akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

dc_145_10
jelentéskategória adatait bővíti vagy módosítja. Az egyszerű bővítéseknél a szempont egy-egy
szerző (pl. BONF.) teljes kiaknázása, vagy a kronológiai (esetleg területi vagy műfaji) bővítés
volt. Utóbbi esetben nem elhanyagolható ugyanis egy-egy szó „életével” kapcsolatban
használatának pontos kezdő ill. záródátuma, továbbá annak megállapítása, hogy a használat
milyen műfaji területekre terjedt (pl. csak a hivatali írásbeliségben használtak egy kifejezést,
vagy megjelenhetet az esetleg a korabeli értelemben vett szépirodalomban is).
A szójegyzékek listájának külön szerepeltetését az indokolja, hogy ezek betűrendes
jegyzéke nem jelent meg a Régi Magyar Glosszáriumok hasábjain, s ilymódon csak jelen lista
segítségével állapítható meg különösebb fáradság nélkül, hogy az adott szóalak a mindennapi
nyelvhasználatra orientált szójegyzékek anyagában feltűnik-e. Hogy az egyes adatokat – főleg
azon nem kis számú esetben, amikor eddig a megjelent kötetekben fel nem tüntetett alakkal
volt dolgom, - mégsem építettem be az első vagy a második rész betűrendjébe, azt elsősorban
is az indokolja, hogy a szójegyzékek latin szóalakjaival kapcsolatban nem csak a régebbi, az
újabb filológiai irodalom is meglehetősen tanácstalan. Vegyesen szerepelnek ugyanis a
jegyzékekben olyan formák, melyek mindenben kielégítik a latin alak kritériumait, s olyanok,
melyekről nehéz lenne eldönteni, mit is akart lejegyezni a másolós, vagy esetleg elcsúsztak-e
a sorai az általa használt mintapéldányhoz képest. Bár a Boronkai Iván által kialakított
szerkesztői gyakorlat ezeknek a felhasználásáról lemondott, van jelentősége a legalább
egyszerű listaként és figyelmeztetésként való szerepeltetésüknek.
Az jelentésmegadásban alakilag a megjelent kötetek rendszeréhez tartottam magam,
azaz az iskolai latinszótárakban szokásos, szabályos alak áll félkövér címszóként. Igék
esetében azonban megelégedtem egyelőre az egyes szám első személyű alak és az infinitivus
feltüntetésével, ezek esetén ugyanis az azonos tőszóra visszavezethető alakoknál a nyomtatott
kötetekben megtalálhatók a további igealakok ill. –tövek. Főneveknél ezt a nem megadása,
határozóknál az adv. jelzés követi kurzív formában, majd zárójelben, álló formában az
alakváltozat, ezt követően pedig a jelentésmegadás kurzívan latinul és magyarul. A latin
jelentésmegadás távlati célja a supplementum-kötetként való sajtó alá rendezés
megkönnyítése volt. A jelentésmegadást kettősponttal zártam, utána sort törtem, s a következő
sorban idéztem a forrásadatot a fenti szempontok szerint. Mivel az egész munka során a
megjelent köteteket tekintettem referencia-munkának, a szócikkek végén szereplő cf. ill. vide
’x’ formájú utalások értelem szerűen a megjelent kötetek szócikkeire vonatkoznak. A
Magyarországi Középkori Latinság Szótárának forrásjegyzékei (Index operum: I p.XXIV -
LV, II p.V-VIII, III p.I-II, IV p.I-II, V p.7-14) (és persze rövidítésjegyzéke: I p.LVLVIII)
felmentettek az alól a kötelesség alól, hogy az azokban már szereplő rövidítések feloldását
82