akadémiai doktori értekezés svpplementvm ad lexicon ... - REAL-d

észt vett a munkában, a feladat egyébiránt teljességgel a filológusokra hárult. Ugyan az
utóbbiak közt is voltak olyanok, akiknek a lelkesedése szalmalángnak bizonyult, mint Kardos
Tibor, Tomasz Jenő és Polednik Gyula, lassanként azonban kialakult azoknak az állandó
munkatársaknak a köre, akiket a rendkívül alacsony, kezdetben cédulánként 5 filléres, később
már 10 filléres díjazás sem tudott elriasztani: Mészáros Ede az elbeszélő és korai okleveles
források, Ács Károly a törvények, Misner Béla a Hunyadi kori szövegek Gáldi László a
szójegyzékek, Hardy Laura pedig a szakrális rendeltetésű szövegek, főleg zsinati határozatok
kicédulázására vállalkoztak, akikhez Kövendi Dénes a családi okmánytárak, Waczulik Margit
az elméleti jellegű munkák (traktátusok) és Mayer Erzsébet a prédikációk feldolgozásával
csatlakoztak alkalmanként. Horváth János a liturgikus költészet és a Ritus et ordo című
inkunábulum feldolgozását végezte 1936-ban, de később külföldi tanulmányai miatt hosszú
időre kivált a munkából.
Az 1935. esztendő folyamán fontos kérdésekben kellett állás foglalni. Először is meg
kellett határozni a korszakhatárt, melynek keretein belül a keletkezett szövegek feldolgozandók.
Miután a lengyelek 1550-ben állapodtak meg, sőt alkalmanként túl is léptek ezen az időponton,
alkalmasnak látszott átmenetileg az 1440. év, de végül a Bizottság, rugalmasan kezelendő
formában ugyan, a magyar középkor hagyományos határa, az 1526. esztendő mellett döntött. A
másik lényeges kérdés a kéziratokhoz való viszony problémája volt. Azt természetesen nem
vállalhatta a munkacsoport, hogy a teljes kiadatlan forrásanyagra kiterjeszti a gyűjtést, de a
megbízhatatlan edíciókban rendelkezésre álló szövegek esetében elkerülhetetlennek látszott a
kéziratok figyelembe vétele. Végül arra való tekintettel, hogy nem állt rendelkezésre megfelelő,
paleográfiában is járatos szakember, aki vállalta volna a cédulázást, a kérdést a Bizottság
függőben hagyta. Végül lényegi kérdésnek bizonyult a szövegkiadások közti hierarchia
megállapítása, köztudomásúlag a legtöbb forrásszöveg ugyanis több kiadásban is rendelkezésre
állt, s ezek közül nem mindig a legújabb volt a legmegbízhatóbb. A gyűjtésnél problémaként
merült fel az adategység fogalma, aminek a következtében az oklevelek esetében pl. nem
kiadványokat céduláztattak, hanem tematikus ill. kronológikus egységeket alakítottak ki.
Elviekben a Comité central utasításának megfelelően exhaustív módszert követtek, tehát
minden szóra, lett légyen az középkori vagy antik, az adott egységből legalább egy adatot
kiírtak.
dc_145_10
A cédulázó munkálatok egyik hatásaként feltétlenül meg kell említeni, amint arra Huszti
József is kitér a Bizottság 1936. október 27-i ülésének jegyzőkönyvében, hogy intenzív
kutatások indulhattak meg a magyarországi latin filológia területén. A szójegyzékeket cédulázó
12