Zbornik Mednarodnega literarnega srečanja Vilenica 2004 - Ljudmila
Share Embed Flag
Download ePaper

Zbornik Mednarodnega literarnega srečanja Vilenica 2004 - Ljudmila

Zbornik Mednarodnega literarnega srečanja Vilenica 2004 - Ljudmila Zbornik Mednarodnega literarnega srečanja Vilenica 2004 - Ljudmila

ljudmila.org
from ljudmila.org More from this publisher
06.07.2014 Views

Szilárd Podmaniczky Obrnil sem se proti starcu, ki je komaj slišno sopel, v sobi je postalo še bolj svetlo. Prebrskal sem žepe, če mi je morebiti ostalo kaj denarja. Našel sem samo nekaj zmečkanih papirnatih robcev. Preiskal sem predale, omaro za obleke in kuhinjsko omaro. V njih nisem našel niti denarja niti svoje torbe, samo nekaj posod in ponošeno haljo. No ja, dovolj, sem si mislil in zaprl vrata sobe in vhodna vrata za sabo in krenil po blatni cesti. Nekaj koles, pešcev, ki so mi nemo pokimali in jaz njim nazaj, potem ko so me premerili s pogledom od nog do glave. Zunaj je bilo še hladneje, tako da me je veter dodobra prepihal. Izza vogala se je zaslišal hrum avtobusa, zato sem pospešil korake. Na avtobusni tablici sta bili zapisani imeni krajev, za kateri nisem še nikoli slišal. Nisem vstopil, saj nisem imel denarja, s šoferjem sva se gledala nekaj trenutkov, nakar je zaprl vrata. Ne bi mu mogel razložiti, pa četudi bi mi uspelo, brez denarja me zagotovo ne bi spustil na avtobus. Odpeljal je. Dolgo sem gledal za njegovim tresočim se zadkom. Potem sem jo ubral za njim. Premišljal sem, da bi pri kom pozvonil in prosil za denar, ki bi jim ga potem poslal. Odločil sem se. Razgledal sem se naokoli, na cesti ni bilo nikogar, in pritisnil na zvonec na zidu največje hiše. Do ograje je pritekel pes, me povohal, pa nič zalajal. Nihče ni prišel iz hiše. Spet sem pozvonil. Pes se je nasršil, počakal sem še trenutek, pa nič. Avtobusni dim je še vedno krožil po vlažnem zraku. Šel sem po njegovi sledi. Začutil sem lakoto in žejo in zeblo me je. Cesta se je začela blago vzpenjati, na drugi strani hribčka pa zavila na tržnico. Že od daleč sem zaznal vonj po pečenem mesu. Na tržnici so prodajali rabljene obleke in živež, skladovnice sadja in zelenjave, v lopah pa sveže pečeno meso. Še enkrat sem preiskal žepe in pomislil na to, da bi moral nositi vsaj uro, zdaj bi mi dali zanjo tisočaka. Pri nekem prodajalcu starih oblek mi je prišlo na misel, da bi prodal džeki, a kaj ko sem ga pravkar zapel do brade, da ne bi zmrznil. Postopal sem okoli, potem pa me je prešinilo, da se moram podvizati k dejanju, če hočem krasti, in to preden vzbudim pozornost. Napol sem odpel plašč in se kot nekdo, ki ga vodi opravek, pomaknil k branjevcem pri stojnicah. Na eni od njih so se grmadili šopi rep in jabolka, prodajalec je nekaj razlagal sosedu, pred katerim je stala manjša vrsta za jajca. Dvignil sem nekaj umazanih gomoljev repe in jabolk, jih spravil pod džeki, džeki zapel in obšel vrsto. Ledeno mrzli gomolji repe in jabolka so mi pritiskali na trebuh, prstov zaradi mraza sploh nisem več čutil. Če grem iz vasi, bom zmrznil, tu moram ostati, vsak košček mojega telesa si je želel biti v pokritem prostoru. Nisem dolgo premišljal, potem pa se obrnil proti starčevi hiši. Čudno, kako domače se gibljem po tem tujem kraju; odprl sem vrata v hišo. V kuhinji sem odložil, kar sem prinesel pod džekijem, pogledal k starcu, ki je ležal tako kot prej. Ko sem se mu približal, mi je v nosnice udaril oster vonj. Posral se je in poscal. Nekaj časa sem mencal; tega ni mogoče prenašati, minila me je tudi želja po hrani. Ponovno sem vse premislil, moja glava je bila že bistra. Na dvorišču sem nasekal drva, zakuril štedilnik v kuhinji in postavil nanj lonec vode. Čez nekaj minut se je v kuhinji že segrel zrak in odprl 322

Szilárd Podmaniczky konyhaszekrényt. Se pénzt, se a táskámat nem találtam, csak pár edényt és egy megkopott öltönyt. Na jó, elég gondoltam, becsuktam magam után az ajtót, a kaput is, és elindultam a sáros utcán. Pár kerékpár, gyalogosok, némán bólintottunk egymásnak, miután végigmértek. Az utcán még hidegebb volt, a szél átfújta a ruháimat. Busz hangját hallottam a sarkon túlról, megszaporáztam a lépteimet. A busz tábláján két falu neve állt, soha nem hallottam róluk. Nem szálltam fel, pénzem sem volt, bár pár másodpercig néztük egymást a sofőrrel, aztán becsukta az ajtót. Nem tudtam volna elmagyarázni, vagy ha sikerül is, pénz nélkül biztosan nem enged föl. Elment. Hosszan néztem a busz billegő farát. Aztán elindultam utána. Azt fontolgattam, becsöngetek valahová és pénzt kérek, majd megküldöm. Rászántam magam. Szétnéztem, az utcán nem járt senki, egy nagyobb ház falán megnyomtam a csengőt. A kutya a kerítésig szaladt, némán szimatolt, nem ugatott. Nem jött ki senki. Újra csöngettem. A kutya megmordult, vártam még egy percet, de semmi. A busz füstje még a nyirkos levegőben keringett. Mentem utána. Éhség és szomjúság fogott el, és fáztam. Az út enyhén emelkedett, az emelkedő után a piacra kanyarodott. Már messziről éreztem a pecsenyék szagát. A piacon használt ruhákat és élelmiszert árultak, rengeteg gyümölcsöt, zöldséget és a bódékban frissensülteket. Még egyszer átkutattam a zsebeimet, aztán arra gondoltam, legalább órát hordhatnék, most adnának érte egy ezrest. Az egyik használt ruhásnál átfutott a fejemen, hogy a dzsekimet eladom, de épp előtte gomboltam állig, hogy meg ne fagyjak. Csak lődörögtem, de észbe kaptam, hogy ha lopni akarok, akkor azt gyorsan kell, amíg föl nem tűnök. Félig kigomboltam a dzsekimet, és megindultam a kofasoron, mint akinek dolga van. Az egyik asztalkán halomban álltak a répák meg az almák, az árus a szomszédnak magyarázott, aki előtt kisebb sor állt tojásért. Kiemeltem pár koszos répát meg almát, bedobtam a dzsekim alá, visszagomboltam, megkerültem a sort. A jéghideg répák és almák nyomták a hasamat, az ujjaimat már nem éreztem a hidegtől. Ha kimegyek a faluból, megfagyok, itt kell maradnom, és minden porcikám azt kívánta, hogy fedett helyen legyek. Nem gondolkoztam sokáig, visszaindultam az öreg házához. Furcsa volt, milyen otthonosan mozgok ezen az idegen helyen; benyitottam a házba. A dzsekimből kipakoltam a konyhában, benéztem az öregre, ugyanúgy feküdt, de ahogy közelebb léptem, csípte az orromat a szag. Beszart és bevizelt. Toporogtam egy darabig; ezt nem lehet kibírni, az étvágyam is elment. Újra végiggondoltam az egészet, a fejem már tisztult. Az udvaron fát aprítottam, begyújtottam a konyhai sparheltben, vizet raktam föl. Pár percen belül langyos levegő keringett a konyhában, összenyitottam a szobával. A forró vízben megmosakodtam, nagyságrendekkel jobban lettem. Az öreget átforgattam az ágyamra, kimostam a seggét, kirángattam a szaros lepedőt az ágyból, belenyomkodtam a forró, szappanos vízbe, az öreg alá beraktam az én lepedőmet, és kiszellőztettem. 323

Szilárd Podmaniczky<br />

konyhaszekrényt. Se pénzt, se a táskámat nem találtam, csak pár edényt és<br />

egy megkopott öltönyt.<br />

Na jó, elég gondoltam, becsuktam magam után az ajtót, a kaput is, és<br />

elindultam a sáros utcán. Pár kerékpár, gyalogosok, némán bólintottunk<br />

egymásnak, miután végigmértek. Az utcán még hidegebb volt, a szél átfújta<br />

a ruháimat. Busz hangját hallottam a sarkon túlról, megszaporáztam a<br />

lépteimet.<br />

A busz tábláján két falu neve állt, soha nem hallottam róluk. Nem<br />

szálltam fel, pénzem sem volt, bár pár másodpercig néztük egymást a<br />

sofőrrel, aztán becsukta az ajtót. Nem tudtam volna elmagyarázni, vagy ha<br />

sikerül is, pénz nélkül biztosan nem enged föl. Elment. Hosszan néztem a<br />

busz billegő farát. Aztán elindultam utána.<br />

Azt fontolgattam, becsöngetek valahová és pénzt kérek, majd<br />

megküldöm. Rászántam magam. Szétnéztem, az utcán nem járt senki, egy<br />

nagyobb ház falán megnyomtam a csengőt. A kutya a kerítésig szaladt,<br />

némán szimatolt, nem ugatott. Nem jött ki senki. Újra csöngettem. A kutya<br />

megmordult, vártam még egy percet, de semmi.<br />

A busz füstje még a nyirkos levegőben keringett. Mentem utána. Éhség<br />

és szomjúság fogott el, és fáztam. Az út enyhén emelkedett, az emelkedő<br />

után a piacra kanyarodott. Már messziről éreztem a pecsenyék szagát. A<br />

piacon használt ruhákat és élelmiszert árultak, rengeteg gyümölcsöt,<br />

zöldséget és a bódékban frissensülteket. Még egyszer átkutattam a<br />

zsebeimet, aztán arra gondoltam, legalább órát hordhatnék, most adnának<br />

érte egy ezrest. Az egyik használt ruhásnál átfutott a fejemen, hogy a<br />

dzsekimet eladom, de épp előtte gomboltam állig, hogy meg ne fagyjak.<br />

Csak lődörögtem, de észbe kaptam, hogy ha lopni akarok, akkor azt gyorsan<br />

kell, amíg föl nem tűnök.<br />

Félig kigomboltam a dzsekimet, és megindultam a kofasoron, mint<br />

akinek dolga van. Az egyik asztalkán halomban álltak a répák meg az almák,<br />

az árus a szomszédnak magyarázott, aki előtt kisebb sor állt tojásért.<br />

Kiemeltem pár koszos répát meg almát, bedobtam a dzsekim alá,<br />

visszagomboltam, megkerültem a sort.<br />

A jéghideg répák és almák nyomták a hasamat, az ujjaimat már nem<br />

éreztem a hidegtől. Ha kimegyek a faluból, megfagyok, itt kell maradnom,<br />

és minden porcikám azt kívánta, hogy fedett helyen legyek. Nem<br />

gondolkoztam sokáig, visszaindultam az öreg házához.<br />

Furcsa volt, milyen otthonosan mozgok ezen az idegen helyen;<br />

benyitottam a házba. A dzsekimből kipakoltam a konyhában, benéztem az<br />

öregre, ugyanúgy feküdt, de ahogy közelebb léptem, csípte az orromat a<br />

szag. Beszart és bevizelt. Toporogtam egy darabig; ezt nem lehet kibírni,<br />

az étvágyam is elment. Újra végiggondoltam az egészet, a fejem már tisztult.<br />

Az udvaron fát aprítottam, begyújtottam a konyhai sparheltben, vizet<br />

raktam föl. Pár percen belül langyos levegő keringett a konyhában,<br />

összenyitottam a szobával. A forró vízben megmosakodtam, nagyságrendekkel<br />

jobban lettem. Az öreget átforgattam az ágyamra, kimostam a seggét,<br />

kirángattam a szaros lepedőt az ágyból, belenyomkodtam a forró,<br />

szappanos vízbe, az öreg alá beraktam az én lepedőmet, és kiszellőztettem.<br />

323

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!