Corola de lumini, Nr. 18 (1/2018)

Revistă școlară realizată de elevii Școlii Gimnaziale „Tudor Vladimirescu” din Tg.-Mureș, România. Revistă școlară realizată de elevii Școlii Gimnaziale „Tudor Vladimirescu” din Tg.-Mureș, România.

GabrielaSandru
from GabrielaSandru More from this publisher
10.02.2018 Views

Corola de lumini Revistă şcolară Mátyás és a királylány Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregember. Volt neki egy fia, Mátyás. Egyszer a király kihirdette, hogy aki megtalálja a világon a lányát, annak odaadja őt feleségül. Mátyás mondta az apjának, hogy ő ugyan meg fogja találni a királylányt, és azzal el is indult szerencsét próbálni. Ment, mendegélt, egyszer csak egy üveggolyó gurult elébe. Mátyás elkezdte követni a guruló üveggolyót, amíg az be nem gurult egy rókalyukba. A lyukból kiszólt egy hang: – Mátyás, mi járatban erre? – Megyek megkeresni a király lányát a világon. Te ki vagy? – Én vagyok a gonosz manó, és nem adom vissza neked ezt az üveggolyót, mert tudom, hogy mit tud! – Hát, ugyan mit tud az a golyó? – Ha nekidobod valakinek, az azonnal kővé válik. – Hm, ez is jó, de nekem az erdőben van egy szekerem, amire ha ráülsz, odavisz, ahová akarod. Erre aztán a manó cserét ajánlott, Mátyás adta a szekeret, a gonosz manó az üveggolyót. Mátyás viszont átverte a gonosz manót, mert neki nem is volt ilyen szekere. Ahogy ment, mendegélt tovább, egy haragos óriás termett elébe, akinek fején egy kalap volt. Az óriás rá akart lépni Mátyásra, de ő azonnal megdobta a csodálatos üveggolyóval. Az óriás egyből kővé vált, de a kalapja leesett a fejéről. Akkor Mátyás rájött, hogy az egy varázskalap, amit ha jószívűen visel, nem eshet bántódása. Fel is tette és továbbment. Ment, mendegélt hegyen-völgyön túl, hirtelen szemben találta magát egy vasorrú bábával, aki azt mondta: – Mátyás, én megütlek háromszor a seprűmmel, és ha fáj, akkor elviszlek magammal. Ha nem, akkor te is megüthetsz. – Jó. – mondta Mátyás. A vasorrú bába nevetve kezdte el ütni seprűjével, de Mátyásnak nem fájt, hiszen rajta volt a varázskalap. –Na, akkor – szólt Mátyás, miután a boszorka háromszor megütötte – én jövök. A vasorrú bába gyorsan elszaladt, és Mátyás nagyot kacagott. Ment tovább Mátyás, de közben jött egy nagy vihar. Bement egy kunyhóba. Ott talált az asztalon egy gyűrűt, amit ha villám alá tart, odaviszi, ahová szeretné. A gyűrű szikrázott, de Mátyás nem félt, hanem felhúzta az ujjára. Mivel kint dúlt a vihar, ő kiment és keresett egy villámot. lámot. Hirtelen a villám úgy rácsapott a gyűrűre, hogy Mátyás odatermett a királylány mellé. Ekkor a királylány azt mondta: – Te az enyém, én a tied, ásó, kapa s a nagyharang válasszon el minket! Így esett, hogy Mátyás megtalálta a boldogságát. Székely-Király Bernadett, V C 49

Corola de lumini Revistă şcolară Triumful A câștigat omul o ambiție mare Și a ajuns la o răscruce: De o parte este ceață, Iar de alta o coroană. Omul vede cum s-apropie A triumfului lauri. Dar mai vede el prin ceață Noi victorii, noi înălțimi. El impinge înapoi Acei lauri auriți, Și intr ă în ceața de ispite. Munții mari, de necuprins Se prefac în mari deșerturi Și pe-acolo se mai vede Câte un Caesar sau un August Arși de-un mare foc ceresc. Omul merge și tot merge El tot caută și tot alege Ceva mai sus de un triumf, Cu mult mai jos decât fericirea. Și, iată, apare pe un munte Acel lucru mult dorit Omul fuge însetat De-al orgoliului soare lovit. Spre acel obiect dorit Brusc deșertul se transformă Într-o mare învolburată. Apare și o corabie, iată! El se urcă pe corabie Și a sa mână întinde Spre obiectul nemuririi Dar un vânt puternic bate Și corabia nu răzbate. Grăjdieru Dorin, , clasa a VII-a B The path that never ends Raindrops falling from the sky, And the forest seems to cry, They crash to the earth like comets, Dancing with her last few moments. A little girl is shedding tears Engulfed in the forest’s fears. Her steady pace becomes much slower, And her hope is getting lower. She falls to her knees and calls his name He’s the one that they should blame For her journey far away Where the sun can’t reach it’s pray. As she coldly sits alone and cries Watching the waltz of the fireflies, A gray Tabby meows so softly And she pets him lovingly. This was the meeting of two old friends. Who now walk the path that never ends. Șandru Kara Medeea, VIII A 50

<strong>Corola</strong> <strong>de</strong> <strong>lumini</strong><br />

Revistă şcolară<br />

Mátyás és a királylány<br />

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öregember. Volt neki egy fia,<br />

Mátyás. Egyszer a király kihir<strong>de</strong>tte, hogy aki megtalálja a világon a lányát, annak<br />

odaadja őt feleségül.<br />

Mátyás mondta az apjának, hogy ő ugyan meg fogja<br />

találni a királylányt, és azzal el is indult szerencsét próbálni. Ment, men<strong>de</strong>gélt,<br />

egyszer csak egy üveggolyó gurult elébe. Mátyás elkezdte követni a guruló<br />

üveggolyót, amíg az be nem gurult egy rókalyukba. A<br />

lyukból kiszólt egy hang:<br />

– Mátyás, mi járatban erre?<br />

– Megyek megkeresni a király lányát a világon.<br />

Te ki vagy?<br />

– Én vagyok a gonosz manó, és nem adom vissza<br />

neked ezt az üveggolyót, mert tudom, hogy mit tud!<br />

– Hát, ugyan mit tud az a golyó?<br />

– Ha nekidobod valakinek, az azonnal kővé válik.<br />

– Hm, ez is jó, <strong>de</strong> nekem az erdőben van egy<br />

szekerem, amire ha ráülsz, odavisz, ahová akarod.<br />

Erre aztán a manó cserét ajánlott, Mátyás adta a<br />

szekeret, a gonosz manó az üveggolyót. Mátyás viszont átverte a gonosz manót,<br />

mert neki nem is volt ilyen szekere. Ahogy ment, men<strong>de</strong>gélt tovább, egy haragos<br />

óriás termett elébe, akinek fején egy kalap volt. Az óriás rá akart lépni Mátyásra,<br />

<strong>de</strong> ő azonnal megdobta a csodálatos üveggolyóval. Az óriás egyből kővé vált, <strong>de</strong> a<br />

kalapja leesett a fejéről. Akkor Mátyás rájött, hogy az egy varázskalap, amit ha<br />

jószívűen visel, nem eshet bántódása. Fel is tette és továbbment.<br />

Ment, men<strong>de</strong>gélt hegyen-völgyön túl, hirtelen szemben találta magát egy<br />

vasorrú bábával, aki azt mondta:<br />

– Mátyás, én megütlek háromszor a seprűmmel, és ha fáj, akkor elviszlek<br />

magammal. Ha nem, akkor te is megüthetsz.<br />

– Jó. – mondta Mátyás.<br />

A vasorrú bába nevetve kezdte el ütni seprűjével, <strong>de</strong> Mátyásnak nem fájt, hiszen<br />

rajta volt a varázskalap.<br />

–Na, akkor – szólt Mátyás, miután a boszorka háromszor megütötte – én<br />

jövök.<br />

A vasorrú bába gyorsan elszaladt, és Mátyás nagyot kacagott. Ment tovább<br />

Mátyás, <strong>de</strong> közben jött egy nagy vihar. Bement egy kunyhóba. Ott talált az<br />

asztalon egy gyűrűt, amit ha villám alá tart, odaviszi, ahová szeretné. A gyűrű<br />

szikrázott, <strong>de</strong> Mátyás nem félt, hanem felhúzta az ujjára. Mivel kint dúlt a vihar, ő<br />

kiment és keresett egy villámot. lámot. Hirtelen a villám úgy rácsapott a gyűrűre, hogy<br />

Mátyás odatermett a királylány mellé. Ekkor a királylány azt mondta:<br />

– Te az enyém, én a tied, ásó, kapa s a nagyharang válasszon el minket!<br />

Így esett, hogy Mátyás megtalálta a boldogságát.<br />

Székely-Király Berna<strong>de</strong>tt, V C<br />

49

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!