akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d
akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d
hiányzó jelentések dokumentálására törekszik, valamint a kronológiai és geográfiai szempontú adatbővítésre. A harmadik rész (Pars tertia) egy egyszerű lista, melyben a középkori magyarországi szójegyzékek nagyobb darabjaiban található önálló szavak betűrendes listája szerepel. Az első részbe alacsony számban felvettem olyan címszavakat is, melyek nem képeznek hagyományosan önálló alakot a latin lexikográfiában. Ilyenek pl. a supinumi alakok, melyek felvételét pusztán az indokolta, hogy nem egy esetben ilyenek korábban is megjelentek a kinyomtatott kötetekben (pl. ’aquatus, -us m.’ szócikk), másrészt puszta utalónak tekintettem őket a munka során, s az idézett dokumentum az adott alak egykori használatát támasztja alá. Szerepelnek továbbá a meggondolás tárgyát képező ’tenus’ postpositiós kifejezések, ismét csak azért, mert a nyomtatott kötetekbe is nem egy bekerült ezekből. A középkorban ezeket szinte mindig (talán ejtéstükröző módon) egybeírták az előtte álló ablativusi vagy genitivusi alakkal, feltehető hogy önálló határozónak tekintette őket a középkori grammatikai gondolkodás. Felvettem ezen túl az egyszerű és az alakokat javító utalók létét megalapozó forrásidézetet is, mivel a megjelent kötetekbe visszamenőleg való bedolgozásuk csak új kiadás és újraszerkesztés esetén lehetséges. Önálló szócikként való megjelenésnek a feltétele a forrásban való önálló előfordulás volt, vagyis az önálló használat. Idézetek esetében ettől a szemponttól akkor tekintettem el, ha az idézet szakadozott, tehát összefüggő szó szerinti részei nem haladták meg a filológiában szövegegyezésnek tekintett három szavas egységet, vagy ha az adott szöveg forrása egyelőre azonosítatlan. Utóbbi esetben ugyanis fennáll annak a lehetősége, hogy a szó eredete a távolabbi jövőben sem kerül tisztázásra (ezeknél éltem az elektronika adta lehetőségekkel, tehát Migne Patrologiájában és a books.google.com kereshető szövegeiben tettem kísérletet a forrásazonosításra). Egy Ianus szó esetében azért tettem kívételt, mivel az adat rossz jelzettel, nem megbízható kiadásból szerepel Ramminger szójegyzékében, a szó szerinti antik forrás (ezesetben Ovidius) feltüntetése nélkül (’agitabilis’). dc_145_10 A dokumentációban a kimerítőségre törekedtem, vagyis arra, hogy egy-egy új szó esetében az idézett adatok puszta számával is bizonyítsam a szó elterjedtségét és használatát, bevettségét. A néhány esetben hosszabban, hovatovább az unalomig sorolt adatok egy-egy szerző vagy forrás szóhasználatának jellegzeteses fordulatait igyekeznek megvilágítani. Az ilyen módon összeállt szóanyag mintegy 90%-a valóban megbízható, a középkori Magyarország forrásaiban önállóan használt és előforduló alakokból tevődik össze, a maradék 10% utalókból, szövegjavító jellegű megjegyzésekből és bizonytalan alakú, eredetű vagy jelentésű szavakból áll. Az egész munka során törekedtem a szöveg hitelességének és 80
dc_145_10 megbízhatóságának ellenőrzésére. Amennyiben rendelkezésemre állt a kézirat fotója, a megbízhatatlan alakok esetében mindig ellenőriztem a kéziratban található formát. Ahol pl. az adat lelőhelyének megjelölése után egyenlőségjellel a Magyar Országos Levéltár középkori gyűjteményeiben található darabokra történik utalás (Dl/Df), ott ennek feltüntetése nem puszta díszítménye a munkának, hanem azt jelzi, hogy az alakot tőlem telhető alapossággal ellnőriztem. Erre ritka esetekben nem volt módom, pl. ha az adott oklevél vagy forrásszöveg kézirata semmilyen formában nem volt elérhető számomra. 174 Komoly nyereséget jelentő új szavak illetve egyedi előfordulások esetében ugyanakkor indokoltnak látszott a nyomtatott kötetekben megadottakhoz képest hosszabb forrásidézeteket alkalmazni. Így ugyan némileg nőtt a terjedelem, lehetőség teremtődött ugyanakkor a szöveghelyesség és az értelmezés ellenőrzésére. Különösen is így jártam el azokban az esetekben, amikor az idézett forrásadat kéziratból, legtöbbnyire oklevélből származott. Ilyenek esetében a forrásidézetet önálló filológiai forrásközlésnek tekintettem. Néhány esetben a teljesség kedvéért felvettem a nyomtatott kötetekből valamilyen oknál fogva kimaradt, ám nagyobb számú adatállományra támaszkodó szócikkeket is. A korábbi szótárkiegészítésre irányuló írásaimból csak különös és nagyon kis számú esetben vettem át adatot vagy teljes szócikket, ilyenkor feltüntettem az összefüggést (ezek rendszerint Boronkai Ivánnal közösen készített munkánkra vonatkoznak). Tulajdonnévi eredetű szó néhány esetben szerepel a kiegészítésben, egyelőre azzal a céllal, hogy az onomasztikus anyag közszói használatára utaljak velük. A második rész anyaga terjedelemben meghaladja az elsőét, ami magában is azt mutatja, hogy a megjelent kötetek megbízhatóak. A gyűjtés elsődleges szempontja itt az volt, hogy az eddig is dokumentált alakú szavaknak a korábbiakban fel nem tárt jelentéskategóriáit forrásadatokkal támasszam alá. Ezt követően szempontnak tekintettem az alacsony számú forrásadattal alátámasztott alakok adatainak bővítését. Ilyen esetekben a szócikk mellett a jelentés megadásától eltekintettem, hisz többnyire ez azonos volt a megjelent kötetben olvashatóval, feltüntettem azonban az adatszámot [x]/y formában, ahol a zárójelben lévő szám a szótár által jelzett, az azt követő szám pedig a megjelent kötetben idézett adatszám szerepel. Ez – az egyébként a megjelent recenziók szerint mosolyt kiváltó adat – fontos jellemzőnek bizonyult a szóösszetétel vizsgálata kapcsán. Ha hosszabb szócikk adatainak bővítésére került sor, igyekeztem megadni „ad 1 b:” stb. alakban, hogy az itt feltüntetett forrásidézet melyik 174 A Borsa Iván által megindított és Rácz György áldozatos munkájával, az Arcanum Kft. szolgáltatásában a nyilvánosság rendelkezésére bocsátott eszközök e tekintetben rendkívüli és egyedülálló lehetőséget biztosítottak az adatellenőrzésre. A MOL adatbázisai a kéziratokat, a múzeumi, levéltári és középkori digitális könyvtárak pedig a forráskiadványokban való egyéb előfordulásokat tették könnyen és gyorsan hozzáférhetővé. Köszönettel így nem csak a történészek, a filológusok is tartoznak nekik. 81
- Page 29 and 30: Két eset azonban mégis elgondolko
- Page 31 and 32: dc_145_10 Heliodorushoz intézett l
- Page 33 and 34: dc_145_10 Ettől a ponttól Schumac
- Page 35 and 36: quod et factum est.” (764; 209. c
- Page 37 and 38: 5. Az egyedi használatú szavak dc
- Page 39 and 40: használta azt 74 , ellentéte, a
- Page 41 and 42: már rég kiderült, hogy ezek nagy
- Page 43 and 44: megvizsgáljuk, akkor azt tapasztal
- Page 45 and 46: dc_145_10 vepres silvasque et lucos
- Page 47 and 48: dc_145_10 italicizmusoktól, s ebb
- Page 49 and 50: századra valóságos műnyelvvé v
- Page 51 and 52: Ennek ellenére tanulságos a szab
- Page 53 and 54: kezelték a Szótárba foglalt hera
- Page 55 and 56: dc_145_10 azonban a történelem ol
- Page 57 and 58: dc_145_10 A címerbővítő oklevé
- Page 59 and 60: dc_145_10 omni prorsus thezauro omn
- Page 61 and 62: dc_145_10 darabjaként vették szá
- Page 63 and 64: A ház részeinek megnevezése ugya
- Page 65 and 66: felbukkanása is arra vall, hogy ez
- Page 67 and 68: fogadná el, a diplomatika ennél
- Page 69 and 70: dc_145_10 erőfeszítésnek tűnhet
- Page 71 and 72: dc_145_10 tulajdonnévi eredetű me
- Page 73 and 74: dc_145_10 Constantinopolitanus impe
- Page 75 and 76: Bugat: 1274 Vasi Szle 1979 p.365. K
- Page 77 and 78: Béla felvidéki gyűjtéseiből tu
- Page 79: dc_145_10 határai között összes
- Page 83 and 84: külön a saját munkámhoz készí
- Page 85 and 86: Praefatio / Előszó: Vol. I p. V-I
- Page 87 and 88: információs rendszerei. (Historia
- Page 89 and 90: dc_145_10 Bourgain - Hubert, Le Lat
- Page 91 and 92: dc_145_10 Déri Balázs: A „Tekin
- Page 93 and 94: Budapestini MCMXCVII. Fehértói, H
- Page 95 and 96: Budapest 1993, 41-44. dc_145_10 Haj
- Page 97 and 98: dc_145_10 Szentpétery Imre szület
- Page 99 and 100: index. Edd. Margarita Kulcsár et P
- Page 101 and 102: dc_145_10 Mantello - Rigg, Medieval
- Page 103 and 104: dc_145_10 Norberg, Manuale Norberg,
- Page 105 and 106: dc_145_10 az idők folyamán. Veszp
- Page 107 and 108: dc_145_10 Stotz, Peter: Le sorti de
- Page 109 and 110: Thallóczy, Kamara haszna A Kamara
- Page 111 and 112: dc_145_10 középkori Magyarország
- Page 113 and 114: dc_145_10 SVPPLEMENTVM AD LEXICON L
- Page 115 and 116: dc_145_10 incursiones vel etiam com
- Page 117 and 118: dc_145_10 hominum admurmuratione ge
- Page 119 and 120: auxerit: MAX.TRANS. Epist. p.43. dc
- Page 121 and 122: dc_145_10 suorum amantissimus, omni
- Page 123 and 124: dc_145_10 ancillo, -are (ut ancilla
- Page 125 and 126: dc_145_10 anxiosus, -a, -um anxius,
- Page 127 and 128: dc_145_10 archiantistes, -antistiti
- Page 129 and 130: dc_145_10 asella, -ae f. asina parv
hiányzó jelentések dokumentálására törekszik, valamint a kronológiai és geográfiai<br />
szempontú <strong>ad</strong>atbővítésre. A harm<strong>ad</strong>ik rész (Pars tertia) egy egyszerű lista, melyben a<br />
középkori magyarországi szójegyzékek nagyobb darabjaiban található önálló szavak<br />
betűrendes listája szerepel.<br />
Az első részbe alacsony számban felvettem olyan címszavakat is, melyek nem<br />
képeznek hagyományosan önálló alakot a latin lexikográfiában. Ilyenek pl. a supinumi alakok,<br />
melyek felvételét pusztán az indokolta, hogy nem egy esetben ilyenek korábban is<br />
megjelentek a kinyomtatott kötetekben (pl. ’aquatus, -us m.’ szócikk), másrészt puszta<br />
utalónak tekintettem őket a munka során, s az idézett dokumentum az <strong>ad</strong>ott alak egykori<br />
használatát támasztja alá. Szerepelnek továbbá a meggondolás tárgyát képező ’tenus’<br />
postpositiós kifejezések, ismét csak azért, mert a nyomtatott kötetekbe is nem egy bekerült<br />
ezekből. A középkorban ezeket szinte mindig (talán ejtéstükröző módon) egybeírták az előtte<br />
álló ablativusi vagy genitivusi alakkal, feltehető hogy önálló határozónak tekintette őket a<br />
középkori grammatikai gondolkodás. Felvettem ezen túl az egyszerű és az alakokat javító<br />
utalók létét megalapozó forrásidézetet is, mivel a megjelent kötetekbe visszamenőleg való<br />
bedolgozásuk csak új ki<strong>ad</strong>ás és újraszerkesztés esetén lehetséges. Önálló szócikként való<br />
megjelenésnek a feltétele a forrásban való önálló előfordulás volt, vagyis az önálló használat.<br />
Idézetek esetében ettől a szemponttól akkor tekintettem el, ha az idézet szak<strong>ad</strong>ozott, tehát<br />
összefüggő szó szerinti részei nem hal<strong>ad</strong>ták meg a filológiában szövegegyezésnek tekintett<br />
három szavas egységet, vagy ha az <strong>ad</strong>ott szöveg forrása egyelőre azonosítatlan. Utóbbi<br />
esetben ugyanis fennáll annak a lehetősége, hogy a szó eredete a távolabbi jövőben sem kerül<br />
tisztázásra (ezeknél éltem az elektronika <strong>ad</strong>ta lehetőségekkel, tehát Migne Patrologiájában és<br />
a books.google.com kereshető szövegeiben tettem kísérletet a forrásazonosításra). Egy<br />
Ianus szó esetében azért tettem kívételt, mivel az <strong>ad</strong>at rossz jelzettel, nem megbízható<br />
ki<strong>ad</strong>ásból szerepel Ramminger szójegyzékében, a szó szerinti antik forrás (ezesetben Ovidius)<br />
feltüntetése nélkül (’agitabilis’).<br />
dc_145_10<br />
A dokumentációban a kimerítőségre törekedtem, vagyis arra, hogy egy-egy új szó<br />
esetében az idézett <strong>ad</strong>atok puszta számával is bizonyítsam a szó elterjedtségét és használatát,<br />
bevettségét. A néhány esetben hosszabban, hovatovább az unalomig sorolt <strong>ad</strong>atok egy-egy<br />
szerző vagy forrás szóhasználatának jellegzeteses fordulatait igyekeznek megvilágítani. Az<br />
ilyen módon összeállt szóanyag mintegy 90%-a valóban megbízható, a középkori<br />
Magyarország forrásaiban önállóan használt és előforduló alakokból tevődik össze, a mar<strong>ad</strong>ék<br />
10% utalókból, szövegjavító jellegű megjegyzésekből és bizonytalan alakú, eredetű vagy<br />
jelentésű szavakból áll. Az egész munka során törekedtem a szöveg hitelességének és<br />
80
Change language