06.01.2013 Views

akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

észt vett a munkában, a fel<strong>ad</strong>at egyébiránt teljességgel a filológusokra hárult. Ugyan az<br />

utóbbiak közt is voltak olyanok, akiknek a lelkesedése szalmalángnak bizonyult, mint Kardos<br />

Tibor, Tomasz Jenő és Polednik Gyula, lassanként azonban kialakult azoknak az állandó<br />

munkatársaknak a köre, akiket a rendkívül alacsony, kezdetben cédulánként 5 filléres, később<br />

már 10 filléres díjazás sem tudott elriasztani: Mészáros Ede az elbeszélő és korai okleveles<br />

források, Ács Károly a törvények, Misner Béla a Huny<strong>ad</strong>i kori szövegek Gáldi László a<br />

szójegyzékek, Hardy Laura pedig a szakrális rendeltetésű szövegek, főleg zsinati határozatok<br />

kicédulázására vállalkoztak, akikhez Kövendi Dénes a családi okmánytárak, Waczulik Margit<br />

az elméleti jellegű munkák (traktátusok) és Mayer Erzsébet a prédikációk feldolgozásával<br />

csatlakoztak alkalmanként. Horváth János a liturgikus költészet és a Ritus et ordo című<br />

inkunábulum feldolgozását végezte 1936-ban, de később külföldi tanulmányai miatt hosszú<br />

időre kivált a munkából.<br />

Az 1935. esztendő folyamán fontos kérdésekben kellett állás foglalni. Először is meg<br />

kellett határozni a korszakhatárt, melynek keretein belül a keletkezett szövegek feldolgozandók.<br />

Miután a lengyelek 1550-ben állapodtak meg, sőt alkalmanként túl is léptek ezen az időponton,<br />

alkalmasnak látszott átmenetileg az 1440. év, de végül a Bizottság, rugalmasan kezelendő<br />

formában ugyan, a magyar középkor hagyományos határa, az 1526. esztendő mellett döntött. A<br />

másik lényeges kérdés a kéziratokhoz való viszony problémája volt. Azt természetesen nem<br />

vállalhatta a munkacsoport, hogy a teljes ki<strong>ad</strong>atlan forrásanyagra kiterjeszti a gyűjtést, de a<br />

megbízhatatlan edíciókban rendelkezésre álló szövegek esetében elkerülhetetlennek látszott a<br />

kéziratok figyelembe vétele. Végül arra való tekintettel, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő,<br />

paleográfiában is járatos szakember, aki vállalta volna a cédulázást, a kérdést a Bizottság<br />

függőben hagyta. Végül lényegi kérdésnek bizonyult a szövegki<strong>ad</strong>ások közti hierarchia<br />

megállapítása, köztudomásúlag a legtöbb forrásszöveg ugyanis több ki<strong>ad</strong>ásban is rendelkezésre<br />

állt, s ezek közül nem mindig a legújabb volt a legmegbízhatóbb. A gyűjtésnél problémaként<br />

merült fel az <strong>ad</strong>ategység fogalma, aminek a következtében az oklevelek esetében pl. nem<br />

ki<strong>ad</strong>ványokat céduláztattak, hanem tematikus ill. kronológikus egységeket alakítottak ki.<br />

Elviekben a Comité central utasításának megfelelően exhaustív módszert követtek, tehát<br />

minden szóra, lett légyen az középkori vagy antik, az <strong>ad</strong>ott egységből legalább egy <strong>ad</strong>atot<br />

kiírtak.<br />

dc_145_10<br />

A cédulázó munkálatok egyik hatásaként feltétlenül meg kell említeni, amint arra Huszti<br />

József is kitér a Bizottság 1936. október 27-i ülésének jegyzőkönyvében, hogy intenzív<br />

kutatások indulhattak meg a magyarországi latin filológia területén. A szójegyzékeket cédulázó<br />

12

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!