Maruzsa Zoltán: Az osztrák nemzeti tudat változásai Ausztria

getlen és szabad államot építették volna fel. A harmadik és a britek által leginkább szorgalmazott
megoldás Ausztria beépülése volt valamiféle regionális konföderációba. 34 Ez
esetben Ausztria a brit befolyási övezet részeként kitöltené a térségben a Habsburgmonarchia
összeomlása után kialakult politikai űrt, melyre igen nagy szükség lenne, hiszen
az első köztársaság történelméből okulva ők sem tartották életképesnek a független Ausztriát.
Ez a koncepció tükröződött már a moszkvai deklarációban is, ahol a tartós béke feltételeként
burkoltan az osztrákok és szomszédaik közti együttműködés szerepel.
A szovjetek ugyanakkor elleneztek mindenfajta államszövetség létrehozását, mivel az
első világháború utáni francia indíttatású cordon sanitaire-re emlékeztette őket, s azért is,
hosszú távú elképzeléseikben egy szovjet érdekszférának tekintett Kelet-Európa szerepelt.
Ausztriával kapcsolatban Sztálin már 1941-ben közölte Eden brit külügyminiszterrel, hogy
a Szovjetunió a független Ausztria helyreállításában érdekelt. 35
A nagyhatalmak döntöttek arról is, hogy Ausztriát a német nyelvű területekhez hasonlóan
szövetséges katonai megszállás alá kell helyezni, mert - a moszkvai deklaráció szövegéhez
hűen – háborús felelősség terheli. Ez a kettősség határozza majd meg Ausztria nemzetközi
megítélését is: „egyszerre első áldozata és egyben kollaboránsa a német fasizmusnak”.
Ez a megállapítás találóan jellemzi az érintett tartományok helyzetét.
A háború osztrák mérlege a népesség szempontjából igen szomorú volt: az ország területének
nagy részét ugyan már a náci Németország fegyverletétele után szállta meg a szövetséges
katonaság, a harci cselekményekben 1939 óta így is 250.000 katona esett el, további
800.000 fő pedig hadifogságba esett, 36 a koncentrációs táborok áldozatainak száma
pedig meghaladta a százezret. A háborút követően csaknem 600.000 „displaced person” 37
(a nyugati szövetségesek fogalmai szerint mindazok, akiket a háború sodort el otthonukból)
tartózkodott a mai Ausztria területén: felerészben egykori keleti kényszermunkások és a
nácikkal kollaboráló magyar, román, ukrán politikai menekültek, felerészben pedig népi
németek (kb. 100.000 fő) és birodalmi németek (200.000). E tömeg kétharmada – négyszázezer
ember (!) - végleg Ausztriában telepedett le. 38 Igaz, ez a háború során és után Közép-Európából
elüldözött 13 millió németnek csupán elenyésző kisebbsége, de ennek fényében
a lakosság minimum 10%-a teljesen új volt Ausztriában.
A szövetséges megszállással párhuzamosan épültek ki az új osztrák állami struktúrák. A
szovjet zónában ideiglenes kormány alakult az ekkor 74 éves Karl Renner vezetésével. Viharos
gyorsasággal – igaz, új néven – újjászervezték magukat az 1934 előtti osztrák pártok,
1945 őszén pedig már parlamenti választásokat is tartottak, melynek eredményeként az ország
élére legitim kormány került. Igaz, Ausztria szuverenitása nem állt helyre, hanem továbbra
is megszállás alatt maradt és megkezdődtek a hidegháború árnyékában 10 évig tartó
tárgyalások Ausztria jövőbeli státusának rendezéséről. 39
A háború lezárása és az osztrák államszerződés megkötése között eltelt 10 esztendő az
osztrák nemzetfejlődés szempontjából döntő jelentőségűnek bizonyult. Ebben a tíz esztendőben
ugyanis hosszú évtizedekre szétvált az osztrák és a német nemzeti történelem. Míg
Németországban a megszállási övezetek mentén két ellenséges Németország jött létre, melyek
a hidegháború logikája mentén újrafegyverkezve és katonai szövetségi rendszerekbe
beépülve váltak a nemzetközi politikai rendszer részévé, addig Ausztriában a szövetséges
34 ZÖLLNER: 397-398.
35 KEREKES: 257.
36 Wiener Zeitung, 1946. Nov. 21. IN: Keesing’s Archiv der Gegenwart. 930.
37 Österreichische Zeitung, 1947. okt. 14.
38 ZÖLLNER: 403.
39 KEREKES: 313-318.
236