akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

kiválósága és fölöttébb választékos művei révén bárhol a világon nemesnek tekintenék
… Amiként művei is tökéletesen tanúskodnak emellett, ezt az ANTONIUSt a
halhatatlanság munkálójává, derék költővé, választékos történetíróvá és kiváló szónokká
nyilvánítjuk, minősítjük és hírdetjük …”
Mindkét szöveghagyomány egyaránt kései, ennek ellenére a enti állítást, hogy ti. a heraldika
szaknyelvét, mely filológiai tekintetben hovatovább szűz területnek tekinthető, legkésőbb a
Jagelló királyok, de talán már Hunyadi Mátyás uralkodásától fogva erős humanista hatások
érték.
dc_145_10
A heraldikai emlékanyag nyelvi tekintetben különleges csoportot képez a
magyarországi latin nyelvhasználatban, ha beszélt nyelvről lenne szó, akár csoport- vagy
rétegnyelvnek is tekinthetnénk. Ennek az oka első sorban is az, hogy az átlagos és a beszélt
nyelvvel szoros szimbiózisban élő és a mindennapok szóhasználatára orientált hivatali
nyelvhasználathoz képest különös hatások érték külföldről is. Nem nagyon tekinthető
véletlennek, hogy a címertan szöveges forrásai éppen egy a Nápolyi Királyságon keresztül
Franciaországból érkezett dinasztia, az Anjouk idején jelennek meg, s a címerek uralkodói
osztogatásának szokása valójában a külföldön sokat utazó és hosszú ideig tartózkodó
Zsigmond uralkodása idejétől terjed el nagy mértékben, ezzel a jelenséggel egyenes arányban
természetesen a címereslevelek száma is megnövekszik. Zsigmondtól fogva a magyar
uralkodók időnként maguk is adtak címert külföldieknek – Mátyás pl. egy pápai legátusnak,
vagy II. Ulászló éppen a történetíró Antonio Bonfininek, – az sem egyedülálló eset azonban,
hogy magyar adományos nyert címert vagy legalább címerbővítést külföldi uralkodótól 111 . A
nyelvi csatornák tehát megfelelő áramlást biztosítottak a kifejezési formáknak, fordulatoknak
és szavaknák. A műfaj másik fontos nyelvi élénkítő tényezője az, hogy a címerleírásokban
gyakorta olyan tárgyakat, jelenségeket és fogalmakat kellett leírni a nyelv eszközeivel,
melyek a hétköznapi életben ill. a természetben nem, vagy csak nagyon ritkán fordultak elő,
nyelvi megformálásukhoz különleges találékonyságra vagy éppen a címertan szaknyelvi
terminológiájának alapos ismeretére volt szükség. E két tényező hatása aligha értékelhető alul
a latin nyelvfejlődésre, még akkor sem, ha alapvetően csak a lexikai alapokat érintették, a
szintaxist, stilisztikát stb. nyilván nem. Az utóbbi nehézséget, hogy ti. különleges tárgyakat
vagy jelenségeket írjanak le szavakkal, az újkor idején majd egyszerűen úgy oldották meg,
hogy, amennyiben a görög nyelvből ismeretes volt megfelelő jelentésű szó, azt egyszerűen
kölcsönszóként latin alakban használták fel. Hogy a címertan kutatói hűvös érdektelenséggel
111 Erre különösen jó példa Gara Miklósé, aki 1416-ban egy napon nyert armálist Párizsban VI. Károly francia
királytól és Zsigmont, ld. Takács, Sigismundus 406-408 (Marta Melniková és Jékely Zsombor szócikke). A
katalógus többi heraldikai cikke is tanulságos az elmondottakkal kapcsolatban.
52