cva

elismerése. Ezek az értékek magukba foglalják a szabadságot, az egyenlőséget, az igazságosságot, a
békét, a véleményeltérés jogát. Vagyis azokat az értékeket, amelyek az emberek millióinak
reményeit és vágyait testesítették meg: "Szabadság, Egyenlőség, Testvériség!" a francia
forradalomban; "Kenyeret és Békét!" az orosz forradalomban. Az egyenlőség egyben demokrácia
is. A demokrácia nem cél, hanem a legfőbb eszköz a fenti értékek eléréséhez.
A célok és az eszközök olyan mértékben egymásba fonódnak, hogy a helyes kérdés nem a sokat
hangoztatott "Szentesíti-e a cél az eszközt?", hanem "Ez és ez a konkrét cél szentesíti-e ezt és ezt a
konkrét eszközt?"
6. Néhány szó néhány szóról
A szenvedélyesség a politika minden területén túlcsordul, beleértve a szóhasználatot is. A politika
leggyakrabban használt szavaihoz sebek, remények, elkeseredés tapad. Mindegyik
meggyalázottnak tűnik az emberek szemében, és használatuk egyfajta kondicionált reflexként
negatív érzelmeket vált ki bennünk. A Webster szerint a politika "a kormányzás tudománya",
ugyanakkor a közvéleményben inkább a korrupció, a manipuláció fogalmaiban értelmezik.
Jellemző, és ironikusan hat, hogy a Websterben a következő jelzők találhatók mellette: "előrelátó",
"tapintatos", "bölcs".
Ugyanilyen hangulati színezete van a politikához kapcsolódó két másik fontos szónak: a
"hatalomnak" és az "érdeknek". Ezek jelentése eltorzult, és gonosz, gyanús tartalmat hordoz. A
korunkra jellemző politikai analfabetizmus sehol sem nyilatkozik meg olyan egyértelműen, mint
abban, ahogyan az emberek többsége értelmezi ezeket a szavakat.
Hatalom
Jogos a kérdés, miért nem használunk helyette más szót, esetleg szóösszetételt. Olyat, amely
ugyanazt jelenti, de békés és nem vált ki negatív érzelmeket? Több komoly érv is szól ez ellen.
Először: ha az egyszavas "hatalom" helyett olyan többszavas kifejezést használnánk, mint "az
energia hasznosítása", felhígítanánk a jelentését. Pontosító szinonimákkal például csak hígítjuk az
olyan szavak érzelem-mozgósító erejét, mint a "gyűlölet", a "szeretet", a "vergődés" és a
"győzelem". Mindez megszépítő szándékú mesterkéltséget visz a dolgokba. A politikában
Caesarokkal és rabszolgákkal van dolgunk, nem pedig Vesta-szüzekkel. Nem csupán arról van szó,
hogy a kommunikációban ugyanúgy egyszerűségre kell törekedni, mint a gondolkodásban: az
elszántságot tükrözi, ha nem kozmetikázzuk a tényeket.
Ha a "hatalom" helyett más szót használunk, mindennek megváltoztatjuk a jelentését, amiről csak
beszélünk. Ahogy Mark Twain egyszer megjegyezte: "A megfelelő és a majdnem megfelelő szó
között csupán annyi a különbség, mint a kard és a kardvirág között."
A "hatalom" ugyanúgy a legmegfelelőbb kifejezés, ahogyan az "érdek", a "kompromisszum" is,
mert mind a politika sűrűjében születtek, és az idők kezdete óta kötődnek a politikához. Merő
időpocsékolás azzal próbálkozni, hogy kielégítsük azokat, akiknek nincs gyomra a nyers politikai
terminológia megemésztésére, és semmitmondó, ellentmondásmentes kifejezéseket keresnek. Nem
tudják vagy nem akarják megérteni, miről van szó, amikor politikáról beszélnek.
Van egy kritikus pont, amin túl a nyelv - a gondolatok kifejezési módja - csapdába ejti a
gondolatot. Ezért aztán nem tanácsolom, hogy az igazság rovására a tapintat csapdájába essünk.
Először csak igyekszünk elkerülni a "hatalom" szó erejét, frissességét és egyszerűségét, később már
vonakodni fogunk, hogy friss, határozott, egyszerű és becsületes szavakkal fejezzük ki magunkat.
Finomkodó szinonimákat keresünk, melyekhez nem tapad a "hatalom" gyalázata. De az új szavak
18