Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.
Share Embed Flag
Download ePaper

Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902. Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

medk.lutheran.hu
from medk.lutheran.hu More from this publisher
09.06.2013 Views

lett pro die 14a jan. 1755. citáltattak. Végeztetett is azon Processus és ő fölségének a sententia pronunciatiója előtt felküldetett ; függőben vagyon-e, vagy valamely végre elszakadott, lovasiaknak tudtokra nem adatott. De az isteni szolgálat helyre nem állott. Liter, Tettes Veszprém vármegyében, többnyire luthranos és református urak faluja és 1732-ben szállott hely, ily formán. Hogy az zirci cisterciensis barát urak Olaszfalubul az kálvinista lakosokat elbocsátván, azok mivel ember emlékezetit fölyül haladó időtül fogva, az helvetica confessio szerint közönséges isteni szolgalatjukat gyakorlottak Olaszfaluban prédikátor által, azon prédikátorokkal a föntírt esztendőben Literre, mint pusztára mentek lakni, földes uruk megengedvén nekik Olaszfaluban gyakorlott isteni szolgálatijukat itt is continualni, a minthogy continuálták 1751-dik esztendeig. Igaz, hogy ezek 1749-ben a vármegye fiscalissa által citáltattak vallások exercitiumáért, de az függőben maradott, még is nem tudatik mi okbul 1751-ben a vármegye tisztjei Literre kimenvén, midőn a lakosok templom kulcsát azoknak kérésekre oda nem adták volna, az ablakon bebújván, az ajtót kinyitván, az templomot elfoglalták és az ulta isteni szolgálatjok nincsen, jóllehet a felséges udvarnál is már instáltak. Sóly, Tettes Veszprém vármegyében, zirczi cisterciensis baráturak falujában ember emlékezetit fölyül haladó időtűi fogva még 1640-dik mintegy Veszprémvármegyétúl költ Kosos família fassiója, és 1681-dik esztendőben is, mint pesti religiosa commissióra beadott, 1721-ben véghez vitt inquisitio bizonyítja, vallások közönséges exercitiuma a helvetica confessio szerint volt mint addig, 1 mígnem változván onnét a prédikátor, mintegy 1749-ben a földes uraság mást bevinni nem engedett, hanem hogy tovább mester által continuáltassék nem difficultálta akkor, a minthogy mester által mai napig is pusztán könyörgés tétel és gyermekek tanítása által continualtatik. Nem hozhatván Sólyiak más prédikátort a föntirt okbúl közikbe, mentek mingyárt a felséges udvarhoz instantiára, honnét midőn 1 Ismerjük 1683-ból Rosos Ambrus nevü lelkészét.

jött volna parancsolat, hogy ő fölségét a nemes vármegye informálja, úgy hallatik oly informatiót adott fel a vármegye, mintha a lakosok kérték volna az földes uraságot a prédikátor elküldésére, azért azon instancziára eddig semmi resolutio nem jött. Azon okot soha sem beszéltették az előtt, hanem közülük egy 1774-ben májusban referálta, azt állítván, hogy ők nem aktuális prédikátoroknak, hanem ott tartózkodó vacans prédikátornak amotiojára kértek Commissiót. A föntírt 1749 dik esztendő után 1762-ben jött felséges asszonyunknak sub dato 8a febr. a felséges consilium által intimalt parancsolatja, a földes uraság instáncziájára, melyben a templom, mester iránt úgy ha jár-e oda prédikátor, informatio kérettetett. Akkor sólyiak ilyen — mint sub numero 4° producaltatik — punctumokra az exmissus szolgabíró úr által vitettek véghez inquisitiot, ki mindazt, mind az uraság részérül véghez vitt inquisitiot a nemes vármegyén referálván, azokat azon esztendőben a nemes vármegye 31. augusti fölküldötte informatióval. Azomban 1763-ban 21. márcii a felséges Consilium intimálta, hogy mivel a földesuraság föntírt esztendőben nem felelt, hogy feleljen és hogy sólyi mester a ministerialis funktióktul inhibealtassék, parancsolatot küldött, a minthogy inhibeáltatott is, de azok úgy feleltek, hogy ministerialis azaz prédikátori hivatalt mesterek nem viszen véghez, hanem csak könyörgést teszen és gyermekeket tanít, melyek még eddig ő fölsége meg nem tiltott és ekképpen a mester így gyakorlott szolgálatiul el nem állott. Félvén pedig sólyiak, hogy valamely non putarem történik rajtok ; ilyen instancziával azon esztendőben mentek a fölséges udvarhoz, mint sub numero 5°, kérvén azon ő fölségét, hogy mivel predikátorjok földes uraság factumával közöttük nincsen, azt bevihessék, mesterek pedig addig is nálok maradhasson, de amint lehetett érteni, ezen instantia, azon okbúl, hogy a dolog mely abban foglaltatik, már meg avult, a felséges cancellaria által félre tétetődött. Hagymáskér, Méltóságos veszprémi püspökség faluja, T. Veszprém vármegyében, ott ember emlékezetit fölyül haladó időtűi fogva volt a helvetica confessión levőknek közönséges isteni szolgálatjok, de amint eszekben jut, 1747-ben Mélt. Bíró Márton úr oda menvén, templomokba békéretődzött, kivel midőn a vele levő sereg nép is bement volna, ott levő székeket kezdette rontani és kihányni. Annak utánna azon okbúl, mintha azon templom

jött volna parancsolat, hogy ő fölségét a nemes vármegye<br />

informálja, úgy hallatik oly informatiót adott fel a vármegye,<br />

mintha a lakosok kérték volna az földes uraságot a prédikátor<br />

elküldésére, azért azon instancziára eddig semmi resolutio<br />

nem jött. Azon okot soha sem beszéltették az előtt,<br />

hanem közülük egy 1774-ben májusban referálta, azt állítván,<br />

hogy ők nem aktuális prédikátoroknak, hanem ott tartózkodó<br />

vacans prédikátornak amotiojára kértek Commissiót. A föntírt<br />

1749 dik esztendő után 1762-ben jött felséges asszonyunknak<br />

sub dato 8a febr. a felséges consilium által intimalt parancsolatja,<br />

a földes uraság instáncziájára, melyben a templom,<br />

mester iránt úgy ha jár-e oda prédikátor, informatio kérettetett.<br />

Akkor sólyiak ilyen — mint sub numero 4° producaltatik<br />

— punctumokra az exmissus szolgabíró úr által vitettek<br />

véghez inquisitiot, ki mindazt, mind az uraság részérül véghez<br />

vitt inquisitiot a nemes vármegyén referálván, azokat azon<br />

esztendőben a nemes vármegye 31. augusti fölküldötte informatióval.<br />

Azomban 1763-ban 21. márcii a felséges Consilium<br />

intimálta, hogy mivel a földesuraság föntírt esztendőben nem<br />

felelt, hogy feleljen és hogy sólyi mester a ministerialis funktióktul<br />

inhibealtassék, parancsolatot küldött, a minthogy inhibeáltatott<br />

is, de azok úgy feleltek, hogy ministerialis azaz<br />

prédikátori hivatalt mesterek nem viszen véghez, hanem csak<br />

könyörgést teszen és gyermekeket tanít, melyek még eddig<br />

ő fölsége meg nem tiltott és ekképpen a mester így gyakorlott<br />

szolgálatiul el nem állott. Félvén pedig sólyiak, hogy<br />

valamely non putarem történik rajtok ; ilyen instancziával azon<br />

esztendőben mentek a fölséges udvarhoz, mint sub numero 5°,<br />

kérvén azon ő fölségét, hogy mivel predikátorjok földes uraság<br />

factumával közöttük nincsen, azt bevihessék, mesterek pedig<br />

addig is nálok maradhasson, de amint lehetett érteni, ezen<br />

instantia, azon okbúl, hogy a dolog mely abban foglaltatik,<br />

már meg avult, a felséges cancellaria által félre tétetődött.<br />

Hagymáskér,<br />

Méltóságos veszprémi püspökség faluja, T. Veszprém vármegyében,<br />

ott ember emlékezetit fölyül haladó időtűi fogva volt a<br />

helvetica confessión levőknek közönséges isteni szolgálatjok,<br />

de amint eszekben jut, 1747-ben Mélt. Bíró Márton úr oda<br />

menvén, templomokba békéretődzött, kivel midőn a vele levő<br />

sereg nép is bement volna, ott levő székeket kezdette rontani<br />

és kihányni. Annak utánna azon okbúl, mintha azon templom

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!