akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

dc_145_10
Ettől a ponttól Schumacher figyelme elsősorban a középfelnémet adatok elemzésére
összpontosul, melyek a mi szempontunkból ehelyütt kevésbé érdemelnek figyelmet. A német
szerző ugyanakkor átsiklik azon a tényen, mely a további fogalomfejlődés szempontjából
kulcsfontosságú. A vergiliusi kifejezés ugyanis kiszakad eredeti környezetéből, egy szavas
maximává válik, s ily módon képezi alapját a német és a magyar kifejezésnek egyaránt. A
fogalom újrafogalmazására abban a korban kerül sor, amikor a skolasztikus gondolkodásmód
átalakítja a Karoling-korban kijegecesedett latin nyelvi normákat. Mivel a „mille” már a kései
antikvitásban is szerepelt összetételben (pl. ’milleformis’), kézenfekvő volt, hogy a bonyolult
körülírást egy rövid, egy szavas kifejezésbe vonják össze az analógia segítségével. Az új
kifejezés a ’milleartifex’ lett. Úgy tűnik, a szót először Szent Meneleus Ménat-i apát (†720 k.)
ismeretlen 11. századi életrajzírója vetette pergamenre, talán ő maga alkotta. Azt írja a
szentéletű apátról, hogy mivel munkálkodása Istennek is, az embereknek is kedves volt, azt
„ille mille-artifex, callidus depravator recti operis” meg akarta zavarni. Más helyütt is
használja a kifejezést, de ott is értelmező kíséretében („ille mille-artifex, diabolus”). 54 A 12.
század közepén Izsák stellai ciszterci apát (1147 -1178) használta szentbeszédében a
’milleartifex’ kifejezést az ördögre 55 , majd Szent Norbert, magdeburgi érseknek, a premontrei
rend alapítójának második, 1157-1161 között keletkezett életrajza említi meg többször is.
Egyik hely szerint mikor a Norberthez özönlő művelt és írástudatlan tömegben akadt egy
ember, aki Dániel próféta nyomán a világvége és az antikrisztus eljövetelét kezdte hírdetni,
Szent Norbert leleplezte a hamis prófétát. „Rögtön, mihelyt észrevette az a lélek,” – írja a
legenda, – „hogy az igazság és gyönyörűség hallgatói rajtakapták, amilyen mesterkedő
ezermester (ut est milleartifex artificiosus), a csálárdságnak más fajtáit kutatja.” 56 Később egy
csöndes téli éjszakán az égi reményről és a boldogság dicsőségéről beszélgetett társaival,
egyesek szomjúságának az oltására vízért küldte a testvéreket, de amikor azok visszaérkeztek,
kérdőre vonta őket, hogy miért hoztak tisztátalan vizet. Azok tiltakoztak ugyan, de miután
fényt gyújtanak, kiderül, hogy egy szörnyű nagy béka ül az edény fenekén. Ezután a testvérek
annak rendje s módja szerint megrémültek, hogy télen efféle féreg nem szokott lenni, meg a
forrás is, az edény is tiszta volt. Szent Norbert a megnyugtatásukra a következőket mondta:
„testvéreim, mit csodálkoztok? Az ezermester az a semmirekellő lélek (milleartifex est ille
spiritus nequam), aki ellenségesen üldöz bennünket. De vessétek el őt, mert nagyobb az ő
54 Sumacher, Teufel 70-7.
55 Sumacher, Teufel 71.
56 MPL 170, 130 B: ’Porro dum ab auditoribus veritatis et dulcedinis falsus ille spiritus se ex parte deprehendi
cerneret, ut est mille artifex artificiosus, deceptionis alia genera exquirit’.
33