akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

dc_145_10
az akadémiai pályázatot Bartal Antal Glossarium mediae et infimae Latinitatis regni
Hungariae-ja nyerte el, mely 1901-ben Budapest mellett Lipcsében, a nagynevű Teubner
Kiadó műhelyében is napvilágot látott 4 . Bár Bartal glosszáriuma saját korában sem volt
korszerű, mégis jó hazai és nemzetközi visszhangot kapott, s azóta történésznemzedékek sora
használta legfontosabb, gyakran szinte egyedüli lexikai segédeszközeként, ennek folytán mára
szinte fogalommá vált Bartal neve és munkája. A szójegyzék használati értékét nem csak az
jelzi, hogy az összes jelentős középlatin filológiai és történeti segédtudományi kézikönyv
máig hivatkozik rá szinte kivétel nélkül 5 , de az is, hogy a Hildesheim és New York székhelyű
Georg Olms Verlag 1970-ben, Budapesten pedig az Állami Könyvterjesztő Vállalat reprint
sorozata 1983-ban közzé tette fotomechanikus újranyomásban. Az azonban hamar kiderült,
hogy a középlatin szótár ügye ezzel sem oldódott meg megnyugtatóan. Amint a Du Cange-
glosszárium esetében is történt, egyre másre derültek ki a hiányosságok (hangsúlyozni kell
azonban, hogy csak egy létező kézikönyv hiányosságai tudnak kiderülni!), s a különböző
szakterületek művelői kiegészítő szójegyzékeket kezdtek közzétenni saját szak- vagy
tudományterületük legfontosabb folyóirataiban. 1902-ben Heinrich Gusztáv és Némethy Géza
már felhívást tettek közzé a Magyar Történelmi Társulat folyóiratában, a Századokban
kiegészítések közzétételére, amire válaszul 1902–1913 között a folyóirat hasábjain Dőry
Ferenc, Révész Kálmán, Jurkovich Emil, Kemény Lajos és Hóman Bálint összesen tíz
közleményben 6 , a Magyar Nyelv 1905. évi kötetében Borovszky Samu egy közleményben 7 , az
Egyetemes Philologiai Közlöny évfolyamaiban pedig 1902–1913 között Hegedűs István,
Závodszky Levente, Vértesy Dezső, Endrei Gerzson összesen hét közleményben 8 , önálló
formában pedig 1909-ben és 1913-ban Budó Jusztin 9 és Hóman Bálint 10 bocsátották a kutatók
rendelkezésére saját gyűjteményeiket. A pótlások megjelenési helyei egyben kijelölték azokat a
tudományágakat is, melyeknek az érdeklődésére a középlatin szótár számíthatott: ezek a magyar
nyelvtudomány, a történettudomány és a filológia. A tény ugyan érdekes, hogy Eperjessy
Kálmán és Juhász László latin nyelvű történeti szöveggyűjteményükhöz függelékként egy
egészen jól használható szótárt is csatoltak 1935-ben 11 , s ennek segítségével szintén
4
Bartal, Glossarium.
5
Legújabban pl. Mantello - Rigg, Medieval Latin 105.
6
Századok 36 (1902) 589-590, 690-691, 784-787, 882-884, 960-964; 37 (1903) 190-192, 388-389, 685-687, 584-
585; 47 (1913) 67-71.
7
Magyar Nyelv 1905, 41.
8
EPhK 26 (1902) 117-118, 216-218; 27 (1903) 467-473; 28 (1904) 219-221; 29 (1905) 31-35; 30 (1906) 689-693;
32 (1908) 280-286; 37 (1913) 724-729.
9
Budó, Symbolae.
10
Glossarium. In: Hóman, Pénztörténet 660-675.
11
Szótár. In: Eperjessy – Juhász, Szemelvények 238-266.
9