Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902. Magyar protestáns egyháztörténeti adattár. I. Budapest 1902.

medk.lutheran.hu
from medk.lutheran.hu More from this publisher
09.06.2013 Views

fenforgó illetlen zenebonáskodásnak csak por hamu alatt (amint már vélni kell) kevéssé elrejtett tüzét, újonnan szikrázni (vajha nem veszedelemre lángozna!) váratlanul értem, nem kicsiny szivem háborodásával considerálom, mely is, hogy kegyelmed kegyes" és bölcs s az onnan való folyásból hathatós Írására, rövid szóval való választ ne tegyek, nem tartóztathatta meg tovább, alkalmas időtől fogva a chyragra miatt heverni kény - telenittetett pennámat s kezemet. Megvallom, Istentől rész szerint megengedtetett, rész szerint titkos tanácsából jóra intézett, de mindazáltal elménk megfoghatásáig büntető fatalitásnak tartom, hogy ahonnan szemünk láttára elhatalmazott kedvetlenítő sorsaink között, azokat elszélesztő s uj reménységeket elevenítő örvendeztetéseket várnánk, onnan támad s csoportozik össze buslakodtató szomorkodásnak és amaz felső gonosznak méltán tartható bizonyosságra terjedő materiája: omne regnum etc. Ugy vélekedem, ha mikor másban másutt, itt volt volna kiváltképen helye annak: principiis obsta; de kegyelmed panaszához panaszomat toldhatom, nem csak az iránt, hogy kevesen vannak, akik nyelvünkbeli Izrael szakadozását fájlalnák, annyival inkább orvoslanák, de midőn magam is ez elmúlt szüretelés alkalmatosságával ugyanezen gyuladozó gonosznak megismerésére s elszélyeztésére curator Soós István ur által praetigált s nekem tudtomra adott terminuson Patakra compareáltam volna, az összegyűlésnek hirét sem találtam, és jóllehet most is, quid facti opus sit? köz szónk, javallásunk és Ítéletünk, hogy orvosolni kell; de ki, mikor, miképen ? előgördül azonnal a gátoló akadékoknak kegyelmed Írásában letett helyes feljegyzése, melyek között előttem kevesebb volna az összegyűléstől való tartalék (mert az ilyenre a tilalmat kiterjedni gondolni csak magunk szükségtelen ijesztése) de többet tészen mind az egymástól ide s tova messze elszélyedett létünk, mind az onnan származott s egy okból más okot nemző szokásbeli mentegetőzésünk és veszendő privatuminkban való elmerüléssel, az köz és kivált lelki jónak kevésre való becsülése, Ut ad rem. Bizony a praemissák szerint szeretném s javallanám egynehányunknak oda való gyűlését, lehetetlen levén, hogy a pörlekedő felek lelkek ismeretére való hatható beszólással, mind magok csúfságra kiadott állapotuknak kívánt diszességre való visszahozásáért, mind Istennek nagy kegyelméből az eddig csuladatos (így!) képen megmarasztott nagy közjónak gyarapodására nézve be ne vennék impartialis istenes közbenjárásunkat és intéseinket, annyival is inkább magam részemről méltán kivánnám, akinek ő kegyelmöket személyök-

en, természetökben s qualitásukban ismerni ekkoráig szerencsétlenségemre nem történhetett; de mivel azon egyben gyűlést (kit részemről hanem ha az egy egészségtelenség akadályoztatna) csak kivánnom kell inkább, hogy sem reménlenem, ugyancsak szükséges, hogy annak elmúlásával is valamely romlásnak módjáról gondolkodjunk, amint is hoc opus hic labor est. Amint látom, részemről kevés orvoslást remélhetni, mert valamint a nyavalyának szemlélésétől s annak eredetének voltaképen való vizsgálódhatásától távol vagyok, úgyszintén illendő remedium kikeresésére is (netalántán hir nélkül) nem praecipitálhatom magamat; mindazáltal az informatióhoz képest, ha mi recipét kelletik irnom, azt mind a kegyelmed buzgó sürgetése, mind az nagyobb gonosz következhetésnek eleve való elgondolása cselekedteti velem. Először is azért szomorú szivvel értem Tiszt. Csétsi uramnak a keresztényi tiszta tudománynak tiszta kútfejétől a zavarodott tóviznek kívánására való hajlását azon két propositiókban t. i. Ratio humana est principium et norma credendorum, ita ut nihil eredi debeat, quod rationi absurdum et impossibile videtur. Item, hogy a könyörgés által semmit sem kivan nyerni istentől etc. melyek közül amaz jóllehet józan értelemmel (hogy tudniillik annyiban norma a ratio, amennyiben az által hiszszük a revelatiót is) megállhatna, de ha kijebb ad vires naturales terjeszti s annyiban a lelkieknek bevehetésére a ratiót capaxnak tartja, nem lehet nem socinianismusban esni. Amaz másik penig keresztény szájhoz sem illik; de mivel atyafiúi indulattól jobb vélekedésekkel kell lennem ő kegyelme iránt, alig gondolkodhatom másként, hanem hogy az elsőt problematice tette fel thesisül és talán az én explicatióm szerint, amely okból (amint az Apológiából értem) nem is akart recedálni tőle ; a másikat pedig praecipitanter inconsiderate primo impetu szólotta; de akármint legyen, botránkozásra való nagy útnak lenni, nem tagadhatni s azért is szükségesnek javallom, hogy Tiszt, esperes uram két ecclesiasticus s két saecularis érdemes személyeket maga mellé vévén, nem publice vagy más Kyrie inditással, hanem csak fraterne intra parietes tétetnének ő kegyelmével azon két dolog iránt professiót, melyeknek ha hogy (távol legyen!) pertinaciter inhaereál, vájjon ki ne conciamáljon tisztéből való kivettetése iránt? Ne maculet reliquas est segreganda grege, holott pedig reménységem szerint sufficienter excusálná magát, valamint in extremis extrema adhibenda egy in mediis expedientia quaerenda. Ami azért Tiszt, Azary uram apológiáját illeti, annak többire helyes

en, természetökben s qualitásukban ismerni ekkoráig szerencsétlenségemre<br />

nem történhetett; de mivel azon egyben<br />

gyűlést (kit részemről hanem ha az egy egészségtelenség akadályoztatna)<br />

csak kivánnom kell inkább, hogy sem reménlenem,<br />

ugyancsak szükséges, hogy annak elmúlásával is<br />

valamely romlásnak módjáról gondolkodjunk, amint is hoc<br />

opus hic labor est.<br />

Amint látom, részemről kevés orvoslást remélhetni, mert<br />

valamint a nyavalyának szemlélésétől s annak eredetének<br />

voltaképen való vizsgálódhatásától távol vagyok, úgyszintén<br />

illendő remedium kikeresésére is (netalántán hir nélkül) nem<br />

praecipitálhatom magamat; mindazáltal az informatióhoz képest,<br />

ha mi recipét kelletik irnom, azt mind a kegyelmed<br />

buzgó sürgetése, mind az nagyobb gonosz következhetésnek<br />

eleve való elgondolása cselekedteti velem. Először is azért<br />

szomorú szivvel értem Tiszt. Csétsi uramnak a keresztényi<br />

tiszta tudománynak tiszta kútfejétől a zavarodott tóviznek<br />

kívánására való hajlását azon két propositiókban t. i. Ratio<br />

humana est principium et norma credendorum, ita ut nihil<br />

eredi debeat, quod rationi absurdum et impossibile videtur.<br />

Item, hogy a könyörgés által semmit sem kivan nyerni istentől<br />

etc. melyek közül amaz jóllehet józan értelemmel (hogy tudniillik<br />

annyiban norma a ratio, amennyiben az által hiszszük a<br />

revelatiót is) megállhatna, de ha kijebb ad vires naturales<br />

terjeszti s annyiban a lelkieknek bevehetésére a ratiót capaxnak<br />

tartja, nem lehet nem socinianismusban esni. Amaz másik<br />

penig keresztény szájhoz sem illik; de mivel atyafiúi indulattól<br />

jobb vélekedésekkel kell lennem ő kegyelme iránt, alig<br />

gondolkodhatom másként, hanem hogy az elsőt problematice<br />

tette fel thesisül és talán az én explicatióm szerint, amely<br />

okból (amint az Apológiából értem) nem is akart recedálni<br />

tőle ; a másikat pedig praecipitanter inconsiderate primo impetu<br />

szólotta; de akármint legyen, botránkozásra való nagy<br />

útnak lenni, nem tagadhatni s azért is szükségesnek javallom,<br />

hogy Tiszt, esperes uram két ecclesiasticus s két saecularis<br />

érdemes személyeket maga mellé vévén, nem publice vagy<br />

más Kyrie inditással, hanem csak fraterne intra parietes tétetnének<br />

ő kegyelmével azon két dolog iránt professiót, melyeknek<br />

ha hogy (távol legyen!) pertinaciter inhaereál, vájjon ki<br />

ne conciamáljon tisztéből való kivettetése iránt? Ne maculet<br />

reliquas est segreganda grege, holott pedig reménységem szerint<br />

sufficienter excusálná magát, valamint in extremis extrema<br />

adhibenda egy in mediis expedientia quaerenda. Ami azért<br />

Tiszt, Azary uram apológiáját illeti, annak többire helyes

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!