akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

kifejezések a német és a magyar nyelvben jelölnek, vagy körülírást használ ( jack-of-all-
trades, homme universel), vagy a bűvész, szemfényvesztő jelentésű szóval (prestidigitatore) él
helyette. A német etimológiai és nyelvtörténeti középszótárak általában regisztrálják azt a
tényt, hogy a Tausendkünstler eredetileg az ördög megnevezésére szolgált, s az ördögnek a
ravaszságát, azt a képességét kívánta plasztikusan kifejezni, hogy az eredetileg jónak teremtett
embert csalárd módon félrevezeti, s ezen tevékenysége során rendkívül sok alattomos eszközt
képes felhasználni. Pusztán az eddig elmondottak ismeretében is legalább a patrisztikus korig
visszanyúló fogalomtörténetet Meinolf Schumacher tárta fel, 48 aki megállapította és
bőségesen illusztrálta példákkal, hogy a kérdéses kifejezés esetében a keresztény
antikrecepció egy apró darabkájáról van szó, melynek kezdőpontja nem más, mint Vergilius
Aeneise. Az Aeneis VII. énekében ugyanis a haragos Iuno istennő eképpen szól Allectóhoz, a
viszályt szító alvilági démonhoz, akitől segítséget kér:
Nincs olyan egy-szivü két testvér, kit harcba ne vinnél,
ház, amelyet haragod fel nem dúl, gyászt, temetést küldsz
és a családra csapást. A te elnevezésed ezernyi,
s van vagy ezer cseled ártani ...
(Lakatos István)
„... tibi nomina mille, / mille nocendi artes.” 49 A hely keresztény
átértelmezéséhez elvi alapot biztosítottak a 95. zsoltár azon szavai, melyek szerint „a
pogányok istenei mind csak hamis démonok” (Ps. 95, 5). Ettől fogva a keresztény
irodalomban az ezer féle mesterkedés rendszerint az ördög csalárdságának sokféleségét
jelölte. Hogy az egyébként a teljességet jelentő ezres szám ezesetben a ’sok, nagyon sok’
kifejezésére szolgál, Schumacher egy Petrus Chrysologus-hellyel igazolta. A beszédei folytán
nagy hatású 5. századi ravennai érsek, Nagy Szent Leó pápa bizalmasa egyik beszédében
ugyanis e szavakkal fordult híveihez: „testvéreim, ... az ördög a gonoszságnak különb s
különb fajtájával, a csalás sokféle módozatával ( multimoda arte fallendi) ... zavarja meg az
emberek érzékeit ...” Bizonyos jelekből ítélve az egykori Vergilius-citátum már Augustinus
idejére szólássá vált: több ízben is így használta leveleiben és költeményeiben az 5. századi
nolai püspök, Paulinus (’hostis noster, cui mille nocendi artes’), vagy az 500 körül biblikus
eposzt költő Vienne-i püspök, Alcimus Avitus, és a 7. századi, görögül is jól tudó, klasszikus
műveltségű Malmesbury-i apát, Aldhelmus. Hieronymus a remeteséget odahagyó
48 Schumacher, Teufel.
49 Vergilius, Aeneis VII,337-338.
dc_145_10
30