Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

madván, azon plébános úr önként a templomot és helységet
ott hagyta. így osztán a templom vissza szállván ott levő
kálvinistákra, akkori káptalanbeli urak, a plébános által toronyra
tett 60 frt kölcségeket rajtok megvették, mint ezek 1721-ben
véghez vitt és pesti religiosa commissiora beadott inquisitiobul
megvilágosodnak. Birták is azon templomot és isteni szolgálatokat
gyakorlottak egész 1749-dik esztendeig békességesen,
míg nem ezen esztendő április hava 13-dik napján
Orosz Pál nagyprépost, generalis vicarius Lenti István urak,
azután Gyurkovics Ferencz szolgabíró úr majd ötöd napig
nálok laktak, utoljára pedig 20-dik április, ugyan Lenti István,
Szentimrei Ferencz, Kis István és Dubniczai István kanonok
urak sok ízbeli kérésire, fenyegetésire, és írt szolgabíró úr
több izbeli eskűvése alatt tett fogadásira, hogy a prédikátor
s mester közöttük megmaradhatnak, a fülei plébánosnak nem
fizetnek, templomokbúi a mobiliakat kihordhatják, harangjokat
elvihetik, s ezeket a káptalan megpöcsétli, a nemes vármegye
confírmálja, a minthogy reá ajánlván az urak magokat, templom
és toronyhelyet kimutatták, azok is a templomot az uraknak
attak, de sem az urak ajánlásokat nem pöcsételték meg, sem
a nemes vármegye nem confirmálta. Melyet hogy a káptalan
cselekedne, instancziát nyújtottak a lakosok a káptalannak,
de a káptalan sem pöcsétölte meg. Bíró Márton veszprémi
püspök úr ő excellentiája is azon esztendőben 18a augusti a
confirmatio ellen protestalt a vármegyén, mindazonáltal az
isteni szolgálat köztük megmaradt 1750-dik esztendő augusztus
hava 13. napjáig. Melyen a nemes vármegye gyűlésén ő felsége
parancsolatja publicaltatott, mely szerint vallások exercitiumát
elvesztették, azon okbul, mintha ők excessusokat s
földes urok ellen támadásokat tettek volna, egy közülök
proscribáltatott is (kinek egyéb excessusát nem tudták, hanem
hogy felséges asszonyunkhoz instálni járt) másod sedriara
citáltatván, megcsapattattak, kik egyéb bűnöket nem tudják,
hanem hogy a magok tulajdon harangját miért oda nem engedik,
hanem midőn ágens úrhoz készültek és dolgokrúl a
vármegyén tudakozódtak 1766-ban, akkor értették meg, hogy
fülei plébános vádjaira verettek meg, gyanakottak azért, hogy
nem is volt királyi parancsolat, mely mellett exercitiumok
megtiltatott, ők pedig megverettek, mert rendszerint ők meg
nem hallgattattak, azért azon 1766-ban ágens uramhoz Bécsbe
mentek és zárt levelet neki vivén, az a fölséges udvarnak
mellettek instancziát adott be.