akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

állandó éberséget kívánt az a tény, hogy a sermoirodalom telis-tele van olyan idézetekkel,
melyek egy-egy szónak nem az aktív, csak a passzív hazai használatát bizonyítják, így
ezeknek a hazai latinság körébe tartozása természetesen erősen vitatható. 168 Ezekkel a
megkötésekkel kicéduláztam Bárczi Ildikó monográfiájának apparátusát is, ez egyelőre és
átmenetileg részben orvosolja a Laskai Osvát munkáinak feldolgozatlanságából eredő
hiányokat.
A kisebb elbeszélő forrásoknak is jelentőséget tulajdonítottam, abban az esetben
kiváltképpen, ha az adott forrás kézirati hagyománya ellenőrizhető volt. Ilyennek bizonyultak
Kovachich Scriptores minoreséből a Hunyadi pályájára és halálára vonatkozó kisebb
elbeszélések. 169 Különös tapasztalat volt ugyanakkor a nagyobb terjedelmű szövegek közül,
hogy Bonfini jelentős részben kaiknázatlannak bizonyult. A Szótár levéltárában lévő
iratanyagban azt az adatot találtam, hogy már a háború után bíztam meg Huszti József, akkor
még egyelőre a cédulaanyag önkéntes és bérezetlen gondozója Mészáros Edét a Bonfini-
cédulák elkészítésével. Huszti különös módon jóváhagyta Mészárosnak azt tervét, hogy a
cédulákat egy korai, 17. századi fóliáns kiadvány alapján készíti el, holott akkor már teljes
egészében rendelkezésre állt Juhászék új, kritikai kiadása.al Mészáros – korábbi
szorgalmához képest – ezesetben meglehetősen hanyagul járt el, valóban csak excerpálta a
szöveget, számos lényeges szó ezzel a mostani gyűjtésemre várakozott.
Nyereséget jelentett Szentmártoni Szabó Géza Ianus-felfedezése, de nem pusztán az
általa közzétett szöveg szóanyaga miatt, hanem azért is, mert ráirányította a figyelmemet Ábel
– mint kiderült – kicédulázatlan Analectájára. Ily módon az ott és másutt található egyéb
költői szövegek (pl. Iacobus Piso [ennek kritkai kiadásán dolgozik Jankovits László] 170 ,
valamint Ritoókné Szalay Ágnesnél Vetési László költeményei 171 stb.) nagy bőséggel adták
az eddig feldolgozatlan szóanyagot. Felvettem a felvidék szász iskolamester, Bartholomaeus
Frankfordinus Pannonius munkáinak szóanyagát is. A munka eredetieleg a háború utolsó
esztendejében látott napvilágot kritikai kiadásban, talán ez volt az oka, hogy a korábbi
gyűjtésből kimaradt. Nagy nyereséget jelentett több szempontbó is, legfőképp azért, mert egy
eddig hiányzó műfajjal, az (antikot imitáló) komédiával színesítette a források jegyzékét, s
valóban plautusi szavak kerültek ezzel a terítékre. Fontos hozadéka volt azonban az is a
munkái feldolgozásának – egyben eloszlatta a vele kapcsolatos kételyeket is, - hogy Iványi
168 Madas, Fili, dulcor Tóth-Falvay: Ál-apokrif 315. Madas Edit megfigyelése a 199. beszéddel kapcsolatban
mindenesetre óvatosságra intett, a sermo idézését lehetőség szerint kerültem, pedig a csábítás nem volt kicsi.
169 Kulcsár, Invntarium 752.
170 Jankovits, Hazugok 79-102.
171 Ritoókné, Nympha 109-120.
dc_145_10
76