12.03.2017 Views

Gyógynövények

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

A fekete bodza<br />

Legendás bokor, sokáig az összes<br />

többi növény védelmezőjének<br />

tartották. Manapság inkább<br />

sokoldalú felhasználása miatt<br />

becsülik nagyra.<br />

A fekete bodza<br />

Latin neve Sambucus nigra. Közeli a rokona a S. ebulus, a gyalog-, vagy<br />

másnéven földibodza. A gyógyászatban a növény virágzatát, levelét és<br />

érett bogyóit használják. Virágzatának forrázata izzasztó, lázcsillapító és<br />

nyálkaoldó hatású, de csillapítja a köhögést, megfázást, hurutot és<br />

a torokfertőzéseket is. Levelei hatékony biorovarirtók és bőrpanaszok<br />

enyhítői. Virágzata szemnyugtató hatású, gyakran használják fel<br />

kozmetikumokban is. Kérgét régóta az epilepsziás megbetegedések<br />

gyógyítására használják, leveleivel együtt pedig hashajtó hatású. Gyökerét<br />

vesebántalmakra alkalmazzák. A konyhában is használják, virágzatát<br />

palacsintatésztába sütik, szörpöt, szirupot, gyümölcsbort készítenek belőle.<br />

Bogyóiból kelmefesték készül.<br />

Hazánkban vadon is előforduló, a loncfélék (Caprifoliaceae) családjába<br />

tartozó lombhullató bokor, egyenes ágakkal. Levelei szúrósak és zöld<br />

színűek. Nyár közepén virágzik, vörös virágszárai apró, illatos, fehér<br />

virágokat tartanak. Bogyói érett állapotban lilásfeketék és ehetőek.<br />

Vigyázat: éretlen bogyói mérgezőek, erős hashajtó hatásúak!


A közönséges lucfenyő<br />

Karácsonykor hagyományosan<br />

lucfenyőket díszítenek fel csillogó<br />

üvegdíszekkel, mézeskaláccsal és színes<br />

égősorokkal. Pazar látvány! Kevesebben<br />

ismerik viszont a lucfenyőt, mint hatásos<br />

gyógynövényt.<br />

A közönséges lucfenyő<br />

Latin elnevezése Picea abies. A gyógyászatban hajtáscsúcsait és szárított<br />

gyantáját használják. Régi füveskönyvek a fa gyantájából nyert<br />

terpentinolajat köszvényre és reumára javasolják bedörzsölőszer és tapasz<br />

formájában. A zöld ágak forrázata kitűnő C-vitamin forrás, skorbut ellen és<br />

téli túrák során fogyasztják. Fürdőt is készítenek belőle, ami izomlazító és<br />

bőrélénkítő hatású. Patikákban kapható a lucfenyőből készített<br />

sósborszesz. Rándulások, ficamok, megerőltetett testrészek, zúzódások,<br />

izom- és izületi fájdalmak bedörzsölésére igen népszerű. A konyhában is<br />

használják: ecetbe áztatva és mustáral valamint borókabogyóval ízesítve<br />

pikáns savanyúságot készítenek belőle. Karácsonykor hagyományosan<br />

lucfenyőket díszítenek fel csillogó üvegdíszekkel, mézeskaláccsal és színes<br />

égősorokkal. Pazar látvány!<br />

Örökzöld, tűlevelű, kúpos kinövésű fa. Virágzása áprilistól júniusig tart.<br />

Tobozvirágzatai éretten a földre hullanak, a fás pikkelyek között szárnyas<br />

magok ülnek meg. Egész Európában előfordul, kedveli a sovány és<br />

savanyú talajt. Hegységekben gyakori.<br />

(az első kép csak illusztráció, egy másik<br />

fenyőfajtáról készült, közönséges<br />

lucfenyő a második képen látható)


A boróka<br />

Régebben tömjént készítettek<br />

leveleiből, manapság neve hallatán a<br />

legtöbb ember inkább a ginre<br />

gondol. Az indiánok fagyási<br />

sérülések gyógyítására használták.<br />

A közönséges boróka<br />

Latin elnevezése Juniperus communis. A növény gyógyhatása<br />

tobozbogyóiban rejlik. Frissen és szárítottan egyaránt használható, a nyár<br />

végén szedett bogyói muszlinkendőn jól száríthatók. Belsőleg<br />

hólyaggyulladást, reumát és vesegyulladást kezelnek vele. Teája<br />

vizelethajtó, antiszeptikus és méregtelenítő hatású is. A belőle párolt olaj<br />

nem csak az aromaterápiában használatos, de kítűnő masszázsolaj is,<br />

enyhíti az izületi és izomfájdalmakat. A konyhában álatlában húsokat<br />

fűszereznek összezúzott bogyóival. Belőle készítik Szlovákiában a híres<br />

szeszes italt, a Borovickát is, de a gin jellegzetes ízét is a boróka adja.<br />

Hagyományosan barna színű festéket készítenek belőle.<br />

Fagytűrő, örökzöld, tűlevelű növény. Levelei kékeszöld színűek, szúrósak,<br />

megtörve jellegzetes aromájúak. Kétlaki, tobozbogyói a nőnemű egyedeken<br />

teremnek, a hamvaskék színű bogyók két-három év alatt érnek csak be.<br />

Kedveli a napos helyeket és a meszes talajt.


Az illatos macskamenta<br />

Macskamenta, nem csak<br />

macskáknak.<br />

Az illatos macskamenta<br />

Latin elnevezése Nepeta cataria. A gyógyászatban leveleit és leveles<br />

szárait használják. Általában teát készítenek belőle, megfázásra,<br />

idegfeszültségre, szélszorulásra és gyomorbántalmak ellen. Borogatásként<br />

vágásokra és zúzódásokra jó. Néha parfümökhöz is adják erős, jellegzetes<br />

illata miatt. Szárított levelei összesodorva, meggyújtva a marihuánához<br />

hasonló hatást fejtenek ki az emberre, ha belélegzi a füstjét. A belőle<br />

készült kenőccsel aranyeret gyógyítanak. Illóolaja fokozza a macskák<br />

vágyát, ezért érdemes elzárni a macskamentaágyást a macskák elől,<br />

nehogy megtizedeljék azt. Állítólag a növény illata elűzi a patkányokat. A<br />

fiatal levelek íze kissé kesernyés, a mentáéra emlékeztet, frissen<br />

mártásokba és levesekbe rakható.<br />

nemi<br />

Évelő növény, ezüstöszöld, fogazott levelei sűrűn nőnek a szárakon. Neve<br />

ellenérre, nem mentafaj. Levelei dörzsölés hatására jellegzetes, átható<br />

illatot árasztanak. Fehér, vagy rózsaszínes virágai nyár elején nyílnak,<br />

vonzzák a pillangokat, Kitűnő mézelőnövény. Tőosztással és magról is jól<br />

szaporítható tavasszal. Nem virágzó hajtásai nyáron dugványozhatóak.<br />

Kedveli a napos, félárnyékos helyeket és a jó vízelvezetésű meszes talajt.<br />

Káposztafélék mellé ültetve elriasztja a földibolhákat, a hangyákat és a<br />

levéltetveket is.


A fekete üröm<br />

A kilenc szász mágikus növény egyike. Már<br />

régóta<br />

használják gyógynövényként ezt a hazánkban<br />

is<br />

megtalálható nagyszerű növényt.<br />

A fekete üröm<br />

Latin neve Artemisia vulgaris. Közeli rokona a fehér ürömnek, az<br />

istenfának és a tárkonynak. Gyógyhatása a leveleiben rejlik, főleg<br />

virágzásakor gyűjtik őket. Általában teát készítenek leveleiből, főleg<br />

gyomorhurut, reuma, émelygés és emésztési bántalmak kezelésére.<br />

Féregűző és rovarirtó tulajdonsága is ismert. Illóolajai csíra- és gombaölő<br />

tulajdonságúak. A konyhában virágait és leveleit használják. Az utóbbit<br />

zsíros húsok ízesítésére, mivel serkentőleg hat az emésztésre, míg<br />

virágaival régebben a komlót is helyettesítették sörgyártáskor. Figyelem,<br />

nagymértékben mérgező hatású, három hétnél tovább nem ajánlott teáját<br />

fogyasztani! Terhes nőknél vetélést is okozhat!<br />

Évelő lágyszárú növény, hazánkban is igen gyakori. Szárai alul<br />

vöröseslilák, a végeik pedig zöldek. Hoszzúkás, zöld színű levelei vannak.<br />

Vöröses virágai késű nyáron nyílnak. Gyakran gyomnövényként emlegetik<br />

ezt az életerős növényt. Kedveli a sok fényt és a száraz helyeket.


A medvehagyma<br />

A snidling és a fokhagyma egyik kevésbé ismert,<br />

de annál hatásosabb rokona a medvehagyma.<br />

A medvehagyma<br />

Latinul Allium ursinum. Gyógyhatású része a hagymája. Szára és levelei<br />

kettérötve erős fokhagymaillatot árasztanak, ízük a snidlingére emlékeztet,<br />

de annál jóval erősebb. Hagymája vérkeringésjavító hatású, főleg<br />

medvehagymabort készítenek belőlük. Érelmeszesedés ellen, magas<br />

vérnyomásra és antibiotikumként is használják a medvehagymát. Igen<br />

intenzív gyógyhatással bíró növény, három hétnél tovább nem ajánlott a<br />

fogyasztása. A konyhában is használják, salátákban, de csak mértékkel.<br />

Megfőzve enyhül a szaga.<br />

Hosszúkás levelű, hagymás évelő növény. Hazánkban is elterjedet, főleg a<br />

bükkösökben, általában tömegesen nő. Kedveli a nedves, mocsaras<br />

helyeket. Április végén, május elején hozza fehér virágait.


Medvehagymabor<br />

A medvehagyma boros kivonatának keringésjavító<br />

hatása tizenkétszerese a fokhagymáénak. További<br />

előnye a fokhagymával szemben, hogy nem hagy<br />

kellemetlen szájszagot.<br />

Medvehagyma boros tinktúrája<br />

Szükségünk lesz:<br />

- 2 deciliter (háromnegyed pohár) durvára vágott friss medvehagymára<br />

- 5 deciliter száraz borra<br />

Töltsünk fel egy körülbelül 7,5 decis üveget medvehagymával, majd öntsük<br />

rá a bort. Melegítsük gyöngyözésig vízfürdőben, majd vegyük le a<br />

tűzről,zárjuk le egy dugóval alaposan és hagyjuk egy hétig állni. Végül<br />

szűrjük le. Tároljuk sötét, hűvös helyen!<br />

A medvehagyma boros kivonatának keringésjavító hatása tizenkétszerese<br />

a fokhagymáénak. További előnye a fokhagymával szemben, hogy nem<br />

hagy kellemetlen szájszagot. Esténként fogyasszunk belőle körülbelül egy,<br />

vagy esetleg két decilitert!<br />

Sok sikert az elkészítéséhez és fogyasztásához!


Pásztortáska<br />

Egyik leggyakoribb őshonos<br />

növényünk a pásztortáska. Az 1700-<br />

as évek végéig palackfű néven<br />

szerepelt a különböző magyar<br />

füvészkönyvekben, de még ma is<br />

számos neve ismert, mint a csapka,<br />

pásztorerszény, paptarsoly.<br />

Pásztortáska<br />

Latin neve Capsella bursa-pastoris. A gyógyászatban a növény virágos<br />

hajtásait használják. Vérzéscsillapító hatású. A méh- és a tápcsatorna<br />

vérzéseit elállítja. Alkalmazása terhesség alatt nem ajánlott! Általában teát<br />

készítenek belőle, vizelethajtó hatása is közismert. Frissen gyakran keverik<br />

salátákba, esetleg főzelékekbe főzik.<br />

A keresztesvirágzatúak családjába tartozó, főleg mérsékelt és szubtrópusi<br />

éghajlaton elterjedt egy-, vagy kétnyári növény. Összesen nyolc faja ismert,<br />

ebből hazánkban kettő található meg.


A ligetszépe<br />

Vasúti töltések mentén gyakran virít a<br />

parlagi ligetszépe rikítósárga virágaival.<br />

A ligetszépe<br />

Latin neve Oenothera biennis (parlagi ligetszépe) és Oenothera fruticosa. A<br />

gyógyászatban gyökerét és magvait használják. Vértisztító hatású,<br />

magvaiból pedig olajat sajtolnak. Általában csak gyógyszertári<br />

készítményekben használják, neurodermitisz ellen. Virágzás ellőtt kiásott<br />

gyökerét zöldségkét, főzve fogyasztják.<br />

Észak-Amerikában őshonos növény, de hazánkban is gyakran előfordul<br />

főleg parlagokon, elvadult mezőkön. Magától is könnyen szaporodik,<br />

kétéves növény élénksárga színű virágokkal. Kedveli a fényt.


A nagy csalán<br />

Hazánkban az egyik leggyakrabban használt és<br />

legsokoldalúbb őshonos gyógynövény a csalán.<br />

A nagy csalán<br />

Latin neve Urtica dioica. A gyógyászatban leveleit, zsenge hajtásait, szárát<br />

és gyökerét használják. Idősebb levelei megfőzve hashajtó, vérzéscsillapító<br />

és köptető hatásúak. A friss levelek reuma ellen jók teaként fogyasztva.<br />

Régi népi szokás a csallánlevéllel és ággal való "verés" is amit szintén<br />

reuma ellen ajánlanak. A konyhában is használatos gyógynövény: leveleit<br />

főzelékként, zsenge hajtásait tavaszi levesekben és<br />

salátákban fogyasztják, sőt, néha sörhöz is használják fűszerként.<br />

Gyökere és levelei vizelethajtó és gyulladáscsökkentő hatásúak. Leveleit<br />

gyakran alkalmazzák epe- és májbántalmakra is. Az egész növényből<br />

kisajtolt nedv kitűnő tavaszi tisztítókúrákhoz, az egész<br />

kiválasztószervrendszert felpezsdíti.<br />

Igen elterjedt "gyomnövény" Közép- és Kelet-Európában. Kedveli a<br />

nitogénben gazdag talajokat, bár különösebben nem igényes. Leveleit<br />

szúrós szőrök borítják, évelő növény.


A szűzbariska<br />

A szűzbarsika, másnéven barátbors, vagy szűzfa.<br />

Már az ókori Görögországban is gyakran használt<br />

gyógynövény volt.<br />

A szűzbariska<br />

Latin neve Vitex Agnus castus. A gyógyászatban gyökerét, levelét és<br />

termését is alkalmazzák. A szűzbariskát már az ókori Görögországban is<br />

alkalmazták, a növényi kivonat fokozza a női nemi hormonok termelését, és<br />

gátolja a prolaktinnak a felszabadulását. Enyhíti a klimax idején jelentkező<br />

panaszokat, serkenti a tejelválasztást és nyugtatólag hat. Gyakorlatilag<br />

nem rendelkezik<br />

mellékhatásokkal,<br />

de csak hosszabb, legalább 3hónapos kúra után fejti<br />

ki hatását. Fűszerezésre nem használják, ellenben gyakran ültetik<br />

kertekben a ház közelébe, szúnyogriasztó hatással bír.<br />

Júliustól szeptemberig hozza lila, vagy fehér színű virágait. Kedveli a<br />

meleget és a fényt, a szárazságot is jól viseli. Legjobban meszes talajban<br />

növekszik, bár szinte minden talajon megél.


A galanga<br />

A kevésbé ismert gyógy- és fűszernövények közé<br />

tartozik a kellemesen csípős ízű galanga. Egyik<br />

közismertebb neve az alpínia.<br />

A galanga<br />

Számos válfaja ismert. Latin neveik: Galanga maioris, Galanga minoris és<br />

a Galanga cardamomum. Európa piacain a Galanga minoris a<br />

legelterjedtebb, de az összes galangafaj hatása és kinézete is közel<br />

azonos. Valószinűleg az arabok hozták be Európába. A növény gyógyító<br />

része a gyökere (radix Galanga). Gyulladásgátló hatású. Érdekessége,<br />

hogy a malakkai férfiak a tőkéjét rágják, hogy a hosszas éneklés után<br />

kitisztuljon a hangjuk. Mint izgatószert gyakran teszik likőrökbe, ecetekbe.<br />

Kínában őshonos, főleg Hiain szigetén elterjedt gyógynövény. Lándzsás<br />

levelei és ágasbogas virágai vannak. Tartalmaz galangaolajat, alpinint és<br />

kümp feridet. Illata hasonlít a gyömbérére, rokonai is egymásnak.


A hibiszkusz<br />

A legtöbben csak kedvelt szobanövényként<br />

ismerik azt a növény, kevesen tudják csak,<br />

hogy egyben gyógynövény is.<br />

A hibiszkusz<br />

Latin neve Hibiscus rosa-sinensis. Gyógyteákhoz a növény virágaszirmait<br />

használják. Belsőleg alkalmazva jó köptető és köhögéscsillapító hatású.<br />

Torokgyulladásra is gyakran alkalmazzák.<br />

Hazánkban általában dészás növényként tartják. Életerős, bokros növény,<br />

eredetileg Ázsia trópusi részeiről származik. Nem szereti sem a<br />

szárazságot, sem a pangó vizet. A világos, széltől védett helyeket kedveli<br />

legjobban.


Az indiai citromfű<br />

Kedvelt keleti fűszernövény, bár sokan<br />

összetévesztik az európai, (Melissa officinalis)<br />

citromfűvel.<br />

Az indiai citromfű<br />

Latin neve Cymbopogon citratus. A gyógyászatban levélrügyeit és szárát<br />

használják. Általában májpanaszok elleni teát készítenek belőle. Gyakorta<br />

alapanya kozmetikumoknak is, belőle készítik az citromfű illóolajat, ami<br />

nemcsak gazdag A vitaminban, de fertőzésgátló is, valamint tonikként,<br />

élénkítőként és fertőésgátlóképp zsíros bőrre is használják. Egyéb<br />

kozmetikumok alapanyaga és aromaterápiás olaj is.<br />

Erős citromillatú, évelő fűféle. Legkönnyebben a gyökérgumók<br />

elválasztásával szaporítható. Kedveli a gazdag termőtalajt és a<br />

helyeket. Nem viseli el a hideg, csípős szelet.<br />

napos


A vadgesztenye<br />

Ősszel az összes gyerek odavan a<br />

fényesbarna gesztenyékért. A<br />

gesztenye termései viszont fontos<br />

gyógynövényeink is!<br />

A vadgesztenye<br />

Latin neve Aesculus hippocastanum. A növény gyógyító része a virágai,<br />

levelei és a termései amik ősszel gyűjthetőek. Erősíti az érrendszert,<br />

gyógyítja a viszér gyulladást, a trombózist és a lábszárfekélyt. Csak<br />

külsőleg alkalmazható, melsőleg mérgező! Sok szaponint tartalmaz. A<br />

virágai belsõleg fõleg a gyomorra és a belekre hatnak, görcsoldóként és<br />

szélhajtóként. A vadgesztenye leveleibõl fõzött tea jótékonyan hat asz<br />

emésztõ szervek enyhe gyulladásaira, és a belsõ vérzésekre, összehúzó<br />

hatásánál fogva. Az egész növény összehúzó hatású. Terméséből általában<br />

tinktúrát készítenek.<br />

Magas fafajta széles, mélyen barázdált fatörzzsel. Európában ődhonos<br />

növény, hazánkban is igen gyakori.


Az Aloe abrotanum<br />

Hazánkban kevésbé elterjedt faj az<br />

aloe abrotanum, ráadásul sokan<br />

összetévesztik közeli rokonával az aloe<br />

verával.<br />

Az Aloe abrotanum<br />

Latinul is Aloe abrotanum (magyar neve nem ismert). Közeli rokona az aloe<br />

verának. A gyógyászatban a húsos leveleiből kipréselt gélt hasznosítják.<br />

Kiváló égési sérülésekre. Belsőleg ne alkalmazzuk, erős hashajtó! Néha<br />

bőrkiütésekre is kenik az aloegéljét.<br />

Kis termetű növény, általában csoportokban nő. Apró, húsos levelei<br />

vannak, a szélükön "csipkézettek". Nem kedveli a hideget és a tűző<br />

napfényt. Levelei tűző napon már néhány óra alatt is megégnek!<br />

Szárazságtűrő, nem igényel sok vizet. Magától is könnyen szaporodik.


A fekete üröm<br />

A kilenc szász gyógynövény egyikeként régi múltra<br />

tekint vissza a fekete üröm.<br />

A fekete üröm<br />

Latin neve Artemisia vulgaris. Nevének jelentése közönséges ürmöt jelent,<br />

ami igen találó elterjedtsége miatt is. Az egész növényt használják a<br />

gyógyászatban. Teáját gyomorhurut és emésztési problémákra isszak,<br />

néha reumát is kezelnek vele. Rovarirtó hatású, gyakran alapanyaga házi<br />

permetezőszereknek is. Gyakran adják sörhöz, a konyhában (zsíros)<br />

húsokat ízesítenek a fekete ürömmel. Vigyázat: sok embernél heves<br />

allergiás reakciót válthat ki!<br />

Lágyszárú, évelő növény. Kedveli a napot és a félárnyékot, Magról könnyen<br />

szaporítható. Európában és Észak-Amerikában őshonos, hazánkban is<br />

gyakori növény.


A komló<br />

Régi magyar gyógynövény, bár sokan a sör<br />

alapanyagaként ismerik csak.<br />

A komló<br />

Latinul Humulus lupulus. Leggyakrabban nőnemű takaróleveleit "a<br />

komlótobozt" és fiatal hajtásait hazsnálják. A takaróleveleit ősszel gyűjtik,<br />

amíg még zöldek, a hajtásait pedig tavasszal. A fiatal hajtások, csak addig<br />

hatásosak amíg nem barnultak be! A takaróleveleiből általában teát főznek<br />

álmatlanságra, szorongásra és idegfeszültség ellen. A komlóborogatás<br />

ficamok és duzzanatok lelohasztására is bevált háziszer. A komló zsenge<br />

hajtásai és levelei finom főzeléknövények is.<br />

Évelő kúszónövény. Agresszív, szőrös kacsokkal és csavarodó ágakkal.<br />

Gyakran futtatnak be vele korlátokat, falakat, igazán dekoraty, főleg ősszel<br />

nyár vége felé. Európában vadon is megterem, de sok helyen termesztik is.<br />

A gazdag, nedves termőföldet kedveli, magokról könnyen szaporítható.


A mályva<br />

Napjainkban óriási népszerűségnek<br />

örvend a mályva.<br />

A mályva<br />

Latin neve Malva silvestris. (Közeli rokona a papsajtmályva (Malva<br />

neglecta), melynek leveleit használják fel ugyanúgy, mint az erdei mályvát.)<br />

A gyógyászatben a növény leveleit, és virágát használják. Levelei<br />

fertőzéscsökkentőek, valamint a méhcsípést is hatásosan enyhítik. A<br />

belőlük készült borogatással fekélyt és aranyeret kezelnek. A virágokból<br />

leggyakrabban teát készítenek hörgkurutra és megfázásra, de igen<br />

hasznos a száj és a torok nyálkahártyájának gyulladásaira is. A<br />

konyhában is használják, leveleiből főzeléket készítenek. Vigyázat: nagy<br />

mennyiségben hashajtó!<br />

Durva, lágyszárú, kétnyári növény. Legjobban a sok napot és a száraz,<br />

sovány talajt kedveli. Gombásodásra hajlamos, főleg idősebb korában!<br />

Magról könnyen szaporítható, vessük ősszel vagy tavasszal.


Az orbáncfű<br />

Latin neve szellemet űzőt jelent, így régebben az ártó<br />

démonok és szellemek elűzésére használták. Manapság<br />

inkább teaként fogyasztják.<br />

Az orbáncfű<br />

Latinul Hypericum perforatum. A zsenge leveleit és árnyékban szárított<br />

virágait használják a gyógyászatban. Levelei enyhén nyugtató hatásúak,<br />

serkentik a gyomor- és epekiválasztást. Néha elégtelen vérkeringés és<br />

rendszertelen menstruáció ellen is alkalmazzák. Nyugtató hatású.<br />

Legjellemzőbb tulajdonsága a lassan gyógyuló sebek és égések<br />

antibakteriális hatása. Zsenge leveleit gyakran teszik salátákba is, míg<br />

virágaiból kelmefestéket készítenek.<br />

Szereti a meszes földet, Európában vadon is megterem. A szárazt talajt, és<br />

a félárnyékot, vagy napot kedveli leginkább.


Az erdei szamóca<br />

Nemcsak a finom és egészséges<br />

gyümölcsei, de a levelei is<br />

gyógyhatásúak a szamócának.<br />

Az erdei szamóca<br />

Latinul Fragaria vesca. Nemcsak a gyümölcsei, de a levelei is<br />

gyógyhatásúak. Az erdei szamóca enyhén hashajtó hatású. Gyümölcsei<br />

vasban gazdagok és idegerőasítő hatásúak. Leveleiből vérzéscsökkentő és<br />

vízhajtó tea készül. A konyhában hasznosítva salátákhoz adják.<br />

Lombhullató, lágyszárú évelő növény. Európában őshonos. Az erdei<br />

szamóca a rózsafélék családjába tartozik. Legjobban a nedves, árnyékos<br />

helyeket kedveli. Az agyagos talajt nehezen viseli. Fiatal indáival<br />

szaporítható.


A tengeri hagyma<br />

Napjainkban újra kezdik felfedezni az<br />

emberek ennek a növénynek a<br />

gyógyító erejét.<br />

A tengeri hagyma<br />

Latinul neve Urginea maritima. Felhasznált része a hagymája, és a<br />

leveleiből kipréselt nedv, amit bőrbetegségekre használnak külsőleg. A<br />

hagymája kardiotonikus és vizelethajtó hatású. Az öngyógyításban a<br />

hagymáját nem ajánlott használni, mivel túladagolás esetén mérgezések<br />

léphetnek fel.<br />

Hagymája a föld felett helyezkedik el, 5-15 cm átmérőjű. A tengeri hagyma<br />

a mediterránumban, azon belül is az Ibériai-félszigeten őshonos.


A tavaszi kankalin<br />

Régebben varázserejű<br />

gyógynövényként tartották számon,<br />

ami kinyitja az összes zárat és<br />

megtalálja a kincseket.<br />

A tavaszi kankalin<br />

Latin neve Primula veris, melynek<br />

jelentése: a tavasz hírnöke. A gyógyászatban felhasznált részei a gyökere<br />

és a virága. Kutatások igazolták a tavaszi kankalin hatékonyságát hurutos<br />

léguti betegségeknel, de nem kevésbé hatásos meghűlés ellen sem. Ilyenkor<br />

porrá őrölt gyökeréből készítenek teát, a tinktúrája nem igazán elterjedt.<br />

Néha a leveleit is alkalmazzák szédülés esetére. Viszont nem szabad<br />

túladagolni, mert russzullétet, hasmenést és hányingert okozhat, aki pedig<br />

allergiás rá annak pedig még a levél érintésétől is kiütések jelentkezhetnek<br />

a bőrén.<br />

Eredetileg KözépEurópában, valamint Elő- és Közép-Ázsiában honos évelő<br />

növény. Magyarországon vadon is megterem, legjobban a hűvös, árnyékos<br />

helyeket kedveli.


A fokhagyma<br />

A fokhagymával egyszerűen minden<br />

finomabb - talán mondjuk a<br />

csokoládé kivétel.<br />

A fokhagyma<br />

Latinul Allium sativum. A hagymája a növény gyógyhatású része, bár néha<br />

a leveleit is fogyasztják. A fokhagyma vérnyomáscsökentő hatású és erősíti<br />

a koszorúereket: ezért keringési betegségek lekütdésében is rendkívül<br />

hatásos. Antibakteriális hatásáról is ismert. Fertőzésgűtló, erősíti az<br />

immunrendszert. Enyhíti az influenzát, náthát, hörgkurutot, és torokfájást,<br />

csökkenti a koleszterinszintet és antibiotikus hatású. Ezenkívül a<br />

fokhagyma vitaminokat, nyomelemeket és ásványi anyagokat: főleg jódot<br />

és ként is tartalmaz. A konyhában is gyakran használják pizzákhoz,<br />

salátákhoz, pirítósra.<br />

A hagymafélékhez tartozó, évelő, bár termesztésben csak egynyáriként<br />

tartott növény. Eredetileg Közép-Ázsiából származik. Hagymája gerezdekre<br />

tagolódik. Magról nem érdemes szaporítani, csak gerezdekről.


Az oreganó, másnéven szurokfű<br />

Az olasz konyha eggyik legkedveltebb<br />

fűszernövénye, de gyógynövényként<br />

is régóta használják.<br />

Az oreganó<br />

Latin neve Origanum vulgare. A növénynek csak a leveles és virágos<br />

szárait használják gyógyításra. Nagyon sokoldalú gyógynövény.<br />

Emésztésfokozó, tonizáló, köptető, valamint a köhögést, az emésztési<br />

zavarokat, a torokfájást és agyomorbántalmakat elmulasztja. Fertőzésgátló<br />

leveleit fogfájás enyhítésére rágják, de fürdők, borogatások gyakori<br />

adalékai is. Az oregánót leggyakrabban a konyhában használják<br />

fűszerként, vagy teát készítenek belőle köhögés ellen. Kitűnően illik<br />

húsételekhez, pizzákhoz és tojásételekhez is.<br />

Bokros, évelő növény. Fás szára van, ami gyakran vöröses szinű. Levelei<br />

megdörzsölésekor erős, jellegzetes fűszeres illat érződik. Virágai késő<br />

nyáron nyílnak, az oregánó magról is jól szaporítható. Legjobban a könnyű,<br />

száraz földet kedveli és a ragyogó napsütést. Meleg éghajlaton íze<br />

csípősebb, fűszeresebb lesz. Cserépben is jól tartható.


A lestyán<br />

A méltán híres maggi-növény egyben<br />

régi gyógynövény is<br />

A lestyán<br />

Latinul Levisticum officinale. A gyógyászat főleg a növény gyökerét<br />

használja fel, leveleiből inkább csak gyomorkeserűk, teák készülnek. A<br />

lestyángyökér meggyógyítja a húgyúti betegségeket, valamint vesehomok-<br />

megelőző hatásáról is ismert. Viszont nem alkalmazható vesegyulladás,<br />

vagy csökkent veseműködés esetén. A gyökér legfontosabb hatóanyaga az<br />

illóolaja, melynek vizelethajtójtó és görcsoldó hatása van.<br />

Eredetileg Ázsiában és Európában honos évelő növény. Júliusban és<br />

augusztusban virágzik, a növény gyökerét pedig októberben ássák.<br />

Legjobban a nedves talajt kedveli.


A nagy útifű<br />

Nyirkos rétek megbújó növénye a nagy<br />

utifű<br />

A nagy utifű<br />

Latin neve Plantago major. A növény levelei, gyökerei és virágai<br />

gyógyhatásúak. Gyökereit télen ássák. Kötszer híján leveleit kötözik a<br />

kisebb sebekre, hűsítő, vérzés- és fájdalomcsillapító hatásúak. A belőle<br />

készült tea kitűnő nyálkaoldó és köptetőszer. Nagyon fiatal leveleit<br />

spenótszerűen megfőzve fogyasztják.<br />

Szívós gyökerű, évelő növény. Szinte minden földben megél, bár nagyon<br />

kedveli a nedvességet.


A gamandor<br />

Régi magyar elnevezése gamandor, de<br />

manapság inkább feketeszemű<br />

zsuzsannának hívják<br />

A gamandor<br />

Latinul Thunbergia alatha. A virágai ehetőek. Erősítik a szervezet<br />

működését valamint igen egészségesek. Kiválóan alkalmasak torták, italok,<br />

finomságok díszítésére, de levesbe, vagy egyéb ételbe is tehetjük őket<br />

ízesítésként. Bánjunk ele óvatosan, egy-két virág is elegendő,<br />

nagy mennyiségben káros lehet.<br />

Egynyári növény, élénkzöld levelekkel és szines (általában sárga, a<br />

szirmok elején pedig fekete) virágokkal. A termőföldre nézve igénytelen,<br />

szereti a sok napsütést.


A pongyola pitypang<br />

Gyermekláncfű, pitypang, csormóka...<br />

egyremegy.<br />

A pitypang<br />

Latinul Taraxacum officinale. Az egész növény, még a gyökere is gyógyító<br />

hatású. Főzete vétisztító, vizelethajtó hatású. Gyökerét gyakran megőrlik és<br />

kávépótlónak használják. A gyermekláncfű serkenti az emésztést, erősítő<br />

hatású, a keserű anyagai pedig serkentőleg hatnak a májra, valamint az<br />

epehólyag és hasnyálmirigy működésére.A pitypang minden idők<br />

legismertebb salátának gyűjtött növénye. Levelei nagyon egészségesek,<br />

tavaszi tisztítókurákkor is gyakran fogyasztják őket, kesernyés ízük<br />

ellenére. A fürdővízhez adott friss levelei tisztítják a bőrt.<br />

Téltűrő növény, mélyre hatoló gyökérzettel. Szárában tejszerű,<br />

ragacsos nedv van. Kedveli a jól trágyázott talajokat és a sok napsütést.<br />

Könnyen elszaporodik, sokszor túlságosan is és gyökerei miatt ehéz<br />

kiirtani.


A körömvirág<br />

Díszkertek gyakori, dekoratív<br />

növénye nemkevés gyógyerővel<br />

A körömvirág<br />

Latin elnevezése Calendula officinalis. A növény szára, levelei, virágai<br />

gyógyhatásúak. A körömvirágból készült tea elősegíti az emésztőszervi<br />

gyulladások gyógyulását, erősíti a nyirokkeringés működését és<br />

megszünteti a nyirokcsomók duzzanaát, görcsoldó. Méltán híresek a lőle<br />

készült kenőcsök, olajok és balzsamok: üszkösödés ellen, daganatok<br />

lelohasztására hasznosítják őket. Fontos sebgyógyító, fertőzés- és<br />

gyulladásgátló hatással bír a körömvirág és a belőle készült kenőcsök,<br />

balzsamok. Szirmaiból hajöblítőt készítenek, valamint sáfrány helyett<br />

használjk a rizs szinezésére, de sokszor díszítenek, főznek is vele.<br />

Edetileg évelő növény, bár általában egy- vagy kétnyárikénet termesztik.<br />

Levelei hosszúkásak, szőrösek, húsosak és oválisak. Virágainak színei az<br />

élénk narancsszíntől egészen a halvány narancssárga-sárgáig<br />

terjedhetnek. Kora nyártól nyár végéig virágozhat. Leginkább a nehezebb<br />

földet és a sok napsütést kedveli.


A borsfű<br />

Nevezik borsikafűnek és<br />

csombordnak is. A bab<br />

nélülözhetetlen kisérője és hasznos<br />

gyógynövény<br />

A borsfű<br />

Latin neve Satureja hortensis. Közeli<br />

rokona a Satureja montana a hegyi borsikafű. A növény levelei<br />

gyógyhatásúak, fűszerezéskor emésztéssekentő hatással bírnak. Főzetével<br />

gyomorelégtelenség, rossz emésztést és étvágytalanságot gyógyítanak,<br />

teája tonizáló hatású. Levelei és bimbói ruhák közé helyezve távol tartják a<br />

molyokat.<br />

Egynyári növény, erősen illatos levelekkel. Nyár derekán kezd legkorábban<br />

virágot bontani, könnyen, magától szaporodik. Szereti a száraz, napos<br />

helyeket, nem kedveli a hideget.


A koriander<br />

Ugyanúgy hozzátartozik a keleti<br />

konyhához, mint az európaihoz a<br />

petrezselyem<br />

A koriander<br />

Latinul Coriandrum sativum. Az egész növény gyógyhatású, még magjai is.<br />

Gyökereit virágzás után ássák, érett magjait megszárítják, vagy pörkölik,<br />

leveleit, és hajtásait frissen és szárítva is fogyasztják. Magjai jó<br />

étvágyfokozók, élénkítő hatásúak, és felfúvódás ellen is jó orvosságnak<br />

bizonyultak. Gyökeréből néha főzeléket készítenek, főleg ázsiai<br />

országokban. Levelei is étvágyfokozók, és felfúvódás ellen is hatnak. Sokor<br />

rágják őket kellemetlen szájszág elnyomására. Foghagyma után elrágva<br />

egy zsenge korianderlevél semlegesíti annak kellemetlen szagát.<br />

Egynyári, erős aromájú növény. Napos, száraz, meszes földben gyorsan nő.<br />

Általában magától szaporodik, sok magot terem. Nem kedvelaz erős szelet.


A fodormenta<br />

Az egyik legkedveltebb gyógy- és fűszernövény<br />

a fodormenta. Az ókortól kezdve a bölcsesség<br />

szimbólumának tartották<br />

A fodormenta<br />

Latinul Mentha spicata. Rokonai megeggyeznek a borsosmentáéval (Mentha<br />

piperita) amiről régebben már írtam. Zöldmentának is hívják a fodormentát,<br />

belőle keresztezték ki a borsmentát is. Aromája kellemes, nem túl erős, a<br />

legkevésbé csípős mentafajta. Leveleit (még virágzás előtt) használják a<br />

gyógyászatban. Frissítő, élénkítő hatású, teáját lázas meghülésekre és<br />

emésztési problémáskra isszák. Serkenti a vérkeringést, görcsoldó. A<br />

konyhaművészetben igen gyakran használják, likőrök, cukorkák, italok<br />

ízesítőjeként.<br />

Évelő növény, föld alatti kacsokkal. Kedveli a nedves, árnyékos helyeket. A<br />

tűző napot is elviseli, de nem kedveli. Tőosztással, magról, és<br />

dugványozással szaporítható. Könnyen szaporodik, gyorsan elnyomja a<br />

szomszédos növényeket, ezért érdemes külön cserépben nevelni. Levelei<br />

szárítással, vagy fagyasztással is tartósíthatók.


Kék ibolya<br />

Szerény, mint az ibolya - szól a híres<br />

mondás e kedves<br />

gyógynövényünkről<br />

Illatos kék ibolya<br />

Latin neve viola odorata. Gyógyító<br />

része a levelei és a virágai, de néha<br />

gyökereit is használják. Az ibolya enyhíti a köhögést, asztmát, szájüregi<br />

gyulladásokat és a hörgkurutot. A gyökeréből szirupot készítenek, mely<br />

enyhe hashajtó hatású. Nagy dózisokban ne használjunk ibolyát, mert a<br />

benne lévő szaponin rosszullétet, vagy akár hányást is okozhat. Virágait<br />

kandírozzák, süteményekhez fogyasztják. Leveleivel eggyütt a konyhában<br />

is használják.<br />

Évelő növény, mélyre nyúló gyökerekkel. Kiterjedt kolóniákat képez. Levelei<br />

enyhén szőrösek. Az ibolya levelei A provitaminban és C vitaminban<br />

gazdagok. Amerikában és Európában elterjedt növény, a félárnyékot,<br />

nyirkosságot kedveli. Legtöbbször erdők közelében nő.


A ruccola, másnéven a borsmustár<br />

Az<br />

olasz konyha nélkülözhetetlen<br />

összetevője a ruccola<br />

A ruccola<br />

Latin neve Eruca sativa. Egyetlen<br />

ismert rokona a vad borsmustár az<br />

Eruca silvatica. A ruccola íze<br />

erőteljes, szerintem először fogyasztva kissé a gumira emlékeztető.<br />

Legtöbbször salátákban használják, de fontos alkotóeleme sajtoknak,<br />

pizzáknak, és túrófajtáknal is. A ruccolának a leveleit használják<br />

gyógynövényként: vértisztító, tonizáló, étvágyjavító hatásúak.<br />

Kétéves, de fagyérzékeny aprócska növény. Gyorsan nő, a termőhellyel<br />

nincsenek különösebb igényei, bár a homokos, meszes, enyhén száraz<br />

talajt kedveli legjobban. Szereti a napos, meleg helyeket.


A babér<br />

Ősi illatos és fertőzésgátló gyógynövény. Hajdanán a<br />

dicsőség, hírnév, és a győzelem jelképe volt<br />

A babér<br />

Latinul Laurus nobilis. Leveleit használják a gyógyászatban. Kásásítva<br />

zúzódásokra, égésekre használják. Népszerű konyhai fűszer, étvágyfokozó.<br />

Bogyóiból olajat is sajtolnak amit likőrökhöz, és néha parfümökhöz is<br />

adnak, valamint az állatorvoslásban is használják. Babérlevelekből fonták<br />

a győztes római tábornokok koszorúját.<br />

Sűrű, örökzöld bokor, vagy díszfa. A hideget rosszul tűri. Általában formára<br />

metszik, de nyesés nélkül 12 méteresre is megnőhet. Eredetileg Kis-<br />

Ázsiában honos, bár nagy számban termesztik a Földözi-tenger vidékén is.


A borsosmenta<br />

Talán az egyik legelterjedtebb<br />

mentafajta a bosros, vagy másnéven<br />

borsmenta<br />

A borsosmenta<br />

Latinul Mentha piperita. Rokonai pl. a M. pulegium a csombormenta, a M.<br />

spicata, vagyis a fodormenta, az almamenta... és még számtalan mentafaj,<br />

keveredés és hibrid a mentafélék közül. A borsmenta a gyógyászat<br />

legértékesebb mentafaja magas mentoltartalma miatt. Álmatlanságra,<br />

gyomor- és emésztési panaszokra isszák teáját, forrázatát. Ilóolajával<br />

likőröket, édességeket, valamint gyógyászati termékeket édesítenek, de<br />

sokszor megtalálható különböző kozmetikumokban is illatosítóként.<br />

A borsmenta tulajdonképpen a fodor- és vizimenta kereszteződése, vadon<br />

nő bozótosokban, és gazdag nedves területeken. A félárnyékot és a tűző<br />

napot is kedveli, ha megfelelően nedves a talaj. Legkönnyebben<br />

gyökérdugványokkal és maggal szaporítható.


A levendula<br />

Milyen is lenne egy igazi gyógynövénykert<br />

levendula nélkül?!<br />

A levendula<br />

Latin neve Lavandula officinalis, de a gyógyászatban gyakran használatos<br />

még a L. angustifolia (a francia levendula). Ezenkívül számos<br />

levendulafajtát ismerünk még, közeli rokonuk a L. a. "Nana Alba", vagyis a<br />

fehér levendula; a L. stoechas; a L. vera; a nagy levendula a L. latifolia; a L.<br />

hybrida ami szívósabb a közönséges levendulánál. Összesen 21 fajt<br />

tartanak számon, de a keresztezések száma meghaladja a százat is. A<br />

növény gyógyhatása a leveleiben és varágos száraiban rejlik. A<br />

természetgyógyászatban, főleg az aromaterápiában nagy jelentőséget<br />

tulajdonítanak a levendula olajának nyugtató, lazító, és fertőtlenítő<br />

hatásának. Főzete és teája bevállt köhögés- és fejfájáscsillapító, de<br />

használják idegbetegségek kezelésére is. Bedörzsőként fertőzésgátló, és<br />

külső élénkítőszer.<br />

Évelő, aromás növény. Apró, lila virágai vonzzák a méheket. Gyakori<br />

metszést igényel, de nemszabad egészen az öreg, fás szárig visszanyesni.


A százszorszép<br />

Ezt a bájos kis virágot mindenki<br />

ismeri, bár kevesen használják, mint<br />

gyógyfüvet<br />

A százszorszép<br />

Latnul Bellis perennis. A bello latinul szépet jelent, a százszorszép<br />

elnevezés is innen származhat. Levelei és virágai gyógyhatásúak. A<br />

százszorszép külsőleg alkalmazva nyugtatja az irritált bőrfelületet és<br />

enyhíti a vérömlenyeket. Nyálkaoldó hatású, teáját hurut ellen is isszák,<br />

valamint elősegíti a méreg- és salakanyagok lebomlását, kiválasztását. A<br />

konyhában ritkán használják, esetleg salátákban, vagy megfőzött<br />

lkeveleiből finom levest készítenek. A friss százszorszép íze kissé csípős,<br />

ezért mértékkel kell vele bánni.<br />

Évelő, alacsony növény, amely telepekben nő. Kedveli a jó vízáteresztő<br />

talajt, napos és félárnyékos helyeken nő. Virágai fényre nyílnak, de amint<br />

elmegy a nap, összecsukódnak.


Fehér üröm, másnéven a tárkony<br />

Régóta a szakácsok kedvence ez az<br />

aromás fűszer- és gyógynövény.<br />

Fehér üröm, másnéven tárkony<br />

Latinul Artemisia dracunculus. Az ürömfélékhez tartozik, közeli rokona az<br />

Artemisia absintum (amit szintén neveznek fehér ürömnek), az A.<br />

abrotanum vagyis az istenfa, és az A. vulgaris a fekete üröm, és az A.<br />

dracuncoloides az orosz tárkony, ami egyfajta "változata", bár<br />

robosztusabb a francia tárkonynál. A latin megnevezése a dracunculus kis<br />

sárkányt jelent. Onnan kapta nevét, hogy régebben a kígyómarás<br />

ellenszereként tartották számon. Az egész növény gyógyhatású, főleg a föld<br />

feletti részei. Hasznos hurutos, és emésztési problémák kezelésére, növeli<br />

az étvágyat, teájával pedig az álmatlanságot gyógyítják. Népszerű konyhai<br />

ízesítőszer, de gyakran megtalálható parfümök, likőrök összetevőjeként is.<br />

Ezenkívül vizelethajtó, féregűző. Segíthet a menstruáció normális<br />

lefolyásában. A francia (és az orosz) tárkony az egyetlen ürömfajta, amely<br />

nem túl keserű a főzéshez.<br />

Évelő, fagytűrő növény. Eredetileg Közép-Ázsiából származik. A hidegebb<br />

teleket nem tűri jól. Vékony, idővel elfásuló szárain sorakoznak aromás<br />

levelei.


A citromfű<br />

Talán az egyik legismertebb<br />

gyógynövényünk a citromfű<br />

A citromfű<br />

Latinul Melissa officinalis. Levelei kissé nyugtatók, és frissítő hatásúak,<br />

stresszoldók. Rovarcsípésékre is enyhítőleg hat, ha bedörzsöljük a felületet<br />

friss citromfűlevéllel. Leggyakrabban teáját fogyasztják, de tinktúraként, és<br />

konyhai fűszernövényként is ismert. Aromás leveleit citromhéj helyett is<br />

használják süteményekben, italokba, mártásokban...stb. Régi, ismert<br />

gyógynövény, már az ókorban is alkalmazták.<br />

Közepes méretű, évelő növény. Mézelő növény, nevét is innen kapta, a<br />

görög melissa (magyarul méz) szóból. Vonzza a méheket, hasznos<br />

rovarokat. Levelein apró szőrök vannak. A félárnyékot kedveli, de megél<br />

tűző napon is.


Az izsóp<br />

Gyakran használják fűszerezésre, és<br />

napjainkban megint kezdik felfedezni<br />

a benne rejlő gyógyhatást<br />

Az izsóp<br />

Latinul Hyssopus officinalis. Leveleiben és virágzó részeiben rejlik<br />

gyógyhatása. Értékes köptetőszer, vízben főzött virágzó részeivel pedig<br />

torokfájást kezelnek, de gyógyítanak vele égéseket és csípéseket is.<br />

Lepárlott olaját likőrökhöz és parfümökhöz adják. A konyhában is gyakran<br />

használatos mártásokban, salátákban és levesek ízesítőjeként.<br />

Évelő, örökzöld bokor, hosszú, elágazó szárral. Sokszor nevelik<br />

törpebozótnak is. Virágai ősszel nyílnak. Száraz, köves, meszes<br />

vadon is előfordul. Legfeljebb 50 cm -re nő meg.<br />

területeken


A máriatövis<br />

Régi, hagyományos<br />

"kolostor"gyógynövény, és egyben<br />

arab ínyencség is a máriatövis<br />

A máriatövis<br />

Latinul Sylibum marianum. Levelei májregeneráló hatásúak. Akkut<br />

mérgezéseknél használják őket. Általában teát vagy főzetet készítenek<br />

belőlük. Salátaként is fogyasztják zsenge hajtásait, és első leveleit.<br />

1.5 méter magasra is megnő, lágyzsárú, kétéves növény. Nemszereti a sok<br />

és pangó vizet, könnyen berohadhat. Leveleinek széle éles, fogazott.


Az olajfa<br />

Az olajfa termése a közkedvelt olajbogyó,<br />

amiből a manapság szinte nélkülözhetetlen<br />

olivaolajat gyártják<br />

Az olajfa<br />

Latin neve Olea europea. A mediterrán vidékekről származik, ahol<br />

manapság is nagy számban fordul elő. Gyógyhatású része a levelei és<br />

termése. Az olajbogyókból hidegen kisajtolt olaj, vagyis a szűz és extraszűz<br />

olivaolaj a legértékesebb, a leggazdagabb vitaminokban és más hasznos<br />

olajokban. Viszont ezt az olajat nem szabad hevíteni, mert elveszti jótékony<br />

gyógyhatását. Főzéshez a melegen sajtolt olivaolajat használják. Az<br />

olivaolaj csökkenti az ún. rossz koleszterin szintet és egyszerre emeli az ún.<br />

jó koleszterin szintet. Táplálja a bőrt, és egészében egészségesen hat az<br />

emberi szervezetre.<br />

Közepesen magas fa, de nagyon lassan fejlődik, növekszik. Ágaiból és<br />

leveleiből font koszorúkkal díszítették a győztes római tábornokok fejét.


A macskagyökér<br />

A macskagyökérből készül az ismert<br />

gyógyszer: a valeriána<br />

A macskagyökér<br />

Latinul Valeriana officinalis. A növény gyógyhatású része a gyökere és<br />

gyöktörzse, amelyet ősszel ásnak. Nyugtató, lazító, stresszoldó hatású.<br />

Általában teát főznek, tinktúrát, vagy forrázatot, főzetet készítenek belőle.<br />

Sok gyógyszerkészítményben is használják (pl. a valeriána), bár<br />

gyógynövényként kevesen ismerik. Enyhén altató, gyakran elalvás előtt is<br />

isszák a teáját.<br />

Évelő, lágyszárú gyógynövény, kb. 1 méter magasra is megnő. Hajlamos a<br />

gombás fertőzésekre, nem szereti a túl nedves talajt. Levelei tagoltak,<br />

hosszú száron, szimmetrikusan helyezkednek el. Leveleinek illata fokozza<br />

a macskák nemi vágyát, innen is kapta a macskagyökér elnevezést.<br />

Gyökerei, főleg szárítva, büdös lábszagot árasztanak.


A kövirózsa<br />

Sziklakertek gyakori növénye, régi,<br />

elfeledett gyógynövényként.<br />

A kövirózsa<br />

Latin neve Sempervivum tectorum. Rokona a pókhálós kövirózsa, vörös<br />

kövirózsa... stb. de gyógyászati célból a közönséges kövirózsa a<br />

leghatásosabb. Fülfűnek is nevezik, mert a leveleiből fülbe csepegtetett<br />

nedv elmulasztja a fülfájást, fülzúgást. Csípésekre, sebekre is hatásos,<br />

bőrápoló hatása is van. Tyúkszemre csepegtetve elmulasztja azt.


A rozmaring<br />

Népszerű konyhai ízesítő hús- és<br />

sültételekhez, de egyben nagyhatású<br />

gyógynövény is.<br />

A rozmaring<br />

Latinul Rosmarinus officinalis. Levelei a növény gyógyhatású része.<br />

Leggyakrabban teának isszák őket, májbetegségek és migrén ellen,<br />

valamint kiváló antidepresszáns hatásáról is ismert. Kenőcs is készül<br />

belőle, amit idegzsábára, ekcémára, reumára és kissebb sérülésekre is<br />

használnak. Vérkeringés-serkentő hatása is közismert. Vigyázat: túlzott<br />

mértékben rendszeres fogyasztása mérgező! Népszerű konyhai ízesítőszer<br />

húsokhoz, a mediterrán konyha egyik alapanyaga.<br />

Tömör, fás, évelő, örökzöld növény. Rendszeres metszést igényel, különben<br />

szárai könnyen elfásulnak. Bokor, vagy kissebb fa formájában fordul elő.


A zsálya<br />

Az ókori Rómában a hosszú élet zálogának<br />

tartották a zsályát.<br />

A zsálya<br />

Latinul Salvia officinalis. Rokona a muskotályzsálya a Salvia sclarea, a S.<br />

purpurascens, és a S. Lekárska. Gyógyhatású része a levelei és a szára.<br />

Leveleiből készül a zsályatea, amit legtöbbször izzadás ellen isznak, bár a<br />

zsálya nagyon sok oldalú gyógynövény. A torokfájást is elmulasztja.<br />

Fertősésgátló, daganatellenes hatású.<br />

Hosszúkás, szőrökkel borított levelei vannak, szára pedig elfásul egy idő<br />

után, bár ez rendszeres metszéssel megelőzhető. Jól szaporítható magról és<br />

dugványozással is.


Snidling, ala a metélőhagyma<br />

Enyhe hagymaízű, a maggi fűszerkeverékek "titkos"<br />

összetevője.<br />

Metélőhagyma<br />

Latinul Allium shoenoprasum. A fokhagymával (Allium sativum) keresztezve<br />

kínai metélőhagymát, Allium tuberosumot kapunk.<br />

Sötétzöld levelei vannak, gyökérzete pedig nem hatol mélyre, kis helyen is<br />

elfér. Antibakteriális és emésztesserkentő hatású. Aromája a közönséges<br />

hagymáéra hasonlít, de annál jóval enyhébb. Gombaölő hatással is bír.<br />

Magról is könnyen termeszthető, illetve tőosztással szaporítható.


A bazsalikom<br />

A bazsalikom épp úgy hozzátartozik a<br />

paradicsomhoz, mint a só a leveshez.<br />

Bazsalikom<br />

Latinul Ocinum basalicum a közönséges bazsalikom. Mint gyógynövény,<br />

meghűlésre, gyomor- és bélpanaszokra, kedélyzavarok ellen isszák a teáját<br />

(forrázatát). Világszerte mintegy 160 bazsalikomfajtát ismernek: a<br />

legismertebb változatai a bordólevelű bazsalikom; a görög vagy más néven<br />

törpe bazsalikom (Ocinum minimum) melynek íze kesernyés-gyantás, törpe<br />

méretű és aromája erőteljesebb; a thai bazsalikom, ami érthetően thai<br />

ételekhez illik; és a tulsi: a gyógynövények királynője, amely indiában<br />

szent növény (Ocinum santum vagy O. tenoifolium) . Használják még<br />

fálydalomcsillapításra, a növény maga pedig rovarirtó hatású.<br />

Átlagosan 45cm a közönséges bazsalikom, nedves, de jó vízáteresztő talajt,<br />

és napos, védett helyet igényel. Júniustól szeptemberig virágzik, de leveleit<br />

lehetőleg a gyógynövény virágzása előtt szedjük.


A kakukkfű<br />

Az egyik legkedveltebb és legelterjedtebb gyógy és<br />

fűszernövény a kakukkfű.<br />

A kakukkfű<br />

Latin neve Thymus vulgaris. Alacsony örökzöld félcserje, a ragyogó<br />

napsütést kedveli. Antibakteriális hatása van, erősíti az immunrendszert,<br />

gombaölő, fertőzésgátló és gilisztahajtó. Leveleiből tonizáló, élénkítő tea<br />

készül. Illóolajáról, a timolról kapta latin nevét. A Földközitenger<br />

partvidékéről származik. Rokona a T. x citrodous, mutatós levelekkel<br />

és erős citromillattal. Magról is jól szaporítható.


Az aloe vera<br />

A monda szerint az édenkert egyetlen megmaradt<br />

növénye. Kiváló sebgyógyító.<br />

Az Aloe Vera<br />

Latin neve is Aloe vera. Kissebb rokona, az abrotanum, és a barbadensis.<br />

Évelő növény, szárazságtűrő (sőt kedvelő). Gyógyereje a húsos leveleiből<br />

kinyerhető gélben rejlik. Erős hashajtó hatású, ezért belsőleg ne<br />

alkalmazzuk! Külsőleg viszont égett vagy vágott sebre kenve sebgyógyító, a<br />

bőrre hidratáló hatása van. Eredetileg a trópusi Afrikából származik. A telet<br />

nálunk nem bírja, de ideális szobanövény, 10-35C fok között érzi jól<br />

magát.


Füveskert<br />

Ki ne ismerné (vagy legalábbis hallott már) a<br />

kakukkfűről, kamilláról és a citromfűről? De vajon<br />

mindenki ismeri -e a máriatövist, tengerihagymát, és az<br />

izsópot?<br />

Sajnos manapság már nincsenek javasasszonyok, gyógyfüvesek és<br />

vajákosok akikhez az ember fordulhatna, ha a gyógynövények segítségét<br />

szeretné igénybe venni. Manapság maximum természetgyógyászt talál az<br />

ember. Igaz, azt mondják most élik reneszánszukat a gyógynövények. És<br />

tényleg: könyvek tömkelege, újságcikkek, amikben benne is van a<br />

kakukkfű, a kamilla, a citromfű.. .. és .. és itt megakad az ember, mert a<br />

többi gyógynövényt érdekes módon már nem emlegetik annyira, mint<br />

néhány kiemelt társukat. Így pedig elég nehéz dolog saját "füvészkertet",<br />

vagy legalábbis "házipatikát" kialakítani. Remélem sok embernek<br />

hasznára lesznek majd a következő gyógynövényleírások, és hozzájárulok<br />

majd a gyógynövények szélesebb körű megismeréséhez és elterjesztéséhez.

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!