akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

Béla felvidéki gyűjtéseiből tudjuk, az 1520-as években valóban plautusi és terentiusi
darabokat tűztek a városi iskolák színjátszói műsorra, ami egyben azt is jelenti, hogy a
komédiának volt értő közönsége. Ilyen módon a humanizmus nyelve a városi studia
humanitatis révén egy lépéssel közelebb került a mindennapok nyelvéhez, ill. mérföldes
lépést tett az újkori iskolai latinitás irányában.
Végezetül – de természetesen nem kimerítve az ismertetést – a rendelkezésre álló
címertani forrásanyagot igyekeztem értékesíteni. Itt különösen Áldásy munkája és a Turul
folyóirat jelentettek nyereséget, de más helyeken – főképp régi, 19. századi kiadványokban –
is értékes forrásokra leltem.
dc_145_10
III. Összegzés: az eredmény
A Magyarországi Középkori Latinság Szótára 1987 óta jelenik meg kisebb-nagyobb
rendszerességgel. Eddig öt vaskos kötet látott napvilágot, melyek közel 2.100 (pontosan
2098) oldalon, két hasábos szerkezettel, apró betűs szedéssel tárják a használók elé a
magyarországi latin nyelv szókincsének ábácá rendbe szedett első felét. Az „I” betűs kötet
megjelentetésével a munka eljutott a feléhez, az azóta elkészült szócikkanyag alátámasztja,
hogy arányaiban a munka felerészét végeztük el, s ez a megbízhatónak látszó becslés lehetővé
teszi bizonyos számadatok megvizsgálását. A 2.100 oldalon összesen mintegy 15.000
(pontosan 15.343) önálló szócik került kinyomatásra, amiből körülbelül 3.000 szócikk ún.
utaló, vagyis a valós szócikkek száma jelenleg 12.000 (pontosan 11.805). Ha ezt az egész
munkára vetítjük ki, azt kapjuk, hogy a teljes szótár önálló szócikkeinek a száma 24.000-re,
vagy valamivel többre fog rúgni, ami megfelel egy modern nyelvi akadémiai nagyszótár
lexikai állományának. Jelentőséggel bír a szóanyag megoszlása is. A jelenleg nyomtatásban
rendelkezésre álló 12.000 önálló szócikkból 3656 egyetlen forrásadattal volt az eddigiekben
dokumentálva, további 1381-et kettő, 790-et három, 553-at négy, 414-et öt forráshely
támasztott alá, összesen tehát 6791 szó dokumentáltsága a pszichikai határt jelentő öt adat
alatt marad. Ez jelentősen meghaladja a létező szócikkeknek a felét, s ha exponenciálisan
csökken is a további adatsor, a szócikkek maradékát közelítéssel gyakran használt szónak
tekinthetjük. Vagyis újra csak az egész szóanyagra kivetítve a becslést azt mondhatjuk, hogy a
középkori hazai latinságban 9668, vagyis közel 10.000 szót használtak gyakran és intenzíven.
Ez megfelel az anyanyelvi irodalmi köznyelv szókincsének, sőt némileg meghaladja azt.
A szócikkek írásakor a szócikkírónak tekintettel kell lenni a kronológiai határok, a
műfajok és a nyelvi szintek dokumentálására. A 12.000 szócikk közel 35.000
77