cva

A kíváncsiság és a tekintélyelv elutasítása kéz a kézben járnak. A tekintélytisztelet kizárja a
kíváncsiságot. A kíváncsiság azt firtatja: "Az, hogy mindig így csinálták, mindig ezt mondták,
bizonyítja, hogy ez az élet legjobb módja, ez a legjobb vallás, ez a legjobb gazdasági vagy politikai
berendezkedés? Ez a tökéletes erkölcs?" A kérdező számára semmi sem szent. Megveti a
dogmákat, vitat minden végleges erkölcsi igazságot, lázad minden korlátozás, elnyomás ellen,
amely akadályozza a kanonizált vagy nem kanonizált nézetek felülvizsgálatát. Nem érdekli, mi lesz
ennek a független vizsgálódásnak az eredménye. A szervezőnek ez a magatartása kihívó, sértő,
nyugtalanító és tekintélyt lejárató. Mint minden az életben, ez is sajátos ellentmondás, mivel
tiszteletlensége a tekintélyek iránt az élet mély tiszteletében gyökerezik, és abban a törekvésében,
hogy megtalálja annak emberhez méltó értelmét.
Képzelőerő
A képzelőerő, a tekintélyelv elutasítása és a kíváncsiság elengedhetetlen társak. Hogyan lehetne
valaki kíváncsi, ha gyenge a képzelőereje?
A Webster értelmező szótár szerint a képzelőerő "új gondolatok szintézise elkülönült tapasztalatok
bázisán..." A szervező számára azonban ennél mélyebb valami: az a dinamizmus, amely mint
szervezőt beindítja és mozgásban tartja egy életen át.
Volt idő, amikor azt hittem, a szervező legfontosabb vonása a mély gyűlölet, melyet az
igazságtalansággal szemben táplál, ez a legfontosabb ösztönzőerő, amely hajtja őt. Ma már azonban
tudom, hogy ez nem igaz. A szervező igazi hajtóereje a képzelőerő, amely szinte kényszeríti, hogy
azonosuljon az emberiség egészével, beleélje magát annak helyzetébe. Megkönnyíti számára, hogy
belebújjon a másik bőrébe. Látva az igazságtalanságot másokkal együtt szenved, gerjed haragra ...
és szervezni kezdi a lázadást. Clarence Darrow ugyanezt az egyéni érdek pozíciójából fogalmazta
meg: "Élénk képzeletem volt. Nemcsak képes voltam magam beleképzelni mások helyzetébe, de
képtelen voltam nem ezt tenni. Együttérzésem mindig a gyengék, a szenvedők és a szegények mellé
állított. Látva helyzetüket, próbáltam felszabadítani őket, hogy fel tudjam magamat is szabadítani."
A képzelőerő nemcsak hajtóerő, amely mozgásban tartja a szervezőt, hanem a hatékony taktika és
hatékony cselekvés forrása is. A szervező tudja, hogy a cselekvés valódi kulcsa az ellenfél
válaszában keresendő. Ahhoz viszont, hogy tárgyilagosan felmérhesse az ellenfél reakcióját,
tudnia kell azonosulni vele. Bele kell képzelni magát a helyzetébe, hogy a logikájára
támaszkodva kitalálja, milyen reakciókra lehet számítani a részéről.
Humorérzék
A Webster értelmező szótár szerint a humor "az a képességünk, hogy felfedezzük, kifejezésre
juttassuk az eszmékben, a helyzetekben, a tettekben és a dolgokban jelenlévő eredeti vagy abszurd
módon nem összeillő elemeket..."
A szervező, miközben elfogulatlan, nyitott és az abszolút bizonyosságot tagadó gondolkozásával a
dogmák ellensége, nemcsak azért nevet, hogy megőrizze józanságát, hanem mert a humor az élet
megértésének fontos kulcsa. Az élet, lényegét tekintve, tragédia, és a tragédia ellentettje a komédia.
Elég egy görög tragédiában néhány sort megváltoztatnunk, és máris komédiává változott. Igaz
ennek a fordítottja is. Tudván, hogy az ellentmondások a fejlődés kiindulópontjai, a szervező
állandóan kutat utánuk. A humorérzéke segíti, hogy felismerje, megfejtse és megragadja a
lényegüket.
A humor a sikeres taktikus elengedhetetlen vonása, mivel az emberiség mindeddig leghatásosabb
szellemi fegyvere a szatíra és a gúny.
25