A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711 ...
A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711 ... A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711 ...
A MAGYARORSZÁGI TÓT PROTESTÁNS EGYHÁZI IRODALOM 1517-1711. HITTUDOMÁNYI DOKTORI ÉRTEKEZÉS IRTA: SZILÁDY JENŐ B U D A P E S T , 193 9.
- Page 3: A MAGYARORSZÁGI TÓT PROTESTÁNS E
- Page 9 and 10: Előszó. Célom a magyarországi r
- Page 11: volta*, s ez arra késztetett, hogy
- Page 14 and 15: A tótoknak ekkor nem voltak képze
- Page 16 and 17: lönbözteti meg e szó írását a
- Page 18 and 19: magyar nyelv a tót nyelv szellemé
- Page 20 and 21: mozgalmat azután az evangélikusok
- Page 22 and 23: földrajzi, hanem psychologiai lehe
- Page 24 and 25: 2. FEJEZET. A XVI. század tót nye
- Page 26 and 27: így tehát a cseh nyelv »a tótok
- Page 28 and 29: a tótok felett gyakorolt nagy kult
- Page 30 and 31: en ugyancsak Nagyszombatban latin-s
- Page 32 and 33: átadta helyét a latinnak. I. Istv
- Page 34 and 35: Ezek tehát fordítások voltak, de
- Page 36 and 37: tholici e kiadásában, egyébként
- Page 38 and 39: A tót szöveg a következő: Clow
- Page 40 and 41: ői kiáltok hozzád), 21 * Clovék
- Page 42 and 43: példájára a zsoltárokhoz is az
- Page 44 and 45: közvetlenebbé és bensőségesebb
- Page 46 and 47: 4. FEJEZET. Cseh hatások az egyhá
- Page 48 and 49: szorosabb kapcsolatban állottak? .
- Page 50 and 51: sabb Mocko szerint, hogy az utraqui
A MAGYARORSZÁGI<br />
TÓT PROTESTÁNS<br />
EGYHÁZI IRODALOM<br />
<strong>1517</strong>-<strong>1711</strong>.<br />
HITTUDOMÁNYI DOKTORI ÉRTEKEZÉS<br />
IRTA:<br />
SZILÁDY JENŐ<br />
B U D A P E S T , 193 9.
A MAGYARORSZÁGI TÓT<br />
PROTESTÁNS EGYHÁZI<br />
IRODALOM<br />
<strong>1517</strong>—<strong>1711</strong>.<br />
HITTUDOMÁNYI DOKTORI ÉRTEKEZÉS.<br />
Irta:<br />
S Z I L Á D Y JENŐ.<br />
B U D A P E S T , 193 9.<br />
A szerző kiadása.
Tartalom.<br />
Előszó 1. /<br />
XVI. ZSÁZAD.<br />
1. Az <strong>irodalom</strong> nyelve 3.<br />
2i A XVI. sz. <strong>tót</strong> nyelvű irodalmáról általában 22.<br />
8. A hazai <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> <strong>egyházi</strong> énekköltés 27.<br />
4. Cseh hatások az <strong>egyházi</strong> énekköltészetben 44,<br />
5. Bibliafordítások 52.<br />
6. Agendák 55.<br />
7. Bizonytalan című és kiadású könyvek a XiVI-ik században 59.<br />
iXVII. SZÁZAD.<br />
f<br />
l. A XVII. sz. <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> <strong>egyházi</strong> irodalmáról általában 64.<br />
2. A XVII. sz. <strong>tót</strong> evangélikus <strong>egyházi</strong> énekköltészete: . . 78.<br />
I. A Tranovsky előtti <strong>egyházi</strong> énekköltészet . . . . 78.<br />
II. Tranovsky <strong>egyházi</strong> énekköltészete 98.<br />
A. , A Cithara megjelenésének okai 98.<br />
B. , A Cithara első kiadása 101.<br />
a., Tranovsky <strong>tót</strong> énekköltészetérői általában . . . . 104.<br />
fo., Tranovsky <strong>tót</strong> énekköltészete és az Ágostai Hitvallás 108.<br />
C. A Cithara többi kiadásai <strong>1711</strong>-ig 116.<br />
3. Az imádságok és elmélkedések irodalma JL22.<br />
4. A polemikus <strong>irodalom</strong> 175.<br />
5. A Luther-káték irodalma 180.<br />
6. Egyházi beszéd<strong>irodalom</strong> 188.<br />
Befejezés 202.<br />
Irodalom 209.<br />
Hibaigazítás 212.
Előszó.<br />
Célom a <strong>magyarországi</strong> régi <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> <strong>irodalom</strong><br />
termékeinek ismertetése <strong>1711</strong>-ig. Tehát szólani<br />
fogok mindazokról a <strong>tót</strong>nyelvű nyomtatott termékekről,<br />
amelyek <strong>magyarországi</strong> nyomdákban láttak napvilágot.<br />
Ez az <strong>irodalom</strong> magában foglal prózai és verses műveket,<br />
— csoportosításukat meglátja az olvasó a könyv egyes<br />
fejezeteiben. Minthogy ezeknek túlnyomó része evangélikus<br />
írók munkája, értekezésem természetesen oroszlánrészében<br />
az evangélikus egyház szempontjait hangsúlyozza.<br />
A kálvini irányzatú egyház enemű dolgait csupán<br />
mellékesen fogom érinteni éspedig a cseh-morva testvérek<br />
(Jednota bratrská) termékein át, amelyek azóta<br />
keletkeztek, amióta a fehérhegyi csata (1620) után ennek<br />
hívei szorosabb kapcsolatba jutottak a környező államok<br />
közül Magyarországgal is.<br />
Tekintve, hogy ez a tárgy a maga egészében úgy a<br />
magyar, mint — ami még feltűnőbb —• a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>ban<br />
is úgyszólván teljesen ismeretlen, okvetlenül a feldolgozás<br />
körébe kellett vonnom a theológiai szempontén<br />
kívül sok helyen a tárgy bibliográfiai és <strong>irodalom</strong>történeti<br />
vonatkozásait is. Magamnak kellett először összehordani<br />
a csonka<strong>magyarországi</strong> és felvidéki könyvtárakban<br />
elszórtan található anyagot. Vannak ugyan már<br />
<strong>tót</strong> nyelven írott <strong>irodalom</strong>történetek, pl. Húrban, 1<br />
Vlcek, 2<br />
1<br />
M. J. Húrban: Slovensko a jeho zivot literárni. Slovenské<br />
Pohl'ady. 1847. évf.<br />
2<br />
Jaroslav Vlcek: Dejiny literatúry slovenskej. Turciansky<br />
Sv. Martin. 1890.
Bújnák, 8<br />
Krcméry* művei, azonban ezek jórészt csak<br />
puszta neveket tartalmaznak, vagy általános jellemzéseket,<br />
de nem ismertetik az egyes könyvek tartalmát,<br />
szellemét és csak általános <strong>irodalom</strong>történeti yagy esztétikai<br />
szempontból foglalkoznak velük.<br />
Teljességgel hiányzik a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>ban olyan munka,<br />
ragy legalább megírására való törekvés, amely azt<br />
mutatná meg nekünk, kései utódoknak, hogyan gondolkoztak,<br />
hogyan éreztek, hogyan elmélkedtek és főképpen<br />
hogyan imádkoztak evangélikus vallású elődeink. Jól<br />
érzem, hogy ennek vallástörténeti és valláslélektani mozzanatait<br />
is érintenem kellene, ámde ez olyan területe a<br />
<strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> <strong>irodalom</strong>nak, amely teljességgel ugaron<br />
hever. Hogy vallástörténeti és <strong>egyházi</strong> eszmeáramlatok<br />
szempontjából is értékelhessem e <strong>tót</strong> irodalmi termékeket,<br />
ehhez okvetlen arra volna szükség, hogy minden hozzáférhető<br />
könyvet el is olvassak. Minthogy pedig több<br />
olyan régi <strong>tót</strong> könyvnek csak a címe került szemem elé,<br />
amelynek példányához sehogy sem tudtam hozzájutni, ismertetésem<br />
itt-ott nyilván hézagos lesz. Ennek a hézagnak<br />
a kitöltése a jövendőben szerencsésebb kezű kutatókra<br />
vár. Vonatkozik ez úgy a szorosan vett <strong>tót</strong> könyvekre,<br />
mint német, vagy latin eredetijükre, valamint olyan<br />
német művekre, amelyeket segítségül használhattam<br />
volna fel, de példányukhoz a mai körülmények között<br />
nem juthattam.<br />
Egy és más olyan részlet is lesz dolgozatomban,<br />
amelyeket a <strong>tót</strong> olvasó általánosan ismert dolognak, tehát<br />
fölöslegesnek fog ítélni, ámde ne felejtsük, hogy magyarul<br />
irok, tehát magyarok számára, akiknek a részleteket<br />
tudomásul venni bizonyára nem lesz felesleges.<br />
Csak <strong>1711</strong>-ig vittem fel a mult irodalmának ismertetését<br />
Ennek főoka éppen a tárgynak említett ismeretlen<br />
• Pavel Bujnák dr.: Strucné dejiny literatúry ceskoslovenskej<br />
po Stúra. B. Stiavnica. 1923.<br />
4<br />
Stefan Krcméry: Prehl'ad dejín slovenskej literatúry a<br />
vzdelanosti. Turciansky Sv. Martin. 1920.
volta*, s ez arra késztetett, hogy előbb a kérdés alap j ait<br />
vizsgáljam meg a XVI. és XVII. század vonatkoizió<br />
anyagán keresztül, mert hiszen a rákövetkező századok<br />
munkásságát nem ismerhetjük meg kellően, ha az úttörők<br />
munkáját nem ismerjük.<br />
Á <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>történeti érdeklődés Jakubecig és<br />
Vicékig főleg a XIV. és XV. századra terjeszkedik, mert<br />
ebben az időben ezt a kort tartották a cseh és <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong><br />
aranykorának. 5<br />
Vlcek már a XIX. századot tartja ilyen<br />
aranykornak, s ezért a Vlcek-féle iskola, figyelmen kívül<br />
hagyva a XVI—XVIII. századokat, csakis a XIX-ikkel<br />
foglalkozik bővebben. Ezt a hiányt be kellene valahogyan<br />
tölteni. Ehhez a nagyfontosságú építő munkához ad<br />
néhány téglát az én itteni igyekezetem.<br />
Ezúton fejezem ki hálás köszönetemet Dr. Kovács<br />
Sándor püspök úr Őméltóságának, akitől e munka megírásához<br />
indítékot és buzdítást kaptam, Dr. Sztripszky<br />
Hiador ny. miniszteri tanácsos úr Őméltóságának, aki e<br />
dolgozat módszertani részleteire adott értékes tanácsokat,<br />
valamint <strong>irodalom</strong>történeti és bibliográfiai szempontból<br />
hathatós támogatásban részesített könyvészeti nagy<br />
munkája kézirata révén; Dr. Wiczián Dezső professzor<br />
úrnak értékes theológiai és Morhács Márton ev. lelkész<br />
árnak nagybecsű filológiai útbaigazításaiért.<br />
5<br />
Budapesten, 1938. október habában.<br />
A SZERZŐ.<br />
Milos Weingart: Problémy a methody ceské literárni his-<br />
torie. Sbornik filozofickej fakulty univ. Komenského v Bratislave.<br />
I. 12.
Ä XVI. SZAZAD.<br />
I. FEJEZET.<br />
Az <strong>irodalom</strong> nyelve.<br />
A <strong>tót</strong>ok a szlávság néprajzi központja, nyelvük pedig<br />
kicsiben az összes szláv nyelvek képe. Sokféle nyelvjárásra<br />
szóródva megint három egységbe olvad össze:<br />
1. nyugati vagy cseh-szlovák dialektusba (Nyitra-, Pozsony-<br />
és déli Trencsén megyékben), 2. északkeleti<br />
vagy lengyel-<strong>tót</strong> dialektusba (Sáros-, Szepes-, Abauj-,<br />
Zemplén- és Gömör megyékben), 3. közép-, vagy tiszta<br />
szlovák dialektusba (Túróc-, Liptó-, déli Árva-, felső<br />
Trencsén-, Zólyom-, Bars- és Nógrád megyékben). 1<br />
A világ közvéleménye mintegy 50 év óta úgy tudja,<br />
— ámde hamisan — hogy a <strong>tót</strong> nyelv csak tájszólása a<br />
csehnek. Még a legnagyobb szlavisták (Jagic, Miklosichy<br />
sem vettek tudomást a kettő közötti nagy különbségről.<br />
A szlavisták ugyanis csak azt a <strong>tót</strong> nyelvet ismerték,<br />
amely könyvekben került szemük elé, de egyetlenegy<br />
sem vette azt a fáradságot, hogy a <strong>tót</strong> nép közé ment<br />
volna, a <strong>tót</strong> nyelv megismerésére. A mai irodalmi <strong>tót</strong><br />
nyelv viszont a XIX. század közepén kezdett erősen<br />
fejlődni, s emellett irányitói túlon-túl kerültek cseh<br />
nyelvészek hatása alá. Hiába próbálta meg a katolikus<br />
Bernolák Antal 1790 óta a nép nyelvét tenni irodalmivá,<br />
hiába 1844-ben az evangélikus Stúr Lajos: a szépen<br />
induló kezdet belefúlt a Bach-korszakban uralomrajutó<br />
cseh irodalmárok elfojtó áradatába.<br />
1<br />
J. Vlcek: i. m. 1. és kk.<br />
11
A <strong>tót</strong>oknak ekkor nem voltak képzett nyelvészeik.<br />
Az egy Hattala Péter is a prágai egyetemi kathedra<br />
elnyerésének kedvéért lemondott a <strong>tót</strong> nyelv önállósításának<br />
addigi hirdetéséről és cseh filológusok állandó<br />
ösztönzése alatt hidat vert a <strong>tót</strong> és a cseh nyelv között<br />
abból a célból, hogy a <strong>tót</strong> nyelvet minél közelebb hozza<br />
a csehhez. Ez a cseh befolyás az ötvenes években teljességgel<br />
meghamisította a <strong>tót</strong> nyelvet, mert hiszen már<br />
akkor indult meg a cseheknek erőteljes politikai fikciója:<br />
az ú, n. cseh-szlovák nemzetegység hirdetése. Ez ellen<br />
a politikai célból összekovácsolt csehes <strong>tót</strong> irodalmi nyelv<br />
ellen a filológusokban hiányt szenvedő <strong>tót</strong>ok nem is<br />
tudtak gátat vetni. A nyelv ápolására hívatott Maticát<br />
1875-ben feloszlatták, a <strong>tót</strong> népnyelv művelésére, törvényeinek<br />
megállapítására, <strong>tót</strong> filológusok nevelésére nem<br />
volt a <strong>tót</strong>oknak semmiféle intézményük.<br />
Egyetlen egy <strong>tót</strong> akadt, aki a cseh-szlovák nemzetegység<br />
és nyelvi azonosság téves eszméje ellen éspedig<br />
sikerrel síkraszállott: Czambel Sámuel. Ö azonban már<br />
eléggé későn lépett föl. A <strong>tót</strong> értelmiség nagy része<br />
anyagi és vallási okokból a cseh orientáció híve lett<br />
nyelv tekintetében és így Czambelnek igen nehéz munkát<br />
kellett végeznie, hogy néptársait felvilágosítsa arról, milyennek<br />
kell lennie az igazi <strong>tót</strong> irodalmi nyelvnek.<br />
Működését a nyolcvanas évek közepén kezdte meg, legnagyobb<br />
művét, a <strong>tót</strong> népnyelv grammatikáját pedig<br />
Rukovät (Kézikönyv) címen 1892-ben adta ki legbuzgóbb<br />
munkatársának, Skultéty Józsefnek közreműködésével.<br />
Helyzete azért is volt nehéz, mert a magyar belügyminisztérium<br />
fordító osztályának volt a vezetője, a csehek<br />
tehát hungarista politikai tendenciával vádolták meg.<br />
Czambel grammatikája a <strong>tót</strong> nyelvnek igazi tükre. Léptennyomon<br />
figyelmeztet a cseh nyelvtől való nagy eltérésre<br />
hangtanban, syntaxisban és lexikális részében,<br />
ami természetesen keresztülhúzta a cseh nyelvészek okoskodásait.<br />
Mindezek ellenére is Czambel grammatikája<br />
teljes elismerésre talált, sok cseh orientációjú <strong>tót</strong>ot (az<br />
ú. n. hlasistákat) visszahódított a <strong>tót</strong> nyelvnek és
könyvével a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>nak igazi alapját vetette meg.<br />
Iskolák hiányában Czambel könyve volt az egyetlen útmutató,<br />
de aztán ott is volt minden <strong>tót</strong> író, ügyvéd, orvos,<br />
stb. asztalán. Harmadik kiadása 1919-ben jelent meg.<br />
Szép fejlődésnek indult tehát az igazi <strong>tót</strong><br />
nyelv a maga nemzeti alapján és az 1890-es évek óta<br />
legszebb zálogát nyújtotta annak, hogy most már a szlavista<br />
tudomány is meg fogja ismerni és a csehtől jól<br />
megkülönböztetni. Ennek, sajnos, végét vetette a világháború,<br />
s az azután beállott új rend, amely a cseh-szlovák<br />
állam megteremtésével kíméletlenül végre akarta hajtani<br />
a hetvenes évek óta hirdetett cseh-szlovák nemzetegység<br />
eszméjét. Maga a cseh-szlovák állam elnevezés a világ<br />
közvéleményébe hivatalosan is beleszuggerálta azt a<br />
tévedést, hogy a <strong>tót</strong>ok a csehekkel nyelv- és nemzetazonossági<br />
egységet alkotnak. Ez természetesen azzal<br />
járt, hogy egyúttal a <strong>tót</strong> nyelvet is tűzzel-vassal csehesíteni<br />
kezdték iskolában és hivatalban, sajtóban<br />
ós hadseregben, s ami a fő, magában a társadalmi életben.<br />
Ennek azonban meg lett a maga ellenhatása is: odahaza<br />
gyengébben, külföldön azonban annál erősebben.<br />
Ma tehát a világ is tudomást szerzett arról, hogy<br />
a <strong>tót</strong> nyelvet 70 hosszú év folyamán tudatosan elsikkasztani<br />
próbálták. A valóság ugyanis az, hogy a <strong>tót</strong><br />
nyelv olyan viszonyban van a csennél, mint akár a<br />
lengyellel, vagy pedig az ukrán az orosszal, avagy a<br />
hollandi nyelv a némettel: rokonnak rokon, de a kettő<br />
mégsem azonos. Ma már igen nagyok az eltérések a<br />
cseh és a <strong>tót</strong> nyelv között a nyelv jelenségeinek összeis<br />
sorozatán végig: a könyvnyomtatás felfedezésének korában<br />
még sokban volt azonos, ámde ma már más a<br />
cseh nyelv hangtana, mint a <strong>tót</strong>é, más a mondatfűzési<br />
törvénye, mások a szavai. A Bach-korszakbeli egységesítő<br />
törekvések hiába íratják az o t e c szót (atya)<br />
teljesen egyformán a csehhel, mert a hozzáértő jól<br />
tudja, hogy ez csehül kemény t-vel otecnek hangzik,<br />
holott a <strong>tót</strong>ban ennek hangzása lágyan otyec.<br />
Az 1844. évi Stúr-fóle grammatika nem ok nélkül kü'
lönbözteti meg e szó írását azzal, hogy a t betű fölé<br />
megkülönböztető lágyító jelet rakott föl. Ha ez a Stúr-féle<br />
természetes nyelvirányzat érvényesülhetett volna, ma már<br />
senki sem merné állítani, hogy a <strong>tót</strong> nyelv azonos a<br />
csehhel. Ez csak egyetlen kikapott példa a sok száz<br />
hangtani különbségből, de ezekhez mondat- és szótani<br />
különbségek ezreit lehetne fölhozni. Miroslav Kálal<br />
olyan differenciális szótárt adott ki 1924-ben Besztercebányán,<br />
amelyben 40.000 <strong>tót</strong> szót sorakoztat fel a <strong>tót</strong>tól<br />
teljesen elütő cseh értelmezésekkel!<br />
Csak ez a néhány példa is jól érzékelteti azt, hogy<br />
mekkora a különbség a két nyelv között, teljesen eltekintve<br />
a két nemzet észjárása közötti különbségtől.<br />
A pittypalatty szavát a merkantil cseh füle így hallja: pét<br />
peníz! pét peníz! (= öt pénz!); az agronomus <strong>tót</strong> füle<br />
viszont ezt így hallja: pod'te zat'! pod'te zat'l (= jertek<br />
aratni!). Ez a szellembeli különbség egy kikapott példája!<br />
Gazdasági és szellemi kultúrájában a cseh 1200 év óta<br />
német nevelésben részesült, a <strong>tót</strong> viszont magyar hatás<br />
alatt élt. Mindezek a történeti, földrajzi, néprajzi, gazdasági<br />
különbségek jól meglátszanak a két nemzet gazdasági<br />
és szellemi kultúráján, s így nyelvén is.<br />
A cseh nyelvnek legrégibb emlékei a XI—XIII-ik<br />
századokból valók, s feltűnően azt mutatják, hogy a <strong>tót</strong><br />
nyelv legrégibb emlékeivel (XVI. sz.) majdnem azonosak.<br />
Ez azt igazolja, hogy a cseh nyelv régen valóban<br />
nagyon közel állott grammatikájában a <strong>tót</strong> nyelvhez. A<br />
könyvnyomtatás elterjedése és az új német kultúra befolyása<br />
óta azonban a cseh nyelv századról-századra<br />
rohamosan kezdett eltérni a <strong>tót</strong>tól. Úgyszólván német<br />
járószalagra került a cseh nyelv: a vallási reformációval<br />
és a humanizmussal kapcsolatban új fogalmakra új szóknak<br />
százait kellett a cseheknek kialakítaniuk, s ebben<br />
a munkájukban mindent német kaptafára szabtak. A<br />
szóképzés egyik módja, az összetétel, a cseh nyelvben<br />
teljességgel német mintára készült, sőt magukat a német<br />
szókat egyszerűen lefordították, s még a praepositiokat<br />
is utánozták: Ge-legenheit «= pfí-lezitost; ein-fallen =
na-padnouti; begabt = nadany; Beleg = doklad; Kurzweil<br />
= kratochvüe; Unwetter = nechvüe; Betrag = obnos;<br />
Überraschung = pfekvapeni; teils-teils = dilem-dilem,<br />
stb. százával.<br />
A. <strong>tót</strong> nyelv mentes maradt ettől a nagy germán<br />
áradattól, amely a cseh nyelvet szláv jellegétől valósággal<br />
megfosztotta. Hogy milyen erős volt a német nyelv uralma<br />
a cseh nyelv szelleme fölött, erre nézve megint csak<br />
egy példát hozunk fel: a semleges nemű főnevek a cseh<br />
nyelvben teljesen elvesztették szláv ragozásukat. Az Ausgabe<br />
jelentésű cseh szó nominativusa vydaní, genitivusa<br />
vydaní és így megy ez végig változatlanul mind a hat<br />
esetben, holott ugyanez a szó <strong>tót</strong>ul így ragozódik: 1.<br />
nom. vydanie, 2. gen. vydaní, 3. dat. vydaniw, 4. acc.<br />
vydame, 5. instr. vydaniem, 6. abl. vydamw. Az ötvenes<br />
évek óta megindult csehesítő irányzat a <strong>tót</strong> grammatikából<br />
kitörölte az igazi <strong>tót</strong> hangalakot a két utolsó esetben és<br />
vydaním, vydaní alakot rendel írni a cseh helyesírás<br />
javára, ámde az élő <strong>tót</strong> nyelv itt is megtartotta a maga<br />
régi szlávos alakjait. A századokon át tartó török kultúrhatás<br />
ugyanígy kipusztította a bolgár nyelvből is a főnevek<br />
ragjait: nom. cövek, gen. na cövek, dat. na cövek,<br />
acc. cövek — nincs több eset! A szélsőségek valóban<br />
találkoznak: a legnyugatibb és a legkeletibb szláv nyelv<br />
példája is igazolja ezt a törvényt.<br />
Az állítást jelző »igen« szócskát az orosz da-nak<br />
mondja, a szerb jest-nek, a legyei tak-nak, a IX. századbeli<br />
Method-féle bibliafordításban ez a szó hej-nek hangzik.<br />
Minden szláv nép szlávul mondja ezt a szócskát,<br />
csak az egyetlen cseh él még ebben is német szóval:<br />
őnála ennek hangzása jo, vagyis a német ja. Ritkábban<br />
még az áno szót is használja, de száz eset közül 95-ben<br />
;o-t mond. Figyeljük meg ezzel szemben, micsoda régi<br />
időkre visszavágó szót használ ennek helyén a <strong>tót</strong>:<br />
hej! Tehát ugyanazt, amit a IX. századbeli délszláv! Ez<br />
mutatja leginkább, milyen hatalmas konzervatív erő<br />
működik a <strong>tót</strong> nyelv szellemében. Ennek persze egyik<br />
nem utolsó oka az, hogy a szerkezetében tőle erősen elütő
magyar nyelv a <strong>tót</strong> nyelv szellemén mit sem rontoítf.<br />
Ez a nyelv valóban meg is őrizte szláv jellegének tisztaságát,<br />
s nem romlott oda, ahova a cseh, mert a <strong>tót</strong>nak!<br />
nem volt germán szomszédja és nem volt fehérhegyi<br />
csatája, amely idő óta t. i. a cseh nyelv a német politikai<br />
uralom alatt lomtárba került és szörnyen tovább<br />
germánosodva messzire távolodott el a <strong>tót</strong>tól. Ezt ma<br />
már visszaegységesíteni a csehhel, vagyis a csehhez<br />
hozzárontani nem lehet!<br />
A vallásos reformáció egyik üdvös eredménye volt,<br />
hogy mint minden nemzetben, úgy a csehben is nemzeti<br />
nyelvű bibliát teremtett. A csehek bibliája Králicban,<br />
jelent meg 1572—93-ig. A cseh nyelv akkor még nem<br />
tért el annyira a <strong>tót</strong>tól, s így a magukénak fogadták el,<br />
hiszen eléggé értették (bár nem minden szavát) a <strong>tót</strong>ok<br />
is. Ez az ú. n. lérálici biblia döntő fontosságú lett a <strong>tót</strong><br />
kultúra fejlődése tekintetében. Ennek a bibliának nyelve<br />
ugyanis oltári nyelvvé lett az evangélikus <strong>tót</strong>oknál is,<br />
ennek szellemében növekedett az új <strong>tót</strong> nemzedék, s így<br />
nem csoda, hogy ezt az akkor nagyon közeli rokonnyelvet<br />
fogadták el irodalmuk kifejező eszközévé. A <strong>tót</strong><br />
<strong>irodalom</strong> első termékei hosszú időn keresztül ezen a<br />
bibliai nyelven (biblictina) jelentek meg mindaddig, amíg<br />
evangélikus részről öntudatlanul, katolikus részről pedig<br />
tudatosan szlovakizálni kezdték, azaz igen sok nehezen<br />
érthető, a <strong>tót</strong>ban meg sem levő cseh szó helyébe <strong>tót</strong><br />
szavakat tettek. Még azok a purifikáló evangélikus írók is<br />
(Sinapius Dániel, Masnicius), akik úgyszólván törvény<br />
gyanánt állították fel azt a tételt, hogy »pisme tak, ako<br />
mluvime« (írjunk úgy, ahogy beszélünk) sem tudtak<br />
szabadulni az irodalmi, azaz cseh nyelv béklyóiból. Ennek<br />
oka az volt, hogy a biblictina révén az evangélikus írók<br />
sokkal inkább voltak kötve a cseh nyelvhez, mint a<br />
katolikusok. Ez utóbbiakat csak a puszta irodalmi hagyomány<br />
kötötte ahhoz, hisz nekik nem volt érdekük<br />
a biblictina ápolása és szentnek való tekintése. Evangélikus<br />
írók munkáinak címlapján, de csak a XVII.<br />
században, ^ lépten-nyomon találkozunk e kifejezéssel:
»prelozeny na slovensky jazyk«, avagy: »cesky, aneb<br />
slovensky«, s amellett a szöveg 95 o/ 0-ában cseh. Ez arra<br />
vall, hogy a közvélemény slovensky jazyk-nak tekintette<br />
az addig kizárólagosan használt cseh nyelvet. Ennek<br />
reális alapja is volt, mert tudjuk, hogy a cseh nyelv a<br />
XVI—XVII. századokban sokkal közelebb állott a szlováki<br />
nép nyelvéhez, mint ma, s ezért joggal tekinthette ezt<br />
a nyelvet a XVII-ik századbeli <strong>tót</strong> a magáénak.<br />
Másképen állott a dolog a katolikusoknál. Itt is<br />
a cseh nyelv uralkodott egészen kizárólagosan, minden<br />
versenytárs nélkül egészen Pázmányig. De 1625-ben nagy<br />
fordulat kezd beállani: Pázmány térítő munkásságának<br />
dynamikus ereje, másrészt a <strong>tót</strong> nyelven írott evangélikus<br />
íróktól származó munkák sikerének (Tranoscius) hatása<br />
igen sok katolükus írót vezetett arra a gondolatra, hogy<br />
mostmár öntudatosan minél jobban szlovakizálni iparkodjék<br />
az írott nyelvet. A cél hasonló volt a lutheránusokéhoz:<br />
a lelkek megnyerése. Ezt a XVI-ik században<br />
könnyen érték el az evangélikusok, mert a <strong>tót</strong> és a<br />
cseh nyelv között a XVI-ik században még kisebb volt<br />
a különbség, s ez a cseh kultúra át is vitte a <strong>tót</strong> nép<br />
80 o/o-át az új hitre. Idők haladásával az erősen németes<br />
szellemű cseh nyelv mind jobban és jobban távolodott<br />
a <strong>tót</strong>tól, úgyhogy a XVII-ik században, a fehérhegyi<br />
csata után, amikor a római egyház új erőre kapott, ez éppen<br />
olyan térítési munkásságot iparkodott kifejteni — de<br />
mostmár a <strong>tót</strong> népnyelv segítségével, — mint a XVI-ik<br />
században a lutheránizmus a cseh-<strong>tót</strong> nyelvvel. Ebben<br />
a munkájában két tényező volt nagy segítségére a katolicizmusnak:<br />
egyik a hatalom és a politikai erő (a<br />
bécsi udvar), a másik pedig a <strong>tót</strong> nép nyelvének tudatos<br />
alkalmazása és a cseh nyelvi formáknak béklyóiból való<br />
tudatos kimenekülési törekvés. A katolikus egyház jórészt<br />
a nép nyelvének irodalmi alkalmazásával fordította<br />
meg most már az arányszámot és a <strong>tót</strong> népnek 80 o/ 0-a<br />
katolikus lett. Éppen Pázmány korának nagy visszatérítési<br />
buzgalma teremtette meg az igazi <strong>tót</strong> nyelvű irodalmat<br />
az 1625. évi Agenda Strigoniense-vel, amelyj
mozgalmat azután az evangélikusok csak jókésőn fogadtak<br />
el magukénak 1844 óta. (Stúr, Hodza.)<br />
A.7- igazi <strong>tót</strong> nyelv gyenge fejlődésének főoka az<br />
volt, hogy a reformáció idején nem fordították le a bibliát<br />
<strong>tót</strong> nyelvre. Az okát fentebb érintettem: kevés különbség<br />
volt akkor a két nyelv között.<br />
Ennek másik okát abban is látom, hogy éppen emiatt,<br />
evangélikus részről a <strong>tót</strong> nyelvnek sem nyelvtanát, sem szótárát<br />
nem állította össze senki. Márpedig katolikus részen<br />
éppen e két dologban látom a <strong>tót</strong> nyelv öntudatos fejlesztésére<br />
való törekvést. Pázmány századában nemcsak<br />
a Rituale Strigoniense (1625) mutatott <strong>tót</strong> nyelvi<br />
jelenségeket, hanem magyar-<strong>tót</strong> szótár is jelent meg<br />
Nagyszombatban (1648), s az első bibliafordítás is katolikus<br />
pap tollából készült, amelynek, sajnos, csak<br />
emlékét őrizte meg az 1763-ban másolt latin-<strong>tót</strong> szótár<br />
címlapja, amely szerint a névtelen szótáríró belefoglalta<br />
a saját munkájába a <strong>tót</strong> bibliafordítás összes szavait is.<br />
Természetesnek találhatjuk, hogy a régi <strong>irodalom</strong><br />
első kutatói, Skultéty és Vlcek, e tekintetben téves ítéleteket<br />
hoztak. Ezeket az újabb kutatások eredményei természetszerűen<br />
helyesbbítik. így Vlcek 2<br />
még az ő régi<br />
álláspontján azt állítja, hogy a magyar ellenreformáció<br />
irodalma, hazai és fizikailag közeleső volta ellenére sem<br />
hatott érezhetően a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>ra, sőt olyan epochális<br />
jelentőségű munka, mint Pázmány Kalauza a <strong>tót</strong>okra<br />
hatás nélkül maradt volna, s csak nagy későn, 1791-ben<br />
készült el <strong>tót</strong> fordítása Bencic Antal franciskánus tollából.<br />
Hasonló tévedésbe esett a nagytekintélyű Skultéty József<br />
is. »Nehante l'ud mőj« című, már az új cseh államban<br />
megjelent művében ugyanezt az egyoldalú beállítást, s<br />
úgyszólván Vlcek szavainak ismétlését találjuk.<br />
Skultéty önmagával jut ellentmondásba, merthiszen<br />
minden előbbi művében, s így ebben is feltűnően kiemeli,<br />
hogy az 1625. évi Pázmány-kiadású Rituale Strigoniense<br />
2<br />
J., Vlcek: Stará katolická literatúra trnavská. Slov. Pohl'ady.<br />
1898. 290—291.
szertartásainak nyelve tiszta közép-<strong>tót</strong> nyelvjárású, s így<br />
egyenest a mai irodalmi nyelv első jelensége. Utóbbi<br />
művében azonban már elfelejti ezt az ítéletét. Ami pedig<br />
Vicéknek a Kalauzra vonatkozó állítását illeti, az igazság<br />
az, hogy ezt nem 1791-ben fordították le <strong>tót</strong>ra, mert a<br />
Kalauznak már 1734-ből való fordítása ismeretes a budapesti<br />
egyetemi könyvtár kézirattárában ilyen címmel:<br />
»Ku prawde wodyci predchudoe. Na obecnu Slowencinu...<br />
ebraceni od gedneho Kneze z Towarizstva«, azaz » a közönséges<br />
<strong>tót</strong> nyelvre forditva«. Tehát ez már szembeállítja<br />
az igazi <strong>tót</strong> nyelvet az addigi csehes irodalmi nyelvvel.<br />
Terjedelme 1066 folio lap. De még ez sem az első fordítás,<br />
mert csak másolata egy régebbi, kétségtelenül XVII-ik<br />
századbeli fordításnak. Ezt belső érvek, archaizmusok<br />
bizonyítják és nyilván összefüggésbe hozható azzal az<br />
irodalmi mozgalommal, amelyben Pázmány századában<br />
a bilingvis katolikus papok számára készült 1648. évi<br />
Vocabularium hungarico-slavico-latinum című három<br />
nyelvű szótárnak is hatalmas része lehetett.<br />
A régebbi <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>történetírók mitsem tudtak<br />
pl. arról, hogy Pázmánynak egy másik munkáját is<br />
<strong>tót</strong>ra fordították, t. i. A' setét haynal csillag-után budoso<br />
Luteristák Vezetőjé-t. Ennek címe <strong>tót</strong>ul: »Za tmawu<br />
Dennicu blúdícich Lutheranow Woditel, kteri na Cestu<br />
napräwuge Wittemberskeg Akademii, skrze Fridricha<br />
Balduina na swetlo widané Odpovedi na Kalauza,<br />
Péter Pázmán ho pisai Uherskim Gazikom a Nákladom<br />
Biskupskeg skoli Roku Pá-na 1775 w Gagri z nowu<br />
witlaceného; na Slovenski Gazik prenésl Antonin Benciö,<br />
Bratr Menssí Kragu nagswategssého Spasitela« Kézírat,<br />
4°, 424. lap, a ferencesek galgóci könyvtárában. 3<br />
Megállapítható, hogy Skultéty fentemlített állításai<br />
nem is őszinték, merthiszen közvetlen az<br />
államfordulat után nem is írhatott a <strong>tót</strong>oknak olyasmit,<br />
ami a cseh érdekeknek nem felelt meg. Nemcsak fizikai,<br />
s<br />
L. Rizner: Bibliográfia Pisomnictva Slovenského. V Tur-<br />
cianskom Svatom Martine. 1934. IV. 10.
földrajzi, hanem psychologiai lehetetlenség is annak<br />
föltevése, hogy Pázmány kora nem hagyott volna nyomot,<br />
a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>ban. Az általa fölnevelt fiatal papi nemzedék,<br />
nélkül a <strong>tót</strong>ság oroszlánrészének rekatolizálását nem<br />
tudta volna keresztülvinni. A Pázmány intenciói szerint<br />
dolgozó Nagyszombat hatással volt a távoli horvát<br />
<strong>irodalom</strong>ra, sőt helyesírásra is. Nagyszámú horvát könyv<br />
nyomtatódott Nagyszombatban, Zrínyi és más horvát<br />
előkelőségek itt nevelkedtek, a horvát helyesírás pedig<br />
teljesen azonos a magyarral. Szabó Károly RMK-ának<br />
II. kötetében sok magyar helyesírású horvát nyelvű<br />
könyv van.* Nagyszombat kultúrhatását megérezték a<br />
hazai rutének is, mert legelső könyveik mind itt jelentek<br />
meg. Románok számára is nyomtattak könyveket Nagyszombatban:<br />
csak éppen a helybeli <strong>tót</strong>ságra ne gyakorolt<br />
volna hatást? Kicsoda hinné el ezt?<br />
A legújabb <strong>tót</strong> nemzedék már nem olyan elfogultan<br />
tekinti ezeket a kérdéseket, mint Vlcek és Skultéty. íme<br />
Hrusovsky Ferenc ugyanezekről a dolgokról már másképen,<br />
helyesen ítél a nagyszombati egyetem 300 éves évfordulója<br />
alkalmából: 4<br />
»Nona az egyetemet magyar ember<br />
alapította, mégis az ország valamennyi nemzetiségének<br />
javára tette ezt. A valóságban ugyanis az történt, hogy<br />
voltaképen ezeknek, de különösen a magyaroknak és<br />
<strong>tót</strong>oknak nemzeti öntudatra való ébredését készítette elő.<br />
Minthogy a nagyszombati egyetem Pázmány rekatolizáló<br />
törekvéseiből keletkezett és ennek a visszahódításnak<br />
folyamata olyan területen ment végbe, amelynek lakosságát<br />
éppen megnyerni óhajtotta, e kultúrintézményről,<br />
amely másfél évszázadig sugározta ki minden <strong>tót</strong> felé a<br />
tudományt és kultúrát, lehetetlen azt állítani, hogy a<br />
<strong>tót</strong>ok kulturális életére semmiféle hatással nem volt.«<br />
Kétségtelenül igaz ez a megállapítás, hiszen a nagy-<br />
*) Pl. 1651-ben a zágrábi püspök kiadja magyar helyesírással<br />
az Újtestamentumot, amelyet Krajacevic nem is a Vulgatából<br />
egyenest, hanem Káldinak magyar fordításából fordított horvátra.<br />
4<br />
Fr. Hrusovsky: Na tristoroené vyrocie zalozenia univerzity<br />
v Trnave. Slov. Pohl'ady. 1935. 635. és kk.
szombati egyetem évkönyveiben ezrekre megy a <strong>tót</strong> nevű<br />
egyetemi hallgatók száma, ezek pedig onnan kikerülve,<br />
az életben okvetlenül tovább adták szerzett ismereteiket<br />
hivatásuk gyakorlásában a <strong>tót</strong> népnek, mint papok, tanítók,<br />
ügyvédek, táblabírák és nemesi udvarok. Figyelemreméltó<br />
még, hogy a Pázmány-korszak majdnem öszszes<br />
<strong>tót</strong> írói magyar nevűek: Thamássy, Ábrahámffy,<br />
Czetnei, Lyczei, Rényes, Dévai János, Székely, Csákányi<br />
Imre, Szentiványi Márton, Berzeviczy, stb., stb. Ezek<br />
a kétnyelvű papok bizonyára sokat forgatták azt a háromnyelvű<br />
szótárt, hiszen nyilván magyarból fordítottak!<br />
A cseh nyelvnek <strong>tót</strong> elemekkel való folytonos bővítése<br />
1625-óta nyilvánvalóan szakadatlanul, noha rendszertelenül<br />
tartott 1763-ig, a nagy latin-<strong>tót</strong> szótár megírásáig,<br />
(egy példánya a budapesti egyetemi könyvtárban)<br />
1787-től azonban már rendszeresen, t. i. Bernolák<br />
Antal grammatikája óta,
2. FEJEZET.<br />
A XVI. század <strong>tót</strong> nyelvű irodalmáról általában.<br />
Elvitathatatlan történelmi tény, hogy a reformáció<br />
mozgalmának a Felvidéken Szakolcától Ungvárig való<br />
diadalmas térhódítása következtében a XVI. és XVII.<br />
század határmesgyéjén, különösen a Középfelvidék egyes<br />
megyéiben, már alig találunk katolikus egyházat. Sajátságos<br />
és szinte ellentmondásszerűen hat tehát az a<br />
körülmény, hogy a reformáció mozgalmának a Felvidéken<br />
való rapszodikus elterjedésével egyenesen fordított arányban<br />
áll a XVI. századbeli <strong>tót</strong> evangélikus <strong>egyházi</strong> <strong>irodalom</strong><br />
fejlődése, s úgy a hazai magyar-, mint német<br />
nyelvű <strong>protestáns</strong> <strong>egyházi</strong> <strong>irodalom</strong>hoz viszonyítva aránytalanul<br />
szegénynek kell mondanunk.<br />
Felmerül tehát a kérdés, hogy mi magyarázza meg<br />
a XVI. század <strong>tót</strong>ajkú evangélikus egyházainak sivár<br />
irodalmi gyümölcstelenségét.<br />
Mindenekelőtt kétségtelenül az irodalmi nyelv<br />
ismeretének a hiánya. Hogy a <strong>tót</strong>ság <strong>egyházi</strong> írói<br />
mennyit küzdöttek az irodalmi nyelvvel, mutatja a<br />
legrégibb irodalmi emléktől, a magdeburgi jogot Zsolna<br />
közigazgatási életébe átültető, 1379-ből való 2ilinská<br />
knihától (zsolnai könyv) kezdve a XVII. századon át<br />
minden egyes <strong>tót</strong> irodalmi megnyilatkozás nyelvi bizonytalansága.<br />
A nyelv cseh akart lenni, de az irodalmi<br />
nyelvből többé-kevésbbé lépten-nyomon kiütköznek provincializmusok,<br />
szlovakizmusok.<br />
A. sivárság legfőbb oka az volt, hogy míg a reformáció<br />
a világ minden népénél rögtön nemzeti nyelvű
ibliát hozott létre, amivel párhuzamban járt a nemzeti<br />
irodalmak keletkezése, addig a <strong>tót</strong>oknak a reformáció<br />
nemzeti nyelvű bibliát nem adott a kezébe. Ebből következik,<br />
hogy a <strong>tót</strong>ság maga nem teremthette meg a<br />
reformáció-hozta új <strong>egyházi</strong> szükségleteket kielégítő magán-<br />
és istentiszteleti használatra szánt irodalmát. Honnan<br />
vette ezt mégis a <strong>tót</strong> evangélikusság? Nem kétséges,<br />
hogy a csehektől. Ezeknél fejlett gazdasági és kulturális<br />
viszonyaiknál fogva a latin és német nyelv mellett már<br />
a XIV. század végétől kezdődőleg érvényesül az <strong>irodalom</strong>ban<br />
a cseh nyelv is. Az alól a nagymérvű kulturális<br />
hatás alól, melyet Csehország azóta, hogy IV. Károly megalapította<br />
a prágai egyetemet (1348), nem vonhatta ki<br />
magát a környező népek között a Felvidék <strong>tót</strong>ajkú lakossága<br />
sem. A Felvidéken a XVI. század közepe táján<br />
elszaporodó középiskolák ifjúsága az <strong>egyházi</strong> cseh nyelv<br />
(biblictina) elsajátítása céljából Morvaországban és Csehországban<br />
egészíti ki tanulmányait, majd a prágai egyetemre<br />
iratkozik be. A török dúlások elől is sokan menekülnek<br />
Cseh- és Morvaországba. Ezeknek egy része<br />
megtelepedett az új hazában, ahol otthont és foglalkozást<br />
talált, más része viszont idővel visszatért a Felvidékre.<br />
A XVI. század első felében mutatkozó paphiányt is Csehországból<br />
jött papok pótolják. De jönnek innen tanítók,<br />
sőt iparosok is. Ezek a visszatérő menekültek;, s a Csehországban<br />
tanuló diákság pedig nemcsak a cseh nyelv<br />
ismeretét hozzák magukkal a Felvidékre, hanem hoznak<br />
ide bibliát, agendát, énekes- és imádságoskönyveket, szóval<br />
a nyomtatott cseh szót is, ezzel pótolják a XVI. századbeli<br />
felvidéki <strong>tót</strong> nyelvű evangélikusság <strong>egyházi</strong> irodalmi<br />
hiányait, s tesznek így eleget a legégetőbb szükségleteknek.<br />
1<br />
1<br />
Itt jegyzem meg, hogy egy századdal később a hazai <strong>tót</strong><br />
katolikus <strong>egyházi</strong> <strong>irodalom</strong>ra éppen így hatott a cseh-morva<br />
jezsuita irodalmi mozgalom, azzal a különbséggel azonban, hogy<br />
ők, gyűlöletes lévén előttük a biblictina, erősen át<strong>tót</strong>osították<br />
a nyelvet. Egyébként az átnyomatás szószerinti. V. ö.: J. Vlcek:<br />
Stará katolická literatúra tmavská c. i. m.
így tehát a cseh nyelv »a <strong>tót</strong>oknál a latin nyelv,<br />
mint az egyház, <strong>egyházi</strong> iskola és a politikai közigazgatás<br />
nyelve mellett irodalmi nyelv lett. A hazai tulajdonképeni<br />
<strong>tót</strong> nyelvnek nem jutott hely, nem művelődhetett<br />
.. .« 2<br />
Mindamellett nem kétséges, hogy bár a XVI.<br />
századbeli <strong>tót</strong> eredetű <strong>egyházi</strong> irodalmi termékek hiányossága<br />
mellett pontos arányt megállapítani szinte lehetetlen,<br />
a latin nyelvnek a <strong>tót</strong>ság XVI. századbeli<br />
irodalmában, éppen az irodalmi nyelv körül mutatkozó<br />
nehézségek miatt, sokkalta nagyobb szerep juthatott, mint<br />
akár a hazai magyar, vagy német <strong>irodalom</strong>ban. Igaz<br />
ugyan, hogy Trebnicky István 3<br />
az 1583-ban elfogadott<br />
Pentapolitana 4<br />
<strong>tót</strong> nyelvre való fordításának bevezetésében<br />
azzal indokolja a kiadást, hogy megérthessék azok<br />
a papok is, akik »latinul beszélni nem tudnának és latin<br />
szöveget nem értenének«. Ez azonban semmit sem bizonyít,<br />
mert a XVI. században is fennállott az a középkori<br />
szokás, mely szerint hittudományi és latin iskolai<br />
képzettség nélküli egyéneket is papokká avattak,<br />
ha ismerték az írást, tiszta erkölcsűek voltak és buzgó<br />
<strong>egyházi</strong> életet éltek. 5<br />
A papok egyébként latin iskolát<br />
végeztek.<br />
A XVI. század <strong>tót</strong> irodalmának szegénységét magyarázza<br />
továbbá az akadémikus műveltséggel bíró <strong>tót</strong>ok<br />
2<br />
Skultéty József: A <strong>tót</strong> nyelv mint irodalmi nyelv. Heinrich<br />
Gusztáv Egyetemes <strong>irodalom</strong>történetében. 620. és kk.<br />
3<br />
Trebnicius Sziléziából származott, s a Szepességben, Tomazlicében<br />
(magyarul Tamásfalu) működött. Azonban mindezt<br />
csak B. Varsik híradásából (Politika. Bratislava. 1934. IV. 265.)<br />
ismerjük és hiányos közléséből azt sem lehet tudni, hol van<br />
a példánya, nyomtatva van-e, vagy kéziratban, s azt sem, hogy<br />
mikor készült.<br />
4<br />
Dr. Sztripszky Hiador az RMK-hoz írt pótkötetek kéziratában<br />
a Pentapolitana Confessio kiadási helyéül Krakkót, a<br />
kiadás idejéül pedig 1563-at jelöli meg. A <strong>tót</strong> szöveg vagy kéziratban,<br />
vagy nyomtatásban maradt mag, de ezideig ismeretlen.<br />
Ujabb <strong>tót</strong> szövegét a »Kalendar Novy pro. Ewang. Lid.« 1856.<br />
78—87. közölte. i<br />
5<br />
Pintér J. Magyar <strong>irodalom</strong>története. Budapest, 1930. 42.
csekély száma, másrészt pedig az, hogy a <strong>tót</strong>ok között<br />
szakképzett tipográfus nem akadt, Ezt legvilágosabban<br />
bizonyítja az a körülmény, hogy a <strong>tót</strong> könyvek sora<br />
akkor indult meg, amikor az 1620-évi fehérhegyi csata<br />
következtében ezrével menekültek a csehek nemcsak<br />
Németországba, Lengyelországba és Sziléziába, hanem<br />
Felsőmagyarországra is: ezekből teltek ki a legelső szakképzett<br />
nyomdászok és a legelső írók. Ez azonban csak<br />
1637-től számítható, mert akkor indul meg a legelső<br />
nyomda Trencsénben, amely úgyszólván kizárólag a <strong>tót</strong>ok<br />
számára dolgozott. Az ezt megelőző XVI. századból biztosan<br />
csak egyetlenegy nyomtatott <strong>tót</strong> könyvről tudunk,<br />
a Bártfán 1581-ben megjelent Luther-kátéról. A Pruno<br />
János által állítólag 1584-ben Galgócon kiadott latin-<strong>tót</strong><br />
káté megvolta kissé kétséges. Erről egy későbbi szakaszban<br />
még szólunk.<br />
Hogy a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong> kezdőkorának szegénysége<br />
miért olyan feltűnően nagy, ennek okát abban is keresnünk<br />
kell, hogy a <strong>tót</strong> evangélikus egyház a reformációtól<br />
számított majdnem száz évig úgyszólván szervezetlen<br />
volt. A XVI. században tartott zsinati kísérletek kevés<br />
eredménnyel végződtek és csak az 1610-ben Zsolnán<br />
tartott zsinat óta volt rendezettnek mondható az egyház.<br />
Könyvek írására alkalmas <strong>tót</strong> férfiak mellett a könyvek<br />
kiadására szolgáló eszközök is hiányzottak az első században.<br />
A nehéz politikai viszonyok, az ország nagyobb<br />
részének és Budának hosszú időn át a töröktől való<br />
megszállottsága, az 1523-i és 1525-i országgyűléseknek<br />
az evangélikusok ellen hozott törvényei,*) a mohácsi<br />
vész, végül pedig a <strong>tót</strong>ság földrajzi viszonyaiból származó<br />
szegénysége is megnehezítették a »lingva vernaculaban«<br />
nyomtatott könyvek vásárlását. De a köznép a reformáció<br />
első századában különben sem tudott még olvasni.<br />
Ezek a körülmények teszik érthetővé a cseheknek<br />
*) Bár feltehető, hogy e törvények visszahatásaképen védekező<br />
íratok megjelenhettek, ámde ha volt is efféle, nem<br />
maradt fenn, mai tudásunk szerint, még emlékük sem.
a <strong>tót</strong>ok felett gyakorolt nagy kulturális gyámkodását,,<br />
mely a XVI. század irodalmára annyira jellemző, s mé^r<br />
a XVII. században is érezhető.<br />
A XVI. századbeli <strong>tót</strong> evangélikus <strong>egyházi</strong> <strong>irodalom</strong>mal,<br />
e szó igazi értelmében, nem foglalkoznatom,<br />
mert az jóformán csak csekélyke <strong>egyházi</strong> ének<strong>irodalom</strong>ból<br />
áll. E század egyébnemű termékei nem maradtak<br />
ránk, elvesztek, s ma már csak a bibliográfia őrzi nyomaikat.<br />
6<br />
A legszembetűnőbb pedig az a tény, hogy<br />
XVI századbeli <strong>tót</strong> imádságoskönyvről még a bibliográfia<br />
sem emlékezik meg, s így, sajnos, nem láthatjuk,<br />
hogy a magyar történelem nagy eseményei, a mohácsi<br />
vész, Buda eleste, s az egyházszervezés kezdetével kapcsolatos<br />
nehézségek, viszontagságok hogyan tükröződnek<br />
a <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> imádkozok lelkében. Az első ránk maradt<br />
<strong>tót</strong> nyelvű evangélikus <strong>egyházi</strong> nyomtatott könyv, Pribis<br />
Dánielnek egyéb könyvecskékkel egybekötött Luther-káté<br />
fordítása, a XVII. századból való (1612 és 1634). A <strong>tót</strong>ság<br />
<strong>egyházi</strong> irodalma némi önállóságot csupán az <strong>egyházi</strong><br />
ének- és káté<strong>irodalom</strong>ban mutat, a cseh hatások azonban<br />
itt is erősen érvényesülnek.<br />
6<br />
Anton Augustin Bánik: Ján Baltazár Magin. Sbornik literárno-vedeckého<br />
odboru ssv. Rocník III. 1936. 234.
3. FEJEZET.<br />
A hazai <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> <strong>egyházi</strong> énekköltés.<br />
Minden más nemzet irodalmának története kéziratos<br />
emlékekkel kezdődik, a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong> történetei<br />
azonban ezalól kivétel. Minden okunk megvan ugyanis<br />
annak állítására, hogy a <strong>tót</strong> népnek olyan távoli időkben<br />
is (mégpedig már a X. századtól kezdve) voltak<br />
saját nyelvén templomban énekelt énekei, amely korból<br />
írott emlék nem maradt. írott énekek hiánya ellenére<br />
is állíthatom, hogy a középkorban is voltak <strong>tót</strong> nyelvű <strong>egyházi</strong><br />
énekek. Ennek igen érdekes bizonyítékai maradtak<br />
fenn. így már az 1842-ben Pesten kiadott »Zpewnjk« című<br />
énekeskönyv előszava is hivatkozik a legrégibb ezt bizonyító<br />
<strong>tót</strong> nyelvemlékre: »Dobrowsky véleménye szerint<br />
már 989-ben hozta át Magyarországról Csehországba<br />
Szt. Adalbert azt az ószláv éneket, melyet a hagyomány<br />
szerint talán a <strong>tót</strong>ok apostola, maga Method írt: .>Hospodine<br />
pomiluj ny« (Uram irgalmazz)«. Nem feladató inj<br />
ezen ének <strong>irodalom</strong>történeti részleteinek ismretetése, 1<br />
csupán annyit említek meg róla, hogy a <strong>tót</strong> és cseh<br />
népiség egész területén himnuszszerű voltánál fogva minden<br />
<strong>egyházi</strong> és polgári ünnep alkalmával ma is zeng<br />
a nép ajkán.<br />
Második bizonyítékunk sem érdektelen. A katolikus<br />
egyház részére két énekeskönyv jelent meg a XVII. sz.-ban,<br />
egyik 1651-ben latin-magyar énekekkel, a másik 1655-<br />
1<br />
Ján Mocko: História posvätnej piesne slovenskej a kancionáiu.<br />
Liptovsky Sv. Mikulás. 1909. 23—24.
en ugyancsak Nagyszombatban latin-szláv énekekkel.<br />
Eddig ismeretlenül maradt szerkesztője mind a kettőnek<br />
Szöllősi Benedek volt, <strong>tót</strong>ul is jól tudó, nagyszombat^<br />
származású jezsuita. 2<br />
E latin-szláv énekeskönyv előszavában<br />
a következő érdekes adalékot találjuk: 3<br />
»A mi<br />
pannóniai nemzetünk... amikor a Belgrádban (azaz a<br />
cseh Velehradban) székelő Szvatopluk király alatt Krisztushoz<br />
csatlakozott, elfogadva a hitet, melyet Cyril és<br />
Method hirdettek néki, kitűnt a kegyesség gyakorlásának!<br />
minden nemében, de legfőképen az ő hálaénekeivel.<br />
Látható ez úgy az <strong>egyházi</strong> ünnepekhez, mint a más<br />
alkalmakhoz csodálatosan jól alkalmazott énekekből. Az<br />
említett szent férfiak, miután a szent keresztség által<br />
Krisztussal egyesítették Szvatopluk királlyal együtt a<br />
pannonokat (— <strong>tót</strong>okat), valamint a bolgárokat, morvákat<br />
és a csehek fejedelmét, Borivojt, kieszközölték I. Miklós<br />
2<br />
E tárgyról bővebben szól Dr. Sztripszky H. az Irodalomtörténeti<br />
közleményekben (1936. 200.) és Weiss-Nägel S. a nagyszobati<br />
Kultúrában (1935. 426.).<br />
3<br />
»Gens nostra Pannona... Postqam sub Suatoplugo Rege<br />
Belgrádi sédem habente, Viris Apostolieis Cyrillo, & Methodio<br />
Christi fidem annuntiantibus, Christo adhaesisset: quamvis in<br />
omni genere pietatis, maximé tarnen psalmodia excelluit. Patet<br />
ex variis, rum ad solemnitates Ecclesiasticas, tum ad alia tempóra<br />
mire accomodatis cantibus. Adunatis Christo per Sacrum baptisma<br />
cum rege Suatplugo Pannoniis, nec non Bulgaris, Moravis &<br />
Borivojo Bohemiae Duce, a Romano Pontifice, Nioolao Primo<br />
praefati viri Sancti impretrant, ut gentibus a se baptizatis<br />
lingva vernacula obire Sacra liceret. Quod divino response<br />
approbatum esse fertur, ut: Onmis Spiritus laudaret Dominum.<br />
Hinc credibile est, gentem etiam Pannonam hoc privilegio olim<br />
usam fuisse ; ut ex consuetudine adhuc nostris temporibus in<br />
quibusdam Ecclesiis usitata patet, ubi Canonis pars, lingva vernacula<br />
ad altare peragebatur; In choro verő Kyrie, Gloria,<br />
Credo, in omnibus fere Pannonicis Ecclesiis defacto peragitur.<br />
In quanta verő fuerit semper aestimatione apud Pannones psalmodia;<br />
ausim dicere: nullám ille gentem, in u<br />
hoc genere parem<br />
reperiri. In sacris enim aedibus ad divina congregati, confirmiter<br />
Psalmos, & cantica pangunt, ut quot homines, tot Cantores<br />
dixeris; Et quod in templis didicerunt, hoc in agapis, & symposiis,<br />
vineis, & campis, dulcisono modulamine personant.«
ómai pápánál, hogy az általuk megkeresztelt népek<br />
nemzeti nyelven végezhessék istentiszteleteiket. Ez<br />
megengedtetett, megerősítve az isteni felelet által, hogy<br />
'minden lélek dicsérje az Urat'. Azért hihető, hogy egykoron<br />
a pannon nemzetnek is megvolt ez a privilégiuma,<br />
amint az kitűnik némelyik templomban még a mi időnkben<br />
is élő szokásból, ahol a kánon egy részét az oltár<br />
előtt nemzeti nyelven végezték, a kóruson pedig majdnem<br />
minden pannon templomban valóban így végzik a Kyriet,<br />
Glóriát és a Kredot. E vallásos éneket a pannonok<br />
olyan nagyra becsülték, hogy egyenest azt mondhatnám,<br />
nem található még egy nemzet, amely ebben hasonló<br />
volna hozzá, Az istentiszteletre templomba gyűlt hívek<br />
oly helyesen éneklik a zsoltárokat és énekeket, hogy<br />
kész kántornak tartanád valamennyit. Amit pedig a<br />
templomban tanultak, azt a lakomákon és összejöveteleken,<br />
a szőlőkben és mezőkön szépen csengő hangon<br />
éneklik...«<br />
Hogy ebből a korból több ilyen emlék nem maradt<br />
ránk, annak oka a Method halála (885. április 6.) után<br />
bekövetkezett eseményekben rejlik. Az egyház szláv<br />
jellege megszűnt, latinná erőszakolták át a németek. Method<br />
által az ő utódjául kijelölt Gorazdnak, valamint<br />
Kelemennek, Naumnak, Angelárnak menekülnie kellett<br />
az országból, aminek következtében a szláv liturgia a<br />
német papok hatalmi szavára háttérbe szorult és azonnal<br />
Aeneae Sylvii: História Bohemica 15. lapján lényegében<br />
ugyanezt olvashatjuk: »Methodius in Bohemica aliquandiu moram<br />
traxit, deinde Romám se contulit, ubi fratrem suum Cyrillum<br />
eomperit, qui baptizato quondam Suatocopio, Moravis christiana<br />
sacra crediderat multasque alias Sclavorum gentes ad fidem<br />
Christi converterat. Ferunt Cyrillum quam Romae ageret, Romano<br />
pontifici suplicasse, ut Sclauorum lingua, eius gentis hominibuá<br />
quam baptisaverat, rem divinam faciens uti posset. De qua re<br />
dum in sacro senatu disceptaretur, essentque non pauci contra*<br />
dictores, auditam vocem tanquam de ooelo in haec verba missam,<br />
Omnis spiritus laudet dominum, & omnis lingua confiteatur ei:<br />
indeque dátum Cyrillo indultum.«
átadta helyét a latinnak. I. István alatt tehát már jó-'<br />
régen latin az egyház nyelve.<br />
Csehországban ugyanez történt, A német papok és<br />
császárok hatása alatt álló cseh fejedelmek maguk távolították<br />
el a szláv liturgiát, úgyhogy 1006-ban ez már<br />
utolsó menedékhelyén, a százavai kolostorban is elhallgatott.<br />
Nem csoda tehát, hogy a nemzeti nyelvű <strong>egyházi</strong><br />
énekköltés hosszú időre aláhanyatlott, s csak a nagy IV.<br />
Károly cseh király alatt támadt fel újra, aki a cseh<br />
kultúrának megalapozója, hathatós támogatója volt és<br />
akiben a szláv liturgia ügye is példás pártfogóra talált.<br />
Igazi virágzását azonban — mint látni fogjuk — csak<br />
később, Husz János reformációjának idején, s a Hu^zt<br />
követő cseh testvérek egyházában élte.<br />
A Husz reformációjából fakadt, valamint a huszita<br />
nyomokon haladó későbbi cseh <strong>protestáns</strong> <strong>egyházi</strong> énekköltészet<br />
gazdagsága és magasszínvonalúsága egyben<br />
azt az óriási hatást is megmagyarázza, melyet a környező<br />
sziléziai és lengyelországi népeken kívül a <strong>tót</strong>ságra is<br />
gyakorolt. A <strong>tót</strong> evangélikusság ugyanis egészen Tranovsky<br />
Citharájának megjelenéséig cseh énekeskönyveket<br />
is használt, ezek pedig már igen korán jelentek<br />
meg, a XVI. század legelejétől kezdődőleg.<br />
A <strong>tót</strong>ság nagy énekszeretetére éppen az a körülmény<br />
mutat, hogy bár a cseh énekeskönyvek bősége állott<br />
rendelkezésére, már a XVI. században megteremtette<br />
a cseh hatásoktól független saját hymnológiáját. Sőt ez<br />
egyben a <strong>tót</strong>ság irodalmának a kezdetét is jelenti.<br />
Tót papok mindenekelőtt Luthernek, rájuk már Tranovsky<br />
előtt is nagy hatással levő énekeiből fordítanak,<br />
ami egyben azt is mutatja, hogy a bányavárosok németajkú<br />
lakossága nyomán a <strong>tót</strong>ság is kapcsolatba került<br />
Wittenberggel. A már említett 1580-évi trencséni kánonok<br />
az egyes szertartásoknak wittenbergi mintára való megtartását<br />
írják elő, továbbá olyan énekek nyomára bukkanunk<br />
bennük, amelyek a cseh énekeskönyvekben nem<br />
fordulnak elő. Ilyen énekek Mocko szerint: 4<br />
Zdrz nás<br />
* I. m. 47.
Pane pfi svém slovu- (Tarts meg Urunk szent Igédnek...<br />
Tr. 435.), a temetéseiknél használatos Z hlbokosti<br />
volám k tobé (A mélységből kiáltok hozzád... Tr. 545.)<br />
és az Odpolu zivotem nasim (Életünknek fele részén...<br />
Tr. 647.) kezdetű ének. Ez utóbbiról azonban D'urovic<br />
bebizonyította, 5<br />
hogy megtalálható Závorka »Zpivani<br />
pohrební staré i nové« című 1590-ből való funebráljában<br />
is.<br />
Luther »Eros varunk« című énekét is korán kezdik<br />
fordítani. Már Tranovsky előtt ötféle variációban volt<br />
ismeretes. Ö a Citharában csak egyet örökített meg,<br />
mert, amint az első kiadás bevezetésében mondja, »az ilyen<br />
sokféleség inkább zavarra, mint haszonra vezetne«. A<br />
Cithara 1653-iki kiadása az Erős várunknak még egy<br />
variációját tartalmazza, ez azonban már Pribis Dániel<br />
1634-évi kis énekeskönyvéből is ismeretes. Hogy Luther<br />
énekei közkedveltségnek örvendettek, mutatja az ú. n.<br />
Bystrická Agenda kéziratos énekgyüjteménye is, mellyel<br />
később foglalkozunk. — Ezenkívül a murányi artikulusokban<br />
6<br />
is találunk utalásokat <strong>tót</strong> énekekre, melyek azonban<br />
nem találhatók meg a Citharában: »In exercitiis catecheticis<br />
decantentur: Salve rex coeli et terrae, correctum<br />
vernacula lingva.« Egy másik énekre mutat<br />
ugyanitt: »Quadragesimali tempore reicimus profanum<br />
salve« (art. 24.). A gömöri artikulusokban 7<br />
szintén találunk<br />
hasonló vonatkozású sorokat: »Tempore Quadragesimali<br />
reicimus profanum cantionem salve regina, pro<br />
qua ante exercitium Catechismi cantetur salve rex<br />
Christe, vei latina propter scholasticos, vei vernacula<br />
lingua«. (Ordo III. art. 6.)<br />
5<br />
Dr. Ján P. D'urovic: Najstarsia rukopisná sbierka piesní<br />
na Slovensku pred Tranovského kancionálom. Tranovského Sbornik.<br />
Lipt. Sv. Mikulás. 1936. 27.<br />
8<br />
Articuli fraternitatis muraniensis conscripti... in arce<br />
Murány... et ... recepti... 1596. Magy. prot. egyháztörténeti<br />
adattár II. 1903. 53—64.<br />
T<br />
Articuli venerandi Contubernii augustano-evangelici gömöriensis,<br />
1604. Magy. prot. egyháztört. adattár II. 1903. 109—117.
Ezek tehát fordítások voltak, de van e kornak már<br />
egynéhány önálló költője is. Az 1636-évi Citharában<br />
találunk ugyanis több olyan éneket, amelyek Tablic<br />
szerint kétségtelenül hazai eredetűek, noha szerzőjük<br />
ismeretlen. Tablic 8<br />
a XVI.. század ismeretes énekköltői<br />
között ezeket sorolja fel: Silván János, Bánovsky György,<br />
Táborsky János, Cengler András, frastacki Prúno János<br />
és Trebnicky István. Mocko János már csak Bánovskyt,<br />
Cenglert, Prúnot, a XVII. századból pedig Pribist, s<br />
a legkimagaslóbbat, Lányi Illést említi, mint Tranovsky<br />
előtti hazai énekköltőket. Ugyanígy D'urovic. 9<br />
Én Silván Jánost is a XVI. század <strong>tót</strong> <strong>egyházi</strong><br />
énekköltői közé sorolom, merthiszen életének nagy részét<br />
hazánkban töltötte. Születésének ideje és helye ismeretlen<br />
ugyan, de bizonyos, hogy Nyitra megyében működött,<br />
s azon elsőkhöz tartozott, akik Felvidéken a reformáció<br />
igazságait hirdették és terjesztették. Éppen a nép anyanyelvén<br />
írt <strong>egyházi</strong> énekei által elért nagy sikereinek<br />
tudható be, hogy üldözték, s hogy az országból menekülnie<br />
kellett. Elég e tekintetben a XVIII. század egyháztörténészére,<br />
Klanicza Mártonra hivatkozni, aki a<br />
reformáció századának nyitrai esperességéről írva, Silvánról<br />
a következőket állítja: »... In locis diversis ab<br />
anno 1540. Joannes Sylvanus, multis persecutionibus ob<br />
reformationem, quam praesertim hymnis slavice typis<br />
editis promovebat, expositus. 10<br />
Működésének kezdetét<br />
azonban kétségtelenül előbbre kell tennünk, mégpedig<br />
az 1536-ik esztendőre, amint az kitűnik nagy szenvedései<br />
között a 130-ik zsoltár alapján írt »Z hlubokostj<br />
volám k tobe« (A mélységből kiáltok hozzád) kezdetű<br />
énekéből, melyhez Silván maga ezt a figyelemreméltó<br />
megjegyzést tette: y>ez az ének arra a dallamra énekel-<br />
8<br />
B. Tablic: Poezie II. Vác. 1807. XII. A vonatkozó irodalmat<br />
lásd bővebben Rizner idézett Bibliográfiájában.<br />
9<br />
I. m. 28. (<br />
1 0<br />
Martin Klanicza: Fata aug. conf. ecclesiarum a tempore<br />
reformationis... Pestini, 1865. Fabó Adrás müvében: Monumenta<br />
evangelicorum aug. conf. in Hungária historica. III. Pest. 1865.
tetik, mini a Lajos Király vereségéről szóló, és írtam<br />
1536-ban az én nagy szorongatottságomban és nehéz viszontagságaim<br />
között«. Ez az ének nem került be Tranovsky<br />
Citharájába, az itt 545. sz. alatt található hasonló<br />
ének ugyanis Luther énekének maga Tranovsky által<br />
való fordítása. De a Cithara megörökítette Silván egy<br />
másik énekét is, a »Slusitf na to ka2dy cas mysliti...«<br />
kezdetűt (Minden időben meg kell gondolnunk... Tr.<br />
959.), mely hazánkban még Tranovsky előtt közkedvelt<br />
temetési ének volt. Már Pribis kis énekeskönyvében is<br />
megtalálható, Tranovsky pedig a temetési énekek között<br />
az első helyre tette, ami azt mutatja, hogy tetszését nagy<br />
mértékben megnyerte. A már említett Zpéwnjk Ewangelicky<br />
is felvette énekei közé, de már a racionalizmus<br />
szája-íze szerinti nagy változtatásokkal, úgyhogy itt a<br />
szerző nevének az eredeti szövegben megtalálható akrostichonja<br />
is eltorzult, Kuzmán Funebrátjában pedig<br />
ez az ének már a felismerhetetlenségig megváltozott<br />
formában áll előttünk. -<br />
Silván összegyűjtött énekei már nem hazánkban<br />
jelentek meg. írójuk a Felvidékről Csehországba menekült,<br />
s a klatovi uradalomban, mint lobkovici Popel János<br />
íródeákja élt, itt is halt meg 1572-ben. Énekeinek gyűjteménye<br />
1571-ben jelent meg Prágában »Pisne nővé na<br />
sedm zalmű kajících a na jiné zalmy« (Uj énekek, melyek<br />
a hét bűnbánati és más zsoltárokra íródtak) címen. 11<br />
Ez.<br />
utóbbi körümény azonban nem másíthatja meg azt a<br />
tényt, hogy Silván volt az első <strong>tót</strong> <strong>egyházi</strong> énekíró.<br />
Még a század első felében kell említenünk a zsolnai<br />
iskola rektorát, Bánovsky Györgyöt (f 1561.). Tőle való<br />
a szerző nevének akrostichonját rejtő »Bűh se nám nyní<br />
narodil« kezdetű ének« (Isten jött ma e világra... Tr.<br />
43.). Megtalálható ez a Cantus Catholici 1655-évi latin<strong>tót</strong><br />
kiadásában is, melyben az akrostichíon egy kis változást<br />
szenved, s Benowsk(y) nevet ad. A Cantus Ca-<br />
1 1<br />
Részletesebben írt Silvánról Mockó J.: Pojd' za mnou.<br />
Lipt. Sv. Mikulás. 1899.
tholici e kiadásában, egyébként, több olyan ének van,<br />
mely a Citharának csak későbbi kiadásaiban lelhető fel<br />
Valószínű, hogy a katolikus énekcskönyvbe is azon, a<br />
nép kezén forgott, kéziratos énekgyüjtemények egyikéből<br />
került be, amelyikből később Horcicka Dániel is felvette<br />
a Cithara 1684-iki kiadásába. Hogy ilyen kéziratos<br />
énekeskönyvek voltak a nép kezén, azt mutatja több<br />
olyan régi keletű ének, mellyel először Horcicka szaporította<br />
a Cithara énekeinek számát. Bánovskytól származó<br />
egyéb éneket nem tartalmaz a Cithara, de, hogy<br />
több éneket is írt, látható Tablic Bohuslavnak Tursky<br />
András póniki lelkész kéziratos naplójára való utalásábójl,<br />
12<br />
melyből kitűnik, hogy Tursky szerint Bánovsky<br />
a szerzője ezeknek az-ismeretlen énekeknek is:<br />
»Boze Otce nás (Istenünk, Atyánk), BudizBohu cest(Dicsőség<br />
legyen Istennek) et nonullarum mothetarum et<br />
officiorum Slavicorum.«<br />
A XVI. század második felének költője Tábor sky<br />
János (f 1596), akitől a »Minula nocní hodina« kezdetű<br />
(Elmúlt már az éj ideje... Tr. 690.) közkedvelt ének való.<br />
Ezenkívül még három éneket írt.<br />
Céngler Andrástól, az akkoriban nagyhírű rózsahegyi<br />
iskola rektorától, aki 1588-tól az itteni egyház<br />
lelkésze lett, szintén csak egy ének maradt fenn a szerző<br />
nevének akrostichonjával: »Clovek hfísny vsvété jsouci...«<br />
(A világon lévő bűnös ember... Tr. 913.). Megtaláljuk<br />
ezt már a régi Bystrická Agendában is, melyről később<br />
még bővebben szólunk. Ez az egyetlen magyarból fordított<br />
ének a Citharában. Az ének magyar eredetűségét<br />
először Pribis, majd Tranovsky állapítja meg az ének<br />
fölé írott megjegyzésében. Ezt Tablic sem vonja kétségbe,<br />
bár az eredeti magyar éneket nem találta meg:<br />
»Habar ezen éneknek eredetije a magyar graduálban, vagy<br />
1 2<br />
Poezie I—XXIII. A naplót sajnos nem tudtam megszerezni.<br />
1 3<br />
Tévedés tehát, amit a Zsilinszky-féle »A magyarhoni prot.<br />
egyház története* mond (302. lap): Czengler Andrásnak »csak<br />
egy éneke maradt fenn magyarra fordítva*. 1
kancionálban nem található: mindazáltal már annak bús<br />
dallama, mely az emberben ellenállhatatlanul bizonyos<br />
-szomorú hangulatot kelt, ez ének magyar eredetére vall.<br />
Lehet, hogy azt Czengler valami kéziratból, vagy Bornemissza<br />
régi magyar graduáljából fordította, mely 1588ban<br />
Detrekőn III. részben 4-rét alakban jelent meg,<br />
-s melyet jelenleg ritkasága miatt már kevesen ismernek.«<br />
u<br />
A Tranoscius-fordító Vietórisz József előtt ezt<br />
az éneket már ifj. Jeszenszky Károly is visszafordította<br />
magyar nyelvre. 15<br />
Ennek legalább első szakaszát itt<br />
közlöm:<br />
Bűnös földi ember<br />
Él itt nagy gyötrelemben<br />
Bujdosván ég alatt,<br />
Sojc keservek közt halad.<br />
Ném is bizhat másban,<br />
Mint alkotójában,<br />
Kegyes Megváltójában.<br />
Összehasonlítás kedvéért közlöm Vietórisz fordítását<br />
is:*)<br />
A világon levő<br />
Bűnös ember, míg élő,<br />
Nagyon sokat szenved<br />
S keresi a védelmet<br />
Tenálad, magánál<br />
Teremtő Uránál,<br />
Aki minket megváltál.<br />
1 4<br />
Tablic: Poezie II. I. 27. (Bornemisza énekeskönyve 1832-ben<br />
)elent meg!)<br />
1 5<br />
Ifj. Jeszenszky Károly: Régi hangok a Cithara Sanctoromból.<br />
Budapest. 1890. 28.<br />
*) Az <strong>egyházi</strong> énekek magyar szövegét minden esetben Vietórisz<br />
József fordítása (Cithara Sanctorum. Budapest. 1930.)<br />
alapján közlöm. í f
A <strong>tót</strong> szöveg a következő:<br />
Clowék hrísny w swété<br />
Jsoucí, pH swém ziwoté<br />
Trpí mnohé bídy, j<br />
, Hledaje swé obrany<br />
V tebe samého,<br />
Stworitele swého,<br />
Jené rácils wykoupit ho.<br />
De ezidőben már nyomtatott énekeskönyvvel is találkozunk.<br />
Ez frastacki Prúno Jánostól való, aki Galgócon<br />
(Frasták-Freistadt) született, majd ugyanitt, később<br />
pedig Trencsénben működött, mint rektor. Itt is lialt<br />
meg 1586-ban. 16<br />
Énekeskönyve 1584-ben jelent meg Galgócon,<br />
de nem önállóan, hanem az ugyancsak Prúnotól<br />
származó <strong>tót</strong>-latin kátéhoz kötve, mivel a káté mellett,<br />
mint tudjuk, mindenütt az <strong>egyházi</strong> éneket is tanították.<br />
Éppen ezért ez nem egyedülálló eset. Látni fogjuk, hogy<br />
Pribis énekeskönyve, valamint az ú. n. Bystrická Agenda<br />
énekgyüjteménye is mindig egy-egy Luther-káté fordítással<br />
van egybekötve.<br />
Sajnos, részletesen nem szólhatok a könyvről, mert<br />
azt sehol sem találtam meg, de nem látták Mocko, D'urovic<br />
és Kvacala sem. Legutoljára Tablic kezén fordult<br />
meg, aki Prúnotól származóknak minősítette a Slunce za<br />
horu zapadá (Erdő mögé hanyatlik a nap), Vsemohoucí<br />
vékű králi (Minden idők fejedelme... Tr. 826.) és a<br />
Mocny Boze pfi slovu svém) (Óh nagy Isten a te Igéd<br />
mellett) kezdetű énekeket, Egyebet nem is tudunk erről<br />
az énekeskönyvről, mint csak azt, hogy ezek az énekek<br />
voltak benne. De Mocko ezekről is bebizonyította, hogy<br />
nem Prúnotól valók, mert megtalálhatók a cseh énekeskönyvekben<br />
is. 17<br />
A Citharába ezek közül csak egy ke*<br />
rült be.<br />
1 6<br />
Bővebb életrajzát adja Szeberényi Andor: Pantheon. Korouhev<br />
na Sione. 1889. 82.<br />
1 7<br />
Jirecek: Hymnologia bohemica 73., 83., 57.
A legrégibb nagyon figyelemreméltó Tranoscius<br />
előtti kéziratos <strong>tót</strong> nyelvű énekgyüjteményt D'urovic Besztercebányán<br />
fedezte fel. A hazánkban is használatos<br />
Agenda Bohemica egyik 1581. évi nyomtatott példányához<br />
van kötve. 18<br />
Ezt a cseh agendához csatlakozó<br />
kéziratos művet nevezzük Bystrická Agendának, azaz<br />
Besztercebányai Agendának. A kéziratos rész címe;<br />
Spuosob a Nebo Porádek, ktery se zachewáwa od<br />
wernych Kazatelow Pry Czirkwi Panie, Psanij Letha<br />
Panie 1585. (Bendtartás, avagy mód, melyhez az Űr<br />
egyházának hűséges prédikátorai alkalmazkodnak, íratott<br />
az Űrnak 1585-ik esztendejében.) A 71 oldalas kézírat<br />
utolsó 42 oldalán találjuk a minket érdeklő legrégibb<br />
kéziratos <strong>tót</strong> énekgyüjteményt. Az idegen énekeskönyvekben<br />
fel nem lelhető, tehát <strong>tót</strong> eredetű énekek, ebben<br />
a besztercebányai Agendában elszórtan a huszita és más<br />
cseh énekek között találhatók.<br />
A Bystrická Agendában levő 36 ének közül 16 <strong>tót</strong><br />
eredetű. Ezek: Nejsvétéjsí (Óh szent Isten... Tr. 1.),"<br />
Otce nás nebesky (Mennyei Atyánk, Urunk... Tr. 663.),<br />
Zetfifc a zrus Hospocline (Töröld el, s rombold le Istenünk),<br />
20<br />
Nespomínej nám (Ne emlékezz Urunk), Popfej<br />
nám pokoj (Adj békességet), Zdrz nás Pane pfi svém<br />
Slovu (Tarts meg Urunk Igéd mellett), 21<br />
Pane králi<br />
vsech národ,ű (Urunk, minden nemzet feje... Tr. 783.),<br />
Nuz krestiané vsickní spolu (Fel keresztyének mindnyájan<br />
együtt), Milosrdny Boze nás (Könyörülő Istenünk...<br />
Tr. 330.), Budiz chvála Boze Otce (Hála neked<br />
Atyaisten), Ree tohoto svatého ctení (E szent olvasmány<br />
beszédje), Smiluj se nade mnou Boze múj (Könyörülj<br />
rajtam Istenem), Z hlubokosti volám k tobé (A mélység-<br />
1 S<br />
1 9<br />
A besztercebányai lyceumi könyvtár birtokában van.<br />
Ezt az éneket mindezideig Tranovskyénak mondották.<br />
2 0<br />
Ahol számhívatkozás nincs, ez azt jelenti, hogy Tranovsky<br />
Citharájában nem található meg. f<br />
2 1<br />
Luther »Erhalt uns Herr bei deinem Wort« kezdetű énekének<br />
a Tr. 434 sz. alatt levőtől eltérő fordítása. A Citharában<br />
levő ének Hruskovic Sámuel fordítása.
ői kiáltok hozzád), 21<br />
* Clovék hfísny v svété (A világon<br />
lévő bűnös ember... Tr. 913.), Smiluj se Boze nad námi<br />
(Isten könyörülj mirajtunk... Tr. 397.), Boze Otce, bucT<br />
pfi nás (Atyaisten légy velünk... Tr. 279.). ;<br />
Amint látjuk a Bystrická Agenda énekeinek csak<br />
egy része került be a Cithara 1635. évi első kiadásába,<br />
kisebb-nagyobb változtatással, rövidítéssel, toldással;. Tehát<br />
Tranovsky maga is merített, ha nem is közvetlenül,,<br />
á Bystrická Agenda énekforrásából. Hogy nem közvetlenül<br />
meríthetett, azt éppen a nagy változtatások, s egyes<br />
énekeknek a Bystrická Agendától eltérő új fordításai<br />
bizonyítják. Voltak énekek, melyek idővel örökre eltűntek<br />
a nép ajkáról; lehet, hogy tartalmi silányságuknál fogva<br />
történt ez, de talán inkább azért, mert sohasem kerültek<br />
nyomóprés alá, vagy nem voltak eléggé ismeretesek.<br />
Ilyen elfelejtett <strong>tót</strong> eredetű és <strong>tót</strong> nyelvű (szlovakizmusokkal<br />
sűrűn teletűzdelt) <strong>egyházi</strong> énekeket a Bystrická<br />
Agenda is őriz. .<br />
Pribis Dániel 1634. évi kátéjához csatolt kis énekeskönyvében<br />
levő 113 ének közül Mocko 22<br />
41 éneket a<br />
Tranovsky előtti korból való <strong>tót</strong> íróktól származó, eredeti<br />
vagy fordított éneknek minősít. Ezek közül 30 ének}<br />
Tranovsky Citharájába is bekerült. Ilyenek: Tekints le<br />
ránk, kegyes Urunk... Tr. 533; Mindenható Atyánk,.<br />
Istenünk... Tr. 820; Siess, siess már a bűnbánattal..~<br />
Tr. 516; Zengjen az Űr nevének... Tr. 851; Magasztaljuk<br />
Krisztusunkat... Tr, 176; Hálát küldjünk Istennek a<br />
mennybe ... Tr. 347; Áldjuk Istent hálás szívvel..:<br />
Tr. 837, stb.<br />
; Hogy Pribis is merített kéziratos énekeskönyvekből],<br />
mutatja az énekgyüjteményhez írt bevezetésen kívül 23<br />
az a körülmény is, hogy Luther »Erhalt uns Herr bei<br />
21<br />
* Luther »Aus tiefer Not ruf ieh zu dir« kezdetű énekének<br />
fordítása, melyet Tranovsky a B. A.-tól eltérően maga fordított<br />
le. (Tr. 545 sz.) i<br />
2 2<br />
História. 43—45.<br />
2 3<br />
.; . Lásd a Tranovsky előtti <strong>egyházi</strong><br />
fejezetben.<br />
énekköltészetről szóló*
deinem Wort« és »Aus tiefer Not ruf ich zu Dir« kezdetű<br />
énekeit Pribisnél a Bystrická Agendáéval teljesen azonos<br />
fordításban találjuk meg. E két ének tehát nem Pribis<br />
énekeskönyvéből került a Citharába, mert ott a két éneket<br />
más fordításban találjuk meg. A Mocko szerint <strong>tót</strong><br />
eredetű énekek között van továbbá kettő, mely már<br />
al régebbi keletű cseh <strong>protestáns</strong> énekeskönyvekben is<br />
féllelhető. Ezek a »Kdy2 prijde má hödina« (Ha el jő<br />
végérám) és »Uslys modlitbu mou« (Halld meg imádságom)<br />
kezdetű énekek. 24<br />
így tehát a <strong>tót</strong> íróktói származó<br />
énekek számát kettővel kevesebbre kell tennünk (39). :<br />
Láttuk már, hogy ezen itt felsorolt énekírókon és<br />
énekeken kívül azokkal is kell számolnunk, akik, illetőleg,<br />
amelyek a nép körében használatos, ma már ismeretlen<br />
kéziratos énekgyüjteményekben szólaltak meg.<br />
Ezeknek száma nem lehetett nagy, mert hiszen az itt<br />
ugyancsak otthonos cseh énekeskönyvek bősége ezeknek<br />
írását némileg fölöslegessé tette, s általában az önálló <strong>tót</strong><br />
<strong>protestáns</strong> <strong>egyházi</strong> ének<strong>irodalom</strong> nagyobbmérvű fejlődését<br />
gátolta.<br />
:<br />
A liazai magyar és német <strong>irodalom</strong>mal rokon vonása<br />
az' a <strong>tót</strong>ság irodalmának, hogy a literátusok e korban<br />
főként a vallásos lírának és elégiának hangjain szólalnak<br />
meg. A <strong>tót</strong> költői <strong>irodalom</strong> még a XVIII. században<br />
is" kizárólag <strong>egyházi</strong> jellegű. Helyesen mondja Pisut<br />
Milán, hogy »a mi irodalmunk költői műfajainak kultiválásában<br />
az <strong>egyházi</strong> ének érte el a legmagasabb fokot«. 25<br />
Érthető, hogy a török-tatár dúlások, vallási és politikai<br />
üldöztetések következtében szenvedővé, magárahagyatottá<br />
tett <strong>protestáns</strong> papok és világi egyének egyaránt a vallásos<br />
líra ápolásában kerestek a maguk és övéik számára<br />
menedéket, vigasztalást és erőt, A szenvedő, küzdő Luther<br />
2 i<br />
Előbbit lásd Závorka énekeskönyvében és Jirecek Hymnologiájában<br />
(52.). Utóbbi megtalálható Jireeeknél (78.) és Hlohovsky<br />
énekeskönyvében. V. ö. Dr. D'urovic: Prispevky k dejinám<br />
Tranoscia. Cirkevné Listy. 1936. 83.<br />
2 5<br />
Milan Pisut: Prispevok k literárnc-estetickému rozboru du*:<br />
chovnej piesne Tranovského. Tr. Sbornik. 224.
példájára a zsoltárokhoz is azért fordulnak evangélikusok<br />
és katolikusok egyaránt (Balassa és Rimay ugyanígy!)<br />
e nehéz időkben olyan szívesen, mert ezek alkalmasaknak<br />
bizonyultak a rendíthetetlen hit, bűnbánó alázat, könyörgés,<br />
panasz, hála és dicséret érzelmeinek kifejezésére.<br />
(Silván, Pribis.) Néhány kegyelemért könyörgő, békét<br />
kérő, s az egyház ellenségeinek vesztéért esdeklő középkori<br />
latin éneket is lefordítanak: Conterre Domine; Ne<br />
reminisceris, Domine; Da pacem Domine, stb. Egyébként<br />
e költészetben már nyomát sem találjuk az istenség<br />
gondolatában gyönyörködve felolvadó, merengő, csendes<br />
áhítatnak, mely az előző századok költészetét annyira<br />
jellemzi. A torlódó csapásoktól megkorbácsolt lélek kesergő<br />
panasza és kegyelemért esdeklő könyörgése: ebből<br />
áll a legtöbb költői megnyilatkozás. A pusztulás és nyomorúság<br />
Isten elé tárása s a bűntudat kollektív megvallása<br />
után azonban mindig felcsendül a könyörülő Istenben<br />
való bizakodás hangja is, aki az ő szent Fiának<br />
érdemeiért bizonyosan megszabadítja népét minden ellenségtől.<br />
Az írásszerűség elvét valló lutheri theológia hatása<br />
a <strong>tót</strong> evangélikus <strong>egyházi</strong> énekköltészeten is meglátszik.<br />
Az Isten lelkétől sugallt bibliát a theologusok elsőrendű<br />
tekintélynek vallják, ezt a tekintélyt igyekeznek megalapozni<br />
a század énekköltői is, mikor megéneklik igazságait<br />
és hirdetik tanításait. A legtöbb ilyen tárgyú ének<br />
a szokottnál hosszabb és didaktikusán száraz.<br />
A korviszonyok magyarázzák meg azt a körülményt<br />
is, hogy e század <strong>tót</strong> evangélikus énekköltészetében több,<br />
a halál gondolatával foglalkozó éneket találunk, melyeknek<br />
alapgondolata: a halál egyenlően bánik el mindenkivel.<br />
Ezek a halál gondolatával foglalkozó énekek tárgyuk<br />
és szellemük szerint nagyon hasonlítanak a külföldi hatásra<br />
hazai magyar irodalmunkban is meghonosodott ú. n.<br />
haláltánc énekekhez. 26<br />
Tranovsky Citharájának 913. számú<br />
énekében pl. e sorokat olvassuk:<br />
2 6<br />
1930. II. 168.<br />
Lásd az elnevezést Pintér: Magyar <strong>irodalom</strong>történet. Bpest.
Ejhle co jest clowék?<br />
Jediné co polní kwét,<br />
Kteryz stat uivadne,<br />
Aniz wie kwésti bude:<br />
Tak clowek wsseliky<br />
Jest poddany smrti,<br />
Musí náhle umriti.<br />
Mali}., neb weliky,<br />
Chludy, i 1<br />
bohaty,<br />
Musí fi poddán byti.<br />
*<br />
Az ember merőben<br />
Virágszál a mezőben:<br />
Ha leszakasztottad,<br />
Több virágot nem hozhat;<br />
így kell kimúlnia,<br />
Aki ember fia ...<br />
Mind a halál rabja,<br />
Kicsinye és nagyja,<br />
Szegénye és gazdagja ... (3. és 4. v.)<br />
A halál arcától megrettent lélek itt is Isten irgalinasságához<br />
menekül:<br />
Eowné za mé winy<br />
Odplaty nedáwej mi. \<br />
Ne vétkemhez szabjad<br />
Az érdemlett jutalmat (8. v.)<br />
A hit által való megigazulás <strong>protestáns</strong> tana minden<br />
közvetítő emberi mesterkedést mellőzve, a léleknek szabad<br />
útat nyitott a magát kinyilatkoztatott Istenhez. Az<br />
«mher Istennel való lelki kapcsolata így személyesebbé,
közvetlenebbé és bensőségesebbé vált. Ez a körülményi'<br />
az <strong>egyházi</strong> énekben is változást jelent. E század énekköltője<br />
már nem törekszik költői babérokra. Formatökéllyel,<br />
művészi csinnal sem törődik. Isten után vágyó<br />
lelkének benső megtapasztalásai egyszerű formában,<br />
spontán nyilatkoznak meg. Luther énekei azért váltak<br />
olyan népszerűekké nemcsak Németországban, hanem<br />
mindenütt, ahová csak elhatott a reformáció világossága,<br />
mert szinte népdalszerűen egyszerűek, világosak és dallamosak<br />
voltak. Ez jellemzi a <strong>tót</strong> <strong>egyházi</strong> énekköltészetet<br />
LS. A forma és kifejezés választékosságaval, a szabályos<br />
verseléssel gyakorta mit sem törődő, sok helyütt prózába<br />
hajló költészet világosan mutatja, hogy a tengernyi csapástól<br />
megtépett lélek a költészetben nem elismerést,<br />
hanem csak vigasztalást és megnyugvást keresett. A<br />
XVI. század énekköltői közül egy sem magaslik ki az~<br />
átlagból. Az Isten iránt való bizalom, hit és odaadás<br />
őszinte és keresetlen kifejezése azonban népszerűvé tette<br />
ezeket is, hatásuk messze fölülmúlta költői értéküket.<br />
Némelyik ének népszerűségét csak növelte, hogy<br />
valamely ismeretes népdal melódiájára énekelték. Ezzel<br />
ugyanazt látjuk a XVI. században, amit a keresztyénség<br />
első századaiban az Ambrosius-féle latin <strong>egyházi</strong><br />
énekköltés terén. Tudvalevő, hogy az istentisztelet alkalmával<br />
Ambrosius előtt (IV, század) zsoltárokat, ó- és<br />
ujtéstamentumi hálaénekeket énekeltek recitativ forrná.-,<br />
ban. Amikor azonban Ambrosius kezdeményezésére megjelentek<br />
az antik metrumban írt meghatározott számú<br />
szótagból és szabályos szakaszokból álló énekek, a zsoltáros<br />
recitativ forma már nem felelt meg a követelményeknek.<br />
Az antik metrumra írt énekhez szabott megfelelő<br />
dallamokra volt tehát szükség. így történt,<br />
hogy az <strong>egyházi</strong> ének az antik népi énekköltészet dallamaiból<br />
merítette motívumait. Ez a jelenség ismétlődött<br />
meg a XVI. és XVII-ik században, amikor a Husz re-,<br />
formációja következtében bő virágzásnak indult nemzeti<br />
nyelvű <strong>egyházi</strong> éhekköltés is új dallamokat keresett, s-'<br />
a' szükségleteknek a ma is ismeretes népdalok melódia-
jának egyszerű átvételével tett eleget, A <strong>tót</strong> Silván<br />
János is így énekelteti »A mélységből kiáltok hozzád?<br />
kezdetű éneket a »Löjas király vereségéről^ szóló ismert<br />
<strong>tót</strong> világi dal melódiájára, a »Hálát adok néked mennyei<br />
Atya« kezdetűt pedig az »A murányi várróh című népének<br />
dallamára. A XVI-ik század második feléből való cseh<br />
énekeskönyvekben több helyen találunk utalást ilyen <strong>tót</strong><br />
történelmi népdalokra, ami világosan mutatja, hogy ezek<br />
cseh földre is elterjedtek. 27<br />
Ez a költészet, bármennyire nélkülözte is a művészi<br />
gondot, csint és értéket, nemzeti szempontból nagy jelentőségűvé<br />
vált azáltal, hogy a latin műveltség uralma<br />
idején a nép anyanyelvén szólalt meg. E jelentőségét csak<br />
növelté az a körülmény, Jiogy a XVI-ik században á<br />
nemzeti nyelv ápolásában egyedül áll. Ä králici bibliát<br />
csak a XVI-ik század végén fordítják le, de még á<br />
XVII-ik század első felében is latin bibliából idéznek az<br />
evangélikus írók. 28<br />
így tett ez az énekköltészet felbecsülhetetlen<br />
szolgálatot evangéliumi egyházunknak is a<br />
reformáció igazságainak a <strong>tót</strong>ság széles rétegeiben vaíó<br />
népszerűsítésével.<br />
De nem szabad elfelejtenünk ez énekköltészetnek<br />
hazafias szempontból való értékelését sem. Az egyházat<br />
a katolikus üldözéstől féltő aggodalom mellett léptennyomon<br />
megszólal itt a nemzet szomorú sorsán kesergő,<br />
bűnbánatában önmagát tépő, s a nemzet jobb jövőjéért<br />
esdeklő lélek hazafias lírájának hangja is. Gyakorta könyörögnek<br />
a költők »a vad pogány, irgalmatlan török«<br />
vesztéért és viszont a »keresztyen felsőbbségnek, a császár<br />
Őfelségének, minden ő tanácsosának és főemberének«<br />
diadaláért. A <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong> is hirdeti tehát azt a tényt,<br />
hogy hazánkban az evangélium egyházainak s a nemzetnek<br />
sorsa mindig azonos volt.<br />
2 7<br />
V. ö. Stanislav Soucek: Nejstarsí dochovaná ceská historická<br />
píseií tykající se Slovenska a její púvodce. Bratislava.<br />
Cas. Ué. Spol. Safarikovej. I. 404.<br />
2 8<br />
Lásd ínég e tekintetben; a bibliafordításokról szóló fejezetet.
4. FEJEZET.<br />
Cseh hatások az <strong>egyházi</strong> énekköltészetben.<br />
A latin nyelv egyeduralma első súlyos megrázkódtatását<br />
éppen cseh földön élte át Husz reformációjának<br />
következtében, aki az egyházba behozta az anyanyelvet.<br />
Husz és a híres cseh vezér, Zizka, a cseh nyelvnek<br />
példás pártolói és védelmezői voltak. Husz igazi követői,<br />
a cseh testvérek pedig később sem alkudtak meg<br />
a latin nyelvvel, a nemzeti nyelvet ápolták, művelték,<br />
korlátlan uralmát féltékenyen őrizték, s így ma is csodált<br />
magaslatra emelték. így érthető meg az is, hogy a<br />
Husz-féle reformációból a nemzeti nyelven írt <strong>egyházi</strong><br />
énekköltészetnek már igen korán dús folyama buzgott<br />
ki. Ez abból is megítélhető, hogy, amikor 1524-ben Wittenbergben<br />
megjelent az első evangélikus énekeskönyv,<br />
melyben mindössze 8 ének volt, a cseheknél a különböző<br />
vallási irányzatoknak már több terjedelmes énekönyve<br />
1<br />
forgott közkézen.<br />
A cseh <strong>egyházi</strong> énekköltészetnek a <strong>tót</strong>ságra gyakorolt<br />
hatása azonban már jóval Husz reformációja előtt is jelente<br />
kezik. Ernő (Arnost) prágai érsek, aki IV. Károly cseh<br />
királynak az <strong>egyházi</strong> ének fejlesztésében tudós támogatója<br />
volt, bevezette Csehországban a »Rorate« és »Salve«<br />
néven! ismert istentiszteleteket. A Rorátékat adventben,<br />
aj kora reggeli órákban, a Salvekat pedig böjtben estefelé<br />
tartották. 2<br />
Ezek az istentiszteletek a <strong>tót</strong>ság körében<br />
1<br />
2<br />
Mocko: História ... 3. ><br />
Karel Konrád: Dejiny posvátného zpévu. 84.
is meghonosodtak, sőt a Roráték mind a mai napig szo*kasban<br />
vannak. A Salvek alkalmával énekelt »Salve rex<br />
coeli et terrae« című éneket, mely Kunvaldsky Jakab<br />
és Závorka Tóbiás énekeskönyvében is megtalálható,<br />
Tranovsky is felvette Citharájába.<br />
Haan Lajos 3<br />
azzal a kérdéssel foglalkozván, hogy<br />
milyen énekeskönyveket használt a <strong>magyarországi</strong> <strong>tót</strong>ság,<br />
mielőtt Tranovsky a magáét kiadta volna (1636), a következő<br />
megállapításra jut: »Ami pedig ezt illeti, kétségtelen,<br />
hogy azokkal az énekeskönyvekkel éltek, melyeket<br />
atyáiktól örököltek, s amelyek mindezideig még használatban<br />
is vannak, azaz huszita énekeskönyvekkek. 4<br />
Hivatkozik<br />
az atyjától, Haan Jánostól hallottakra is, aki<br />
»mint abelovai (Nógrád m.) születésű, nem egyszer említette,<br />
hogy fiatalkorában Nógrádban az Abelova környéki<br />
falvakban több ilyen régi huszita énekeskönyvet<br />
latott«, 5<br />
majd felsorakoztatva a cseh testvérek énekeskönyveinek<br />
egyes kiadásait, 6<br />
az 1618-iki kiadású címét<br />
idézi hathatós érvül: »Evangelikus <strong>egyházi</strong> énekek, etc. a<br />
Jézus Krisztus cseh nemzetben levő egyházának, valamint<br />
más, a cseh nyelven értőknek az Istenbe vetett<br />
hitben való üdvösséges ápolására és megerősítésére kiadattak<br />
az Űrnak MDCXVIII. esztendejében^. 7<br />
Ezek a<br />
szavak: »... valamint más, a cseh nyelven értőknek...«<br />
Haan szerint világosan mutatják, hogy ez az énekeskönyv<br />
nemcsak a csehek és a morvák, hanem a <strong>tót</strong>ok<br />
számára is Íródott: »Avagy érthetett-e a kiadó ezeken<br />
a szavakon másokat, mint a <strong>magyarországi</strong> <strong>tót</strong>okat, akik,<br />
mint tudjuk, irodalmi téren a csehekkel mindig a leg-<br />
s<br />
L. Haan: Cithara sanctorum, její historie, její pűvodce<br />
a tohoto spolupracovníci. Pest'. 1873. 18—20.<br />
* I. m. 19. »<br />
5<br />
I. m. u. o.<br />
6<br />
1505, 1520, 1541, 1564, 1572, 1576, 1598; nem ismerte a<br />
többi kiadásokat: 1501, 1544, 1561, 1581, 1615. V. ö.<br />
Dejiny literatúry ceské. 1911. 283. és kk.<br />
Jakubec:<br />
7<br />
I. m. u. o.
szorosabb kapcsolatban állottak? .. .« 8<br />
Haan szerint tehát<br />
ezek az említett huszita önekeskönyvek voltak azok, melyeket<br />
a <strong>tót</strong>ok »Tranovsky előtt több, mint száz éven<br />
át hasznaltak«. A <strong>tót</strong>ajkú gyülekezetekben ma is használatos<br />
1842-évi kiadású Zpéwnjk Ewangelicky (Evangélikus<br />
énekeskönyv) hasonlótállapít meg: »A <strong>tót</strong>oknál itt-ott<br />
mindezideig találhatók akár írott, akár nyomtatott példányok<br />
ama ó-cseh énekeskönyvekből valók, melyeket a<br />
cseh husziták hoztak hozzájuk és amelyek Tranovsky<br />
előtt, legalább helyenként használatosak voltak«. 9<br />
, De Haan tovább is megy és megállapítja, hogy a<br />
<strong>tót</strong>ságnak ezen énekeskönyveken kívül »volt saját énekeskönyve<br />
is«, melyből egy példány az ő kezén is megfordult.<br />
Leírása szerint címlapja nincs, s tipográfiai sajátságai<br />
arra mutatnak, hogy a XVI. század végérő]<br />
származhat, 32 éneket tartalmaz, azaz minden ünnepre<br />
és minden szentháromság utáni vasárnapra egyet. Az<br />
egyes énekek fölött az illető ünnepi, illetőleg vasárnapi<br />
evangéliumot szemléltető képet találunk. Ez énekek között<br />
egyet sem talált, melyet Tranovsky az ő Citharajába<br />
felvett volna. Hogy pedig nem a csehek, hanem a <strong>magyarországi</strong><br />
<strong>tót</strong>ok számára készült, megállapítható a<br />
könyv szlovakizmusaiból. Ilyenek pl.: bahno, zjadost,<br />
hríchow, zpíwajme, zawítaj, stb. Az éneklés ismeretes<br />
énekek dallamára történik. Dr. D'urovic János azonban<br />
kimutatta Haan érvelésének elégtelenségét annak bizonyítására,<br />
hogy ez valóban <strong>tót</strong> énekeskönyv volt, merthiszen<br />
a cseh énekköltőnek, Kunvaldskynak »Pisne chvál<br />
bozskych« (Istent dicsérő énekek) című 1572-ből való<br />
énekeskönyve szintén hemzseg a szlovakizmusoktól. D'urovic<br />
nem tartja lehetetlennek, hogy Haannak éppen ez<br />
a Kunvaldsky-féle énekeskönyv fordult meg a kezén,<br />
mivel ez a szlovakizmusokon kívül a 35. oldaltól kezdődőleg<br />
egyebekben is hasonlóságot mutat a Haan által leírt<br />
énekeskönyvhöz. Szintén vasárnapi evangéliumokra írott<br />
8<br />
9<br />
I. m. u. o.<br />
Zpéwnjk Ewangelicky. W Budapessti. 1903. IV.
énekeket tartalmaz éspedig olyanformán, hogy az evangéliumot<br />
szemléltető kép alatt van az ének, mely után<br />
prózai sorok következnek. Az énekek közül ebben csak<br />
kettő ismeretes Tranovsky Citharájából, a »Swaty Ján,<br />
Páné Kftitel« (Keresztelő Szent János Börtönbe vettetett<br />
... Tr. 28.) és a »Zide k Jánovi Kftiteli« (Keresztelő<br />
Jánost szólíták... Tr. 34.), de ezek is csak az 1736- és<br />
1743-iki kiadásoktól kezdődőleg. Az énekek fölött szintén<br />
ismeretes dallamokat találunk. 10<br />
Mocko Já?ws, a<br />
a <strong>tót</strong> <strong>egyházi</strong> énekköltészet másik<br />
érdemes kutatója, tagadja Haan azon érveinek igazságát,<br />
melyekkel ő a cseh testvérek énekeskönyvének a <strong>tót</strong>ok<br />
közötti elterjedettségét igyekszik alátámasztani. Mocko<br />
szerint a fentemlített 1618-iki cseh énekeskönyv címlapjának<br />
szavai: »... valamint más, a cseh nyelven értőknek<br />
...«, nem bizonyítják ezt. Ezeket a »más, a cseh<br />
nyelven értőkek inkábfy Sziléziában, Lengyelországban<br />
és Poroszországban kell keresnünk, ahol a cseh testvéreknek<br />
számos olyan gyülekezetük volt, mellyel ezek<br />
közös összejöveteleket is tartottak. 12<br />
Azután meg egyéb<br />
cseh énekeskönyvek címlapja is tartalmaz hasonló szavakat,<br />
Pl. Závorka Tóbiás 1602-ből való énekeskönyve,<br />
melyet ő »a dicsőséges és elterjedt szláv nyelvet beszélő<br />
minden hívő keresztyénnek az Isten igazságaiban való<br />
üdvösséges művelésére« adott ki. Závorka Tóbiás, Kunvaldsky<br />
Jakab és a cseh testvérek egyházának énekeskönyvei<br />
pedig márcsak azért sem terjedhettek el a<br />
<strong>tót</strong>ság között, mert nagy, folio, vagy negyedrét formájúak,<br />
díszesek, s így csak drága pénzen megszerezhetők<br />
voltak, telve számos kótával ellátott introitussal,<br />
énekkel. A sok háborútól megtépett, elszegényedett <strong>tót</strong><br />
nép ezeket nem vehette meg, s különben is csak gyakorlott<br />
énekesek énekelhettek belőlük. Sokkal bizonyo-<br />
1 0<br />
1 1<br />
1 2<br />
Dr. D\irovic: Najstarsia rukopisná sbierka... 24.<br />
Mocko: História... 48.<br />
Lásd: Dckrety Jednoty Bratrské. Vydal Ant. Gindely.<br />
1865. 183. i ..
sabb Mocko szerint, hogy az utraquisták énekeskönyvei<br />
voltak itt használatban, mert ezek kisebb, nyolcadrét<br />
formájúak, egyszerűbb kiadásúajk és kóta nélküliek voltak.<br />
Egyes utraquista szerzőktől származott énekeket,,<br />
amelyek a cseh testvéreknél és a cseh evangélikusok<br />
körében hatástalanok maradtak, mint a <strong>tót</strong>ok között nagyon<br />
elterjedt énekeket Tranovsky is átvett a maga<br />
Citharájába. Ezek pedig ismeretesekké csakis az utraquistáknak<br />
a <strong>tót</strong>ok között közkézen forgó énekeskönyvei<br />
révén válhattak. Ezen énekek pl. a »Znamenejme kfestane«<br />
(Keresztyénség, remélve... Tr. 102.), »Léto chwíle této<br />
Weseli« (Ismét új szépségben... Tr. 212.), »Kdyz cas<br />
pfijde dni soudnemu«. (Ez az ének az újabb Citjhara<br />
kiadásokból kimaradt, s így magyar fordítása nincs.)<br />
Ezzel szemben egészen ellentmondásszerűen ugyanaz<br />
a Mocko mégis azt állapítja meg, hogy a <strong>tót</strong>ság már<br />
1580 előtt énekelt a cseh testvérek énekeskönyveiből.<br />
Breznyik J. 13<br />
után ugyanis hivatkozik a Selmecbányái<br />
evangélikus egyház istentiszteleti rendjére, mely szerint<br />
a Selmecbányái egyház németajkú istentiszteletén (de<br />
nézete szerint a <strong>magyarországi</strong> németajkú egyházközségekben<br />
általában) Luther énekeskönyvéből, a <strong>tót</strong> istentiszteleteken<br />
pedig a cseh testvérek énekeskönyveiből<br />
énekeltek: »Der Chor singet erstlich einen deutschen<br />
Gesang nach dem die Zeit mit sich bringt aus dem<br />
Lutheri Cantional, bisweilen auch aus dem Pickarden<br />
Gesangbüchlein.« Hogy pedig a németek »pickhard« néven<br />
a cseh testvéreket nevezték, az Mocko előtt is egészen<br />
kétségtelen.<br />
Mocko ezen érvelését kiegészítik D'urovic 14<br />
egészen<br />
újkeletű kutatásainak eredményei, melyek szerint az.<br />
első superintendensek is találtak kanonika vizitációik<br />
alkalmával ilyen énekeskönyveket. Lányi Illés a frivaldi<br />
egyházban (Trencsén m.), 1611-ben való kanonika vizi-<br />
1 3<br />
Breznyik J.: A Selmecbányái ágost. hitv. evang. egyház<br />
és lyceum története. Selmecbánya. 1883. 253.<br />
1 4<br />
Dr. D'urovic: i. m. 25—26.
tációja alkalmával jegyezte meg, hogy ennek birtokában<br />
van egy »Cantional Pickhardsky«. 15<br />
Abrahamides Izsák<br />
Csejtében (Nyitra m.) talált egy ilyen énekeskönyvet,. 16<br />
Tovább menve megállapítja D'urovic, hogy Kiss Bertalan<br />
dunántúli superintendens is rábukkant a dunántúli magyarkövesdi<br />
egyházban kanonika vizitációja alkalmával<br />
szláv énekeskönyvre: 17<br />
»Vagyon egy magyar Gradual,<br />
szakadozott Huszár Gálé. Tót Gradual is egy«. 18<br />
Ugyancsak Kiss Bertalan jegyezte meg az említett jegyzőkönyvben,<br />
hogy Lövőn (Oberschützen), ahol a hívek<br />
szláv prédikációt is kívántak hallani, szintén talált egy<br />
szláv graduált: »Dicseretet teszen a hallgatóság... csakhogy<br />
az kívántatik, hogy ő kegyelme <strong>tót</strong>ul is néhanéha<br />
prédikállana némelyekért... Egy <strong>tót</strong> Gradual nyomtatott.«<br />
19<br />
Ezekről a szláv énekeskönyvekről D'urovic itt<br />
nem tudja megállapítani, hogy a cseh testvérek énekeskönyvei-e,<br />
vagy más irányúak, de Varsik Branislavval<br />
való polémiájában 20<br />
egészen világosan állítja a fenti idézetekben<br />
említett szláv énekeskönyvek cseh mivoltát:<br />
»én is megállapítottam, hogy a ma már magyar messze<br />
Dunántúlon bebizonyítható a cseh énekeskönyvek<br />
használata Tranovsky előtt.«<br />
Itt D'urovic határozottan téved, mert az említett<br />
»<strong>tót</strong>« énekeskönyvek kétségtelenül szlovén (vend) graduálok<br />
lehettek, tehát nem <strong>tót</strong> nyelvűek. Azzal bizonyítható<br />
ez, hogy a »<strong>tót</strong>« szót hazánkban kétféle értelem -<br />
1 5<br />
Pavel Sochán: Staré kóstolná rúcha ev. hornotrencianského<br />
kontubernia. Slov. Pohl'ady. 1907. 355., valamint Branislav Varsik:<br />
Busiti a reformácia na Slovensku do zilinskej synody. Bratislava.<br />
1932. 56.<br />
1 6<br />
dentiale 111.<br />
B. Varsik: i. m. 56, valamint Protocollum superinten-<br />
1 7<br />
Protocollum visitationis ecclesiarum Cis Danubium. Egyháztörténeti<br />
adattár VI. (1907.). A magyar prot. irod. társaság<br />
kiadványai. XXIII. Budapest. 1907. 11—193.<br />
1 8<br />
1 9<br />
2 0<br />
Dr. D'urovic: i. m. 39.<br />
Dr. D'urovic: i. m. 43.<br />
Prúdy. 1935. 187.
en használták. Különösen Dunántúl Vas-, Zala- és Somogy -<br />
megyében nem is jelentett mást, mint »szlovent«. Kitűnik<br />
ez a kizárólag szlovéneklakta dunántúli helynevekből<br />
is: Tót-Keresztúr, Tót-Lak, Tót-Szentgyörgy, Tótfalu,<br />
Tót-Szentmárton, Tót-Szerdahely. Már pedig Kövesd<br />
és Lövő, melyeket az említett jegyzőkönyv említ,<br />
éppen abban a körzetben fekszenek, melyről Skultéty 21<br />
bebizonyította, hogy ott a »<strong>tót</strong>« nem egyebet, mint »szlovent«<br />
jelent. Sőt ezt megtoldhatom egy még érdekesebb<br />
példával. Somogy megyében van t. i. egy Lengyel<strong>tót</strong>i<br />
nevű község. Ma szinte furcsa ezt hallani, pedig Bernolák<br />
Antal nagyon jó magyarázatot adott hozzá. Budán 1825ben<br />
megjelent ötnyelvű szótárának előszavában ugyanis<br />
helyesen juttatja kifejezésre a »<strong>tót</strong>« szónak magyar<br />
ajkon való használatát, illetőleg jelentését: »A <strong>tót</strong> nyelvnek<br />
ilyen idiomái vannak, úgymint horvát-<strong>tót</strong>, lengyel-<strong>tót</strong>,<br />
orosz-<strong>tót</strong>, cseh-<strong>tót</strong>, vindus-<strong>tót</strong>, tulajdon-<strong>tót</strong> (érti a tátrai<br />
<strong>tót</strong>okat) és dalamata-<strong>tót</strong>«. Ez tehát mai nyelven azt jelenti,<br />
amit ma gyűjtőszóval »szlavnak« nevezünk, a »german« és<br />
»román« szintén gyűjtőnevek' módjára, vagyis még a<br />
Bernolák korabeli magyarság is úgy használja a »<strong>tót</strong>«<br />
szót, mint 900 évvel azelőtt volt divatban. Bernolák<br />
kortársa, Fényes Elek is <strong>tót</strong>sági járásnak nevezi<br />
a muraszombati járást.<br />
Mindezekből azonban mégis kétségtelenné válik<br />
előttünk az a tény, hogy a cseh testvérek énekeskönyvei<br />
ismertek voltak hazánkban a dunántúli vidék kivételével<br />
annyival inkább, mert nemcsak, hogy folio formában<br />
jelentek meg — mint ahogy azt Mocko állította —, de<br />
kisebben is, amilyen pl. az 1618-iki kiadású (15—20—5<br />
cm.) énekeskönyv. Az introitusok sem képezhettek akadályt,<br />
hiszen a <strong>tót</strong>ság által általánosan használt Agenda<br />
Bohemica is bőséges liturgikus részleteket tartalmaz.<br />
Kézzelfogható bizonyítékokkal támasztható alá továbbá<br />
az is, hogy mindezeken kívül cseh lutheránus<br />
énekeskönyvek is használatosak voltak a hazai <strong>tót</strong>ság<br />
2 1<br />
Skultéty József értekezése: Slov. Pohl'ady. 1903. 711.
körében. Kunvaldsky Jakabnak, a már említett »Pisne<br />
ehvál bozskyeh« című énekeskönyvében a különböző<br />
cseh és morva főuraknak ajánlott énekek között találunk<br />
ugyanis <strong>tót</strong> főuraknak dedikált énekeket is. így a Zácheusról<br />
szóló ének »jeszeni Jeszenszky Simonnak,<br />
Trencsén nevezetes vára tisztjenek«» van ajánlva, a samáriai<br />
asszonyról szóló ének az ő feleségének, Borbálának,<br />
egy harmadik pedig »Tekintetes és Nagytiszteletű,<br />
az evangélium igaz tanításával ékeskedő férfiú Chotésovsky<br />
György lelkész, a trencséni vár dékán ura nevenek«<br />
való ajánlással van ellátva.<br />
Világos tehát, hogy Tranovsky Citharájának megjelenése<br />
előtt a <strong>tót</strong> evangélikusoknál használatos Csehországból<br />
importált énekeskönyvek a cseh testvérek egyházának,<br />
az utraquistáknak és a lutheránusoknak énekeskönyvei<br />
voltak.
5. FEJEZET.<br />
Bibliafordítások.<br />
Már említettem, hogy a <strong>tót</strong>ság irodalmi.kifejtésének egyik<br />
nagy akadálya éppen abban rejlett, hogy nem volt tulajdon<br />
nemzeti nyelvű bibliája, s ezen a téren a csehektől valá<br />
kölcsönzésre volt utalva.<br />
Mint sajátságot kell azonban megemlítenünk, hogy a<br />
Method-féle biblia szövegében bőven találunk szlovakizmusokat,<br />
mert a <strong>tót</strong>oklakta Felvidéken készült a Methodnak<br />
tulajdonított, de voltaképen Gorazd által készített<br />
bibliafordítás. Az apostolok elűzetésük után innen<br />
a Felvidékről a Balkánra menekültek, ahol az ottani<br />
dialektushoz alkalmazkodva,, utódjaik a szövegen változtatást<br />
végeztek. Emiatt a balkáni redakciója bibliaszövegben<br />
délszláv szók vannak azokon a helyeken, ahol<br />
az északi redakciójú kéziratokban<br />
lanak.<br />
szlovakizmusok ál<br />
1<br />
A csehek első bibliája már 1488-ban látott napvilágot<br />
Prágában. Ezt követte az 1489. élvi kutnohorai<br />
bibliafordítás, ezekután pedig a bibliafordítások egész<br />
sora következett. A XVI. század végén 1579—93-ig jelent<br />
meg aztán a végleges szövegű králici Biblia Zerotin<br />
János morvaországi főúr buzgóságából, aki a králici<br />
várban nyomdát létesített, s lehetővé tette, hogy itt a<br />
bibliafordító theologusok csendesen dolgozzanak. Ezek<br />
között volt a túrócmegyei származású <strong>tót</strong> jeszeni Jeszenszky<br />
Pál is, aki abban az időben Prágában műkö-<br />
1<br />
Lásd bővebben prof. Valerij Pogorielov: O národnosti<br />
apostolov slavianstva. Bratislava. 1927. évf. 183—193.
dött, mint orvosdoktor. Az Újtestamentumot Blahoslav<br />
püspök fordította. 2<br />
Amikor tehát a reformáció igazságai<br />
a <strong>tót</strong>ok körében is meghonosodtak, nekik már kész bibliafordítás<br />
állott rendelkezésükre, melyet az énekeskönyvekkel,<br />
agendával és egyéb vallásos tárgyú irodalmi termékkel<br />
együtt szintén átvettek.<br />
A králici biblia 1613-iki harmadik kiadása után mintegy<br />
170 évig sem Csehországban, sem a Felvidéken<br />
nem jelent meg új kiadásban. Lehetetlenné tette ezt<br />
az ellenreformáció. A jezsuiták ugyanis tömegével égették<br />
el a <strong>protestáns</strong> imakönyveket és bibliákat. 1658-ban<br />
Amsterdamban Comenius Ámos János a bibliának csak<br />
rövid kivonatát adta ki (Manuálník = kézikönyv), a<br />
teljes králici bibliát csak 1722-ben tudták ismét kiadni<br />
éspedig Halléban, a mi Krman Bánielünk, az akkorj<br />
superintendens buzgóságából. Az előszóban tudomásunkra<br />
hozza Krman, hogy báró Bévay Szidónia már 1682-ben<br />
kész volt a biblia új kiadásának összes költségeit fedezni,<br />
ele háborús zavargások s az ellenreformáció üldözése<br />
készségét hiábavalóvá tették. 1700-ban a wittenbergi<br />
egyetem is kinyújtotta segítő kezét a bibliában szűkölködő<br />
<strong>tót</strong>ság felé, azonban »e szent gyűjtést is háborús<br />
villongások és egyéb nehézségek akadályozták«. A legteljesebb<br />
reménytelenség idején —• írja tovább Krman<br />
•— támasztott Isten kegyes embereket a német tartományokban,<br />
akik egyik-másik német városban nagy buzgalommal<br />
cseh nyomdát létesítettek és támasztott férfiút<br />
& dicső Thurzó nemzetségből, aki a biblia kiadási költségeinek<br />
nagy részét bőkezűen fedezni szíves volt. A<br />
címlap egyébként Erdman Henkl Henrik sziléziai grófot<br />
tünteti fel, mint a kiadási költségek fedezőjét. Krman<br />
bibliája második kiadását 1745-ben érte meg ugyancsak<br />
Halléban.<br />
A králici biblia irodalmi jelentősége messze túlhaladja<br />
a vallásit. Az írók nemcsak igazságait, mondásait,<br />
2<br />
Dr. L'udevít Wagner: Slovensky Plutarch. Nővé Mesto nad<br />
Váhom. 1920. 7.
képeit, hasonlatait kölcsönzik és használják fel irodalmi<br />
megnyilatkozásaikban, hanem a nyelvét is. Mint ahogy<br />
Luther bibliafordítása megteremtette a német irodalmi<br />
nyelvet, úgy vált a králici biblia nyelve az ú. n. biblikus<br />
cseh nyelv a <strong>tót</strong>ság irodalmi nyelvévé, mely azonban —<br />
mint tudjuk — a <strong>tót</strong> íróknál több-kevesebb szlovakizmussal<br />
és provincializmussal keveredett. Sajátságos azonban,.<br />
Jiogy a králici biblia csak lassan ment át közhasználatba.<br />
A XVII. század elején még a latin bibliából idéznek,<br />
így pl. Tranovsky temetése alkalmával Smrtník Melchior<br />
is nagyobbára latin bibliai citátumokat alkalmaz, 3<br />
s ha<br />
ezeket az érthetőség kedvéért lefordítja is, ezt még nem<br />
a králici biblia nyelvén teszi. Sőt maga Tranovsky sem<br />
idéz mindenütt a králici biblia szerint. 4<br />
De mivel<br />
a Cithara is biblikus cseh nyelven íródott, nagy népnépszerűségével<br />
kétségtelenül hathatósan mozdította előa<br />
králici biblia meghonosodását a <strong>tót</strong>ok között.<br />
Itt jegyzem meg, hogy a M. Tud. Akadémia főtitkára,,<br />
Balogh Jenő a következőket mondotta el Sztripszky Hiador<br />
dr.-nak: »Vargha Gyulától 1925 körül hallottam, hogy<br />
ő a Podmaniczkyak könyvtárában, amely azután Vigyázó<br />
gróf múzeumába került, s most az Akadémia gondozása<br />
alatt áll, volt egy kéziratos <strong>tót</strong> biblia, a rajta levő feljegyzés<br />
szerint 1691-ben fordította egy aszódi evangélikus<br />
pap«. A fordító nevét Vargha már nem tudta megmondani.<br />
Ezt az érdeklődők kedvéért jegyeztem ide, mert<br />
lehet, hogy szerencsés kezű kutató rá fog akadni.<br />
3<br />
Vale Tranoscianum. Trencsén,. 1637, 6. 10. RMK. II. 518,<br />
* Lásd Phiala odoramentorum c. imádságoskönyvét. Lőcse,<br />
1635. RMK. II. 502.
6. FEJEZET.<br />
Agendák.<br />
A Tranoscius előtti <strong>egyházi</strong> élet virágzása ellenére<br />
is a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong> fejletlenségének egyik legszembetűnőbb<br />
bizonysága, hogy a <strong>tót</strong>ságnak 1734-ig önálló agendája<br />
sem volt. »Egyhazunk 1734-ig nélkülözte a nyomtatott<br />
agendát. Istentiszteleti segédkönyve nem volt. A papok<br />
maguk írtak, vagy egymástól kölcsönöztek oly imádságokat,<br />
kollektákat és egyéb liturgikus szövegeket, melyekre az<br />
istentisztelet alkalmával volt szükségük...« — írja<br />
Mocko, 1<br />
e sorait főleg a Tranoscius előtti korra vonat<br />
koztatva. 2<br />
Nem csoda tehát, hogy tarka rituális különfeleség jelentkezett<br />
nemcsak az egyes egyházmegyék, de egyházközségek<br />
között is. Ezért foglalt határozottan állást már<br />
az 1580. évi trencséni zsinat is a ritus egységesítése<br />
mellett: »Deinde quia diversitas rituum vei oerimoniarum<br />
magnum semper ecclesiae dabat malum... etiam hac in<br />
parte ut consensum, quantum quidem per informos in fide<br />
licebit servemus, haec infra scripta, quae sunt etiam in<br />
usu ecclesiarum repurgatarum, unanimiter observari cogitamus...<br />
Idque ad exemplum ecclesiarum Wittenbergensium<br />
Saxonicarum, Montanarum civitatum, Scepusiensium,<br />
Eperiesiensium, Bartvensium, Cassoviensium etc.<br />
diximus. 3<br />
Luther kiskátéjának, s az egységes agendának<br />
1<br />
Ján Mocko: 2ivot J. Tranowského. Senica. 1891. 170.<br />
2<br />
Tranovsky Phiala odoramentorum-ja ugyanis már sok agen<br />
dális hiányt pótol, s mintegy agenda előkészítő műnek tekinthető.<br />
3<br />
Magy. prot. egyh. történeti adattár. 1908. 25.
jelentőségét hangsúlyozó trencséni kánonok nem maradtak<br />
hatástalanul. Mindjárt a következő évben (1581) a<br />
<strong>tót</strong> kátéfordítással egyidőben agendáról is gondoskodott<br />
a <strong>tót</strong> evangélikusság éspedig úgy, hogy a cseh evangélikusok<br />
ugyancsak wittenbergi mintához ragaszkodó<br />
agenda ját a helyi viszonyoknak megfelelően kiegészítve<br />
hozta használatba.<br />
A cseh evangélikusok számára írt első agenda 1571ben<br />
jelent meg Lipcsében »Cseh Agenda, azaz írás az<br />
<strong>egyházi</strong> ceremóniákról és rendtartásokról, mely arról<br />
szól, hogyan kell az Isten Igéjét és Krisztus szentségeit<br />
a cseh. királyságban lakó, az evangéliumi igazságot bíró<br />
és szerető népnek kiszolgáltatok címen. Nyomtatták Lipcsében<br />
Deffner György által 1571-ben. A praefatioban<br />
olvassuk, hogy a prófétai és apostoli íratok »Apostolicum,<br />
Nioeanum et Athanasium ac denique Confessionem Augustanam<br />
testantur«. Majd a mű forrására vonatkozólag a<br />
következő sorokat találjuk: »... visum est nobis (quando<br />
plerique ad Ecclesiasticum munus obeundum Vittenbergae<br />
confirmati sumus) Vittenbergensam Agendam retinere<br />
et observare quod etiam factum est.« Erre az<br />
egységesítő agendára ezidőben már a cseh evangélikusságnak<br />
is nagy szüksége volt, amint az a bevezetésből<br />
is nyilvánvalóvá válik: »a ceremóniák rendje kérdésében<br />
eddig nem értettünk egyet, ami onnan származott, hogy<br />
más és más országból küldettek ide használat céljából...«<br />
A praefatio után 14 fejezet következik: De vespertinis<br />
praecibus, de confessione et absolutione, de missa,<br />
de catechismo, pro festis diebus, de visitatione, de excommunicatione<br />
impenitentium, de baptismo, de copulatione,<br />
de visitatione, de consolatione infirmorum, de<br />
sepultura, de facinorosis. Az egyes fejezeteknél ott találjuk<br />
a vonatkozó <strong>egyházi</strong> énekeket is. A szerkesztés azért<br />
történt így, hogy — amint a bevezetésben olvassuk —<br />
a papnak ne kelljen magával hordania »singulos Cantionum<br />
ecclesiasticarum Codices, e quibus cantica desumpta<br />
sunt«.<br />
A cseh agendában található istentiszteleti rend a
következő: 4<br />
Confiteor, Absolutio, Introitus, Kyrie, Gloria,<br />
Et in terra, Salutatio, collecta, Epistola, Graduale, Evangelium,<br />
Credo (kezdte a lelkész), Patrem (folytatta a<br />
gyülekezet). Prédikáció, közepén ének: »Otce nás mily<br />
Pane« (Atyánk, kegyes Istenünk... Tr. 332.), prédikáció<br />
után Miatyánk a gyülekezettel együtt, Praefatio, imádság,<br />
Sanctus, Hosanna, Benedictus, Consecratio: Pater noster,<br />
ének: Pán Jezis lidu wérnému (Krisztus érezvén halálát<br />
... Tr. 374.) Verba institutionis, Distributio, Sumptio<br />
(a lelkész is), Salutatio, Collecta, Benedictio.<br />
Ezt az istentiszteleti rendet lényegtelen változtatásokkal<br />
ez agenda hazai <strong>tót</strong> változatai is átvették, ezt<br />
tartalmazzák a trencséni kánonok, sőt Tranovsky Citharájának<br />
II. része is ennek menetét követi az istentiszteleti<br />
énekek csoportosításában. Ezt az egységet kétségtelenül<br />
a wittenbergi mintához való ragaszkodás magyarázza<br />
meg, melynek úgy a trencséni zsinat, mint<br />
Tranovsky előtt nagy tekintélye volt.<br />
Az említett cseh agenda 10 évvel későbbi (1581)<br />
második kiadásának egy példánya a liptószentmiklósi<br />
Tranovsky-könyvtár birtokában van. 5<br />
Ennek kissé átírt<br />
és kiegészített kéziratos másolata használatos volt<br />
Eperjesen. Címe: »Agenda, azaz írás az <strong>egyházi</strong> ceremóniákról<br />
és rendtartásokról, mely arról szól, hogyan<br />
kell az Isten Igéjét és Krisztus szentségeit<br />
a <strong>magyarországi</strong> evangélikus népnek <strong>tót</strong> nyelven<br />
kiszolgáltatok. Az átírást bizonyítják ezek a<br />
szavak is: Omissis omittendis desumpta ex Agendis<br />
Bohemorum Ao MDCCLXXXI. impressis; 6<br />
az eperjesi<br />
használat mellett pedig a következő sorok szólanak: »Hie<br />
Eperjiesini, ubi habetur quotidie publica et lectionis expositio«<br />
(228. lap). A 241-ik lapon pedig: »Aliud suspirium<br />
in Ecclesia Eperiesini post contionem vespertinam«.<br />
Hogy a másolás nem szolgai módon történt, de speciális<br />
4<br />
5<br />
6<br />
23. és kk.<br />
Tran.-kniznica. Lipt. Sv. Mikulás. VII/1.<br />
Az évszám téves, mert 1581-ben nyomatott.
helyi szükségletek kielégítését is szolgálta, mutatja a<br />
Il-ik fejezet (58. lap), melyben beszúrva találjuk a szepesi<br />
városok istentiszteleti rendfét feltűntető, 1656-ból<br />
való ú. n. Vágner-féle Agendát'. 7<br />
Ugyanilyen helyi szükségleteknek kielégítésére iparkodott<br />
az 1581. évi cseh agenda egy másik, de már<br />
nyomtatott kiadásában lévő, a nyomtatott szöveghez 71<br />
oldalnyi terjedelemben csatlakozó kéziratos rész. Ez nem.<br />
egyéb, mint a már említett Bystrická Agenda. 8<br />
A kéziratos<br />
szöveg első része, mintegy a cseh agenda kiegészítésére,<br />
egyes funkcióknak új, helyi sajátosságú formát<br />
ad: A szent keresztségről, Introductio puerperae, De<br />
confessione, Orationes pro variis rebus. Egy litániát i&<br />
találunk itt: »Otce nás nebesky« (Mennyei Atyánk Urunk.,<br />
Tr. 663.) A kéziratos szöveg második része 42 lapon<br />
<strong>egyházi</strong> énekeket tartalmaz, melyekről már részletesebben<br />
beszéltünk a hazai <strong>tót</strong> <strong>egyházi</strong> énekköltésről szóié<br />
fejezetben<br />
7<br />
8<br />
Tran.-knizniea. VII/5.<br />
A B. A. címlapja utólagosan új írással készült, mert az<br />
eredeti elveszett. E címlap az eperjesi agendáéhoz mindenben<br />
hasonló (»pradcych« helyett »poradcych« áll, s kimarad a »cseh<br />
királyságban* megjelölés).
7. FEJEZET.<br />
Bizonytalan című és kiadású könyvek a XVI. században*<br />
1. Tót <strong>irodalom</strong>történetírók az utolsó két-három évtizedben<br />
nagyon buzgólkodtak azon, hogy az irodalmuk<br />
legrégibb idejére vonatkozó üres lapokat valamivel kitöltsék.<br />
Könyvtári tényleges kutatások ós nagyban működő<br />
fantázia alapján egyet-mást valóban sikerült is<br />
megállapítaniuk, s ha ezeket nem is fogadhatjuk el száz<br />
százalékig valóságnak, mégis tudomást kell vennünk<br />
róluk.<br />
Az első ilyen adatot Kvacala János hozta nyilvánosságra.<br />
Ez a kétségtelenül kiváló tudású író jól kidolgozott<br />
ós még életében megjelent műveiben számtalan<br />
olyan adatot hordott össze könyvtárakból és levéltárakból,<br />
amelyekért csak hála illeti. Élete utolsó éveiben valami<br />
nagyobbszabású <strong>irodalom</strong>történeten dolgozott, ennek<br />
nagymennyiségű összehordott anyagát azonban már sem<br />
rendezni, sem megírni nem tudta. Halála után tisztelőj<br />
szedték össze ezeket a kézíratcsomagokat, amelyekben<br />
kiigazodni csak maga a szerzőjük tudott Volna, s emiatt az<br />
egész anyagot azon nyersen tették közzé. Ennek lehet<br />
tulajdonítani, hogy egyik igen értékes adalékát csak<br />
bizonyos fenntartással sorozhatom be a XVI. század<br />
irodalmába.<br />
A felső<strong>magyarországi</strong> vidék reformációjáról írott<br />
munkájában 1<br />
ezek olvashatók: »Az evangélikus <strong>tót</strong>oknak<br />
1<br />
Dr. Ján Kvacala: Dejiny reformácie na Slovensku. Lipt.<br />
Sv. Mikulás. 1935. 118.
a csehekkel való 1620 előtti szoros kapcsolata mellett<br />
is alig maradt nyoma annak, hogy a <strong>tót</strong> gyülekezetekben<br />
is volt valamelyes irodalmi élet. Ennek fő okát abban<br />
látom, hogy tulajdonképen nem is volt közönség, amelynek<br />
részére írni lehetett volna. Hogy azonban mégis<br />
akadt egy-két tollforgató, annak nyoma a következő<br />
művelődéstörténeti feljegyzésben maradt reánk. A nyitrai<br />
esperesség myjavai levéltárában találtam egy régi feljegyzést<br />
ezzel a szöveggel: »Nyolcadretü kötet, nyomtatták<br />
1545. évben fractur (svabach-) betűkkel ismeretlen<br />
helyen. Fordítása ez egy könyvnek, amely Wittenbergben<br />
latinul nyomatott ki, s ebből fordították <strong>tót</strong>ra.«<br />
Kvacala nem tudta megállapítani sem a latin mű<br />
szerzőjének, sem <strong>tót</strong> fordítójának nevét, de viszont az ő szavaiból<br />
sem lehet kivenni, hogy maga látta-e a szóbanforgó<br />
<strong>tót</strong> könyvet, vagy pedig csak a levéltárban talált<br />
régi feljegyzés szavait idézi. E szavak szerint a könyvnek<br />
főcíme ismeretlen, (címlapja nyilván hiányzott már), s<br />
a szöveg ezzel az előszóval kezdődik: »Minthogy a pápás<br />
egyházban szokásos titulusok a mi időnkben a csehek<br />
és morvák között, sőt minálunk <strong>tót</strong>oknál is olyan nagy<br />
becsületbe jutottak, mint a püspökség, doktorság, hercegség,<br />
etc., nekem is úgy tetszett, hogy ezeknek (t. i. a<br />
<strong>tót</strong>oknak) kezébe adassék ez a könyv tőlem, Zálesky Waselctöl.<br />
Ebből a könyvből mindenki megértheti, milyen<br />
célból és miért adományoztatnak az ilyen titulusok. És<br />
van-e bennük valami érdemesség és megbecsülendő, vagy<br />
pedig mi más egyebet lehetne velük csinálni? Hiszem,<br />
hogy ezt a keveset éntőlem, szegény ós tudatlan szántóvetőtől<br />
szívesen fogadjátok. Valete.« 2<br />
2<br />
Hiába szólalt fel Z. W. a címek ellen, mert azok később<br />
is divatban voltak. A pártfogókra szoruló szégénysorsú evangélikus<br />
írók bizony gyakorta éltek írásaikban ezekkel a kárhoztatott<br />
címekkel. Csak egy példát hozok fel: Luca András, »Arma piorum«<br />
c. (Lőcse. 1655.) eddig ismeretlen imádságoskönyve már a Címlapon<br />
emlegeti, hogy imádságokat tartalmaz, a török legyőzéséért,<br />
a császárért, királyért, grófokért, palatínusokért, generálisokért,<br />
főispánokért, nemes urakért, szolgabírákért, stb.
A könyv második címe gótikus betűkkel van nyomtatva<br />
és így hangzik: »Ez a kis könyv arról szól, miért<br />
ós hogyan kellene szabadnak lennie a keresztyén Conciliumnak,<br />
valamint a pápások esküiről és kötéseiről.<br />
Lukács XII. 3, totum sequitur charactere minuto«.<br />
A könyv befejezése »baratbetükkel«: »Kerlek Uram,<br />
bolondítsa meg Akhitofel tanácsát (II. Királyok 15).<br />
A.Z eredetiben: »Zrus Pane radu Achytofelovu. 2. Regum<br />
XV«<br />
Eddig tart Kvacala tudósítása.<br />
Ebből a záradékból három dologra tudok következtetni.<br />
Egyik az, hogy ezt az idézetet az ismeretlen <strong>tót</strong><br />
fordító 1545-ben olyan cseh-<strong>tót</strong> bibliából vehette, amely<br />
ä Vutgata alapján készült. Ez a bibliai hely t. i. csak a<br />
Vulgatában van a II. Kir. 15, 31. alatt, mert a <strong>protestáns</strong>,<br />
tehát a králici bibliában ez II. Sámuel 15, 31. alatt található.<br />
Második lehetőség az, hogy a fordító ezt a mondatot<br />
a Vulgatából saját maga fordította erre az alkalomra. A harmadik<br />
s legfontosabb eshetőségre pedig éppen az utal, hogy<br />
ez a szöveg nem vág össze a králici biblia azonos helyével,<br />
amely itt így hangzik: »Zrus, prosim, o Hospodins! radu<br />
Achitofelowu«. Ez tehát arra mutatna, hogy a fordító<br />
előtt olyan kéziratos <strong>tót</strong> bibliafordítás feküdt, amely 1545.<br />
előtt készült, talán éppen magáé az íróé.<br />
2. Haberman János, Hetetszaka imádságok.<br />
Szalaszegi György »Hetetszaka mindennapra megh<br />
irattatot imádságok« című 1593-ban Siezen (Németlövő)<br />
megjelent 3<br />
imádságos könyvének ajánlása a következőkről<br />
tudósít: »Hallottam immár etszer, hogy magyar és <strong>tót</strong><br />
nielure is fordeitottanak volna, de azok közzül megh<br />
chiak egi sem erközött az Istenfélő Magyar keresztyen<br />
népnek nieluön való kereszttyen nemzet köze.«<br />
Erről első látásra azt hinné az ember, hogy itt <strong>tót</strong><br />
3 RMK. I. 272.
könyvről van szó. Pedig ez csalóka kifejezés, mert egy<br />
dunántúli evangélikus papnak (Szalaszegi) nyelvérzéke<br />
szerint a <strong>tót</strong> szó a Dunántúlon az ő korában kizárólag csakis<br />
a vend-szlovén nyelvet jelenthette. Habermann imádságainak<br />
fordításával foglalkozva Cosack meg is említi<br />
ezt a szlovén nyelvű fordítást: »Ins Slavonische übertragen,<br />
erschienen die Habermannschen Gebete zu Laybach<br />
schon 1579. in 12 0<br />
«. 4<br />
3. Ján Prúno, Katechizmus latinsko — slovensky.<br />
Galgóc, 1584 körül. Szintén olyan könyv, amelyet sokan<br />
emlegetnek, de senki sem látott. Elsőnek Tablic B. emlékezik<br />
meg róla, Vácon 1806-ban megjelent Poezye I.<br />
30. lapján. 5<br />
Sztripszky H. sajtó alá rendezett bibliográfiájának<br />
kéziratában így ír: »Erosen kételkedem egykori<br />
{megvoltában. Galgócon volt ugyan akkoriban nyomda,<br />
ámde nem kell azt gondolnunk, hogy ez olyasféle nyílt<br />
iparvállalat lett volna, mint a mai nyomdák, ahová bárki<br />
is elviheti kéziratát kinyomatásra. Ez a kis hordozható<br />
kézisajtó a hányatott életű, sokat üldözött Bornemisza<br />
Péter tulajdona volt s éppen hogy csak Bornemisza<br />
egymást sűrűn követő saját magyar könyveinek kinyomatására<br />
volt elegendő. Neki csak az egy Mantskovitíh<br />
Bálint volt segítségére a nyomtatásban s ez a nyomdász<br />
valóban itt, Galgócon is működött a semptei és<br />
detrekői hányódások után 1582—1584. években, amíg<br />
aztán Vizsolyban meg nem állapodott. Az 1584. évben<br />
csakugyan megjelent ebben a kis nyomdában egy evan-<br />
4<br />
C. J. Cosack: Zur Geschichte der evangelischen ascetischen<br />
Literatur in Deutschland. Basel & Ludwigsburg. 1871. 263.<br />
5<br />
Szólnak még a könyvről: Szeberinyi, A.: Pantheon. Korouhev<br />
na Sione. II. 1879. 82.; 0. Truchly: y Literatura slovenská.<br />
Slovesnoi* I. 1873. 68; A. Pypin, V. Spasovic, A. Kötik: Historie<br />
literatúr slovansk.ych. II. 1882. v Praze. 451.; A Lombardinj:<br />
Slovensky Plutarch. Slov. Pohl'ady. 1888. 39.; L. Rizner: BPS.<br />
IV. 180.; P. Bújnák: i. m. 39.; B. Varsik: Husiti a reformácia na<br />
Slovensku. 148.; Gulyás P.: A könyvnyomtatás Magyarországon<br />
című művében emlegeti a galgóci nyomdát, de a Prüno-féle kátéfordításról<br />
nem emlékezik meg.
gélikus katekizmus, (amelyről Szabó Károly még nem<br />
tudott, mert csak 1911-ben vált ismeretessé), ámde nem<br />
<strong>tót</strong> nyelven, hanem magyarul, t. i. Vidas Lénárdnak »Az<br />
kereztyeni tudománnak fő agairól való szükséges konyvetske«<br />
című munkája. Ez éppen úgy, mint a Bornemiszanyomdából<br />
kikerült valamennyi könyv a magyar nyelvű<br />
evangélikusok szolgálatára készült, ez a kis kézisajtó tehát<br />
aligha ért rá <strong>tót</strong> könyv nyomtatására. Erről a magyarnyelvű<br />
kátéról azonban a mai <strong>tót</strong> írók mit sem tudnak,<br />
mert reá nem is hivatkoznak, így alighanem Tablic volt<br />
az, aki esetleg ismerte, akaratlanul, vagy talán szándékosan<br />
Prúno gallérjához varrta, s így az evangélikus<br />
cmagyar kátéból evangélikus <strong>tót</strong> könyvet csinalt.«<br />
4. Többen említik Kyrmezer Pál elveszett könyvét<br />
is, a Confessio fidei-t, mely Galgócon jelent meg, 1585ben,<br />
6<br />
de, sajnos, ez sem található sehol.<br />
Itt kellene szólanom a XVI. század Luther-kátéiról<br />
is, mivel azonban e század enemű termékei példányszerűleg<br />
ma már ismeretlenek, a XVII. század Lutherkáté<br />
irodalmában fogok róluk szólni.<br />
6<br />
Említik: J. Ribay, J. Dobrovskému. 1790.; A. Patera: Jozefa<br />
Dobrovského korrespondence. IV. 162.; Szabó K.: RMK. ÍI. 185.<br />
sz.; Gulyás P.: i. m. 168., 172.
Ä xvn. SZÁZAD.<br />
1. FEJEZET.<br />
Ä XVII. század <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> <strong>egyházi</strong> irodalmáról általában.<br />
Valamely kor. általános műveltsége és történelmi<br />
viszonyai visszatükröződnek irodalmi termékeiből, sőt<br />
meg is határozzák azokat. A XVII. század különböző<br />
nyelvű hazai irodalmai is őrzik a század sajátos<br />
műveltségének, valamint változatos történelmi mozzanatainak<br />
nyomait, a folytonosan megújuló török pusztításoknak,<br />
a Habsburg ház uralmának, s a katolikus visszahatásnak<br />
jeleit. E körülmények ecsetelésével a magyar<br />
<strong>irodalom</strong> történetének különféle feldolgozásai behatóan<br />
foglalkoznak, s így én célomnak és feladatomnak csupán<br />
azon viszonyoknak és jellegzetes megnyilvánulásoknak<br />
feltüntetését tekintem, melyek csak a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>ra hatottak<br />
elhatározóan, ületőleg ennek sajátjai. A XVII.<br />
század <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> irodalma bár még mind% jóval<br />
kisebb, mint a hazai magyar, vagy a hazai német <strong>protestáns</strong><br />
<strong>irodalom</strong>, ekkor már van annyira fejlett, hogy<br />
elegendő anyagot szolgáltasson a <strong>magyarországi</strong> <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong><br />
<strong>irodalom</strong> sajátosságainak pontosabb megismeréséhez.<br />
E század <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> irodalmának fejlődését nagy<br />
mértékben mozdította elő a cseh-morva <strong>protestáns</strong>oknak<br />
hazánkba való tömeges tódulása. Miután helyzetük a<br />
fehérhegyi csata után otthon tarthatatlanná vált, a csehek<br />
nagy csoportokban vándoroltak ki az országból, s főként<br />
Lengyelországban, a morvák pedig a Felvidéken telepedtek<br />
le. 1<br />
Közülük az utraquisták lassan teljesen be-<br />
1<br />
E kérdést részletesen tárgyalja 0. Odlozilík: Bratfí na<br />
Slovensku. Casopis M. Moravské. 1931. 330—370.
olvadtak a <strong>tót</strong> evangélikus egyházba, a »testverek« azonban<br />
továbbra is megmaradtak sajátos hittani elveik és*<br />
liturgiájuk mellett. Ezek szépen virágzó gyülekezeteket<br />
alapítottak. A legnagyobbak ezek közül a puchöi, a<br />
szakolcai és a lednici gyülekezetek voltak. Miután azonban<br />
kulturális szempontból környezetüknél magasabban<br />
állottak, kétségtelen, hogy nem éltek közöttük hatástalanul,<br />
s nyilván irodalmi tevékenységet is fejtettek ki.<br />
A legtöbb indítást erre a tévelygő Drábiknak a Habsburg-dinasztia<br />
pusztulását hirdető jövendölései adták. A'<br />
józanabb testvér-papok felismerve e jóslatok dőreségét<br />
és veszélyességét, írásaikban óvták tőlük híveiket.<br />
Ez írások, mivel csak csekélyszámú olvasókörre számíthattak,<br />
kéziratban maradtak, azonban alkalmi, főként<br />
temetési beszédeik már nyomtatásban jelentek meg. .<br />
Felbecsülhetetlen szolgálatot tettek a cseh exulánsok<br />
a <strong>tót</strong>ságnak nyomdák létesítésével. Ők alapították a<br />
trencséni (1632), zsolnai (1665), s a XVII. század végén<br />
a puchói nyomdát. 2<br />
E nyomdákban saját nyomdászaik<br />
végezték a betűszedés munkáját, 3<br />
s ezek az iskolázott;<br />
elmék hathatósan mozdították elő a cseh nyelvnek a<br />
2<br />
Figyelemreméltó, hogy a <strong>tót</strong>ság nem alapított egyetlen<br />
egy nyomdát sem a maga erejéből. Bártfán 1578-ban Stockei<br />
Lénárd németjei, Besztercebányán, szintén 1578-ban, Schölts<br />
Kristóf, Kassán 1610-ben Fischer János, Lőcsén 1614-ben Klösz<br />
Jakab, Brewer Lőrinc és Schultz Dániel alapítottak nyomdát.<br />
Pozsonyban 1610-ben a jezsuitáké volt az első nyomda. Nincs<br />
tehát alapja annak, amit a legújabb bibliográfiai cikkeikben ál<br />
lítanak a <strong>tót</strong>ok (pl. Tomala »Prispevok k dejinám knihtlaciarstva<br />
na Slovensku« c. értekezésében. Viera a Veda. II. 1931.), hogy<br />
a lőcsei, bártfai, besztercebányai, stb. nyomdákat egyszerűen<br />
<strong>tót</strong> nyomdáknak mondják, csak azon az alapon, hogy a mai<br />
Szlovenszko területén voltak. '<br />
* Ügy a trencséni Wokálok, mint a zsolnai Dádanok, morva<br />
eredetűek voltak. \ i
Felvidéken irodalmi nyelvvé való válását.*) Láttuk<br />
hogy a XVI. sz. <strong>tót</strong> eredetű <strong>egyházi</strong> énekei, a Besztercebányai<br />
Agenda kéziratos része, s az 1581, évi bártfai <strong>tót</strong><br />
Luther-káté telve vannak szlovakizmusokkal. A »testverek«<br />
nyomdáinak létesülése után ezek a szlovakizmusok<br />
szinte egy csapásra tűnnek el az irodalmi nyelvből, ami<br />
csak úgy történhetett meg, hogy a hazai <strong>tót</strong> író szlovakizmusokkal<br />
teletűzdelt kéziratos műveit a testvér betűszedők<br />
a cseh nyelv és helyesírás szabályai szerint<br />
kijavították és átírták. Később már Brewer Lőrinc lőcsei<br />
nyomdájából is tiszta cseh nyelven írt munkák kerültek<br />
ki, ami csak úgy érthető, hogy a testvérnyomdászok<br />
nyelvcsehesítő törekvése Brewerre is hatott, s<br />
ő is szükségesnek látta egy a cseh nyelvet jól ismerő betűszedő,<br />
vagy környékbeli ilyen nyelvtudású <strong>tót</strong> pap<br />
igénybevételét. 4<br />
így történt, hogy a XVII. század <strong>tót</strong><br />
<strong>protestáns</strong> irodalmi termékeinek nyelve, egy-két erősen<br />
<strong>tót</strong>os nyelvű munkát kivéve, 5<br />
a cseh nyelv volt. Ha ehhez<br />
vesszük még a králici biblia és Tranovsky Citharajának<br />
nyelvi hatását, egészen világosan láthatjuk a cseh nyelvnek<br />
a felvidéki <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>ban való meghonosodásának<br />
okait.<br />
A cseh-alapítású három nyomda létesülésével az irodalmi<br />
munkásság is hamarosan megindult. Egy-két világi<br />
*) A mai fiatal <strong>tót</strong> nemzedék, mint sok másban, úgy az <strong>irodalom</strong>történetben<br />
is túlzásokra ragadtatja magát. A Viera a Veda<br />
1931. II. 32. lapján egy ilyen ifjú író T Tomala Kv, azt az állítást<br />
kockáztatja meg, hogy a felvidéken a XVII. században magas<br />
<strong>tót</strong> kultúra volt, mert itt ekkor már 19 <strong>tót</strong> nyomda működött.<br />
A valóság az, hogy ilyen csak hat volt: Lőcsén, Bártfán, Kassán,<br />
Besztercebányán, Pozsonyban és Nagyszombatban — mind német<br />
és magyar alapítású nyomdák; <strong>tót</strong>nak egy sem nevezhető,<br />
mert az első három állott ugyan a <strong>tót</strong> kultúra szolgálatában is,<br />
ámde ezeket sem <strong>tót</strong>ok alapítottak, hanem németek.<br />
4<br />
Ján Mocko: Slovensky rukopis s konca XVI. a poőiatku<br />
XVII-ho stoletia. Slov. Pohl'ady. 1894. }<br />
5<br />
Pribis Dániel Katechizmusa (1634.); Cithara 1653. évi, valamint<br />
1696. évi kiadása; Luca A.: Arma piorum (1655.); Hrabovsky<br />
P.: Manuale Latino—Hungarico—Slavonicum (1657., 1668.), stb.
művet kivéve, 6<br />
e század <strong>tót</strong> irodalma kizárólag vallásos<br />
<strong>irodalom</strong>ból áll. E korban előkelők és alacsony sorsúafc<br />
között egyaránt a vallásos eszme az uralkodó. Előkelő<br />
férfiak és nők nemcsak eszmecserét folytatnak a hif.<br />
dolgairól, de maguk is írnak vallásos tárgyú énekeket<br />
és imádságokat. Ez azonban könnyen érthetővé válik, ha<br />
azokra a háborús és ellenreformáció okozta nagy megrázkódtatásokra<br />
gondolunk, melyek elől csak Istenhez<br />
menekülhetett vigasztalásért és erőért a megrettent lélek.<br />
A megjelent énekes- és imádságoskönyvekben, szinte kivétel<br />
nélkül mindegyikben ott találjuk a török kegyetlenkedései, a<br />
kuruc-labanc háborúk viszontagságai, s a katholikus viszszahatás<br />
miatt panaszkodó sorokat.<br />
A XVII. század <strong>magyarországi</strong> <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> irodalma,—<br />
mint már említettem, — jóval szegényebb, mint a<br />
hazai magyar vagy német <strong>protestáns</strong> <strong>irodalom</strong>. Legnagyobb<br />
számmal az imádságos könyvek és kalendáriumok jelentek<br />
meg, ezeket vásárok alkalmával árulták, s így<br />
könnyen hozzáférhetőek voltak az érdeklődők számára.<br />
A nemesek és városi polgárok igényeit ezek teljesen<br />
kielégítették. Magasabb irodalmi érdeklődést csak a pap*<br />
ság, s néhány <strong>tót</strong>ul is tudó iskolázottab nemes úr árult<br />
•el, a nép pedig, mivel írni ós olvasni nem tudott, az<br />
élő iszóból táplálkozott. Nem csodálkozhatunk tehát azon,<br />
hogy ha a vallás ügye e korban általános érdeklődést<br />
keltett is, a vallásos <strong>irodalom</strong> a század sajátos általános<br />
műveltségi viszonyaiban rejlő okoknál fogva gazdagabb<br />
virágzásnak még nem indult. Figyelemre méltó azonban,<br />
nogy a hazai evangélikus <strong>tót</strong>ok és idemenekült cseh<br />
testvérek nyomtatásban megjelent <strong>egyházi</strong> irodalma aránylag<br />
még szegénységében is összehasonlíthatatlanul gazdagabb,<br />
mint a <strong>magyarországi</strong> katholikus <strong>tót</strong>ok nyomtatott<br />
irodalma. Ez a tény nagyon sajátosnak tűnik fel, ha<br />
meggondoljuk, hogy az ellenreformáció visszatérítő mun-<br />
6<br />
Ilyenek a kalendáriumok, Comenius pedagógiai müvei (Janua<br />
íinguarum, Orbis pictus), valamint Masnicius Tóbiás >Zpráva<br />
Pjsma Slovenskeho« c. grammatikája.
kaja, melyet a pápa, a Habsburg királyok, s a katholikus<br />
nemesség is hathatósan támogattak, már a XVII. század<br />
elején megkezdődött, s ennek folyamán mások között<br />
több <strong>tót</strong> evangélikus író is száműzetésbe került (Kalinka<br />
Joachim, Horcicka Dániel, Masnicius Tóbiás, Simonides<br />
János, stb.), a jezsuiták tömegével égették el a <strong>protestáns</strong><br />
<strong>egyházi</strong> <strong>irodalom</strong> termékeit, újabbak megjelenését, s az<br />
exuláns <strong>irodalom</strong> behozatalát pedig akadályozták. 7<br />
Önként kínálkozik a kérdés, mi okozta, hogy a század<br />
<strong>tót</strong> nyelvű <strong>protestáns</strong> irodalma mindezen gátló viszonyok<br />
ellenére is nagyobb, mint a <strong>tót</strong> katholikusoké. Mindenekelőtt<br />
kétségtelenül az a körülmény, hogy a <strong>tót</strong> katholikusok,<br />
különösen a század első felében, főként latin nyelven<br />
írtak, mert a latin nyelvű nagyszombati hitbuzgalmj<br />
kiadványokat egész Európában is érdeklődéssel olvasták<br />
és vásárolták, ellenben a hazai nyelvű nyomtatványoknak<br />
igen kicsiny volt a vevőközönsége. Továbbá könyvkedvelő<br />
katholikus ember ekkor még kevés volt az országban,<br />
a <strong>protestáns</strong>ok pedig óvakodtak attól, hogy nagyszombati<br />
nyomtatványt vegyenek a kezükbe. 8<br />
így érthető, hogy,<br />
amikor a <strong>tót</strong> katholikus <strong>irodalom</strong> a XVII-ik század közepén<br />
megindult, a- <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong>oknak már egész kis<br />
irodalmuk volt. Igaz ugyan, hogy a legrégibb, ma ismeretes<br />
<strong>tót</strong> nyomtatott szöveg a Pozsonyban 1625-ben<br />
kiadott »Rituale Strigoniense«-ben jelent meg, 9<br />
de a. <strong>tót</strong><br />
katholikus <strong>irodalom</strong> első terméke csak 1643-ban látott<br />
•<br />
7<br />
Zora Lackóvá írja »Maly pobTad do evanjelickej predtolerancnej<br />
literatury« c. értekezésében (Cirk. Listy. 1932. 205.),<br />
hogy nemrégiben kiállítás volt Miaván, melyen a régi <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong><br />
néhány ritka példánya között Arndt János műveinek<br />
13 régi kiadású példánya volt kiállítva, ami aránylag feltűnően<br />
nagy szám. Ez Z. L. szerint abban leli magyarázatát, hogy<br />
Arndt műveinek tartalmi szépsége és értéke a katolikusokat is<br />
megragadta, ezek náluk is közkézen forogtak, s így megtűrték<br />
használatukat az evangélikusoknál is.<br />
... 8<br />
Pintér Jenő Magyar <strong>irodalom</strong>története. Bpést. 1931. III. 34.<br />
• RMK. II. 439.
napvilágot Pozsonyban, 10<br />
Kopcsányi Mihály pozsonyi<br />
prépost »Narratio rei admirabilis ad Posonium gestae«<br />
című ugyanazon évben és helyen kiadott latin művének<br />
fordításával. 11<br />
A legelső eredeti <strong>tót</strong> katholikus nyomtatvány<br />
pedig még később, 12<br />
éspedig 1655-ben jelent meg<br />
Nagyszombatban a jezsuita Szöllősi Benedektől, »Cantus<br />
Catholici. Pysne katholicke.<br />
címen.<br />
Latinské, y Slovenske«<br />
13<br />
Ehhez járult, hogy a <strong>protestáns</strong>oknak több nyomdájuk<br />
volt éspedig Lőcsén, Zsolnán, Trencsénben, a határon<br />
túl pedig Cseh- és Németország nyomdái, melyek<br />
közül az utóbbi tele volt az ellenreformáció elől menekült<br />
<strong>tót</strong> exulánsokkal, akik innen gondoskodtak a Felvidéken<br />
elnyomás alatt élt <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong>ok <strong>egyházi</strong> irodalmi<br />
szükségleteinek kielégítéséről. Krman Dániel állandó öszszeköttetésben<br />
állott a zittaui nyomtatványok kiadójával,<br />
Kleych Václavval, akinek 1717-ben, majd 1722-ben kiadott<br />
Ewangelicky Kancionál-jához a bevezetést is ő<br />
írta, s az exuláns <strong>irodalom</strong> buzgó terjesztője volt. 14<br />
A<br />
Felvidéknek az exulánsokkal való szoros kapcsolatára<br />
mutat Kleych 1722. évi énekeskönyvének ajánlása is,<br />
melyben ő Krman Dániel superintendenst, Michaelides<br />
Sámuel besztercebányai lelkészt és Muthmann János<br />
tescheni »diakonus primariust« akiknek e művet ajánlotta,<br />
arra kéri, hogy buzgó imádságaikkal, tanácsukkal és<br />
szeretetükkel továbbra is támogassák őt munkájában.<br />
Azonkívül az evangélikus papok theológiai kiképzést is<br />
mind odakint nyertek, s így az összeköttetés állandó<br />
és sűrű volt.<br />
1 0<br />
Említik: Jungman: Historie üt. ceské. V Praze. 1849.<br />
318.; J. Klempa: Cinnosf slovenskych katolíkov. Katolické Noviny.<br />
1887. 94.; Ugyanő: Knihtlaciaren v Trnave. Tovarisstvo.<br />
I. 1893. v Ruzomberku. 93.; L. Rizner: BPS. VÍ 1935. 135|.<br />
1 1<br />
RMK. II. 639.<br />
1 2<br />
Igaz ugyan, hogy a »Vocabularium hungarico-slavicolatinum«<br />
még 1648-ban jelent meg Nagyszombatban, de ez nem<br />
vallási irodalmi termék. •<br />
1 3<br />
1 4<br />
Anton Aug. Bánik: i. m. 233. és kk. •,,<br />
Zora Lackóvá: i, m. 205.
A katholikusoknak hazánkban három nyomdájuk!<br />
volt, éspedig Nagyszombatban, Kassán és Pozsonyban.<br />
A nagyszombati jezsuiták szintén élénk kapcsolatban állottak<br />
a brünni és prágai jezsuitákkal, amit az is bizonyít,<br />
hogy Nagyszombatban több csehországi jezsuita könyvet<br />
egyszerűen utánanyomtattak. Ők azonban minőség és<br />
mennyiség szempontjából sokkal kevesebbet nyertek<br />
á külföldtől, mint amennyit a hazai <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong>ok kaptak<br />
külföldi fegyvertársaiktol, s a bevándorolt cseh-morva<br />
testvérektől. Végül tudomásunk van a XVII. század végéről,<br />
s a XVIII. század elejéről származó több olyan<br />
<strong>tót</strong> nyelvű katholikus könyvről, mely nyomtatásban is megjelent,<br />
de ma már példányszerűleg teljesen ismeretlen. 15<br />
A XVII. század <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> irodalmában kevés<br />
önálló művet találunk. Nagyobbára fordítások ezek. De<br />
az írók e korban nem is törekedtek önállóságra, mert<br />
a szerzőség kérdése, a szellemi tulajdon értékelése a<br />
maitól eltérő megítélés alá esett. Ezek »a traditio és<br />
auctoritás elvének még abban a középkori értelemben<br />
szolgáltak, mely szerint stereotyp rimmel rímelni, hagyományos<br />
tárgyakat tárgyalni az írói alkotás értékét<br />
1 6<br />
emelte, az eredetiség pedig leszállította.. .« A <strong>tót</strong> evangélikus<br />
írók azonban e században már nem a csehektől<br />
kölcsönöznek, hanem a német evangélikus <strong>egyházi</strong> <strong>irodalom</strong><br />
termékeit fordítgatják. A cseh <strong>protestáns</strong>ok <strong>egyházi</strong><br />
énekei a XVII. században is tovább élnek ugyan a <strong>tót</strong><br />
evangélikus egyházakban, hiszen Pribis és Tranovsky is<br />
sokat vesz át belőlük, de Tranovsky eredeti énekeinek<br />
dogmatizmusa már határozottan az Augustana Confessio<br />
szellemét és igazságait tükrözi. Az evangélikusok hittudatának<br />
lutheri karaktere a század folyamán egyre<br />
jobban kidomborodik, aminek következtében a cseh testvérek<br />
és evangélikusok hittanának különbsége is mind-<br />
1 5<br />
J. Vlcek: K dejinám literatúry slovenskej. Slov. PohFady.<br />
1898.. 290. és kk. és a nagyszombati, 1710. évi »Catalogus librorum..<br />
.«-ban szereplő 172 nyomtatvány, közte 18 <strong>tót</strong> nyelvik<br />
* 6<br />
Thienemann Tivadar: A XVI. és XVII. századi irodalmunk<br />
német eredetű művei. Irodalomtörténeti Közlemények. 1922. 65.
inkább kiéleződik, éspedig úgy a határokon túl, mint<br />
hazánkban. A szászországi Pirnában és Zittauban lakó<br />
evangélikus és cseh-testvér exulánsok között, főleg istentiszteleti<br />
és úrvacsorai kérdésekben, valóságos, viszály fejlődött<br />
ki. Egyebek mellett kiváltkép egy szerző, hely,<br />
és év megjelölése nélkül megjelent, az evangélikusokat<br />
hat pontban támadó írat, csak olajat öntött a tűzre, s maró<br />
polémiára adott okot. Az evangélikusokat képviselő Martinyus<br />
Sámuel »Pét a Tridceti... Düwodu« 17<br />
című 1635ben<br />
megjelent művében felindultan »csúf és gyalázatos<br />
írások«-nak mondja a cseh exulánsoknak az evangélikusoki<br />
hitelveit sértő iratait, majd közli annak a 12 műnek a<br />
katalógusát, melyek nem az evangélikusok kiadványai<br />
(37. 1.). Ezek között ott találjuk Bayle Lajos »Practice<br />
of Piety« című Comenius által cseh nyelvre fordított<br />
művét, mely a Felvidéken nálunk is közkézen forgott. 18<br />
Martinyus írásaira Comenius felelt a »Na Spis Proti<br />
Gednoté Bratrské od M. Samuele Martinia etc. sepsany...<br />
Ohlassenj« 19<br />
című 1635. évi polemikus iratában a lengyelországi<br />
Lesnoból, mely az exiliumban élő cseh-morva<br />
testvérgyülekezetek életének irányító központja volt.<br />
Hazánkban jobb volt a helyzet. Az itt élő cseh<br />
testvérek nagyobb mértékben függtek a felsőbbség jóindulatától,<br />
mint az evangélikusok és reformátusok, mert<br />
hiszen az ő hitvallásukról a törvényben szó sem volt.<br />
Igyekeztek tehát békében élni a többi felekezetekkel. Az<br />
Augustana alapján álló, a cseh-testvér felekezetekkel sem<br />
tanban, sem szertartásban közösséget vállalni nem akaró<br />
lelkészek nagyon ügyeltek is, hogy gyülekezeteikre<br />
a cseh-testvérek hatással ne legyenek. 20<br />
Amikor azután az<br />
elnyomás folytán úgy érezték a cseh-testvérek, hogy leg-<br />
1 7<br />
>Harmincöt... Érv.«<br />
1 8<br />
"RMK. II. 483.<br />
1 9<br />
>Martinyus M. Sámuelnek a cseh testvérek ellen irányuló<br />
iratára való... Felelet.*<br />
2 0<br />
J. Mocko: Prispevok k historii exulantov cesko- moravskych<br />
v Uhorsku. Cirk. Listy. 1892; Vojt. Sőkül: Jédnota bratrská<br />
na Slovensku. Slovenské citanky (2-ik kiadás). 126—142.
alább külsőleg és egyházszervezetileg valamely elismert<br />
felekezethez kell csatlakozniuk, akkor a reformátusokkal<br />
egyesültek. (Farkasdi zsinat. 1647. május 30.) Hasonló:<br />
történt a következő században, amikor a türelmi pátens<br />
megjelenése után a cseh és morva evangélikusok nagy<br />
többsége is a svájci konfesszióhoz csatlakozott. 21<br />
A legutóbbi<br />
időkben mutatott rá Kur Géza egy a Brüderunität<br />
herrnhuti levéltárában őrzött cseh-latin nyelvű kútfőről<br />
készített másolat alapján Meliusz Péternek a cseh-morva<br />
testvérekkel való eddig teljesen ismeretlen levélbeli<br />
érintkezésére, 22<br />
egy másik művében pedig Valesius Jánosnak,<br />
a komáromi egyházmegye református esperesének<br />
az üldözött cseh-testvéreknek tett önzetlen szolgálataira. 83<br />
így válik indokolttá, hogy a XVI. század cseh gyámkodásával<br />
szemben a XVII. század <strong>tót</strong> evangélikus irodalmát<br />
már wittenbergi orientáció jellemzi.<br />
A németbirodalmi <strong>protestáns</strong> építő <strong>irodalom</strong> közvetítői<br />
hazánkban a wittenbergi, lipcsei és jénai egyetemeken<br />
tanuló <strong>magyarországi</strong> diákságon kívül főként a<br />
hazai német városokban létesült nyomdák voltak, s ezeknek<br />
német tulajdonosai már üzleti szempontból is elsősorban<br />
német kultúrjavak terjesztésén fáradoztak. 24<br />
E<br />
közvetítő szereppel a német nyomdák nemcsak a magyar,<br />
hanem a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>nak is felbecsülhetetlen szolgálatot<br />
tettek. Nem lehetetlen, hogy a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong> pietista művekben<br />
való szegénységét egyéb hathatós okok mellett<br />
az is okozta, hogy a XVII. század pietista reformtörekvéseinek<br />
idején az Augustana tisztaságát a pietizmustól<br />
féltő erdélyi és szepesi német egyházak vallásos tárgyú<br />
2 1<br />
Jan B. Capek: Ceskoslovenská literatura tolerancní. 1781—<br />
1861. I. 75.<br />
2 2<br />
Kur Géza: Cseh-magyar református történeti kapcsolatok.<br />
Komárom. 1937. 81—90.<br />
2 3<br />
Kur G.: A komáromi református egyházmegye. I. Ko<br />
márom. 1937. -<br />
aus<br />
2 4<br />
Pukánszky Béla: Nachdrucke deutscher Erbauungsschrifte»<br />
ungarländischen Offieinen des 17. Jahrhunderts. Sonderabzwg<br />
aus dem Gutenberg-Jahrbuch. 1931, 244.
nyomtatványok kinyomatását és terjesztését csak az <strong>egyházi</strong><br />
felsőbbség jóváhagyásával engedélyezték. 25<br />
Egyébiránt a» hazai <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> irodalmat a maga<br />
egészében a magyar állameszméhez való ragaszkodás<br />
jellemzi. Az <strong>irodalom</strong> csak nyelve szerint <strong>tót</strong>, ideológiailag<br />
teljesen magyar. Nemzetiségi mozgalmat, faji<br />
gyűlöletet e kor még nem ismer. Ismeretlen fogalmak,<br />
ezek hazánkban egészen a XIX. századig. Benső kulturális<br />
kapcsolatok létesülnek a dunántúli magyarság és<br />
a. felvidéki <strong>tót</strong>ság között. Rezik az ő Gymnasiologiájában<br />
(kézírat) az összes evangélikus városi, nemesi, egyházközségi<br />
iskolák történetét tárgyalja a tanárok és papok;<br />
irodalmi működésének eléggé megbízható bibliográfiájával;<br />
s ebben számtalan olyan papi nevet említ, melyeknek<br />
viselői a Felvidékről mentek át Dunántúlra a<br />
magyar nyelv elsajátítása céljából vagy odaházasodtak,<br />
Erről tanúskodik az 1706. jún. 27-én Mihályfán tartottesperességi<br />
gyűlés is, melynek keretében Aachs Mihályt<br />
választották meg esperesnek. Az erről szóló bizonyítványt<br />
<strong>tót</strong> nevű egyének is aláírták. 26<br />
Kőszegen Hodik M. a<br />
város főbírája, Fábri Gergely a rektor, Ladiver Illés<br />
2 5<br />
Pukánszky B.: A <strong>magyarországi</strong> német<br />
nete. Budapest. 1926. 237.<br />
<strong>irodalom</strong> törte<br />
• M<br />
Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Sopron. 1910.<br />
270—271.; Sztripszky Hiador dr.: Kőszegi könyvnyomtató a 17.<br />
századból. Vasi szemle könyvei. 92. sz.<br />
Az említett bizonyítványban a következő neveket találjuk:<br />
Jesszenszki Pál hőgyesi, Záborszki János kenyéri, Holeczius Ádám<br />
minister tristinfalvaensis, Kalinka Márton kapolcsi, Zatureczki<br />
István rector sédeniensis, Pacsicza Adrás alsószelestei, Rotharides,<br />
Sámuel dörgicsei, Brodnyianszki Mihály nemesládi, Szecskó Balázs,<br />
meszlényi, Osztyánszki Ferenc kótaji, Bánovszki István simonyi<br />
lelkész, stb.<br />
A dunántúli evangélikus egyházkerület legkiválóbb történetírója<br />
Hrabovszky György várpalotai lelkész (Veszprém m.) is ilyen<br />
a Felvidékről odaszármazott és elmagyarosodott evangélikus: <strong>tót</strong><br />
eihbér volt. Mintegy 30 folio kötetre menő anyaggyüjteménye<br />
nélkül (Sopron. Evang. lyceum könyvtára.) a dunántúli evangélikus<br />
egyházkerület története vajmi hiányos volna.<br />
Itt kell megörökítenem egy derék <strong>tót</strong> ifjúnak emlékét, aki
pedig a gyülekezet papja. Itt említjük meg, hogy Pázmány<br />
Péter Hodik János <strong>tót</strong> evangélikus lelkésszel hoszszas<br />
polémiát folytatott. 27<br />
Nem szabad elfelejtenünk, hogy a török uralom nyomása<br />
következtében az Alföldről és a Dunántúlról a XVI.<br />
században ezrével menekültek a Felvidékre magyar földesurak<br />
és iparosok, aminek következtében a Felvidék magyarsága<br />
rendkívül megszaporodott. Ezzel a Felvidék<br />
sokkal magyarosabb jelleget kapott annál, mint amilyen<br />
volt pl. az 1850-es években. így érthető az, hogy a<br />
<strong>tót</strong>ok intelligenciája, amennyiben nem ment le az Alföldre,<br />
már ott helyben is megtanulhatott magyarul.<br />
A XVI. századbeli Felvidék magyarérzelmű voltát<br />
nagyon jól illusztrálják egyéb körülmények is. Batizi<br />
András a »Kereztyeni tvdomanrvl való roevid koenyveczke«<br />
(Krakkó 1550.) bevezetésében meghatóan mondja,<br />
hogy őt Wittenbergában való időzósekor felkereste »az<br />
bartfai Kristóf magyarországhi iambor koenyvaros« ésarra<br />
kérte, hogy »ha valamit magyarul irt volna, kibocsátaná,<br />
mert mostan az nyomorott Magyarországban<br />
nagy sok keresztyen atyafiak kívánnának magyar nyelven<br />
írattatnia. S ezt éppen bártfai ember mondja! A felvidéki<br />
<strong>tót</strong> nemesek az egyház és a haza szabadságáért<br />
vívott harcokban is lelkesen vesznek részt. Tömörülnek<br />
Bocskay, Eákóczi György, Thököly és II. Rákóczy Fé<br />
már theológus korában 1708-ban nagy könyvgyűjtő volt. A<br />
hallei Bibliotheca Hungarica könyvei között mintegy 50 köteten<br />
találjuk tulajdonosának nevét így írva: >Matthias Motuz de<br />
Alsó-Rásztok«. Nagyon jellemző, hogy ez a <strong>tót</strong> evangélikus<br />
theológus csupa magyar könyvet gyűjtött, éspedig köztük sok<br />
unikumot, amelyek csak úgy menekültek meg a pusztulástól,<br />
hogy Motuz ezeket Magyarországról Haliéba vitte ki.<br />
(Ugyanilyen hungarista <strong>tót</strong>nak nevezhető »az Epperiesi Magyar<br />
Ecclesiának lelki Paztora« Mihályko János, aki a magyar irodalmat<br />
1603—1642 közötti években négy magyar könyvvel ajándékozta<br />
meg. (Szabó Károly ezek közül csak hármat ismer.)<br />
Nevét szintén magyar helyesírással írja.<br />
* 7<br />
V. ö. RMK. II. 472., 473.
enc zászlaja alá, 28<br />
II. Rákóczy szabadságharcában megszületnek<br />
a <strong>tót</strong> kuruc népdalok, 29<br />
s 1707. március 8-án<br />
Krman Dániel püspök esketi fel Rákóczy hadseregénekl<br />
újoncait és avatja fel zászlóit <strong>tót</strong> beszéddel. 30<br />
Krman után<br />
a német pap tartja meg beszédjéjt, s a fejedelem nevében<br />
magyar nyelven mondott rövid ima zárja be az ünnepséget.<br />
Mossótzy Institoris Mihály pozsonyi evangélikus<br />
lelkész 1783-ban »édes, magyar hazánkrók beszél és<br />
egyúttal a nyilvánosság előtt, elsőnek az <strong>irodalom</strong>ban, <strong>tót</strong><br />
anyanyelvűnek nevezi magát. 31<br />
Jellemző a korra, hogy<br />
magánbeszélgetésben és levelezésekben használták a Felvidéken<br />
dívó mindhárom nyelvet, a magyart, németet és<br />
a <strong>tót</strong>ot. Ennek egyik bizonysága Thurzó Évának atyjához,<br />
Thurzó Szaniszlóhoz 1621-ben intézett levele, melyet<br />
ő németül kezdett, magyarul folytatott és <strong>tót</strong>ul fejezett<br />
be. 32<br />
Rákóczy Erzsébet a zágrábi püspöknek 1706. július<br />
22-iki kelettel <strong>tót</strong>nyelvű levelet ír, »III. et rev. d. Martine<br />
Brajkovich, episc. Zgr.« címzéssel, de a levélben bevallja^<br />
hogy azért írt <strong>tót</strong>ul, mivel sem latinul, sem németül<br />
nem tud. 33<br />
Hogy magyar evangélikus nemesi családaink jól bírták a<br />
<strong>tót</strong> nyelvet, azt az is bizonyítja, hogy Lányi Illés Czobor<br />
Erzsébet grófnőt <strong>tót</strong> nyelvű énekkel, Pribis Dániel pedig<br />
Károly Katalint <strong>tót</strong> verses imádsággal vigasztalja. Ma-<br />
2 8<br />
Dr. Pechány Adolf: A <strong>magyarországi</strong> <strong>tót</strong>ok. Nemzetiségi<br />
ismertető könyvtár. III. Bpest. 1913. 213.<br />
2 9<br />
Ernyei József: Tót nyelvű krónikás énekek és kuruc dalok.<br />
Különlenyomat az Ethnográfia<br />
1923.<br />
XXXIII. évfolyamából. Budapest,<br />
8 0<br />
Danyel Krman: Actus inaugurationis vexillorum. ZiLina.<br />
1707. RMK. II. 2311. ' (<br />
3 1<br />
Kreutzberg—Pongrátz: Premysslowánj ... Pozsony. 1783.; a£<br />
előszó 7-ik számozatlan levelén.<br />
8 2<br />
Dr. Pechány: i. m. 4L, 42. Az idézett levél eredetije, P.<br />
szerint, a M. Kir. Országos Levéltár kiállításában 66 sz. alatt<br />
található.<br />
3 3<br />
Jozef Maliak: Knahyiia Alzbeta Rákóczy. Dennica. VI. évf.<br />
852 és kk. Az értekezés szerint e levelet a zágrábi érseki levéltár<br />
őrzi.
dach Gáspár néhány éneket »cse nyelvbők fordít le, 84<br />
S<br />
magyar <strong>egyházi</strong> énekköltők énekeiket gyakorta <strong>tót</strong> dallamra<br />
énekeltetik és viszont. 35<br />
A <strong>tót</strong> könyvek dedikációj<br />
és előszavai is csaknem kivétel nélkül előkelő magyar<br />
evangélikus nemes urak vagy úrnők neveit őrzik, kik<br />
a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong> bőkezű mecénásai voltak. Egyik másik <strong>tót</strong><br />
könyv magyar fordításban is megjelent. Ilyen pl. TserlcS<br />
Mihály 1620-ban Kassán nyomatott fordítása: »Harom<br />
Praedicatiok. Az Idvözült Elias Lani... praedicatioi közziil«<br />
36<br />
és Stephanides György Magyar Catechismusa, mely<br />
1669-ben Pozsonyban jelent meg.<br />
Sőt nemcsak <strong>tót</strong>ból magyarra fordító írót találunk<br />
a régiek között, hanem olyan <strong>tót</strong> származású író is akad,<br />
aki németből fordított könyvekkel gazdagította a magyar<br />
irodalmat. Ilyen volt a lőcsei gyógyszerész is, aki nemcsak<br />
Dirva alakú nevét írja le magyaros helyesírással<br />
Gyirva Vencelnek, hanem még a lefordított, könyv<br />
szerzőjének, Haase Konrádnak nevét is Nyúl Konrádként<br />
tette ki a címlapra 1649-ben Lőcsén megjelent<br />
könyvében. Toldy Ferenc egynek veszi őt azzal a Tesseni<br />
Vencellel, aki Magyellona históriáját németből fordította<br />
és Lőcsén 1676-ban kinyomatta. Én ezt nem<br />
merem olyan határozottan állítani, mint Toldy, minthogy<br />
a két könyv megjelenési ideje között 27 évnyi<br />
3<br />
* Lásd bővebben »A Tranovsky előtti <strong>egyházi</strong> énekköltészet*<br />
e. fejezetben.<br />
!<br />
3 5<br />
Lásd Petrőczy Kata Szidónia <strong>egyházi</strong> énekeit. (Harsányi<br />
István és Gulyás József: Petrőczy Kata Szidónia versei. Irodalomtörténeti<br />
Közlemények. 1915. 445. és kk.) Mocko J. az öttingeni<br />
hercegi könyvtárban talált egy magyar énekeskönyvet, melynek<br />
egyik éneke fölött ez a hivatkozás áll: » Énekeltetik az: Nuz Bohu<br />
dékujme nótájára.« Mocko nagy sietségében a könyvnek — sajnos<br />
— sem címét, sem nyomtatási évét nem jegyezte fel, s így ez<br />
máig is ismeretlen. Pribis Dániel említett énekeskönyvében viszont<br />
az ^Irgalmasságnak Istene« kezdetű magyar ének dallamára<br />
énekelteti a »Stvoriteli na vysosti« (Tr. 614.) kezdetű éneket. A<br />
Citharában van — mint tudjuk — egy magyarból fordított ének<br />
is (Tr. 913.). '<br />
3 6<br />
Lásd az »Egyhazi beszed<strong>irodalom</strong>« c. fejezetet.
különbség van. Csak annyi bizonyos, hogy a magyar<br />
Gyirva alak fonetikusan, azaz a kiejtés szerint van<br />
írva, noha a <strong>tót</strong> nyelv helyesírása szerint ennek Dirva<br />
a helyes alakja. Ez arra vall, hogy a lőcsei gyógyszerész<br />
már 1649-ben teljesen elmagyarosodott volt. Nevét<br />
és foglalkozását az 1660. évi lőcsei házlajstromban ismegtaláljuk<br />
»Wentzel Dirwa Apothecker« alakban. 36<br />
*<br />
Itt említjük meg továbbá, hogy a hallei pietizmus, amely<br />
az elcsontosodott dogmatizmus vallásos intellektualizmusával<br />
szemben a XVII. század végén reakcióként lép fel, s a<br />
gyakorlati kegyesség ápolását szorgalmazza, a XVII. sz. <strong>tót</strong><br />
irodalmára csaknem teljesen hatás nélkül maradt. Az általam<br />
felölelt korszak hazai <strong>tót</strong> irodalmában egyetlenegy jellegzetesen<br />
pietista szellemű nyomtatott mű sincsen, s<br />
így a hallei mozgalom hatása csa|k egy-két németből<br />
fordított imádságra, vagy <strong>egyházi</strong> énekre korlátozódik.<br />
Megértjük ezt, ha arra gondolunk, hogy a pietizmus és<br />
orthodoxia felvidéki harcában az orthodox irányú papság<br />
élén a nagy tekintélyű Krman Dániel püspök állott, aki meghívó<br />
körlevelében az 1707. évi rózsahegyi zsinat legfőbb céljául<br />
éppenséggel a hallei tévtanok elfojtását hangsúlyozza. 37<br />
A zsinat külön cikkelyben el is ítélte a pietizmust, s ke?<br />
anény határozatokat hozott ellene. 38<br />
Ezeknek azonban<br />
később, Rákóczi dicsőségének hanyatlásával érvényt szerezni<br />
nem lehetett, s így a XVIII. század els-ő évtizedeiben<br />
megindul a <strong>tót</strong> pietista <strong>irodalom</strong> is. Egyéb vallási<br />
mozgalmaknak a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>ra való hatásával az egyes<br />
nyomtatványokkal kapcsolatban külön foglalkozunk.<br />
3<br />
«* Hain Gáspár krónikája. Lőcse 1910. 351.<br />
8 7<br />
Zsilinszky Mihály: Egy forradalmi zsinat története. Bp.1889.<br />
3 8<br />
Szent<br />
zadok. 1935.<br />
Iványi Béla: A pietizmus Magyarországon. Szá^
2. FEJEZET.<br />
Ä XVII. század <strong>tót</strong> evangélikus <strong>egyházi</strong> énekköltészete.<br />
l. A Tranovsky előtti egylidzi énekköltészet.<br />
A <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>történeti értekezések a XVII. század<br />
Tranovsky előtti <strong>protestáns</strong> <strong>egyházi</strong> énekköltészetét a<br />
XVI. század <strong>egyházi</strong> énekköltészetével egy csoportban<br />
tárgyalják és méltatják. (Mocko, Krcméry, D'urovic.) A<br />
XVI. század <strong>egyházi</strong> énekköltészete ugyanis két jellemző<br />
vonásában egyezik a XVII. század költészetével.<br />
E két jellemző vonás: a lírai műfaj használatai, s az istenhitben<br />
megnyugvássá csendesedő keserű panasz hangja<br />
az egyház és haza szomorú állapota miatt. E kesergő<br />
líra hangján szólal meg Silván János ép úgy, mint később<br />
Lányi, azzal a különbséggel, hogy Lányi mesteribben és<br />
sok helyütt Tranovskyt is fölülmúló magas művészi<br />
fokon. Az <strong>egyházi</strong> énekköltészetben nem a századforduló<br />
jelent tehát új korszakot, hanem a Tranovsky előtti <strong>egyházi</strong><br />
énekköltészet líraiságával szemben Tranovsky dogmatizmusa.<br />
A XVII. század első <strong>egyházi</strong> énekköltője Lányi Illés. 1<br />
Énekeit Pribis említett énekeskönyve őrizte meg. Ezek:<br />
1<br />
Született Tótprónán 1570-ben. 1594-ben mosóczi lelkész,<br />
1602-ben pedig túróci esperes. Thurzó György 1608-ban Bitsére<br />
hívja lelkésznek. Itt előbb esperessé, majd az 1610. évi zsolnai<br />
zsinaton Trencsén, Árva, és Liptó megye püspökévé választják.<br />
E tisztségben működik 1618-ban bekövetkezett haláláig.
1. Auveh béda mné hf ísníci... (Óh jaj nekem nyomorultnak<br />
... Tr. 428.)<br />
2. Ac mne Pán Bűh ráci trestati... (Ámbár az Ur*<br />
isten megbüntet... Tr. 550.)<br />
3. Bud', Boze műj, sám soudee... (Te légy bírám,<br />
Istenem... Tr. 555.)<br />
4. Takliz já pfedoe v úzkosti... (Meddig kell még<br />
ily nyomorban... Tr. 595.)<br />
5. Dobrotivy Stvof iteli... (Jó Isten, ki teremtettél...<br />
Tr. 814.)<br />
6. Ac jest mé srdce smutné... (Szivemben bár kesergek<br />
... Tr. 853.)<br />
7. Nu jiz my télo schovejme... (Temessük el már<br />
-a testet... Tr. 941.)<br />
8. Ted' vidís rozkos svéta... (Nézd a világ gyönyörét...<br />
Tr. 966.)<br />
9. Jezu pfispej k spomození... (Jézus, te légy segítségem<br />
... Tr. 568.)<br />
A Lányinak tulajdonított tizedik éneket, a »Hospodine<br />
ochrance nás« címűt csak a Citharában találjuk meg<br />
{Szent Isten, mi erősségünk... Tr. 815.)<br />
Lányi individuális költő. Egyedül áll Isten előtt,<br />
s egyéni fájdalmára keres nála vigaszt. 2<br />
Mély líra jellemzi<br />
költészetét. Nem bocsátkozik terjengős didaktikus<br />
fejtegetésekbe, nem okoskodik, csak érez, panaszkodik<br />
4s kesereg, fájdalmát azonban választékos nyelven fejezi<br />
ki, s megkapó képekkel illusztrálja. Ő a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong> első<br />
költője, aki értett a nyelv kincseinek kibányászásához.<br />
»Amikor lelkesedése szárnyra kel, Lányi nyelvezete<br />
csupa kép és hasonlatai olyanok, mintha ma merítené,<br />
Tiem az irodalmi nyelvből, hanem az élő <strong>tót</strong> nyelv legtisztább<br />
és féltve őrzött forrásábók. 3<br />
Illusztrációként idézem<br />
a következő sorait:<br />
2<br />
3<br />
Lásd az idézett első négy énekének kezdősorait.<br />
Skultéty J.: Cithara Sanctorum, Slov. Pohl'ady. 1896.314.
Ját jsem jako poustník w hofe<br />
Já jsem jako jelen w dole,<br />
Béhající po údolí, _ 7<br />
Hledající ziufé wody, Í<br />
Boze, Boze műj.<br />
*<br />
Mint remete az erdőben,<br />
Mint a szarvas lent a völgyben:<br />
Én\ is, a te szomjas híved,<br />
Keresem az élő vizet,<br />
Isten, Istenem. (Tr. 568. é. 8. v.)f<br />
Más helyütt így ír:<br />
Ját jsem jako w trní rüze,<br />
Bodá, mne, kdo jen műze;<br />
*<br />
Sok a tövis körülöttem,<br />
Mert rózsának születtem: (Tr. 428. é. 2. v.)f<br />
Egy harmadik énekében ilyen sorokat olvashatunk.1<br />
Wyjew se, ó Boze, w bezboznych soudu<br />
Jako wir w proudu.<br />
Ítéleted legyen Igéd szavában<br />
örvény az árban! (Tr. 555. é. 2. v.)í<br />
Járatos lehetett Lányi a <strong>tót</strong> népdal-költészetben is^<br />
Erre mutat, hogy egyik-másik költeményében tisztán<br />
Cseng a <strong>tót</strong> népdal hangja: ;<br />
•' .'. ő nesstastná hodina,<br />
Zarmoucená nowina! :<br />
Zarmoutilas prátely,<br />
I premilé sousedy.
ó nesstastny zármutku! ><br />
Proc jsi pfikrocil k smutkut<br />
Hle prátelstwo mé place,<br />
Zármutkem srdce skáce.<br />
*<br />
O keserves változás<br />
0 áiralmas távozás:<br />
JÓbarátot búsító<br />
Mindent gyászba borító!<br />
Mért jött e nap gyászunkra,<br />
Szorongattatásunkra ?<br />
Kedveseim siratnak,<br />
Szívben összeroskadnak.<br />
Opussténá, zpustossená,<br />
Od nepfátel napadená;<br />
Politujz sám toho, Boze,<br />
Neb nám jiny nespoműze.<br />
*<br />
(Tr. 966. é. 3. és 5.v.}<br />
Mert lesújtott, elnyomatott,<br />
Mindenkitől elhagyatott;<br />
Szánd meg, Isten, balsorsunkat,<br />
Tőled várjuk oltalmunkat. (Tr. 815. é. 5. v.)|<br />
Majdnem minden énekében ott találjuk a különös<br />
hangsúlyt viselő refrént. Énekei tömörek és biblikusak,<br />
s így istentiszteleti használatra is alkalmasak voltak.<br />
A legtöbb ének történelmi háttere nyilvánvaló. Ilyett<br />
pl. az »0h jaj nekem nyomorultnak« kezdetű ének. Ennek<br />
az éneknek Pribis kis énekeskönyvében található eredeti<br />
felirata és szövege az idők folyamán változásokon ment<br />
keresztül. Az újabb Cithara kiadásokban is megtalálható<br />
felírat: »A szent egyház kesergese« csonka. Az eredeti<br />
felírat hozzáteszi: »A Tirannusok kegyetlensége miatt«.
Tirannusokon pedig az eredeti szöveg még a törököt ós<br />
a pápát érti (1. v.) 4<br />
A pápa által hazánkba a török ellen segítségül<br />
küldött Belgiojoso Jakab katonáinak felvidéki zsarolásai<br />
miatt így kesereg Lányi:<br />
l k obrané mé poslaní<br />
Loupi mne s kazdé strany.<br />
* • < •<br />
Védelemnek örve alatt<br />
Mindenből kifosztanak. (Tr. 428. é. 2. v.)<br />
Az 1604. évi kassai templomelvétel, az evangélikus<br />
istentiszteletek eltiltása, s a papoknak a városból való<br />
kiűzetése miatt a meggyötört lelkű Lányi már-már az<br />
1572. évi Szent Bertalan éjszaka megismétlődésének rémétől<br />
retteg:<br />
Zhub neprítele,<br />
Dej Spasitele,<br />
A zbaw mne krwawého koupele.<br />
*<br />
Jézusom küldjed, hogy vele küzdjek<br />
8 a vérfürdőtől megmeneküljek.. 6<br />
(Tr. 428. ó. 3. v,%<br />
Bocskay háborúinak idejére vonatkoznak a »Jó Isten,<br />
ki teremtették, »Szent Isten, mi erősségünk« 6<br />
és a »Jézus,<br />
te légy segitsegem« 7<br />
kezdetű rokon tartalmú énekek. Lányinak<br />
egy a Bocskay-fóle harcok idején írt verses imád-<br />
* A szöveget először Horcicka Dániel változtatta meg 1<br />
a<br />
Cithara 1684. évi kiadásában. A Cithara 1736. évi kiadója újabb<br />
módosítást végzett a szövegen, mely ebben a formában maradt<br />
mind a mai napig.<br />
6<br />
Ezt az éneket először a Cithara 1653. évi ismeretelen<br />
kiadója vette fel Tranovsky énekei közé.
4sága is ismeretes, mely Hrabovsky Péter 1668. évi bártfai<br />
kiadású Manuale Latino-Hungarico-Slavonicum-jának fedőlapján<br />
található »Eliae Lanii tempore belli Bocskaiani«<br />
címen. E verses imádságot Krman is felvette 1734. évi<br />
Agendájába, sőt Jakobaei Duchownj Modliteb Pokladjában<br />
is ott találjuk.<br />
Lányi utolsó és legszebb énekét, a »Meddig kell még<br />
ily nyomorban« kezdetűt Czobor Erzsébet vigasztalására<br />
írta, 8<br />
aki férjének, Thurzó Györgynek és fiának, Imrének<br />
elvesztésén kesergett, s fájdalmát csak növelte, hogy fia<br />
özvegyének, báró Nyári Krisztinának a katholikus párt<br />
fejével, gróf Eszterházy Miklós nádorral kötött házassága<br />
folytán fiának két kis árváját is Eszterházy kezébe<br />
kellett kiadnia. Megkapó szemléletességgel fejezi ki Lányi<br />
Czobor Erzsébet elhagyatottságát:<br />
Jé jsem jako ten na stresse<br />
Wrabec osamély,<br />
TJtéchy zbaweny<br />
A jako bez toivarysse<br />
Pelikán spanily,<br />
Wékem ostafely:<br />
6<br />
Ez az ének kéziratban rejtőzött egészen 1684-ig. Ekkor<br />
vette fel Horcicka a Cithara ez évi kiadásába, de a szerző nevének<br />
megjelölése nélkül. Krman püspök Lányinak tulajdonította.<br />
A Kleych Wáclaw által 1717-ben, majd 1722-ben kiadott Ev.<br />
Kancyonál-ban Krman ezt írta az ének fölé: »Eliae Lanii, Superint«.<br />
1734-től kezdve már a Cithara kiadások is Lányi nevével<br />
jelentetik meg ezt az éneket. Az ének 5-ik és 6-ik versének az<br />
Ugyancsak Lányitól származó »Oh jaj nekem nyomorultnak «<br />
kezdetű ének 1-ső versével való összehasonlítása<br />
ségét szinte teljesen kétségtelenné teszi.<br />
Lányi szerző<br />
7<br />
Pribis énekeskönyvében is ott találjuk név nélkül. A Cithara<br />
kiadások sem tűntetik fel a szerző nevét. Az ének verstani<br />
sajátságai, képei és népdalszerű csengése<br />
zőségére mutatnak.<br />
azonban Lányi szer<br />
8<br />
Kleych említett 1717. évi zittaui énekeskönyvében ez ének<br />
fölött a »Czobor Erzsébet éneke« megjelölést találjuk, ami azt jelenti,<br />
hogy Lányi az ő vigasztalására írta.
Prátelé zdaleka stojí,<br />
A nenáwistníci<br />
Zlostí horící plesají.<br />
*<br />
Mint verebet, mely magában<br />
Árvasága felett<br />
Egyre csak kesereg;<br />
Vagy pelikánt a pusztában,<br />
Ha párja elveszett<br />
8 magára vénhedett:<br />
Barátaim mind elhagytak<br />
Elleneim pedig<br />
Mind gyűlölnek, mind vigadnak.<br />
(Tr. 595. ó. 2. v.>;<br />
Lányi énekeit, kivéve az »0h jaj nekem nyomorultnak«<br />
és a »Szent Isten, mi erősségünk« kezdetűeket maga<br />
Tranovsky is érdemesnek találta a Citharába való felvételre.<br />
Az előbbit a Cithara 1653. évi ismeretlen kiadója,<br />
az utóbbit pedig, mint tudjuk, Horcicka Dániel vette fel<br />
először Tranovsky énekei közé. Lányi három énekét<br />
Szöllősi Benedek 9<br />
jezsuita a Cantus Catholici 1655. évi<br />
kiadásába is átvette. 10<br />
Ezek: »Szivemben bár kesergek«,<br />
»Ámbár az Úristen megbüntet« és »Te légy bírám Istenem«.<br />
Lányi kortársának, Krispin Mihálynak 11<br />
egyetlenegy ismeretes<br />
énekét a »Krisztusom, én üdvössegem« (Tr. 872.)<br />
kezdetűt Pribis énekeskönyve őrizte meg a számunkra.<br />
Az ének a szerző nevének akrostichonját rejti. Mint<br />
értékesebb éneket, Tranovsky is átvette Citharájába. Valószínűleg<br />
több éneket is írt, ezek azonban ismeretlenek<br />
maradtak.<br />
9<br />
A Cantus Catholici szerzőségét Dr. Sztripszky H. állapította<br />
meg. írod. tört. Közi. 1936. 199. i<br />
1 0<br />
Dr. D'urovic: Prispevky k dejinám Tranoscia.<br />
1936. 84.<br />
Cirk. Listy<<br />
1 1<br />
1599 körül zsolnai, majd bitsei rektor. Klanicza i. m,<br />
Krispint, mint »celebrem scholae Bittschensis rectorem« említi.
Hasonlót mondhatunk Cérnák (Czernák) Pálról 1<br />
* is,<br />
akinek »Ember halld meg sorsödat« (Tr. 590.) kezdetű<br />
énekét a Cithara 1653. évi kiadója vette fel Tranovsky<br />
énekei közé valamelyik ismeretlen kéziratos énekgyüjteményből.<br />
Az újabb Cithara-kiadások a szerző nevének<br />
akrostichonját torzultan közlik. Az ének felirata: »Vallásos<br />
ének, mely arról szól, hogy mivel kell a keresztyénnek<br />
magát a keresztviselés idején vigasztalnia.«<br />
Erre a kérdésre felel Cérnák didaktikus, minden szakaszában<br />
egy-egy szentírási helyre utaló terjedelmes<br />
énekében. !<br />
A Tranovsky előtti <strong>egyházi</strong> énekköltészetnek a Besztercei<br />
Agenda mellett másik jelentős forrása Pribis Dánielnek<br />
13<br />
a maga 1634. évi lőcsei kiadású Luther-káté<br />
fordításához csatolt énekgyüjteménye. 14<br />
A könyvecske<br />
IV. része: »Az Úristen dicsőítésének módjáról, amelyben<br />
lelki énekek foglaltatnak«. E résznek külön bevezetése<br />
van, melyben Pribis egyebek mellett a következőkeli<br />
mondja: »Mivel vigasztalta magát ama kiváló férfiú, D.<br />
L(uther) Márton a maga üldöztetéseiben és kísértései<br />
között? Nem imádságokkal és lelki énekekkel-e?... És<br />
ő ezt erős hangon szokta cselekedni. Mert amint a levegő<br />
madarai is hamarabb riasztatnak el a kártevéstől nagy<br />
hanggal, úgy az égi madarak, az ördögök is kénytelenek<br />
meghátrálni a hangosan énekelt lelki énekek előtt...<br />
Kétségtelenül tudja ezt az egyház is, azért mielőtt átadna<br />
magát az Isten Igéje hallgatásának, előrebocsájtja<br />
a vallásos énekeket, hogy azután az ördög akadékoskodása<br />
nélkül a lelkeknek annál nagyobb hasznával hallgathassa<br />
az Isten Igéjét... Azért hasznosnak találtam,<br />
hogy Lutherus eme kátéjához csatoltassanak és kinyo-<br />
1 2<br />
Életéről semmit sem tudunk. Mocko szerint (História,<br />
106.).) valószínűleg Tranovsky előtt élt.<br />
1 3<br />
1611-től Pribilinán, 1624-től pedig Görgőn (Szepes m.)<br />
lelkész, majd esperes.<br />
u<br />
A könyv pontos címét és ajánlását lásd a Luther-kátékról<br />
szóló fejezetben. A M. Nemzeti Múzeumban levő példány (RMK.<br />
II. 490.), — mint látni fogjuk, — unicum. ;
mattassanak némely szükségesebb és kedvesebb kótával<br />
ellátott énekek, melyeket én és más szerzők német nyelvből<br />
a mi <strong>tót</strong> nyelvünkre fordítottunk, hogy a kegyes<br />
emberek Isten angyalaival és a szentegyházzal egyetemben<br />
Isten jóságát dicsőíteni, s őt igazán tisztelni<br />
tudják, amint azt Szent Pál kívánja, (Efezusö.), ...mert<br />
amint a világi 15<br />
daloknak hatása az emberi szíveket<br />
bujaságra tüzeli, úgy vélem, hogy a vallásos énekek 1<br />
a hív keresztyének lelkét üdíteni és éltetni fogjak.«<br />
A kéziratos énekeskönyvek nehézkes használatára<br />
utalnak a bevezetés következő sorai: »Ezen felül sok,<br />
amikor leíratik gyakran hamisan íratik le, vagy egyesek<br />
által különféleképen mesterkélten formáltatik át. Némelyek<br />
csak egyes lapokon találhatók, melyek nagyon<br />
könnyen elkallódhatnak. De leginkább az ifjúság kedvéért,<br />
16<br />
hogy mikor a templomban énekeltetnek, a kátéban<br />
szemük előtt lehessenek és általuk megőriztessenek<br />
Amelyek tőlem valók, azokat V.D.P.-vel jelöltem meg,<br />
mint az imádságokat is. Hiszem, hogy ezen művem senkit<br />
sem fog megbantani.«<br />
E kis énekesköiryv 113 éneket foglal magában.<br />
Ezek közül egyet Cengler András, nyolcat Lányi Illés,<br />
hetet maga Pribis írt; 39 ének, mint már megállapítottuk,<br />
<strong>tót</strong> írók eredeti műve és fordítása, a többi pedig<br />
a cseh <strong>protestáns</strong>ok énekeskönyveiből került be Pribis<br />
énekeskönyvébe. Az énekek csoportosítása a következő:<br />
reggeli, esti, evés előtti és utáni, prédikáció előtti és<br />
utáni, temetési, kereszthordozáskor, a halál óráján mondandó,<br />
úrvacsora vétel előtti és utáni énekek. Találunk<br />
az énekek között a niceai és athanasiusi hitvallásra írt<br />
egy-egy éneket. Az utóbbi 4 oldalra terjed. A temetési<br />
énekek között fellelhető Notker (Balbulus, sz. 850 körül)<br />
»Media vita in morte sumus« kezdetű antifona de mortejának<br />
fordítása (Tr. 647.), mely Venantius Fortunatus<br />
1 5<br />
A szövegben »nepoctivy« szó áll, ami a magyar »tisztessegtelen«<br />
szóval azonos jelentésű.<br />
1 6<br />
T. i. gyűjtetnek össze az énekek. »,
poitieri püspök (sz. 530 körül) »Salve festa dies« kezdetű<br />
énekének fordításával együtt a cseh énekeskönyvekből<br />
ierült át Pribis énekgyüjteményébe. 17<br />
Figyelemre méltó<br />
az ártatlanul börtönbe vetett ember éneke, főként pedig<br />
a »cseh földről kíűzöttek kesergese« címet viselő 15<br />
versből álló ének, melyben a cseh föld, cseh haza és<br />
cseh nyelv gyakorta emlegetett fogalmak, s melyben<br />
a cseh <strong>protestáns</strong>ok ellenségeit »olasz nemzetsegnek« nevezi<br />
a szerző. '<br />
Pribis silány értékű 7 éneke közül Tranovsky egyet<br />
sem vett át a maga énekeskönyvébe, mert Müller M.<br />
»Hier lieg ich armes Würmelein« és Luther »Ein feste<br />
Burg« kezdetű énekeit Pribisnél sokkal tökéletesebben]<br />
maga is lefordította. 18<br />
A Cithara 1653. évi ismeretlen<br />
kiadója az énekeskönyv Appendixébe 51 új éneket vett<br />
fel, éspedig kettő kivételével mind Pribis énekeskönyvéből.<br />
Ezek között ott van Pribis 1<br />
7 éneke is. Mivel azonban<br />
Pribis énekeskönyvének használható és értékesebb énekeinek<br />
átültetéséről már az előbbi kiadók gondoskodtak,<br />
s mivel az 1653-iki kiadás teljesen érthetetlenül oly énekfordításokat<br />
is átvett Pribistől, melyeknél sokkal tökéletesebbeket<br />
már addig is tartalmazott a Cithara, ez<br />
a kiadás a Cithara értékét nem növelte. A későbbi kiadásokból<br />
ki is hullottak az értéktelenebb énekek, s az<br />
újabb kiadások már magától Pribistől is csak 3 éneket<br />
őriznek: »Dicsoseg, tisztesség Istennek« (Tr. 344.), »O<br />
ón szegény, gyarló féreg« (Tr. 901.), »Halljatok meg<br />
keresztyenek« (Tr. 942.).<br />
Irodalmi szempontból különös figyelmet érdemel<br />
sztregovai Madách Gáspár (1590—1647) nógrádi alispánnak<br />
egy évszám nélkül fennmaradt levélfogalmazata,<br />
1 7<br />
Ez utóbbi éneknek 1736-tól kezdődőleg csak első szakasza<br />
van meg a Citharában (224. sz.). A Cithara 1736. évi kiadója<br />
ugyanis az ének avult dogmatikai álláspontról tanúskodó négy<br />
szakaszát törölte, s csak az elsőt vette fel a Citharába.<br />
1 8<br />
Müller énekének Pribistől származó fordítását a Citha<br />
rában 901., a Tranovsky-féle fordítást pedig 965 sz. alatt ta*<br />
1 áljuk meg.
melynek végén így ír egy ismeretlen barátjának: »Hogy<br />
penig kgd én felőlem is oly ítéletben ne legyen, hogy<br />
csak henyélésben töltsem időmet, im egynehány énekecskét,<br />
kiket megfordítottam cse nyelvből, küldtem kegyelmednek«.<br />
19<br />
Ezek az énekek azonban, hacsak nem azonosak<br />
az Akadémia könyvtárában levő kódex énekeivel,<br />
amelyekről alább lesz szó, elvesztek. Báró Radvánszky<br />
Béla azonban felfedezte Madách Gáspár egynéhány más<br />
versét. »Sztregovai Madách Gáspár versek című értekezésében<br />
20<br />
írja: »Évekkel ezelőtt sajókazai levéltáramhoz<br />
tartozó mindenféle írások között egy összekötött<br />
csomagra találtam, melyben nagy meglepetésemre Rimay<br />
János verseit, szerelmes énekeit és más munkáit fedeztem<br />
fel, mellé voltak téve Madách Gáspár itt közölt<br />
énekeinek eredeti kéziratai...« A Madách által cseh<br />
nyelvből fordított, közölt énekek harmadik csoportja<br />
négy szent ének »Igen szép enekek« gyűjtő cím alatt. A<br />
versfők minden énekben Czobor Anna nevének akrostichonját<br />
rejtik, 21<br />
a negyedik ének első kilenc sorának<br />
kezdőbetűiből pedig így alakul a név: Czobor Anna maga.<br />
A költemények végén olvashatjuk: »Forditottam 26. Junii<br />
Anno 1636. M. G.« A fordítások cseh eredetijét ma<br />
még nem ismerjük, *<br />
A fentiek alapján többen Czobor Annát tartják az<br />
említett négy <strong>tót</strong> ének szerzőjének. (Mocko, Caplovic)<br />
Ez azonban a puszta akrostichonnal nem bizonyítható,<br />
mert gyakorta előfordult, hogy egyes szerzők mecénásaik,<br />
vagy más kiváló férfiak és nők iránt érzett tiszteletüket<br />
és hálájukat nevüknek akrostichonjávai írt énekekkel<br />
fejezték ki. A negyedik ének kezdőbetűiben rejtőző<br />
»maga« szó pedig Mocko szerint is 22<br />
inkább Madách<br />
1 9<br />
Madách levéltár. I. es. — Ipolyi A.: Rimay J. államiratai<br />
és levelezése. 358., 59.<br />
2 0<br />
írod. tört. Közi. 1901. 131.<br />
2 1<br />
Czobor Anna Thurzó Szaniszló, majd pedig Tarnovszky<br />
Szaniszló<br />
III. 207.<br />
felesége. V. ö. Nagy Iván: Magyarország családai.<br />
22 História, 45—46. «
vezeték- és keresztnevének rövidített formában való<br />
kifejezése.<br />
A magyar-<strong>tót</strong> kulturális kapcsolatok történetében kiváló<br />
hely jut a magyar <strong>irodalom</strong>történet egyik fényes<br />
nevének is, Rimay Jánosnak, Balassa Bálint dicsősége<br />
megörökítőjének. Ez az evangélikus vallású magyar<br />
nemes nékünk úgyszólván keresztmetszetét adja a XVII.<br />
századbeli <strong>tót</strong>-magyar emberek lelkületének. Elődje, Gregorius<br />
Rimay literátus, a Nógrád megyei Alsósztregován<br />
birtokos, a XVI-ik század második felében, ennek felesége<br />
pedig Madách Krisztina. E két névnek összekapcsolódása<br />
a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>ra nézve is nyereséget jelent.<br />
Rimay János magyar nemes volt, nemzetiségére nézve<br />
pedig <strong>tót</strong>; a magyar irodalmat 48 kiadásban megjelent<br />
istenes énekeivel gazdagította, s így elsősorban magyar<br />
írónak kell őt tekintenünk. Azonban származásánál fogva<br />
nem feledkezett meg a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>ról sem, s emiatt<br />
bár kisebb mértékben, de <strong>tót</strong> írónak is mondhatjuk. Nevét<br />
kortársai és az utódok 5—6 féle alakban írják: Rimay,<br />
Rimái, Rymay, az y fölött hol pontokkal, hol azok nélkül,<br />
de maga a költő igen jellemzően <strong>tót</strong>os alakban írja<br />
a nevét, Rimaj-nak. 23<br />
Ez az alak ugyanis olyan <strong>tót</strong> hangtani<br />
sajátságot mutat, mint amilyent a kulifaj (balkezű),<br />
lapaj (fogd meg), bumbaj (korhely) és még sok <strong>tót</strong> szóban<br />
látunk, ahol az aj végzet tulajdonképen névalkotó<br />
képző, s így nem vonható egy kalap alá a magyar nyelvbeli<br />
i raggal, ahol ez főnévből melléknevet alkot.<br />
Istenes énekeket nemcsak magyarul írt, hanem <strong>tót</strong>ul<br />
is, s ebben a tekintetben érdekes párhuzamba vonható<br />
Beniczky Péterrel, a XVII. század másik magyar-<strong>tót</strong><br />
írójával. Nem akarom kisebbíteni egyikük magyar irodalmi<br />
érdemeit sem, azonban mégis csak ki kell emelnem<br />
e század felvidéki értelmiségének kettős nyelvű voltát,<br />
•amely éppenséggel azt hozta magával, hogy mind a két<br />
& Ferenczi Zoltán: Rimay János (1573—1631.) Bpest. 1911.8.
nyelven verseltek, merthiszen mind a két nyelvet egyformán<br />
bírták.<br />
Ennek igazolására nagyon értékes adatokat nyújt<br />
az Akadémia könyvtárának egy pergamen kódexe. Ezt<br />
a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>történészek eddig teljesen figyelmen kívül<br />
hagyták, a magyar Ferenczy pedig a nyelv ismeretének<br />
hiánya miatt helytelenül értelmezle. A <strong>irodalom</strong>történet<br />
ezzel a Rimay-féle kézirattal valóban erősen gazdagodik.<br />
A pergamen lapokból álló kódex magassága.<br />
10.7 cm., szélessége 6.4 cm. Kötése egykorú egyszerű<br />
barna bőr némi aranyozás maradványaival. Könyvtári<br />
jelzete: M. Cod. Kis 8-rét 13 szám.<br />
Minden lapja aranyozott vonalkeretben van, ez utóbbit<br />
pedig rajzokkal díszített széles keret veszi körül.<br />
A beírott könyv terjedelme: elől két levél, későbbi kori<br />
bejegyzésekkel és egy számozatlan levél, amelyen aranyos<br />
arabeszkek között, a középen ovális díszítés van a könyv<br />
címe számára. Ennek aranyozása annyira elkopott, hogy<br />
a könyv címéből csak egy-egy betű vehető ki. A címlevél<br />
hátlapján idézet van Augustinusból: »A te könyörgésed<br />
nem egyéb / hanem Istennel való beszél /<br />
getésed: mikor olvasz az/kor Isten beszélt veled, mi/<br />
kor könyörögsz akkor Te be / szellesz Istennel.«<br />
Erre az 1. lapszámmal jelzett lapon az imádságok<br />
sorozata következik, amely a 191-ik lapig tart. Ezek<br />
mind magyarnyelvű imádságok, éspedig legnagyobb részükben<br />
(a 178-ik lapig) nyomtatott betűket utánzó szöveggel.<br />
A bekezdések betűi aranyosak. Minden imádság<br />
kezdősora, sőt sokhelyütt a belső bekezdések is arany<br />
betűsek. A 179—191. lapokon közönséges folyóírással<br />
három magyarnyelvű istenes ének van, melyek közül<br />
kettő magyar fordítása a Tranovsky-féle Citharából vett<br />
énekeknek. A 179-ik lapon álló elsőnek dallamjelzésszerű<br />
felirata: »Wi Uskostj gsa Posta wen j« (Tr. 598.) Ez azonban<br />
nem más, mint az eredeti ének első sora. Az ének<br />
Rimay-féle fordítását, minthogy a magyar <strong>irodalom</strong>ban,<br />
még ismeretlen, egész terjedelmében itt közlöm:
Midőn nagy keserűségben, búsul Lelked nagy Ínségben,<br />
biézal az Urban erőssen, ki ragad abbul kegyessen.<br />
Mert hajlandó az hivekhe?, minden bánatos Lélkekhez,<br />
jelen van segedelmével, kinálkodik kegyeimévet<br />
Ha Lelki ismeretedet, rongállya világ éltedet, ragadd<br />
Lelki fegyveredet, Hitbéli könyörgéssedet.<br />
. Elmedet égig emellyed, Isten Szivét érdegellyed,<br />
Bus Lelkedet vigasztallyad, Teremtődet magasztallyad.<br />
Akárhol fordullyon léted, megőrzi Isten életed, ínségedben<br />
veled lészen, tsak bízd rá magad egészszen.<br />
Mert eő az hivek Pásztora, Szegény Árváknak Tutora.<br />
Bizony igéreti szerint, reád is kegyessen tekint,.<br />
Ne hadd el azért magadat, bízzad Istenre dolgodat.<br />
Hidd el nyilván megszabadít, Nyavalyadbul Talpra állit.<br />
Hiszem akarattya nélkül, Semmi kereszt el néni<br />
készül, Azért valamit szenvedünk Az Urtul jó névéit<br />
vegyünk.<br />
Ne szabjunk határt kézének, Sőt engedgyünk Tetzéssének,<br />
Eő tudgya kit hol segítsen, Inségébül mikor<br />
mentsen.<br />
No tehát viseld kegyessen, rövidséged szép tserldessen,<br />
Tudván az kit az Űr szeret, még gyakrabban<br />
meg sérteget.<br />
0! édes Jesus Kristussom, beszédem hozzád had<br />
jusson, agy tsendes keresz visselést, szent igédbűi hitre<br />
térést.<br />
Amen amen o! Jesussom, Edgyetlen edgy drága<br />
jussom, Testemnek tsendes ki múlást, Menyekben adgy<br />
boldogulást.<br />
A második ének a 182.-ik lapon található, felirata:<br />
Mas Estvéli, alatta: Giz slunce prisslo k zapadu. Ezt<br />
a Citharában 736. sz. alatt található éneket Rimay, úgyszólván<br />
átdolgozással így fordítja le:<br />
íme az nap nyugodni ment, futássát végezvén és<br />
ki ki faradságaként alomra butsut ven,
Te vagy egyedül Ur Isten, a ki nem aluszol, mert e<br />
nagy setétségben Te vildgoskodol.<br />
Emlékezzél azért rólam e setét órával, viseltess<br />
gondot én reám Angyalod Pajsával.<br />
Hogy a Sátán birodalma, távozfzék én tőlem és erőszakos<br />
hatalma tünnyék el előlem.<br />
Érzem ugyan a' bünt bennem mardosván belemet,<br />
de Te veled én Istenem biztatom éltemet.<br />
Mert Fiadat Te küldötted, hozzám kezességül, és<br />
velem el is hitetted, hogy lész segítségül.<br />
Mellyre én is olly biztomban el hunyom szememet,<br />
ha jelen lészesz almomban, ki bánthat engemet;<br />
Távozzatok el már tőlem, minden gondolatok, meri<br />
az Ürnak én Szivemben uj oltárt állitok.<br />
Jo kedvembül és olly véggel fogadást is teszek, hogy<br />
Nevének estve reggel, áldozatot viszek.<br />
Hogy ha pedig elhozandod utolsó étszakám, tudom<br />
Uram, hogy meg adod, én boldog órátskám.<br />
Es igy élek avagy halok, én édes Jézusom, mindenkor<br />
tsak Tied vagyok, Nevedben el nyugszom.<br />
A fordítás tehát nem szószerinti, sőt az eredetit<br />
egy versszakkal meg is toldja.<br />
A 185-ik lapon a harmadik ének: Más. Melancholiaban<br />
avagy Szomorúságban mondandó Ének. Nota:<br />
Komu Pan Buch dal (Tr. 575.) Rimay-féle fordítása a<br />
következő:<br />
A' kit az Ur kegyelmében, meg áldott Vidám Szivei:<br />
Hogy nem háborog Lelkében, Örvendez tsendességgel; Az<br />
ollyan bizony jó kedvet nyert a' Mennyei tírtul, mert<br />
minden keserüsségét el távoztat magáiul.<br />
En pedig melly nagy bánatban, keservessen óhajtok;<br />
életemnek napjaiban, Uram majd el is fogyok. Hol vagyon<br />
régi örömem a mellyel látogattál 1<br />
? Jaj Uram, jaj én<br />
Istenem! Uly bánatban mért h-agyál.
Gyászban járók én naponként, Szivem is el hervadóit,<br />
én Bőröm is fajdalmomként Tsontaimhoz ragadott^<br />
kenyeremet meg utáltam nagy sok siralmaim kőzött, mert<br />
már minden inaimban az bánat meg ütközött.<br />
Szemem is almot nem kivan, kínoznak gondolatim;<br />
Semmi épséget nem hagyván, Testemben nagy fájdalmim;<br />
Jaj nekem (mert) jelen vadnak én gonosz napjaim<br />
és immáron elmulának minden boldog óráivá.<br />
Ne hadgy Uram ínségemben, kegyelmedet mutasd<br />
meg, Vidámíts viszont Lelkemben, Szent Ortzadat jelents<br />
meg; Hogy szomorú bánátimhoz a halál ne ragadgyon,<br />
de Atyaj Jóvoltodhoz eletem ragaszkodgyon;<br />
Tsendesedgyél már én Lelkem, végezd el Siralmadat r<br />
az Ur minden erősségem, bizd reá dolgaidat. Mert igaz<br />
és szent eő szava, hogy az ki eő benne bízott, és elhagyattatott<br />
volna, nem láttam olly igazat.<br />
Azért én is ínségemben kétségben nem ejtődőm;<br />
sőt hiszem, hogy kegyelmedben bé fogadván (ör)vendem<br />
Ugy tégy ve(lem) Szent Fiadért, hogy (ez) Árnyék<br />
életben; Ditsérjelék jó voltodért holtom után is Amen.<br />
A 187-ik után, két lapnak átugrásával, a 190-ik lapon<br />
folytatja az ötödik versszakot. A 188-ik és 189-ik<br />
lapokon egy régebbi, erősen elfakult szöveg található,<br />
melyet ma már olvasni és nyelvét megállapítani nem<br />
lehet.<br />
A harmadik ének befejezése után maradt üres helyet<br />
ezzel az egy töredékes sorral töltötte ki: »Tak Buch<br />
miloval sweti ze si«.<br />
A 192—209. számozott és még három számozatlan<br />
lapon, vagyis összesen 21 lapon folyóírással írt <strong>tót</strong> szövegek<br />
vannak, amelyekről Ferenczi tévesen állította,<br />
hogy imádságok, mert ezek egy kivételével mind istenes<br />
énekek. Minthogy kétségtelen a magyar tudósok megállapítása,<br />
hogy a kódex e része Rimay kezeírása, az<br />
alább következő négy <strong>tót</strong> ének szerzőségét is Rimaynak<br />
kell tulajdonítanunk.
Az első ének a 192-ik lapon: Gezissowj Zasnubena<br />
Düsse. Gako: Gezissi ma Radost. Ebben a Citharában<br />
is megtalálható énekben (416.) a Düsse (lélek) és a Zenjch<br />
(vőlegény) beszélgetnek 7 versszakban.<br />
A második ének a 197-ik lapon: Amor meus crucifixus.<br />
Na sedm slow K. P. na krizi. Zpiwaji gako:<br />
Smutni cas ninegssj. Mivel ez az ének a Citharában<br />
nem fordul elő, s eleddig ismeretlen, szövegét itt közlöm:<br />
Ma Lasko, Gezissi műg Vkrizowanj, meho srdce<br />
kdez gsi? gedinka kochani: Ach Coz dusse mila newis?<br />
2e na krizi twug Van Gezis umira, pod a wi$.<br />
Ach pod mila dusse, zpet neuhledeg se, zanecheg<br />
rozkosse, u krize postawsse; pohled na Gezisse sweha,<br />
éloz wsrdci sedm slow geho, mas uHtkuw mnoho.<br />
Prwni gest milosti, sloivo odpust winni; Otce odpust<br />
xlosti, newedi co ciny: ga ach ga gsem krizownik twug,<br />
Gezu odpust Prostrednik s műg Srdce tiche darug.<br />
Druhe pecowani, Slowo Zeno syn twug, ag mátkaiwa<br />
oni, meg pec malicku műg: Sklon kemne Gezu twé<br />
Srdce, spornen natwe male stadce Zdrzug nas twe) lasce.<br />
Treti milosrdne k Lotru kagicimu, di Pan: neomilne,<br />
budes w Bagi semnu: me Srdce piac cin pokani, pokud<br />
mas cos smilowani, Rag gest otewrenj*<br />
Cztwrte prezalostne, Slowo ő Boze műg, y proé<br />
opustils mne, wsak gsem mili syn twug, Ach neopussteg<br />
ani mne, w mem krize Boze stug pri mne pomoz tez<br />
posiln mne.<br />
Pate unaweni Slowicko gest ziznim pracne obcersiweni<br />
hledá Pan obtiznim; Jezu necht néni tiva prace,<br />
na mne zmarena me Srdce, tébe zizn chce.<br />
Sseste wikupeni, Slowo dokonano, gest wsse coz k<br />
spaseni bilo slibowano, werim tomu timse kogim, hrichu<br />
pekla se nebogim Gezis gest smircem mim.<br />
Sedme potesseni, slowo werni Otce, Ducha meho nini,<br />
porucim w twe ruce; Kdise rozluöi ma dusse, stelem mim<br />
pro smrt Gezisse, Otce prigm w twe ruce.
Ma lasko Gezissi, mug ukrizowani, mého srdceti gsi,<br />
gedinke kochani, pros zamne opatrug tes mne, chran<br />
obcerstwug a gakos mne loikupil iák spas mne.<br />
A harmadik ének a 201-ik lapon: Gina Pisnicka o<br />
Vtrpeni. Newinost premila, cosi ucinila, 5 versszakban<br />
szintén kétnyelvű írónk, 1873-ban Toldytól kért véleményt<br />
a Matica Slovenska által kiadott <strong>tót</strong> versek, illetőleg<br />
Beniczky <strong>tót</strong> költői voltának tárgyában. Beniczky<br />
ugyanis magyar ritmusait szószerint egyező szöveggel<br />
<strong>tót</strong>ul is megírta, s ezt adta ki a Matica. Toldy véleménye<br />
a következő volt: »Könyvet Beniczky maga Magyar<br />
Rythmusok-nak nevezi, kiadója Barak István kanonok<br />
pedig Beniczky magyar verseinek kiadója gyanánt tűnteti<br />
fel magát. Egyébként szolgálhatok a »Kalauz«-nak egykorú<br />
<strong>tót</strong> fordításával, kéziratban az egyetemi könyv<br />
2 i<br />
tárban. « A vita ugyanis akörül forgott, hogy a magyar<br />
szöveg vot-e meg hamarább, vagy a <strong>tót</strong>?<br />
Itt ugyanazzal az esettel találkozunk, mint Rimaynál:<br />
valóban magyar ritmusokat ír, tehát a magyar irodalmat<br />
gazdagítja, de mert éppen kétnyelvű író, <strong>tót</strong>ul is versel<br />
és éppen olyan jól, mint magyarul. Annyi tény, hogy a<br />
Matica által kiadott <strong>tót</strong> versek azonosak a magyar versekkel,<br />
de ez még nem dönti el azt a kérdést, melyik<br />
nyelven írta meg először. A XVII. század vallási elmé*<br />
lyülést kereső elméi istenes énekeket írnak, ámde<br />
nemcsak magyarul, hanem <strong>tót</strong>ul is. Beánk nézve tehát<br />
mellékes az, hogy magyarból fordított versek-e Beniczky<br />
<strong>tót</strong> istenes énekei, vagy <strong>tót</strong> eredetűek. Csupán annyi<br />
lényeges, hogy mindkét nyelven jól verselt. Toldy szerint<br />
az a körülmény, hogy a <strong>tót</strong> verselés talán ügyesebb, mint<br />
a magyar — ahogy azt a versek kiadója, Sasinek Ferenc<br />
állítja —, nem dönti el az eredetiség kérdését. Ezt<br />
a megállapítást mi is elfogadjuk és hozzátesszük, hogy<br />
amiképen Rimayban kétnyelvű költőt látunk, úgy Beniczky<br />
verseit is ebből a szempontból kell megítélni.<br />
A párhuzam a kettő között még abban is jelentkezik,<br />
hogy nevét néha Beniczky is <strong>tót</strong>osan írja, pl. az 1670. évi<br />
kiadásban Benyeczki-nék* 5<br />
2 i<br />
Gáspár Imre ezt részletesen leírja: Vasárnapi újság 1873.<br />
évf. 538.<br />
2 5<br />
RMK. I. 1099. A kétnyelvűség gyönyörű példáját látjuk<br />
abban is, hogy a horvát Zrinskiből magyarul verselő Zrínyi lett.
A <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>nak egy harmadik nemesi rendű írójáról<br />
is van tudomásunk, báró Pongrácz Imréről. Versei<br />
közül kettő valóságos népdallá lett: 1. Prevez, prevez<br />
prievoznícku, 2. Mám ja kona faku. Bél Mátyás a Dolezal-féle<br />
grammatikához 1746-ban írott előszavában a<br />
<strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong> mecénásainak és részben művelőinek egész<br />
sorát említi a Szunyoghok, Illésházyak, Thurzók, Ostrosichok,<br />
Zayak, Sulyovszkyak, Révayak, Justhok, Ottlikok,<br />
Beniezkyek, Podturnyaiak és Plathyak magyar<br />
nemesi családjából. Ezek mind jó magyarok voltak, de<br />
olyanok, akikről Szirmay Antal még 1804-ben is azt<br />
írja Hungária in Parabolis című könyve 70-ik lapján<br />
verses alakban, hogy Radvánszky, Mednyánszky, Rudnyánszky,<br />
Horánszky, Podmaniczky, Beniczky, Lipszky,<br />
Deszericzky, Nozdroviczky, Pruzsinszky, Zlinszky. Nedeczky,<br />
Zathureczky, Szadeczky, Rakovszky, Kohano sr»<br />
szky, Závodszky, stb. »títo vsetci dobre vedia po sl>sensky«,<br />
azaz ezek (a felsorolt 144 nemesi név tagja: '<br />
valamennyien jól tudnak <strong>tót</strong>ul.<br />
8 6<br />
E család másik tagja, szentmiklósi és óvári Pongrácz<br />
Boldizsár 1200 lapnyi terjedelmű, hatalmas kötetet ad ki: Kreutz*<br />
berg Amadeus, Premysslowánj Pobozná. Pozsony. 1783.
II. Tranovsky <strong>egyházi</strong> énekköltészete.<br />
A) A Cithara megjelenésének okai.<br />
A <strong>tót</strong> <strong>egyházi</strong> énekköltészetet valóban magas színvonalra<br />
Tranovsky György 1<br />
lengyel származású liptószentmiklósi<br />
evangélikus lelkész emelte. Ezt az úgy <strong>egyházi</strong>,<br />
mint nemzeti szempontból messze kiható, nagyjelentőségű<br />
»Cithara Sanctorum, Ó és új lelki énekek...« című 163?<br />
ban Lőcsén megjelent énekeskönyvével érte el.<br />
A hazai, valamint külföldi <strong>tót</strong> ós cseh <strong>protestáns</strong>okrészéről<br />
várva-várt énekeskönyv, a Cithara nemcsak a<br />
XVII. században tett felbecsülhetetlen szolgálatot a <strong>tót</strong>ságnak,<br />
s a környező szláv népeknek, hanem megjelenésének<br />
időpontjától kezdve, hosszú évszázadokon keresztül<br />
szakadatlanul teljesíti nagy <strong>egyházi</strong> és nemzeti<br />
misszióját mind a mai napig. A biblia mellett a leghaszhasználatosabb,<br />
legnagyobb hatású és legtöbb kiadást ért<br />
könyv lett. A <strong>tót</strong> nép századok óta együtt nő fel vele.<br />
Nemcsak az istentiszteletek alkalmával a templomban, s<br />
a <strong>tót</strong>ságnál gyakori házi áhítatok alkalmával használatos,<br />
de a mezei munka közben is sokszor felcsendül belőle<br />
egy-egy ének. Apáról fiúra száll, s a menyasszonyi hozomány<br />
elengedhetetlen tartozéka. Első lapján nagyobb<br />
családi események (születés, házasságkötés, haláleset,<br />
stb.) időpontját őrzi.<br />
Tranovsky a Citharához írt terjedelmes és sokat-<br />
1<br />
Tranovsky György (1591—1637.) tescheni születésű, előbb<br />
mezificii, azután bielici (Szilézia), majd 1631-től liptószentmiklósi<br />
lelkész. Bővebb életrajzát adja Mocko<br />
V Senici. 1891.<br />
J.: Zivot Jura Tranovského.
mondó bevezetésében maga mondja meg, hogy mi indította<br />
őt énekeskönyvének: megírására. Az első okot így jelöli<br />
meg: »Legelöször is sok tisztes pap úgy vélekedik, mint<br />
én is, hogy t. i. az Isten Igéje és a szentségek<br />
tisztasága megkívánja, miszerint az egyháznak első gondja<br />
legyen az <strong>egyházi</strong> éneklés tisztasága és vallásossága,<br />
mert amint a rosszul hangolt hárfa, hegedű, regál, vagy<br />
egyéb hangszer csak nyikorog és az embernek főfájást<br />
okoz, úgy az Isten Igéjével nem egyező éneklés is ellenszenvessé<br />
válik a theológiai meggyőződés előtt.«<br />
Nem kétséges, hogy Tranovsky e soraiban a cseh<br />
<strong>protestáns</strong> énekeskönyvekre gondol, melyeket ő a symbolikus<br />
iratok szempontjából ítél meg. Az 1575. évi cseh<br />
konfesszió ugyanis az összes cseh <strong>protestáns</strong> felekezetek<br />
közös hitvallása lett, mely éppen ezen oknál fogva, tulajdonképen<br />
elvesztette hitvallási jellegét, s hittani szempontból<br />
teljesen szétfolyóvá és határozatlanná vált. Pedig<br />
pl. a lutheránusok és cseh testvérek között nagymérvű<br />
hittani különbségek állottak fenn, főként az úrvacsoráról<br />
és a predesztinációról szóló tanításban. Nem csoda tehát,<br />
hogy a cseh énekeskönyvek hittani jellege is határozatlanná<br />
vált, ami miatt ezek hitvallási iratainkkal sokhelyütt<br />
ellentétes dolgokat tartalmaznak. Ezek többé nem<br />
elégíthették ki a zsolnai zsinaton a biblia és symbolikus<br />
irataink mellett hűségesküt tett tét evangélikusokat. De<br />
nem elégítette ki a morvaországi evangélikus gyülekezetek<br />
igényeit sem. A morvaországi literátus egyesületek<br />
alapszabályai ugyanis többek között a következőket mondották<br />
ki: »Az éneklés buzgó és az Isten Igéjén alapuló<br />
legyen, nevezetesen olyan énekeket kell énekelnünk,<br />
amelyek a három régi keresztyén <strong>egyházi</strong> hitvallás, t. L<br />
az apostoli, niceai és Athanasius-féle hitvallás, az 1530évi<br />
ágostai hitvallás, Luther kis- és nagykátéja, valamint<br />
az Apológia által sommásan tartalmazott prófétai és apostoli<br />
iratokban foglalt, Isten által kijelentett igaz mennyei<br />
tanítással mindenben egyeznek.« 2<br />
2<br />
Mocko: Zivot J. Tranovského. 27—28.
Tudjuk továbbá, hogy a <strong>tót</strong> evangélikus egyházban<br />
a reformáció korabeli <strong>egyházi</strong> énekek, különösen pedig<br />
Luther énekei, közkedveltek voltak. Ezeket már 1580.<br />
előtt kezdték fordítgatni, s a németből fordított énekekj<br />
száma egyre nőtt. Ezzel szemben a csehek édes-keveset,<br />
vettek át a német evangélikusok énekei közül. Míg a<br />
cseh <strong>protestáns</strong> énekekben gyönyörködő Luther buzdítására<br />
Weys Mihály 138 cseh éneket fordít németre, s<br />
ad ki 1531-ben Mlada Boleslavaban, addig Comenius<br />
1659-ben Amsterdamban kiadott énekeskönyvének bevezetésében<br />
így panaszkodik a cseheknek a német <strong>egyházi</strong><br />
énekek iránti közömbössége miatt: »A németek a múltban<br />
nem vetették meg atyáink lelki ajándékait,<br />
lefordítván énekeiket nyelvükre; miért hanyagoltuk hát<br />
el mi az ő ajándékaiknak hasznunkra való fordítását?<br />
Luthernek, valamint némelyik munkatársának énekei valóban<br />
Lélekkel és erővel teljesek; miért ne részesítsenek<br />
minket ők is a nekik adott kegyelem némi részében a mi<br />
megerősítésünkre? Különösen, mivel a múltban a mj<br />
lengyeleink is átvették a német énekek legjavát, viszont a<br />
németek is némelyik lengyel éneket. Miért ne tegyük<br />
hát ezt mi is, hogy egy és ugyanazon Lélek egyesítsen<br />
mindeneket.« Ezt a szükségletet sietett kielégíteni már<br />
jóval Comenius előtt Tranovsky Citharája azzal, hogy<br />
Luther, s a csehektől elhanyagolt legkiválóbb német <strong>egyházi</strong><br />
énekírók termékeit átültette.<br />
Nem utolsó sorban mozdította azonban elő a Cithara<br />
megjelenését a Németországban és a Felvidéken szétszórtan<br />
élő cseh-morva exulánsok sanyarú helyzete sem, kik'<br />
iránt Tranovsky igazi részvétet és lelkipásztori felelősséget<br />
érzett, hiszen közöttük voltak egykori hívei is.<br />
Azért írja: »Kivanta ezt 3<br />
sok kegyes exuláns szükséglete,<br />
akik most a szabad templomhasználattól eltiltva, házaikban<br />
magánosan kénytelenek Istennek szolgálni, (mint<br />
egykori őseink az apostolok kora utáni egyházban)...<br />
mivel pedig <strong>egyházi</strong> énekekben és más fontos köny-<br />
3<br />
T. i. az énekeskönyv kiadását.
vekben nagy szükség támadt, illő dolog volt az ilyen<br />
éhező lelkeknek vigasztalására sietni.«<br />
De Tranovskyt sokan buzdították is megkezdett művének<br />
megírására és kiadására. »Sok tisztes pap hallván<br />
a munkáról, nemcsak dicséretreméltónak tartotta azt,<br />
hanem úgy szóval, mint írásban buzdított is, hogy a köz<br />
javára kiadassek« —• írja Tranovsky. Az énekeskönyvet<br />
a papokon kívül nagy érdeklődéssel várták cseh- és<br />
morvaországi földesurak is, akiket Tranovsky bevezetése<br />
»keresztyen felsőbbség«-nek nevez.<br />
A Citharának Felsőmagyarországon meg kellett jelennie,<br />
mert a gyülekezetek eddig vagy a hiányos és<br />
meg nem felelő nyomtatott cseh énekeskönyvekre voltak<br />
utalva, vagypedig hazai eredetű, de csak kéziratban<br />
levő, s nem mindenütt megbízható szövegű énekeskönyveket<br />
használtak. Nyomtatott hazai énekeskönyvre tehát<br />
nagy szükség volt.<br />
B) A Cithara első kiadása.<br />
A Cithara első kiadására vonatkozó cseh és <strong>tót</strong> bibliográfiai<br />
ismertetések között a kiadás idejét, helyét, a<br />
különböző eredetű énekek számát, stb. illetően nagy eltérések<br />
mutatkoznak, 1<br />
mert az első kiadásból ma már<br />
egyetlen teljes példány sincs.<br />
Mindjárt a kiadás idejére nézve is két évszámot<br />
emlegetnek: 1635. és 1636. esztendőt. Mocko azt írja, 2<br />
hogy »Tranovsky 1635. december 1-én a liptószentmiklósi<br />
paróchián keltezve bevezetését, elkészítette a mű<br />
kéziratát«. A változatlan, második kiadás alapján rekonstruált<br />
címlapon pedig az 1636. évet jelöli meg Mocko<br />
a nyomtatás időpontjául.<br />
1<br />
V. ö. Vilém Bitnar: Tri staletí slovenského kancionálu<br />
Cithara Sanctorum. Olomoue 1934. Az első kiadás példányéi<br />
a következő helyeken találhatók: 1. Tran.-könyvtár: L/1.; I./2.<br />
2. D'urovic szerint (Prúdy. 1936. 52—53.), Vlasské Mezificiben. ?.<br />
Wantula András legyei ev. lelkész híradása szerint valahol<br />
Lengyelországban is van egy példány.<br />
2<br />
História, 52. j
Valószínűbb azonban, hogy amikor Tranovsky a bevezetéssel<br />
elkészült, a könyv törzsét képező 700 számozott<br />
lap már nyomtatott formában feküdt előtte — amint<br />
azt Caplovic megállapította — hiszen a bevezetésben<br />
egyik-másik énekről szólva, mindjárt a könyv lapszámait<br />
is feltűnteti, melyeken az ének található, sőt a sajtóhibák<br />
jegyzékét is az előszóban közli. Erre mutat az egyik üdvözlő<br />
vers is, melynek aláírása: »Mathias Gazur Mossovien.<br />
Illaviae f. Anno 1635.« Az első kiadás énekei<br />
előtt ugyanis 15 különféle szerzőtől való latin üdvözlő versek<br />
vannak, ezekről pedig nehezen tehető fel, hogy szerzőik<br />
a Citharát még kéziratos alakjában látták volna.<br />
Ennek alapján valószínű, hogy 1635. végén már csak<br />
a könyv eleje (címlap, ajánlás, bevezetés, Errata, összesen<br />
32 számozatlan lap) és vége (némely Szentháromság utáni<br />
közönséges vasárnapokon éneklendő ének megjelölése,<br />
egy <strong>tót</strong> üdvözlővers, regíster, colophon, összesen 35 számozatlan<br />
lap) került nyomdába; a nyomtatás aztán 1636ban<br />
fejeződött be, éspedig valószínűleg még az esztendő<br />
elején. Ezért történt aztán az, hogy az énekeskönyv colophonja:<br />
»Nyomatott Lőcsén, Brewer Lőrincnél, Anno<br />
M.D.C. XXXVI.« Ha ehhez tekintetbe vesszük még,hogy<br />
az 1638. évi második kiadás címlapján 1638, colophonjában<br />
pedig 1639 áll a nyomtatás kezdetének és befejezésének<br />
megjelöléseképen, egészen bizonyosra vehető, hogy az<br />
első kiadás címlapján 1635. állott.<br />
Tranovskynak az első kiadáshoz írt bevezetése sokáig<br />
csonkán volt ismeretes, mert Mocko még csak az utolsó<br />
négy lapjáról tudott. Csak később került elő egy másik<br />
példányból a hiányzó bevezető négy lap. Ezt D'urovic<br />
tette közzé a Cirkevné Listy 1936, 299—300. lapján. A<br />
bevezetés tartalmilag két részre oszlik: Az első rész a<br />
szentek segítségülhívásáról folytatott rövid polémia után<br />
négy szakaszban arra a kérdésre felel, hogy »miért kell<br />
nekünk keresztyéneknek Isten tiszteletére és dicséretére<br />
gyakran és szívesen énekelnünk?« Először, mert Isten<br />
az embert csodálatos módon a maga képére és nevének<br />
dicsőítésére teremtette: Ipsa hominis formatio mirabilis.
Másodszor, mert azt akarja az Isten, hogy ily módonj<br />
tiszteljék: Voluntas Dei invariabilis. Harmadszor, mert<br />
ezt kívánja az Isten egyházának és minden hívének %<br />
világ kezdetétől mindmáig tanúsított dicséretreméltó és<br />
követendő gyakorlata: Praxis ecclesiae, in eaque Sanctorum<br />
omnium, laudabilis. Negyedszer, mert erre indít<br />
az <strong>egyházi</strong> énekeknek kimondhatatlan hasznossága is:<br />
Utilitas cantionum sacrarum inaestimabilis. A bevezetés<br />
második része az éneknek »formájáról, sorrendjéről és a<br />
kiadás akarók szól.<br />
Az énekeskönyv három főcsoportba osztja az énekeket.<br />
Az első rész antifonákkal kezdődik, »melyek egész éven<br />
át vasárnapok és ünnepek alkalmával introitus helyett<br />
éneklendők«. Ez a rész tartalmazza az ünnepi félév énekeit.<br />
A második rész Szentháromság utáni vasárnapokon<br />
éneklendő, igehirdetés előtti ós utáni, úrvacsorai, istentisztelet<br />
utáni, az angyalokról, Szűz Máriáról, az apostolokról<br />
és mártírokról szóló, valamint esketési és temetési<br />
énekeket foglal magában. A harmadik részben találjuk<br />
az egyházról szóló, s a bármely időben énekelhető általános<br />
énekeket. A toldalék délutáni alkalmakra szóló<br />
zsoltárokat tartalmaz.<br />
Tranovsky első kiadású énekgyüjteménye hangjegyes<br />
és 402 énekből áll. Ebből 168-at tesz ki Tranovskynak<br />
saját 108 eredeti, valamint 60 Luthertől, más német<br />
énekszerzőktől és latinból fordított énekeinek száma. A<br />
többi ének <strong>tót</strong> és cseh írók legszebb énekeinek gyűjteménye.<br />
A cseh énekeket Tranovsky az ó-cseh énekeskönyvekből<br />
vette át, a <strong>tót</strong> szerzőktől származókat pedig<br />
a szájhagyomány szerint <strong>tót</strong> eredetű kéziratokból é?<br />
nyomtatott <strong>tót</strong> énekeskönyvekből. 3<br />
Tranovsky tulajdon<br />
énekeinek meghatározása nagy nehézségekbe ütközik, mivel<br />
maga, hogy ne vádolhassák »hiú dicsőség kívánásávak<br />
nem jelölte meg énekeit. Bevezetésében csupán<br />
annyit jegyzett meg, hogy »több mint 150« ének származik<br />
tőle. Tranovsky énekei jeltelenül maradtak egészen<br />
8<br />
Lásd >A Tranovsky előtti <strong>egyházi</strong> énekköltészet« c. fejezetet.
a XVIII. század elejéig. Ekkor az exuláns <strong>irodalom</strong><br />
kladőja Kleyen Václav és Krman Dániel püspök értékes<br />
megfigyeléseket tettek Tranovsky énekeinek meghatározása<br />
körül. 4<br />
Később Mosovsky Institoris Mihály foglalkozott<br />
e kérdéssel a Cithara 1787. évi pozsonyi kiadásának<br />
bevezetésében, megállapításai azonban nélkülözik<br />
a kellő tárgyilagosságot. Aránylag legmegbízhatóbb, legértékesebb<br />
eredményt e tekintetben is Mocko János mutatott<br />
fel az ő nélkülözhetetlen História-jában (1909.).<br />
Hogy azonban Mocko megállapításai sem véglegesek,<br />
mutatja az a körülmény, hogy két általa Tranovskyénak<br />
mondott éneket megtalálunk Závorka 1606. évi énekeskönyvében<br />
is. Ezek: »Teged Isten, mi mindnyajan« (Tr.<br />
290.) 5<br />
és »Szivvel szájjal, istenfélő lélekkek (Tr. 379.) 6<br />
A Mocko által Tranovskynak tulajdonított énekekből<br />
nyolcnak Tranovskytól való származását a »Tranovskeho<br />
Sbornik« című jubileumi évkönyv R. jelzetű írója is<br />
kétségessé tette. 7<br />
A Tranovsky-féle énekgyüjtemény szerzők és eredet<br />
szerinti behatóbb csoportosítása túlhaladná dolgozatom<br />
tervezett keretét. E tekintetben tehát Mocko előbb említett<br />
művén kívül csak utalok Vietórisz József 1935.<br />
évi budapesti kiadású Cithara-fordításának függelékére.<br />
a) Tranovsky <strong>tót</strong> énekköltészetéről általában.<br />
Felvidéki evangélikus egyházaink a XVII. század<br />
elején tervszerűen szervezkedni kezdtek. A szentírás és<br />
hit vallási irataink alapján a zsinatok megállapították az<br />
egyház külső és benső életének rendjét. Misem természetesebb,<br />
mint hogy Tranovsky, kinek lelkipásztori működése<br />
éppen a századeleje mozgalmas egyházszervez-<br />
4<br />
5<br />
6<br />
7<br />
Kleych i. zittaui énekeskönyve. 1722. B.<br />
Závorka: i. m.: Q 2.<br />
U. o.<br />
Tranovského Sborník. 173—177.<br />
;
kedésének idejére esik, énekgyüjteményével mindenekelőtt<br />
a Szentírás és symbolikus irataink igazságainak<br />
népszerűsítésére törekszik. Költészetét nem a szubjektív<br />
líraság jellemzi, mint pl. Silván Jánost, vagy Lányi Illést.<br />
Tranovsky egyéni reflexiók helyett — néhány énekét<br />
kivéve 1<br />
— a megújhodott egyház kollektív átéléseinek<br />
ad kifejezést. Ez jellemzi Tranovsky latin ódagyüjteményét<br />
is. 2<br />
Pedig ez már nyelvénél fogva is csupán<br />
a műveltek szűkebb körének érdeklődésére tarthatott<br />
számot, s így szubjektív megnyilatkozásoknak tágabb teret<br />
adott, mint a gyülekezeti használatra szánt Cithara.<br />
Szembeszökő Tranovsky költészetének intellektuális<br />
jellege. Azt jelenti ez, hogy pl. a természet jelenségeinek<br />
és szépségének a középkori <strong>egyházi</strong> énekköltésben<br />
sűrűn használt motívumait 3<br />
a saját énekeiben még<br />
Isten dicsőségének és hatalmának bizonyítására sem aknázza<br />
ki. Érzéki benyomásokra nem reagál. Hasonlatai,<br />
költői képei nincsenek. 4<br />
Költészete általában nélkülöz<br />
minden individuális, konkrét és személyes vonást. Ezért<br />
nem találunk Tranovsky énekei között egyetlen exuláns<br />
éneket sem, bár ilyeneket a száműzöttek vigasztalására<br />
abban az időben gyakran írtak a költők, mint ahogy ezt<br />
a <strong>tót</strong> Pribis énekeskönyve is bizonyítja.<br />
így érthető, hogy a korviszonyok is csekély konkrét<br />
visszhangra találtak nála, s költeményeiből nem fejthetők<br />
ki úgy, mint Lányi költészetéből. A »török« szón rendszerint<br />
az ellenség általános fogalmát érti. A törököket és a<br />
katholikusokat, mint a <strong>protestáns</strong>ok két nagy ellenségét,<br />
gyakorta együtt említi (Tr. 435, 696.), de mindig anélkül,<br />
1<br />
Pl. Tr. 456., vagy<br />
ének. Tr. 591.<br />
a »Különös szomorusagban« írt (1625)<br />
2<br />
Odarum sacrarum sive hymnorum Georgii Tranosci Teschinensis<br />
... libri tres ... Bregae ... 1629.<br />
3<br />
H. Brinkmann: Geschichte der lateinischen Liebesdichtung<br />
im Mittelalter. Halle. 1925. 46 és kk.<br />
4<br />
Jellemző e tekintetben a 102-ik zsoltár átdolgozása (Tr.<br />
544.), melyben Tranovsky a zsoltár képeit egyszerűsíti, s színeit<br />
tompítja. '•
hogy, az ének megírására valamely konkrét esemény}<br />
adott volna alkalmat.<br />
Erősen domborodik ki Tranovsky énekköltészetéből<br />
a mély hit motívuma, mely a bűnbánat, bűnvallás és könyörgés<br />
formáiban át- meg átszövi egész énekköltészetét.<br />
Tranovsky nem okoskodik, s nem bizonyítgatja Isten<br />
létét, mint a Zpéwnjk (241, 243, stb.), hanem szilád<br />
meggyőződéssel hirdeti:<br />
Nebot pri sobé mám,<br />
W kteréhoz ja doufám.<br />
Bojoivníka toho,<br />
Boha pfesylného:<br />
Nezoufám.<br />
*<br />
Ott lesz, hogy segítsen.<br />
Kiben mindig hittem:<br />
Az erős, hatalmas,<br />
Hűs és diadalmas<br />
Nagy Isten. (Tr. 585. é. 4. v.Jf<br />
Énekei között négy misztikus éneket is találunk^<br />
ezek közül hármat fordított (465, 5<br />
467, 6<br />
970. 7<br />
), egyet pedig<br />
maga szerzett (468.). Ez túláradó misztikus képzetekkel<br />
és kifejezésekkel teljes:<br />
5<br />
Má dusse jest Pána<br />
Toho newésta<br />
Kteryz sám jest brána<br />
K nebi i cesta.<br />
Nicolai Fülöp: Wie schön leuchtet der Morgenstern.<br />
6<br />
Tranovskynál ez ének fölött áll: Szent Bernát Jubilusa,<br />
azaz öröméneke. Jesu dulcis memoria. — A legújabb időkig<br />
az ő énekének tartották. A szerzőség kérdéséről lásd: F. J.E.<br />
Raby, A History of Christian-Latin Poetry from the Beginnings<br />
to the Close of the Middle Ages, Oxford. 1927. 329 és kk.<br />
7<br />
Schalling Márton: Herzlich lieb hab' ich dich, o Bierr.
To manzélstwí miié<br />
K sláwé mi slouzí;<br />
Wssak na tesknost chivile<br />
Mysl má tonzí.<br />
*<br />
Lelkem vőlegénye<br />
Lett az én Uram<br />
Az egek egébe<br />
Vezető utam.<br />
Égi dicsőségbe<br />
Emel szent frigyem,<br />
"Rövid jegyességre<br />
Vágyódik szivem. (Tr. 468. 1. és 3. v.}<br />
Ilyen misztikus kifejezéseket másutt is használ, pl.<br />
»A eodomai tisztáalanságok eilen« írt etikai énekében s<br />
Jsme pH tam Pána Jezisse<br />
Newesta wywolená;<br />
I procbys, ó milá dusse<br />
U wíre mu snoubená,<br />
Toho milého nechtéla? etc.<br />
*<br />
Lelkem is, mint Jézusomnak<br />
í Kiválasztott arája,<br />
Mivé lesz, ha nem legjobbnak<br />
* Legdrágábbnak találja<br />
Azt, akinek jegyese lett? stb.<br />
(Tr. 614. é. 6.<br />
A bibliának nemcsak szókincsét és kifejezéseit veszi<br />
át, s használja énekeiben, de történeteit, tanításait ési<br />
igazságait is feldolgozza. Az ünnepi félév énekei között<br />
(Cithara I. rész) egyaránt ott találjuk a Jézus életének<br />
ós működésének kimagaslóbb eseményeit megéneklő<br />
epikus és reflexiv, valamint a fontosabb vallási és hittani
igazságokat megvilágító didaktikus énekeket. Az utóbbiakból<br />
bőven találunk a Cithara III-ik részében is.<br />
Egyik-másik didaktikus ének nem egyéb, mint az Újszövetség<br />
egy-egy szakasza versben. Ilyen a három<br />
pünkösdi evangéliumot (266.), a Szentháromság utáni<br />
vasárnapok evangéliumait (341.), vagy a makarizmákat<br />
(637.) tartalmazó ének. Más énekek Krisztus csodatételeinek<br />
(122.), szenvedésének (152.), Mária szeplőtelen<br />
fogantatásának, s az apostolok halálának történetét (325.)<br />
foglalják össze. Többnek kizárólag katechetikai jellege<br />
van. Ilyen a Jézus tanításainak lényegét összefoglaló<br />
ének (121.), a Decalog két variációban való feldolgozása<br />
401., 404.), 8<br />
a szent káté foglalatja (398.) és »az igaz<br />
keresztyén erényekre serkentő ének Isten tízparancsolata<br />
szerint« (631.). A didaktikus énekek közé tartoznak hittani<br />
9<br />
és etikai énekei is: »A sodomai tisztátalanságok<br />
eilen« (614.), »Az iszákosság bűne eilen« (616.) és »A<br />
gyermekek és szülők kötelességeiről Absolon példájábók<br />
(620.).<br />
b) Tranovsky <strong>tót</strong> énekköltészete és az Ágostai Hitvallás.<br />
Tranovsky már legelső nagyobb, kéziratban maradt<br />
művében, a János jelenései magyarázatában 1<br />
is az ágostai<br />
hitvallás védelmezőjének bizonyította magát. Az ágostai<br />
hitvallást »Isten trónja előtt énekelt új ének«-nek nevezi,<br />
(Jel. 14, 3.) mely csak látszólag új, hiszen már Krisztus<br />
hirdette, emberi tévelygések idővel elhomályosították, de<br />
Luther ismét megújította. A leghatározottabban azonban<br />
az általa 1620-ban Olmützben cseh fordításban kiadott<br />
8<br />
Ezek Luther énekeinek fordításai: Mensch willet du leben<br />
seliglich (401.) és Dies sind die heiigen zehn Gebot (404.).<br />
9<br />
Lásd a »Tranovsky <strong>tót</strong> énekköltészete és az Ágostai<br />
vallás.« c. fejezetet.<br />
Hit<br />
1<br />
Prológus in Apocalipsis divi Johannis Apostoli, to gest<br />
Wyklad na Zjeweni Swateho Jana Apostola. Sepsane a wydane<br />
od kneze Jifíka Tfanowského ... Anno 1615.
Augustana bevezetésében védi Tranovsky az ágostai hitvallást.<br />
Mivel azonban a Jelenések magyarázata kéziratban<br />
maradt, az Augustana fordítása pedig nem vált<br />
eléggé népszerűvé, az Augustana Confessio védelmében<br />
a legnagyobb szerep Tranovsky Citharájának jutott,<br />
melynek egyes énekeiben (Kyriek, Glóriák, Credok, s<br />
a Cithara III-ik részében lévő »főbb keresztyén hitcikkelyekről<br />
szóló enekek«) a symbolikus iratokban lefektetett<br />
hitcikkek határozott kifejezést nyernek.<br />
Míg a Jelenések magyarázatában csak a katholikus<br />
egyház ellenében veszi védelmébe az Augustanát, addig<br />
egyéb írásaiban főként a kálvinizmussal szemben teszi<br />
ezt. így a Citharában is. Mikor Csehországban a kálvinizmus<br />
terjedése következtében Krisztus személyének és<br />
mindenüttjelenvalóságának kérdésében a cseh testvérek<br />
is az evangélikusoktól eltérő tanítást kezdtek hirdetni,<br />
Tranovsky az »Isteni fenyben« (245.) kezdetű énekében<br />
védi az egyház bibliai tanítását. Azt hirdeti ebben az<br />
énekében, hogy Krisztus az ő mennybemenetelével öröktől<br />
fogva bírt isteni dicsőségének emberi természetét is részesévé<br />
tette, s emberi természete szerinti jelenléte nem<br />
korlátozódik az Isten jobbjára, hanem elválaszthatatlan<br />
egységbe olvadó isteni és emberi természetével mindenütt<br />
jelen való<br />
To pak sedéní,<br />
Jakz i wstoupení<br />
Nenít (wéz jisté)<br />
Na jednom místé<br />
Znejmez wérící,<br />
Ée tou prawicí,<br />
Gest se znamená,<br />
Neőhrazená<br />
Moc nade wssemi,<br />
W nebi, na zemi,<br />
Wssudy kralowání,<br />
Wsseho sprawowáni.
Neb k tomu zbozi,<br />
Kteréz Syn Bozi<br />
Mél od weenosti,<br />
W cas plnosti<br />
Swé clowécenstwí<br />
Wzal k ucastenstwi:<br />
Po stawu snizeni<br />
Pfissel Je oslaweni.<br />
*<br />
Jobbra ülése,<br />
Mint félmenése<br />
Nem a helyneJe szól<br />
Tudnunk kell ezt jól<br />
A hivő tudja,<br />
Hogy Isten jobbja<br />
A kitüntetés,<br />
Megtiszteltetés,<br />
Hatalom itt lenn<br />
'S a mennyben ott fenn,<br />
Mindenütt-valóság<br />
És mindenhatóság.<br />
Isten fia itt<br />
Örök javait i<br />
Teljessé tette:<br />
Magára vette<br />
Természetünket<br />
S üdvösségünk lett;<br />
E megaláztatás<br />
Felmagasztaltatás. (Tr. 245. 2., 3. és 4. v.)<br />
Okoskodás helyett az Ige értelmünk által felfoghatatlan<br />
igazságainak hívő szívvel való elfogadására buzdít<br />
a 6-ik versben:
Kfestané wérní,<br />
Bud'mez dűwérní,<br />
Nezpytujíce,<br />
Ale wéríce,<br />
Co Bozské reci<br />
0 Kristu swédcí:<br />
Wícet jemu známo,<br />
Nez rozumu dáno.<br />
*<br />
Hű keresztyének!<br />
A szent Igének<br />
Hívői legyünk:<br />
Ne kételkedjünk;<br />
Mert igazat szól,<br />
Krisztus Urunkról,<br />
S többet mond minékünk,<br />
Mint amit megértünk.<br />
Krisztus személyéről és mindenüttjelenvalóságáról a<br />
fentiekkel ellentétes tanokat valló kálvini felfogásból természetszerűen<br />
következik, hogy tagadták Krisztus valóságos<br />
testének ós vérének az úrvacsorai elemekben való<br />
Jelenlétét is. Ezt a tanítást hirdették a cseh-testvér énekeskönyvek<br />
is. így pl. Weys Mihály testvér-lelkésznek!<br />
a németajkú testvérgyülekezetek számára 153í-ben kiadott,<br />
említett énekeskönyvében ezt olvassuk: »Es wird<br />
wohl Leib und Blut genannt, hat aber geistlichen Verstand«;<br />
vagy máshelyütt: »Die Schrift zeigt an, wie<br />
Christus sei an einem Ort, und nicht auf einmal hier<br />
und dort«, stb. A testvérek egy 1575-ből való írásban<br />
is így nyilatkoztak: »Christum cum corpore suo non<br />
esse in terris amplius.« 2<br />
Ezzel szemben Tranovsky a<br />
»Bölcsesege, nagy hatalma« kezdetű énekben (361. sz.}<br />
határozottan körvonalazza az Augustana bibliai tanítását:<br />
2<br />
Mocko: Zivot Jura Tranovského, 22.
Wstoupil w nebe,<br />
Wssak nám sebe<br />
Telő k pokrmu dáwá,<br />
Krew k nápoji;<br />
Tak se pojí<br />
8 námi ta wécná sláiva.<br />
*<br />
A mennybe szállt, de önmagát<br />
Hagyta étkül: szent testét,<br />
8 italképen szent vérében<br />
Van az örök üdvösség. (1. v.)<br />
A Kálvin-féle eleveelrendelés tanával szemben, mely]<br />
szerint Isten egyeseket már eleve örök üdvösségre, másokat<br />
pedig örök kárhozatra rendelt a »Tudnunk kell<br />
hű keresztyenek« kezdetű (478. sz.) énekében foglalt<br />
állást. A Szentírásból vett érvekkel bizonyítja, hogy Isten<br />
senkit sem rendelt kárhozatra, hanem a Krisztusba vetett<br />
hit által, kegyelemből minden hívőt üdvözít:<br />
Tak Bűh (prawí,) swét milovál,<br />
%e Syna swého jednorozeného dal,<br />
Aby kazdy, wéré 10 ného,<br />
Nezahynul, ale mél<br />
Dar ziwota wécného.<br />
Pána Jezisse zásluhy,<br />
Dostatecné jsou za wsseho swéta dluhyr<br />
Za wssecky zajisté umrel:<br />
Neb, coz bylo zhynulo,<br />
Hledati wérné prissel.<br />
*<br />
E világot úgy szerette<br />
Istenünk, hogy Fiát adta érette,<br />
Csak hogy senki el ne vesszen,<br />
Aki benne hisz, hanem<br />
örök éltet nyerhessen.
•ÁJS Ur Jézus érdemei<br />
Elegendők tartozásunk letörleni;<br />
Mindnyájunkért ment halálra,<br />
Hogy amit elvesztettünk,<br />
Keresse, s megtalálja. (3. és 5. v.)<br />
A cseh énekeskönyvből átvett énekek szövegét ott,<br />
ahol az Augustanával nem egyeztek, megváltoztatta. így<br />
pl. Závorka énekeskönyvének »Szep e nap, mely ránk<br />
virradott« 3<br />
kezdetű (226.) énekében a »valasztottak üdvösségére«<br />
kifejezést a »mindeneknek üdvössegere« szavakkal<br />
helyettesíti. 4<br />
Itt említjük meg, hogy a zsinatok kánonai, s az<br />
esperességi jegyzőkönyvek által megállapított és elfogadott<br />
ünnepeknek Tranovsky Citharájában is nyomát találjuk.<br />
Az 1850. évi trencséni zsinat kánonainak XXI. fejezete<br />
az ünnepekről a következőket mondja ki: »Festa concorditer<br />
servanda sunt: Dies Dominici, Annuntiationis, Purificationis,<br />
Visitationis Mariae Virginjs, Joanm's Baptistáé,<br />
Michaelis, Apostolorum, Magdalenae... omissis<br />
tarnen legendis, quae non sunt de scriptura sacra...« Tranovskynak<br />
»a boldogságos szűz Máriárók írt énekei közül<br />
a »Szűz Mária erényeirők szóló (318.) azzal a megállapítással<br />
kezdődik, hogy az imádat egyedül Istent illeti<br />
meg:<br />
9<br />
Majíce památku nyní<br />
Marie, eiste Fanny,<br />
Jdká best jí nálezí,<br />
Znejme, ó lidé Bozíí<br />
Závorka énekeskönyve. Fs<br />
* A Vietorisz-féle fordítás nem iejezi ki elég határozottan<br />
a két kifejezés külömbözőségét. A cseh eredeti így hangzik:<br />
»Kristus trpél umuöení, vsech uolenyek ku spasenl (Krisztus<br />
kínzatást szenvedett minden választottak üdvösségére)*; Tranovsky<br />
átdolgozása: »... Wssechném lidem na spasení (minden ember<br />
üdvösségére)*; Vietórisz fordítása: >... üdvösségünk így szolgälvac»
PoMona s dűwérností,<br />
Modlitby, díky s wrozenosti<br />
Jsout Boha ziwého<br />
Wlastní cest saméhö.<br />
Prímluwce nás jest Kristus Pán,<br />
O tom pisse swaty Ján,<br />
Aby se wzdy ním téssil,<br />
Jestlizeby kdo zhressil,<br />
Za nasse prowinéní,<br />
Stal se óbét slitowáni,<br />
'l za hfíchy wsseho<br />
Swéta neprawého.<br />
*<br />
Emléknapján Máriának<br />
Krisztusunk szűz anyjának,<br />
Mily tisztesség jár neki:<br />
Lássuk, Isten gyermeki!<br />
Bizalom, meghódolás,<br />
Imádság és hálaadás<br />
Egyedül Istennek<br />
Szól, mást nem illethet.<br />
Egy szószólónk van, Krisztusunk!<br />
Ezt írja szent Jánosunk:<br />
Vigaszt tőle nyerhetünk<br />
Valahányszor vétkezünk.<br />
És a bűnbe esettnek<br />
Kegyelmet csak 6 szerezhet,<br />
Az ember fiának,<br />
Az egész világnak. (1. és 2.
Az apostolokról ós vértanúkról szóló énekeiben is<br />
csupán példájukra figyelmeztet, s emlékezésre buzdít:<br />
. Pamatujmez na swatych skonání,<br />
Na jejich pH Kristu bojowání,<br />
Jich následüjíce,<br />
W nebi s nimi byti zádajíce.<br />
Tak Me úzkou cesíou wssickni swatí<br />
Z toho swéta musili se bráti:<br />
My to pamaiujme,<br />
A jich, swűj kHz berouc, následujme.<br />
*<br />
Emlékezzünk szentek halálára,<br />
Krisztusunkért megvívott harcára,<br />
S velük együtt menve<br />
Vágyakozzunk utánnuk a mennybe.<br />
Másvilágra a dicsőült szentek<br />
Mind ezen a keskeny úton mentek:<br />
Erre emlékezzünk<br />
8 példájukra hordozzuk keresztünk.<br />
(Tr. 325. 1, 16. y.),<br />
Látjuk tehát, hogy míg Silván János és Lányi Illés<br />
lírikusok voltak, Tranovsky dogmatico-paedagogus volt,<br />
mert bibliai és hittani igazságok pontos körvonalazására<br />
törekedett elsősorban. Luther és más német szerzők énekeit<br />
is azért fordította olyan nagy előszeretettel, mert<br />
bennük az ágostai hitvallás cikkelyei tisztán és világosan<br />
tükröződnek. Az Isten gondviselésének műve volt, hogy<br />
Tranovsky a Citharát éppen akkor rendezte sajtó alá,<br />
amikor Pázmány Péter az ellenreformáció megerősítésére a<br />
nagyszombati egyetem alapításának előkészítésével foglalkozott.
C) A Cithara többi kiadásai <strong>1711</strong>-ig.<br />
Megszakítottam a Cithara kiadásainak történetét,<br />
mert az első kiadás ismertetése kapcsán jónak láttam,<br />
hogy már itt ismerkedjünk meg Tranovskynak költői egyéniségével.<br />
A Cithara további kiadásai már nem Tranovsky<br />
személyéhez fűződnek, hanem a <strong>tót</strong> <strong>egyházi</strong> énekköltészet<br />
történetét tárják elénk. A Cithara további kiadásai, az<br />
egy 1638. évi változatlan lenyomat kivételével ugyanis<br />
egyre bővülő terjedelműek. A Cithara volt t. i. az a<br />
gyüjtőmedence, amelyben összegyűltek a további énekköltés<br />
patakocska!, s így a Cithara bővülése egyúttal<br />
a <strong>tót</strong> énekköltészet története is.<br />
A Il-ik kiadás. 1638.<br />
A Cithara első kiadását két év múlva követte<br />
a második, de est szerzője már nem érte meg.<br />
A címlap szerint szintén Brewer Lőrinc lőcsei<br />
könyvnyomdájában szedték ki 1638-ban. Colophonja szerint<br />
1639-ben fejezték be a nyomtatást, vagyis ugyanúgy<br />
jártak el vele, mint az őskiadással: egyik esztendőben<br />
megkezdték, a másikban pedig befejezték. E második<br />
kiadás változatlan azzal a különbséggel, hogy nem tartalmazza<br />
az -I. kiadásban meglévő bevezetést, »a kántoroknak<br />
szükséges utasitast«, a latin üdvözlő verseket és<br />
a hangjegyeket. Ez a kiadás egyetlen 1<br />
példányban maradt<br />
fenn (Budapest, Akadémia) és ez a példány két<br />
egyező formátumú könyvecskével van egybekötve: 1.<br />
Habermann János imádságos könyve <strong>tót</strong> fordításának 1656.<br />
évi kiadása. 2<br />
2. Luther kis kátéjának <strong>tót</strong> fordítása ugyan-<br />
1<br />
Egyetlen ép példányát a M. Tud. Akadémia könyvtárában<br />
tanulmányoztam. Hallomás szerint van egy csonka másik példánya<br />
is Liptószentmiklóson a Tranoscius-könyvtárban. (Sensel<br />
Lajos ev. esperes közlése.)<br />
2<br />
Lásd az imádság-<strong>irodalom</strong>ról szóló fejezetet.
csak 1656-ból. 3<br />
Ez a két könyv egy nyomdai testet alkot<br />
folytatólagos ívjelzésekkel, bár külön lapszámozással. _<br />
A Il-ik kiadás 1003 lapon, 8-ad rétben jelent meg,<br />
de már hangjegyek nélkül, ugyanazon énekekkel, mint<br />
az első, amelynek azonban csak 700 lapja van. Ennek az<br />
a nagyarázata, hogy az 1638. évi kiadás nem egyszerű<br />
lenyomata az elsőnek, hanem ennél sokkal kisebb alakú,<br />
új szedéssel és kisebb betűkkel készült kiadás. Az egyetlen<br />
példánynak magának is érdekes a története. Egy Michaelides<br />
nevű <strong>tót</strong> theológus magával vitte ezt a kis<br />
vaskos, kiválóan szép lőcsei kötésű kötetet — nyilván<br />
1656. után — a wittenbergi egyetemre, ahonnan ez később<br />
a hallei egyetem ú. n. Collegium Hungaricum<br />
könyvtárába került. Itt jól megőrizték a többi magyar<br />
könyvvel együtt. Egészen 1863-ig ismeretlen maradt a<br />
hazai bibliográfia számára; ekkor került Baltik Frigyes<br />
ottan tanuló theológusunknak, a későbbi püspöknek kezébe,<br />
Baltik azonban csak 1882-ben adott róla hírt a<br />
»Korouhev na Sione« című <strong>tót</strong> folyóirat Xl-ik számában<br />
éspedig eléggé különös eset kapcsán. Haan Lajostól értesült<br />
ugyanis, hogy ez utóbbi kölcsön kérte ezt a kiadást<br />
a hallei könyvtárból. Haan átadta tanulmányozásra<br />
Baltiknak. Mindketten abban a hitben voltak, hogy a<br />
Cithara I-ső kiadását tartják a kezükben. A könyv Baltiknál<br />
maradt, Haliéba nem küldték vissza, s 1890-ben a<br />
Magyar Könyvszemle 259-ik lapján már úgy írja le,<br />
mint a M. Tud. Akadémia könyvtárának tulajdonát. Ide<br />
tehát; valószínűleg Baltik ajándékából 1890-ben került, s<br />
nem Baltik 1919-ben bekövetkezett halála után, mint azt<br />
D'urovic alaptalanul állítja. 4<br />
3<br />
4<br />
Lásd bővebben a Luther-káték irodalmáról szóló fejezetben.<br />
Dr. Beloií Rusinsky tanulmánya a Cirk. Listy. 1938. évf. 167.
A lll-ik kiadás. 1647. 5<br />
A kiadás egyetlen megmaradt példánya csonka. Úgy<br />
első, mint utolsó lapjai hiányzanak, s így a nyomtatás'<br />
helyét és idejét illetőleg Mocko 6<br />
és Caplovic 7<br />
csupán:<br />
Kleych Václavra hivatkozik, aki szerint az énekeskönyvet<br />
1647-ben Vokál Dorottyánál nyomtatták a cseh exulánsok<br />
trencséni nyomdájában, 12-ed rétben, 757 számozott<br />
és 25 számozatlan lapon. A pagináció hibás, a 641—<br />
648. lapokon a számozás ismétlődik. Mocko állítását,<br />
mely szerint ezt az énekeskönyvet Hadik Jónás akkori<br />
trencséni lelkész (1645—1657.) felügyelete alatt nyomtatták<br />
volna, 8<br />
Caplovic nem fogadja el. Szerinte inkább<br />
Malatides János zábrehi exuláns lelkész gondoskodott<br />
a kiadásról, aki az 1659. évi második trencséni kiadás<br />
elé »JOHAN: Malatides Zabrehen: Ex: Ch.« aláírással<br />
latin verset írt (Paraenesis ad pium lectorem), s aki<br />
ugyanebben az évben egy cseh nyelvű temetési beszédjét<br />
is kinyomatta a trencséni nyomdában. 9<br />
»Nagyon valószínű<br />
— írja —, hogy Malatides János zabrehi exuláns az ő<br />
latin verseit tulajdonképen az 1647. évi Cithara-kiadáshoz<br />
írta, s hogy általában ő gondoskodott erről a kiadásról,<br />
mely az exulánusoknak hozzá egyébként is közel<br />
álló nyomdájából került ki, hiszen ebben nyomatta temetési<br />
beszédjét is.« 10<br />
Ez a kiadás csak 3 énekkel bővült: »Kriste Synu<br />
Panny« (Oh Krisztus, a Szűznek Fia) »Odpust Hospodine<br />
5<br />
6<br />
Tranovsky-könyvtár<br />
História, 104.<br />
(Liptószentmiklóson). 1/28.<br />
7<br />
Dr. Ján<br />
Sborník. 182.<br />
Caplovic: Vydania Tranovského kancionálu. Tr.<br />
8<br />
Ibidem, 105.<br />
9<br />
Brevis ac perspicua de vitae aeternae via et dignitate...<br />
concio.; egybekötve Hodik Jónás »Verorum christianorum officium«<br />
c. ugyanez évben, szintén Trencsénben nyomtatott temetési<br />
beszédjével. A Matica Slovenská és a Tranovsky-könyvtár<br />
tokában.bir<br />
1 0<br />
Caploviő i. m. 182.
lidu svemu« (Bocsáss meg Úristen, népednek) és »Dekuji,<br />
Pane müy« (Köszönöm jó Istenem... Tr. 680.). Ezek<br />
közül csak az utóbbi maradt meg a Cithara újabb kiadásaiban.<br />
A harmadik kiadás énekeinek száma tehát;<br />
405.<br />
A IV-ik kiadás. 1653. 11<br />
Ezt a kiadást leírták Mockó, Caplovic és D'urovic"<br />
külön-külön példányok alapján. Mindhárom példány hiányos.<br />
Az előbbi sorrend szerint B2, B, B3 ívjelzésű lapokkal<br />
kezdődnek és 753 lapot tartalmaznak. Mockó óa<br />
D'urovic példányának végén rövidre fogott imádságok<br />
gyűjteménye van a következő címmel: »A Szentírás<br />
szerint való, mindennapi használatra szánt rövid és üdvösséges<br />
imádságok, melyekhez az úrvacsoravétel alkalmával<br />
mondandó imádságok járulnak. Nyomatott Lőcsén,<br />
Brewer Lőrincnél, az Úr MDCLIII-ik esztendejeben.«<br />
Ezekről az imádságokról — mivel egyik példányát sem<br />
tudtam megszerezni — csak annyit említhetek, amennyit<br />
Mocko közöl róluk Habermannak a Cithara Il-ik kiadásához<br />
kötött imádságaival kapcsolatban: 12<br />
»Nemelyek<br />
ezekből megtalálhatók az 1653. évi enekeskönyvben.« A'<br />
Cithara ebben a kiadásban gyarapodott először jelentékeny<br />
számú új énekkel. 51 énekkel bővült, tehát összesen<br />
456 éneket foglal magában. A silányabbakat a következő<br />
kiadók elhagyták, s így a,legújabb kiadások már csak<br />
ezeket őrzik: 37, 63, 224, 229, 265, 335, 344, 345, 347,<br />
395, 397, 428, 516, 517, 522, 525, 532, 553, 555,<br />
577, 590, 602, 619, 629, 686, 714, 757, 800; 820;<br />
837, 845, 851, 883, 901, 941, 942, 966, 976, 979,<br />
986.<br />
1 1<br />
Mocko Baltik Frigyes példánya alapján írta le (História,<br />
105—106.), melynek nyoma veszett; Caplovic Dr. Bartos F. M.<br />
prágai tanár példányát kapta kölcsön (Ibidem. 208.), D'urovic<br />
pedig a valasské mezificii múzeum példányának alapján dolgozott.<br />
1 2<br />
História, 104.
Az V4k kiadás. 1659. 13<br />
A címlap szerint »Trencsenben Czjzek Nykodém<br />
nyomdájában, 1659. évben« jelent meg, 12-ed rét, XXIV<br />
számozatlan -f 757 számozott -f 27 számozatlan lappal.<br />
A könyv elején levő számozatlan részből csak a címlap<br />
s az utolsó (24-ik) lap maradt meg, melyen Czjzek művét<br />
a Szentháromságnak ajánlja. A következő lapon található<br />
Malatides János említett latin verse: Paraenesis ad pium<br />
lectorem: En cantus! cantu cur non dignari Jehovam<br />
(An non cunctorum est maximus ille?) Aut tu ingratus<br />
eu.m concelebrare caves? (Dispice sed celso quod carmina<br />
ferre Tonanti) Vita sit: exitum psallere nolle Deo. Ergo<br />
hic o... Lector si cantas, pectore cantes (Sic Christo<br />
psalles semper in Axe melos. Johannes Malatides Zabreh.<br />
Ex. Ch.) (XXIV.) E kiadásra az 1653. évi nem hatott.<br />
Énekeinek száma ugyanannyi, mint az 1647. évi I-ső<br />
trencséni kiadásé. Mocko szerint 14<br />
ezt a kiadást Chalupka<br />
Sámuel trencséni lelkész, Caplovic szerint 15<br />
pedig inkább<br />
Malatides Dániel, a trencséni egyház diakónusa rendezhette<br />
sajtó alá, aki az említett Malatides János fia volt.<br />
A Vl-ik kiadás. 1674.<br />
Lőcsén jelent meg 8-ad rétben. Elől a címlap után<br />
Tranovsky bevezetése található 6 számozatlan lapon (az<br />
első két levél ugyanis hiányzik), majd két számozatlan<br />
lapon következik az ismeretlen kiadó bevezetése »Praefatio<br />
ad benevolum christianumque lectorem« címmel.<br />
786 számozott lapon vannak az énekek, 786—791. lapokon<br />
van a kántoroknak szóló tanítás, 6 számozatlan<br />
lapon pedig két register, (a másodiknak csak az első<br />
levele maradt meg.).<br />
1 3<br />
1 1<br />
15<br />
16<br />
Egyetlen példánya a brünni egyetemi könyvtárban.<br />
História, 107.<br />
Caplovic i. m. 184.<br />
Egyetlen példánya a Tran.-könyvtárban. L/3.
A Cithara kiadásai között ez az első, melyben Tranovsky<br />
bevezetése mellett a kiadóét is megtaláljuk. Ebben<br />
a kiadó maga mondja, hogy a meglevő énekekhez<br />
»több, mint száznegyvenek tesz hozzá. Az első kiadás<br />
iránt nagy pietást tanúsít. Az új énekeket Supplementum<br />
cím alatt az egyes részek után külön csoportosításban<br />
adja, hogy a szerző eredeti műve »a maga egészében<br />
és tisztaságában minden zavar, ócsárlás és megszólás<br />
nélkül maradhasson meg«.<br />
Ez a kiadás az 1653-iki IV-ik kiadásból átvett 40<br />
énekkel együtt összesen 145 énekkel gyarapodott. Ezekből<br />
20 cseh <strong>protestáns</strong> eredetű, 15 németből, 4 latinból<br />
fordított, 5 eredeti latin szövegű, 17<br />
12 a Cantus Catholiciből<br />
átvett, 25 ismertnevű <strong>tót</strong> énekszerzőktől (Lányi<br />
Illés, Lednicky Jeremiás, Bánovsky György, Cérnák<br />
Pál, Plintovic Ádám, Sinapius Horcicka János, Tranovsky<br />
Sámuel és Zábojnik György), mintegy 63 ének pedig<br />
ismeretlen <strong>tót</strong> énekköltők tői származik. Mocko tehát tévedett,<br />
amikor ezt a kiadást nem ismerve, az ebben<br />
található új énekeket mind az 1684. évi VTII-ik kiadás<br />
énekszaporulatának minősítette, s így a kiadó Horcicka<br />
Dániel érdemeit túlbecsülte. Az új kiadás már világosan<br />
magán viseli I. Lipót rémuralmának nyomait. A gyászos<br />
évtizedben (1670—1680.) Szelepcsényi által a pozsonyi<br />
törvényszék elé idézett lelkészek sorsa börtön,<br />
kínzatás, jószágvesztés, gályarabság, száműzetés, vagy<br />
halál volt. A kegyetlen üldöztetéseknek ez a történeti<br />
háttere Horcicka János trencséni exuláns lelkész énekeiből<br />
világosan kicsendül. A papjaitól megfosztott egyház<br />
szomorú állapotát »A szentegyháznak keserves zokogasa«<br />
című énekben (423.) mesterien festi:<br />
1 7<br />
Ach já mátka zarmoucená,<br />
A ode ívssech opussténá!<br />
Která jsem byla wznessená,<br />
Ezek: 1. Grates nunc omnes. 2. Puer natus in Bethlehem.<br />
3. Fit porta Christi pervia. 4. Omnis mundus jucundetur. 5. As-<br />
cendit Christus hodie.
Jiz jsem welice snízená:<br />
Bölest srdce se dotyká,<br />
Mou dussi zalost proniká.<br />
ó kde jste, pastyri moji?<br />
'Neivíte, jak se mne tvodí?<br />
Se mnou jste se rozloucili,<br />
Kde jste? kde jste? ze ivás néni:<br />
Botest atd.<br />
Ach, ach jak jsem opussténá!<br />
Kdo mi jiz potéssení dá?<br />
Kdo obcerstiví? kdo posilní?<br />
Toliko Bűh műj jediny:<br />
Botest atd,<br />
Mindenkitől elhagyott,<br />
Gyászba borult anya vagyok:<br />
Immár földig alázottan<br />
Élek, aki büszke voltam.<br />
Szivemig hat a fájdalom,<br />
Mert lelkem nagy bánata nyom.<br />
Pásztoraim merre jártok ?<br />
Szenvedésem, nem látjátok ?<br />
Ha éntőlem elszakadtok:<br />
Hol vagytok, hogy nem itt vagytok?<br />
Szivemig hat stb.<br />
Van-e nálam elesettebb?<br />
Vigasztalást hol keressek?<br />
Nincs, aki megerősítsen,<br />
Egyedül csak a jó Isten!<br />
Szivemig hat stb. (1., 14., 17. v.)<br />
Kleych említett zittaui énekeskönyvéből tudjuk, hogy<br />
ez az ének Horcicka Jánostól való. Először Krman Dániel<br />
írta az ének fölé Horciéka nevét »Exulis ab ecclesiai
Trenchiniensis« hozzátevéssel. Helyesen állapítja meg<br />
Mocko, 18<br />
hogy a »Maria zokogása a kereszt alatt« című<br />
ének (128.) kezdetének az előbbivel való azonossága,<br />
valamint a két ének refrénjeinek rokonhangzása igazolttá<br />
teszik ennek az éneknek is Horcickától való származtatását,<br />
sőt, hogy az »Ó mily banatosan« kezdetű ének verstani<br />
sajátosságai is Horcicka szerzőségére mutatnak.<br />
»Az egyház kísértéseinek és üldöztetéseinek idején<br />
szabadulásért esengft enekek« e kiadásban 10 új énekkel<br />
bővültek^ s a további kiadásokban az egyre kegyetlenebbé<br />
váló üldöztetések folytán tovább szaporodik a hasonló<br />
tárgyú énekek száma. Vlcek Jaroslav a mai kiadások<br />
1147 énekének általános jellemzésében már éppen ezekből<br />
az énekekből véli kihallani a Cithara énekgyüjteményének<br />
alaphangját: »Passziv, a lélek világa felé hajló elmélkedés<br />
ez, elfordulás a világtól és menekülés Istenhez,<br />
az ő megsegítő irgalmához és vigasztalásához. Az<br />
ezerféle szükségben Krisztus váltsághalálában való bizakodás.<br />
Egy szorongatott kisebbség melanchóliája.« 19<br />
.A<br />
középkori misztika és a pietizmus hatása e kiadáson is<br />
megmutatkozik. Francke János (1618—1677.) gubeni polgármester<br />
»Jesu meine Freude« kezdetű misztikus énekét<br />
Plintovic Ádám (1650. körül híres zsolnai orgonista)<br />
fordításában találjuk meg itt (570.). Egy ismeretlen,<br />
D'urovic szerint 20<br />
<strong>tót</strong> szerzőtől származó ének, a »Jezus,<br />
te kis drága gyermek« kezdetű (51.), édeskés, szentimentális<br />
alaptónusával és kicsinyítéseivel már határozottan<br />
a pietizmus szellemét tükrözi:<br />
Jezíssi, détáíko miié,<br />
Za swé jeslicky spanilé<br />
Zwól sóbé mé célé srdce,<br />
Sloz se w nem s swou láskou prudce.<br />
« História, 115.<br />
1 9<br />
Vlcek: Dejiny ceské literatúry. 166.<br />
20 D*urovic: Prispevky ... 385.<br />
12$
Jezíssi, műj bratfícku ctny,<br />
Chci te kolíbat, jen mi spi.<br />
Spi w jeslickách srdce mého,<br />
A sprost mne hfíchu mrzkého.<br />
Jezíssi, ústka twá sladká,<br />
A lícka krásná, pfehladká<br />
Mé srdce jala milostí,<br />
Az hofím láskou k wysosti.<br />
*<br />
Jézus, te kis drága gyermek,<br />
Bölcsőd szivem mélyén leld meg;<br />
Tied az én szivem mélye,<br />
Szeretettel oda térj be.<br />
Jézus, édes kis testvérkém,<br />
Elringatlak, aludj békén;<br />
Álmodj szivem jászolában,<br />
Ne hagyj meg a bűn jármában.<br />
Jézus, a te édes száddal,<br />
Sima, kedves, szép orcáddal,<br />
Szívemet úgy megejtetted:<br />
Babja lett az égieknek. (1., 3., 5. v.)<br />
Az ismeretlen kiadó erősen <strong>tót</strong>osítja a Cithara cseh<br />
nyelvét. Ő az első, aki nagyszámú és értékes új énekkel<br />
gyarapította az énekeskönyvet. A cseh <strong>protestáns</strong> énekek<br />
közül már aránylag keveset vesz át (20\ s inkább a hazai<br />
<strong>tót</strong> ének<strong>irodalom</strong> értékesebb kincseinek megörökítésére<br />
törekszik. A Cithara értékét hathatósan növelte Horcicka<br />
János trencséni lelkész, Lednicky Jeremiás lőcsei tanácsos<br />
és Plintovic Ádám zsolnai orgonista énekeinek felvétele,<br />
akiknek emelkedett szellemű, bensőséges lírája a<br />
<strong>tót</strong> <strong>egyházi</strong> énekköltészet továbbfejlődését jelenti.
A VH-ik kiadás. 1680.<br />
Ebből egyetlen példányt sem ismer a bibliográfia,,<br />
s így csak annyit tudunk róla, amennyit Kleych, említett<br />
zittaui énekeskönyvében mond, hogy t. i. 1680-ban Lőcsén<br />
Brewer Sámuelnél jelent meg 8-ad rétben, a kiadási<br />
év megjelölése nélkül.<br />
A VHI-ik kiadás. 1684.^<br />
Lőcsén jelent meg 8-ad rétben, XVI. számozatlan<br />
(címlappal együtt) -f 875 számozott -f- 29 számozatlan<br />
lappal. Elől van Tranovsky rövidített bevezetése, melyet<br />
a kiadó Horcicka Dánielé (előbb radványi, majd lőcsei<br />
lelkész) követ, hátul pedig a registerek találhatók. A<br />
könyv végéhez, külön 45 számozott lapon az 1653-iki kiadásban<br />
is meglevő kis imádságos könyv csatlakozik<br />
eodem loco et anno. Ezután egy még kisebb toldalék következik<br />
»A hathatós vigasztalás érvei javaknak háborús<br />
időben való elvetelekor« címen, 5 számozatlan lapon. A<br />
toldalék vége hiányzik.<br />
Az énekek száma ebben a kiadásban 72 új énekkel<br />
gyarapodott. Ebből 14 latin ének, 58 pedig cseh és <strong>tót</strong><br />
eredetű. Ez utóbbiakból 1 Burius Jánostól, 2 Kalinka<br />
Joachim illavai lelkész és püspöktől, 2 Comeniustól, 2<br />
Lányitól, 15 Horcicka Dánieltől, 17 Lednicky Jeremiástól,<br />
a többi pedig 3 cseh éneket kivéve, ismeretlen <strong>tót</strong> énekíróktól<br />
való. Kimaradt e kiadásból a Vl-ik kiadás 6<br />
éneke. Az »Istemiek gondviselese« (311.) kezdetű éneket<br />
Horcicka Dániel, a »Szanom, bánom vetkemet« (539.)<br />
kezdetűt pedig Oomenius lengyelből * fordította le. 82<br />
Az<br />
első kiadás 414 énekéhez hozzáadva a Vl-ik kiadás 145,<br />
s a szóbanforgó kiadás 72 énekét, ez összesen 619 éneket<br />
tartalmaz.<br />
2 1<br />
2 8<br />
Trán.-könyvtár L/5., L/6., I./7., L/29.; RMK: II. 1544.<br />
Mocko: História; 112.
A lX4k kiadás. 1686.**<br />
Az énekeskönyv címlapja a nyomtatás helyét nem<br />
Ütrulja el. Mivel azonban tipográfiailag teljesen egyezik<br />
Kegeliusnak vele egybekötött, Dadán János által Zsolnán<br />
1686-ban nyomatott művével, kétségtelen, hogy ez az<br />
énekeskönyv is zsolnai nyomtatvány. Megállapítja ezt<br />
Ribay György is: 24<br />
»Kegelius, Premysslowáni, Solnae 1686,<br />
accedit Zpewowe aneb Pjsnicky etc. s. 1. et a. ejusdem typi<br />
Solnensis.«<br />
A 12-ed rétű könyv terjedelme: címlap -}-3—162 számozott<br />
lap -f 6 számozatlan lap registerrel. Ez a kiadás<br />
mindössze 95 éneket tartalmaz. Később is előfordult<br />
(1693., 1707.), hogy a Cithara ilyen egészen kis<br />
terjedelemben, minimális énekszámmal csatlakozik egyegy<br />
imádságos könyvhöz. Ebből arra következtethetünk,<br />
hogy az elnyomás és üldöztetés miatt kesergő énekekkel<br />
teljes Cithara megjelenését a szigorú jezsuita cenzúra<br />
megtiltotta.. Az énekeskönyvnek legalább ilyen rövidített<br />
formában, imádságoskönyv függelékeként való megjelentetésében<br />
tehát a tilalom kijátszásának szándéka nyilatkozik<br />
meg.<br />
Ezek szerint tehát az énekeskönyv nyomtatása Kegelius<br />
könyvével egy időben történt. Erre következtet- .<br />
hetünk abból is, hogy az 1693. évi ugyancsak kivonatos<br />
ónekeskönyv kiadási éve, melyet a lőcsei Brewer itt már<br />
feltűntet, egyezik a vele hasonlóképen egybekötött »Dwanactero...«<br />
nyomtatási évével. A kiadás címe is eltér az<br />
eddigiektől: »Énekek avagy lelki énekek, amelyek a sá<br />
2 5<br />
toros ünnepek alkalmával használatosak.. .«<br />
2 3<br />
RMK. II. 1601. Kegelius »Dwanact Premysslovánj ...« c.<br />
művéhez kötve találtam. Ezt a kiadást a <strong>tót</strong> bibliográfusok nem<br />
ismerik. Emiatt a kiadásokat a IX-től kezdve helytelenül számozzák.<br />
2 4<br />
Bibliotheca Slavica pag. 17. N° 16. A M. Nemzeti 'Muzeurd<br />
kézirattárában.<br />
2 5<br />
ZpéwOwé (aneb) Pjsnicky (Duchownj). Kteréz se w<br />
Sláwnosti (Wyrocnj vzjwagj.) stb.
iá; 73—76. lapszámok ismétlődnek. A 72-ik lap őrszavából<br />
kiindulva Rusinsky megállapította, 26<br />
hogy a rákövetkező<br />
ismétlődő paginációjú két levél egy előbbi kiadásból<br />
való. A könyvkötő szórakozottságból egy 1686.<br />
előtti kiadású Cithara makulatúrájából két levelet ehhez<br />
a kiadáshoz kötött. Rusinsky szerint lehetséges, hogy ez<br />
a Kleych által emlegetett ismeretlen VII-ik kiadásból<br />
való két levél.<br />
A X4k kiadás. 1693*<br />
»Nyomatott Lőcsén, Brewer Sámuelnél az Űr 1693-ik<br />
eveben«, s szintén Kegelius »Dwanáctero«-jához kötve<br />
jelent meg, 12-ed rét, A—Gi 2, 70 számozott lap.<br />
Mindössze 62 éneket tartalmaz. Majdnem mindegyik<br />
eltér az előbbi kiadásban foglaltaktól. Ez Rusinsky szerint<br />
28<br />
arra mutat, hogy az egyház vezető fórfiai a Cithara<br />
egész anyagát előre felosztották kisebb részekre, s a<br />
cenzúrát megtévesztve úgy gondoskodtak a Cithara egész<br />
énekgyüjteményének megjelentetéséről, hogy más és más<br />
művek függeléke gyanánt kisebb részletekben adták ki.<br />
A Xl4k kiadás. 1696.<br />
Lőcsén jelent meg 8-ad rétben, VIII. számozatlan<br />
+ 839 számozott + 29 számozatlan lappal. Az énekeskönyvhöz<br />
imádságoskönyv járul, az 1653-iki és 1684-iki<br />
kiadásokban található imádságoktól eltérő tartalommal. 80<br />
28<br />
Este dve neznámé Cithary (1686., 1707.) Cirk. Listy.<br />
1937. 422. i '<br />
- 27 RMK. II. 1740.<br />
88<br />
Cirk. Listy. 1937. 403.<br />
29<br />
Tran.-könyvtár I./8., I./9., L/10.; Matica Slovenská és<br />
U. Nemz. Múz.: RMK. II. 1839. ' ,<br />
80<br />
Lásd az imádságokról szóló fejezetet.
A kiadás megtartja Horcicka szerkesztését, de a<br />
Cithara énekgyüjteményét 52 új énekkel gazdagítja.<br />
Ezek között Lednickytől, Plintovictól, Kalinkától és Zábojniktó]<br />
származó újabb énekeket találunk. Eddig ismeretié"<br />
énekírókkal is találkozunk benne. Ilyenek: Plorantius<br />
vagy Placko Izsák és Bester P. Jónás. Horcickával<br />
szemben, aki még 15 latin éneket vett át az<br />
énekeskönyvbe, az új kiadó már csak egy ilyennel gyarapítja<br />
a könyvet. Ebben a kiadásban is van egy lengyelből<br />
fordított ének (836.). Névtelen <strong>tót</strong> énekszerzőktől<br />
35 ének származik. A pietista hatások egyre több éneken<br />
mutatkoznak meg.<br />
A Xll-ik kiadás. 1707?*<br />
Ez a kiadás már a XVIII-ik században jelent meg\<br />
Zsolnán, a Dadanok utódjánál, Kauder Vilmosnál, Neumann<br />
Gáspár Gadro wssech modliteb-jával (Minden imádságok<br />
veleje) egybekötve.<br />
A címlap első három szavának szedése elüt az előző<br />
kiadás címlapjától, s új a címlap versoján levő vignetta<br />
és az egész könyv szedése is. Ez is a vallási üldözések<br />
kényszere alatt készült részkiadás, mely szintén más könyvnek<br />
függeléke gyanánt jelent meg. Ezt a körülményt<br />
Szabó Károly RMK-a nem említi, sőt egészen leírás<br />
nélkül hagyta ezt a függeléket. Szövegileg azonos az<br />
1686 évivel olyannyira, hogy még a sajtóhibák is ismétlődnek.<br />
A lajstrom szerint ugyan, látszólag, négy énekkel<br />
kevesebb van benne, mint az 1686. éviben, de ez csak<br />
a lajstromkészítő hibája, mert az itt fel nem tűntetett<br />
énekek a szövegben helyükön vannak. Nyolc olyan<br />
éneket találunk benne, amelyek a Citharában nem fordulnak<br />
elő; de az innen átvett énekek is stílusbeli és<br />
szövegváltoztatásokat mutatnak.<br />
S 1<br />
M. N. Múz. RMK. II. 2313.
A Xlll-ik kiadás. <strong>1711</strong>.<br />
. A címlap szerint <strong>1711</strong>-ben jelent meg, de a könyv*<br />
piacra valószínűleg csak később kerülhetett, mert a vele<br />
egybekötött, s az 1696-iki kiadásban levőkkel egyező<br />
imádságok címlapján 1713. év áll. Sem az énekes-, sem<br />
pedig az imádságoskönyv címlapja nem jelzi a nyomtatás<br />
helyét. Kleych szerint 32<br />
Lőcsén Brewer Sámuelnél<br />
jelent meg. A kiadás 12-ed rétű. Címlappal és rövid<br />
bevezetéssel VI. számozatlan + 741 számozott + 23<br />
számozatlan lap.<br />
Ha megfigyeljük a XVII. század Cithara kiadásainak<br />
énekszaporulatát, látjuk, hogy az ismert vagy*<br />
névtelen <strong>tót</strong> szerzőktől származó énekek száma nagy<br />
mértékben nő. A <strong>tót</strong> evangélikus hymnológia szárnyat<br />
bont és idegen hatásoktól egyre függetlenebbé válik.<br />
Honnan merítették a kiadók ezeket a <strong>tót</strong> énekeket?<br />
Ezek — Pribis énekeskönyvének bevezetése szerint —<br />
részben — »csak egyes papirlapokon« kéziratban ft><br />
rogtak közkézen. Ilyen lapokra később is írtak 33<br />
lelkészek<br />
és világiak <strong>egyházi</strong> énekeket, melyek azután kölcsönadás<br />
útján terjedtek. De voltak kéziratos és nyomtatott énekeskönyvek<br />
is, melyek a Cithara egyes kiadásainak forrásai<br />
gyanánt szolgáltak. Ilyen volt pl. Coledanus János** és<br />
3 2<br />
1. m.: Bevezetés.<br />
3 3<br />
Még 1882-ben is Hviezdoslavnak ilyen papírlapra hektografált<br />
Chválospevével szentelték fel az alsókubini evangélikus<br />
templomot. í<br />
3 4<br />
A két énekszerzö a Lipót-korszak áldozata volt, énekeiket<br />
a felírat szerint »a trencsénmegyei Lednic várában, börtönben,<br />
súlyos vasak között« szerzettek s így ezek valóban saját<br />
élményeik gyanánt fakadtak lelkűkből. Az Egyetemi Könyvtár<br />
nyomtatott katalógusa Dlabaez Jánosnak tulajdonítja a szerzőséget,<br />
ez azonban tévedés, mert a szerzők a kézírat belsejében<br />
két helyen is megnevezik magukat. Dr. Jamnicky János »Kompendium<br />
evanjelickej homiletiky« (Bratislava. 1928.) című kéz-*<br />
iratos munkája tud Coledanus egy predikációs kötetéről is. Címe:<br />
Kázány na evanjelia nedelny, Svátecny a na Epistoly 1691. A 1<br />
kézirat, szerinte,<br />
található.<br />
Drobny János pozsonyi lelkész könyvtárában
Palumbini Sámuel evangélikus lelkészeknek 1689-ből való<br />
kéziratos énekgyüjteménye. 35<br />
A két énekszerző a Lipótkorszak<br />
áldozata volt, énekeiket a felírat szerint »a trenesénmegyei<br />
Lednic várában, börtönben, súlyos vasak között«<br />
szerezték, s így ezek valóban saját élményeik gyanánt<br />
fakadtak lelkűkből. Az Egyetemi Könyvtár nyomtatott<br />
katalógusa az utolsó ének akrostichonja alapján<br />
Dlabacz Jánosnak tulajdonítja a szerzőséget, ez azonban<br />
tévedés, mert — amint Sztripszky bebizonyította — a<br />
szerzők a kézírat belsejében két helyen is megnevezik<br />
magukat.<br />
E kéziratos énekeskönyv 175 éneke közül 119 eddig<br />
ismeretlen. Az énekek között 39 akrostichonnal írottat<br />
találunk. Az akrostichonjba foglalt egyik-másik névre a<br />
Cithara-kiadások vetettek világot. Ilyen nevek: Fajber<br />
Jacőbus (Cithara, 1674.), Kromholcius Johannes (Cithara,<br />
1684. és 1696.), Burius Johannes (Cithara 1684.) és egy<br />
későbbi kiadásban Blazi Jan. Figyelemre méltó, hogy<br />
az akrostichonok magyar neveket is rejtenek. így pl.<br />
Uifalusi Katharina, Rudnai Mária és Rewai Elizabeth<br />
nevét.<br />
Nyomtatásban is jelentek meg a Cithara kiadásainak<br />
forrásául szolgáló énekek. Zábojnik György 36<br />
Lőcsén 1686ban<br />
Brewernél megjelent »Modlitby nábozné...« (Kegyes<br />
imádságok) című postumus könyvében 37<br />
több ilyen ének<br />
látott napvilágot. Az imádságoskönyv egy része ugyanis<br />
Zábojniktól származó reggeli, esti énekeket, cantilénákat,<br />
(melyekben a szerző bibliai verseket old fel), s latinból<br />
8 5<br />
Az Egyetemi Könyvtárban levő kéziratos másolata 1734ből<br />
való. Részletes ismertetését lásd Dr. Belon Rusinsky (Dr.<br />
Sztripszky Hiador) nevezetes tanulmányábam, a Cirk. Listy. 1936.<br />
évf. számaiban.<br />
3 6<br />
Bzoviki lelkész, majd 1669-től superintendens. Bzovikról a<br />
jezsuiták által kiüldöztetve, Korponán telepedett le. Itt is halt<br />
meg 1672-ben. Lásd: Ján Slávik, Dejiny zvolenského evanjelického<br />
a. v. bratstva a seniorátu. B. Stiavnica. 1921. I. 85.<br />
8 7<br />
Szabó K. csak a címet adja (RMK. II. 1592.); példánya a<br />
Tran.-könyv tárban.
fordított énekeket tartalmaz. Egyik-másik ének előtt ott<br />
találjuk az ének keletkezésének idejét is. A legrégibb keltezés:<br />
Anno 1651 die 27 Martij.<br />
Zábojnik énekei kiállott szenvedéseinek következtében<br />
kesergőek, melanchólikusak, akárcsak a Coledanus-<br />
Palumbini-félék, mindazáltal egyikből sem hiányzik az<br />
Istenbe vetett rendíthetetlen hit bizonyságtétele. Énekei<br />
közül ötöt őriz a Cithara- Ezek: »Itt van immár a napkelte«<br />
(668.), »Atya-Isten, dicsértessék (673.), »Isten fog<br />
égő áldozatrók (778.), »Én Krisztusom, vegpercemben«<br />
{960.), »A türelmesség nagyon drága« (587.).<br />
A Cithara forrása gyanánt szolgál továbbá Mlinarowych<br />
Illés 38<br />
»Pysnicnj Knizecka« című 1702-ben Lőcsén<br />
megjelent énekeskönyve. 39<br />
Ez »nagyobbara németből fordított,<br />
minden időben és mindenféle szükségben használható<br />
lelki énekek«-et foglal magában. Keymann György,<br />
•Gerhardt Pál, Schechsius Péter, Rodigast Sámuel, Apelles<br />
Lőwenstein Mátyás, Ringwald Bertalan, Franck János,<br />
Pappus János, Albert Henrik, Warnberg Gáspár német<br />
énekszerzők énekeinek Mlinarovych-féle fordításából sokat<br />
őriz a Cithara. 40<br />
Itt kell megemlítenünk Plintovic Ádámnak 1668-ban<br />
Zsolnán nyomtatásban is megjelent »Bunbanatra serkentő<br />
ének« című <strong>egyházi</strong> énekét, melyet ő a címlap szerint<br />
az 1668. évi november 4-iki napfogyatkozás alkalmából<br />
írt, s a város bírójának, a városatyáknak, valamint Zsolna<br />
városának ajánlott. A 4. számozatlan levélből álló<br />
nyomtatvány példányszerűleg ma már ismeretlen. Szabó<br />
88 ügyvéd, majd 1706-tól tepliczi lelkész.<br />
3 9<br />
Pijsnicnj Knizecka, Obsahugjcy w sobe rozlicné wnowe<br />
zlozene, a zwettssy Castky z Nemeckych pfelozene Duchowny,<br />
Pjsnicky, ktere kazdeho Casu y we wsselikych potfebách mohu<br />
vzjwane bytj. Wydana na Swetlo skrze Eliasse Mlinarowych<br />
a Wytisstena w Lewocy 1702.<br />
4 0<br />
Lásd a Cithara Sanctorum Vietoiisz-féle magyar fordításának<br />
(Budapest. 1935.) függelékét. 745—752.
Károly egyáltalán nem tud róla, Bizner pedig csak a<br />
címét adja. 4<br />
*<br />
A Citharát háromszázados diadalútján a felvilágosov<br />
dás korának racionalisztikus szellemű terméke, az 1842ben<br />
kiadott Zpéwnjk sem gátolta. A Zpéwjnk ugyanis<br />
(részben kisebb-nagyobb változtatásokkal, részben pedig<br />
teljesen érintetlenül) összesen 329 éneket 42<br />
vett át a<br />
Cithara énekeinek legjavából. Különben pedig sem a mai<br />
Cseh-Szlovákiában, sem pedig a külföldön élő <strong>tót</strong>ok kö*<br />
zött nem örvend akkora népszerűségnek, mint a Cithara,<br />
mely az egész világon 365 gyülekezetben élő mintegy<br />
400.000-nyi <strong>tót</strong> evangélikusság körében körülbelül 120.000<br />
példányban forog közkézen. 43<br />
Mint már láttuk, a Cithara az őskiadás után tíz év<br />
múlva már három, a XVII-ik század további folyamán<br />
pedig egyre több énekkel gyarapodva, összesen 11 kiadást<br />
ért meg. Figyelemreméltó, hogy míg a Cantus<br />
Catholicinak <strong>tót</strong> kiadása mindössze kétszer vált szükségessé<br />
(1655., 1700.), addig a Cithara kiadásainak<br />
száma, bár a végleges 44<br />
számot megállapítani szinte lehetetlen,<br />
a mai napig mintegy 130.<br />
*<br />
4 1<br />
Pjsnicka k pokánj probuzugjcj a k wystraze gednoho ka2dého<br />
werného Krest'ana naschwalne k tomu dni, w kteremzto<br />
Slunce nebeské zatméné spatfeno bylo, totiz dne 4. Novemibra<br />
1668 okoló druhé a tretí hodiny popelední, slozená,... w 2idine<br />
w impessi Gana Dadana leta 1668. M. 12°, 4 sztl. levél. (Rizner<br />
BPS. IV. 108.)<br />
4 2<br />
Julius Adamis: Tranoscius a Zpévník. Tr. Sbornik. 269.<br />
4 3<br />
Miios Hodza: Tranoscius mimo Slovenska. Tr. Sbornik. 288.<br />
4 4<br />
Végleges számot mondani még nem tudunk. A bibliográfia<br />
örvendetes fejlődése és kivált az 1936. évi Tranosciusjubileum<br />
óta egyre újabb kiadásokra bukkannak a kutatók. Ezt<br />
a számot a jövőben bizonyosan még növelni fogja az a jellemző<br />
körülmény, amelyet Sztripszky figyelt meg kutató útjaiban. Feltűnt<br />
ugyanis neki, hogy evangélikus lakosságú falvakban majdnem<br />
minden ház padlásán tömegével talált régi, megcsonkult <strong>tót</strong> egy*
3. FEJEZET.<br />
Hz imádságok és elmélkedések irodalma.<br />
Míg a XVI-ik századból egyetlenegy <strong>tót</strong> imádságos<br />
könyv sem ismeretes, a XVII-ik század <strong>egyházi</strong> irodalma<br />
a kalendáriumok mellett imádságos könyveket termelt<br />
a legnagyobb számban.<br />
E korban sokkal jelentősebb helye volt az imádságnak<br />
a prédikáció mellett és felett, mint manapság. Érthetővé<br />
teszi ezt a XVII-ik század <strong>protestáns</strong> üldöztetésekkel teli<br />
története, az ellenreformáció, melynek folyamán a tömérdek<br />
panasz és sóhaj önkéntelenül is imádsággá változott<br />
a szenvedők ajkán. A török vészre is érzékenyen<br />
reagáltak a <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> imádságos könyvek, s míg a<br />
katholikus ellenhatással szemben az evangélium egyházainak<br />
diadaláért, a török ellenében a császári hadak<br />
házi irodalmi termékeket, amelyeket csonkaságuk miatt többet<br />
nem használhattak, de szándékosan elpusztítani, vagy eldobni<br />
kegyeletből nem akartak. Ennek lehet tulajdonítani azt, hogy<br />
pl. éppen e sorok írása idején fedezett fel Sztripszky a Bakonyban,<br />
egy <strong>tót</strong> községben, eddig ismeretlen kiadású Citharát.<br />
Ez bíztató jel arra nézve, hogy a jövőben mások is bukkanhatnak<br />
ilyen, kegyelettel a padláson őrzött, ismeretlen Cithara kiadásokra<br />
vagy más, eddig ismeretlen könyvekre. Ebben a Sztripszky által<br />
felfedezett s általa 1632. évi kiadásúnak megállapított editio<br />
princeps-ben Tranovskynak csak 92 éneke van meg. Ez azt<br />
jelenti, hogy a többi, számszerint 77 éneket, amelyekkel az 1635.<br />
évi, eddig elsőnek ismert, de tulajdonképen második kiadás<br />
bővült, Tranovsky 1632—35 között szerzetté. A Tranovskynak tulajdonított<br />
énekek száma ugyanis 169. Mindezeket Sztripszky<br />
felhatalmazása alapján közlöm.
győzedelméért könyörögnek. Az egyház és a haza ügyéért<br />
való könyörgés szavai a XVII-ik század <strong>tót</strong> imádságoskönyveiben<br />
is egybefonódnak.<br />
A legtöbb <strong>tót</strong> imádságos könyvet németből vagy<br />
német szerzők latin nyelven írt munkáiból ültetik át.<br />
Fordítanak azonban az angol áhítat<strong>irodalom</strong>ból is. Az,<br />
átvétel rendszerint nem szolgai, tehát egyéni módon történik.<br />
A lefordított imádság- vagy elmélkedéskészletet a<br />
fordítók sokszor tetszés szerint vagy a hazai szükségleteknek<br />
megfelelően bővítik és kiegészítik.<br />
A tárgyalt időszak <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> irodalmában éppúgy,<br />
mint a magyarban, közkedveltekké válnak a reformációkorabeli,<br />
valamint közvetlen a reformáció utáni időszak<br />
német építő irodalmának legkimagaslóbb írói. Rajtuk keresztül<br />
a XVII-ik század <strong>tót</strong> áhítatirodalmában a legkülönbözőbb<br />
hatások érvényesülnek. Az imádság<strong>irodalom</strong>ban<br />
megelevenednek a merev orthodoxiára reagáló<br />
angol puritán kegyesség, majd a középkori katholicizmusnak,<br />
különösen pedig a jezsuitáknak hatása alatt, a misztika<br />
önátadó christocentrikus imádságai. Meghonosodnak<br />
a Miatyánknak és Krisztus keresztfán mondott hét szavának<br />
parafrázisai, a hét bűnbánati zsoltár, Krisztus<br />
szenvedéstörténete imádságok és elmélkedések formájában,<br />
a Luther által kevésre becsült imaformulárék, s a<br />
különféle állásokra és állapotokra írott kazuisztikus imádságok.<br />
Gyakorta idézik az <strong>egyházi</strong> atyáknak, főleg Augustinusnak<br />
euchetikai megállapításait és imádságait.<br />
Az elmélkedésekben és vigasztaló iratokban a középkori<br />
vallásos <strong>irodalom</strong>nak a reformáció előtti sztereotip<br />
formát öltött főbb típusai is éreztetik hatásukat. A Hortulus<br />
animae-, Paradisus animae-, főként pedig az Ars<br />
raonmefo'-<strong>irodalom</strong>nak közvetlen vagy közvetett hatásait<br />
érezzük. A <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>nak a hasonló irányú magyar<br />
<strong>irodalom</strong>mal e szempontból való összehasonlítása megint<br />
csak az előbbi szegényebb és visszamaradottabb mivoltára<br />
mutat. A magyar <strong>protestáns</strong> <strong>irodalom</strong>ban ugyanis<br />
már a XVI-ik században megmutatkozik a német építő<br />
<strong>irodalom</strong> hatása. Valószínű, hogy a XVI-ik században a <strong>tót</strong>
<strong>irodalom</strong>ban is keletkeztek hasonló gyűjtemények, de ezek^<br />
nyilván, csak kéziratban voltak, s emlékük — hacsaki<br />
még valahol nem rejtőzködnek — számunkra elveszett.<br />
A <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong> e szempontból való visszamaradottságát<br />
bizonyítja az a körülmény is, hogy Arndt János<br />
ós Gerhard János misztikus szubjektivizmussal telített<br />
műveit, melyek a pietizmus mozgalmának előkészítésében<br />
oly nagy szerepet játszottak, a XVII. század <strong>tót</strong> irodalma<br />
nem ismeri. Nem tudunk továbbá arról, hogy Moller<br />
görlitzi lelkésznek (1547—1606.) több kiadást ért Manualeját<br />
vagy Musculus (Meusel) András generálsuperintendensnek<br />
klasszikus imádságos könyvét — ezeket a magyarra<br />
már a XVII. század első felében átültetett műveket<br />
— <strong>tót</strong>ra is lefordították volna. 1<br />
Pribis Dániel említett Luther-kátéjának egyik toldaléka<br />
gyanánt találjuk a XVII-ik század első nyomtatott<br />
<strong>tót</strong> evangélikus elmélkedését és imádságos könyvét.<br />
Címük: Rosarium animae és Modus orandi. 2<br />
A Rosarium rövid praefatiojában buzdítja az olvasót,<br />
hogy a hitnek kezét az Űr felé nyújtva, kövesse őt a rózsakertbe,<br />
melyben Krisztus pihen, ott szedjen magának<br />
Lilium Convalliumot, »mely megerősíti az emberi szívet,<br />
szomorú lelket s a rogyadozó térdek. Azután kifejti,<br />
hogy a Rosarium animae három virágágyra oszlik. Az<br />
első a Contritio és háromféle virág nő rajta: a bűn megismerése,<br />
megbánása és megvallása. A második virágágy<br />
a Fides. Ezen kétféle virágágy nyílik: az Isten<br />
mérhetetlen könyörületessége és szeretete, valamint az<br />
Isten egyszülött Fia. A Novitas vitae nevű harmadik<br />
virágágyon találjuk a bona conscientia, Charitas és constancia<br />
virágait. Fejtegetéseit bibliai idézetekkel támasztja<br />
alá, de nem a králici bibliából, hanem a Vulgatából idéz,<br />
s citátumait mindjárt le is fordítja <strong>tót</strong>ra. Gyakorta hivatkozik<br />
Augustinus Sententiaira, s Melanchton Fülöp, Szent<br />
1<br />
Incze Gábor: A magyar református imádság a XVI. és<br />
XVIL században. Debrecen. 1931. 54., 29., 81.<br />
2 RMK. II. 490.
György, Szent Bernát és Polikárp szavaira. Nem kétséges,<br />
hogy a könyvecske a középkori rosarium-<strong>irodalom</strong><br />
hatása alatt íródott, eredetijét azonban nem sikerült fellelnem.<br />
A Pribis-féle kátéfordítás második függelékét, a Modus<br />
orandi-t megelőző bevezetésben rövid euchetikát találunk.<br />
A szerző néhány, a szentek segítségül hívására<br />
vonatkozó polemikus sor után, 7 pontba foglalja az<br />
imádság meghallgatásának feltételeit: 1. A Krisztusban<br />
yaló hit által, az Ő nevében és érdemeire való hivatkozással<br />
történjék. 2. Annak, aki azt akarja, hogy mások'<br />
imádkozzanak érte, legyen kegyeséletű, s imádkozzék<br />
maga is, mert senki sem ismeri más szükségleteit úgy,<br />
mint az, aki a szükséget szenvedi. 3. Szükséges, hogy az<br />
imádkozó higgyen Isten Ígéreteiben és parancsolataiban.<br />
4. Legyen az imádkozó türelmes és kitartó. 5. Tegyen<br />
különbséget a lelki és testi, az ideigvaló és örökkévaló<br />
dolgok között. 6.- Legyen az imádkozó buzgó és Szentlélekkel<br />
teljes lelkületű. 7. Röviden fejezze ki magát.<br />
A könyvecske reggeli, esti, evés előtt és után, kísértések<br />
alkalmával, prédikáció előtt és után, úrvacsoravétel<br />
előtt és után, a magyarföld igaz békéjéért, Contra hostes<br />
Evangelii s életünk befejezésekor mondandó prózai és<br />
verses imádságokat tartalmaz, legnagyobb részük Prir<br />
bistől való. 3<br />
Az imádságok kissé száraz és monoton<br />
hangja bensőségessé és meleggé válik az úrvacsorai alkalmakra<br />
írottakban. Különösképpen érzékeny Pribis az<br />
egyház ellen irányuló támadásokkal szemben. _»A magyar<br />
föld igaz békéjéért« című imádságában felgerjedt haragja<br />
indulatos és erőteljes szavakban tör ki: »Óh szerető<br />
Atyánk, ne engedd többé pusztítani és irtani ezt a mi<br />
földünket, legalább a Te szent Igédért és e hazában<br />
levő választottaidért ne. Ne hagyd, hogy a tévelygők<br />
ki oltsák közöttünk a Te szent evangéliumod fényét, mely<br />
ellen felkeltek és amelyet bálványimádó barlangjaikban<br />
3<br />
A Pribistől származó imádságok az ő nevének monogramm-<br />
jávai (V. D. P.) vannak ellátva.
gyaláznak és káromolnak. Sőt inkább semmisítsd meg<br />
istentelen és álnok terveiket...« Pribisnek Károly Katalin<br />
vigasztalására írt éneke is tele van ilyen erős kifejezésekkel.<br />
A halál előtti, a halál óráján mondandó imádságok,<br />
valamint »az élet üdvös befejezéséért és vidám halálért<br />
könyörgő imádság az »ars moriendi« gondolatkör<br />
hatását mutatják. ,<br />
A <strong>tót</strong> evangélikus imádság<strong>irodalom</strong>ban úgy stílusszépség,<br />
mint tartalmi érték tekintetében mindmáig egyedülállóak<br />
Tranovsky György imádságai, melyek »Phiala<br />
odoramentorum.. .«* címen 1635-ben Lőcsén, Brewer Lőrincnél<br />
jelentek meg. 5<br />
Művét elsősorban br. Szunyogh<br />
Jánosné szül. Thurzó Annának ajánlja »a múltban £<br />
vett jótéteményekért való hála jelelik, amikor exiliuma<br />
keserűségét enyhítette, s úgy vette körül vendégszeretetével,<br />
»mint ahogy ama sareptai özvegy Illés prófétát<br />
látta el élelemmek. Ajánlja még Raffaj Magdolnának,<br />
amiért férje, Valentin Péter 6<br />
a kéziratban látott imádságokat<br />
nagyon becsülte, kiadásukat sürgette, á kiadások<br />
fedezésében is kész volt segítségére lenni, s Kegelius<br />
Fülöp hét bűnbánati zsoltára fordításának a műhöz való<br />
csatolását tanácsolta.<br />
4<br />
Phiala odoramentorum. Modlitby Kfestianské, kteréz Ráno<br />
y Wecer, pri Sluzbáeh Bozijch y doma: Na Wyrocnj Památky y<br />
gindy: We wsselikych Potrebách Duchownjch 1<br />
i Telesnych: Gakoz<br />
od sluzebnikúw Cyrkve, tak y od Lidu Obecnéhb s hognym prospéchem,<br />
vzjwati se mohau. zepsané a wydané od Knéze Giíjka<br />
Tranowského, Sluzebnjka Krystowa. Wytisteny v Wawrince Brewera.<br />
M. N. Múz.: RMK. II. 502. (2. pld.), Prágai Nemz. Muz.<br />
Sign.: 37. D. 18., Matica Slovenská. Sign.: SE. 293.<br />
5<br />
A második kiadása 1685-ben jelent meg Lőcsén. A mai<br />
jxapig összesen öt kiadást ért meg. 1898-ban lengyel nyelven<br />
is megjelent. Lásd bővebben: Dr. Jurkovic, Modlitby Tranovského.<br />
Tr. Sborník. 1936.<br />
6<br />
Valentin Péter jómódú polgár volt Valasské Mezificiben.<br />
Itt két ízben (1621, 1629.) polgármesterré is választották- A bevezetés<br />
szerint Tranovsky sógora volt. Lásd: Mocko J., Prispevky<br />
k zivotopisu Tranovského. Cirk. Listy. 1895. 85.
Az imádságokat megelőző terjedelmes előszó az<br />
imádság lényegének, formájának, helyének, tartalmának<br />
és módjának kérdésével foglalkozik. A hamis bíróról szóló<br />
példázattal kezdődik. Ezzel kapcsolatban a példázatbeli<br />
özvegyet az egyházhoz hasonlítja, melynek »látható fejétől<br />
e világon megfosztva, sok viszontagságot kell elhordoznia«.<br />
A megnehezült viszonyok között csak úgy<br />
állhat meg az egyház, ha imádságaiban Istenhez<br />
fordul segítségért. Az imádságot Isten parancsa, az<br />
imádságnak Isten előtt való értéke, nagy hatóereje, s<br />
végül az ítélet napjának közelsége teszik szükségessé.<br />
A helyes imádság feltetelei: az élő Istenhez kell imádkozni,<br />
éspedig lélekben és igazságban; józanul kell élni,<br />
nem szabad túlbecsülni a hivatással járó munkát; hinni<br />
kell, hogy Jézus Krisztus érdeméért elnyerjük Isten kegyelmét.<br />
Mindenütt lehet imádkozni, de Jézus tanácsára<br />
erre valamely csendes helyet kell választani. Nagyon<br />
alkalmas hely erre az Isten háza. Az imádkozás külső<br />
formája szerint fedetlen fővel, égre néző tekintettel, felemelt<br />
kézzel, térdepelve és mellverve történjék. Fontos<br />
feltétele az imádságnak, hogy Istennek semmit sem írjunk<br />
elő, tartózkodjunk a bűntől. A rövid vagy hosszú imádság<br />
egyaránt kedves Isten előtt, ha tiszta szívből buzog fel.<br />
Megtudjuk továbbá a bevezetésből azt is, hogy nyomtatott<br />
agenda nélkül szűkölködő lelkésztestvéreinek a braunschweigi<br />
és lüneburgi agendákból fordított vasárnapi és<br />
ünnepi kollektákka], melyekhez a maga »Meditationes et<br />
Soliloquia«-ját csatolta, igyekezett segítségére lenni.<br />
A tizenkét részből álló imádságos könyvben pontos<br />
különválasztás nélkül egybeszövődnek a gyülekezeti és<br />
magán használatra szánt imádságok: I. Reggeli imádságok<br />
II. Káté-imádságok. III. Esti imádságok. IV.<br />
Imádságok »egyhazi szolgálatok alkalmávak. V. Imádságok<br />
és elmélkedések »az évi sátoros és más emlékünnepek<br />
alkalmávak kollektákkal. VI. Bűnbánati imádságok<br />
és elmélkedések. VII. Elmélkedések »az úrvacsorához<br />
való készülődés alkalmávak. VIII. Imádságok a mindennapi<br />
élet különféle szükségleteiért, IX. »Aldott állapotban
levő asszonyok imadsagai.« X. »Beteg vagy halálos ágyon<br />
fekvő emberek imadsagai.« XI. Kollekták. A XLI-ikrész,<br />
mint függelék tartalmazza a hét bűnbánati zsoltárt s az<br />
utazók és útrakelők imádságait. A könyv végén vannak<br />
az »evangelikus keresztyén egyház mindennapi fohaszai«.<br />
Szerkezeti, tematikus és kifejezésben összefüggések;,<br />
valamint nyilvánvaló gondolati parafrázisok tagadhatatlanná<br />
teszik, hogy Tranovsky nemcsak énekeskönyvének,<br />
de a Phiala-nak me'gírásánál is latin művére az »Odarum<br />
sacrarum... libri tres«-re támaszkodott. Különösen szembetűnő<br />
a kapcsolat a Phiala V-ik része s az ódák első<br />
könyve között. A két rész összehasonlítása arról győz<br />
meg, hogy az imádságok tulajdonképen nem egyebek,<br />
mint az ódáknak népszerű prózában való feloldása. 7<br />
Hogy Tranovsky mennyire benne ólt a Szentírásban,<br />
annak a Citharán kívül imádságai is fényes bizonyságát<br />
adják. Minden sorából valósággal árad a biblikus szellem.<br />
Nem is tud másképen beszélni, csak a biblia nyelvén és<br />
kifejezéseivel. Már a könyv címét:is a bibliából kölcsönzi.<br />
(Phiala odoramentorum = jó illatokkal teljes ivópohár,<br />
János jel. 5, 8.). Az évi sátoros ünnepek alkalmával mondandó<br />
imádságok egy-egy szentírási szakaszt oldanak fel;<br />
A bűnöst Isten tízparancsolata elé állítja, hogy felrázza<br />
lelkiismeretét. A bűnbocsánat hitét Zacheus, bűnbánó<br />
Magdolna, stb. példájával élesztgeti. A »beteg vagy halálos<br />
ágyon fekvő emberek imádságai«-ban a gazdagról<br />
és Lázárról, az irgalmas samaritánusról szóló példázatokat,<br />
s az ércből öntött kígyó képét aknázza ki. Ügyesen<br />
von párhuzamot a gutaütött és a pestises betegek között,<br />
a bűn mérge és a tüzes kígyók marása, az Istennel küzdő<br />
Jákob és a meghallgattatásért könyörgő-egyház, a gyermek<br />
Jézussal menekülő szülők és a Krisztusért szenvede<br />
egyház között, stb. Egyszerűség és őszinteség jellemzi.<br />
»Imadsagai azt az érzést keltik', hogy nem gondolkozva,<br />
hanem imádkozva írta őket. Azért van bennük annyi<br />
7<br />
Albert Prazák: Tranovského Cithara Sanctorum. Bratislava.<br />
1936. évf. 57—60.
megindító, az imádkozó hideg szívét hevítő, s a lankadt<br />
lelket Istenhez emelő hatalom és erő. Nincs ezekben<br />
fölösleges szó vagy mondat.. .« 8<br />
Több imádságot még Mezificiben írt. így a »Gonosz<br />
és békétlen emberek törekvése eilen« című imádságot,<br />
melyben panaszkodik, hogy ellenségei tőrt vetettek vagyona,<br />
becsülete ós élete ellen. Ilyen a »pestisnek rólunk<br />
és felebarátainkról való elhárításáérk című is, melyj<br />
mellé maga Tranovsky írta oda, hogy »mondatott a<br />
mezificii egyházban pestis idején, 1624. évben.« »Az<br />
egyház üldöztetésének idején szabadulásérte című imádságot<br />
akkor írta Tranovsky, mikor II. Ferdinánd 1624.<br />
évi rendelete értelmében a többi morvaországi <strong>protestáns</strong><br />
gyülekezetek templomait már elvették s papjait az<br />
országból kiüldözték.<br />
A cseh <strong>protestáns</strong> egyházakat, a mezifici-i gyülekezetet,<br />
s Tranovsky családi életét ért súlyos megrázkódtatások<br />
magyarázzák meg az imádságos könyv eschatologikus<br />
jellegét, mely a bevezetéstől kezdve az egész<br />
könyvön vörös fonalként húzódik végig. Hangsúlyozza,<br />
hogy közeledik az Úr eljövetelének s az Isten ítéletének<br />
napja. Vágyódik az »új Jeruzsalem« után, s könyörög<br />
»az örökkévaló új esztendő«-ért.<br />
Felbecsülhetetlen szolgálatot tett Tranovsky lelkésztestvéreinek<br />
azzal, hogy Phiala-jával az agendahiányt<br />
is igyekezett pótolni. Tudjuk, hogy Krman Dániel Agenda<br />
Ecclesiastica Slavonica-jänak 1734-ben való megjelenéséig<br />
nyomtatott <strong>tót</strong> evangélikus agenda nem volt. A lelkészek<br />
maguk írták, vagy egymás kéziratából másolták a szükséges<br />
imádságokat, kollektákat és egyéb liturgikus szövegeket.<br />
Lányi Illés 1613-ban a felsőtrencséni esperesség<br />
gyűlésén felvetette ugyan egy <strong>tót</strong> agenda kiadásának<br />
gondolatát, 9<br />
de ez talán Lányi korai halála miatt (1617.)<br />
nem válhatott valósággá, Ugyancsak meddő maradt Ka-<br />
8<br />
9<br />
Mocko: i. m. 79—80.<br />
Branislav Varsik: Nábozenské pomery na Slovensku v<br />
dobé Tranovského. Tr. Sborník. Í9.
linka Joachim kísérlete is, aki 1665 körül kollegájával,<br />
Dubraviussal egyetemben tervezte egy agenda kiadását. 1<br />
*'<br />
Tranovsky Phiala-ja az első nyomtatott munka, mely ha<br />
nem is agenda, mégis nagyszámú agendai imádságot<br />
tartalmaz s ezen a téren hiányt pótló volt. Agendai<br />
imádságokat főként a IV., V., VI. s a kollektákból álle<br />
XI-ik rész tartalmaz, de idevehetjük az »aldott állapotban<br />
levÁ asszonyok imádságai«-t, valamint a X-ik részt is,<br />
mely egy funebrál csíráját rejti. Nagyon valószínű, hogy<br />
Tranovsky a Cithara után agendát is adott volna ki, ha<br />
ebben korai halála meg nem akadályozza.<br />
A Phiala imádságaival Jacobaei Pál modori lelkészí<br />
közkedvelt imádságos könyvében, az 1732. évi zittaui<br />
kiadású »Modlitebny poklad«-ban és Krman Dániel agendájában<br />
is találkozunk., De bőségesen merítettek a Phiala<br />
énekforrásából a későbbi agendák is mind a mai napig.<br />
Batagius Yenceslaus művét csak említhetem, mert<br />
a kezemen nem fordult meg: »Sententiae Evangeliorum<br />
Domonicalium. In Usum Scholarum collectae, hemistichiis<br />
et distichis Latinis, nec non rhytmis Bohemicís co\ligatae<br />
per Venceslaum Ratagium Boemum. Leutschoviae,<br />
Typis Laurentii Brever. — Anno MDCXXXVII.« Ajánlás:<br />
Nobilissimae Fratrum Trigae: Emerico, Balthasari & Sa*<br />
mueli Mariasiis. 11<br />
Egy ismeretlen fordító J. Z. Ö. jelzettel 1639-ben nyo*<br />
mattá ki Trencsénben németből fordított »Alapos és igaz<br />
1 2<br />
tudósítás.. .« című művét, mely a német népnek a<br />
1 0<br />
Dr. Ján Kvacala: Dejiny reformácie na Slovensku. 260.;<br />
Ottó Skrovina: Z historie turcianského<br />
sborov. Turc. Sv. Martin. 1929. 17.<br />
evanj. seniorátu a jeho<br />
1 1<br />
A címet a M. Könyvszemle 1906. évf. 131. közli. Eszerint<br />
példánya a lőcsei ev. egyház könyvtárában van, ahonnan megszerezni<br />
nem tudtam.<br />
1 2<br />
Gruntownj a prawdiwá Zpráwa a oznámenj Skutkű<br />
prvvé nikdy neslychanych, a Píjkladú strassliwych, Kterj gsau<br />
prjcinau hrozného a welikého Hladu, pri lidech w Rzijssi a<br />
zemjch Némeckych ... staly a zbéhly. Letá Páne 1638,. Z Nemeckého.<br />
do Czéského gazyka wylozená od J. Z. C. Létá Páne 1639... VV<br />
Trencjné v Wácslawa Wokála. Léta 1639. — Matica Slovenskát.
harminc éves háborúval kapcsolatos meglátogatottságát<br />
tárgyalja. A bevezetésben a háborúval, pestissel, éhínséggel<br />
sújtott német nép sorsát a szerző Jeruzsálem<br />
pusztulásásával állítja párhuzamba, majd e háborús időnek<br />
több olyan eseményét írja le, melyek mind az V. Mózes<br />
28, 53-ban foglalt próféciát látszanak igazolni.<br />
*<br />
A XVII-ik század áhítatirodalmában jelentős szerepet<br />
játszik Bayly Lajos 13<br />
bangori püspök »The Practioe<br />
of Pietie.. .« u<br />
című műve, melyet majdnem minden'<br />
európai nyelvre lefordítottak.<br />
Bayly 1565-ben született az angliai Carmarthenben.<br />
Egyházi szolgálatát Eveshamban kezdte. Itt tartott prédikációi<br />
képezik említett áhítatos könyvének alapját. Mint<br />
az angol puritán pietizmus legjelentősebb képviselője, ellentétbe<br />
került az államegyházzal. Küzdött az angol kormány<br />
antipuritán törvényhozása, majd az arminiánusok ellen.<br />
1571-ben megindult üldöztetésük I. Jakab alatt tetőfokra<br />
hágott, minek következtében hívei közül sokan menekülni<br />
voltak kénytelenek. Hányatott életét 1631-ben fejezte be.<br />
A XVI-ik század merev dogmatizmusa, mely meddő<br />
hitvitákra vezetett;, s a harminc éves háború pusztításai a<br />
XVII-ik sz. emberében őszinte vágyat ébresztettek az értelmi<br />
vallásosság iránt. Angliában hirdetni kezdik, hogy<br />
13<br />
Lásd: Die Religion in Geschichte und Gegenwart von<br />
Herman Gunkel und Leopold Zscharnack. Tübingen. 1927. I.<br />
838.; Realencyklopädie für protestantische Theologie und Kirche.<br />
Leipzig. 1897. IL 497.; Hans Leube: Die Reformideen in der<br />
deutschen Kirche zur Zeit der Orthodoxie. Leipzig. 1924. Verl.<br />
Von Dörfling & Franke. 167. és kk.<br />
1 4<br />
Az első eredeti, valamint a második angol kiadás elveszett.<br />
Az első meglevő angol kiadás címe: >Lewis Bayly: The<br />
Practice of Pietie, directing a Christian, how to walke that<br />
he may please God. The third edition. Profitably amplified by<br />
the Author. F. Hodgets: London. 1613.«
a keresztyénség nem tan, hanem élet, s a Cambridge!<br />
•egyetemen, a Kálvin szigorú presbyteri alapeszméit valló<br />
puritánusok körében, megszületik a gyakorlati keresztyén<br />
életnek, a praxis pietatis-nak eszméje, mely az egész<br />
eletet istentiszteletnek fogja fel.<br />
Bayly műve nem egyéb, mint a napnak, az életnek<br />
minden percére kiterjedő gyakorlati kegyesség útmutatója.<br />
Imádságok és elmélkedések példájával mutatja meg, hogyan<br />
kell a napot Istennel elkezdeni, imádkozni, bibliát<br />
olvasni; gondolataink, szavaink és tetteink felett őrködni,<br />
egész nap Istennel járni, este és éjjel viselkedni.<br />
Tanácsot ad a családi élet kegyességének ápolására. Különös<br />
figyelmet szentel a vasárnapnak és leírja, hogyan<br />
kell azt eltölteni. A jócselekedetek szükségességét is hangsúlyozza.<br />
Hosszabb részben szól az úrvacsorára való méltó<br />
előkészületről, az úrvacsora áldásairól, az önvizsgálat<br />
módjáról, az úrvacsoravétel alatt és után való viselkedésről.<br />
Leírja továbbá, hogyan viselkedjék a keresztyén<br />
ember betegségének, halála közeledésének és felépülésének<br />
idején. Szól a betegek látogatásának és vigasztalásának<br />
keresztyén kötelességéről, végül pedig a mártírokról,<br />
s Krisztus szenvedésének és halálának titkáról. A haldoklókért<br />
mondandó imádságaiban a reformáció előtti,<br />
évtizedek Hortulus animae című áhítatos könyvecskéinek,<br />
a boldog meghalással foglalkozó elmélkedéseiben pedig<br />
az Ars moriendi <strong>irodalom</strong> hatásait érezzük.<br />
A keresztyén élet teljes megszentelődésének szükségességét<br />
hirdeti, mely a kegyesség methodikus gyakorlása,<br />
szigorú önfegyelem, kitartó imádság és meditáció,<br />
böjt és különféle jócselekedetek által érhető el. A jelen<br />
sekélyes vallásossága egy megújult kegyességi élet vágyát<br />
és chiliastikus hitet ébresztett fel benne, mely különösen<br />
a könyv ajánlásában körvonalozódik élesen. 15<br />
A művet<br />
szigorú erkölcsi álláspontja és chiliastikus jellege rokonszenvessé<br />
tették Comenius előtt, aki azt az exiliumban lefordítja<br />
cseh nyelvre. Miután angolul nem tudott, az<br />
1 5<br />
Dedicatory A. 4.
1628. évi báseli német kálvinista fordítás alapján dolgozik.<br />
16<br />
A német fordítás nem szószerinti. Bayly pedáns<br />
theológiai terminológiáját, az <strong>egyházi</strong> atyák, kiválóbb<br />
theológusok ós a klasszikusok műveiből vett idézeteket elhagyja<br />
s egyes fejezeteket megrövidít. Comenius még tovább*<br />
megy, s a német fordító ő3 fejezetét 44-re rövidíti. Az<br />
1630. évi első, valószínűleg lesnói kiadás 17<br />
, bevezetésében<br />
maga írja: »E cseh fordításban ne legyen előtted titok,<br />
kedves olvasó, néhol kihagyások, néhol pedig változtatások<br />
eszközöltettek, mert némely dolgok szerfölött terjengősen<br />
és subtilisan tárgyaltattak... Ezért jónak láttam<br />
sem a fejezetek számával, sem a szórenddel nem:<br />
törődve, minél rövidebben és minél hathatósabban magát<br />
a címben foglalt tárgyat fejteni ki...« Mindamellett azonban<br />
Comenius minden lényeges theológiai kérdésben<br />
(Szentháromságról, úr vacsoráról, predesztinációról, egyházról<br />
szóló tan, eschatológia, stb.) azonosítja magát<br />
Bayly hittani felfogásával, 18<br />
s művén érdemleges változtatást<br />
nem végez.<br />
A Praxis pietatis H-ik része nem Bayly tői való, mint<br />
ahogy azt Comenius műveinek kiadói mindezideig gondolták.<br />
A Il-ik részt Hall József angol theológus, norvichi<br />
püspök (1574—1656.) írta »The Art of Divine Meditation«<br />
címen. A tévedésre az adott okot, hogy művének<br />
német fordítását 19<br />
a szerző nevének megjelölése nélkül<br />
Bayly művéhez csatolták.<br />
Hall műve a keresztyén elmélkedés technikájával foglalkozik.<br />
Leírja annak hasznosságát, helyét, idejét és<br />
más meghatározó körülményeket. Az elmélkedések tárgyát<br />
kegyes kérdések képezik. Megállapítja, hogy az<br />
1 6<br />
Praxis pietatis: Das ist, Übung der Gottseligkeit... Gedruckt<br />
zu Basel, in Verlegung Ludwig Königs. 1628.<br />
1 7<br />
Jan Uher: Komenského Praxis pietatis. Casopis Matice<br />
Moravské. 1931. évf. Brno 410. és kk.<br />
1 8<br />
Von Criegern: J. A. Comenius als Theolog. Leipzig. 188L<br />
1 9<br />
Praxis Pietatis. Das ist: Übung der Gottseligkeit. Ander<br />
Theil... Gedruckt zu Franckfurt am Mäyn in Verlegung Ludwig<br />
Königs. Anno 1631.
Isten útjainak erőszakos fürkészése nem ajánlatos, ellenben<br />
a theológiai tárgyak kutatása szükséges. Az elmélkedésnek,<br />
mely imádsággal vezetendő be, pszichológiai<br />
menete a következő: az érzékektől az észhez, az észtől a<br />
szívhez s a szívtől az akarathoz. Emellett 11 dolgot ke!3<br />
szem előtt tartani: quaestio, examen cogitationum, electio,<br />
ocmmemoratio, consideratio, resolutio, explicatio, discursus,<br />
Judicium, confirmatio, illuminatio. E pontoknak<br />
kifejtését tartalmazzák a következő fejezetek azzal a figyelmeztetéssel,<br />
hogy az elmélkedés Isten akaratában<br />
való megnyugvással végződjék. Hall munkájának tartalma<br />
nem tett szükségessé olyan változtatásokat, amilyeneket<br />
a fordítók Bayly művénél eszközöltek, s így<br />
ezt hűségesebb fordításban kapjuk. A második részt<br />
ugyancsak németből fordította Comenius, éspedig az említett<br />
1631. évi munka alapján. A cseh fordítás 1633-ban<br />
jelent meg. 20<br />
Hazánkban Vokálius trencséni nyomdájában, 1641ben<br />
jelent meg a két részből álló Praxis pietatis cseh fordítása.<br />
21<br />
Ebben az I-ső résznek már harmadik kiadása<br />
van, a Il-ik résznek pedig második kiadása. 22<br />
E kiadás<br />
végén öt, tartalmilag egymástól független toldalékot találunk:<br />
23<br />
I. »Vallasos fohászkodások, azaz rövid verses<br />
imádságok... az Űr 1641-ik esztendejeben.« Ez a könyvecske<br />
kakaskukorékolástól az ágybafekvésig, sőt az<br />
álomból való felébredésig, a nap minden szakára és számbavehető<br />
eseményére vonatkozó három-, négysoros verses<br />
imádságokat tartalmaz. A szerző ügyesen teremt hasonlatot<br />
a nap és az igazságosság, a víz és Krisztus vérének<br />
tisztító ereje, a ruha és Krisztus bűneinket fedező<br />
2 0<br />
Ez állapítható meg a Praxis p. 1641. évi harmadik kiadása<br />
H-ik részének címlapjáról, ahol 1663. év álL<br />
« RMK. II. 483.<br />
2 2<br />
Az első rész hazánkban mégegyszer megjelent cseh nyelven:<br />
»Nyomatott Lőcsén Brewer Sámuelnél az Űr M.D.C.LXXIVik<br />
esztendejében.* Szabó RMK.-a nem ismeri. Lásd: Sztripszky«<br />
Adalékok (kézírat) 2623. sz.<br />
2 3<br />
RMK. II. 581.
igazsága és ártatlansága, stb. között. II. Kempeni Tamás<br />
»Krisztus követésérők című művéből vett néhány részlet.<br />
III. A mindennapi keresztyén életnek regulái. Ezek<br />
néhánysoros kegyes tanácsok az Istennek tetsző életfolytatásra,i<br />
melyekben a szerző tökéletességre való törekvésre,<br />
alázatosságra, a lélek-és test tisztaságának megőrzésére,<br />
mértékletességre, stb. buzdít. IV. Imádság a<br />
szív tisztaságáért. V. A Krisztust szerető hívő lélek gyönyörűsége<br />
az ő mennyei vőlegényével. Itt Dr. Nikolaj<br />
Fülöp »Wie schön leuchtet der Morgen Stern« kezdetű<br />
misztikus énekének a Citharáétól (465.) eltérő fordítása<br />
áll előttünk.<br />
Nem kaphattam kézhez Zialansky Hatveinek év megjelölése<br />
nélkül Trencsénben 1642-ben megjelent munkáját,<br />
mert egyetlen példánya, számomra hozzáférhetet-<br />
Jenül, a késmárki ev. lyceum könyvtárában van. Ez<br />
a könyv — címe szerint — a jámbor és erkölcsös aszszonyokról<br />
szól, akiknek a feltámadt Jézus legelőször<br />
jelent meg. E mű azonban csak utánnyomat az előszó<br />
6-ik lapján álló következő felírat értelmében: »In novam<br />
editionem concionis Paschalis R. V. D. Galli Phaetontis.«<br />
Első kiadása az előszó szerint 1600-ban jelent meg. Az<br />
új kiadás előszava kelt Trencsénben, 1642. április 17-én.<br />
Golophonja szerint Wokál Dorottya nyomtatta TrCncsénben.<br />
24<br />
Példányszerűleg ismeretlenek Jakobaei Jakab eperjesi,<br />
majd nagyszombati evangélikus lelkész <strong>tót</strong> nyelven<br />
írott művei is: 1. Anamnesis, id est urbis Epperiensis<br />
visitatio Dei gratiosa quadruplex Slauico sermone con :<br />
8 4<br />
A könyvecske címét Sztripszky kiadatlan bibliográfiájában találtam<br />
meg: Ku Poctíwosti a k potéssenj pocestnému pohlawj Zenskému.<br />
Spis o Swatych, poboznych a náboznych, mnohymi Ducha Swatého<br />
dáry oswycenych a Pána Krysta milugjcych zenách, kterym Pán<br />
Krystus neyprwe swé slawné a weselé od mrtwych Wzkfjssenj,<br />
skrze Angeli Nebeské Kazatelé zwéstowatii, a gjm se také neyprwe<br />
w swém oslawném téle sám zgewiti a vkázati rácil. Od nékdy<br />
Kneze Hawla Zialanského Slowa a Swátosti Krystowych sluzebnjka<br />
sebrany a a wydany. 8°.
scripta. Leutschoviae, 1642. 25<br />
2. Pascha lacrymosum Inclytae<br />
urbi Epperiensi ominosum. Slauico idiomate. Leutschoviae,<br />
1643. 4-ed rét. 28<br />
Ugyanebben az évben jelent meg a trencséni nyomdában,<br />
a tulajdonos Wokál Dorottya saját költségén BJíegius<br />
Urban 27<br />
»Seelen Arznei« című 1529-ben kiadott műve<br />
tot fordításban 28<br />
»Knjzka gen2 slowé Lekárstwj Duse«<br />
címen. 29<br />
A reformáció korának építő irodalma szükség<br />
esetére világiaknak is kötelességévé teszi mások lelkipásztori<br />
gondozását. Rhegius műve éppen ilyen, laikusok<br />
használatára szánt kézikönyvecske, mely arra tanít, hogyan<br />
kell a beteg hitét Isten Igéjével erősíteni s őt a<br />
[halál óráján vigasztalni. A beteg környezetének egy bizonyos<br />
formát nyújt, mely szerint a lelkipásztor távolléte<br />
esetén el kell járnia.<br />
- A szerző szerint a halál óráján három dolog gyötri<br />
és rémíti az embert: a bűn, a halál és a pokol örök kárhozata.<br />
Ha a beteget a bűntudat gyötri, Krisztus üdvözítő<br />
halálát kell eszébe juttatni, s hirdetni, hogy bűneit<br />
többé nem maga, hanem Krisztus hordozza. Majd rá<br />
kéli mutatni arra, hogy a halál után Isten vár reá az<br />
égi sereggel, az angyalokkal, szentekkel, prófétákkal,<br />
2 5<br />
így adja a címet Klein: Nachrichten, II. 255. L.: Fabó<br />
András müvében: Monumenta evangelicorum aug. conf. in Hungária<br />
historica.<br />
2 6<br />
Klein: i. m. 256.<br />
8 7<br />
1849-ben született Langenargenben. Pályáját Ingolstadtban<br />
kezdte, mint a retorika és poétika tanára. 1519-ben pappá<br />
szentelték, de már a következő évben Luther híveinek táborába<br />
lépett. Mint superintendens halt meg 1541-ben. Életrajzát lásd<br />
G. UlhorntóL Elberfeld. 1861.<br />
2 8<br />
A fordító nevét nem sikerült megállapítanom.<br />
2 9<br />
Knjzka genz slowé Lekárstwj Duse a pfiprawenj mysli<br />
Czloweka k smrti. Z Pjsem Swatych, nekdy od D. Vrbana<br />
Regia sepsaná Nynj pak znowu wydaná a sprawenát y mnohymi<br />
vzitecnymi wécnti z Vcitelűw Pjsma Swateo ozdobená. A Odemne<br />
Doroty Wokálowé w Nowé na wlastnj náklad wydaná wytlacená.<br />
A colophon szerint »Nyomatott Trencsénben az Űr 1643-ik<br />
esztendejeben.« RMK. II. 635.
apostolokkal, mártírokkal s mindazokkal egyetembea,<br />
akiknek a beteg itt a földön kedves volt. HasonlóképeJ)<br />
kell eljárni, ha a beteget a halál és a pokol félelme<br />
gyötri. A tanításokat számos szentírási hely támasztja alá.<br />
Végül a beteget Krisztus példájára kell emlékeztetni, akinek<br />
a bűnön, poklon és halálon aratott diadala minden<br />
benne hívőnek »több, mint elegendo« ártatlanságot, életet<br />
és üdvösséget jelent. Rhegius tiszta, világos nyelven írott,<br />
praktikus, józan s minden felesleges spekulációtól mentes<br />
műve különös lelkipásztori képességekről tanúskodik.<br />
»Ezen útmutatás, mint a reformáció korában keletkezett<br />
hasonló tanítások általában, a keresztyén lélek mély lelkipásztori<br />
ismeretéből, s a lelki szorongatottság és kísértés<br />
tulajdon megtapasztalásából keletkezett.« 30<br />
A Szentírást magyarázó művekben szűkölködő <strong>tót</strong><br />
evangélikusságnak nagy szolgálatot tett Stranensky Jú*<br />
nos »Evangeliumok és epistolák rövid, sommás magyar<br />
rázatokkal...« című Trencsénben 1645-ben kiadott munkájával.<br />
A hiányzó címlapot az általam látott példányon<br />
csak néhány sorból álló kézirat helyettesíti."<br />
Stranensky könyve az <strong>egyházi</strong> esztendő vasárnapjaira<br />
és egyéb ünnepeire vonatkozó ó-égyházi evangéliumi<br />
és epistolai perikopákat dolgozza fel. A szerző<br />
különös képességet árul el a bibliai textusok építő tartalmának<br />
az egyszerű ember számára érthető, világos, átlátszó<br />
nyelven való magvas kifejtéséhez. Alaposságát<br />
mutatja egyes gyakorta előforduló szentírási fogalmaknak<br />
és kifejezéseknek a munka végén 112 kérdés és felelet<br />
formájában való rövid magyarázata. Ilyenek: Ki a mi<br />
teremtőnk? Isten; Mi vetett kárhozatba? A bűn; Ki<br />
váltott meg bennünket? Jézus Krisztus; Mi nékünk az<br />
Isten? Atyánk Krisztusban; Mik vagyunk mi? Az ő<br />
3 0<br />
Hermann Beck: Die Erbauungsliteratur der evangelischen<br />
Kirche Deutschlands. Erlangen. 1883. 73.<br />
3 1<br />
Ewangelia a Epistoly s krátkymi Sumownjmi Wyklady,<br />
kteréz se citagj celeho Roku w Cyrkwi Krystowé Jana Stranenskyho<br />
wytlacena w Trencjne. 1645. RMK. 663.<br />
w Trencjne. 1645. RMK. II. 663.
gyermekei; Mi a reménység? Folytonos várása azoknak<br />
a dolgoknak, melyeket Isten Igéjéből hitünk által vettünk<br />
A reménység nem szégyenít meg; Mi a szeretet?<br />
A hitnek eredménye és gyümölcse, jóra való hajlam, dicséretes<br />
szándék, a felebarátunkkal való jótétemény nyilvánítása.<br />
Máskülönben az Újtestamentum sok helye könyörületesség<br />
tettének nevezi; Mi a törvény? Az Istennek élő akarata,<br />
vagy úgy az Új-, mint az Ótestamentumban kinyilatkoztatott<br />
parancsolatainak összessége. Egyébként intő, vagy<br />
kényszerítő királyi pálcának neveztetik (Sceptrum &virga).<br />
Szent Pál a bűnre mutató, Isten haragját nyilvánító<br />
betűnek, s Krisztusra vezérlő mesternek nevezi; Mi az<br />
evangélium? Örömhír és üzenet, vagypedig Istennek a<br />
Krisztusban és más jó dolgokban történt Ígéretei...,<br />
amelyek az Ó- és Újtestamentumban is említve vannak.<br />
Szent Pál minden hívőt üdvösségre vezérlő hatalomnak<br />
mondja. Találunk itt egyébként ilyen kérdéseket is: Mi<br />
a vallásos ember? Mi az istentelen? Mi a keresztyén?<br />
Miben áll az Isten országa? Ki a jó? Mi az Úr keze?<br />
Mi az Űr szeme? stb.<br />
A pestis elleni védekezés eszközeiről szól Weber<br />
János eperjesi patikus »Amuletum To gest: Zpráwa<br />
krátká a potfebná o Moru...« (Amuletum, azaz a döghalálról<br />
szóló rövid és szükséges ismertetés) című, 1645ben<br />
Lőcsén megjelent műve. 32<br />
A címben foglalt tárgy kereteit<br />
túllépve hittani, sőt erkölcstani fejtegetésekbe bocsátkozik.<br />
Már az ajánlásban megállapítja a szerző, hogy<br />
»a pestis oka Isten haragja, melyet temérdek bűnünkkel,<br />
gonoszságunkkal és bűnbánatnélküli életünkkel gerjesztettünk<br />
fei.« Mivel ilyenkor az orvosi segítség keveset<br />
használ, szükséges, hogy »a szent imádkozásban mindenki<br />
szorgalmatos legyen, életét jobbítsa meg és Isten<br />
kegyelmében bizakodjék. Az ilyen szükségben ez a legjobb<br />
3 2<br />
Amuletum. To gest: Zpráwa krátka a potfebná o Moru,<br />
Yakychby Prostredkü nálezitych y tzdrawj y Nemocnj v cas Moru<br />
vzjwati meli, vcinená od Jana Webera Apatikáfe Presowského...<br />
Typls Leutschoviae apud L. B. 1645. — Matica Slovenská.
és legbiztosabb recept.« Mindamellett azonban a véde*<br />
kezes eszközeit is alkalmazni kell. Műve első részében<br />
(1—30. lap) szól a védekezés eszközeiről, melyek közö&<br />
az első megint a »bűnök igaz megbánásai és »az Istennek<br />
igaz és erős hitből fakadó segítségülhívása a ránkbocsátQtt<br />
csapás elhárításáért^ A második eszköz a helyváltoztatás<br />
A harmadik »a keresztyén felsőbbség rendelete .a<br />
községben való jó rend fenntartása céljábók. A negyedike<br />
»ilyen időben a szükség szerint és a helyi viszonyokhoz<br />
mérten egy vagy több jó, tanult és tapasztalt Doktor vagy<br />
Physicus, s amellett elegendő gyógyszerrel felszerelt jó<br />
patika legyen kéznek. .. .<<br />
A helyváltoztatás védelmi eszközével kapcsolatban<br />
egy erkölcsi probléma merül fel: »szabad-e pestis idején<br />
menekülni?« Erre a kérdésre Matthaeus Flaccus doctor<br />
medicináé megállapításaira való hivatkozással felel: »Ne<br />
engedd magad kísérteni, ha némely emberek a lelkészek<br />
között is, azt bizonygatják és állítják, hogy ez a ke*«<br />
resztyén szeretet ellen van és semmi egyéb, mint desertio,<br />
a felebarát elhagyása vagy proditio, árulás. Semmi sém<br />
igaz abból, mert a keresztyén szeretet nem kívánja a felebarát<br />
kárát vagy vesztét, sőt azt követeli, hogy ezt a<br />
szeretetet elsősorban a magam teste, feleségem és gyermekeim<br />
iránt tanúsítsam: Ordináta enim Charitas incipit<br />
a se ipso... Milyen keresztyén szeretet volna az, ha én<br />
minden ragályost meglátogatnék anélkül, hogy segíteni<br />
tudnék rajtuk? S ha eközben saját testemet, feleségemet,<br />
gyermekeimet és cselédeimet nagy veszélybe és nehéz<br />
betegségbe sodornám, nem volna-e az Isten kísértése<br />
és az ő haragitasa?«<br />
A könyv törzsét a Remediumok tárgyalása alkotja<br />
(31—125). I. A De Remediis Praeservationis szóló részt<br />
ismét a bűnbánatra és az Isten segítségülhívására való<br />
sztereotip utalással kezdi. II. Remedia Curativa, III. De<br />
Remediis Expulsivis. IV. Remedia Applicativa. V. Remedia<br />
varia Pestis accidentia sublativa, VI. De Remediis<br />
Confortativis.<br />
A remediumokról szóló fejezetekben ókori orvosok 1
megállapításainak idézésével tarkított, vénasszönyosán<br />
kuruzsló tanácsokat ad. A továbbiakban (125—157.) a£<br />
orvosi tudomány szükségességét hangoztatja, az orvosságot<br />
Isten, az orvoslás munkáját pedig a Szentlélek ajándékáképen<br />
tűnteti fel s védi a támadókkal szembeni<br />
Mindezt a Szentírásból vett citátumokkal támasztja aláj<br />
Könyve végén, a De Sacris Remediis-ban (158—162.)<br />
ugyancsak a Szentírásból mutatja ki, hogy az imádság;<br />
»probatissimum Remedium, medium; medicamentum Praeservativum,<br />
Expulsivum, Applicativum, Sublativum, Confortativum«.<br />
Művét e szavakkal zárja: »Ebben az időben<br />
mi is e szent remediumot használjuk legtöbbször, emellett<br />
azonban ne hanyagoljuk el a media medicat, azaz aZ<br />
orvosi eszközöket sem.«<br />
Chalupka Sámuel alsó-kubini, majd 1642-től tövisfalui,<br />
1657-től pedig trencséni lelkész »Ne communicaveris*<br />
peccatis alienis« 33<br />
című 1651-ben Trencsénben megjelent<br />
műve arra a kérdésre felel, hogy »megengedhetonek<br />
tartja-e és köteles-e a lelkész a theológus jó lelkiismeretével<br />
feloldozáshoz és az Úrvacsora szentségének élvezetéhez<br />
engedni olyan embert, aki felebarátjával nem<br />
békélt meg, s vele nyilvánvaló haragban és viszályban<br />
él?« Erre határozott tagadó választ ad: »... aki tehát<br />
sem tettel, sem szóval, sem szívében, vagy készakarva<br />
nem békélt meg, azt semmiképen nem szabad feloldozáshoz<br />
bocsátank. Az indokolást, mely teljesen a Szentíráson<br />
épül fel, olyannyira, hogy önálló gondolatot nem<br />
is találunk benne, hét pontba foglalva adja. Az adott<br />
3 3<br />
Ne communicaveris peccatis alienis. To gest: Krátická<br />
spráwa o spasitedlné a wtéchto Posledních casych,... Potfebné<br />
otáice: Muzeli, a powynenli ge Knez, dobrym swym a Theologickym<br />
swedomim eloweka nesmjfeného, neb w zgewném hnéwé<br />
a swäfe, s swym bliznjm iigicyho, k rozhfelenj a vziwáni Welebné<br />
Swátosti Weeefe Páne pHpustiti? Od Samuele Chahapky,<br />
Cyrkwe kubynské Faráfe,, a Widéku Orawskeho Seniora, K<br />
uzitku obecnimu wydaná, a Wytisténé v Trenöine v Laurenee<br />
Benjamina Wod Hage. Leta Pane. MDCLI. M. Nemz. Múz.<br />
RMK. II. 756.
esetben nem osztható ki az Úrvacsora: I. Krisztus Urunk<br />
nyilt és előrelátó meghagyása miatt. II. Az Úrvacsora<br />
méltatlan élvezetéből származó veszedelem elhárítása;<br />
III. a lelkész üdvösségének megőrzése; IV. a közmegbotránkozásnak<br />
az egyháztól való elhárítása; V. s hathatós<br />
példaadás céljából. VI. Az <strong>egyházi</strong> atyák és más tanult<br />
Doktorok műveinek egybevetése miatt. VII. A papi vagy<br />
inkább <strong>egyházi</strong> okok megtartása céljából.<br />
A kronologikus sorrendben következő, már említett<br />
34<br />
imádságoskönyv, mely a Cithara 1653. évi kiadásához<br />
kötve jelent meg, nem egyéb, mint Habermann<br />
imádságos könyvének kivonata. Ezzel később bővebben<br />
foglalkozunk.<br />
A <strong>magyarországi</strong> cseh testvéreknek a külföldi cseh <strong>protestáns</strong>okkal<br />
való szoros kapcsolatára mutat az a körülmény,<br />
hogy a frydeki születésű Joannides Györgynek, a tescheni<br />
fejedelemségben, a kopicei és kostenicei egyházban<br />
működő lelkésznek »Keresztyén imádságok« 35<br />
című<br />
imádságos könyvét a testvérek trencséni nyomdájában<br />
1654-ben kinyomtatták éspedig Wildy András tescheni<br />
polgármester költségén. A hét minden napjára s az élet<br />
különféle fordulataira, eseményeire vonatkozó e verses<br />
imádságok az eddig ismerteknél nagyobb verselési készségről<br />
tanúskodnak. Több imádságon, de különösen az<br />
»Isten gyötrődő egyházáért« címűn erősen meglátszik<br />
az üldöztetések hatása. A 16 latinnyelvű »Carmen gratulatorium«<br />
a könyv rendkívüli népszerűségére mutat.<br />
Provincialisztikus kifejezések gyakorta átütik Luca<br />
András proszéki lelkész (Liptó m.) »Arma piorum« 36<br />
3 4<br />
119. lap.<br />
3 5<br />
Modlitby Kfestianské. K sluzbám Spasytedlnym a Pánu<br />
Bohu ke cti a chwále pfinálezegjcy takz taky ke wselikym<br />
potfebám Duchownjm y télesnym platné kazdému Poboznému<br />
clowéku napomáhagjcy... Od Knéze GiFjka Joannidesa Frydeckého<br />
... Wytisténé w Mesté v Trencjné v Lorence Benjamina<br />
Od háge. Leta Páne, MDCLIV. M. Nemz. Máz. RMK. II. 814.<br />
. 3 6<br />
Arma Piorum Zbroge Poboznych; Aneb: Modlitby Nábozné<br />
na Litanie kaidodennj... sprawené skrz Knéze Ondrege<br />
Lucae ... Matica Slovenská.
című, Hlésházy Gábornak és Györgynek, valamint Thököly<br />
Istvánnak ajánlott imádságos könyvecskéjének so-'<br />
rait Az 1655-ben Lőcsén Brewer Lőrincnél megjelent,<br />
39 számozott lapból álló imádságos könyv »Ad Lectorem«<br />
cím alatti bevezető soraiból megtudjuk, hogy ezek »új<br />
imádságok«, melyek »előbb soha ki nem adattak«. A könyv<br />
célja »az egyház megőrzéséért az Űr Jézus Krisztus<br />
nevében unanimi voce et corde imádságokat küldeni<br />
^az Atyaistenhez azon célból, hogy a jö dolgok bőségét,<br />
a rosszaknak 37<br />
pedig elhárítását kikönyörögjük.« 38<br />
Az<br />
egyház megőrzéséért »a török és csőcselék seregének<br />
legyőzéséért, az összes keresztyén rendekért, a császárért,<br />
királyért, fejedelmekért, grófokért, palatínusokért, hivatalnokokért,<br />
szolgákért, minden hivatásnak a keresztyén<br />
egyházba plántált népéérk mondandó agendai jellegű<br />
imádságokból álló könyvecskének minden sorát átszövik<br />
a sűrűn használt bibliai citátumok. Minden imádságot antiphona<br />
előz meg.<br />
Habermann János (1516—1590.) jénai, később wittenbergi<br />
egyetemi tanár, majd 1576-tól zeitzi superintendens<br />
39<br />
1567-ben kiadott imádságos könyve 40<br />
Arndt<br />
János »Igaz keresztyenseg« című műve mellett az evangéliumi<br />
keresztyénség legnagyobb hatású és legelterjedtebb<br />
imádságos könyve lett. 1575-ben egy ismeretlen<br />
fordító, egy évvel később pedig maga Habermann is<br />
lefordította művét latinra, 41<br />
majd egymást követték a mű<br />
3 7<br />
A címlap szerint ezeken pestist, éhséget, drágaságot, háborút,<br />
vérontást, Isten haragját, gyors halált, szárazságot ért.<br />
3 8<br />
Ad Lectorem.<br />
3 9<br />
Életrajzát lásd: Alig. DB. I. 699. és Herzog—Hauck:Reallex.<br />
der prot. Theol. VII. 257. stb.<br />
4 0<br />
Christliche Gebett für allerley Noth und Stände der Ganzen<br />
Christenheit, aussgetheilet auf alle Tage in der Wochen zu<br />
sprechen, sampt gemeinen Daneksagungen, auch Morgen- und<br />
Abendsegen. Wittenberg. 1567.<br />
4 1<br />
Precationes a Joanne Avenario D. in singulos septimanae<br />
dies conscripta ... Witenberge, 1576. '
alnémet/ szlovén, francia' és egyéb fordításai:* 2<br />
- A <strong>tót</strong><br />
fordítás ismeretlen fordí<strong>tót</strong>ól 1656-ban Lőcsén jelent meg.**<br />
A könyvecske ben foglalt imádságok az ember egész<br />
életét áhítattal szövik át a kor <strong>protestáns</strong> etikai felfogasának<br />
szellemében, mely az ember hétköznapi élete minden<br />
profán tevékenységére is kiterjeszti az istentisztélet<br />
fogalmát. Az imádságos könyv első részét a hét minden<br />
napjára szóló imádságok alkotják. A mindennapos reggeli<br />
és esti imádságok között több más, bizonyos<br />
szempontok szerint változó tartalmú imádságot<br />
találunk. Például vasárnap, hétfőn és kedden a reggeli<br />
imádság után mindjárt a teremtésért, megváltásért<br />
és megszentelődésért való hálaadás következik. A vasárnapi<br />
imádságok alap,hangja az Isten Igéjére való gondolás.<br />
A hétfői imádságok között, lévén ez a nap a heti<br />
munka kezdetének napja, ott találjuk az elöljárókért s<br />
alattvalókért való imádságokat is. Keddre, miután János<br />
ev. 2:1. szerint ez a nap a házasságkötés napja, a házasokért<br />
való imádság-mintát adja a szerző. u<br />
A második<br />
részben különböző társadalmi osztályok, foglalkozások és<br />
életviszonyok számára szóló imádságok foglaltatnak. Pl,;<br />
lelkipásztorok, fejedelmek, az Ige hallgatói, cselédek,<br />
vándorok, zivatarban levők, házasok, utasok, betegek,,<br />
stb., imádságai.<br />
Habermann könyve imádság-mintákat ad. Ezzel eltér<br />
Luúher eszméitől, aki az utánaimádkozást helytelenítve,<br />
az Igétől megindított szív mélyéről spontán felbuzgó<br />
imádkozás híve volt, s visszatér a katholikus<br />
hagyományokhoz. Erre azonban szükség volt az egyszerű<br />
4 2<br />
Cosack: Zur Geschichte der evangelischen ascetischen Literatur<br />
in Deutschland. Basel & Ludwigsburg. 1871. 259.<br />
4 3<br />
Modlitby krestianské, za wseliké potfeby kazdého Czloweka,<br />
gakéhokoli powolanj, k kazdému dni celého Tyhodne: Rannj<br />
y Wecernj z Pjsma swatého sebrané a wydané od Doktora<br />
Jana Habermana ze Hbu. Lewoca. 1656. M. Tud. Akadémia.<br />
n. 59.<br />
RML<br />
. 4 4<br />
Lásd: Beck, Erbauungsliteratur, 272 — 273. és Ineze Gábor:<br />
i. m. 107. .
ember miatt, aki imádság-minta nélkül nem tudott Istenhez<br />
emelkedni, mert áhítatának kifejezésére szegényes<br />
szókincse elégtelen volt. Althaus 45<br />
szerint a katholikus<br />
hagyományokhoz való visszatérés tudatos volt, amennyiben<br />
Habermann művének napokra való beosztását, s a<br />
keresztyén naptárhoz való alkalmazkodását egyszerűen<br />
átvette Petrus Michaelis münsteri jezsuita »Sexta honoris<br />
et exultationis ad Catholicorum devotionem exornandum<br />
et exhilarandum« című Kölnben 1651-ben kiadott munmunkájából.<br />
Ezzel szemben Incze Gábor 46<br />
arra hivatkozik,<br />
hogy a napoknak órákra való beosztása nem a<br />
jezsuiták találmánya, mert már a jezsuiták előtt is, úgy,<br />
a római egyházban, mint az ótestamentumi zsidóknál<br />
voltak napszakok szerinti imádságok. A szövegátvételt<br />
pedig Michaelisre is lehet alkalmazni, aki régebbi forrásmerített.<br />
?<br />
A józan, alapos, sok helyütt kissé terjengős és nehézkes<br />
imádságokon meglátszik, hogy Habermann imádkozó<br />
szívéből fakadtak. 47<br />
Jírabovshy Péternek, a budatini vár és uradalom<br />
prefektusának 1657-ben Bártfán Klösz Jakab nyomtatásában,<br />
12-ed rétben »Manuale latino-hungarico, —slavonicum«<br />
címen 48<br />
megjelent munkájából egyetlen példány<br />
sem maradt meg. Az 1668-iki második kiadás tárgyalására<br />
később még sor kerül.<br />
Példányszerűleg ismeretlen Adami Mártonnak, a<br />
lőcsei német gyülekezet papjának (f 1690.) Brewer Lőrinc<br />
nyomdájában 1659-ben kiadott műve is: >)(>OÍ"<br />
* 5<br />
P. Althaus: Zur Charakteristik der evangelischen Gebetsliteratur<br />
im Reformationsjahrhundert. 1914. Az őnyomán: Thienemann<br />
Tivadar: i. m. 79.; Pukánszky: A <strong>magyarországi</strong> német<br />
<strong>irodalom</strong> története. 282.<br />
« I. m. 106.<br />
4 7<br />
Grosze: Die alten Tröstler... Hermannsburg. 1900. 110.<br />
4 8<br />
így adja a címet Szabó K. RMK. II. 875. Németh, Memoria<br />
Typogr. 39. nyomán.
Salvatoris $ati celebris, avagy köteles karácsonyi<br />
ünnep, amelyben arra taníttatik a keresztyén lélek, miképen<br />
tartozik az ő testvérét, Jézus Krisztust, az ő születése<br />
napján magasztalni, s miképen akarja ő ezt becses<br />
jutalommal viszonozni...« A könyv 8-ad rétű. Címét<br />
Rizner említi, 49<br />
Szabó Károly RMK-a a címet sem ismeri.<br />
Ugyancsak a külföldi cseh <strong>protestáns</strong>okkal való kapcsolatra<br />
mutat Loebryn Dániel libechovai lelkész németből<br />
fordított művének, a »Lelki találós kérdések«-nek M<br />
Trencsénben, Cizek Nikodém nyomdájában újra való<br />
kinyomatása. Bár tárgyánál fogva nem tartozik szorosan<br />
az elmélkedések körébe, mégis itt ismertetem, mert az<br />
előszó szerint kiadója ezt a bibliaolvasás pótlásának<br />
szánta. Tulajdonképen nem egyéb, mint ügyesen összeállított<br />
szellemi torna, s így inkább szépirodalmi terméknek<br />
tekinthető.<br />
A könyvecske bibliai tárgyú, sokszor paradoxnak<br />
látszó találós kérdéseket tartalmaz, mindig egy-egy bibliai<br />
helyre támaszkodó felelettel. PL: Mi lehetetlen Istennél?<br />
Az, hogy hazudjon, mert ő maga az igazság, mint<br />
ahogy a Zsidókhoz írt levél 6-ik fejezete mondja: lehetetlen,<br />
hogy az Isten hazudjon. — Vagy: Ki nem született,<br />
s mégis élt e világon? Ádám, az első ember nem<br />
született, hanem egy darab agyag-földből Isten által teremtetett,<br />
930 évig élt, s ugyanannyit Éva. I. Mózes 5.<br />
-— Az anyagot fogalmi csoportokra osztja, bár nem éles<br />
különválasztással. Ilyen fogalmi körök: Isten, Krisztus,<br />
föld, nap, ember, állat, víz, növények, stb.<br />
*) Rizner I. 9. sajtóhibásan adja a görög szót.<br />
49 OvofiaorfQia Salvatoris Nati celebris aneb Slawnost<br />
Wanocnj powinna: W ktereg se Krestanska Dusse wynaucuge,<br />
kterak ona gest powinna Bratra sweho milého Krista Pána, na<br />
den geho Narozenj Slawného wázati... Wytissténa v Wawrince<br />
Brewera, L. Páne MDCLIX, Rizner: i, m. I. 9—10.<br />
5 0<br />
Pohádky Duchownj, nebo Rzecj w podobenstwj powédéné:<br />
anobrz Otázky zatmelé, s Odpowedmi kratickymi z Pjsem Swa-<br />
tych.,. sebrane... od knéze Danyele Loebryna. Trencin. 1660.<br />
M. Nemz. Múz. RMK. II. 961.
Loebryn könyvecskéje 1675-ben második kiadásban<br />
is megjelent Zsolnán, változatlan tartalommal. Az általam<br />
látott példány Tranovskynak 1620-ban Olmützben<br />
sajtó alá rendezett Ágostai Hitvallásával van egybekötve.<br />
50<br />
*<br />
Luca András »Dialogus Theologicus«-a 51<br />
nem egyéb,<br />
mint az Istennek és a keresztyén embernek szentírási<br />
idézetekben való dialógusa 4 fejezetben. A dialógusokhoz<br />
3 rövid reggeli, 1 esti és 1 hosszabb verses imádság járul<br />
»Buzgo imádság az Űr Jézus Krisztushoz« címen. Ezután<br />
3 a Citharából ismert ének következik: »Lelkem<br />
vőlegénye lett az én Uram« (468.), »Mindenfelöl kernenyen«<br />
(551.), »Nem kell szívem elcsüggedned« (603.).<br />
Nem ismeretes Comenius »Mindennapi keresztyén<br />
imádságok...« című művének őrzési helye sem. Címét a<br />
Magyar Könyvszemle 1889, 227. Jungmann alapján adja:<br />
»Comenius Johannes Arnos. Kazdodennj Modlitby Kfestanské<br />
z Pjsem svatych od J. A. Kom. wzdélané i a<br />
premysslowánim rannjm a wecernjm... V Presspurku<br />
u Jana Schauffa. 1665, 8 r., 264. 1.«<br />
Itt említjük meg Pilarik István »Sors Pilarikiana« című<br />
verses művét is. Pilárik István, akit atyjától és fiától való<br />
megkülönböztetés céljából II. Pilárik Istvánnak neveznek,<br />
a töröktől és az ellenreformáció idején elszenvedett üldöztetések<br />
között, 1639. évtől kezdődőleg 1678-ban bekövetkezett<br />
haláláig 7 gyülekezetben lelkészkedett. Török<br />
fogságának elszenvedése után rövid ideig Szenicen volt<br />
lelkész, azután Boroszlóba, majd Zittauba menekült s<br />
végül Neu-Salzában telepedett le.<br />
Amikor a török 1663-ban Pozsonyt, Nyitrát és Trencsent<br />
végigpusztítva, egészen a morva határig nyomult,<br />
RMK. II. 1375/a.)<br />
»i 2\>v @e
Pilárik is rabságba került. E török rabságban kiállott<br />
szenvedéseit írta le versben, részletes, pontos előadásban<br />
a »Sors Pilarikiana«-ban, 52<br />
mely Zsolnán 1666-ban jelent<br />
meg. Keserves megrázkódtatásainak leírása helyenként<br />
— mai szemmel nézve — humoros fordulatokkal váltakozik.<br />
Műve költői szempontból kevésbbé értékes s ittott<br />
prózába hajlik. Egyébként soraiból mindenütt egyszerű,<br />
józan gondolkodás, tisztalelküség, mélységes keresztyén<br />
alázatosság és bűntudat tükröződik ki.<br />
Tablic Bohuslav Pilárik művét 1814-ben Szakolcán<br />
újból kinyomatta.<br />
Horányi Pilárik egyéb művéről is tud: 53<br />
»Edidit quoque<br />
Meditationales hebdomadales, cum titulo: HarpJm<br />
Davidica, idiomate Slavonico, Trenchinii impressa«. Pilárik<br />
e művéből azonban ma már egyetlen példány sem<br />
ismeretes.<br />
Lelőhely feltűntetése nélkül említi a Rizner-bibliográfia<br />
Piláriknak (Favus Destillans 5i<br />
című imádságos<br />
5 2<br />
D.C.D. Sors Pilarikiana. Los Pilárika Sstépána, Sluzebnika<br />
Bona Pána W zawedenij prezalostnem ... Wytlaceno w Ziliné<br />
w Impressy Jána Dádana. Leta 1666. — M. Nemz. Múz. RMK. II.<br />
1094. Itt jegyzem meg, hogy Pilárik művének két kézírati másolata<br />
van a M. Nemz. Múzeum kézirattárában. Az egyik, 1793.<br />
évbeli, Gjri Polevkától való másolat. Terjedelme 66 lap. (Slav.<br />
in 8 N° 11.). A másik, bár keltezetlen, kétségtelenül XVII. századbeli<br />
jellegű és nincs kizárva, hogy magának a szerzőnek az<br />
eredeti kézirata. Ez a 8-ad rétű kézíratok 35 sz. alatt van<br />
ilyen címmel: Pilárik Johannis V.D.M. Seniczensis fata 1666.<br />
Ebből csak 48 levél van meg, a végén több lap tőből kivágva<br />
hiányzik. Az utólagosan hozzáragasztott 49-ik levél más papíroson,<br />
más írással írott. Csak egy latin vers van rajta »In Authorem«<br />
címmel. Az 1793. évi másoló erről a XVII. századbeli kéziratból<br />
másolt, amikor ez utóbbi még teljes volt. Lapról-lapra<br />
másolja a XVII. századbeli kéziratot, s nála éppen 66 lapnyi'<br />
a szöveg, tehát ugyanannyi, mint a nyomtatott zsolnai kiadásé.<br />
5 3<br />
Memoria Hungarorum. III. 82.<br />
8 4<br />
Favus Destillanus. To gest: Stred tekaucy vtéssenych a<br />
náboznych Modliteb. Zepsana skrz knéze... ocowského, na ten<br />
cas kazatele cirkwe teplické we Spisi 1648 u Wawr, Brewera.<br />
M. 80, 236.
könyvét is* melyről, miután magam sem találtam meg^<br />
mit sem mondhatok.<br />
i l<br />
Joannides György »Clangör Tubae Divinae resohans...«<br />
című munkáját eredetileg valószínűleg szintén<br />
Csehországban nyomtatták, s így az 1667. évi zsolnai<br />
kiadás 55<br />
a csehnek egyszerű utánnyomása. Ügy a M. Nemzeti<br />
Múzeum, mint a Tranovsky-könyvtár példányának<br />
címlapja hiányzik. A címet Rizner közli pontosan. 58<br />
A<br />
rúű két részre oszlik. Az első rész bevezetésében a bűnök<br />
álmából való felébredés szükségességét indokolja a szerző.<br />
A világ végének ós az utolsó ítéletnek közeledését hirdeti,de<br />
nem a chiliazmus értelmében, melyet elítél. » Azért<br />
most a világ vége előtt ne várjunk valami kényelmes és<br />
kellemes napokat a mi földi életünkhöz, mint amire a vén<br />
tévelygő chiliasták várnak, mondván, hogy Krisztus<br />
Urunk erre a földre eljön, hogy itt elsősorban csak a<br />
kegyeseket támasztja fel, azután pedig övéivel itt e világon<br />
ezer évig fog uralkodni. Oh balga emberek! Hiszen<br />
az az ezer esztendő már elmúlt, hogy itten Krisztus uralkodott,<br />
vagyis őrizte és gondozta egyházát, úgyhogy végleg<br />
nem pusztult el, hanem inkább növekedett és terjeszkedett<br />
és így végképpen ki nem irthatták. Most pedig<br />
már a vég közeledik...« Az első rész az Isten ítéletéről<br />
szóló szentírásbeli próféciák alapján leírja az Isten<br />
közelgő ítéletét, melynek jelei már a jelenben mutatkoznak:<br />
az Isten követe, s a hírnökök közelednek, az<br />
ítélet szörnyű napját jelentik, s így a trombita hangja,<br />
mindenkinek harsog, bűnbánatra ébresztvén a bűnösöket.<br />
: 5 5<br />
Lásd a Tranovsky-könyvtár példányának első lapján található<br />
bejegyzést.<br />
6 6<br />
Rizner: i. m. II. 266: Dwogj Spis vcineny. 1. Gest Clangor<br />
Tubae Divinae, resonans, Duodeeim prodromos Diem Extremi<br />
Judicij praevenientes indicat et repertinam Consumationem mundi<br />
anunciat. Zwuk Trauby Bozj zwucjcy dwanáste Predehudcü, den<br />
Páné poslednj saudny Pfedcházegjcy, oznamtüje a rychle skonánj<br />
Swéta ohlassuge. 8°, 16 sztl. lap, 149 sztt. I. — Druhy Spis<br />
O Prawé Poslaupnosti. M. Nemz. Múz., Muzeálná Slovenskjá<br />
Spolocnosf. Tran.-könyvtár.
A hírnökök tizenketten vannak...« Az egész első rész<br />
versben íródott. A végén 4 verses imádságot találunk^<br />
melyből 3 a török veszély elhárításáért könyörög. A md<br />
második, prózában írott részéről a polemikus <strong>irodalom</strong>ban<br />
szólunk részletesen.<br />
Hrabovsky Péter »Manuale latino-hungarico-slavonicum«-jának<br />
második kiadása a Tranovsky-könyvtárban<br />
található példány kéziratos címlapja szerint 57<br />
1668-ban jelent<br />
meg Bártfán. E második kiadásban csak <strong>tót</strong> szöveget<br />
találunk. A könyvecske tehát nem háromnyelvű, mint<br />
Szabó K. gondolja, mert az összetétel második tagja hungaricoslavonicumnak<br />
olvasandó, ami <strong>magyarországi</strong> szlávnyelven<br />
írott könyvet jelent. De még így sem értjük,<br />
hogy mit jelent a címben a »latino« megjelölés. Már<br />
a címlap is megmondja, hogy az imádságokat Hrabovsky,<br />
nem mind maga szerezte, hanem különféle imádságos<br />
könyvekből gyűjtötte össze. A provincializmusokkal teletűzdelt<br />
imádságokat azonban — Mocko szerint 58<br />
— nyugodtan<br />
tulajdoníthatjuk Hrabovskynak (strázca helyett<br />
varovcík, otce helyett tatícku, stb.)<br />
A könyvecske reggeli, esti, prédikáció előtti és utáni,<br />
az egyház megőrzéséért, békéjéért, minden áldásért, esőért,<br />
jó időjárásért, jó termésért, úrvacsoravétel előtt és után,<br />
az élet szerencsés befejezéséért és a bűnök bocsánatáért,<br />
azonkívül az év minden vasárnapján és ünnepén mondandó<br />
verses imádságokat tartalmaz. A legtöbb imádságot forró<br />
hit, meleg kedély, s a forma nehézségeit nem ismerő<br />
gördülékeny verselés jellemzi. Egyik-másik a misztikus<br />
imádságok önátadó Jézus szerelmére emlékeztet (pl. az<br />
Advent IV. vasárnapi), némelyik erősen dogmatikus jellegű<br />
(Advent I. vasárnapi és nagypénteki). Az imádsá-<br />
6 7<br />
Manuale latino-hung.-slavonieum ad Praxin Piéta (tis<br />
accommoda)tum, ac ex variis libellis collectum. Opera et studio...<br />
Petri Hrabo(vsky) de Hrabova... Typis Mandátum Bartfae.<br />
Excudebat Georgius Sambuch. Anno 1668.<br />
5 8<br />
Mocko J.: Péter Hrabovsky z Hrabova.<br />
71—73.<br />
Cirk. Listy. 1902.
gokat »az 1655. évi országgyűlés üdvös kimeneteléért*<br />
mondandó ének 59<br />
zárja be, melyet Hrabovsky a Cithara<br />
178. sz. énekének vagy az »Aufer immensam, Deus4 aufer iram« dallamára énekeltet. Az evangélikusok nagy<br />
várakozással tekintettek az 1655. évi pozsonyi országgyűlés<br />
elé, melytől a bécsi és linci békében biztosított<br />
vallásszabadságuk megsértésének orvoslását várták. Ebben<br />
az énekében Hrabovsky arra kéri Istent, hogy a<br />
császári felséget és tanácsosait áldja meg az ő Szent*lelkének<br />
vezetésével, majd a tatár, török és muszka fékentartásáért<br />
könyörög, hogy a keresztyénség ne pusztuljon<br />
el háborúk által előbb, mint a világ vége eljönne.<br />
A Hrabovsky-féle imádsággyüjtemény népszerűségét<br />
az a körülmény is mutatja, hogy belőle ötöt Krman is<br />
átvett a maga agendájába.<br />
Egy címlap nélküli imádságoskönyv, 60<br />
Dadán János<br />
nyomdász Dedicatoria-jának megmaradt utolsó lapja<br />
szerint, 1669-ben jelent meg Zsolnán. A reformáció korának<br />
szellemében, melyet az <strong>egyházi</strong> atyák beható tanulmányozása<br />
jellemzett, Augustinus, Bazylius és Ambrozius<br />
egy-egy euchetikai megállapításának idézésével kezdődik.<br />
Ezután reggeli, bűnvalló, s a hét bűnbánati zsoltárra<br />
írott imádságok következnek. Ezeket követik az<br />
istentisztelettel és úrvacsoraosztással kapcsolatos imádságok.<br />
Az évi ünnepek alkalmára írt imádságok között<br />
a nagypénteki nem egyéb, mint Krisztus keresztfán<br />
mondott hét szavának parafrasztikus feldolgozása. A világ<br />
teremtéséről szóló imádságok, a 16 általános imádság,<br />
Isten próbájának idején mondandó 30 imádság, majd a<br />
hajadon állapotban, házas viszonyban mondandó, az<br />
árvák vigasztalására írott és a keresztyén gyermekekért<br />
könyörgő 10—10 imádság hosszú sorát Krupius M. Pál<br />
két úgy stílus, mint gondolattartalom szempontjából silányabb<br />
értékű imádsága zárja be Ezen ismeretlen szerzőtől<br />
származó imádságok többhelyütt elmélkedőn ter-<br />
6 9<br />
Písen za Sscastny Rákos 1. P. 1655. - ;<br />
" RMK. II. 1224 a.
jengősekké, dogmatikusakká és monotonakká válnak. Al<br />
könyvecske végén 61<br />
<strong>egyházi</strong> énekeket találunk, melyek<br />
közül a legtöbb a Citharából is ismeretes.<br />
- . 1684-ben jelent meg K.G.B.-től Zsolnán a németmetből<br />
fordított Cordíale Horologium 62<br />
eredeti <strong>tót</strong> verses<br />
imádságokkal bővítve. A bevezetés a szőlőmunkásokról<br />
szóló példázatból kiindulva megállapítja, hogy »a Szentírás<br />
tanítói a tizenegyedik és az utolsó órát nagyon<br />
találóan a két végórához, t. i. a halál és az utolsó ítéletórájához<br />
hasonlítják. Ami a halál utolsó óráját illeti,<br />
maga az Űr Jézus mondja: Atyám! eljött amaz óra:<br />
dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőíthessen<br />
téged (János ev. 17. 1.)« Hivatkozik még Pál<br />
apostol szavaira (II. Tim. 4. 6.), Dávidra (39. Zsoltár<br />
6.) és másokra, akik hasonlóképpen a két utolsó órát<br />
juttatják az olvasó eszébe.<br />
A könyv a következő kérdésre felel: »Mit kell egész<br />
életedben, minden egyes órában szem előtt tartanod, hogy<br />
életedet az Űr Isten dicsőségére, s a magad üdvösségére<br />
tölthessed el?« A nap egyes óráira több rövid elmélkedést<br />
közöl úgy, hogy valamely szentírási hely alapján megállapít<br />
egy-egy hittani igazságot (pl. egy az Isten, vagy<br />
egy a közbenjáró Isten és ember között), s azt rövid<br />
elmélkedésben kifejti. Az elmélkedéseket verses imádságok<br />
követik.<br />
A nyelv-<strong>tót</strong>osítás tudatossága nyilatkozik meg<br />
Sinapius Horcicka Dániel »Isten gyermekeinek gyön-<br />
gyöcskeje« 63<br />
című művében, melyet előtte is isme-<br />
sí 394—410. és R4b—R8.<br />
6 2<br />
Cordíale Horologium aneb Srdecné Duchownj Hodinky<br />
Pfed tjm z Nemeckeho Jazyku prelozené. Nynj pak nétoo malo<br />
porozssirené s pridanjm Modliteb Rytmownjch k gednékazdé<br />
hodine od K. G. B. W Ziliné Leta 1684. — Matica Slovenská.<br />
6 3<br />
Perlicka Dijtek Bozijch, z Aneb Pokladniee Duchownj, rozlicné<br />
drahé Perly a Klinoty w sobé obsahugjcy. Z Pétj cástck<br />
S. katechyzmuse slozena, stránkami obnowená, a k wzdelanj<br />
w wjre a poboznosti, na swetlo wydaná od Daniele Synapause<br />
w Lewoczy... 1683. — M. Nemz. Múz. RMK. II. 1528, és a budapesti
étien szerzőtől fordított, miután előzőleg Brewer Sámuel<br />
lőcsei tipográfus '»azon buzgó szeretetből, mely Isten dicsőségének<br />
terjedése, s azon jóindulatból, mely a kevés<br />
könyvvel bíró-<strong>tót</strong> .egyházak iránt benne él« a könyv kiadására<br />
vonatkozólag megbeszélést folytatott vele. A<br />
könyv 1683-ban jelent meg Lőcsén.<br />
;<br />
Filológiai és nyelvtörténeti szempontból nagyon figyelemreméltóak<br />
a bevezetésnek a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>történészek<br />
által gyakorta idézett következő sorai: »A nagyon aprólékos<br />
kutatást, s az ortographiában az ékezeteket, melyekre<br />
némelyek nagy gondot fordítanak, nem igen követtem.<br />
A mi vidékünkön közönségesen használt <strong>tót</strong> szavakat,<br />
amelyek azonban a csen nyelv tisztaságához közelednek,<br />
nagy figyelemre méltattam. Különösképen attól<br />
óvakodtam nagyon, ami a szavak értelmét elhomályosíthatta<br />
volna és célom felé törekedtem, t. i. mindenütt a<br />
világosságra és a megérthetőség könnyűségére... minthogy<br />
tiszta cseh szavak előttünk olyan ismeretlenek, mint<br />
a tátrai ösvények (pl. medle, brzo, jho, tluka, podrobeny),<br />
azért, amint beszélünk, úgy- kell írnunk is, nem ctirzy,<br />
hanem ctiry és nem kft, hanem krst... Azért, mint aki mogyorót<br />
keres, ha kezdetben néhány lukasra talál is, nem tér<br />
azonnal haza, hanem tovább halad a mogyoróágakat lehajtogatva:<br />
úgy nekünk sem szabad némely szavak silánysága<br />
miatt kezünket lecsüggeszteni, nyelvünk miatt<br />
szégyenkezni, hanem inkább az usus me genuit régi<br />
szólásmódját gyakorolni.«<br />
A parafrasztikusan feldolgozott kiskáté egyes részeihez<br />
tartalmilag is kapcsolódó rövid verses és prózai<br />
imádságok úgy formai, mint tartalmi szempontból mintaszerűek.<br />
Rövidek, kifejezőek és biblikusak. A stílus simasága<br />
Sinapiusnak már az énekfordításoknál is elárult<br />
fordító készségét dicséri. Az imádságokban elszórtan sok<br />
szemléltető barokk-kifejezést találunk, mint pl.: kegyelem<br />
kerepesi-úti ág. hitv. ev. egyház könyvtára. Második válto<br />
zatlan kiadása 1701-ben jelent meg ugyancsak Lőcsén. RMK.<br />
II. 2074.
szeme, száj áldozata, hit pólyája, szív bölcsője, lelki citera,<br />
stb., »Az imádságban való hanyagság bocsánatáérk könyörgő<br />
imádságban, melyben a Szentlelket szokatlanul<br />
enyhe szellőhöz, örömnek esőcskéjéhez, s a felkenés olajához<br />
hasonlítja, valósággal torlódnak az ilyen képies<br />
kifejezések: »Szentlelek Isten, aki a kegyelemnek és<br />
imádságnak Lelke vagy, tedd az én szívem templomát<br />
a Te imádságodnak házává. Te enyhe szellő, lengjed<br />
által lelkem kertecskéjét, hadd áramoljanak illatos szerei.<br />
Te örömnek termékeny esőcskéje, puhítsd meg és öntözd<br />
meg az igaz vallásosság vizével az én lelkiismeretemnek<br />
száraz és kopár szántóföldecskéjót. Te szent olaja a felkenésnek,<br />
tégy engem igaz pappá Isten előtt, hogy számnak<br />
áldozatát minden nap meghozhassam, s az imádságoknak,<br />
valamint a szent szolgálatoknak jó illatát küldhessem<br />
hozzád, amíg csak szólni, gondolkozni vagy sóhajtani<br />
tudok, a te nevednek dicsőségére, magam és felebarátaim<br />
épülésére Amen.« Több imádság, melyben irójuk<br />
Isten előtt pornak és hamunak, haszontalan féregnek<br />
érzi magát, olyannyira, hogy csak az Igének bíztatására<br />
és Isten parancsára merészel hozzá közeledni, teremtetfcségi<br />
érzéséről tanúskodik.<br />
A keresztség szentségével kapcsolatban, a reformáció<br />
korának szellemében tanítást is ad laikusok számára arra<br />
nézve, hogyan kell áldott állapotban levő, vagy halálos<br />
veszedelembe került szülőasszonyokat vigasztalni.<br />
Sinapius a németből fordított imádságkészletet kiegészítette<br />
hazai <strong>tót</strong> szerzőktől származó imádságokkal.<br />
Anyai dédatyjától 61<br />
Licius János dubniczai lelkésztől<br />
1, atyjától, 65<br />
Sinapius Mihály szucsányi lelkésztől 8,<br />
testvérbátyjától, Sinapius Jánostól 1, Lányi Dávid breznóbányai<br />
lelkésztől és superintendenstől 1 és Lányi Zakariás<br />
trencséni lelkésztől 1 imádságot örökített meg<br />
Ezen imádságok legtöbbjét (Licius, Sinapius Mihály és<br />
Lányi Dániel imádságait) Sinapius Dániel a szerzők kéz-<br />
«* Lásd a 264. lapon.<br />
«* Lásd a 272. lapon.
iratos agendájából írta ki* Az imádságok között ott<br />
táláljuk Mynsinger Joachim* 1<br />
wolfenbütteli kancellár<br />
egy dogmatikus imádságának, valamint Hieronymus »A<br />
halál órája utáni vágyódás« című imádságának fordítását<br />
is. A mű második kiadása 1701-ben jelent meg ugyancsak<br />
Lőcsén, 68<br />
változatlan tartalommal.<br />
Itt említjük meg, hogy Sinapiusnak Drezdában 1676ban<br />
kiadott »A vallásos léleknek kertecskeje« című művét<br />
69<br />
a nyelvnek ugyanilyen <strong>tót</strong>osítása jellemzi. Sinapius<br />
különös érdemét Vlcek 70<br />
annak a szláv öntudatnak proklamálásában<br />
látja, mely »Neoforum lalino-slavonicum«. 11<br />
című latin nyelvű művében nyilatkozik meg a leghatalmasabban,<br />
ahol 30 szakaszban a cseji és <strong>tót</strong> közmondásókat<br />
tárgyalja, rávilágítva ezzel a régi <strong>tót</strong> családi és<br />
társadalmi életre.<br />
Sinapius Dániel eszméi hűséges követőkre találtak.<br />
Simonides János »A keresztyén tanítás magyarazata« 74<br />
című Zittauban 1704-ben megjelent munkája Sinapius<br />
Perlickáját forrásul nevezi meg, melyből a bevezetés fent<br />
idézett sorait csaknem szórói-szóra vette át a maga művébe.<br />
A Sinapius által elvetett mag azonban csak Krman<br />
Dániel, Bél Mátyás, Jakobaei Pál modorii lelkész és<br />
Dolezal Pál bocabányai lelkész idejében fejlődött virágzó<br />
fává, akik a nemzeti eszme szolgálatában buzgón fáradoztak<br />
az irodalmi nyelv tisztaságáért is. 73<br />
6 6<br />
Lásd Sinapiusnak az imádságok fölé írott megjegyzését.<br />
6 7<br />
<strong>1517</strong>—1588. V. ö. Herrman Beek: Die Erbauungsliteratur,<br />
Erlangen. 277—278.<br />
0 8<br />
0 9<br />
7 0<br />
7 1<br />
M. Nemz. Múz. és a beckói kolostor könyvtárában.<br />
»Zahradka dusicky pobozne.«<br />
Vlcek: Dejiny literatúry slovenskej. 12.<br />
Megjelent Lesnón 1678-ban.<br />
72 Vysvetlení Krestianského ueení. RMK. III 2. 4489. Lásd<br />
bővebben: Ján Mocko, Slovensky rukopis, Slov. Pohl'. 1894.<br />
Anton Augustin Bánik: Sbornik literárno-vedeckého odboru ssv.<br />
Rocnik III. Sväzok 1—2. Trnava. 1936. 253.<br />
1 8<br />
Mocko i. m., Vlcek i. m. 14—18.
A Cithara 1684. évi Sinapius-féle kiadásához" kötött<br />
imádságos könyv egyezik a Cithara 1653. évi .kiadásához<br />
kötöttel. Itt tehát utalok az utóbbival kapcsolatban<br />
tett megállapításaimra. 75<br />
• [<br />
Ugyancsak a Cithara 1684. évi kiadásához járul függelékként,<br />
az imádságok után, Sinapius Dánielnek 76<br />
a<br />
háborús pusztítások sújtottjainak vigasztalására írott, 5<br />
számozatlan lapból álló iratkája »A hathatós vigasztalás<br />
érvei, javaknak háborús időben való erőszakos elvételekor«<br />
77<br />
címen. A függeléknek nincs külön címlapja.<br />
Érveit a. következő 8 pontba foglalva fejti ki: I. Isten<br />
előtt megérdemeltük, hogy ő megfenyeget bennünket. II.<br />
Nincs a világon, különösen pedig Isten egyházában semmi<br />
új, hogy olyan rossz viszonyok vannak, mint a sok példa<br />
mutatja. III. Hálát kell adnunk Istennek, hogy legalább<br />
életben maradtunk, melyet vagyonúkon kívül sokan vesztettek<br />
el a katonák kegyetlensége és dühöngése következtében.<br />
IV. Az ilyen szomorú állapotban arra kell<br />
gondolnunk, hogy mi az ilyen anyagi javainkat békés<br />
időkben gyakran rosszul használtuk és így sok rosszat<br />
követtünk el. V. Azt is meg kell köszönnünk, hogy az<br />
Isten gyakran mégis meghagy nekünk valamit és nem<br />
enged tőlünk mindent elvenni. VI. Arra is kell gondolniok<br />
azoknak, akik ideigvaló javaikat elvesztették, hogy<br />
valamikor nekik is kevesebb vagyonuk volt, de Isten áldásából<br />
jutottak olyan gazdagsághoz. VII. Vigasztaljon<br />
bennünket az is, hogy habár a mi ideigvaló javainkat<br />
elveszítjük is, az égieket senki sem veheti el tőlünk.<br />
VIII. Tudnunk kell, hogy az Isten keze nem rövidült<br />
M RMK. II. 1551.<br />
Lásd a 119. lapon.<br />
7 6<br />
A szerző nevét Ribay állapította meg. Az énekeskönyv<br />
fedőlapjának belső oldalán olvashatjuk Ribay kézírásában: »Az<br />
imádságok után A hathatós vigasztalás érvei következnek Sy~<br />
napius Dánieltől.«<br />
7 7<br />
Duwody Sylného Potéssenj W cas Násylného Wálecného<br />
Statkúw Zabjranj. Az első két szó kezdőbetűiben Ribay Sinapius<br />
nevének monogrammját látja.
meg., hanem, hogy ő a mi mindennapi kenyerünket ismét<br />
megadhatja és megáldhatja.<br />
A XVII-ik század legnépszerűbb imádságos könyveinek<br />
egyike Kegelius Fülöp' 18<br />
imádsággyüjteménye. Ez<br />
Wendland W. szerint 79<br />
először német nyelven jelent meg<br />
Hamburgban 1592-ben »Ein neues christlich und gar<br />
nützliches Betbuch« címen. Cosack, 80<br />
s az ő nyomán Thienemann<br />
81<br />
azonban azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy<br />
Kegelius először latinul írta meg művé,t, s a német kiadás<br />
a latin kézirat alapján készült átdolgozás. A német kiadás<br />
után egymást követték a latin kiadások is. A mű annyira<br />
kedvelt volt hazánkban is, hogy magyarul 12 kiadást ért<br />
meg. 1679-ben pedig latin eredetijét Lőcsén is kiadták, 82<br />
Az első <strong>tót</strong> fordítást Mocko szerint 83<br />
a sziléziai exuláns,<br />
Plintovic Ádám zsolnai organista adta ki 1666-ban,<br />
12-ed rétben, 381 lapon. 84<br />
A második ismeretlen kiadás,<br />
Ribaynak az 1693. évi negyedik kiadás előzéklapján található<br />
sajátkezű bejegyzése szerint, Lőcsén 1677-ben jelent<br />
meg Kromholc János 85<br />
fordításában. Ribay itt anynyiban<br />
téved, hogy ezt a kiadást tartja elsőnek. A harmadik<br />
kiadásról Dadán János exuláns nyomdász gondoskodott,<br />
aki a művet nemcsak sajtó alá rendezte és<br />
kinyomtatta, de újból le is fordította. Az 1686-ban Zsolnán<br />
megjelent munka 86<br />
bevezetésében maga mondja, hogy<br />
7 8<br />
Kegelius nem volt theológus. 1611 körül mint magánember<br />
élt Lübeckben s 1614-ben halt meg. V. ö. Cosack/ i. m. 265.<br />
7 9<br />
Die Religion in Geschichte und Gegenwart. Tübingen.<br />
1928. II. 217.<br />
8<br />
» I. m. 267.<br />
8 1<br />
I. m. 88.<br />
8 2<br />
Duodecim piae meditationes, Solidae Christianae, ac<br />
vere spirituales, per Philippum Kegelium. (Lőcse) Anno 1679.<br />
Budapesti Egyetemi Könyvtár. '<br />
8 3<br />
Cirk. Listy. 1909. 167.<br />
8 4<br />
A példányt, sajnos, sehol sem találtam meg.<br />
8 5<br />
1666-ban breznóbányai diakónus, majd rimakokavai lelkész.<br />
8 6<br />
Dwanact Pfemysslowánj Duchownj ch, Wnjchz se obsahugj<br />
Modlitby wssechném kfesfanúm vzitecné a potessitedlné. Nekdy<br />
w Latinském gazyku wydané od Fiiipa Kegelia. Nynj pak w<br />
nowe na Cesky gazyk s pilnosti pfelozene a wytlaéené skrze Jana<br />
Dadana. W 2iline. Leta 1686. — M. Nemz. Múz. RMK. II. 160L
a művet latinból fordította cseh nyelvre, amire az a<br />
körülmény indította, miszerint a Plintovic által már előbb<br />
németből cseh nyelvre fordított imádságos könyvből csupán<br />
néhány példány létezett. Azután — írja továbbá —<br />
sokaknak az a meggyőződése is buzdította, hogy Kegelius<br />
imádságos könyvének latin kiadása sokkal megfelelőbb,<br />
mint a német és mint az első cseh, s azért azt<br />
kívánták, hogy egy, a latin eredeti szerinti cseh fordítás<br />
adassék ki.<br />
A fordítás és latin eredetije viszonyáról a következőket<br />
mondja: »A szokás azt kívánja, hogy a fordítás<br />
módjáról is szóljak valamit, és a kedves olvasónak munkámról<br />
számot adjak. Azért a legnagyobb gondot arra<br />
fordítottam, hogy a szerző elgondolását minél hívebben<br />
és értelmesebben fejezhessem ki, ami azonban nem történhetett<br />
úgy, hogy mindent szórói-szóra fordítsak le,<br />
hanem a cseh kifejezés és beszédmód kedvéért superlativus<br />
helyett néha positivust tettem, néha a tautológia elkerülése<br />
végett két vagy három synonimát egy szóval<br />
fejeztem ki, néha pedig egész olyan mellékmondatokat<br />
(comma) tettem át más helyre, melyek a latin szórend<br />
szerint nem állhattak meg a cseh nyelvben. Bizonyos<br />
vagyok abban, hogy az értelmes olvasó ezt nem veszi<br />
rossz néven, ha ezáltal az értelem lényege sem nem<br />
változik, sem abból semmi ki nem marad, hacsak a<br />
latin példányok hibájából nem, melyek közül némelyik<br />
kiadás nagyon korrigálatlan. A címeket nem mindig<br />
azokkal a szavakkal fejeztem ki, amelyek a latinban<br />
állanak, a rövidség kedvéért megelégedvén a sommás<br />
megjelöléssel, mivelhogy munkám várakozásomon felül<br />
megnott.«<br />
Az imádságos könyv reggeli, esti, az istentisztelettel<br />
kapcsolatos imádságokat, Krisztus szenvedéstörténetére<br />
való emlékezéseket és imádságokat, bűnbánati, gyónó<br />
imádságokat (a hét bűnbánati zsoltárral), .gyónás utáni,<br />
úrvacsoravétel előtti, alatti és utáni, keresztviseléskor,<br />
betegség idején, halálos veszedelemben, az örök élet örömeire<br />
való gondoláskor mondandó, valamint különböző<br />
res
személyekre és állásokra írott imádságokat foglal magában.<br />
Talán egy <strong>protestáns</strong> imádságoskönyvön sem látszik<br />
meg annyira a középkori katholikus, különösen pedig<br />
jezsuita imádság<strong>irodalom</strong> misztikájának és szubjektivizáló<br />
hatásainak nyoma, mint éppen Kegelius imádságos könyvén.<br />
87<br />
Forrásai kizárólag a katholikus épületes <strong>irodalom</strong><br />
művei. 88<br />
Taulert,. Kempist, Augustinust, azonkívül a jezsuita<br />
Canisiust és Michaelist fordítja. így érthető, hogy<br />
imádságos könyve a katholikus hívek körében is közkézen<br />
forgott.<br />
A mű 1693-iki negyedik kiadása 89<br />
a második lőcsei<br />
kiadás, melyről már a címlap is elárulja, hogy »sok<br />
buzgó imádsággal bovült.« Ez a kiadás is igyekezett a<br />
nagy agendaszükségletet pótolni. Az évi ünnepekre írott<br />
kollektákat azonban Tranovsky Phiala odoramentorumjából<br />
veszi át a kiadó. Vannak itt továbbá keresztelési,<br />
esketési, temetési, egyházkelő asszony avatásán, betegekért,<br />
valamint az egyház és haza szükségleteiért és bajainak<br />
elhárításáért mondandó imádságok. Az agendai<br />
imádságok és kollekták a Kegelius-féle imádságok 12<br />
csoportjába<br />
ezekkel.<br />
osztva, formailag teljesen egybeolvadnak<br />
E kiadással egybekötve találjuk a Cithara már említett<br />
és tárgyalt X-ik kiadását.<br />
8 7<br />
Die Religion in Geschichte und Gegenwart. Erbauungs<br />
literatur. II. 217.<br />
8 8<br />
V. ö. Althaus: Zur Charakteristik der evangelischen Gcbetsliteratur<br />
im Reformationsjahrhundert. 1914. 101—103.<br />
8 9<br />
Dwanáciero Duchovhé Nábozné Premysslowánj, Wnjchzto<br />
Welmi Pekns a Potessytedlne Modlitby se obsahugj, nimiz, gako<br />
gistymi Prostredky, Milosí Bozj, vpokogene swedom!} a potomne<br />
Korunu wecneho ziwota dosahugeme... od Phiiipa Kegelia,<br />
nekdy knjzet Lueneburgicskych Práeceptora, Giz pak W Yazyk<br />
Narodu Slowsnského cbrance, Mnohymi wraucnymi Modlitbami<br />
rozmnozene, a s pripogenymi Krestianskymi Pjsnemi w nowe<br />
wydane a wytisstene W• Léwocy ... 1693. M. Nemz. Máz, RMK.<br />
II. 1737. ' • ' '<br />
Í69
Erősen <strong>tót</strong>osítja a nyelvet Zábojnik György imádságos<br />
könyve is. 90<br />
Francisci István görgői lelkész előszava<br />
szerint Zábojnik hátrahagyott imádságait és énekeit az<br />
ő halála után felesége, Ujfalussi Anna adta ki saját<br />
költségén. A könyvecske túlnyomó részét <strong>egyházi</strong> énekek<br />
alkotják. 91<br />
Józan, kifejező, biblikus verses és prózai<br />
imádságainak egyikét-másikát Krman agendájában is<br />
megtaláljuk.<br />
1686-ban jelenik meg egy ismeretlentől az egyes<br />
vasárnapokra és ünnepekre vonatkozó ó-<strong>egyházi</strong> evangéliumi<br />
és epistolai perikopák minden magyarázat nélküli<br />
összeállítása, latin és cseh nyelven »Evangelia et<br />
epistolae« címen. 92<br />
Klein 9S<br />
és az ő nyomán Szabó Károly 9<br />
* említik In*<br />
stitoris Mihály, elsőbb zsolnai rektor, majd zsaskói, s<br />
később trsztenai lelkész, 1693-ban kiadási hely megjelölése<br />
nélkül megjelent » Kiváló művészet, mely arról szól, hogyan<br />
kell Istenhez komolyan és hathatósan imádkoznunk<br />
...« című könyvét, melyből egyetlen példány sem<br />
ismeretes.<br />
Az iskolás ifjúság vallásos nevelését szolgálta egy<br />
magát megnevezni nem akaró fordítónak németből átültetett<br />
műve, mely a fordító saját költségén, Lőcséi!<br />
1701-ben jelent meg »A Szentírás különös szavak 95<br />
címen.<br />
9 0<br />
Modlitby nábozne, w nichz se obsahugj Rannj, Wecernj,<br />
Obecne Wzdychanij pri tom také Pjsnicky w nowe slozene,<br />
pracy ... Gifika Zabognika ... 1686 ... w Lewoci, RMK, II,<br />
1592. csak említi. — Tran.-könyvtár.<br />
samého, nábozne, siossna, nalezite a Horliwe zadati a prosyti..^<br />
»i Lásd 130., 131. lap.<br />
9 2<br />
Evangelia et Epistolae Dominicorum, ac Festorum Latiné,<br />
et Bohemice ... Leutschoviae ... Anno 1686. M. Nemz. Múz:<br />
RMK. II. 1582.. Tran.-könyvtár.<br />
8 3<br />
Nachrichten, II. 270.<br />
9 4<br />
Kunstt Wyborny, kterak se máma wázne a platne Boíiu.<br />
modliti a wsseliké k dussi y k tela potrebné weey, od neho<br />
samého, nábozne, slussne, nálezite a horliwe zadati a prosyti...<br />
S. 1. 1693. 8-ad rét. RMK. II. 1766.<br />
9 5<br />
Obzwlásstné Pjsma Swateho Recj, Stareho y N. Zákona.<br />
w nichz Catechysmus S. se ffunduge, a pronikawe potessenj, w é&s
A könyvecske elején a szentírási helyek tanításánaki<br />
módjára vonatkozólag rövid utasítást ad a tanítóknak.<br />
Hetenként egy vagy két, a fogékonyabb növendékek számára<br />
pedig több szentírási hely betanítását, s ezeknek a<br />
hét valamely napján való ismétlését ajánlja. Az » Ünnep*<br />
mutató«-ban az ó-<strong>egyházi</strong> evangéliumi perikopák alapján<br />
versbe szedi a szerző az egyes ünnepeket és vasárnapokat,<br />
éspedig úgy, hogy minden ünnep és vasárnap<br />
üdvtörténeti esemény-, vagy eszmetartalmának kifejezésére<br />
egy-egy sort ajándékoz. Azután az egyes ünnepekre<br />
és vasárnapokra 8—10 betanításra szánt szentírási helyet<br />
közöl.<br />
A legnépszerűbb imádságos könyvek egyikévé vált<br />
Mlinárowych Illés ma is használatos »A lelki élet kútja*<br />
című műve. A kezemen megfordult példány a Szabó<br />
Károly által leírt 1702. évi lőcsei kiadás. 96<br />
A mű ugyanebben<br />
az évben másodszor, majd 1707-ben Késmárkon<br />
harmadszor is megjelent, 97<br />
s a mai napig összesen 10<br />
kiadást ért meg.<br />
ssauzenj, y w hodinu smrti se obsahuge, Podle Nedélnjcht a Swáteönjch<br />
nekterych Ewangelij, pro Mládez Sskolskau, w Nemeckera<br />
nekdy Yazyku sporadané, a nynj w Slowenském na stvétlo, pracicku<br />
a nakladkem gednoho Muze Chatrneho wynessené, Bohu k<br />
Chwále! Roku Páne MDCCI. w Lewoczy. M. Nemz. Múz. RMK.<br />
II. 2072. , <<br />
* 6<br />
RMK. II. 2115. Címlapja hiányzik s így Rizner bibliográfiája<br />
alapján közlöm: Duchownj 2iwota-Studnice, pina Boského<br />
Oböerstwenj; wiprisstena w Ragi Pisma Swateho, otewfena<br />
Od Ducha Swateho a Wssem Spasenj 2ádostiwym a Milostí<br />
Bozj zjznjcym Srdcum, gak kazdodenne Ráno y Wecef, tak<br />
také we wsselikych Potfebách, Kfjzech a Sauzenjch: Ano tez<br />
pH Spowedi; Wecefj Páne; Nedelnjch y Swátecnych Bozjch<br />
Sluzbách, K potessitedlnemu vzjwanj. Widana skrze w<br />
Lewoöy. 1702. Pozsonyi lyceum könyvtára. Megjegyzem, hogy<br />
a szerző vezetékneve nem -vics végzettel olvasandó, hmemj a ch<br />
hanggal.<br />
9 7<br />
V. ö. Christian Genersich: Merkwürdigkeiten der kön.,<br />
Freystadt Késmárk, Bd. II. Leutsehau 1804. pag. 243., valamint<br />
Sztripszky H. kéziratos jegyzeteit.
A bevezetésben a szerző már előre tudomására hozza<br />
az ócsárlóknak, hogy több imádságot idegen imádságos<br />
könyvekből vett át, sokat németből fordított, az össze-<br />
-állításban pedig Salliscowius otterwichi lelkész imádságos<br />
könyvének rendjét követte. Négy részben reggeli, esti, bármely<br />
állású ember testi, lelki szükségleteiért könyörgő, az<br />
élet sokféle viszonylatára kiterjedő, Krisztusnak a kérészifán<br />
mondott hét mondását feldolgozó, bűnbánati és úrvacsorai,<br />
valamint minden vasárnap és ünnepnap alkalmával<br />
mondandó imádságokat tartalmaz. Minden imádságot<br />
egy-egy az imádság tartalmára reflektáló szentírási hely<br />
követ »Isten felelete« címen.<br />
A mű antológikus jellegét az imádságok szelleme is<br />
elárulja. A mindennapi reggeli, esti, s a testi szükségletekért<br />
mondandó imádságok még kissé szokványosak,<br />
helyenként szárazak és sekélyesek. Színben, bensőséghen<br />
gazdagabbak és mélyebbek a lelki javakért, a szív<br />
tisztaságáért, türelemért, alázatosságért, üdvözítő hitért,<br />
stb. könyörgő imádságok. Szinte rétegeződésszerűen válnak<br />
ki a többiek közül a Krisztus szenvedéstörténetével<br />
kapcsolatos, s a különféle bűnbánati és úrvacsorai imádságok,<br />
melyek közül egyik-másik a misztikus imádságoknak<br />
szinte iskolapéldája. A bűnbánatban a tökéletes<br />
•megalázkodás, önátadás és misztikus Jézus-szerelem nyilatkozik<br />
meg. A prózai imádságok között néhány ritmikus<br />
imádságot is találunk.<br />
- Neumann Gáspár (1648—1715.) wravlawi lelkész 08<br />
a pietizmus virágzásának idején is orthodox szellemben<br />
dolgozó írók közé tartozik. »Kern aller Gebete« 99<br />
című,<br />
minden európai nyelvre lefordított műve, első kiadásától<br />
9 8<br />
Bővebb életrajzát lásd: Allgemeine<br />
XXIII. 532.<br />
deutsche Biographie.<br />
9 9<br />
A címet Beck i. m. 250. alapján adom: »Kern aller Gebethe,<br />
In wenig Worten: Für alle Menschen, Für allem Alter, In<br />
allen Ständen, Zu allen Zeiten...« Hannover 1684. Becknek csek<br />
* későbbi példány volt a kezében.
kezdve (1680.) Neumann haláláig (1715.) 22 kiadástért<br />
meg. 100<br />
A mű fordítása, az RMK. II. 1616. sz. alatti<br />
példány kézirattal pótolt címlapja szerint, először 1687-ben,<br />
Lőcsén, Brewer Sophiánál jelent meg Sinapius Horcicka<br />
Dániel tollából. E meghatározás azonban valószínűleg<br />
téves. Rizner nem is említi ezt a kiadást, hanem a kiadások<br />
felsorolásánál mindjárt az 1703-as lőcsei kiadással<br />
kezdi, 1<br />
? 1<br />
mely a mű 1687. évinek vélt kiadásával tökéletesen<br />
egybevág. Az 1703. évi kiadás címlapján 108<br />
azt olvassuk, hogy Neumann ezt a könyvet Wraclawban<br />
adta ki, s ennek alapján nyomtatta le Brewer 1703-ban<br />
újból, hozzátéve, hogy »<strong>tót</strong> köntösbe öltöztetve«. A wraclawi<br />
nyomtatvány készülhetett ugyan 1687-ben, de ez<br />
minket nem érdekel. Nagyon szokatlan még az állítólag<br />
1687. évi példány impressuma is: »W Lewociv présem<br />
Sam. Brewera.« Ilyen kifejezést a hosszú életű Brewersajtó<br />
sohasem használt. így tehát az 1687. évre határozott<br />
csonka példány, a legnagyobb valószínűség szerint,<br />
azonos az 1703. évi kiadással, vagyis a M. Nemzeti Múzeumnak<br />
e kiadásból két példánya van. 103<br />
Neumann »minden emberre, minden életkorra, minden<br />
foglalkozásra és minden időre vonatkozo« imádságait 1.<br />
Tim. 2, l-ben található apostoli intés alapján négy részre<br />
osztja. Ezek: könyörgések, kérések, imádkozások és hálaadások.<br />
A katholikus mindenszentek-litániájához (Allerheiligenlitanei)<br />
nagyon hasonló, de a szentek segítségül<br />
hívása, a pápáért és az elhunytakért való könyörgés<br />
elemeitől már Luther által megtisztított 104<br />
litániák formá-<br />
100 Beck: Die religiöse Volksliteratur. 250.<br />
101 BPS. III. 286.<br />
i° 2<br />
Gadro wssech Modliteb w nemnohych slowjch obsazene:<br />
A mjsto Ranjch Wecernjch, Cyrkewnjch, a Obecnych Modliteb<br />
*lau2jcy. Za wssech Lidj, wewssem Weku, wewssem Stawu, we<br />
wssech Potrebách, wewssem Czasu. Na Svetlo wydane, od. M.<br />
Caspara Neumanna, Kazatele Sl. B. pry Cyrkwy S. Mar. MagdaL<br />
w Wraclawe. A nynj Do Sukne Slowenské oblecene, a k vzitku podane.<br />
W Lewoci v Sophiy Brewerky, 1703. — M. Nemz. Múz.<br />
10 3<br />
RMK. II. 1616. és 2166. '<br />
io4Hauck: RE. Leipzig. 1880—81. VIII. 700. és IX. 801.
jában írja imádságait. Az egyes kérésekben bizonyos<br />
ritmus és hatásos gondolatfokozás érezhető;<br />
A könyvecskét Sinapius Dániel, a mű fordítója, kiegészítette<br />
»Az élő vigasztalás lelki patakjai...« című<br />
vigasztaló irattal. Az ismeretlen szerző 4 részben újszülött<br />
gyermek halála miatt (I.), az özvegység és árvaság miatt<br />
szomorkodóknak (II.), Isten segedelmének késése miatt<br />
kesergőknek (III.), s lankadt hitük miatt önmagukra<br />
neheztelőknek (IV.), lelkipásztori szív melegétől átfűtött,<br />
gyengéd, vigasztaló tanítást ad. Az orthodox-bibliküs<br />
fejtegetéseket egyszerű, sőt iiaív, mesélő hangon elmondott<br />
átlátszó példák, talpraesett hasonlatok tarkítják.<br />
Az RMK. II. 1616. sz. alatti példány Luther kiskátéjának<br />
<strong>tót</strong> fordításával (RMK. II. 1739.) egybekötve<br />
jelent meg.<br />
A munka 1707-ben új kiadást ért meg Zsolnán. 105<br />
Ez nem egyéb, mint az ugyanezen évben és helyen megjelent<br />
latin nyelvű kiadásról 106<br />
készített fordítás. Ezzel<br />
egybekötve jelent meg a •Citihara egyik szűkebb terjedelmű<br />
kiadása. 107<br />
Motesiczky Gáspárnak Szabó Károly által RMK. II-<br />
2354 sz. alatt feltűntetett imádságos könyve, melyet ő<br />
zsolnai nyomtatványnak tart, tipográfiai és tartalmi sajátsága<br />
után ítélve, szerintem, kétségtelenül minden hazai<br />
vonatkozás nélküli külföldi nyomtatvány, s így a hazai<br />
nyomtatványok sorából törlendő.<br />
1 0 5<br />
M. Caspara Neumanna Gadro wssech Modiiteb w Modlitbe,<br />
Prosbe, Pfjmluwe a Djkuw cinenj, kratkymi slowy, Wssem<br />
lidem, kazdého wéku, fadú a powolánj, we wssech potfebách,<br />
ráno, wecer, pfi sluzbách Bozjch. Y gindy wzdycky k vzjwánj<br />
pfjhodné. s Pfjdawkem Pjsni negznaménitégssjch, k Slawe Bozj<br />
a k vzjtku bljznjho. Wytissteno, w Ziliné v Dadanowych Ded cu,<br />
Skrze Wilhelma Kaudera. Lé. 1707. — M. Nemz. Múz. RMK.<br />
II. 2313.<br />
lóé Nucleus Omnium Precandi Formularum... RMK. II. 2312.,<br />
RMK. II. 2053.<br />
1 0 7<br />
Lásd »A Cithara többi kiadásai <strong>1711</strong>-ig.« c. részt.
4. FEJEZET.<br />
A polemikus <strong>irodalom</strong>.<br />
lA. XVII-ik század folyamán gazdag virágzásnak indult<br />
<strong>magyarországi</strong> polemikus <strong>irodalom</strong> művelői között<br />
ott találjuk a legkiválóbb <strong>tót</strong> evangélikus lelkészeket is:<br />
Hodik Jánost, Hodik Sándort, Institoris Mihályt, Kalinka<br />
Zakariást, Lányi Illést, Ladiver Illést, stb. ők azonban<br />
polemikus műveiket latin nyelven írták s így a <strong>tót</strong> nyelvű<br />
hitvitázó <strong>irodalom</strong> elenyészően csekély.<br />
• Az első <strong>tót</strong> nyelvű polemikus nyomtatvány Láni<br />
Zakariás trencséni lelkész és superintendens »Pseudo<br />
Spiritus Posoniensis« című, 1<br />
Szabó Károly szerint kétségtelenül<br />
Trencsénben nyomtatott latin nyelvű munkájának<br />
fordítása. A fordítást, 2<br />
Ribay Györgynek a címlapon<br />
található kéziratos feljegyzése szerint, Wolfius<br />
Ádám exuláns lelkész végezte, s adta ki Trencsénben<br />
1643-ban.<br />
A könyv megírására az a híresztelés adott okot,<br />
mely szerint egy hajadonnak megjelent Kiiment János<br />
pozsonyi polgárnak a tisztí<strong>tót</strong>űzben szenvedő lelke. Be-<br />
1<br />
RMK. II. 633. .<br />
2<br />
Saud o falesném Duchu Prespurském, podle prawidla Negswétégsjho<br />
Pjsma Bozjho, Starozitnégsjch také Otcu Swatych:<br />
Ano y podle wlastnjch nékterych rozumnegsjch Papezencűw<br />
spisu: Zpraweny... Vcinené, Od magistra Zacharyáse Lany,<br />
Zpráwoe Cyrkwe Trencanské, a Cyrkwj Ewangelickych w kragjch<br />
Trencanském, Liptowském, a Orawském zfjzeného Superintendenta.<br />
Leta Páne. 1643. — M. Nemz. Múz. RMK. II. 634.
lavius Tamás pozsonyi kanonok »Az újonnan felragyogott<br />
hajnalcsillagáról szóló, gr. Hlésházy Gáspárnak?<br />
ajánlott, latin nyelvű könyvére, mely ezzel a tárggyal<br />
foglalkozik, idézett művével Láni felelt. A Belaviushoz<br />
intézett epés és maró gúnnyal írt bevezetésben megbotránkozását<br />
fejezi ki amiatt, hogy Belavius a maga müvét<br />
Illésházynak ajánlotta. Bátran kiáltja néki oda, hogy<br />
Illósházyt »soha nagyobb gyalázattal és könnyelműséggel<br />
nem csúfolhatta volna meg«. Majd így ír: »Önagymel-<br />
Eósága, a gróf úr, a te ajándékodra nem tekintett és<br />
nem kedvelte meg azt; a te kiváló és gyönyörűséges műved<br />
barátságtalanabb hajlékra talált, mintsem gondoltad.«<br />
Azután nyolc, már a jóizlést sértő, maró iróniával írt<br />
pontban bizonyítja Láni a megjelent lélek erotikus szándékát:<br />
I. Gyanús időben jelent meg, 2. fehér ruhában^<br />
3. mint rémkép és gonosz árnyék; 4. testben mutatkozott;<br />
5. a test tüzes volt, 6. tüze azonban nem volt égető; 7.<br />
a léleknek nem szabad oly sokáig némának maradnia,<br />
8. még kevésbbé szabad a szűzeket ölelgetnie. A szerző<br />
szerint mind e körülmények csak arra mutatnak, hogy<br />
a megjelent lélek nem volt egyéb, mint »a holt Kiiment<br />
alakjában maga a pokolnak az élőket kísértő, bűnre és<br />
tévelygésre csábító leggonoszabb ördöge«. Hét fejezetben<br />
és 31 szakaszban ezt a megállapítását igyekszik alátámasztani<br />
eleven, fordulatos érveléssel, a Szentírásból,<br />
az <strong>egyházi</strong> atyák írásaiból, s a maga tapasztalataiból<br />
merített történetekkel, sűrűn hivatkozva a korabeli katholikus<br />
<strong>irodalom</strong>ra is.<br />
Könyve második részében Láni »A Szentírásnak a<br />
tíz pápai artikulus igazolására felhozott helytelen és erőszakos<br />
alkalmazásáét bizonyítja. 8<br />
Elítéli a római katho-<br />
3<br />
A pápai artikulusok a következők: 1. Egyedül a rórrtai<br />
hit) s £ katholikus egyház az igazi. 2. Az oltári szentségnél az Ur<br />
teste és vére úgy egy szín alatt, mint két szín alatt vétetik. 3.<br />
A misét Krisztus rendelte és parancsolta. 4. A szentek segítségül<br />
hívásáról és közbenjárásáról. 5. A tisztí<strong>tót</strong>űzről. 6. A böjtről<br />
az ételek közötti különbségtevésről. 7. A gyónásról. 8.<br />
A jócselekedetekről. 9. A római pápáról. 10. Az igaz hiteti<br />
az <strong>egyházi</strong> tant és szolgálatot csodákkal kell erősíteni.
likus papságnak a csodákkal űzött könnyelmű játékát.<br />
Dicséri az őskeresztyénség istentiszteletét. Minden emberi<br />
kitalálással szemben egyedül Krisztus vérének bűntörlő<br />
erejét hangsúlyozza. »Mi szükségünk volna arra,<br />
hogy az Antikrisztus ama új decretumait és parancsolatait<br />
... a misét, tisztí<strong>tót</strong>üzet, (amint mondani szokták)<br />
egy szín alatt vételt, s a szentek segítségül hívását elfogadjuk«,<br />
s amellett elhanyagoljuk »az Úr Jézus Krisztus<br />
legdrágább vérét*.<br />
Wolfius fordításának nyelve minden provincializmustól<br />
mentes, tiszta és folyékony cseh nyelv. Ez érthető,<br />
hiszen Wolfius cseh exuláns lelkész volt.<br />
Hoe Mátyásnak* a »szász választófejedelem dresdai<br />
udvari papjanak« apologetiko-polemikus művét, az »Evangelisches<br />
Handbüchlein«-t Megander Kristóf cseh exuláns<br />
fordította le cseh nyelvre, s adta ki 1627-ben. 5<br />
Hazánkban<br />
Dubravius Dániel senicei lelkész és püspök nyomatta ki<br />
1650-ben, saját bevezetésével ellátva. 6<br />
Szabó Károly szerint<br />
Trencsénben nyomatott. 7<br />
Dubravius polemikus bevezetése a »catholicus« jelző<br />
történeti eredetével foglalkozik, majd megállapítja, hogy<br />
valaki nem mindig olyan, amilyen néven nevezi magát.<br />
4<br />
Egidius Hunnius, a kiváló német evangélikus theológus és<br />
Leyser Polykarp wittenbergi udvari lelkész mellett Hoé volt a<br />
legnagyobb hatással Tranovskyra, akivel 1611—-1613-ig együtt<br />
is lakott Prágában. V. ö. Dr. Ferdinánd Hrejsa: Jifi Tranovsky v<br />
Cechách. Tr. Sbornik. 53. ^ \<br />
* Jozfef Jirecek: Literatura exulantúv ceskych. C. C. M.<br />
1874. v Praze.<br />
8<br />
Matthyáse Hőe kurffirsta Saskeho Kazatele wdrázdanech<br />
Ewangelitská Rucnij Knizka. W kterelto se z samého slowa<br />
Bozjho nepohnutedlné prokazuge, Ze wjra tak nazwanych Lutheránu<br />
gest Prawá, Katholická a Ewangelitská, Papezské pak<br />
vöení ze gest z gruntu bludné a Slowa Bozjmu odporné...<br />
Z nemeckého Yazyka od M. Krystoffa Megandra Preloizen^,.<br />
Kterauz nowé, na nékterych mjstech po wyswetliwspredmluwau<br />
swau wlastnjm nákladem tisknauti dal. Dániel Dubravius Silleinerus.<br />
Leta Páne MDCL. — M. Nemz. Múzeum. RMK. II. 740.<br />
7<br />
Lásd az RMK. II. 740-hez fűzött megjegyzést.
A zsidók pl. Ábrahám magvának mondották magukat,<br />
de nem cselekedték Ábrahám cselekedeteit. Megemlíti,<br />
hogy »saepe salutatur virgo, quae nobile scortum est«.<br />
Hivatkozik továbbá Augustinus szavaira is »Omnes haeretici<br />
se Catholicos dici volunt«. Az tehát az igazi katholikus<br />
egyház, mely megtartja »az ó- és újtestamentumba<br />
írt tanitast«.<br />
Hőének a biblia mellett az <strong>egyházi</strong> atyák írásainak,<br />
s a katholikus <strong>irodalom</strong>nak tökéletes ismeretéről tanúskodó<br />
műve a római katholikus és lutheri egyházak tanbeli<br />
különbségeit tárgyalja kérdés és felelet formájában,<br />
beható subtiiitással, de amellett világosan és áttekinthetően.<br />
A mű nagy népszerűségnek örvendett. A cseh<br />
testvérekkel folytatott polémiájában Martinyus is hivatkozik<br />
rá, sőt idéz is belőle. 8<br />
Ujabb kiadási hely és év<br />
nélküli kiadása, melynek költségeit Révay Erzsébet viselte,<br />
s melyhez függelékként Günther János »Der Himmelsweg«<br />
című művéből vett részletek <strong>tót</strong> fordítása járul,<br />
Lombardini szerint, 1737 körül jelent meg. 9<br />
Joannides György »Clangor Tubae Divinae resonans«<br />
című 1667. évi zsolnai kiadású, már részletesebben tárgyalt<br />
művének második, prózában írott része Luther<br />
tanításának apológiáját tartalmazza. Kiindul Luthertől,<br />
s a mártírokon, egyházatyákon, apostolokon, prófétákon,<br />
Ábrahámon, stb. keresztül visszatérve a paradicsomi tanításig,<br />
deduktive, majd a testi paradicsomból átlépve a<br />
lelki paradicsomba, Jeruzsálembe, — ahol az asszonynak<br />
a földi paradicsomban megígért magva megjelent, —<br />
innen a tanítványokon, apostolokon, egyházatyákon keresztül<br />
visszatérve megint Lutherig, induktive, bizonyítja,<br />
hogy »Luther tanítása az apostolok tanítása, az apostolok<br />
{tanítása Krisztus tanítása, Krisztus tanítása pedig a<br />
mennyei Atyának meghagyasa.« Ezután »Elogium« cím<br />
s Obrana, 322.<br />
9<br />
Andreas Schmal: Brevis de vita superintendentum evangelicorum<br />
in Hungária commentatio.<br />
Monumenta.<br />
Pestini. 1861. 47. L.: Fabó,
alatt közli azokat a római katholikus <strong>egyházi</strong> és világi,<br />
szóbeli és írásbeli megnyilatkozásokat, melyek sermocinando,<br />
promulgando, licentiam dando, veritatem quaerendo,<br />
literas ad Lutherum exarando, Patentes a Pontifice<br />
Romano impetrando, stb. Luther tanításainak eszmei<br />
tartalmát igazolják.
5. FEJEZET.<br />
A Luther-káték irodalma.<br />
A biblia mellett, sőt azzal egyidejűleg, nagyjelentőségűvé<br />
nőtt a reformáció századában Luther kiskátéja is.<br />
A XVI-ik század <strong>tót</strong> nyelvű irodalmában még bibliográfiailag<br />
őrzött nyomát sem találjuk a theológia<br />
és hitvita körébe tartozó német művek fordításának. Apologetikus<br />
megnyilatkozásokkal, s a reformáció hittudatának<br />
rendszeresebb és behatóbb dogmatikai körvonalazásával<br />
a <strong>tót</strong> <strong>egyházi</strong> <strong>irodalom</strong>ban csak a XVII-ik század<br />
katholikus visszahatásának idején találkozunk először. A<br />
reformáció századában a <strong>tót</strong> evangélikusok között Luther<br />
kis kátéja képviselte a tudományos theológiát, mely ekkor<br />
még minden theológiai igényt kielégített.<br />
Egyébiránt a <strong>protestáns</strong> egyház a <strong>tót</strong>oknál is, kivált<br />
nagyobb gyülekezetekben, azonnal iskolákat állított fel.<br />
Ezek száma a XVI-ik században még kevés lehetett,<br />
de a XVII-ik században már nagyon megnőtt. Ezt nemcsak<br />
Rezüknek általánosan ismert kéziratos Gymnasiologiájából<br />
tudjuk, hanem főképen abból, hogy a külföldi<br />
egyetemeket végzett <strong>tót</strong> papok száma éppen a XVII-ik<br />
században erősen felszökik. 1<br />
Felsőiskolai tanulmányok<br />
végzése megelőző alsó iskolák nélkül elképzelhetetlen.<br />
Ez az alsófokú oktatás kétféle volt: az egyik csak az<br />
írást-olvasást és a kátét tanította a köznép számára, a<br />
másik, az ú. n. latin iskola magasabb tanulmányokra előkészítő<br />
néhány éves tanfolyam volt, s kb. a mai közép-<br />
* Haan L.: Jena Hungarica. Gyula. 1858.
iskola I—VI. osztályainak az anyagát foglalta magában.<br />
Az alsófokú <strong>tót</strong> iskolák tanításának tárgyát is főként<br />
a Luther-káté képezte, kivált az első időkben, mert hiszen<br />
abc-s könyv hiányában a káté szolgált mintegy olvasókönyv<br />
gyanánt, sőt a betűk megismerésére is. Ugyanezt<br />
a jelenséget tapasztaljuk az elmaradottabb nemzeteknél<br />
egészen a XIX-ik sz. közepéig (oroszok, szerbek, oláhok,<br />
rutének). Ezenkívül tanították az <strong>egyházi</strong> éneket,<br />
imádságokat és egyes bibliai fejezeteket. 2<br />
így érthető,<br />
hogy a Luther-káték rendszerint nem önállóan, hanem<br />
egy-egy énekes- vagy imádságos könyvvel egybekötve<br />
jelentek meg. Hogy Luther kiskátéja milyen nagy becsben<br />
állott, mutatják az 1580. évi trencséni zsinat kánonai,<br />
valamint a murányi artikulusok. A trencséni kánonok<br />
XIII-ik capituluma sürgeti a káté tanítását: »Item statuimus,<br />
ut in singulis parochiis praesertim in oppidís<br />
post preces vespertinas, diebus dominicis catechismus 1<br />
minor Doctoris Lutheri populo et pueritiae proponatur,<br />
nam magnam huius summariae doctrinae utilitatem esse<br />
testantur fructus, et exempla repurgatarum ecclesiarum et<br />
rogandus erit magistratus, ut ubi nolint sponte adesse<br />
eiusmodi institutioni subditi, vi compellantur, compelle<br />
inquit intrare.« 3<br />
A murányi artikulusok hasonlóképpen<br />
Ihéltatják a kiskátét (18. art.): »Pronuncient pastor vei<br />
rector, decalogum et sequentes partes, examen quoque<br />
aceedat, praesertim tempore quadragesimali fiat propter<br />
audítores, explicetur catechismus ordine Lutheri parvus<br />
Catechismus est valde utilis, eum diligenter instillent<br />
auditoribus, sicut ex Agenda patet; catechismus slavice<br />
redditus.« 4<br />
Bár a <strong>tót</strong>ok a cseh <strong>protestáns</strong> irodalmi termékeket<br />
rendszerint átvették, mégis Luther kiskátéjának külön<br />
fordításáról a <strong>tót</strong>ságnak magának kellett gondoskodnia.<br />
Ezt a csehektől nem kölcsönözhette, mert a cseh evangé-<br />
2<br />
8<br />
4<br />
Dr. Kvacala: Dejiny reformáeie na Slovensku, 100. ,<br />
Magyar prot. egyháztörténeti adattár. 1908. VII. 29.<br />
Magyar prot. egyháztörténeti adattár. 1903. II. 53—64.
likusok hittudatából a sajátosan lutheri irány nem domborodott<br />
ki olyan jellegzetesen, mint a <strong>tót</strong> evangélikusságnál.<br />
A hittani szempontból különböző irányú vallási<br />
irodalmat a cseheknél egyébként is főként a cseh testvérek<br />
és az utraquisták ápolták. A <strong>tót</strong> evangélikasság<br />
tehát úgy Luther énekeinek, mint kiskátéjának önálló<br />
fordításával már a XVI-ik században határozott bizonyságot<br />
tett a tiszta lutheri irányhoz való ragaszkodásáról.<br />
Láttuk, hogy Tranovskyt is a cseh <strong>protestáns</strong> énekeskönyvek<br />
hitvallási határozatlansága indította Citharájának<br />
megírására.<br />
Az első nyomtatott Luther-káté 1581-ben jelent meg<br />
Bártfán, Gutgesell Dániel könyvnyomdájából »Katechismus,<br />
azaz a főbb hitcikkeknek és a keresztyén vallásnak<br />
rövidke tartalma és magyarázata.. .« 5<br />
címen. A fordító<br />
neve ismeretlen. Nem lehetetlen, hogy Scul<strong>tót</strong>i Severinnek<br />
(miegh. 1600.), aki a bártfai evangélikus egyháznál<br />
ezidöben jelentős szerepet töltött be, része volt e káté<br />
kiadásában. A szöveg tele van szlovakizmusokkal. Úgyszólván<br />
minden sorban fedezhetünk fel helyesírási helytelenségeket<br />
és grammatikai szabálytalanságokat is, mely<br />
utóbbi körülmény arra mutat, hogy a nyelv szlovakizálása<br />
a XVI-ik században még nem lehetett öntudatos, s inkább<br />
az irodalmi nyelv ismerete hiányának tudható be. Amenynyire<br />
az a meglevő, nagyon rongált, s hiányos példányból<br />
megállapítható, a bártfai káté nem fordítja hűen az<br />
5<br />
Katechysmus, to gest: Krátické obsazenij a wyklad prednich<br />
Czlankúw Wyrij a Nábozensstwij Kfestianského, öemilS se<br />
Lide Krestiansstij, a zwlasste Dijtky w Sskolach pocatecne<br />
wyvcugij. D. Mart. Luther. Mathuss w 19. Nechte Dijtek a<br />
nebrante gim gijti ke mne, nebo takowychf gest Kralowstiwij<br />
Nebeské. Wytissteno w Bardijowe Skrz Davida Guttgesella. Ez<br />
alatt vonal. Alatta: MDLXXXI. — A könyvet magát nem láttam<br />
s így a címet Adamis J. »Styristoroena pamiatka malého katechismu<br />
D. M. Luthera« c. műve alapján közlöm; Adamis híradásának<br />
értékét nagyon rontja, hogy a példány hollétéről mit<br />
sem mond!
•eredeti szöveget, egyet-mást kihagy, s úgy stílusában.,<br />
mint szöveghűségében, silányabb az 1612-iki kiadásúnál. 6<br />
Prúno* János iskolai működéJsének terméke és hű<br />
tükre lehetett az ő 1584-ben Galgócon kiadott, s már<br />
említett kis énekeskönyvével egybekötött latin-<strong>tót</strong> katechizmusa.<br />
Ez azonban nyomtalanul elveszett, így nem<br />
foglalkozhatunk vele. 7<br />
A XVII-ik század első <strong>tót</strong> .kátéját Pribis említett<br />
kátéjának címlapja szerint Lányi Illés, Abrahamides Izsák<br />
és Melikius Sámuel fordították le németből, s adták ki<br />
L612-ben. Megtudjuk Pribis bevezetéséből azt is, hogy<br />
az 1612. évi kiadást a három superintendens Thurzó<br />
Györgynek és feleségének, Czobor Erzsébetnek ajánlotta,<br />
akik ezt »saját költségükön nyomtatták, s tulajdon nevük<br />
alatt adták ki«. Itt értesülünk arról is, hogy az üldöztetések<br />
a könyvecske újból való kinyomatását megakadályozták,<br />
sőt kimondották, hogy »barhol akadna valaki<br />
példányára, pusztítsa el; ebből az egyháznak nagy<br />
kára lett, úgyhogy mostmár csak nagyon nehezen lehet<br />
egy-egy példányt találni, azt is szétszaggatott és összeragasztott<br />
állapotban...« Kleych Václavnak kezében volt<br />
az 1727. évi katechismus előszava szerint; Vallaszky és<br />
mások is tudnak róla. 8<br />
Ribay csak néhány ívből álló<br />
töredéket látott belőle. Bibliotheca Slavo- Bohemica-jában<br />
fol. 17 N° 51. alatt ezt írja: »fragmentum solum eius est<br />
formulám copulandi, baptizandi et quaestiones confessionales<br />
continens ac phylenis H, I, K, constans.« Példányt<br />
6<br />
Az 1581. évi <strong>tót</strong> Luther-káté fordítást sem Szabó K., sem<br />
Rizner, sem pedig Aug. Bánik (i. m.) nem ismerik. Először<br />
Adamáé i. m., majd Dr. Kvacala »Dejiny reformáeie na Slovensku«<br />
c. munkája emlékeznek meg róla. Én ezeknek alapján írtam<br />
vonatkozó soraimat, mivel sem Adamis, sem Kvacala nem tűntetik<br />
fel az állítólag meglevő egyetlen megrongált példány lelőhelyét^<br />
7<br />
Lásd bővebben a ^Bizonytalan című és kiadású könyvek<br />
a XVI. szazadban.« c. fejezetben.<br />
8<br />
A vonatkozó irodalmat lásd Anton Aug .Bánik tanulmá<br />
nyában. Sbornik, III. Trnava. 235.
ma már senki sem ismer. A kiadás helyét Pribis kátéja<br />
nem árulja el. Bánik idézett művében Jungmannal 9<br />
egyet -<br />
értőleg Lőcsét tartja a kiadás helyének. 10<br />
A három superintendens kátéját Pribis Dániel úgy<br />
mentette meg a pusztulástól, hogy 1634-ben újra kiadta 11<br />
három más, már említett könyvecskével együtt, gr. Thököly<br />
Jstván neje, Thurzó Katalin nevének szóló ajánlással.,<br />
Sajnos, már ebből is csak egyetlen példány ismeretes,<br />
mely a "ÍVL Nemzeti Múzeum könyvtárában van.<br />
A fordítás eredetijének a gazdag németországi káté<strong>irodalom</strong>ban<br />
való felkutatása, s a fordítással való összehasonlítása<br />
technikailag, sajnos, kivihetetlen volt számomra,<br />
s így Kaweraunak Luther kiskátéjához írt<br />
bevezetése alapján 12<br />
csupán annyit állapíthatok meg, hogy<br />
a fordítás egy 1542. utáni kiadás alapján készült, mert<br />
Luther a 4-ik parancsolathoz először ebben a kiadásban<br />
iktatta a fordításban is meglevő igéretét: »Auf dass<br />
dirs wohlgehe und lang lebest auf Erden«. Megjegyzendő<br />
még, hogy a kiskátéhoz kezdettől fogva fűződő toldalékok<br />
(Vorrede, Morgen == und Abendsegen, die Tischgebete, die<br />
Haustafel und das Traubüchlein) fordítását e kiadásban<br />
nem találjuk meg. Ezek helyén úrvacsorai kérdések vannak<br />
kétféle variációban.<br />
9<br />
Historie Literatúry Ceské. W Praze. 1849. 209.<br />
1 0<br />
Eddigi tudomásunk szerint a lőcsei nyomdának első megbízható<br />
adat szerinti termékei 1614-ben jelentek meg. (RMK. II.<br />
958—
Habermann János imádságos könyvének 1656. évi <strong>tót</strong><br />
fordításához kötve egy újabb, hely és év nélküli kiadású<br />
kátét találunk. 13<br />
Ez már a reggeli, esti, asztali imádságokból,<br />
valamint a házitáblákból álló függeléket is tartalmazza,<br />
s mentes a Pribis-féle káté tömérdek szlovakizmusától.<br />
A pozsonyi ág .h. ev. egyház »Manuscr. Incl. Conv.<br />
Poson.« című kézírati gyűjteménye VII-ik kötetében lévő,<br />
a XVIII-ik század közepéről származó feljegyzés adja<br />
Stephanides György 1669. évi magyar nyelvű kátéfordításának<br />
címlapját, mely szerint »Thott nyelvből Magyarra«<br />
fordította. Stephanides kátéfordítása példányszerűleg,<br />
sajnos, ismeretlen, s így <strong>tót</strong> eredetijéről sem<br />
szólhatunk.<br />
Két kiadást is megért Sinapius Horcicka Dánielnek<br />
»Isten gyermekeinek gyöngyöcskeje« című műve, 11<br />
mely<br />
a Luther-káté alapos és részletekbe menő parafrázisát<br />
tartalmazza. Az V-ik részben éles határvonalat von az<br />
lirvacsora lutheri és kálvini értelmezése között, s figyelme<br />
még ilyen kérdésekre is kiterjed: Milyen bort kell használnunk<br />
az úrvacsoránál? Nem kell-e a bort vízzel keverni?<br />
Helyes dolog-e, hogy mi az úrvacsoránál aranykelyhet<br />
használunk? Bűn-e az, ha valaki az úrvacsora<br />
vétele előtt eszik? Ez utóbbi kérdésre így felel: »A Szentírás<br />
nem tiltja ez% s azért magában nem bűn, hiszen az<br />
Űr tanítványai is előbb a húsvéti bárányt ették. De mivel<br />
manapság az a szép külső erény vált szokássá, hogy más<br />
ételek előtt a szent égi eledel részesül előnyben, azért<br />
nem volna minden bűn nélkül való, ha valaki ezen szép<br />
szokáson könnyelműen, ok nélkül, különösen pedig a<br />
gyengébbek megbotránkoztatására változtatna.«<br />
Neumann 1687. évi imádságos könyvéhez van kötve<br />
az 1693. évi lőcsei kiadású <strong>tót</strong> Luther-káté, 15<br />
mely már<br />
1 3<br />
Katechysmus Doktora Martina Luthera, kteryz slowe menssj;<br />
obsahugjcy w sobe neyhlawnégssj Artykule Nabozenstwj krestianského.<br />
RMI. II. 59. A M. Tud. Akadémia könyvtárában.<br />
1 4<br />
A teljes címet s a kátéban foglalt imádságok részletes<br />
•érdemben" tárgyalását lásd az imádságokról szóló fejezetben.<br />
1 5<br />
Katechysmus Doktora Martina Luthera, kteryz slowe
a fordító latin előszavát, s Luther előszavának fordítását<br />
is tartalmazza. A könyvecske végé a C ívtől kezdődőleg*<br />
hiányzik, de a latin bevezetésből megtudjuk, hogy a fent<br />
említett, hely és év megjelölése nélkül kiadott kiskátéhoz<br />
csatlakozó függelék e kátéban is megtalálható. Egészen<br />
jelentéktelen eltérésektől eltekintve, e két katéfordítás<br />
szövegileg is egyezik egymással.<br />
A hazai kiadású káték között még Simonides János<br />
besztercebányai evangélikus lelkésznek és superintendensnek<br />
1705. évi lőcsei kiadású »Summownjk«-ját kell<br />
megemlítenünk, mely példányszerűleg szintén ismeretlen.<br />
Rizner által közölt címe 16<br />
szerint Luther kátéjára, a házi<br />
táblákra, a gyűlési jegyzőkönyvekre, Luther születésére,<br />
tanítására, szerzetességére, házasságára, halálára, a test<br />
eltemetésére, stb. vonatkozó kérdéseket foglal magában.<br />
Másik hasonló jellegű műve »A keresztyén tanítás magyarazata«<br />
17<br />
Zittauban jelent meg 1704-ben. A pietizmus<br />
és Orthodoxia hazai viszonyára vet világot az a körülmény,<br />
hogy Simonides az általa írt prefációban felsorolt<br />
forrásművek között elhallgatja a legfőbbet, a pietista<br />
Spenernek kátéját, melyet a rózsahegyi zsinaton el is<br />
vetettek.<br />
Felmerül az a kérdés, mi okozta, hogy a reformáció<br />
igazságainak a Felvidéken való rohamos terjedése mellett<br />
a tanításnál is annyira szükséges Luther-káté fordítása<br />
aránylag csak oly későn jelent meg nyomtatásban. Erre<br />
a kérdésre Pribis Dániel 1634. évi kiskátéja fordításának<br />
menssj; Obsahugjcy w sobe neyhlawnégssj Artykule Nabozentwj<br />
Krestianského; Wytissten w Lewoci v Samuele Brewera 1693.<br />
M. Nemz. Múz. RMK. II. 1616.<br />
1 6<br />
Summownjk aneb Krátké ucenj Kresfanského obsáhnutí w<br />
kíerém se predkládagj Otázky na katechismus D.M.L. na Tabuli<br />
domownj, o Lutherowém narozenj, naucenj, mnisstwj, manzelstwj,<br />
smrti, téla pohfbenj atd. od... Bohu k sláwé a m'ladym k<br />
uzitku sepsané a roku b. MDCCV. wytlacené w Lewoci u 2oíie*<br />
S. Brewerky. 12°, 294. 1. Rizner: BPS. V. 75.<br />
1 7<br />
Wyswétlenj Krestianského Vcenj ... w 2ittawe 1704.<br />
Rizner: BPS- V. 75. — Tran.-könyvtár.
előszavában kapunk feleletet. Innen tudjuk, hogy a különböző<br />
vidékeken, különböző fordítású kéziratos Lutherkáték<br />
voltak használatban. A fordítást a lelkészek maguk<br />
végezték, éspedig úgy, hogy a szöveget a könnyenkezelhetőség<br />
kedvéért agendájukba írták. E kéziratos katechizmus-fordítások<br />
szövegileg nagy eltéréseket mutattald<br />
úgy az eredetihez, mint egymáshoz viszonyítva, mivel<br />
az írók az eredeti szöveg egyes nehezebb részeit, fogalmait,<br />
kifejezéseit a megértés megkönnyítése céljából<br />
parafrasztikusan dolgozták fel. Ilyen parafrasztikus módon<br />
fordított kéziratos <strong>tót</strong> kátét találunk a már említett 1581.<br />
évi Bystrická Agendában is. 18<br />
1 8<br />
V. ö. Bedrich Baltik: O osnove malého Katechismu. Korouhev<br />
na Sione. III. 1880. 113—116. és Dr. D'urovic: Najstarsia<br />
rukopisná sbierka piesní na Slovensku, Tr. Sbornikt 31.
6. FEJEZET.<br />
Egyházi beszéd<strong>irodalom</strong>.<br />
Az eleven németországi prédikálási tevékenység<br />
nyomán hazánkban is gazdag prédikációs és polemikus<br />
beszéd<strong>irodalom</strong> fejlődött ki. A XVII-ik század hazai <strong>tót</strong><br />
<strong>protestáns</strong> <strong>egyházi</strong> irodalmának soványsága a hazai magyar<br />
és német <strong>irodalom</strong>hoz képest azonban mégis az <strong>egyházi</strong><br />
beszéd<strong>irodalom</strong> terén a legszembeszökőbb.<br />
Nemcsak a XVI-ik, de a XVII-ik századból sem ismerünk<br />
egyelőre néhány alkalmi, nagyobbrészt halotti<br />
prédikáción kívül egyetlenegy nyomtatott <strong>tót</strong> prédikációt<br />
sem, de annál több lehetett a kéziratos prédikációgyüjtemények<br />
száma, tekintettel arra, hogy a <strong>protestáns</strong> egyházaknak<br />
legfőbb törvénye éppen a tanítás. Ma ezekből,<br />
sajnos, egyelőre csak egy-két kéziratos prédikációról van<br />
tudomásunk. Ilyen a Mocko által felfedezett szeniczi írott<br />
énekeskönyvben található 44 prédikáció. 1<br />
Ezek az 1598—<br />
1607. évekből származó különféle ünnepekre és alkalmakra<br />
írott latin és <strong>tót</strong> prédikációk nagyobbára ismeretlen<br />
szerzőktől származnak, 17 prédikáció azonban kétségtelenül<br />
Sdhinidtelius György szeniczi lelkész, majd esperestől<br />
való. Coledanus János, szulyói lelkész (Trencsén<br />
m.), akinek 1689. évi énekeskönyvét fentebb ismertettem,<br />
prédikációs kötete is kéziratos. 2<br />
Rizner Abrahamides<br />
Izsák kéziratos beszédeit fedezte fel. 3<br />
1<br />
Mocko: Slovensky rukopis, Slov. Pohl'. 1894.<br />
2<br />
Dr. Jamnicky: Kompendium evanjelickej homiletiky (kézírat).<br />
Bratislava. 1928.<br />
3<br />
Rizner: Prvy soznam rukopisov slovenskych. Slov. Pohl'.<br />
1905. 509—10.
Az alkalmi beszédek legelterjedtebb fajtája a Iwlotti<br />
beszéd, melyben a lelkészek gyülekezetük egy-egy<br />
kiváló tagjának érdemeit méltatják. E halotti beszédek,<br />
az oklevelek mellett, a családtörténeti <strong>irodalom</strong>nak legbecsesebb<br />
forrásait képezik, mert íróik nemcsak az elhunyt<br />
élettörténetét adják, s társadalmi helyzetével, érdemeivel<br />
foglalkoznak, de származását kutatva, gyakran<br />
visszamennek a család első ismert őséig is. Nagy elterjedettségüket<br />
kortörténeti és lélektani okok magyarázzák.<br />
»Az elnyomott nemzeti érzés és gyülekezeti összetartás,<br />
az űzőbe vett <strong>protestáns</strong> öntudat a temetési szertartásoknál<br />
vet lobot, mert itt a kegyelet köntösében szabadon nyilatkozhatik<br />
meg. Minden nagyúri temetés egy-egy irodalmi<br />
ünnep« — írja Ravasz. 4<br />
így válik érthetővé, hogy a<br />
hazánkba menekült cseh testvér-papok is főként halotti<br />
beszédeiket adták ki a trencséni nyomdában, s hogy egyegy<br />
elhunyt exuláns vagy hozzátartozója felett, egymással<br />
versenyezve, több beszédet is elmondottak.<br />
A beszédeknek homjletikai szempontból a XVI-ik<br />
század közepe óta Hyperius András marburgi profeszszor<br />
szabott irányt »De formandis concionibus sacris, seu<br />
de interpretatione s. s. populari. L. II.« című 1552-ben<br />
megjelent, s a XIX-ik század közepéig egyedülálló jelentőségű<br />
művével. A halotti beszédek szerkezete rendszerint<br />
a következő volt: Votum, Praeloquium vagy Exordium,<br />
Textus, Accessus, Prima, Secunda, Tertia pars,<br />
Applicatio protreptica, Personalia. Ebben a keretben mondották<br />
el az igehirdetők gyakorta 3—6 ívre terjedő, s<br />
egy-két órára való beszédeiket.<br />
Mielőtt a <strong>tót</strong> nyelven írott beszédek tárgyalásába<br />
bocsátkoznánk, méltassuk figyelemre, legalább futólag, <strong>tót</strong><br />
írók latin nyelven írott temetési beszédeit is, annyival<br />
inkább, mivel ezeknek egyike-másika magyar szempontból<br />
is érdekes. Tudomásunk szerint a latin nyelvű beszédek<br />
között Abrahamides Izsák »Oratio exequialis« című,<br />
1915.<br />
* Ravasz László: A gyülekezeti igehirdetés története. Pápa<br />
m
Thurzó György felett tartott beszédje az első. 5<br />
Alapgondolatát<br />
már magára a címlapra tette ki a szerző, Augustinus<br />
egyik idézetében: »Vocantur ante tempus boni, ne<br />
diutius vexentur, ne diutius boni persequantur«.<br />
A következő Katinka Joachim püspök munkája, címe<br />
»Lemma funereum«, s ebben Ostrozith János báró emlékezetét<br />
örökíti meg. 6<br />
Sinapius Dániel is írt latin nyelvű temetési beszédeket.<br />
Első ezek között Bakos Gábor felett mondott<br />
eléggé terjedelmes beszédje, mely »Vivit post funera<br />
virtus« címen jelent meg; 7<br />
második Spielenberger Dávid<br />
orvos felett tartott beszédje »Beatis Manibus« címmel ; s<br />
& harmadiknak címe: »Domus Hain Moesta Nain«, s ebben<br />
a híres lőcsei történetíró Hain Gáspár leányának, Juditnak<br />
emlékét örökíti meg. 9<br />
Sinapius Jánostól, Dániel bátyjától, 1644-ben jelent<br />
meg Révai Pál túróczi főispán felett tartott beszédje.<br />
Ezt Rizner nem ismeri, csak Jamnicky kézirata hitelére<br />
közlöm. 10<br />
A <strong>tót</strong> nyelvű beszédek sorozatát Lányi Illésnek Thurzó<br />
György felett 1616-ban tartott temetési beszédje nyitja<br />
meg. Eredetijét, legalább is ezidőszerint, nem ismerjük, de<br />
megmaradt magyar fordítása, amelyet az elhunyt főúrnak<br />
udvari sekretáriusa, Tserkő Mihály fordított <strong>tót</strong><br />
nyelvből. Teljes címe a következő: »Harom Praedicatiok.<br />
Az idvoezuelt Elias Lani Bichei Vdvari Praedicator Tren-<br />
5<br />
Teljes címét lásd: Rizner, BPS. I. 7. Nyomtatta Schultz<br />
Dániel, Lőcse. 1617. 4°, 3 sztlan levél.<br />
6<br />
Rizner, BPS. II. 298. Trencsén. 1637. Wokál Wencei nyomdájában.<br />
4°, 16. sztlan levél.<br />
7<br />
Rizner, BPS. V. 77. Kassa. 1666. Türsch Dávid nyomdájában.<br />
4°, 36 1.<br />
8<br />
Rizner, BPS. V. 77. 1684. Brewer Sámuelnél. 2°, 2 1.<br />
* Rizner,<br />
sztlan 1.<br />
BPS. V. 78. Lőcse. Brewer Sámuelnél. 2°, 2<br />
1 0<br />
Jamnicky i. m.
Régi magyar könyvészeti adaiekok« c. cikkében. M. könyvszemle.<br />
1886. 8—10.<br />
1 3<br />
Mocko: Éliás<br />
1902. 19.<br />
Lani... a jeho doba. Lipt. Sv. Mikulás.
exuláns lelkésznek 1<br />
* »Epitaphium Susannae Keuschinianae<br />
vulgo Romenetzianae« című beszédjét, mely Klein (Nachrichten<br />
III. 412.) szerint Trencsénben 4-ed rétben »szláv
s »Concio in obitu filiolae Tobiae Jonae...« című 23<br />
Trencsénben<br />
ugyanekkor kiadott, sajnos, elveszett beszédeinek<br />
címét Klein Nachrichten-jenek 211-ik lapja csak említi<br />
Butovsky János exuláns felett tartott »Mors Justorum«<br />
című beszédje Wolfiusnak ugyancsak Butovsky felett mondott<br />
beszédjével együtt jelent meg. 24<br />
Tőle való a »Verorum<br />
christianorum officium« című beszéd is, melyet<br />
Nitschmann György exuláns polgármester felesége, Tistinska<br />
Erzsébet felett mondott. 25<br />
Wolfius és Hodik beszédeivel együtt jelent meg 1637ben<br />
Sopotius Tódor egy és Stephanides Jakab két, exuláns<br />
sorstársak felett tartott beszéde. 26<br />
Ugyancsak amazokkal<br />
egy csoportban kerültek ki a nyomdából 1639-ben Stephanides<br />
Jakab egy harmadik és Romence János »Monumentum<br />
funebre« című, szintén exulánsok felett tartott<br />
beszéde. 27<br />
Sopotius Tódor második és Heliades József<br />
»Prosopopaea« című beszéde is egy csoportot képez Hodik<br />
és Wolfius munkáival. 28<br />
Rizner bibliográfiája 29<br />
Sopotiusnak még két beszédjéről<br />
tud, ezek azonban példányszerűleg ismeretlenek: 1.<br />
Siwy András vigasztalására 1638-ban tartott, Trencsénben<br />
kiadási év megjelölése nélkül megjelent temetési<br />
beszéd. 2. »Viri diarium vitae honestae«, Lipnicky Bocek<br />
Márton felett tartott halotti beszéd, Trencsén, 1639.<br />
Ugyancsak Rizner említi 30<br />
Stephanides Jakabnak példányszerűleg<br />
hasonlóképen ismeretlen temetési beszédeit,<br />
éspedig a Predmjrsky Katalin felett mondottat, a »Para-<br />
2 3<br />
2 4<br />
RMK. II. 533.<br />
RMK. II. 547. Lásd a 20. jegyzetet.<br />
2 5<br />
Trencsén. 1646. Sem Szabó, Sem Sztripszky nem ismeri.<br />
Megtalálható a Matica Slovenska könyvtárában, de nem önállóan,<br />
hanem Malatides János »Brevis ac perspicua... concioc<br />
c. (Sztripszky, Adalékok, 2544.) beszédjével egybekötve.<br />
2 6<br />
2 7<br />
8 8<br />
2 9<br />
Lásd a 18. jegyzetet.<br />
Lásd a 19. jegyzetet.<br />
Lásd a 20. jegyzetet.<br />
Rizner, BPS. V. 132.<br />
80 Rizner, BPS. V. 170—171.
clysis christiana« címűt, melyek Trencsénben 1637-ben és<br />
a Siwy András Dániel nevű fiacskája felett mondott,<br />
Trencsénben, 1638-ban kiadott beszédet.<br />
Ilyen cseh exuláns lelkészektől származó beszédek<br />
még: Sapor János 31<br />
»Temetesi préd&áció«-ja, 33<br />
Malatides<br />
iJános »Brevis ac perspicua de vitae aeternae, via et<br />
dignitate concio«-ja. Ez, mint tudjuk, Hodik egyik beszédjével<br />
együtt jelent meg. 33<br />
Ide tartozik Mezrjcki (Ezechiel<br />
Jabina) »Honor Exequialis« 34<br />
és Malatides Dániel »U1timus<br />
Lachrymabilis« c. beszédje. 35<br />
Ez a kettő is együtt<br />
nyomtatva jelent meg.<br />
E menekült cseh testvérpapoknak exuláns híveik<br />
felett tartott beszédei inkább katedrára való tudományos<br />
értekezések, mint halotti beszédek, mert a legtöbb esetben<br />
nem állanak egyébből, mint szentírási helyeknek,<br />
a hitvallási iratok egyes cikkelyeinek, az <strong>egyházi</strong> atyák,<br />
klasszikus írók és költők, filozófusok és tudós rabbik megállapításainak<br />
idézéséből. A beszéd folyamán egy szó<br />
sem esik az elhunytról. Mindaz, amit a halottról mondani<br />
akarnak, a beszéd végén levő Personalia-ba szorul. Mivel<br />
azonban a cseh testvérekről írott Personaliakban semmiféle<br />
hazai vonatkozás nincs, ezekkel bővebben nem foglalkozunk.<br />
A temetési beszédek felépítésének egészen új irányát<br />
képviseli Chalupka Sámuel alsó-kubini, majd trencséni<br />
<strong>tót</strong> lelkész, aki már száraz és untató okfejtések helyett<br />
inkább a gyászolók érzelmeire igyekezett hatni.<br />
A halott kiváló tulajdonságainak, s a hátramaradottak<br />
szomorú helyzetének ecsetelésével azonban vigasztalás<br />
8 1<br />
Sapora a cseh-testvér gyülekezetek alesperesi tisztjét<br />
viselte, ő képviselte a Jednotának Felvidékre menekült<br />
ágát a közös, rendszerint Lesnóban tartott zsinatokon. Lásd<br />
Gindely: Dekrety Jednoty Bratrské. 277. és O. Odlozilík: Bratfí<br />
na Slovensku. c. idézett művét. 336. L<br />
8 2<br />
8 3<br />
8 4<br />
8 6<br />
Sztripszky: Adalékok, 2545. (Trencsén?) 1646. 4° 12 levél.<br />
Lásd a 25. jegyzetet.<br />
RMK. II. 915. Trencsén. 1658.<br />
RMK. II. 916.
(helyett inkább csak könnyeket facsarhatott. így pl.": a<br />
»Threnus domus Guzithianae« c. beszédében, 36<br />
ahol az<br />
elhunyt édesanyát sirató gyermekekhez így szól:»Óh ti<br />
elárvult gyermekek! Oh ti minden vigasztól megfosztott<br />
gyermekek! Tanáostalanságtokban mihez kezdtek? Kitől<br />
kértek élelmet, vagy kenyeret? Bizonyos, hogy tinéktek<br />
Panis Naturalis-ra (kenyér), Pectoralis-ra (imádság) és<br />
Doetrinalis-ra (Ige), azaz természetes, szívbéli és ismeretet<br />
adó kenyérre van szükségtek. E kenyérhez hogyan<br />
juttok?« Majd a gyászoló férjhez fordulva ezeket<br />
mondja: »Bizonyara megbízhatott benne a te szíved,<br />
mert élete minden napján csak jót és nem rosszat tett<br />
veled. Nem volt nyelves, mint Jóbnak felesége is, aki<br />
amikor eléggé égett, még jobban szította a tüzet, (Jób<br />
könyve 2.) olyan sem volt, mint a jogban jártas Haimburgi<br />
György felesége, akiről midőn a császári udvarból<br />
hazatérő és hazáihoz hosszú idő után közeledő férjének<br />
azt mondták, hogy a te feleséged él és jól érzi magát,<br />
ő így felelt: ha az én feleségem él, akkor én haltam meg...<br />
De szelíd volt, mint az őz. Hasonló volt ama tisztes<br />
Abigailhoz (I. Sám. 25.) és Mária cseh királynőhöz. Olyan<br />
volt a te házadban, mint egy fiastyúk, aki sok gyermekkel<br />
ajándékozott meg téged ...«<br />
Az »Árvák és özvegyek könnyes gyötrelme« című<br />
beszédje 37<br />
etikai motívumokkal teljes. Tőle való az »Idea<br />
'Zittkio Johannea« 38<br />
c. s egy trencséni lakos, Melcel Dávid<br />
gyermeke felett tartott beszéd is. 39<br />
A »Wandrowka,<br />
aneb Putowánj prezalostné Rozyny Puchalky« c. temetési<br />
beszédjének példányai ezidőszerint ismeretlenek. 40<br />
Kalinka Joachim illavai lelkész és superintendens<br />
»Verus mundus Vere piae et mundae Matronae« c. teme<br />
ss RMK. II. 585. Trencsén. 1641.<br />
» 7<br />
3 8<br />
3 9<br />
RMK. II. 912. Trencsén 1658.<br />
RMK. II. 837. Trencsén. 1655.<br />
RMK. II. 942. (Trencsén) 1659.<br />
" Rizner, BPS. II. 200. Trencsén. 1664.
tési beszédjében 41<br />
szintén etikai tanítást ad. A címben<br />
foglalt tárgyat két részben fejtegeti: 1. Muliebris indecentia,<br />
seu quid mulieres dedeceat; 2. Muliebris decentia,<br />
seu quid mulieres deceat. Az applicatio protrepticaban<br />
olyan kortörténeti adatokat olvashatunk, amelyek mai<br />
szemmel nézve szinte hihetetlenek, s egy úriasszony temetésén<br />
ma bizonyára botránkozást okoznának. íme Kalinka<br />
így dicséri nemes és nemzetes Marko Borbálát, Hrehus<br />
Miklós trencséni polgár feleségét: »Istennek legyen hála,<br />
hogy a sok zabolátlan, megbokrosodott, akaratos és önfejű<br />
asszony között mindig akadnak néhányan, akik életüket<br />
nem szennyezik be illetlen szokásokkal, sem az<br />
istentelen asszonyok tanácsára nem hajlanak, hanem<br />
inkább az igazi illemet követik, s azt, ami őket ékesíti.<br />
Ezek közül való volt ez a Krisztusban elhunyt kegyes,<br />
tisztes, nemes és nemzetes Marko Borbála úrnő is Puchóról...,<br />
mert ő semmiféle olyan asszonyi illetlenséget nem<br />
követett el, amely méltán megszégyeníthette volna. Ennek<br />
rajtam kívül mindnyájan tanúi vagytok. Nem aggatott<br />
magára ékszereket, habár tehette volna, amint voltak<br />
is különféle ruhái. Állásához és korához illő öltözetben<br />
járt. Nem húzogatott ujjaira gyűrűket, nem övezte magát<br />
aranyozott abroncsokkal, nem viselt hegyesorrú cipőket,<br />
nem bocsátkozott olyan visszásságba, hogy akár férfit,<br />
akár nőt megszóljon, s cselekedeteiket könnyelműen nem<br />
magyarázta rosszra. Nem tudom akadna-e egy is, aki<br />
azt mondhatná róla, hogy így, vagy úgy szedett rá.<br />
Nem ivott sok bort. Nem volt olyan, aki a házigazda<br />
gabonáját és élelmiszereit vesztegette volna el pálinkáért<br />
és borért, vagy aki reggelijót a szomszédoknál költötte<br />
volna el, s a borospalackot a háziak előtt rejtegette volna.<br />
Nem vetemedett a fiatal asszonyok rosszra való tanítására.<br />
Ilyen barátnők tarsaságában nem voltak, kuruzslónőkkel,<br />
árulkodókkal, lustálkodókkal, pletykálkodókkal,<br />
fecsegőkkel s varázslókkal semmiféle közösségben<br />
nem volt...«<br />
• .<br />
" RMK. II. 696. (Trencsén.) 1648.
Ándricius János eperjesi lelkész Synapius Ilona felett<br />
mondott gyászbeszédet, 42<br />
aki Ladiver Illésnek, az eperjesi<br />
kollégium igazgatójának felesége volt. A rendkívül<br />
terjengősy. csaknem pusztán szentírási idézetekből allo beszédet<br />
a Ladiver és Synapius családoknak ajánlja.<br />
Sajnos eddig egyetlen példány sem ismeretes a Bévay<br />
Imrének, Turóc vármegye főispánjának özvegye, Ujfalussi<br />
Katalin felett 1704. december 4-én mondott temetési<br />
beszédnek, amely szerző és kiadási év megjelölése<br />
nélkül Zsolnán jelent meg. 43<br />
Minden tudományos értekezésszerűsége mellett is<br />
meglep egy-két gondolatának eredetiségével Krman Dániel<br />
zsolnai lelkésznek és püspöknek Dadán János zsolnai<br />
nyomdász felett tartott »Elet könyve« c. beszéde. 44<br />
A<br />
(címben megjelölt tárgyról 3 pontban elmélkedik: 1. Mi ez<br />
és mit jelent? 2. Ki írta? 3. Milyen előnnyel kecsegteti<br />
a beirottakat?<br />
Az élet könyvén nem a Szentírást, hanem azt a<br />
könyvet érti a szerző, melybe Isten a mindhalálig hűségesek<br />
nevét írja be. »Tudjuk, hogy ez nem római,<br />
frankfurti, lipcsei, amsterdami — írja —, hanem gottlandi,<br />
azaz isteni kiadású...« Azután a Szentírás nagy<br />
íróinak, az írás művészetének és a nyomdászat mesterségének<br />
dicséretes voltáról elmélkedik, de megállapítja,<br />
hogy minden írónál »nagyobb dicséretet érdemel Isten...<br />
ama mennyei író és impressor«, aki »előbb, mintsem betűk<br />
voltak, az Élet könyvét egyszerre megírta, hasábjait<br />
nem helyezte át, betűket nem hagyott ki, sem el nem<br />
homályosított, semmitsem korrigált, hanem az elejétől<br />
4 2<br />
RMK. II. 1544. Lőcse. 1684.<br />
4 3<br />
A címet Rizner, BPS. V. 112. alapján adom: Slzy, Srdecné<br />
a welmi zalostiwé, Nad Wysoce Vrozené a Welikomozné Panj<br />
P. Ujfalussi Katariny, z Divék Újfalu. Wysoce Vrozenéhb a Welikomozného<br />
Pána, Nékdy Pána, Reway Imricha Sláwné Turcans/cé<br />
Stolice Dédicného Hlawnjho Isspana, pozustalé Wdowy, w Krystu<br />
Pánu edpoejwagjcym Telem... w 2iliné.'~2°, s. "25.<br />
« RMK. II. 2224. Zsolna. (1704.)
végig helyesen csoportosított, verzális betűkkel, kisebbekkel,<br />
nagyobbakkal és kurzivakkal megírt könyvet méltóan<br />
díszíteni kegyeskedett.«<br />
- • Szinte magától adódik, hogy e tárggyal kapcsolatban<br />
a predesztinációról is említést tesz. Finom fejtegetéssel<br />
kerüli meg a kálvini predesztinációs gondolatot, amikor<br />
ezt írja: »Isten az Élet könyvébe beírt, azaz kiválasztott<br />
egyeseket, de nem tisztán kénye-kedve szerint, nem is<br />
tisztán szabad akaratából, amint azt Augustinus óta a<br />
praedestinatianusok, majd ezek után Godeschalcus, Lombardus<br />
és más, őt követő skolasztikusok tanították...,<br />
mert... a Szentírás... ezzel szemben azt tanítja, hogy<br />
ámbár Isten az ő mindenhatósága szerint a kövekből is<br />
támaszthatott volna fiakat Ábrahámnak, (Máté 3,9.)<br />
mégis bölcs előrelátásánál és előretuclásánál fogva csak<br />
azokat írta be az Élet könyvébe* s választotta ki az örök<br />
életre, akikről előre tudta, hogy a Krisztusban való üdvözítő<br />
kegyelmet az ő tökéletes érdemével hittel megragadják<br />
és e hitben életük végéig hűségesen megmaradnak.<br />
Az bizonyos, amiről az Ap. Csel. 13, 48. tanúskodik,<br />
hogy 'valakik az örök életre választottak valának, hívének'<br />
Nem azért hittek, mintha az örök életre eleve<br />
lettek volna elrendelve, mintha tehát az ő hitük Isten kiválasztásából<br />
eredt volna...«<br />
Szándékosan hagytam a temetési beszédsorozat végére<br />
a Tranovsky György felett mondott két búcsúztató<br />
beszédet, az ú. n. »Vale Tranoscianum«-ot, 45<br />
melyről fontosságánál<br />
fogva kissé részletesebben kívánok szólani.<br />
A könyvecske mindjárt Tranovsky halálának évében<br />
jelent meg, s hosszú ideig egyetlen forrása volt Tranovsky<br />
életrajzának; ami pedig Tranovsky stúdiumainak idejét<br />
illeti, ma sincs más forrásunk. A Vale Tranoscianum<br />
egyetlen példánya a M. Tud. Akadémia birtokában van. 46<br />
4 5<br />
Vale Tranoscianum. Aneb Kázánj Pohfcbnj dwoge, ucinené<br />
pfi Pohfbu slawné a swaté pámeti: Dwogi Cti hodneho Slowutného<br />
Muze Knéze Gifjka Tranowského, Sluzebnjka Páne pfi<br />
Cirkwi Swato-Mikulásské W Liptowe werneho ... Wytissténé<br />
w Trencjne Léta 1637.
A búcsúztató Lochmann János németlipcsei evangélikus<br />
lelkész Threnodia-jával kezdődik, amely jesenicei<br />
br. Szunyogh Jánoshoz, a budatini vár örökös urához van<br />
intézve. Szunyogh hatalmas pártfogója volt Tranovskynak,<br />
aki — mint tudjuk — Citharáját is neki ajánlotta.<br />
Szunyogh és Tranovsky baráti kapcsolatáról a Threnodia<br />
ezeket mondja:<br />
Hunc pietate gravem Mystain, servumque fidelem,<br />
O Sunegh defles tu quoque corde pio.<br />
Nam tibi charus erat ceu plurima signa favoris<br />
Testantur, vere vir tibi charus erat.<br />
A könyvecske két beszédet foglal magában. Az elsőt<br />
a paróchia előtt Smrtnik Menyhért (Melchior), a liptó<br />
megyei Bodica község lelkésze mondotta, aki később Tranovsky<br />
hivatalbeli utódja lett. 47<br />
Alapigéül a 75. zsoltár<br />
9-ik versét választotta, amelyben kehelyről van említés.<br />
Ezt három okból tette: 1. Tranovsky, mintegy címerül, a<br />
kelyhet használta nyomtatványain és pecsétlő gyűrűjén.<br />
3. Kíét szín alatt szolgáltatta ki az úrvacsorát. 3. »Rógi<br />
szokásként maradt fenn nálunk, hogy a halott hozzátartozóit<br />
a sírnál kehelyből, borral itatták meg, esetleges<br />
elájulásuk megelőzésére.« Ezért a beszéd főtárgyául a<br />
kelyhet választotta, azaz az Úrnak poharát. Ezt a tárgyat<br />
három szempontból fejtegeti: I. Milyen az Isten<br />
kelyhe? II. Mely és milyen embereknek nyújtja az Űr<br />
ezen kelyhet? III. Milyen ezen isteni kehelyből jövő<br />
italnak az íze?<br />
A második búcsúzta<strong>tót</strong> Lochmann János mondotta a<br />
liptószentmiklósi templomban. Az elhunytnak papi és<br />
4<br />
« RMK. II. 518. Még egy Nemzeti Múzeum-i példányról is<br />
hírt ad, ez azonban nyilván tévedés, mert a <strong>tót</strong> és cseh <strong>irodalom</strong><br />
csak az egy Ráth-féle példányt ismeri, amely az Akadémia<br />
könyvtárában, a külön kezelt ú. n. Ráth gyűjteményben van.<br />
* 7<br />
Haan: Cithara, 47.
házastársi életét röviden vázolva I. Sámuel 25,1. alapján,<br />
Sámuel halálát és temetését példázza, s népének siralmáról<br />
szól. A Personalia szakaszában a kortársnak nagyon<br />
értékes bizonyságait olvashatjuk, a nagy pap és<br />
jeles énekköltő életrajzi adatait. A könyvecske legvégén<br />
még két latin verset találunk, melyeket íróik a temetéskor<br />
mondottak el. Egyiknek szerzője Carbonarius (Uhliar)<br />
Benjámin, a németlipcsei iskola igazgatója, a másiké pedig<br />
EliásovycU Dávid »kubinyi« evangélikus lelkész.<br />
Az életrajzi adatoknak értékes volta miatt kimerítően<br />
ismertetik ezt a temetési beszédet Mocko (több munkájában),<br />
Caplovic János 48<br />
és Durovic János. 49<br />
A beszéd<strong>irodalom</strong> ismertetésének befejezéséül két alkalmi<br />
beszédet teszünk itt szóvá. Ezek ugyan nem halotti<br />
búcsúztatók, de kortörténeti szempontból nagyon becsesek,<br />
s ezért a kronológiai sorrend mellőzésével itt szólunk<br />
róluk. Az első a már említett Lochmann Jánosnak munkája,<br />
50<br />
s az 1639. október 22-én Németlipcsét pusztító<br />
nagy tűzvészt tárgyalja: citátumok merő halmozása az<br />
orthodoxia szellemében.<br />
A második beszéd már Magyarország köztörténetére<br />
vonatkozik, mint a Rákóczi harcok egyik szép emléke.<br />
Címe: »Actus Inaugurationis Vexillorum, to gest Poswe-<br />
5 1<br />
cowánj Zástav.. .« A II. Rákóczi Ferenc táborába<br />
Czelder Urbán generális vezetése alatt tömörült felvidéki<br />
seregek nyolc zászlajának felavatását Krman Dániel<br />
püspök végezte. A 60. zsoltár 3—6. v. alapján tárgyalja,<br />
»mi a kötelessége a katonaságnak, mely az Isten Igéjével,<br />
s imádsággal megszentelt új zászlók alatt szerencsésen<br />
4 8<br />
4 9<br />
Bratislava c. folyóirat. 1936. X. 148—150.<br />
Cirk. Listy. 1936.<br />
M<br />
Cineres AHemannici... Szabó K. nem ismeri. Egyetlen<br />
példánya a fúrócszentmártoni Maticában.<br />
RMK. II. 2311. 4 példányban ismeretes :Múz., Akad., Ráth<br />
György Múz. és Todorescu könyvtár. A Krman kezeírásával készített<br />
eredeti kézírat a M. Nemz. Múzeumban. Jelzete: folio 26.<br />
Egy példány volt Haan Lajosnál is.
harcolni, s téli szállásáról a harctérre indulni készül?«<br />
E kérdésre 3 részben felel: 1. Bűnét téli szállásán hagyni.<br />
2. A kapott zászlót magával vinni. 3. A zászlósok kötelességét<br />
teljesíteni. j i í) j i ' j<br />
A második részben érdekes párhuzamot von a zászló<br />
és az evangélium között: »Mint ahogy a hadvezér a zászló<br />
felemelésével toborozza és írja össze a katonákat, úgy<br />
Isten is az ő Fiának adásával és az evangéliummal gyűjt<br />
lelki katonákat, s tartja nyilván neveiket az égben. Lukács<br />
ev. 10. Mint ahogy a katonák azon zászlótól kapják<br />
nevüket, amelyre felesküdtek, úgy a keresztyének is<br />
Krisztus és a szent evangélium után neveztetnek evangélikus<br />
keresztyéneknek. Miképen a katonákat zászlójuk<br />
különbözteti meg az ellenségtől, úgy különbözteti meg a<br />
szent evangélium is a hívőkét a hitetlenektől, a keresztyéneket<br />
a pogányoktól. Igen, az Űr Jézus egykor elválasztja<br />
egymástól az embereket, úgy, mint ahogy a pásztor választja<br />
el a juhokat a kecskétől. (Máté ev. 25.). Minjfc<br />
ahogy a zászlót rúdhoz szokták kötni, úgy az evangélium<br />
is Isten egyházához van kötve!, s vonz bennünket<br />
magához közelebb. Amiképen a színekkel, névvel és felirattal<br />
ékesített zászló megerősít a diadal reményében,<br />
úgy a Krisztus vérével színezett evangélium is a győzelem<br />
és az örök élet reményét adja nekünk. Ahogyan<br />
a zászlót erre-arra lengeti a szél, azonképen hirdettetik<br />
az Űr Jézus Krisztus és az ő evangéliuma is a Szentlélek<br />
által az egész világon. Mint ahogy a zászlóra felesküdt<br />
katonák a harcra neveltetnek és a férfiasan harharcolók<br />
a diadal után zsákmányban részesülnek, úgy<br />
ad a seregek Ura is mindenből bőven azon keresztyéneknek,<br />
akik a szent evangélium kereszt-zászlaja alatt férfiasan,<br />
állhatatosan és rendesen harcolnak.«<br />
A beszéd végén egy imádság következik, amelyben<br />
II. Rákóczi Ferencre Isten áldását kéri, hogy hazáját<br />
védelmezhesse, s hogy a haza előbbi védelmezőit, Báthorit,<br />
Bethlent, Bocskayt és Thökölyt dicsőségben túlszárnyalhassa.<br />
Könyörög még Bercsényi Miklós fővezérért,<br />
Czelder Urbánért és a többi ezredesekért.
Befejezés.<br />
Összefoglalásul, a felölelt <strong>irodalom</strong> alapján, alkossuk:<br />
meg mármost hazai <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> gyülekezeteink életének<br />
kegyesség- és theológiatörténeti képét. E tekintetben azonban,<br />
az <strong>irodalom</strong> alapján csak a XVII-ik századra vonatkozólag<br />
van módunkban tájékozódni, mert — mint<br />
tudjuk — a XVI. sz. hazai <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> irodalmának termékei<br />
elvesztek, s nyomuk csak a bibliográfiai feljegyzésekben<br />
maradt fenn. A XVI. századra vonatkozólag tehát<br />
figyelmünk az idevonatkozó levéltári kutatások eredményeire,<br />
s a későbbi <strong>irodalom</strong> gyér reflexióira kénytelen<br />
szorulni.<br />
Tudjuk, hogy a <strong>tót</strong>ságot már a XVI. századbanj<br />
is határozott wittenbergi orientáció jellemzi. Az 1580.<br />
évi trencséni kánonok a Luther-féle kiskáté <strong>tót</strong> nyelvre<br />
való fordítását sürgetik, a sokféle rítus egységesítésében<br />
pedig a wittenbergi mintához kívánnak ragaszkodni.<br />
Hasonló igyekezetről tanúskodnak a murányi artikulusok<br />
is. A szükség azonban e században mégis cseh irodalmi<br />
gyámság alá juttatta a <strong>tót</strong>okat. Irodalmi nyelv hiányában<br />
nem teremthették meg a megújult istentiszteleti és gyülekezeti<br />
élethez szükséges <strong>egyházi</strong> irodalmukat, s így<br />
bibliát, agendát, postillát, énekes- és imádságos könyveket<br />
a cseh testvérektől kölcsönöztek. Ez a körülmény a Jutherí<br />
irányzatú <strong>tót</strong>ságra a tiszta evangéliumi tan szempontjából<br />
nem kis veszélyt jelentett. A cseh <strong>protestáns</strong> áhítat<strong>irodalom</strong><br />
hitvallási alapjául szolgáló 1575. évi cseh konfessziót<br />
ugyanis a legnagyobb hittani határozatlanság jellemezte<br />
s főként christológiai, úrvacsorai kérdésekben,<br />
valamint a predesztináció tanát illetőleg, az evangélikuso-
kéval homlokegyenest ellentétes tjanítást tartalmazott.<br />
Tranovskyt nem utolsó sorban éppen »az <strong>egyházi</strong> ének<br />
tisztaságának és vallásosságának« féltése indította Citharájának<br />
megírására, melynek dogmatikus énekei nagyobbrészt<br />
a cseh testvérek egyházának kifogásolható tanításaitól<br />
óvják a <strong>tót</strong> evangélikus híveket. Ez azonban már<br />
a XVII-ik században történt.<br />
Tudjuk, hogy bár a reformáció a keresztyén élet<br />
terén új, az addigiakkal ellentétes korszakot, vallásos<br />
élet- és világszemléletet jelent, mégis sok mindent megtartott<br />
a katholicizmusból. Nem vetette el feltétlenül, ami<br />
a léleknek Istennel való közvetlen kapcsolatát nem zavarta,<br />
s 'az Isten Igéjével nem ellenkezett. így értjük meg,<br />
hogy a középkor 1<br />
katholikus építő irodalma részben<br />
csak formális szempontból, részben pedig tartalmilag is<br />
a reformáció <strong>protestáns</strong> építőirodalma áttöréseként tekintendő.<br />
1<br />
Közvetlenül a reformáció előtti korból kerülnek át<br />
a XVII. sz. <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> irodalmába a Miatyánk magyarázatai,<br />
a hét bűnbánati zsoltár, Krisztus szenvedésének<br />
imádságok és elmélkedések keretében feldolgozott<br />
története, Krisztus keresztfán mondott hét szavának parafrázisa,<br />
az imaformulárék, s a különféle helyzetekre<br />
állásokra és állapotokra írott kazuisztikus imádságok.<br />
A reformáció előtti korban sztereotip formát nyert áhítatos<br />
könyvekből, különösen a Hortulus animae — és<br />
Ars m-oriendi — <strong>irodalom</strong>ból vesz át többet a <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong><br />
<strong>irodalom</strong> is, olyaténképpen azonban, hogy a régi<br />
keretet evangéliumibb tartalommal tölti meg.<br />
A középkari misztikusoktól már tartalmilag is sokat<br />
vesznek át a <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> írók. A misztikusok ugyanis<br />
a katholikus kegyességi élet körén belül egy egészen<br />
sajátos típust képviseltek, s a kegyesség kedélyi oldalának<br />
ápolásával, a lélek érzelmi erőinek élesztgetésével<br />
a reformáció hitfogalmához igen közel jutottak. Nem<br />
csoda tehát, hogy hatásukról a <strong>tót</strong> prot. <strong>irodalom</strong> is mer<br />
1<br />
Hermann Beck: Die Erbauungsliteratur... 19.
leghangú, önátadó Jézus-szerelmet tükröző énekek és<br />
imádságok bőségével tanúskodik. ,<br />
A XVII-ik század <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> irodalmát — mint<br />
e század bármely <strong>protestáns</strong> irodalmát általában — elsősorban<br />
az orthodoxia szelleme jellemzi. A megtisztított<br />
vallásnak a hitvallási iratokban körvonalazott igazságait<br />
őrizni és terjeszteni, védeni és rendszerezni kellett. A<br />
XVII-ik század katholikus visszahatásának kegyetlen <strong>protestáns</strong><br />
üldözése pedig az evangéliumi hit képviselőit is<br />
íokozottabb ellenállásra tüzelte.<br />
Senki sem vonhatja kétségbe, hogy az orthodoxia<br />
korának a reformáció igazságainak későbbi századojkra<br />
való átmentésében gondviselésszerű szerep jutott. Azonban<br />
a legjelentéktelenebb kérdéseket is részletesen tárgyaló<br />
szőrszálhasogatás hovatovább csak a betűhöz való<br />
görcsös ragaszkodáshoz vezetett, mely mögött elsikkadt<br />
a lényeg. Szentírásból, hitvallási iratokból, az <strong>egyházi</strong><br />
atyák írásaiból, sőt gyakran a világi <strong>irodalom</strong>ból vett<br />
idézetek halmozása nemcsak a polemikus, de — kevés<br />
kivétellel — a népies építő <strong>irodalom</strong>ban is azt erejdményezte,<br />
hogy a reformáció üzenete racionalista iskolás<br />
theológiává torzult.<br />
A dogmák védelmére és a hitvitákra felkészült papság<br />
e korban inkább tanított, mint épített. Még temetési<br />
beszédei sem voltak egyebek, mint száraz hittani értekezések,<br />
melyekben a vigasztalás evangéliuma teljesen<br />
elveszett az egymásra halmozott idézetek rengetegében.<br />
Személyes hittapasztalásról és melegebb érzelmi vallásosságról<br />
inkább csak az <strong>egyházi</strong> ének<strong>irodalom</strong> tanúskodik,<br />
dogmatikai szempontok azonban ebben is eléggé<br />
érvényesülnek. (Tranovsky.)<br />
A merev orthodoxiának az élő kegyességet ápolni<br />
nem tudó intellektualizmusával szemben természetes ellenhatásként<br />
jelentkezett a <strong>protestáns</strong> misztika, mely a vallásosság<br />
bensőségesebbé tételére, érzelmi elmélyítésére<br />
törekedett. De a misztikának a korviszonyoik is kedveztek.<br />
A hosszantartó háborúktól, <strong>protestáns</strong>üldözéstől,<br />
pestistől, éhínségtől meggyötört lelkek csak az evan-
géliom élő vizénél, s egy mélyebb, érzelmibb kegyesség!<br />
életben találhattak enyhületet. Ehhez járult a barokkhangulat<br />
misztikája, víziói és extázisa, melyek csak tovább<br />
szították a kegyesség éledő tüzét.<br />
A <strong>protestáns</strong> misztika első képviselői a Kálvin szigorú<br />
alapeszméit valló Cambridge! angol puritánok közül<br />
kerültek ki. Ezek már a hit szorgalmas táplálására és a.<br />
mindennapi életben való gyümölcsöztetésre törekedtek.<br />
Hirdették, hogy a keresztyénség nem tan, hanem élet,éspedig<br />
a nap minden egyes szakaszában az Igére fijgyelő<br />
és az Ige által irányított evangéliumi élet. Az.<br />
életet Krisztus iskolájának tudták, ahol minden keresztyénnek<br />
naponként kell elvégeznie a reá váró leckét.<br />
A puritanizmus hatása Bayly Lajos »Praxis pietatis«:<br />
c. művének fordításában már igen korán jelentkezett<br />
a hazai <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> <strong>irodalom</strong>ban. Comenius fordítja le.<br />
Ez pedig nem véletlen. Az európai vallási viszonyok felől<br />
jól értesült Comenius, felismerve az angol puritánok és<br />
a cseh testvérek zaklatott életének történelmi párhuzamosságát,<br />
különös vonzalmat érzett irántuk. A »Praxis<br />
pietatis« kegyességi élettípusa azonban Comeniusnak a<br />
misztikához erősen hajló lelkéhez különben is igen közel<br />
férkőzött. Ha e mű nagy népszerűségére és több kiadására<br />
gondolunk, kétségtelenné válik előttünk, hogy a puritán<br />
kegyesség hazai <strong>tót</strong> <strong>protestáns</strong> gyülekezeteink életében<br />
is nagy szerepet játszott.<br />
'Amikor ez a misztika az egyház benső megreformálásának<br />
határozott programmjával, praktikus vallásosságot<br />
és erkölcsi megújulást hirdetve az egyházon belül<br />
lépett fel, megszületett a pietizmus. Spener Fülöp indította<br />
meg a <strong>magyarországi</strong> ifjaktól is sűrűn látogatott<br />
hallei egyetemen. A nagy hullámokat verő mozgalom,<br />
hazánkba is elhatott. Ahol megfogamzott, jótékonyan hatott<br />
gyülekezetekre, iskolákra és <strong>irodalom</strong>ra egyaránt.<br />
Különösen a Dunántúlon talált kedvező fogadtatásra. A<br />
Felvidéken is akadtak ugyan lelkes képviselői, de csak<br />
egészen kis számban. Az 1707. évi rózsahegyi zsinat<br />
meghívó körlevelében a tekintélyes Krman Dániel püspök
súlyos vádakat emel ellenük, »eretnek ördögök«-nek nevezi,<br />
s az Úr szőlejét pusztító rókákhoz hasonlítja őket.<br />
A zsinat azután külön cikkelyben Hivatalosan is elítéli<br />
a pietizmust, mint eretnekséget,, s a <strong>magyarországi</strong> evangélikus<br />
egyházakból örökre kitiltja. így érthető, hogy a<br />
pietizmus hatása az általam felölelt <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>ban csak<br />
egy-két <strong>egyházi</strong> énekben, s az imádság antológiák egyikmásik<br />
imádságában jelentkezik. Nem sok idő múlva<br />
azonban, amikor Rákóczi dicsősége aláhanyatlott, s a<br />
rózsahegyi zsinat pietista ellenes határozatainak érvényt<br />
szerezni nem lehetett, a <strong>tót</strong> pietista <strong>irodalom</strong> is szép virágzásnak<br />
indult, főként Bél Mátyás pozsonyi ev. rektor,<br />
majd lelkész áldásos irodalmi munkásságával.<br />
Külföldről importálódott hazánkba a chiliazmus rajongása<br />
is, mely Dániel próféciájára és a János Jelenéseinek<br />
könyvére támaszkodva azt hirdette, hogy Krisztus<br />
az utolsó ítélet előtt még eljön erre a földre, híogy<br />
itt ezer évig uralkodjék. A chiliazmus hívei voltak a<br />
gyulafehérvári iskola tudós tanárai, Alstedt, Piscator és<br />
Bisterfeld is. Sárospatakon Comenius képviselte. Ez utóbbi<br />
révén főként az agyonsanyargatott cseh testvérek gyülekezeteiben<br />
terjed, a <strong>tót</strong> prot. irodalmon azonban nincs<br />
nyoma, hacsak annyiban nem, hogy az evangélikus<br />
Joannides György »Clangor Tubae Divinae resonans« c.<br />
tnűvében szenvedélyesen harcol ellenük, kényelmes napokra<br />
váró »vén tévelygő chiliasták«-nak nevezvén őket.<br />
Nem látjuk nyomát a hazai <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>ban az exaltált<br />
lelkű testvér-pap Drábik beteges vízióin alapuló jóslatoknak<br />
sem, a Rákócziaknak az északiakkal való szövetségéről<br />
s a Habsburg-ház pusztulásáról. Nem kétséges,<br />
hogy az evangélikus <strong>tót</strong>ságnak a cseh testvérektől<br />
tanban és egyházszervezetben való elkülönülése őket azoktól<br />
a tévelygésektől is mentesítette, melyeknek a cseh<br />
testvérek áldozatul estek.<br />
*<br />
Egyébként a XVI-ik és XVII-ik századbeli <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong><br />
problémái eddigelé megoldatlanok voltak. A régebbi<br />
<strong>irodalom</strong>történészek hiányos munkáikban ezekre ki
sem terjeszkedtek, az új <strong>tót</strong> nemzedék írói pedig még<br />
csak a megismerés kezdeténél tartanak. Emiatt még felvidéki<br />
és csehországi tanulmányaim során is úgyszólván<br />
magamra maradtam. Útmutatást, ötleteket vagy figyelmeztetést<br />
a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong> szaktudósaitól nem kaphattam,<br />
hiszen ők maguk sem ismerik a XVI—XVII-ik századok<br />
irodalmi problémáinak tárgyait, magukat a könyveket.<br />
Mentségükre szolgáljon az, ami nekem előnyt jelentett,<br />
hogy a régi <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong> könyveinek és kéziratainak<br />
majdnem 90/o-a a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában<br />
van.<br />
Értekezésemben a legbehatóbban a <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong> kimagasló<br />
alakjának, Tranovsky Györgynek művével, a<br />
Cithara Sanctorum-mal foglalkoztam. Tettem ezt elsősorban<br />
természetesen a tárgy kitűnő érdeménél fogva —<br />
hiszen a Cithara hatásától a római katholikusok sem<br />
tudták magukat függetleníteni, s több éneket vettek át<br />
belőle a Cantus Catholici-ba is — de tettem azért is,<br />
mert a Cithara kiadásának 300-ik jubileumi esztendeje<br />
alkalmából Vietórisz József fordításában magyar nyelven<br />
is megjelent, s így keletkezésének és fejlődésének körülményeivel,<br />
valamint theológiai szempontból való bírálatával<br />
foglalkozni elengedhetetlenül szükséges volt.<br />
Végül még csak annyit jegyzek meg, hogy az evangélikus<br />
egyháznak nemzetiség szerint Magyarországon<br />
három tagozódása volt és van: magyar, német és <strong>tót</strong>i.<br />
Ezek irodalma hazánkban nemcsak a közös forrásból<br />
merített, hanem egymásra is hatott. A hármuk közötti<br />
kulturális kapcsolatok megvilágítása igen hálás feladata<br />
lesz a jövendő történetírójának. Ehhez én, legalább kezdetnek,<br />
a magyar-<strong>tót</strong> kulturális kölcsönhatások megvilágításával<br />
igyekeztem némi építőanyagot nyújtani. Kétségtelen<br />
ugyanis, hogy az eddigi <strong>tót</strong> <strong>irodalom</strong>történészek nemcsak<br />
hézagosan tárgyalják a <strong>tót</strong> irodalmat, hanem egyoldalú<br />
lag fogják fel és csak <strong>tót</strong> szempontból alkotnak ítéleteket.<br />
Magyar hatásról tudni sem akarnak. Láttuk ezt pl. a<br />
nagyhatású Pázmány-korszak egyoldalú <strong>tót</strong> megítélésé-
nek tárgyalásánál. Ezt a kettős hiányt iparkodtam én a<br />
fentiekben tőlem telhető erővel pótolni.<br />
Dolgozatomban több olyan megállapítást és szempontot<br />
látott az olvasó, amely igyekezetem jelentéktelen<br />
eredményeként, mint újdonság, talán gazdagítani fogja<br />
valamivel úgy a <strong>tót</strong>, mint a magyar irodalmját, s így ;<br />
szeretném hinni, hogy ezek az új dolgok mindkét részről<br />
helyesléssel fognak találkozni.
Irodalom.<br />
Adamté Julius: Styristorocná pamiatka Malého Katechismu<br />
D. M. Luthera. Liptovsky Sv. Mikulás. 1929.<br />
Allgemeine deutsche biographie. XXIII. Leipzig.<br />
Althaus Paul: Zur Charakteristik der evangelischen Gebetsliteratur<br />
im Reformationsjahrhundert. 1914.<br />
Archiv pro bádáni o zivote a spisech J. A. Komenskeho.<br />
Redaktor Dr. J. Kvacala v Brne. 1925.<br />
Ballagi Aladár: A magyar nyomdászat történeti fejlődése.<br />
Budapest. 1878.<br />
Beck Hermann: Die Erbauungsliteratur der evangelischen<br />
Kirche Deutschlands. Erlangen. 1883.<br />
Beck Hermann: Die religiöse Volksliteratur der evangelischen<br />
Kirche Deutschlands. Gotha. 1891.<br />
Bitnar Vilém: Tfi staleti slovenského kancionálu Cithara<br />
Sanctorum. Ölomouc. 1934.<br />
Beöthy Zsolt: Ä magyar <strong>irodalom</strong> története. Budapest. 1895.<br />
Breznyik J.: A Selmecbányái ágost. hitv. evang. egyház és<br />
lyceum története. Selmecbánya. 1883.<br />
Brinkmann H.: Geschichte der lateinischen Liebesdichtung<br />
lm Mittelalter. Halle. 1925.<br />
Bújnák Pavel: Strucné dejiny literatúry öeskoslovenskej po<br />
Stúra. B. Stiavnica. 1923.<br />
Cosack C. /.; Zur Geschichte der evangelischen ascetischen<br />
Literatur in Deutschland. Basel & Ludwigsburg. 1871.<br />
Von Criegern: J. A, Comenius als Theolog. Leipzig. 1881.<br />
D'urovic P. Jan: Zivá kniha. (Vyznam Tranoscia.) Lipt.<br />
Sv. Mikulás. 1936.<br />
Ernyey József: Tót nyelvű krónikás énekek és kuruc dalok.<br />
Budapest. 1923.<br />
Fabó András: Monumenta evangelicorum aug. conf. in Hungária<br />
historica. — A <strong>magyarországi</strong> ág. hitv. evangélikusok<br />
történelmi emlékei. I—IV. Pest. 1861—1865.<br />
Ferenczy Zoltán: Rimay János (1573—1631.) Bpest. 1911.<br />
Genersich Christian: Merkwürdigkeiten der. kön. Frey Stadt<br />
Kesmark, Bd. II. Leutschau. 1804.<br />
Grosze: Die alten Tröstler... Hermannsburg. 1900.<br />
Gulyás Pál: A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és<br />
XVI. században. Budapest. 1929—31.<br />
Gunkel Hermann und Leopold Zscharnack: Die Religion in<br />
Geschichte und Gegenwart. I—III. Tübingen. 1927—1929.<br />
Haan L.: Jena Hungarica. Gyula 1858.
Haan L.: Cithara Sanctorum, její historie, její púwodce a<br />
tohoto spolupracowníci. Pest. 1873.<br />
Hauch: Realeneyklopädie für protestantische Theologie und<br />
Kirche. Leipzig. 1880—81. (VIII. és IX.)<br />
Hórányi Alexius: Memoria Hungarorum et Provincialium<br />
scnptis I—II. Bécs, III. Pozsony. 1775.<br />
Hornyänszky Viktor: Beiträge zur Geschichte evangelischer<br />
Gemeinden in Ungarn. Pest,. 1863.<br />
Incze Gábor: A magyar református imádság a XVI. és XVÍI.<br />
században. Debrecen. 1931.<br />
Jamniczky Ján: Kompendium evanjelickej homiletiky. Bratislava.<br />
1928. Kézírat.<br />
Jungmann J.: Historie literatúry ceské. W. Praze. Í849.<br />
///. Jeszenszky Károly: Régi hangok a Cithara Sanctorumból.<br />
Bpest. 18S0.<br />
Kober A. H.: Geschichte der religiösen Dichtung in Deutschland.<br />
Essen. 1919.<br />
Koren J.: Illustrované dejiny slovenskej literatúry. Presov.<br />
1928.<br />
Krcméry Stefan: Prehl'ad dejin slovenskej literatúry a vzdelanosti.<br />
Turciansky Sv. Martin. 1920.<br />
Krupec István: Adalékok a Luther-káté magyarhoni irodalmának<br />
történetéhez. Budapest. 1895.<br />
Kur Géza: Cseh-magyar református történeti kapcsolatok.<br />
Komárom. 1937.<br />
Kur Géza: A komáromi református egyházmegye. I. Komárom.<br />
1937.<br />
Kvacala Ján: Dejiny reformácie na Slovensku. Liptovsky Sv.<br />
Mikulás. 1935.<br />
Leube Hans: Die Reformideen in der deutschen Kirche zur<br />
Zeit der Orthodoxie. Leipzig. 1921.<br />
Luthers Werke für das christliche Haus. III. Braunschweig.<br />
1890.<br />
Misik Mikulás: Husiti na Slovensku. B. Bystrica. 1928.<br />
Mocko Ján: História posvätnej piesne slovenskej a kancionálu.<br />
Liptovsky Sv. Mikulás. 1909.<br />
Mocko Ján: Pojd' za mnou. Liptovsky Sv. Mikulás. 1899.<br />
Mocko Ján: 2ivot J. Tranowského. Senica. 1891.<br />
Mocko Ján: Elias Láni, prvy Superintendent cirkve evanj.<br />
a. v. v Uhrách a jeho doba. Senica. 1891.<br />
Nagy Iván: Magyarország családai. Pest. 1857—1868.<br />
Payr Sándor: Egyháztörténeti emlékek. Sopron 1910.<br />
Payr Sándor: A dunántúli evangélikus egyházkerület története.<br />
[. Sopron. 1924.
Pecliány Adolf: A <strong>magyarországi</strong> <strong>tót</strong>ok. Nemzetiségi ismertető<br />
könyvtár. III. Budapest. 1913.<br />
Pintér Jenő Magyar <strong>irodalom</strong>története. Budapest. 1930.<br />
Praéák Albert: Dejiny spisovné slovenstiny po dobu Stúrovu.<br />
Praha. 1922.<br />
Pukánszky Béla: A <strong>magyarországi</strong> német <strong>irodalom</strong> története.<br />
Budapest. 1926.<br />
Pukánszky Béla: Nachdrucke deutscher Erbauungsschriften<br />
aus ungarländischen Offizinen des 17. Jahrhunderts. Sonderabzug<br />
aus dem Gutenberg-Jahrbuch. 1931.<br />
Ravasz László: A gyülekezeti igehirdetés története. Pápa, 1915.<br />
Rizner V. Vudovit: Bibliográfia písomníctva slovenského od<br />
najstarsích ciasdo konca r. 1900. Turciansky Sv. Martin. 1929—34.<br />
Skrovina Otto: Z historie turcianského evanj. seniorátu a jeho<br />
sborov. Turciansky Sv. Martin. 1929.<br />
Skultéty József: A <strong>tót</strong> nyelv, mint irodalmi nyelv. L. Heinrich<br />
Gusztáv Egyetemes <strong>irodalom</strong>történetében. IV. k.<br />
Skultéty József: Sto dvadsafpät'rokov zo slovenského zivota.<br />
1790—1914. Turciansky Sv. Martin. 1920.<br />
Skultéty József: »Nehante Pud mőj!« Turciansky Sv. Martin.<br />
1928.<br />
Slávik Ján: Dejiny zvolenského evanjelického a. v. bratstva<br />
a seniorátu. B. Stiavnica. 1921.<br />
Szabó Károly: Régi magyar könyvtár. Budapest. 1885.<br />
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. I—XIV. Bpest.<br />
1891—1913.<br />
Sztripszky Hiador: Adalékok Szabó • Károly Régi magyar<br />
könyvtár c. munkájának I—II. kötetéhez. Budapest. 1912. Kézírat<br />
Tablic Bohuslav: Poezie. I—II. We Wacowe. 1806, 1807.<br />
Tranovského Sbornik. Liptovsky Sv. Mikulás. 1936.<br />
Vlőek Jaroslav: Dejiny literatúry slovenskej. Turciasky Sv.<br />
Martin. 1890.<br />
Vlcek Jaroslav: Dejiny ceské literatúry. V Praze. 1897.<br />
Varsik Branislav: Husiti a reformácia na Slovensku do íilinskej<br />
synody. Bratislava. 1932.<br />
Vietórisz József: Cithara Sanctorum. (Magyar fordítás.) B udapest.<br />
1935.<br />
Vilikovsky Ján: Cantus Catholici. Bratislava. 1935.<br />
Vilikovsky Ján: Duchovní poesie Tranovského. Bratislava. 1935.<br />
Wagner Ludevit: Slovensky Plutarch. Nővé Mesto nad Váhom,<br />
1920.<br />
Zsilinszky Mihály: A magyarhoni <strong>protestáns</strong> egyház története.<br />
Budapest. 1907.<br />
Ezenkívül: Cirkevné Listy, Casopis Ceské Matice, Casopis<br />
Matice Moravské, Korouhev na Sionu, Slouenské PohVady, Irodalomtörténeti<br />
Közlemények. Magyar <strong>protestáns</strong> egyháztörténeti<br />
adattűr, Magyar Könyvszemle, Protestáns Szemle, stb. idézett és<br />
vonatkozó évfolyamai.
Hibaigazítás.<br />
28. lapon fölülről a 8-ik sorban Cyril helyett Cirill<br />
36. lapon alulról a 12-ik sorban Vsemohoucí helyett Vsemohoueí<br />
50. lapon fölülről a 18-ik sorban dalamata helyett dalmata<br />
56. lapon alulról a 10-ik sorban de icateohismo után de<br />
contionibus, pro...<br />
66. lapon alulról a 12-ik sorban felvidéken helyett Felvidéken<br />
76. lapon alulról a 4-ik sorban Tr. 614 helyett Tr. 522<br />
82. lapon fölülről a 3-ik sorban hazánkban helyett hazánkba<br />
85. lapon fölülről a 12-ik sorban Besztercei helyett<br />
Besztercebányai<br />
97. lapon fölülről a 17-ik sorban slosensky helyett slovensky<br />
107. lapon fölülről a 4-ik sorban tonzi helyett touzi<br />
110. lapon a magyar énekfordítás helyesen így kezdődik: Jobbon<br />
ülése, Mint felmenése, Nem egy helynek szól, (Tudnunk<br />
kell ezt jól!)<br />
115. lapon fölülről a 16-ik sorban utánnuk helyett utánuk.<br />
118. lapon fölülről a 16-ik sorban exulánusok helyett<br />
exuláns ok<br />
132. lapon alulról a 12-ik sorban popelední helyett popolední<br />
132. lapon alulról a 11-ik sorban impessi helyett impressi<br />
141. lapon fölülről a 19-ik sorban Domonicalium helyett<br />
Dominicalium
Hibaigazítás.<br />
5. lapon 122. 1. helyett: 183. 1.<br />
16. lapon felülről 13-ik sor: 1572—93. helyett: 1579—93.<br />
22. lapon felülről 5-ik sor; katholikus egyházat helyett: katholikus<br />
gyülekezetet.<br />
24. lapon 5. jz: II. kötet.<br />
30. lapon alulról 5. sor: törlendő: már említett.<br />
35. lapon 14. jz: 1852-ben helyett 1582-ben.<br />
37. lapon 18. jz. helyesen: besztercebányai gimnázium.<br />
'37. lapon felülről 15. sor: »<strong>tót</strong> eredetű enekek« kifejezés mellé<br />
beszúrandó: és fordítások.<br />
38. lapon felülről 18. sor: nyomóprés helyett: sajtói<br />
49. lapon felülről 10. sor: (Oberschützen) helyett: (Sopron m.)<br />
60. lapon az első bekezdés* helyesen így kezdődik: Kvacalának<br />
e mű szerzőjéről, illetőleg a fordítás eredetijéről semmit<br />
sem sikerült megtudnia.<br />
66. lapon felülről 1—2. sor törlendő: »Lattuk, hogy«.<br />
71. lapon felülről 14. sor: Bayle helyett: Bayly.<br />
75. lapon felülről 1. sor: II. Rákóczy kiegészítendő: II. Rákóczi<br />
Ferenc.<br />
85. lapon 14. jz. utolsó sorában törlendő: »Mint látni fogjuk«.<br />
87. Lapon 1. sor: poitieri helyett: poitiersi.<br />
90. lapon felülről 7. sorban elmosódott a »<strong>tót</strong>« szó.<br />
51—92. lapokon idézett ének: »Ime az nap nyugodni ment«,<br />
amint az a könyv kinyomatása után kiderült, nyilvánvalóan<br />
Herzog János Frigyes »Nun sich der Tag geendet hat«<br />
kezdetű énekének fordítása. Mivel pedig Herzog jóval Rimay<br />
halála (1631) után született (1647), Rimay nem fordíthatta<br />
az ő énekét magyarra. így a másik két idézett, magyarra<br />
fordított ének sem lehet Rimay fordítása.<br />
95. lapon alulról 4. sor: Beniczky Ferenc helyett: Beniczky Péter.<br />
113. lapon felülről 15. sor: 1850. helyett: 1580.<br />
125. lapon alulról 5. sor: 414 helyett 402.<br />
135. lapon alulról 11. sor: virágágy helyett: virág.<br />
145. lapon felülről 7. sor elején helyesen: commemoratio.<br />
147. lapon 25. jz. Nachrichten II. 255 után beszúrandó: Jakobaeit<br />
említi még Nachrichten III. Monumenta IV.
147. lapon 27, \z. 1849-ben helyett: 1489.<br />
148. lapon 31. jz. utolsó sora törlendő.<br />
158. lapon 39. jz. Reallex. helyesen: Realenzyklopädie, 3. kiadás,<br />
281. 1.<br />
155. lapon felülről 9. sor: 1651-ben helyett: 1561 «ben.<br />
162—63. lapokon 63. jz. a »Kerepesi-úti« szavak mellé teendő:<br />
(ma VIII., Rákóczi-út 57/a.)<br />
169. lapon felülről 8. sorban »Kempis« neve helyesen: Keiripeni<br />
Tamás.<br />
169. lapon 87. jz. RGG 2. kiadás.<br />
170. lapon 90. jz. 5. sora törlendő.<br />
172. lapon alulról 10. sorban wraelawi helyett: boroszlói.<br />
173. lapon felülről 10. sorban Wraclawban helyett: Boroszlóban.<br />
178. lapon 9. jz. Fabó, Monumenta I. kötet.<br />
180. lapon alulról a 14. sorban <strong>protestáns</strong> egyház helyett: evangélikus<br />
egyház.<br />
191. lapon alulról 7. sorban egyetemes gyűlésen helyett: <strong>egyházi</strong><br />
gyűlésen.<br />
209. lapon alulról 2—3. sor: RGG 2. kiadás.<br />
211. lapon felülről 3. sor: Pintér Jenő Magyar <strong>irodalom</strong>története.<br />
I—IV. Budapest. 1930—31.<br />
211. lapon felülről 24. sor: Szabó Károly, Régi magyar könyvtár<br />
I—III. Budapest 1879—1898.<br />
Lásd még a mű végén látható hibaigazítást is!<br />
Fibé-nyomfe, Bufepu*
FÉ B É<br />
nyomda