GAVARO - Cindy

– Jó ! – döntöttem, s láttam, ez váratlanul érte, hiszen addig ettõl tiltottam. –
Ismerje meg, mondja azt, hogy pucolós, sóher, próbálja “levágni”, de
bármennyit akar a helyszínen adni, ne fogadja el, igyekezzen megtudni a
lakáscimét. Most várja meg, amig bemegyünk, s leülünk egy közeli asztalhoz,
hogy ha bármi történne, beavatkozhassunk.
Amint beléptünk, azonnal felismertem bejõtt Horváth is. Nagyon ügyesen
játszott, mintha helyet keresne, azután egyszer csak megállt Ákosék
asztalánál:
– Nicsak, kit látnak szemeim ?!
– Kihez van szerencsém ?
– Mi az, nem akarsz megismerni ?
– Dehogynem, csak tudnám, honnan …
– Ne viccelj, hiszen egy konyhán ettünk jó sokáig.
– Ülj le, mit iszol ? … Ildikó, mi mindent megbeszéltünk, este hívom.
Viszontlátásra ! Fercsinek telefonálja meg, hogy egy óra múlva várjon.
A nõ elment, Ákos pedig halkan odaszólt Horváthnak valamit (késõbb tudtuk
meg, azt mondta: “te hülye, miért nem kiabálod ki az egész világnak, hogy ki
vagyok”).
– Hát azt hiszed, hogy én frankó vagyok ? – vágott vissza Horváth. – Én is
pucolós vagyok, se kéglim, se egy grandom.
– Hogy sikerült ?
– Rosszul lettem, bevittek a spitálba, két nap múlva járó lettem, és a mosóban
szereztem egy ápolóruhát. Kijõnni már nem volt kunszt. Nagy nehezen
eljutottam Miskolcra, ott bevágtam egy kéglit, nemcsak ruhát találtam,
hanem négy kilót is, és úr lettem. Csak azóta elfogyott a pénzem, s flammos
vagyok. Látom, neked jól megy, nem félsz ilyen nyíltan viritani, nem tartasz
attól, hogy elkapdoválnak ?
– De félek, amikor ilyen hülyével találkozom … Az a lány, aki itt ult, azt
hiszed, tudja, ki vagyok ? … No, mit akarsz tõlem ?
– Semmit …
– Akkor igyál valamit, aztán tünj el, útjaink elválnak, és ha véletlenül még
egyszer találkoznánk, én nem ismerlek.
– Nem tudtam, hogy ilyen nagy fiú vagy, azt hittem örülsz, ha viszontlátod
egyik volt társadat …
– Nem örülök, és nem kivánom, hogy még egyszer megis-merj!
– Jó, de ennek ára van.
Ákos arca halálsápadt lett, keze ökölbe szorult.
– Te tetü, zsarolni akarsz ? Ha nem itt lennénk, leütnélek !
– Azt hiszed, félek tõled ?
– Mondd, mennyit kérsz, és tünj el …
218