akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

két szót, az ’imprimis’-t és a ’primitus’-t kontaminálta egymással, s ezzel megalkotott egy
rendkívül expresszív, ámde jelentése tekintetében alig meghatározható szót. Ezt követően a
’relatio’ kifejezést egy az eredetitől eltérő ’válasz’ jelentéssel ruházta fel, majd egy
kötőszóhoz praepositiót rendelt, mert talán adverbiumnak érezte azt (’delerent usque ad
nihilominus’). Ez eredmény alaki és jelentéstani egyedi olvasatok sora lett, a nem éppen
műveletlen Brandenburgi, ha olvasta, igen csak elcsodálkozhatott a várnagyok levelén. 164 A
gyártott (= kontaminált) szó valódi egyedi olvasatnak tűnik, hogy legitimnek tekinthetjük -e,
az már kérdéses.
11. Az onomasztikon kérdése
dc_145_10
Szót kell ejteni végezetül a szóanyag alaki összetételéről a megjelent szótárban.
Amikor a Szótár rendszerét kialakították, felmerült annak a kérdése, hogy glosszárium
helyett olyan lexikon legyen a készítendő kézikönyv, melynek használatával a források
önállóan, más segédkönyvek igénybevétele nélkül is olvashatók. Ez többek között azt is
jelentette volna, hogy pl. az Árpád-korra vonatkozó teljes külföldi elbeszélő és okleveles
anyagot áttekintő Gombos-féle katalógust is feldolgozzuk. Meg is történt még a gyűjtőmunka
kezdetén a kicédulázása, s az első forrásjegyzékben még szerepelt is a mintegy 2700 oldalra
terjedő apró betűs korpusz, az ’abbatia’ címszó alatt szerepelt is egy hivatkozás rá, a cédulái
azonban nem kerültek beosztásra a betűrendi sorozatba, így a személyes mérlegelés kérdése
lett, hogy használ-e ezekből valamit a szótáríró. 165 Az oklevelek kicédulázása eredetileg egy
válogatott jegyzék alapján indult, mely fokozatosan formálódott és bővült, de a listából végig
hiányozta a pápai oklevelek, annak ellenére, hogy ezeknek a magyar diplomatikára gyakorolt
hatása közismert volt, s indokolhatóvá tette volna feldolgozásukat. 166 Hasonló
könyörtelenséggel utalták már a gyűjtés során a Thesaurus Linguae Latinae II. kötettől
folytatott gyakorlata hatására onomasztikonba a névanyagot. A veszteség itt nem elsősorban
abból adódott, hogy a személy és nem latin alakú helyneveket kihagyták a gyűjtésből, de
például a helyneveket jelölő latin tükörszavak (ezek gyártására különö sen a magyarországi
szászok éreztek hajlamot) már érdekes következtetések levonását tették volna lehetővé a latin
nyelv történeti formálódásával kapcsolatban is. 167 Még súlyosabb hiányt jelentenek a
164 Mon.rust. 506-508.
165 Az ’informitas’-ra mint egyedi használatra idéztem Lukács esztergomi érsek 1161. évi, Eberhard salzburgi
érsekhez intézett levelét. A levél ugyan antigregoriánus levélgyűjteményben maradt fenn, s ez felveti fiktív
voltának a lehetőségét, úgy ítéltem meg, hogy így is szerepelnie kell. Erre a megontolásra vezetett az is, hogy a
történettudomány hiteles forrásként kezeli a levelet.
166 Solymosi, Írásbeliség 185-192.
167 Időközben mintegy a Szótár onomasztikonja napvilágot látott Fehértói Katalin Árpád-kori névtára: Fehértói,
70