akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d
akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d
dc_145_10 Bertalan püspök követjárásainak elbeszélése is –, ahol ennek különösebb jogi jelentősége a hamisító szempontjából nem volt vagy éppenséggel elhanyagolható lehetett, egy valódi, II. András-kori mintaoklevél szövegét kereshetjük, vagyis az 1235-ös oklevél interpolatumnak tekinthető. 147 A forrás más tekintetben is nagy jelentőséggel bír, ebben írták át ugyanis a pécsi püspökség 1009. évi (nem régiben ünnepelt) határleíró oklevelét csakúgy, mint Radó nádor 1057-i magánoklevelét. 148 Ezekre a korszerű forráskritika ma már szintén interpolált darabokként, jelentős részükben megbízhatóként alapoz. Mivel a diplomatikai kritika és a lexikai-filológiai megközelítés ebben az esetben látványosan kerültek szembe egymással, érdemes a szöveg tanulságainál némileg elidőzni. A szótári gyűjtés természetesen kiterjedt az Árpád-kori királyi oklevelek összességére, a munkalapok tanúsága szerint ezeket darabonként vette számba a munka irányítója, Huszti József. Akkoriban már rendelkezésre állt Szentpétery Imrének, egyébként az akadémiai szótárbizottság tagjának a Regesta imperii mintájára készült, a királyi okleveleket számba vevő jegyzéke, legalábbis annak az első kötete (pontosabban első három füzete, 1923-1930). A munkalap és a kutatócsoporti munkapéldány egyaránt arra mutatnak, hogy az 1235-i diploma feldolgozása megtörtént, történetesen Smiciklas Tádé horvátországi oklevéltárának szövegközlése alapján. 149 Ez volt ugyanis a legkorszerűbb (pontosabban időrendben majdnem a legutolsó) közlés (1905), s miután az oklevél tartalmilag amúgy is hamisnak minősült, a bizottsági tagok nem ragaszkodhattak különösebben a megbízható publikáció komoly erőfeszítések árán való felkutatásához (akkoriban Koller pécsi egyházmegye -története, Batthyány zsinattörténete és Fejér korpusza nem egykönnyen volt hozzáférhető). Ez azért sem látszott fölöttébb szükségesnek, mivel II. András korától (1205 -1235) fogva a magyar oklevéltan megállapítása szerint beköszöntött a tömeges okleveles gyakorlat kora Magyarországon, s volt némi valószínűsége annak, hogy a lassanként hivatal- vagy inkább üzemszerűen működő királyi kancellária kiadványai nem csak az oklevelek szerkezetében, hanem szöveges formuláikban is mutatnak nem kevés kancelláriaszerűséget. 150 Hajnal István részletes fogalmazat- és írásvizsgálatai, valamint a notariusok kései rendszeres felbukkanása ugyan gyanút ébreszthettek volna azokban, akik ezt a nagy vonalaiban talán igaz, közhelyszerűségében azonban leegyszerűsítő tételt magukévá tették, erre mégsem került sor. Hajnal kutatásai alapján ma már az látszik elfogadhatónak, hogy az 1260-as évek végéig nem csak az írásképek, hanem a fogalmazatok is egyediek, a formuláskönyvek Árpád-kor végi 147 Vajay, Dominae 402. 148 Ezekre ld. Dipl.Hung.ant. I, 54-58, 160-162. 149 CD Croat. III p.445. 150 Szentpétery, Oklevéltan 152-243. 64
felbukkanása is arra vall, hogy ez a fajta üzemszerűségre történő váltás a magyarországi írásbeliségben a korai Anjou-korban következett be. 151 Mindazok a szövegszerű egyezések, melyek az egyes királyi oklevelek között, vagy éppen más (külföldi) forrásokkal kimutathatók, egészen az 1260-as évekig eszerint akár művelődéstörténeti következtetések levonására is alkalmasak (az arenga-szövegek egyezése pl. a kultúrhatások mellett a jogrendet megalapozó korszerű, nyugati jogelvek terjedését is bizonyíthatja 152 ). Smiciklas oklevéltáráról ma már tudjuk, hogy – Fejér gyűjteményéhez hasonlóan - nagy erényei mellett nagy hibái is vannak. Nem ritka eset többek között az, hogy bár az oklevéltár szerkesztőjének Zágrábban vagy Budapesten módja lehetett az eredeti formában vagy középkori átiratban fennmaradt oklevél-kéziratokat használni, közlésében többnyire fel is tűntette ezek őrzési helyét, a publikációban azonban egyszerűen Wenzel vagy Fejér (időnként nálánál mai szemmel is megbízhatóbb) okmánytáraira támaszkodott. Ebben a tekintetben is igaz lehet tehát a recentiora non deteriora modern korra való megfordítása: vetustiora non deteriora. Az 1235. évi diploma esetében azonban Smiciklas figyelmeztette okmánytára használóit, miszerint a szöveget omissis omittendis, azaz kivonatosan tette közzé, s kötetében a szöveg alig is haladja meg a fél oldalnyi terjedelmet. Kollernél ez – ugyan apparatus historicussal, de az átírt korábbi oklevelek kihagyásával – összesen nyolc oldalra terjed, Fejérnél meg csaknem 20-ra, s ez bizony már csak a benne foglalt szóanyag tekintetben is figyelmeztető különbség. dc_145_10 Ami Smiciklas szövegközlésében első pillantásra is feltűnő és tetemes hiány, az éppen az az oklevélrész vagy -formula, mely felé az utóbbi évtizedekben fordult a nemzetközi (elsősorban osztrák) és ennek nyomán a hazai diplomatika, filológia és irodalomtörténet tudományágainak figyelme. Mint fentebb mondottam, ez a hiány egy korai okleveles forrás esetében nem merőben művelődéstörténeti, vannak ugyanis jogi és társadalomtörténeti aspektusai is. Korábban ezt a szerkezeti elemet merőben alábecsülte a diplomatika tudományága, nem látott benne mást, mint az oklevélbe foglalt jogesettel csak laza (vagy éppen semmilyen) kapcsolatban álló közhelyes megfogalmazást, valami olyat, amit manapság akár olcsó filozofálgatásnak mondhatnánk. Miként a közhelyeknek általában – erre az osztrák kutató, Heinrich Fichtenau világított rá a legélesebben –, az arengákba foglalt megállapításoknak is volt társadalmi szerepe, főleg a kívánatos eszmék széles körben történő elterjesztésében. A pénzek, pecsétek, épületek és királyi nyilvános szereplések (ünnepi 151 Bónis, Petrus de Vinea; A kancelláriai munka differenciálódására mutat a felelősséghárítás új módjának korai megjelenése (1330 körül), ld. Szentpétery, Kancelláriai jegyzetek, valamint a kancelláriai osztályok előzményeinek megjelenése, ld. Kumorovitz, Osztályok.. 152 Gerics, Kézai 113-114. 65
- Page 13 and 14: Gáldi László a szójegyzékeknek
- Page 15 and 16: 1934-1935-ös Medieval Latin Word-L
- Page 17 and 18: Ezen előzmények után elódázhat
- Page 19 and 20: utolérték az új Du Cange aktuál
- Page 21 and 22: feltárása jelent. Ezt szolgálja
- Page 23 and 24: helyzetre, hogy 1472-ig a humanista
- Page 25 and 26: Velencéből Magyarországon át Ko
- Page 27 and 28: dc_145_10 meglepő tehát, hogy a h
- Page 29 and 30: Két eset azonban mégis elgondolko
- Page 31 and 32: dc_145_10 Heliodorushoz intézett l
- Page 33 and 34: dc_145_10 Ettől a ponttól Schumac
- Page 35 and 36: quod et factum est.” (764; 209. c
- Page 37 and 38: 5. Az egyedi használatú szavak dc
- Page 39 and 40: használta azt 74 , ellentéte, a
- Page 41 and 42: már rég kiderült, hogy ezek nagy
- Page 43 and 44: megvizsgáljuk, akkor azt tapasztal
- Page 45 and 46: dc_145_10 vepres silvasque et lucos
- Page 47 and 48: dc_145_10 italicizmusoktól, s ebb
- Page 49 and 50: századra valóságos műnyelvvé v
- Page 51 and 52: Ennek ellenére tanulságos a szab
- Page 53 and 54: kezelték a Szótárba foglalt hera
- Page 55 and 56: dc_145_10 azonban a történelem ol
- Page 57 and 58: dc_145_10 A címerbővítő oklevé
- Page 59 and 60: dc_145_10 omni prorsus thezauro omn
- Page 61 and 62: dc_145_10 darabjaként vették szá
- Page 63: A ház részeinek megnevezése ugya
- Page 67 and 68: fogadná el, a diplomatika ennél
- Page 69 and 70: dc_145_10 erőfeszítésnek tűnhet
- Page 71 and 72: dc_145_10 tulajdonnévi eredetű me
- Page 73 and 74: dc_145_10 Constantinopolitanus impe
- Page 75 and 76: Bugat: 1274 Vasi Szle 1979 p.365. K
- Page 77 and 78: Béla felvidéki gyűjtéseiből tu
- Page 79 and 80: dc_145_10 határai között összes
- Page 81 and 82: dc_145_10 megbízhatóságának ell
- Page 83 and 84: külön a saját munkámhoz készí
- Page 85 and 86: Praefatio / Előszó: Vol. I p. V-I
- Page 87 and 88: információs rendszerei. (Historia
- Page 89 and 90: dc_145_10 Bourgain - Hubert, Le Lat
- Page 91 and 92: dc_145_10 Déri Balázs: A „Tekin
- Page 93 and 94: Budapestini MCMXCVII. Fehértói, H
- Page 95 and 96: Budapest 1993, 41-44. dc_145_10 Haj
- Page 97 and 98: dc_145_10 Szentpétery Imre szület
- Page 99 and 100: index. Edd. Margarita Kulcsár et P
- Page 101 and 102: dc_145_10 Mantello - Rigg, Medieval
- Page 103 and 104: dc_145_10 Norberg, Manuale Norberg,
- Page 105 and 106: dc_145_10 az idők folyamán. Veszp
- Page 107 and 108: dc_145_10 Stotz, Peter: Le sorti de
- Page 109 and 110: Thallóczy, Kamara haszna A Kamara
- Page 111 and 112: dc_145_10 középkori Magyarország
- Page 113 and 114: dc_145_10 SVPPLEMENTVM AD LEXICON L
felbukkanása is arra vall, hogy ez a fajta üzemszerűségre történő váltás a magyarországi<br />
írásbeliségben a korai Anjou-korban következett be. 151 Mindazok a szövegszerű egyezések,<br />
melyek az egyes királyi oklevelek között, vagy éppen más (külföldi) forrásokkal<br />
kimutathatók, egészen az 1260-as évekig eszerint akár művelődéstörténeti következtetések<br />
levonására is alkalmasak (az arenga-szövegek egyezése pl. a kultúrhatások mellett a jogrendet<br />
megalapozó korszerű, nyugati jogelvek terjedését is bizonyíthatja 152 ).<br />
Smiciklas oklevéltáráról ma már tudjuk, hogy – Fejér gyűjteményéhez hasonlóan -<br />
nagy erényei mellett nagy hibái is vannak. Nem ritka eset többek között az, hogy bár az<br />
oklevéltár szerkesztőjének Zágrábban vagy Budapesten módja lehetett az eredeti formában<br />
vagy középkori átiratban fennmar<strong>ad</strong>t oklevél-kéziratokat használni, közlésében többnyire fel<br />
is tűntette ezek őrzési helyét, a publikációban azonban egyszerűen Wenzel vagy Fejér<br />
(időnként nálánál mai szemmel is megbízhatóbb) okmánytáraira támaszkodott. Ebben a<br />
tekintetben is igaz lehet tehát a recentiora non deteriora modern korra való megfordítása:<br />
vetustiora non deteriora. Az 1235. évi diploma esetében azonban Smiciklas figyelmeztette<br />
okmánytára használóit, miszerint a szöveget omissis omittendis, azaz kivonatosan tette közzé,<br />
s kötetében a szöveg alig is hal<strong>ad</strong>ja meg a fél oldalnyi terjedelmet. Kollernél ez – ugyan<br />
apparatus historicussal, de az átírt korábbi oklevelek kihagyásával – összesen nyolc oldalra<br />
terjed, Fejérnél meg csaknem 20-ra, s ez bizony már csak a benne foglalt szóanyag<br />
tekintetben is figyelmeztető különbség.<br />
dc_145_10<br />
Ami Smiciklas szövegközlésében első pillantásra is feltűnő és tetemes hiány, az éppen<br />
az az oklevélrész vagy -formula, mely felé az utóbbi évtizedekben fordult a nemzetközi<br />
(elsősorban osztrák) és ennek nyomán a hazai diplomatika, filológia és irodalomtörténet<br />
tudományágainak figyelme. Mint fentebb mondottam, ez a hiány egy korai okleveles forrás<br />
esetében nem merőben művelődéstörténeti, vannak ugyanis jogi és társ<strong>ad</strong>alomtörténeti<br />
aspektusai is. Korábban ezt a szerkezeti elemet merőben alábecsülte a diplomatika<br />
tudományága, nem látott benne mást, mint az oklevélbe foglalt jogesettel csak laza (vagy<br />
éppen semmilyen) kapcsolatban álló közhelyes megfogalmazást, valami olyat, amit manapság<br />
akár olcsó filozofálgatásnak mondhatnánk. Miként a közhelyeknek általában – erre az osztrák<br />
kutató, Heinrich Fichtenau világított rá a legélesebben –, az arengákba foglalt<br />
megállapításoknak is volt társ<strong>ad</strong>almi szerepe, főleg a kívánatos eszmék széles körben történő<br />
elterjesztésében. A pénzek, pecsétek, épületek és királyi nyilvános szereplések (ünnepi<br />
151 Bónis, Petrus de Vinea; A kancelláriai munka differenciálódására mutat a felelősséghárítás új módjának korai<br />
megjelenése (1330 körül), ld. Szentpétery, Kancelláriai jegyzetek, valamint a kancelláriai osztályok<br />
előzményeinek megjelenése, ld. Kumorovitz, Osztályok..<br />
152 Gerics, Kézai 113-114.<br />
65
Change language