Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

ÁRVA
EKKLÉZSIÁK A VESZPRÉMI REF. EGYHÁZMEGYÉBEN. 1
Anno 1774. diebus ultimis maii et biennis iunii.
Csicsó
nevű, Tekintetes Szalavármegyében, veszprémi püspökséghez
tartozandó helység. Seculumot fölyül haladó időtűi fogva bírták
nemesek, bizonyos árendás forma contractus mellett; de
néhai M(éltóságos) Biró Márton veszprémi püspök úr kívánván
a kálvinistákat, — kiknek ott ember emlékezetét fölyülhaladó
időtől fogva közönséges szabad exercitiumok volt — fogyasztani,
és adózó parasztsággal a helységet megszállítani, 1753-dik
esztendőben épületeiket s irtásaikat megbecsültette és a summával
megkináltatta, de a lakosok föl nem vévén, a következő
esztendőben Dóczi Ferencz szolgabíró úr előtt processust
indított ellenük, és mind ott, mind a vármegye törvényszéke
előtt őket az 1672-dik esztendő II. articulusa 6-dik conditiója
ellen megnyervén, mindenekből kifizette, nem használván a
nemes lakosoknak a felséges udvarhoz tett recursusok. így a
kálvinista lakosoknak ki kelletvén a faluból menni, a prédikátor
is utóbb elment, nem levén kinek szolgálni és így a
helvetica confessión levők isteni szolgalatja önként megszűnt.
Jakabfán,
ugyan Tekintetes Szalavármegyében, föntírt Csicsó helység
szomszédságában, a fölyebb való seculumban, és a jelen
valónak' elein, volt közönséges isteni szolgalatja a helvetica
1
Tóth Ferencz Analectái V. kötetében van egy libellus memorialis,
melyben a veszprémi ref. egyházmegyében levő árva ekklézsi.ík
viszontagságait jegyezte fel Pados Ferencz, a ki 1764—1783. volt itt
esperes, a ki nevét nem örökítette ugyan meg ezen jegyzéken, de összehasonlítottam
azt a vámosi egyháznak általa húsz évig vezetett anyakönyvével,
s azonnal meggyőződtem róla, hogy ezen értékes feljegyzést
ő írta, ki mint esperes ezeket hiteles előadásokból s aktákból merítette,
s méltán megérdemli, hogy elismeréssel emlegessük emlékezetét.