Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

1707-ben a kálvinista lakosoknak levelet, 1
hogy templomjukat,
vallásuk exercitiumát épségben megtartja és oltalmazza, még
is 1709-ben, mint a mostani élők beszélik akképen szakasz-
\ A hivatkozott levél így van:
En Amandus Rayter, Szent Benedek szerzetin levő tihanyi apátúr,
adom tudtára ez levelem által mindeneknek, akiknek illik, hogy tihanyi
helvetica confessión levő lakosok engemet illendőképen requiraltak, hogy
nekik itt a tihanyi városban, templomnak és parochiának építésére alkalmatos
helyet engedjek. Mivelhogy pedig az szécsényi N. T. confoeieralt
Magyarország statusinak conventus és gyűlése által szabad exercitium
religionis mindenütt engedtetett, kiknek kéréseknek én is engedelmeskedvén,
bizonyos és alkalmatos templomnak és parochiának építésére
elegendő, nemzetes és vitézlő Bursi István, Borhi Ferencz ós Pethő
György házok között levő puszta helynek darabját és helyét assignaltam
örökösül és in perpetuum conferaltam, kiket sem ón, sem én utánnam
következendő successoraim ez iránt turbálni és háborgatni semmi uton
módon ne merészeljenek. Fogadván és ígérvén azon tihanyi lakosok is
nékem és az én successoraimnak, mint földes úrnak tartozandó böcsülettel
való engedelmességet, tekintetet és tartozó szeretetet fognak exhibeálni
és megadni. Actum in Tihan, anno domini 1707. die trigesima
príma mensis martii. (L. S.) Tihani apátúr Amandus m. p. Coram me
Francisco Horváth, illustrissimi domini comitis et generalis Joannis Bottyán
delegato officiali et inclyti Comitatus Veszprimiensis supremo capitaneo
(L. S.). Coram me Johanne Novákh vexili fero (L. S.) Coram me Stephano
Nemes (L. S.). Coram me Georgio Vajda jurato assessore comitatus
veszprimiensis (L. S.). Coram me Pauli Búzás veszprimiensis comitatus
jurassor. Miklós István keze keresztvonása. Coram me Stephano Duymovith.
Az előző évben gróf Bercsényihez folyamodtak „Tihany várának
és városának lakosi közönségesen és az egész vitézlő renden levő sereg"
melyben „Nagyságod előtt bizonyos állapotunkat declarálni és annak
megorvosoltatását alázatosan imploralni kénszerittetünk. A tihanyi apátúr
nagy és szokatlan insolentiát követvén rajtunk, arendát és dézmát kíván
tőlünk, a melyet soha a memoria hominum nem adtunk. Prédikátorunkat
is a parochiából ki akarja űzni, és parancsolja, hogy mi kivigyük onnan,
holott még az austriai háznak birodalma alatt is, annak miköztünk úgy
mint praesidialis helyben való lakása és szolgalatja megengedtetett.
Mindezeknek pedig a törvénytelen kívánságoknak effectuátiójában az
említett apátúrnak requisitiójára erősen assistal generalis Bottyán úr ő
nagysága, mind erős parancsolattal megparancsolván, hogy ez apátúrnak
az arendának és dézmának fizetése, úgy a prédikátornak parochiánkból
való kiküldése iránt való helytelen pratensióinak satisfacialjunk, mint a
minap közülünk tizenegy lakosokat ő nagysága megfogatván és Sümegre
rabul vitetvén s ott tartatván ily feltett czóllal, hogy azoknak mortificatiója
által azon illegale postulatumnak beteljesítésére kényszeríttetnénk.
Annak okáért alázatosan kérjük nagyságodat, hogy megtekintvén ezen
praetensióknak szokatlan és törvénytelen voltát, és hazánk s kegyelmes
fejedelmünk mellett való hüségeskedésünket, méltóztassék nagyságod e
felől kiadandó protectionalisával bennünket törvényes szabadságunkba
megoltalmazni, és generalis Bottyán uramnak is serio demandalni, hogy
ö nagysága inkább a confoederatus statusoknak és kegyelmes fejedelmünknek
szécsényi végzéséhez, és az elmúlt esztendőbeli pacificationak