akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

Két eset azonban mégis elgondolkodtató, mert szem előtt tartván a középkori latin élőnyelvi
sajátosságát, feltételezi az állandó interakciót a két nyelv között. Az egyik a ’grezin’, a másik
pedig a ’haller’, mert az előzőre jelen gyűjtésemben előkerült egy ’grisinum, -i’, az utóbbira
pedig egy ’hallense, -is’ alak, mindkettő semleges nemű.
Az már régóta ismert tény, hogy a latin is adott át közvetlenül jövevényszavakat a
magyarba, ezeknek a latin eredetét gyakran máig könnyű felismerni. 46 A mondatszerkezet és a
szóalkotás módja esetén azonban gyakran nem könnyű eldönteni, hogy vajon latin képzéssel
vagy magyar módszerrel állunk-e szemben. Jellemző esete ennek a számnevekkel szintaktikai
viszonyt létesítő ragok és jelek nélkül, egyszerűen nominativusban összetett szavak csoportja.
A magyar nyelvből ugyanis két olyan jelenség is gyanúba fogható lenne, mely hasonló
jellemzőket mutat. Egyik az ősi, török népektől átvett steppei népnávadási szokás, mely a
törzsek számát tőszámnévként tette össze a vezértörzs nevével, s így alakította ki az új
népnevet (így jött létre a középkori magyarországi forrásanyagból ismert hetumoger, azaz
’hétmagyar’ népnév is). A másik a helynévadásnak az a különös módja, mely puszta
személynevekből képző és rag alkalmazása nélkül alkotta meg az új helyneveket. Abban a
tekintetben, hogy azok a szavak, melyek a latin forrásokban hasonló formát mutatnak, nem
eredeztethetők egyik szokásból sem, gyanút ébreszthetnek az antik latin nyelv ’duumvir,
decemvir, centumvir’ típusú kifejezései. A ’decemlanceatus’ mindenesetre meggondolandó,
itt ugyanis nem tíz lándzsával felszerelt személyről van szó, hanem egy olyan tíz főből álló
csoportról, akiknek maguk közül egyet kell lándzsával felszerelve a királyi hadba küldenie. 47
Igen hasonló lehet a tízszemély, azaz a ’decempersona’ és a jogintézmény, a
’decempersonatus’ esete is, de itt már a képzés valójában azonos a ’decemvir’-ével. Szintén
számnévből és névszóból összetett főnév a ’millemagister’, amivel lehetséges tanulságai miatt
az alábbiakban némileg bővebben foglalkozom.
4. A ’millemagister’
dc_145_10
Közismert, hogy a német és a magyar nyelv egyaránt rendelkezik egy-egy olyan kifejezéssel,
mely mindkét nyelvben azonos jelentésű tagokból s azonos módon van összetéve, s első
ránézésre egyik a másik tükörfordításának látszik. A két kifejezés a német Tausendkünstler és
a magyar ezermester. Az ezermester szót pozitív értelemben arra az emberre használjuk, aki
sokoldalú, sokmindenhez ért, mivel azonban non omnia possumus omnes, negatív értelemben
a sarlatánt értjük alatta. A francia, az angol és az olasz arra a fogalomra, melyet a fenti
46 Fludorovits, Jövevényszavak 1-6.
47 Az adatokat ld. ALMA 1995, 79-80, valamint Supplementum, pars prima.
29