cva

és a kasmíri kérdésben szembekerült Pakisztánnal, nem ingadozott bevetni fegyveres erőit. Vagyis:
Gandhi azért nem alkalmazott erőszakot, mert nem voltak fegyverei, de ha lettek volna, nem voltak
emberei, akik képesek lettek volna a szervezett, aktív ellenállásra.
Elemezve a britekkel szembeni ellenállás lehetséges eszközeit, most vizsgáljuk meg a másik oldalt!
Az eszköz ugyanis függ attól, milyen az ellenség és milyen reakciók várhatók a részéről. Gandhi
ellenfelei nemcsak lehetővé tették a passzív ellenállást, de szinte bátorítottak rá. Gandhi ellenfele
egy régi, arisztokratikus brit kormányzás volt, amely liberális tradíciókat vallott, és egy jó adag
szabadságot biztosított a gyarmatoknak. Tevékenységének alapelvei: felhasználni, bevonni,
elcsábítani, ha kell hízelgéssel vagy korrupcióval megtörni a helyi lakosságból kiemelkedett
forradalmi vezetőket. Ez az ellenfél - hagyományos stílusánál fogva - tolerálta a passzív ellenállást,
és végül kapitulált előtte.
Gandhi passzív ellenállása a legcsekélyebb esélyre se számíthatott volna egy olyan totalitariánus
rendszerben, mint amilyen a náci Németország. Kétséges, hogy az ottani körülmények között
egyáltalán eszébe jutott volna ilyen utat járni. Érdemes utalni arra, hogy Gandhi, aki 1869-ben
született, sosem találkozott a totalitarianizmussal, nem ismerte annak természetét, és az ellenállást a
brit kormányzat sajátosságaihoz igazította. George Orwell "Elmélkedések Gandhiról" c. esszéjében
néhány fontos mozzanatra hívja fel a figyelmet: "[Gandhi] hitt abban, hogy fel lehet rázni a világot.
De ez csak akkor lehetséges, ha a világnak van lehetősége meghallani, hogy mit csinálsz. Nehéz
elképzelni, hogy Gandhi módszere működőképes lett volna egy olyan országban, ahol a rendszer
ellenfelei nyomtalanul eltűnnek az éjszakában, és többet nem hallani róluk. Sajtószabadság és
gyülekezési szabadság nélkül nemcsak az lehetetlen, hogy külső véleményekre apelláljunk, de az
is, hogy tömegmozgalmat hozzunk létre, sőt már az is, hogy szándékainkat tudassuk az
ellenfelünkkel."
Gyakorlati szempontból nézve a passzív ellenállás nemcsak lehetséges, hanem az egyetlen
hatékony eszköz volt, hogy Indiát megszabadítsák a brit uralomtól. Szervezéssel a legnagyobb
hátrányt döntő előnnyé lehetett változtatni. Röviden: tudván, hogy nem várható erőszakos
fellépés ettől az óriási, eltompult tömegtől, Gandhi megszervezte a tehetetlenséget: célt adott
neki és ezzel szándékot. Leegyszerűsítve: Gandhi azt mondta az embereknek: "Ide
figyeljetek! Úgyis ültök. Ahelyett, hogy ott ültök, miért ne ülnétek át ide. És miközben ültök,
szavaljátok kórusban: Függetlenséget! De most!"
Ez felvet egy másik kérdést a célok és az eszközök etikájával kapcsolatban. Már említettük, hogy
az emberiség nagyjából három csoportra osztható: vannak a kisemmizettek, vannak a többet-akarók
és végül a birtoklók. A birtoklók célja: megtartani, amijük van. Ezért minden módon fenn akarják
tartania a status quót, amit viszont a kisemmizettek meg akarnak változtatni. A birtoklók
létrehozzák saját erkölcseiket, saját etikájukat, amely igazolja az elnyomásra alkalmazott
módszereiket és minden más eszközt, ami a status quo fenntartását szolgálja. Törvényeket alkotnak,
bíróságokat hoznak létre, amelyek szintén a status quo megőrzése mellett kötelezik el magukat.
Mivel a legtöbb hatékony eszköz a status quo megváltoztatására ilyen módon illegális vagy nem
erkölcsös az uralkodó felső réteg szemében, a kisemmizettek az idők kezdete óta arra
kényszerültek, hogy az ember alkotta törvényeknél magasabb törvényekre hivatkozzanak. Amikor
aztán sikeresek lesznek, és birtoklókká válnak, próbálják védeni, amijük van, és erkölcsük
fokozatosan átalakul a hatalmi szerkezet változásának megfelelően.
Nyolc hónappal azután, hogy India elnyerte függetlenségét, az Indiai Nemzeti Kongresszus
törvényen kívül helyezte a passzív ellenállást. Dicséretes dolog volt a britekkel szemben, de
bűntetté vált a kisemmizettekből lett új birtoklók ellen. Az egykori kisemmizettek többé nem
hivatkoztak "magasabb" törvényekre. Most, hogy ők csinálták a törvényt, az ember alkotta
törvények mellett voltak! Az éhségsztrájk, amely olyan hatásos volt a forradalomban, szintén más
megítélés alá esett. Nehru, a fent említett interjúban ezt mondta: "A kormányt nem fogják
16