GAVARO - Cindy

– Elõször is ne üvölts, mert már mindenki ide figyel … Másodszor: mire
fölemelnéd a kezed, már szétvertem a fejed. Harmadszor: mondtam neked,
te úrifiú, hogy sóher vagyok, adjál lét, és soha többé nem látsz …
– Nem vagyol bankár – nyúlt a zsebébe. – Itt van kétszáz forint, tessék …
– Kétszáz – nevetett Horváth. – Kétezer kell ahhoz, hogy továbbra is
szabadon szivd a levegõt!
Horváth kitünõen játszotta a zsaroló volt rablótárs szerepét.
– Rendben van – nyögte ki Ákos –, de nem most. Hol adhatom át este ?
– Már azt hittem, tudsz te okosan is beszélni, de hülyének nézel ? Most
azonnal megyünk a kéglidre …Amíg nincs dohány, addig nem rázol le, pajtikám
…
Fizettek és felálltak. Mi is ezt tettük néhány pillanat múlva. Tortük a
fejünket kifelé, mit tegyünk. Ha elfogjuk, talán elrontunk mindent, ha nem …
Féltettük Horváthot, megint csak Müllerre gondoltunk. Úgy döntöttünk,
valahogy tudtára adom Horváthnak, hogy egyezzen bele az esti találkozóba.
Nagy elvtárs pedig azután követni fogja Ákost. Megelõztük õket, és szembõl
találkoztam velük, Nagy ovációval estem Horváthnak:
– Szevasz, Horgos ! Hát te nem vagy sitten ?
Õ is hangosan köszönt :
– Szevasz ! Letelt, kiszabadultam …
– Nagyszerü … Van egy jó melóm, nem társulnál ?
– Látod, hogy megbeszélésem van.
– Nem lehetne elhalasztani estére ? Mert ha kell a meló, akkor most mindjárt
jönnöd kéne velem …
– Megbeszélhetjük – értette meg, s Ákoshoz fordult: – Rendben van, ahogy te
mondtad, este találkozhatunk. De hol ?
– Tudod, hol van a Normafa penzió ?
– Nem tudom, de olyan messze úgysem megyek …
– Akkor este nyolckor legyél az Emke-sarkon.
– Ott leszek … de addig is ide azt a két kilót …
Karon fogtam, és elmentünk. Közben Nagy hadnagy Ákos nyomába eredt.
– Kitünõ színész maga, Horváth – dicsértem meg.
– Most mi lesz ? Ez nem megy el este az Emkéhez …
– No és, mit gondolt, miért jöttem másodmagammal ?
Referáltam a fõnöknek, aki helyeselte a megoldást. Erzsike azzal fogadott,
hogy jelentették: Bacsó elindult hazulról, Tóth elvtárs követi.
219