már nem is beszélve -, a hallgató elveszti a fonalat, és többé nem
érdekli a dolog: az akkora számok, amelyek meghaladják személyes tapasztalatainak körét, nem
bírnak számára jelentéssel. Sok amerikai van, aki nem tudja, hogy egy milliárd az hány millió.
AZ EREDMÉNYES KOMMUNIKÁCIÓ NEGYEDIK SZABÁLYA: Üzenetünknek
egyszerűnek, világosnak és konkrétnak kell lennie. Mondandónkat olyan léptékű példákkal
kell illusztrálnunk, hogy személyes tapasztalattal megragadható és kapcsolható legyen az ügy
egészéhez.
Az ügyeknek olyanoknak kell lenniük, amelyek átláthatók és megérthetők. Érthetők legyenek,
mert csak így közvetíthetők az emberekhez. Egyszerűek legyenek, mert csak így használhatók
csatakiáltásként. Nem lehetnek lapos általánosságok, mint pl. harc a bűn és az erkölcstelenség ellen
vagy harc a jó életért. Egy konkrét erkölcstelenségről kell beszélni, pontosan azonosított
"hatalombitorló bürokratáról" stb. Egy általában deklarált "inget" legkevésbé azok hajlandók
magukra venni, akiknek a méretére szabták.
A kommunikációnak tehát konkrétnak kell lennie és az egyén tapasztalati körén belül kell
mozognia. Az általános elméletek csak akkor nyernek értelmet az emberek számára, ha
feldolgozták, megértették sajátos összetevőit, sajátos elemeit és személyes tapaszta~la~tai~kat
összevetették az általános igazságokkal. Ha ez nem történik meg, a sajátos elemek nem állnak össze
szerves egésszé, hanem megmaradnak az eklektikus halmaz állapotában.
Így néz ki a világ a kommunikáció szempontjából.
9. A kezdés
Induláskor a szervezőnek el kell magát fogadtatnia, vagyis a közösség jóváhagyására van
szüksége, hogy tevékenykedni kezdjen. Ez azt jelenti, világos indokkal kell rendelkeznie, hogy
ott van. Olyan indokkal, amely elfogadható az emberek számára.
Egy zárt közösségben minden idegen gyanús. "Ki ez? Miért szaglászik itt a kérdéseivel? Lehet,
hogy az FBI ügynöke? Mi a valódi célja? Kinek dolgozik?" ... A közösség tapasztalatainak
tükrében ezek a kérdések természetesek. Ha a szervező annak bizonygatásával kezdi a munkáját,
hogy szereti a népet és mindenféle nagy-nagy áldozatokra hajlandó érte, kész: elfordulnak tőle.
Mindenki. Ha viszont kizsákmányolók szidalmazásával indít, a bérkaszárnyák tulajdonosaival, az
erőszakos rendőrséggel, az ostoba hatalmaskodókkal, ez megfelel a közösség tapasztalati körének
és elfogadják őt. Az emberek saját tapasztalataikból kiindulva alkotnak véleményt - ez mindenkire
érvényes igazság. Ezért a kérdés, amit megfogalmaznak magukban: "Ha mi lennénk a szervező
34