akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

azonban az újabb kommentárokból teljesen kimaradt. Podhradczky József 1838-ban a Budai
Krónika máig egyetlen önálló kiadásában a szót ’astragatis’-ra javította, utalva a Vitruvius
munkájában előforduló ’astragalus’ építészeti terminus technicusra, s a lehetőséget Ipolyi
Arnold is elfogadta 1854-ben megjelent munkájában. Domanovszky Sándor apparátusában
említést sem tett a coniectura-kísérletekről, ami egy unius codicis mű esetén is hiba lenne,
különösen is az egy újkori – a coniecturákkal közel egykorú – másolatokon alapuló szöveg
esetében. 98 Az ’abstracatis’ változattal szemben (ez ugyanis feltehetőleg szintén szövegjavító
értetlenség eredménye) az ’astragatis’ alakot főalaknak tekintve megengedhetőnek tartom,
hogy a forma szoros kapcsolatban állhat a vitruviusi terminusnak is alapul szolgáló görög
α̉στράγαλος-szal. A kérdés csak az, hogy Kézai korában ismerték-e a kockakövekkel fedett
(az ’astracatas’ egyértelműen az utca burkolatára vonatkozik) útburkolása technikát. Ha
azonban Kézai antik emlékek iránti érzékenységét illetve Sabaria művében játszott szerepét
(egyetemet vagy legalábbis főiskolát helyez oda Attila korára) figyelembe vesszük, igencsak
elképzelhető, hogy a borostyánút maradványai lebeghettek a szemei előtt.
Mivel a kérdés forrástani és nyelvi szempontokból ilyen mértékig összetett lexikai
problémákon alapszik, mindenesetre nem szerencsés egyértelműen – más szövegjavítási
kísérletek teljes figyelmen kívül hagyásával – az ’astracatas’-t Kézai italiczmusainak
alapadatai közé sorolni. 99
7. A lehetséges szaknyelv kérdése: a heraldika
A történeti medievisztika egyik fontos segédtudomány a heraldika, mely a
hadszervezet átalakulásával párhuzamosan kialakuló címerhasználat kérdéseivel foglalkozik.
Lényegi megállapítása, hogy a címerhasználat történetében két, alapvetően különböző
korszakot választ el egymástól. Az első korszakban, melynek időbeli határai Magyarországon
1526-ig terjednek, a címereknek valódi megkülönböztető szerepe volt a csatatereken és a
mindennapokban egyaránt, ezt „élő heraldikának” szokás hívni. Az ezt követő időben a
lőfegyverek elterjedése miatt a lovagi fegyverzet lassanként korszerűtlenné válik, a
címereknek a dekoratív (társadalmi megkülönböztető) szerepe formálódik ki, míg eredeti
funkciója elhanyatlik, ezért ennek a korszaknak a bevett neve a „hanyatló heraldika kora”.
Latinitás szempontjából a kérdésnek az ad jelentőséget, hogy az élő heraldika korszakában
fejlődik ki az a nyelvezet, mely a 16. századtól fokozatosan megmerevedik és a 19-20.
98
Podhradczky, Chronicon 6. A Vitruvius-hely értelmezésére: ThLL II,957 s.v. ’astragalus’. Ipolyi, Mythologia
135. Domanovszky helye: SRH I, 143.
99
A kérdésre Juhász Erika felvetése nyomán egy szövegolvasó szemináriumon lettem figyelmes, amiért a
doctorandának tartozom köszönettel.
dc_145_10
48