akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

dc_145_10
“Összefoglalásként kijelenthetjük, hogy egy korszerű hazai latin szótár első 5 kötetét tartjuk kezünkben. Mivel a
hazai latin nyelv az egész középkoron át meghatározó szerepet töltött be a magyar írásbeliség megindulásában, a
magasabb irodalmi nyelv kialakulásában, anyanyelvünk fejlődésében, ezért a MKLSz megjelenését
tudománytörténeti eseményként kell értékelnünk. E szótárral a magyar tudományos élet munkásai, a magyar
művelődéstörténet vizsgálói , a történeti nyelvészet kutatói egy európai szintű � a továbbiakban nélkülözhetetlen �
munkaeszközhöz jutottak. Tudomásom szerint a MKLSz.-ról külföldön eddig 12 elismerő ismertetés jelent meg.”
Előszó
FEHÉRTÓI KATALIN, Magyar Nyelv 96 (2000) 239-244.
Már a középkori latinság szótárát szerkesztő kutatócsoportban dolgoztam, amikor egy
alkalommal gimnáziumi latintanárom, Bánhegyi Miksa atya azzal hívott fel, hogy őt
érdekelték volna az ’apsis’ szó pontos jelentése és a használatát bizonyító adatok, de bizony a
mi, akkor már megjelent első kötetünkben egy utalót talált az ’absis’ alaktól az ’apsis’-hoz,
ahol azonban semmit nem talált. Kínos magyarázkodás után arra jutottam, hogy bizonnyal
eredetileg a Gyöngyösi-féle szójegyzék cédulája tévesztette meg a szerkesztőt (ott ugyanis
valóban szerepel ilyen alak), a szócikkíró azonban „nem engedelmeskedett”, ahogy a
feldolgozási szabályzat tanította, negligálta az adatot. Hosszú ideig megnyugtatott a
magyarázat, mígnem kezembe került Balogh Jolán nagy adattára, ahol is a budai
építkezésekre és épületekre vonatkozó adatok között oolyan Bonfini-idézetre bukkantam,
amelyben szerepelt a kérdéses kifejezés, Miksa atyát erről már sajnos nem értesíthettem, bár
nem is hiszem, hogy élete végéig foglalkoztatta volna az amúgy jelentéktelen probléma.
Gondoltam először arra, hogy Balogh még a régi fóliáns-kiadásból szerezte az adatot,
amelyben a közismerten 16. századi argumentumok sajátosan keveredtek az originális
szöveggel, de rövid utánanézés után kiderült, hogy nem így van. Sőt, nem csak ez Bonfini
használta építészeti szakszó hiányzik a gyűjteményünkből, hanem más terminus technicusok
mellett egyszerű közsszavak is. A teljes Bonfini-korpusz alapos áttanulmányozása után már
egy igen csak tisztes csokor állt rendelkezésemre, amit Ianus újonnan előkerült költeménye is
tetemesen gyarapított. Most már adódott az a lehetőség, hogy a saját gyűjtésemet
szembesítsem a megjelent kötetekbe foglalt anyaggal. Ez azt a lehetőséget kínálta egyrészt,
hogy a Magyarországi Középkori Latinság Szótára megjelent szóanyagának a
megbízhatóságát ellenőrizzem, másrészt következtetéseket vonjak le a középkori
magyarországi latinság terjedelmére és fejlődési tendenciáira. A kilátások nem is csaltak meg,
értékes következtetések adódtak a munka végeztével.
3