cva

második hatás alattomosabb és ravaszabb, és teljesen átitatta a ma élő nemzedékeket. Ez a
középosztály médiákban hirdetett erkölcshigiéniája, amely a konfliktust, a vitát negatív,
nemkívánatos jelenségként bélyegzi meg. Mindez annak a reklámkultúrának a része, amely azt
hirdeti, hogy az emberekkel minden körülmények között súrlódásmentes, zajtalan együttműködésre
kell törekedni. Ha figyeljük a televíziós hirdetéseket, az a kép alakul ki bennünk, hogy az amerikai
társadalom legnagyobb problémája, hogy semmiféle szag ne hagyja el a szánkat és a hónunk alját.
A kölcsönös megértés, a konszenzus az uralkodó hangnem: "nem szabad embertársainkat
megsérteni." Ezért aztán azt tapasztaljuk, hogy a tömegtájékoztatás intézményeiből kisöprik
azokat, akik elmondják a véleményüket vagy ellentmondanak. A hitközségekből ugyanígy
eltávolítják őket, csak más indokkal: "Nem elég megfontoltak". Az egyetemekről is menniük kell,
mert "személyiségproblémáik" vannak. Ez már egész tudományosan hangzik.
A konfliktus a szabad és a nyílt társadalom nélkülözhetetlen sajátja, annak lényegi magja. Ha a
demokratikus életformát zenei hangzatokkal kellene érzékeltetni, a fő téma a disszonancia
harmóniája lenne.
7. Milyen a jó szervező?
A jó szervezőnek rendelkeznie kell egy sor olyan tulajdonsággal, amelyek tanulással aligha
sajátíthatók el: vagy megvannak vagy csak a csoda segíthet. Ezekről sok éve összeállítottam
magamnak egy listát, hogy legyen mivel kiszűrnöm a szervezőknél tapasztalható hiányosságokat.
Jó, ha valaki ismeri a gyengéit - még akkor is, ha vannak vonások, amelyek gyakorlással aligha
változtathatók meg.
Ahhoz persze, hogy valaki szervező legyen, nem kell a legmagasabb szinten birtokolnia minden
előnyös vonást. Az viszont kétségtelen, hogy bizonyos mértékben mindegyikkel kell rendelkeznie,
a jó szervezőnek pedig átlagon felüli mértékben. Vegyük sorra ezeket!
Kíváncsiság
Mi ösztönzi a szervezőt? A kíváncsiság. A kíváncsiság olyan kényszere hajtja, aminek nincs határa.
A kíváncsiság gyerekes voltát hangoztató közhelyek hidegen hagyják. Számára az élet olyan
minták keresése, amelyekben megnyilatkozik a felszínes különbségek mögött rejlő azonosság és a
látszólagos azonosságokban rejlő különbség. Azokat a szabályosságokat kutatja, ahogyan
megnyilatkozik a rendben a káosz, az élet értelme, és a mód, ahogyan ezek hatnak saját életére.
Tudja, hogy ez a kutatás befejezhetetlen. A válaszokkal újabb kérdések merülnek fel, és gyanítja,
hogy valójában nincs végleges válasz, csak további kérdések. A szervező a kíváncsiság vírusának,
ezért egyben a lázadás vírusának is hordozója, mivel azok, akik felteszik a kérdést, hogy "Miért?",
már ráléptek a lázadás útjára. Az elfogadott módszerek és értékek megkérdőjelezése valójában a
társadalmi átalakulás reformszakaszának sajátja, ami elengedhetetlen a forradalomhoz.
Szókratész valójában szervező volt, mivel a szervező legfontosabb feladata olyan kérdések
megfogalmazása, amelyek megmozgatják az embereket, szétvetik a gondolkodás megszokott
kereteit. Véleményével, hogy "Ismerd meg önmagad!", feltette az egyén belső életére vonatkozó
legfontosabb kérdést. Ezért, amikor tanítványaihoz beszélt, valójában a forradalomhoz vezető első
lépésekre tanította őket. Ha feltett volna olyan kérdéseket is, amelyek érintik az élet értelmét,
vizsgálják az elfogadott társadalmi értékeket, az egyén belső forradalma hamarosan kilépett volna a
politika színterére. Azok tehát, akik halálra ítélték, pontosan tudták, mit tesznek.
A tekintélyelv elutasítása
24