akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

fogadná el, a diplomatika ennél óvatosabban kell eljárjon.
A szemelvényes formában önmagában nem túl terjedelmes szöveg az 1404-i átiratban
az alábbi módon olvasható:
| 5 Quoniam plasmatis mundialis caduca condicio primitiva ex ipsa
prothoplausti iactura labem contraxit realiter in posteritatis universe dispendium
propagatam, ut radicalis insicio cor- | 6 ruptele quatenus elumpmat et consumpmit
nature virtutem humane sub motu perpetuo decursantem, eatenus tabescant
hominum opera manuum [et] cum tempore delitescant, quadam nisi innovacionis
redivive solercia restaurata successivi temporis ad memoriam perhempnentur
scripture scemate seu figura. Hinc est, quod cum gloriosissimus noster progenitor,
Sanctissimus Stephanus, rex | 7 et apostolus regni Hungarie episcopales sedes,
primicias et kathedras fundavit egregias, quas sicut bonis et possessionibus ditavit
magnificis, sic privilegiis et libertatibus sublimioribus condonavit, ipsarum
dyoceses et provincias metis et terminis cercioribus limitando tranquillitate
illarum providens in posterum et quieti, que scriptis et privilegiis commendanda a
memoria | 8 filiorum pro patribus exurgencium evi in ciliadas prolabentis vetustate
collapsa deficerent, nisi testimonio iuris certi novis redacta scripturis
subsistenciam contrahant et vigorem, nec enim in talibus vocabulo confirmacionis
abuti presumpmimus, que ipsa nostrorum sanctissimorum maiorum piissima
secundum actus et opera finis felicior celitus conbeavit, quinymo | 9 ipsa eorum
privilegia sacrosanctis potissimum ecclesiis condonata, reliquias quasi sacras
recondimus sanctitatis eorum celicum et mundanum in preconium sempiternum
reverencius innovantes. 155
A veretes, az átlag műveltséget messze meghaladó, hyperbatonokra és parallelizmusra
alapozott szerkesztés az arenga korai eredetét támogatná, azaz van annak némi valószínűsége,
hogy a mintaoklevél arengáját kisebb változtatással emelte át az interpolátor a saját
szövegébe. 156 Ezt akár még egy paleográfiai megfigyelés is alátámaszthatja, nevezetesen a
’tabescam’ szó. A kifejezés a közlésekben olvasható formájában aligha tekinthető értelmes
hapax legomenonnak, alig van ugyanis annak valószínűsége, hogy egy ’tabescus, -a, -um’
melléknévi alakot kellene feltételeznünk. Ezt többek között ’quatenus … eatenus’ párhuzamos
szerkesztés is kizárja, hisz akkor az intranzitív állítmányú mondatba átnyúlna az előző mondat
’virtus’-ának tárgyesetben lévő jelzője. Koller nem foglalkozott az értelmetlen alakkal, Fejér
ugyanakkor nem ügyetlen módon megkísérelte az ’opera’ jelzőjeként ’labefacta’-ra javítani.
Az elfogadható megoldához valószínűleg az a feltevés vihet közelebb, hogy valóban elírásról
van szó. Maga a szóalak ugyan egyértelműen a kiadások formáját mutatja, a szóvégi ’m’
155
tabescant ] Df 280274 tabescam, coni. Fejér: labefactata | tranquillitate ] coni. Fejér: tranquillitati | ciliadas ]
coni. Fejér: chiliadas
156
A stíluseszközök alkalmazásának kronológiai lehetőségeire ld. Horváth, Stílusproblémák. A hyperbaton mint
stíluseszköz funkciójára: Boronkai, Cerbanus.
dc_145_10
67