akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

dc_145_10
compunctivus, consolativus, contenebrare, contemnere, conventualiter, corviger, definitorius,
delatus, despicabilis, discretus, discussor, edentulus, elucubrare, examinanter, fenestripar,
fiscella, flebotomia (= phleb -), frontisecus, gemmicula, habituatio, illicitare, indiscusse,
infrigero, inspirative, intellegibilis’. Az utóbbi felsorolásban is feltűnőek a rendi életre és
szervezetre vonatkozó egyedi kifejezések (’conventualiter, definitorius, discretus, habituatio,
indiscusse’), melyek szükségszerűen arra irányítják a figyelmet, hogy a szóhasználat mögött
esetleg eszmei törekvések is megbújhattak. Önmagában az a tény, hogy az egyes
szerzetesrendek sajátos terminológiát alakítottak ki a rendi szervezetre, nem különös,
mondhatni a mindennapi élet követelményének tekinthető. 70 A ferencesek sajátos jelentésben
használták a ’custodia’ (= őrkerület, redni szervezeti egys ég) és a ’commissarius,
commissariatus’ szavakat 71 , a domonkosok a ’contrata’-t szótárunkban eddig nem
dokumentált módon szintén ’rendi kerület’ értelemben alkalmazták 72 , a becések a prépostnak
adtak csak rájuk jellemző tartalmat. Ha azonban az említett pálos előfordulásokhoz
hozzávesszük még azt a három esetet is, amikor a szintén újonnan feldolgozott Hadnagy
Bálintéval egyezik Gyöngyösi szóhasználata (’contutari, generalatus, coenobialis ’), csak
megerősödik előbbi benyomásunk. Mind Gyöngyösiről, mind Hadnagyról az irodalomtörténet
tanítja, 73 hogy szellemi tevékenységük a rendi fegyelem és szellem megújítására
összpontosított. A mirákulumjegyzék összeállítása és a rendi történetírás egyaránt arra
irányult, hogy a dicső múlt felvillantásával a szomorú jelen szerzeteseit heroizmussal töltsék
el. Különösen a ’coenobialis’ melléknévnek tulajdoníthatunk e tekintetben jelentőséget, mert
nem csak a két neves középkorvégi pálos munkáiban fordulnak elő, hanem a rendi
oklevelezés egyes darabjaiban is, így óhatatlanul azt a benyomást keltik, hogy a
’remete(kolostor, -ház stb.)’ értelmű szó következetes használata a rendi írásbeliségben a
sajátos rendi öntudat egyik legfontosabb megnyilvánulása kellett legyen.
Amellet sem érdemes megjegyzés nélkül elmennünk, hogy az újonnan feldolgozott
munkákból előkerült adatok egy-egy szerzőre vagy műveltségi körre (pl. kolostori latinitás)
nézve sajátos egyezéseket mutatnak. Aligha csodálkozunk azon az elmondottak fényében,
hogy az ’incorrigibilitas’ szó újfent Gyöngyösinél tűnik fel, miután egy másik munkájában is
70 Sokat várhatunk ebben a vonatkozásban a rendi formuláskönyvek közzétételétől (tudomásom szerint Sarbak
Gábor a Liber viridis, Molnár Antal a Szűcs Jenő által már sok tekintetben kiaknázott ferences levelezőkönyvek
kiadásán dolgozik). Fontos hozadéka lehet ezeknek a munkáknak a rendi vokabulárium összeállítása.
71 LLMAeH s.v. Szovák, Győri őrség 17. A ’commissariatus’-ra ld. Supplementum, pars prima.
72 Gabriel ... episcopus ... anno Christi 1501 ... preterea per singulos conventus contrate nostre legavit scutellam
unam argenteam: c.1524 M.Sion 1867 p.605. Nam quilibet conventus tocius contrate dilatus est illis ex bonis in
numero ad minus vigintiquinque florenorum: Ibid. p.606. Vö. Ipolyi megjegyzésével a 671. oldalon utalássa
DuC II,576-ra.
73 Sarbak, Prior General. Tarnai, Irodalmi gondolkodás 103-155.
38