Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902. Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

medk.lutheran.hu
from medk.lutheran.hu More from this publisher
09.06.2013 Views

candam informationem (két levél = négy oldal közben hiányzik, azután így következik) kat tenne, mind penig annak és az Ordinarius ágensünk subsistentiájáról is provideálnánk, amint is mivel ez universaliter publicum, amely minden jólelkű reformátust egyaránt illet és egyszersmind az diaetalis actáktól ugy függ, hogy az charitativumnak összekeresésében is bá'rabban procedálhatunk, méltóbban javallanám, ha az kezemhez küldött írások ezen publicumra, úgymint az commissionalis acták censurája körül való vigyázásra s agentiára fordíttatnának és stylizáltatnának, mert in hoc casu az pataki dolog is a latere bejőne, és az emiitett ágensek amaz universale mellett ezt is egyiránt folytathatnák. Másként is amennyire én az bécsi dicasteriumoknak folyását tudom, magával hozza az pataki commissiónak természete, hogy az felséges udvar annak actáin fog fundálni és ad partém való több inforniátlókat nem fog admittálni, hanem amazok szerint intézi el maga determinatióját, melynek az lesz főbb vége (amint az commissarius atyafiaktól informáltatom), hogy az regulatiókat, amelyeket opiniójok szerint javallanak, kegyelmes urunk ő felsége is applacidálja. Mivel pedig nehéz is volna oly emberséges, kivált külső embereket feltalálnunk, akik azon scriptumokkal imitt amott járnának, nemde nem helyesebb volna-e az pataki deákok közül (mivel ugy is többire hevernek) mindannyit választani, akik albummal muniáltatva levén, járnák meg külön külön az esperességeket, ugyanazon espereseknek ezen felül irt, publicumot kijelentő subscriptiójok alatt, melyet én is a Tisza s Duna közi s ugy az Dunántúl való püspökségekben kész vagyok véghez vitetnem, melyre nézve szükséges (ha ezen mód tetszik) az commissarius atyafiaknak Patakra irni, hogy azon deákokat elrendelvén, az esperességeknek és superintendentiáknak száma szerint ki is küldjék, kik közül én is hármat magamhoz el fogok várni. Való dolog, megbotránkozhatnak az atyafiak mindenütt, hogy az tállyai rendelés ellen többet terheljük őket, de mivel az csak az Ordinarius ágens számára repartiáltatott, ez pedig extraordinarium levén, extraordinaria expensát is kivan, reménlem lecsendesíthetjük őket. Azt (meg kell vallanom) méltán sajnálhatni, hogy azon tállyai fundamentális végzés mellől némely esperességek már recedáltak, mert sem az borsodi, sem az feljebb való két esperességek majd két esztendőbeli obtingensöket meg nem küldöttek (amint Pozsonyból írják) a tudvalevő cassába; akármint mentsék pedig magokat, nem lehetne ezt másüvé fordítani, mert actu az ágens Csejtey uram ott fenn fáradoz, aki megkívánja elvégzett diurnumát, kivel

mint infallibilis fundussal én is becsületem oppignoratiójával biztattam, de ha ő kegyelmek tovább is igy cselekesznek, én is bizony, amint az atyafiak reám és Hellenbach uramra bízták, lemondok mindenekről. Adjon Isten előtt számot, aki a jó rendnek ellene áll. Mind emiitett Szokolyai uramnak, mind másoknak is megírtam már azelőtt, gondolkozzanak a subjectumról, a ki felmenjen, és némelyeket projectáltam is, de ugy látom lutheránusra kell szorulnunk nagy gyalázatunkkal, aki pedig némely fontosabb particularitásínkat oly zelussal, mint az magunké, nem fogja folytathatni. Mindezeket én subjiciálom kegyelmetek bölcs consideratióinak, szükséges levén, hogy akikkel illik, közölje is kegyelmetek, amely okból balitélettel irántam ne legyen (cum nec sit periculum in mora), hogy hic et nunc az Írásokat vissza kellett küldenem, bizony jobban járunk az más modalitással. Caeterum ajánlom kegyelmetek atyafiságos synceritásában magamat, minden lelki s testi jóknak kívánása mellett maradok kegyelmeteknek igaz köteles szolgája s atyjafia Ráday Pál m. k. Losoncz 10. Apr. 1725. p. s. A Tiszántúl valókat is Debreczen körül ezek szerint kellene nógatni, kik még az ordinariumra is nem adtak. VII. Bizodalmas nagy jóakaró uram ! Midőn ez beállott uj esztendőnek minden részéről leendő szerencsés folyása iránt kedves háza népével együtt szívesen üdvözlöm kegyelmedet, egyszersmind minemű levelöket vettem legyen Kenessey és Szeremley uraiméknak azokat extractualiter kegyelmetek tractusabeli esperest uramnak megküldöttem magam írásával együtt, melyeket ime az végre accludálok volanter kegyelmednek, hogy maga is megolvasván és onnan bővebb informatiót vévén kegyelmed ne terheltessék ő kegyelmének bepecsételvén assignáltatni. Már mi hoc cursu alig tudom mit cselekedjünk, kivált menjenek-e fel az minapi pro gratiarum actione elrendelt követeink, vagy mindjárt oly deputatusokat rendeljünk, az kik az pesti religionaria commissio munkái körül forogván capaxok legyenek oda fel az vigyázásra és szükséges munkatételre s ugy egyszersmind az ottan való hosszas mulatásra is, de kik voltak már többire kik voltak alig találom fel, hanem ha Olcsváry uram mostan elmaradván, inkább requisitionkhoz képest arra adná magát, én ugyan részemről jónak tartanám, ha Zoltáni uram Balkó Egyháztörténeti adattár. 2

mint infallibilis fundussal én is becsületem oppignoratiójával<br />

biztattam, de ha ő kegyelmek tovább is igy cselekesznek, én<br />

is bizony, amint az atyafiak reám és Hellenbach uramra bízták,<br />

lemondok mindenekről. Adjon Isten előtt számot, aki a<br />

jó rendnek ellene áll. Mind emiitett Szokolyai uramnak, mind<br />

másoknak is megírtam már azelőtt, gondolkozzanak a subjectumról,<br />

a ki felmenjen, és némelyeket projectáltam is, de ugy<br />

látom lutheránusra kell szorulnunk nagy gyalázatunkkal, aki<br />

pedig némely fontosabb particularitásínkat oly zelussal, mint<br />

az magunké, nem fogja folytathatni.<br />

Mindezeket én subjiciálom kegyelmetek bölcs consideratióinak,<br />

szükséges levén, hogy akikkel illik, közölje is kegyelmetek,<br />

amely okból balitélettel irántam ne legyen (cum nec<br />

sit periculum in mora), hogy hic et nunc az Írásokat vissza<br />

kellett küldenem, bizony jobban járunk az más modalitással.<br />

Caeterum ajánlom kegyelmetek atyafiságos synceritásában<br />

magamat, minden lelki s testi jóknak kívánása mellett maradok<br />

kegyelmeteknek igaz köteles szolgája s atyjafia Ráday<br />

Pál m. k. Losoncz 10. Apr. 1725.<br />

p. s. A Tiszántúl valókat is Debreczen körül ezek szerint<br />

kellene nógatni, kik még az ordinariumra is nem adtak.<br />

VII.<br />

Bizodalmas nagy jóakaró uram !<br />

Midőn ez beállott uj esztendőnek minden részéről leendő<br />

szerencsés folyása iránt kedves háza népével együtt szívesen<br />

üdvözlöm kegyelmedet, egyszersmind minemű levelöket vettem<br />

legyen Kenessey és Szeremley uraiméknak azokat extractualiter<br />

kegyelmetek tractusabeli esperest uramnak megküldöttem<br />

magam írásával együtt, melyeket ime az végre accludálok<br />

volanter kegyelmednek, hogy maga is megolvasván és onnan<br />

bővebb informatiót vévén kegyelmed ne terheltessék ő kegyelmének<br />

bepecsételvén assignáltatni. Már mi hoc cursu alig<br />

tudom mit cselekedjünk, kivált menjenek-e fel az minapi pro<br />

gratiarum actione elrendelt követeink, vagy mindjárt oly<br />

deputatusokat rendeljünk, az kik az pesti religionaria commissio<br />

munkái körül forogván capaxok legyenek oda fel az<br />

vigyázásra és szükséges munkatételre s ugy egyszersmind az<br />

ottan való hosszas mulatásra is, de kik voltak már többire<br />

kik voltak alig találom fel, hanem ha Olcsváry uram mostan<br />

elmaradván, inkább requisitionkhoz képest arra adná magát,<br />

én ugyan részemről jónak tartanám, ha Zoltáni uram Balkó<br />

Egyháztörténeti <strong>adattár</strong>. 2

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!