akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

quod et factum est.” (764; 209. cap.). A helyhez sem a latinos műveltségű Mályusz Elemér
kommentárja, sem a középlatinista filológus Horváth János kommentárja nem fűzött
magyarázatot, a legújabb fordítás készítője, Bellus Ibolya a ’milleartifex’ szót Vergiliustól
sugalmazott kifejezésként magyarázta, hivatkozva az Aenesi megfelelő helyére (389. o. 70
jz.). A fordítónak – mint láttuk – abban kétségtelenül van némi igaza, hogy a szó története
Vergiliusig vezethető vissza, abban azonban bizonyosan téved, hogy onnét is honosodott
volna meg. A ’milleartifex’-hez képest ugyanis van egy a mi szavunkhoz közelebb álló
kifejezés is, ti. a ’millemagister’.
dc_145_10
Nehéz lenne pontosan meghatározni, hogy mikor és mi módon jutott el
Magyarországra a középlatin ’milleartifex’ kifejezés. Nem kizárt, hogy a premontreiek hozták
rendalapítójuk életrajzában, s akkor talán a népnyelvi tükörszó is megszülethetett ebből
valamelyik premontrei apácák számára készült fordításban a 16. század elején. Szerepel
azonban a szó a 15. század végi magyar obszerváns hitszónok, Temesvári Pelbárt Európa-
szerte népszerű (a mohácsi vészig Hagenauban, Párizsban, Velencében és Strasbourgban
mintegy 20 kiadást megért) mariológiai szentbeszédgyűjteményében, a Stellariumban.
Köztudott, hogy a neves prédikátor munkáit az írátudatlan nép és az egyszerű lelkészkedő
papság szem előtt tartásával írta. Nyilván nem véletlen, hogy a gyűjtemény számos darabját a
magyar nyelvű kódexirodalomba is átültették a 16. század elejének többnyire névtelen
fordítói: viszonylag szöveghű fordításokat találunk a Teleki-, Kazinczy-, Tihanyi- és a
Horvát-kódexekben. A szerző a 11. könyvben Mária igen nagy méltóságáról és kiváltságairól
értekezett, és az egyik fejezetben Mária folttalan tisztaságát magasztalta. Mária Pelbárt szerint
olyan fokú tisztaságot nyert Istentől, hogy belül a lelke kísérthetetlen volt, „kívülről azonban
alkalomadtán öt érzékszerve vagy az ördög őt is megkísérthette, aki ezermestere a kísértésnek
(qui est milleartifex in tentando), s aki még Krisztus megkísértésétől sem retten vissza.” 65 A
11. könyv elkerülte a fennmaradt fordítások tanúsága szerint a fordítók figyelmét, talán az
érdeklődésüket is, így a közvetlen láncszemet nem tudom meghatározni. Ha Temesvári
Pelbárt mellé felsorakoztatjuk a fentebb idézett helyeket, mindenesetre feltűnő, hogy jelentős
része az előfordulásoknak népszerű egyházi műfajban, legtöbbnyire szentbeszédben született.
Minden valószínűség szerint ezen az úton jött létre a magyar ’ezermester’ szó is. Pais Dezső
ugyan 1967-ben még német tükörszónak gondolta, történeti etimológiai szótárunk mindkét
változata már úgy ítélte meg, hogy a német és a magyar szó egymástól függetlenül jött létre.
Pais álláspontja a fentiek fényében valóban tarthatatlan, de a TESz szócikkírójának sem
65 PELB.TEM. Stell. p.183 r : ’Potuit ergo et Virgo Beata tentari saltem ab extrinseco occasione accepta per
quinque sensus vel a diabolo, qui milleartifex in tentando, qui etiam ipsum Christum non fuit reveritus tentare.’
35