akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d
akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d
kiválósága és fölöttébb választékos művei révén bárhol a világon nemesnek tekintenék … Amiként művei is tökéletesen tanúskodnak emellett, ezt az ANTONIUSt a halhatatlanság munkálójává, derék költővé, választékos történetíróvá és kiváló szónokká nyilvánítjuk, minősítjük és hírdetjük …” Mindkét szöveghagyomány egyaránt kései, ennek ellenére a enti állítást, hogy ti. a heraldika szaknyelvét, mely filológiai tekintetben hovatovább szűz területnek tekinthető, legkésőbb a Jagelló királyok, de talán már Hunyadi Mátyás uralkodásától fogva erős humanista hatások érték. dc_145_10 A heraldikai emlékanyag nyelvi tekintetben különleges csoportot képez a magyarországi latin nyelvhasználatban, ha beszélt nyelvről lenne szó, akár csoport- vagy rétegnyelvnek is tekinthetnénk. Ennek az oka első sorban is az, hogy az átlagos és a beszélt nyelvvel szoros szimbiózisban élő és a mindennapok szóhasználatára orientált hivatali nyelvhasználathoz képest különös hatások érték külföldről is. Nem nagyon tekinthető véletlennek, hogy a címertan szöveges forrásai éppen egy a Nápolyi Királyságon keresztül Franciaországból érkezett dinasztia, az Anjouk idején jelennek meg, s a címerek uralkodói osztogatásának szokása valójában a külföldön sokat utazó és hosszú ideig tartózkodó Zsigmond uralkodása idejétől terjed el nagy mértékben, ezzel a jelenséggel egyenes arányban természetesen a címereslevelek száma is megnövekszik. Zsigmondtól fogva a magyar uralkodók időnként maguk is adtak címert külföldieknek – Mátyás pl. egy pápai legátusnak, vagy II. Ulászló éppen a történetíró Antonio Bonfininek, – az sem egyedülálló eset azonban, hogy magyar adományos nyert címert vagy legalább címerbővítést külföldi uralkodótól 111 . A nyelvi csatornák tehát megfelelő áramlást biztosítottak a kifejezési formáknak, fordulatoknak és szavaknák. A műfaj másik fontos nyelvi élénkítő tényezője az, hogy a címerleírásokban gyakorta olyan tárgyakat, jelenségeket és fogalmakat kellett leírni a nyelv eszközeivel, melyek a hétköznapi életben ill. a természetben nem, vagy csak nagyon ritkán fordultak elő, nyelvi megformálásukhoz különleges találékonyságra vagy éppen a címertan szaknyelvi terminológiájának alapos ismeretére volt szükség. E két tényező hatása aligha értékelhető alul a latin nyelvfejlődésre, még akkor sem, ha alapvetően csak a lexikai alapokat érintették, a szintaxist, stilisztikát stb. nyilván nem. Az utóbbi nehézséget, hogy ti. különleges tárgyakat vagy jelenségeket írjanak le szavakkal, az újkor idején majd egyszerűen úgy oldották meg, hogy, amennyiben a görög nyelvből ismeretes volt megfelelő jelentésű szó, azt egyszerűen kölcsönszóként latin alakban használták fel. Hogy a címertan kutatói hűvös érdektelenséggel 111 Erre különösen jó példa Gara Miklósé, aki 1416-ban egy napon nyert armálist Párizsban VI. Károly francia királytól és Zsigmont, ld. Takács, Sigismundus 406-408 (Marta Melniková és Jékely Zsombor szócikke). A katalógus többi heraldikai cikke is tanulságos az elmondottakkal kapcsolatban. 52
kezelték a Szótárba foglalt heraldikai szókincset, többek között – talán – annak is tudható be, hogy az esetek többségében elmaradt a vonatkozó szavak és kifejezések markáns minősítése (pl. herald.), s ilymódon a szaknyelvi jelleg csak akkor derül ki, ha a forrásidézet Fejérpataky László és Áldásy Antal három kötetes címereslevél-korpuszából származik ( Mon.herald.), akkor nem, ha általános gyűjtőkörű forráskiadványból. A címertani terminológia elsikkadásának jó példája Tétényi Imre fia Péter, budai alvárnagy ( vicecastellanus) armálisának esete. A címernyerő Tétényi Miklós fia András rokonával együtt nemességük új jelvényét 1405-ben Zsigmond királytól nyerték érdemeik elismeréseként. Zsigmond király oklevele ugyan eredeti formában is korunkra maradt a Kapy család levéltárában 112 , a történeti kutatás számára azonban nem ez a szöveg, hanem ennek egy késői hibás másolata jelentette az alapot a vuzsgálódáshoz. A családi levéltárak ugyanis a 20. század kezdetéig rendszerint a leszármazottak magántulajdonában voltak, a családi birtokon álló kastély vagy kúria erre berendezett helyiségében elhelyezve, kutatásukat rendkívül megnehezítette a tulajdonos készségének biztosítása és az utazás. 113 Ezért is volt óriási jelentősége azoknak a már korán a budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattárába került jezsuita másolatgyűjteményeknek, melyeket Hevenessy Gábortól kezdve Kaprinay Istvánon keresztül Pray Györgyig számosan folyamatosan gyarapítottak, s egy helyben voltak kevés nehézség árán kutathatóak. Egyik ilyen gyűjteményből, a Collectio Kaprinayianaból hozta azt napvilágra Bartal György nevezetes Commentariuma, majd bekerült Katona Historia criticajába, Fejér György korpuszába, Wágner Károly sárosi diplomatariumába is. Végül a Szótár szócikkírója innét idézte az armálist egy egyedi előfordulású szó, a ’barada, -ae f.’ dokumentálására. 114 A szó ugyan nehezen magyarázható, sem megfelelő etimon, sem más magyarázat nem támasztja alá, a szövegkörnyezet mindenesetre magyarázza a szócikkben megadott jelentést. A heraldikai irodalom és forráskiadványok egyszerű áttekintése során azonban gyorsan kiderült, hogy az alak régi, rossz olvasatnak köszönheti a létét, mert azt ’bandum’-nak kell olvasni, ami a heraldika szaknyelvében teljesen bevett szónak számít. 115 Ebből persze az is következik, hogy a valódi hapax ’barada’ immár törlendő, s helyette a ’bandum’ veendő el. Az elmondottakkal kapcsolatban további fontos tanulságokkal szolgál Gersei Pethő János címereslevele. Pray György egy 1775-ben napvilágot látott munkájában hosszan 112 Dl 64122. 113 Amikor Nyáry Albert az eredeti oklevél alapján újra közölte a szöveget, a szóban forgó armális még a Kapy család Kapivári levéltárában volt Fasc. III. Nr. 9. jelzet alatt. Nyáry, Heraldika 229. 114 Zsigm.oklt. II,3798. 115 Ld. Supplementum s.v. dc_145_10 53
- Page 1 and 2: dc_145_10 AKADÉMIAI DOKTORI ÉRTEK
- Page 3 and 4: dc_145_10 “Összefoglalásként k
- Page 5 and 6: Bevezető I. A Magyarországi Köz
- Page 7 and 8: nehézkes és nem elégít már ki
- Page 9 and 10: dc_145_10 az akadémiai pályázato
- Page 11 and 12: dc_145_10 műhelyét Budapesttől P
- Page 13 and 14: Gáldi László a szójegyzékeknek
- Page 15 and 16: 1934-1935-ös Medieval Latin Word-L
- Page 17 and 18: Ezen előzmények után elódázhat
- Page 19 and 20: utolérték az új Du Cange aktuál
- Page 21 and 22: feltárása jelent. Ezt szolgálja
- Page 23 and 24: helyzetre, hogy 1472-ig a humanista
- Page 25 and 26: Velencéből Magyarországon át Ko
- Page 27 and 28: dc_145_10 meglepő tehát, hogy a h
- Page 29 and 30: Két eset azonban mégis elgondolko
- Page 31 and 32: dc_145_10 Heliodorushoz intézett l
- Page 33 and 34: dc_145_10 Ettől a ponttól Schumac
- Page 35 and 36: quod et factum est.” (764; 209. c
- Page 37 and 38: 5. Az egyedi használatú szavak dc
- Page 39 and 40: használta azt 74 , ellentéte, a
- Page 41 and 42: már rég kiderült, hogy ezek nagy
- Page 43 and 44: megvizsgáljuk, akkor azt tapasztal
- Page 45 and 46: dc_145_10 vepres silvasque et lucos
- Page 47 and 48: dc_145_10 italicizmusoktól, s ebb
- Page 49 and 50: századra valóságos műnyelvvé v
- Page 51: Ennek ellenére tanulságos a szab
- Page 55 and 56: dc_145_10 azonban a történelem ol
- Page 57 and 58: dc_145_10 A címerbővítő oklevé
- Page 59 and 60: dc_145_10 omni prorsus thezauro omn
- Page 61 and 62: dc_145_10 darabjaként vették szá
- Page 63 and 64: A ház részeinek megnevezése ugya
- Page 65 and 66: felbukkanása is arra vall, hogy ez
- Page 67 and 68: fogadná el, a diplomatika ennél
- Page 69 and 70: dc_145_10 erőfeszítésnek tűnhet
- Page 71 and 72: dc_145_10 tulajdonnévi eredetű me
- Page 73 and 74: dc_145_10 Constantinopolitanus impe
- Page 75 and 76: Bugat: 1274 Vasi Szle 1979 p.365. K
- Page 77 and 78: Béla felvidéki gyűjtéseiből tu
- Page 79 and 80: dc_145_10 határai között összes
- Page 81 and 82: dc_145_10 megbízhatóságának ell
- Page 83 and 84: külön a saját munkámhoz készí
- Page 85 and 86: Praefatio / Előszó: Vol. I p. V-I
- Page 87 and 88: információs rendszerei. (Historia
- Page 89 and 90: dc_145_10 Bourgain - Hubert, Le Lat
- Page 91 and 92: dc_145_10 Déri Balázs: A „Tekin
- Page 93 and 94: Budapestini MCMXCVII. Fehértói, H
- Page 95 and 96: Budapest 1993, 41-44. dc_145_10 Haj
- Page 97 and 98: dc_145_10 Szentpétery Imre szület
- Page 99 and 100: index. Edd. Margarita Kulcsár et P
- Page 101 and 102: dc_145_10 Mantello - Rigg, Medieval
kiválósága és fölöttébb választékos művei révén bárhol a világon nemesnek tekintenék<br />
… Amiként művei is tökéletesen tanúskodnak emellett, ezt az ANTONIUSt a<br />
halhatatlanság munkálójává, derék költővé, választékos történetíróvá és kiváló szónokká<br />
nyilvánítjuk, minősítjük és hírdetjük …”<br />
Mindkét szöveghagyomány egyaránt kései, ennek ellenére a enti állítást, hogy ti. a heraldika<br />
szaknyelvét, mely filológiai tekintetben hovatovább szűz területnek tekinthető, legkésőbb a<br />
Jagelló királyok, de talán már Huny<strong>ad</strong>i Mátyás uralkodásától fogva erős humanista hatások<br />
érték.<br />
dc_145_10<br />
A heraldikai emlékanyag nyelvi tekintetben különleges csoportot képez a<br />
magyarországi latin nyelvhasználatban, ha beszélt nyelvről lenne szó, akár csoport- vagy<br />
rétegnyelvnek is tekinthetnénk. Ennek az oka első sorban is az, hogy az átlagos és a beszélt<br />
nyelvvel szoros szimbiózisban élő és a mindennapok szóhasználatára orientált hivatali<br />
nyelvhasználathoz képest különös hatások érték külföldről is. Nem nagyon tekinthető<br />
véletlennek, hogy a címertan szöveges forrásai éppen egy a Nápolyi Királyságon keresztül<br />
Franciaországból érkezett dinasztia, az Anjouk idején jelennek meg, s a címerek uralkodói<br />
osztogatásának szokása valójában a külföldön sokat utazó és hosszú ideig tartózkodó<br />
Zsigmond uralkodása idejétől terjed el nagy mértékben, ezzel a jelenséggel egyenes arányban<br />
természetesen a címereslevelek száma is megnövekszik. Zsigmondtól fogva a magyar<br />
uralkodók időnként maguk is <strong>ad</strong>tak címert külföldieknek – Mátyás pl. egy pápai legátusnak,<br />
vagy II. Ulászló éppen a történetíró Antonio Bonfininek, – az sem egyedülálló eset azonban,<br />
hogy magyar <strong>ad</strong>ományos nyert címert vagy legalább címerbővítést külföldi uralkodótól 111 . A<br />
nyelvi csatornák tehát megfelelő áramlást biztosítottak a kifejezési formáknak, fordulatoknak<br />
és szavaknák. A műfaj másik fontos nyelvi élénkítő tényezője az, hogy a címerleírásokban<br />
gyakorta olyan tárgyakat, jelenségeket és fogalmakat kellett leírni a nyelv eszközeivel,<br />
melyek a hétköznapi életben ill. a természetben nem, vagy csak nagyon ritkán fordultak elő,<br />
nyelvi megformálásukhoz különleges találékonyságra vagy éppen a címertan szaknyelvi<br />
terminológiájának alapos ismeretére volt szükség. E két tényező hatása aligha értékelhető alul<br />
a latin nyelvfejlődésre, még akkor sem, ha alapvetően csak a lexikai alapokat érintették, a<br />
szintaxist, stilisztikát stb. nyilván nem. Az utóbbi nehézséget, hogy ti. különleges tárgyakat<br />
vagy jelenségeket írjanak le szavakkal, az újkor idején majd egyszerűen úgy oldották meg,<br />
hogy, amennyiben a görög nyelvből ismeretes volt megfelelő jelentésű szó, azt egyszerűen<br />
kölcsönszóként latin alakban használták fel. Hogy a címertan kutatói hűvös érdektelenséggel<br />
111 Erre különösen jó példa Gara Miklósé, aki 1416-ban egy napon nyert armálist Párizsban VI. Károly francia<br />
királytól és Zsigmont, ld. Takács, Sigismundus 406-408 (Marta Melniková és Jékely Zsombor szócikke). A<br />
katalógus többi heraldikai cikke is tanulságos az elmondottakkal kapcsolatban.<br />
52