akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

1934-1935-ös Medieval Latin Word-List-je) az angol, 1977-ben pedig a holland és a cseh
középlatin szótárak megjelentetése. Közülük mind a mai napig csak kevesen jutottak közel a
megvalósuláshoz: a finn (1958), az olasz (1970) és a jugoszláv (1978) szótári munkálatok
lényegében a megjelentetéssel befejeződtek, s Du Cange glosszáriumának kivonataként
megjelent egy kéziszótár is időközben (Niermeyer), a lengyelek, a svédek, a hollandok, a
katalánok szótára már közel jár a betűrend végéhez 19 , s ebben a sorban a magyar szótár ügye
sem áll már olyan rosszul. Időközben ugyanis az MTA is felvette a kapcsolatokat az
Unionnal, és újból bekapcsolódott a Novum Glossarium munkálataiba. Az 1200 előtti anyag
betűrendbe szedését követően azonban kiderült, hogy a harmincas években kialakított gyűjtési
utasítások nem felelnek meg a Novum Glossarium korszerű követelményeinek. 1960-1962
között ezért újra cédulázásba kellett kezdeni, de ekkor már a korai, 1200 terjedő anyag teljes
kicédulázása volt a cél. Ennek megvalósítását Horváth János megbízásából Boronkai Iván
irányította, akit Boros Vilma, Hackel Anna, Karancsy Lászlóné, Redl Károly, Szepessy Tibor,
Waczulik Margit és Teész Frigyesné cédulázó munkája támogatott, s hozzájuk 1963-1966
között Kenéz Győző, Oszvald Ferenc, Pataki János levéltárosok, valamint Miklósváry
Józsefné (Borzsák Erzsébet) és Kerényi Ká rolyné csatlakozott. A nagy jelentőségű revízió
következtében azután egyrészt a 11-12. század forrásanyaga minőségileg szinte teljes
mértékben megújult, azaz nincs olyan szó vagy fontos jelentésárnyalat, amelyet ne lehetne a
cédulák segítségével dokumentálni; másrészt az eredetileg meglévő cédulaállomány
hozzávetőlegesen megháromszorozódott.
A korszerűbb és nagyobb számú adat birtokában Horváth János végre elkezdhette a
magyar kötelezettség teljesítését, s az L—M—N betűs szóanyagnak a Novum Glossarium
számára történő megszerkesztését. A szavak adatait először is jelentéstani kategóriák szerint
kellett besorolni, amelyben nagy segítséget jelentett a Thesaurus Linguae Latinae
feldolgozása. Ezt követően a jelentéstani kategórián belül kronológiai rendet kellett teremteni,
folyamatosan ügyelve arra, hogy az összeállított anyag a lehető legteljesebben tükrözze mind
műfaji, mind pedig a feldolgozott adatok számának tekintetében az 1200-ig terjedő
magyarországi latinságot. Végül az így kialakított jelentéskategóriákat franciául is értelmezni
kellett. Az ily módon megszerkesztett és a Comité central-nak kiküldött szóanyagot azután a
Novum Glossarium szerkesztői valóbban kiaknázták, hisz az 1962-ben (Meabilis -Miles),
1963-ban (Miles -Mozytia) és 1965-ben (Mox -Nazaza) napvilágot látott fsciculusok már
tekintélyes mennyiségű magyarországi anyagot tartalmaznak, több száz dokumentáló adat
19 Solymosi, Középkori latinság 81-82.
dc_145_10
15