akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

avaszságának és furfangjának kevélysége, mint az ereje. 57 Szent István királyunk sógorának,
az 1146-ban kanonizált II. Henrik császárnak az életrajzát a 13. század elején egy harmadik
toldalékkal látták el, melyben a Henrik életéből egyébként hiányzó mirákulumokat pótolták.
Ebben a toldalékban is több ízben találkozunk a vizsgált kifejezéssel: „mivel azonban ezen a
módon semmit sem ért el ez az ezermester, akiket így a vétekre nem sikerült rávennie, azokat
másfajta csalárdsággal próbálta rászedni.” 58 A képes kifejezést a világkrónika és
szentbeszédíró, Martinus Polonusként is ismert Troppaui Márton is előszeretettel alkalmazta
szentbeszédeiben. Az 1278-ban elhúnyt domonkos szerző sermogyűjteménye oly nagy hatást
ért el, hogy számos kézirata mellett 1484-ben Strasbourgban nyomtatásban is megjelent.
Szerinte a démont azért nevezik „ezermesternek, mert végtelen számú mesterkedést ismer
arra, hogy megcsalja” az embert. 59 A 13. századból Schumacher egy középfelnémet
szentbeszédben talált egy olyan adatot is, melyben a ’milleartifex’ kifejezés együtt szerepel a
vergiliusi citátummal, s az egészet a hitszónok németre is lefordította. Egyet érthetünk a
német szerzővel abban, hogy a hely világosan árulkodik a ’milleartifex’ vergiliusi
eredetéről. 60 A kifejezés útja innét már a 15. század második felének népszerű vallásos
irodalmába vezet: számos németalföldi szentbeszéd-gyűjteményben és népszerű teológiai
értekezésben kimutatható a használata. Ismereteink szerint a latin formát itt alkalmazta
először emberre Willen van Berchen Gelder város krónikájában 1480-ban. 61 A 15. század
végén egy lengyelországi oklevél, tehát egy alapvetően a használati írásbeliség körébe tartozó
szöveg, egy nő öngyilkosságával kapcsolatban már magyarázat és körülírás nélkül használta a
kifejezést, összetéve egy újabb elemmel, a ’magister’-rel: „mulier ... persuasu milleartificis
magistri ducta laqueo ... se ad trabeam ... suspendit.” 62
A vergiliusi ihletésű kifejezés az Ernst-kódex tanúsága szerint Szent Márton
életrajzában már a 12. században jelen volt Magyarországon 63 , s egy 1233. évi oklevél az
ördög mesterkedését ars nepharianak 64 nevezi. Első biztos hazai előfordulsása a
későközépkor nagy krónikaszintéziséből, Thuróczi János munkájából mutatható ki. Itt a
kancelláriai latin nyelvhasználat jeles képviselője a huszita kezdetekről írja: „Volebat enim
milleartifex illos, quos sui cultus voluptas non capiebat, saltem prodigiorum irretire ostentis,
57
MPL 170, 1315 A: ’Quid ... fratres miramini? Milleartifex est ille spiritus nequam, qui inimicando nos
persequitur, sed proicite eum, quia maior est eius versutiae et subtilitatis arrogantia, quam fortitudo’.
58
Sumacher, Teufel 70-71.
59
Lex.Lat.Pol. VI (fasc. 3,47) 1987, 326.
60
Sumacher, Teuel 70.
61
Lex. Lat. Ned. I (1977) 582.
62
Lex. Lat. Pol. VI, fasc. 3, 47 (1987), 326.
63
Varjú, Legendae 54-56.
64 PRT I, 718.
dc_145_10
34