cva

efolyásolni az éhségsztrájkok ..." Az igazat megvallva én akkor sem értettem egyet ezzel a
módszerrel, amikor Gandhi alkalmazta.
Sam Adams, az amerikai forradalom lángoló radikálisa egy másik példával szolgál. Az elsők között
volt, akik kinyilvánították a forradalom erkölcsi jogosságát. Az amerikai forradalom sikere után
viszont ugyanez a Sam Adams követelte leghangosabban azok kivégzését, akik részt vettek a Shayféle
lázadásban, hangoztatva, hogy senkinek sincs joga forradalmat szítani ellenünk!
Az erkölcsi racionalizálás elengedhetetlen volt és elengedhetetlen lesz a célok és eszközök
kiválasztásánál és alkalmazásánál. Machiavelli vak volt, amikor nem vette észre, hogy a tetteket és
az indítékokat erkölcsi lepelbe kell burkolni. Ez egyike a legnagyobb hibáinak. Azt mondta, hogy
"a politikának nincs köze az erkölcshöz". Micsoda tévedés! A nagy vezetők - beleértve Churchillt,
Gandhit, Lincolnt és Jeffersont is - mindig gondoskodtak azokról az "erkölcsi elvekről", amelyek
fennkölt öltözékbe burkolták a nyers érdekeket. Ilyen öltözék a "szabadság", az "egyenlőség", "az
ember alkotta törvények felett álló törvény" stb. Ez még olyan súlyos válsághelyzetekre is
érvényes, amikor az emberek többsége általában elfogadja, hogy a cél szentesíti az eszközt. Minden
hatékony akciónak szüksége van az erkölcsösségét, legitimitását igazoló "okmányra", "útlevélre".
TIZENEGYEDIK SZABÁLY: A célt általános kategóriákban kell megfogalmazni. Példák:
"Szabadság, egyenlőség, testvériség!", "Minden ember jólétéért!", "Boldogság követése!",
"Békét, földet, kenyeret!"
Whitman azt mondta: "Ha a célt egyszer már megneveztük, nem parancsolhatjuk vissza." Az
előzőekben már utaltunk rá, hogy a cselekvés bölcs embere tudja: az eszközök cél felé törő
áramában gyakran merőben új és váratlan célok merülnek fel. Az amerikai polgárháborút az Unió
fennmaradásáért kezdtük, az eredmény a rabszolgaság felszámolása lett.
Ebben az összefüggésben érdemes emlékeznünk arra, hogy a történelem olyan tettek sorozata,
melyeknek célja egy előző cél megvalósulásából születik - legtöbbször teljesen logikátlanul. A
tudományos eredmények többsége olyan kísérleteknek köszönhető, amelyeknek célja és értékes
eredménye között nem sok kapcsolat volt. Látszólag apró műveletek végrehajtása során olyan
felismerések születhetnek, amelyek alapjaiban rengetik meg a fennálló tudományos igazságokat.
A cél és eszköz témájának lelki árnyékbokszolása azokra jellemző, akik az élet harcmezejének
megfigyelői, nem pedig cselekvői. A Jógi és a komisszár című regényében Koestler alapvető
téveszmével indít, amikor önkényesen demarkációs vonalat húz a hasznosság és az erkölcsösség
közé.
Egyik oldalon a jógi, aki számára a cél sosem szentesítheti az eszközt, a másik oldalon a komisszár,
akinél a cél mindig szentesíti az eszközt. Koestler igyekszik megszabadulni a maga konstruálta
kényszerzubbonytól. Azt mondja, a cél csak nagyon szűk határok között szentesítheti az eszközt.
De ha feltesszük a kérdéseket, mit jelentenek ezek a "szűk határok", és ki határozza meg ezeket,
máris ott vagyunk, ahonnan elindultunk. Az a fajta személyi biztonság és bizonyosság, melyet a
célok és eszközök tisztaságának hirdetői keresnek, csak a jogizmus anyaméhében vagy a
kolostorban képzelhető el.
Bertrand Russell az Emberi társadalom az etikában és a politikában című könyvében megjegyezte:
"A moralitás olyan mértékben elmerül az eszköz témájában, hogy majdnem amorálisnak tűnik
bármit is abból a szempontból vizsgálni, milyen belső értékkel rendelkezik. Ám eszközként nyilván
csak annak van értéke, ami valami értékkel rendelkezőnek az eszköze. Ebből következik, hogy a
belső érték logikailag elsődleges egy értékhez, mint eszközhöz képest."
A szervező, a forradalmár, az aktivista vagy nevezd, aminek akarod, amikor a szabad és nyitott
társadalomért küzd, már elkötelezte magát egy sor magasrendű érték mellet. Ezek magukba
foglalják a szervezett vallások alapvető erkölcsi tanításait. Az alap: az emberi élet értékének
17