akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

2. A nyelvi összetétele
dc_145_10
A középkori Magyar Királyságban és a király udvarban a királyság megalapításától fogva
számos nyelvet beszéltek. Legkorábbi szöveges emlékeink írói minden bizonnyal a Nyugatról
István király hívására az országba érkezett papság köréből kerültek ki. Az első biztosan
hazánkban született író Mór, pécsi püspök volt, aki rövid legendát írt a vágvölgyi remeték
életéről, munkáján azonban alig tapasztalható, hogy gondolatait magyar anyanyelvén formálta
volna meg. A Nagyobb István-legenda írója már csak öntudatánál fogva is szükségszerűen
magyar kellett legyen, s ezt követően egyre kivételesebbek lehettek az olyan esetek, mint
Fulco vendégé, aki nyugati bevándorlóként írástudásával alapozta meg itteni életét. A 12.
századtól kisebb-nagyobb hullámokban érkeztek és települtek le az országban idegen ajkú,
főleg német és vallon/olasz ( Latinus) kevert népességű csoportok, melyek még a 15.
században is bizonyíthatóan, majd azon túl is őrizték anyanyelvüket. Történtek is kísérletek a
– elsősorban a szlovákiai diplomatika részéről – arra, hogy az oklevéladás folyamatában az
oklevélnyerő szerepét hangsúlyozva az oklevelek latin nyelvében és formakincsében a helyi –
adott esetben szláv – lakosság nyelvi hatásait mutassák ki. A kísérlet már csak azért is
eredménytelenségre volt ítélve, mert a középkor öt évszázada alatt a magyar nyelv maradandó
hatását (ún. hungarizmusokat) sem sikerült biztonsággal kimutatnia a kutatásnak, 33 kivéve
természetesen a latinba került latinosított magyar szavakat. A korabeli Európa és a
keresztény/katolikus egyház latin nyelve adta azt a lehetőséget, hogy magasan képzett
egyháziak ne csak hazájukban, hanem más országokban is kereshessék boldogulásukat.
Magyarok is nem kis számban kerültek külföldre, s közülük nem kevesen éppen írói
vénájuknak és latin nyelvi ismereteiknek köszönhették a megélhetést. Ilyen volt többek között
Andreas Hungarus is, aki Dél-Itáliában foglalkozott krónikaírással, de ilyen kellett legyen az
Osztrák Ritmusos Krónika névtelen krónikaírója is. 34
István király alatt és kora elmúltával egyaránt jöttek a magyar király udvarába írók,
akik a hazai latinság színvilágát gazdagították. Ilyen volt mindenek előtt a sokáig rejtélyes
Szent Gellért, a magyar történelem első ismert vértanúja, akinek munkája – amellett, hogy a
korabeli Európában is párját ritkitó alkotás – nem kevés fejtörésre adott okot a magyar
filológusoknak és szótáríróknak. 35 A Kálmán király törvénykönyvének bevezetőjét író
Albericus szövegén is érződik írójának idegen volta. Önmagában is fontos tény, hogy egyes
görög egyházatyák nyugati recepciója éppen a Kárpát-medencében kezdődött meg, egy
33 Harmatta, Remarques.
34 Körmendi, Gertrúd 177-185.
35 Déri, Szent Gellért. Nemerkényi, Szent Gellért. GER. (Karácsonyi-Szegfű) V-XII.
24