cva

százalékot akarsz, köss kompromisszumot a 30 százaléknál. Ez azt jelenti, 30 százalékkal előbbre
tartasz.
Egy szabad és nyitott társadalom élete lényegében szünet nélküli konfliktussorozat, amelyet
időről időre kompromisszum szakít meg, ami egy új konfliktus kiindulópontja, új
kompromisszummal. A hatalom ellenőrzésének alapját nálunk az képezi, hogy a Kongresszuson
belül kompromisszumra kényszerülnek a végrehajtás, a törvényhozás és a bíráskodás testületei. Az
a társadalom, amely nem ismeri a kompromisszumot, totalitariánus. Ha egyetlen szóval kellene
meghatároznom a szabad és nyitott társadalmat, akkor ez a szó a "kompromisszum" lenne.
Magabiztosság
Mint minden a világon, a szavak meghatározása is viszonylagos. Függ attól, melyik táborhoz
tartozunk. A mi vezérünk rugalmas, méltó ügyünk képviseletére, rendíthetetlen, őszinte, zseniális
taktikus az igazságért folyó harcban. Ellenfeleink szerint viszont elvtelen, arra fordul, amerre a szél
fúj, arroganciáját hamis szerénységgel álcázza, dogmatikusan makacs, képmutató, gátlástalan és
erkölcstelen, mindenre képes, csak nyerjen. Magának az ördögnek a szövetségese. Az egyik tábor
szerint tehát félisten, a másik szerint demagóg.
Az élet arénájában sehol sem olyan nyilvánvaló a meghatározás viszonylagossága, mint a
"magabiztosság" esetében. Aki a birtoklók ellen harcol, nehézségekbe ütközik, ezek néha szinte
leküzdhetetlenek. Ha ingatag az önbizalma, ha nem érez magában erőt a nyeréshez, a csatát
elveszti, mielőtt elkezdte volna. Láttam jól képzett szervezőket, akik egy másik városba mentek
megszervezni egy közel százezres közösséget. Áttekintették a terepet, és már küldték is a táviratot,
hogy feladják. Az igazi szervezőre az jellemző, hogy a feladat reális értékelése után is megmarad az
önbizalma. Azt mondja: "Ennyi meg ennyi hét leforgása alatt megszervezem őket. Bevonom a
vállalatokat, a sajtót, és minden lehetséges intézményt."
A magabiztosság természetesen nem jelenthet önteltséget. Egyetlen öntelt szervező sem képes
leplezni ezt a vonását azok előtt, akikkel dolgozik. A megjátszott szerénység mindig kiütközik.
Semmi sem taszítja jobban az embereket, semmi sem idegeníti el őket jobban a szervezőtől, mint az
arrogancia, a hiúság, a türelmetlenség fellobbanásai, az önteltség nyílt vagy álszerénységként
álcázott megnyilatkozása.
A szervező önbizalma erősebb, szilárdabb, mint a vezetőé. A vezetőt az a vágy hajtja, hogy
legyen hatalma. A szervezőt az a vágy hajtja, hogy alkosson.
Az önteltség összeegyeztethetetlen az egyén méltóságának tiszteletével, az emberek megértésével.
Az öntelt személy tehát nem lehet jó szervező. Az önteltség többnyire a személyes
alkalmatlanságot leplező védekező reakció. A magabiztosság ezzel szemben hit a képességünkben.
Az önbizalom mindent átfog. Hogyan tisztelheti egy szervező az egyén méltóságát, ha nem tiszteli
saját méltóságát? Hogyan hihet az emberekben, ha nem hisz saját magában? Hogyan győzheti meg
az embereket, hogy van erejük kiállni és győzni, ha nem hisz önmagában? Az önbizalomnak a
szervező egész lényét át kell járnia, mert csak így lehet ragályos, csak így tudja megfertőzni az
embereket tetterejével, így változtathatja az elkeseredést derűs hitté, kikovácsolva a tömegben a
sikeres cselekvéshez szükséges önbizalmat.
Konfliktus
A konfliktus sem nevezhető közkedvelt szónak - ami két hatás következménye. Az egyik a
szervezett vallás, amely magáévá tette a "dobd vissza kenyérrel!" retorikáját, és olyan
vehemenciával idézi a Szentírást, ahogy még az ördög se merné támadni a fennálló rendet. A
23