akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

5. Az egyedi használatú szavak
dc_145_10
Az új szóalakok és jelentések, mint a Supplementumból jól látszik, akkor igazán meggyőzőek,
ha a képzés szabályosságán túl további adatok is igazolják magyarázatukat. Az mindenesetre
első megközelítésre is jól látszik és lényeges tapasztalat, hogy azokban az esetekben, amikor
egyedi előfordulás van feltüntetve a szótári szócikkben, s a szóra újabb forrásadat is előkerül,
az értelmezések rendszerint jól kiegészítik egymást. Gyöngyösi Gergely munkáját Horváth
János irodalomtörténete nyomán hagyományosan a kolostori latinság körébe sorolhatjuk.
Ennek fontos jellemzője, hogy intenzíven hatottak rá a humanizmus nyelvszemléletéből eredő
jelenségek, de annak esztétikai szempontját nem tette magáévá, azaz továbbra is a
skolasztikus nyelvelmélet alapjaira helyezkedett. A megállapítás első felét azok az esetek
támasztják alá, amikor a szó létét Gyöngyösié mellett humanista szerzőtől származó
forrásadat is alátámasztja, de más nem (ilyen pl. a ’ius’ [= leves], ahol Galeottóval találkozik
a pálos szerző, a ’commentari’, ahol Bonfinivel és Váradi Péterrel [bár más értelemben], a
’complexio’, ahol többek között Hagymási Bálinttal, vagy a ’dediscere’, ahol meg éppen
Ianusszal). Az említett ’ius’ arra is rávilágít, hogy a humanistákkal közös volt a mindennapi
élet jelenségeinek megnevezésére irányuló törekvés (ilyen egyedi előfordulások
Gyöngyösinél a ’botum, cerussa’ stb). A találkozásra azonban jellemzőbb eset, amikor saját
egyházi környezetén belül használ azonos, de egyébként egyedi vagy ritka kifejezéseket.
Gyöngyösi ilyen szempontból a értelemszerűen teológusokkal (Szt. Gellért, Cerbanus), de
leginkább az obszerváns prédikátorokkal mutat nyelvi egyezést, ami fontos megerősítése a
kolostori latinság fogalmának (pl. csak Pelbárttal közös a használata a ’historialis, intellectio,
involuntarius, irreligiosus’ stb. szavaknak, de például a Pécsi egyetemi beszédek néven ismert
sermo-gyűjteményével az ’impossibilitas’). Ami azonban még ennél is feltűnőbb, hogy
Gyöngyösi számos esetben egyedi módon gyarapította a latin szókincset, olyan esetekben pl.
mint a ’candicatio, corrigibilitas, deceptrix, despectus 3, disciplinatus 3, distorte,
eiaculatorius, eiector, emendatorius, excultor, exhonoro, frixare, fucate, imbecillare,
impeditivus, incensare, incoinquinatus, independenter, indigestibilis, inebrietas, ingrassari,
insperato, instructivus, Iobicus, iuncus’. Ezek a szavak egyedül az ő szövegeiből
dokumentálhatóak, jelentős részük különösebb magyarázatot nem igénylő módon a
skolasztikus nyelvszemlélet képzési elvein alapul. Ha mármost számba veszem azokat az
egyedi előfordulásokat is, melyek a Supplementumban szerepelnek a pálos szerző neve alatt, a
fentebb mondottak csak még erősebb alátámasztást nyernek. Gyöngyösi újabban feldolgozott
munkáiból származik az előzőekben felsorolt 25 kifejezéshez hasonlóan további 33 szó:
’absinthiare, aequanimis, asininus, basse, bissextilis, burdo, caste, celatio, complusculus,
37