A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711 ...

en használták. Különösen Dunántúl Vas-, Zala- és Somogy -
megyében nem is jelentett mást, mint »szlovent«. Kitűnik
ez a kizárólag szlovéneklakta dunántúli helynevekből
is: Tót-Keresztúr, Tót-Lak, Tót-Szentgyörgy, Tótfalu,
Tót-Szentmárton, Tót-Szerdahely. Már pedig Kövesd
és Lövő, melyeket az említett jegyzőkönyv említ,
éppen abban a körzetben fekszenek, melyről Skultéty 21
bebizonyította, hogy ott a »tót« nem egyebet, mint »szlovent«
jelent. Sőt ezt megtoldhatom egy még érdekesebb
példával. Somogy megyében van t. i. egy Lengyeltóti
nevű község. Ma szinte furcsa ezt hallani, pedig Bernolák
Antal nagyon jó magyarázatot adott hozzá. Budán 1825ben
megjelent ötnyelvű szótárának előszavában ugyanis
helyesen juttatja kifejezésre a »tót« szónak magyar
ajkon való használatát, illetőleg jelentését: »A tót nyelvnek
ilyen idiomái vannak, úgymint horvát-tót, lengyel-tót,
orosz-tót, cseh-tót, vindus-tót, tulajdon-tót (érti a tátrai
tótokat) és dalamata-tót«. Ez tehát mai nyelven azt jelenti,
amit ma gyűjtőszóval »szlavnak« nevezünk, a »german« és
»román« szintén gyűjtőnevek' módjára, vagyis még a
Bernolák korabeli magyarság is úgy használja a »tót«
szót, mint 900 évvel azelőtt volt divatban. Bernolák
kortársa, Fényes Elek is tótsági járásnak nevezi
a muraszombati járást.
Mindezekből azonban mégis kétségtelenné válik
előttünk az a tény, hogy a cseh testvérek énekeskönyvei
ismertek voltak hazánkban a dunántúli vidék kivételével
annyival inkább, mert nemcsak, hogy folio formában
jelentek meg — mint ahogy azt Mocko állította —, de
kisebben is, amilyen pl. az 1618-iki kiadású (15—20—5
cm.) énekeskönyv. Az introitusok sem képezhettek akadályt,
hiszen a tótság által általánosan használt Agenda
Bohemica is bőséges liturgikus részleteket tartalmaz.
Kézzelfogható bizonyítékokkal támasztható alá továbbá
az is, hogy mindezeken kívül cseh lutheránus
énekeskönyvek is használatosak voltak a hazai tótság
2 1
Skultéty József értekezése: Slov. Pohl'ady. 1903. 711.