akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

századra valóságos műnyelvvé válik, melynek szóhasználata és megfogalmazásai rendkívül
szigorú szabályokhoz igazodnak. 100
Magyarországon a címerhasználat a 13. század elejétől vált egyre elterjedtebbé, az a
szokás azonban, hogy az uralkodó ilyen jelvénnyel adományozza meg érdemeket szerzett
hívét, s a címert esetleg művészilég le is festik, netán szavakkal is leírják az oklevélben, csak
1326 után, valójában a 14. század végétől terjedt el Magyarországon. A minket érdeklő
címerleírásoknak éppen az ad jelentőséget, hogy a bennük szereplő terminológia a 15. század
végén már meglehetősen szabályozottnak látszik, s a hanyatló heraldika korában ezen alapul a
heraldikai műszókincs, a terminológia. Szótárszerkesztő elődeink feltehetőleg jól látták ennek
a jelentőségét, az excerpáló módszer esendősége mellett legfeljebb az téveszthette meg őket,
hogy a Monumenta Hungariae Heraldica címen közzétett három kötetnyi címereslevél a
teljesség benyomását keltette. Az utóbbi évtizedek heraldikai kutatásai és nagy társdalmi
érdeklődést kiváltó kiállításai (pl. a Zsigmond-kiállítás) ráirányították a figyelmet arra, hogy a
címereslevelek alapvetően vizualitásuk tekintetében nyertek számbavételt és feldolgozást,
nyelvileg egyáltalán nem. Bárczi Gusztáv történeti és modern szakszavakan vegyesen
feltűntető heraldikai műszótára szinte használhatatlan a filológusnak, ezért ajánlatosnak
látszik a forrásokig magukig visszamenni. Mivel afféle „állatorvosi lókén” számos
terminológiai és filológiai kérdést felvet, érdemesnek látszik alaposabban szemügyre venni
egy küllemében sem éppen utolsó Jagelló-kori címereslevelet. Mielőtt azonban ehhez
hozzáfognánk, tisztázni kell azt a kérdést, hogy a Zsigmond-kori (1387 -1437) kezdeteket
követően Mátyás uralkodása alatt vált újra intenzívvé az uralkodói címeradományozási
tevékenység, s ennek a csúcspontját nyelvi tekintetben azért is a Jagelló királyok három
évtizede képezi, mert ekkor már erősen hatottak a humanizmus mércéi a kancelláriai
megfogalmazásokra. Ennek egyik fontos bizonyítéka az a címereslevél, amely eredetiben
nem, csak az ún. Oláh Formuláskönyvben maradt fenn, de amit címfelirata szerint maga
Antonio Bonfini fogalmazott. Ennek teljes egészében mindmáig publikálatlan szövege a
következő:
dc_145_10
Arma quedam per Anthonium Bonfinis facta:
[Nos,] Wladislaus etc. Cum nichil fidelibus obsequiis principi gracius esse debeat
solaque fides inter ceteras virtutes multum suo iure promereri videatur, nichilque a regia
dignitate ipsa ingratitudine debeat esse magis alienum, iccirco decoris nostri et
exornande fidelitatis habendam duximus esse racionem. Nam cum summa Iohannis t.
scriptoris et familiaris nostri fides et assiduitas, qui historiam Hungaricam ab Anthonio
100 Bertényi , Címerváltozatok. Bertényi, Címertan.
49