akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

adhatunk fenntartás nélkül igazat, a két kifejezés keletkezése nem teljesen független
egymástól, hisz mindkettő a középlatin ’milleartifex’ tükörfordításával jött létre, mondhatni
annak a tükörszavai. 66 Két későközépkori szójegyzékünk is ugyanazokkal a német és magyar
kifejezésekkel adja vissza a latin artifex szót: Murmelius (1533, Krakkó) és Verancsics
Faustus (1595, Velence) szótárai egyaránt ú gy vélik, hogy az artifex magyar megfelelője a
mester, német megfelelője a Kunstner/Kinstler. 67 Az ezermester legkorábbi magyar
előfordulásai a Magyar Nyelvtörténeti Szótár szerint szintén azt támasztják alá, hogy
ezermester szavunk hátterében az ördögre alkalmazott kép bújik meg. Madarász Márton
1635-ben Lőcsén kiadott szent elmélkedései csakúgy a sátán ezermesterségét emlegetik,
miként Comenius mester 1697-ben megjelentetett szótára, vagy Miskolci Gáspár 1702-es
jeles vadkertje, s még Faludi Ferenc 18. századi munkáiban is a sátán az ezermesterség
megtestesítője. 68 A profán értelem minden bizonnyal csak a legutóbbi két század során
alakulhatott ki.
Egy Vergilius tollán született képet az egyházatyák átértelmeztek az ördögre, s a
kifejezés előtt ezzel nagy perspektívát nyitottak. Ezt követően a 12. század skolasztikus
nyelvelmélete a körülírást egy szóba sűrítette s elszakította eredeti szövegkörnyezetétől,
sokáig azonban csak értelmezőkkel használták. 69 A 13. században német nyelvterületen ill. a
15. század második és a 16. század első felében magyar nyelvterületen azután a középlatin
kifejezésből tükörfordítással a későközépkor hozta létre a Tausendkünstler és az ezermester
szavakat. A tükörfordítás láthatólag azon a két nyelvterületen történt meg, ahol a hithírdető
irodalomnak a legnagyobb tere nyílt és a legnagyobb hatást tudta kifejteni: ezesetben tehát a
középlatin szó közvetítője a népnyelvbe kétséget kizáróan a sermo-irodalom volt. A hosszan
ecsetelt történet eszerint két fontos tanulsággal jár. Az egyik, hogy a középlatin kifejezés
történeti formálódásának hosszú útján nyelvi eszközökkel összekötötte az antikvitás és a késő
középkori Magyarország műveltségét, a szavak mögött tehát igen távoli művelődéstörténeti
háttér áll. A másik, hogy a közönségével feltételezhető intenzív kapcsolata miatt a
sermoirodalomnak igen nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk a hazai latinság fejlődése és
összetétele tekintetében, ajánlatos lesz tehát a jövőben a teljes rendelkezésre álló korpuszt
feldolgozni.
dc_145_10
66
TESz I,820. EtWbUng. I (1992) 346. Pais: Mny 63 (1967) 135.
67
RMG 490-491.
68
Szarvas – Simonyi, Szótár II,788.
69
Az értelmező használata annak a jele, hogy a beszélő nem biztos abban, hogy a közönsége megérti szavait, ld.
példának erre Lodomér érsek nevezetes levelét a ’non tam sancti- quam antimonialis’-ról: Szovák, Tracce.
36