akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

dc_145_10
birsagialis’) vetekedett vele az újkorig, de pályafutását a rendelkezésre álló adatok szerint
csak 1239-ben kezdte. A 13. századra szűkült le a magyar ’csöbör’ szóból képzett ’cibrio’
latin alaknak az elterjedtsége, igaz akkor igen nagy számú forrásadat igazolja a létét. Időben
és térben is korlátozott volt a királyi várszervezet fontos kategóriáját jelölő ’hodnogio’, mely
egy 1239-i eset kivételével csak és kizárólag az 1208-1235 között felvett váradi tüzesvaspróba
bejegyzésekben szerepel, amiről egyébként tudnivaló, hogy a társadalmi
csoportmegnevezések egészen különös tárháza (valamelyest viszonylagossá is teszi az értékét,
hogy kézirata nincs, pusztán abból a nyomtatványból ismert, melyben Fráter György 1550-
ben közzététette. A 13. századi gesztákban tűnik fel Hispánia nevének népetimológiás
magyarázataként a magyar ispán szóból képzett ’ispanus’, ennek azonban a hétköznapi
használata csak a 15. század közepén kezdődött, a ’comes’ közismert és kiterjedt használata
feltehetőleg némileg visszaszorította a kifejezés használatát. Az Anonymusnál vulgáris
szórványként feltűnő ’aldumas’ két latin származéka ( aldamasium, aldomasintus 3) szintén
nem tekinthetett nagy jövőre, egy-egy forrás használta őket a 14. században, igaz, egyik az
elején, a másik meg a végén. Az ’irharius’ (= irhatímár) is inkább eseti ötletnek látszik, bár
érdekessé teszi, hogy az egyik legnevezetesebb formuláskönyvben, a Nyirkállói kódexben
maradt fenn. Ezeken kívül még vagy három tucat magyar tőszóból latin képzővel latinosított
alak fordul elő a forrásokban ( bocharius, bucharius, busgana, chapraga, chiapo, chizma,
chuha, chyco, chyga, cologireta, cormanista, czipo, czipello, dalamana, duhna, ewrii (=
őrök), fedalle, gerezna, istrango). Nehéz lenne állást foglalni abban, hogy a ’fertale’ és a
’gallerium’ az eredetileg a magyarba is átadó németből közvetlenül, vagy magyar
közvetítéssel került a latin nyelvbe. Ugyanez a helyzet a sokat vitatott ’cymerarius’ esetében
is, ott sem egyértelműen eldönthető, hogy a francia vagy a már magyarrá vált szó volt-e a
latin képzés alapja. 45 Végezetül a kenéz jelentésű ’canesius’ csak azért érdemel figyelmet,
mert nem magyar anyanyelvűek gyártottak belőle latin szót, hanem Rogerius mester Carmen
miserabiléje tartalmazza ezt a különös alakot.
A megjelent kötetek mintegy 30 esetben indeclinabile vagy vox pro Latino usitata
minősítéssel tartalmaznak valódi vulgáris szórványokat is. Ezeknek a köre azonbann
bizonnyal nem lehet teljes, ezért gyakorlatban is jobban segítettük volna a magyarországi latin
forrásokat olvasó idegen ajkú kutatót, ha ezek önálló címszóként való kezelése helyett a
TESz, az Oklevélszótár és a Régi Magyar Glosszáriumok megfelelő helyeire utaltuk volna.
45 Jakubovich , Nagy Lajos. Bertényi Iván: A magyarországi Anjouk heraldikájának néhány kérdése.
Művészettörténeti Értesítő 35 (1986) 57 és 62 sk. Hoffmann, Bibliofilek 224: Jelenlegi ismereteink szerint az
1320-1340-es évek szóhasználatában a 'cimier' – amiből a magyar 'címer' szó ered – sisakdíszt jelentett.
28